Zalai Hírlap, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-20 / 43. szám
2 Jutalom oszlás A műszak befejezése előtt tíz perccel egy munkaruhás férfi végig járja az üzemrészeket. — Kettő után röpgyűlés — szól be a szekrénygyártó részleghez. — Hol? — Nálunk, a gumijavítóban. Hasonló párbeszéd hangzik el a bakelit üzemben is. Két óra után tíz perccel a gumijavító részleg műhelyében gyülekeznek a dolgozók. Középre tolnak egy asztalt, melléje két széket, s valahonnan két pad is előkerül. Akinek jut hely, leül, akinek nem, oda áll körbe, a munkaasztalok elé. Negyedháromkor megérkezik a munkaruhás férfi is. — Mindenki itt van — mondja —, kezdhetjük. Grabovecz Ferenc, ő volt, aki mozgósította a csoportokat, helyet foglal az asztal mellett, és máris Farkas Józsefé a szó. — Kedves elvtársak! — mondja —. Örömmel jelenthetem, hogy részlegeink eleget tettek a célfeladatok követelményeinek, s ez azt jelenti, hogy megkapjuk a kitűzött jutalmakat. Megkérem Szabó elvtársat, vállalatunk műszaki vezetőjét, hogy tartsa meg értékelését. Szabó József, a vállalat műszaki vezetője számokat sorol. Szavaiból kiderül, hogy a részlegek dolgozói önköltség csökkentő feladatot kaptak, amelyet maradéktalanul teljesítettek. Munkájuk nyomán az utóbbi három évben 10 százalékkal csökkent a vállalatnál a költségszánt. — Eleget tettünk mennyiségi előirányzatainknak is — mondja többi között a műszaki vezető —. A mérlegek arról adnak képet, hogy 37,2 millió forint termelési értéket állítottunk elő, a tervezettnél csaknem kétmillió forint értékkel többet. Termelékenységi előirányzatunkat pedig 9,6 százalékkal teljesítettük túl. Elmondta, hogy a vállalat minden részlege derekas munkát végzett, s az órajavító részleg kivételével a Nagykanizsai Finommechanikai ás Javító Vállalat minden csoportja teljesítette célfeladatát, összesen 141 ezer forint prémiumot oszthatnak a vállalatnál. Négy-hatszáz forint jut egy-egy dolgozónak, attól függően, hogy a részleg hány százalékos költségcsökkentést ért el. Legjobb eredménnyel a reszelővágók dicsekedhetnek. Szabó elvtárs szavait taps fogadja. Az útból elteszik a padokat, asztalokat, s ki-ki felveszi a jutalmat. Az egyik csoportot megzavarjuk a pénzszámlálásban. Elégedettek. Azt mondják, megérte a fáradságot. — S mi lesz az idén? — kérdezzük. — Szabó elvtáns arról beszélt, hogy a feladatok nehezebbek lesznek. — Igyekszünk azzal is megbirkózni — mondják a bakelit üzem dolgozói. Nyitott szemmel Zalaegerszegi „hézagok" Sok szó esik mostanában az Építsük, szépítsük városunkat mozgalomról, amelynek keretében többek között tisztasági versenyekben mérik össze „erejüket” a házak lakói. De hogyan egyeztethető össze a tisztasági mozgatal az a jónéhány effienke . előjelű kép, amellyel Zalaegerszeg utcáin találkoztunk, délutáni sétánk alkalmával. Íme az öszszegyűjtött kollekciónk néhány darabja. HÁZTETŐ Berzsenyi utca 45. Életveszélyes házfal meredez a gyanútlan járókelő feje felett. A ház gazdáját úgy látszik, nem izgatja, hogy a tető és a fal találkozásánál alig van tégla, s ami van, azok is meglazultam meredeznek előre. A ház csodák csodájára mégis áll. Pedig buszok, teherautók százai rezegtetek naponta a szétesőben álló háziat. SZEMÉT Délután két óra van. A város néhány utcájában — például a Berzsenyi és a Tüttőssy utcában — még mindig ott a szemét a házak előtt. Az erős '■ebruári szél kiragadja a salakot a szemetesvödrökből, és a járókelőik arcába csapja. Szétszórja a salak közé gyömöszölt papírokat is, amelyek valósággal fogócskát játszanak a járókelők lábai előtt. Késik a szemetes kocsi. Vajon ez mindennap így van? KERÍTÉS A Rákóczi utcai hentesüzlet mellett átázott, szétmálló téglakerítés díszeleg. Időnként lepottyan róla egy egy darab vakolat, de ha alaposan szemügyre veszi az ember ezt az utcadíszt’ nem véli, hamarosan végérvényesen lerogy. Kérdés, jár-e éppen akkor ott valaki? Távolabb, az Arany János utca kereszteződésénél „részeges” fakerítés mutogatja magát. Egyik-másik deszkája fél méter magasan elhagyja a társast. — úgy látszik, a ház tulajdonosa az asszimetriát kedveli. Pedig az csúnya, legalább is kerítésnél. SÁR Nem az utca saráról VAn szó. Sajnos, ha már megszoktuk. Kissé különösnek találtuk azonban a postahivatal előtti sáros, maszatos postaládáit. Valószínűleg az előző napok esője mosta rá az épület sárga festékét. Kár azonban, hogy nem jutott eszébe senkinek letörölni róla a rászáradt piszkot. ERESZ A Mártírok útja és a Korvját Aladár utca sarkán — akár egy rozsdás ágyúcső — ijesztően mered az arra járóra az esőcsatorna. Nem jut el a földig, körülbelül a ház felénél megszakad, és görbén kiugrik a járda felé. Esős időben bizonyára nem okoz különösebb örömet a járókelőknek. RENDET A délutáni sétánkon tapaszataltaknak csak kis részét soroltuk fel, de úgy gondoljuk, ennyi is elég. Építeni, szépíteni városunkat csak úgy tudjuk, ha az ilyen apróságokra — amelyek nem is olyan apróságok — felfigyelünk. Fejlődő városunkat nem csúfíthatják ilyenek. Zalaegerszeg szépségéhez, nem elég csak a virág... 4 125 ezer köbméter földmunkát végez az idén a Principálismenti Vízgazdálkodási Társulat A Principálismenti Vízgazdálkodási Társulat 1958-ban, elsőként alakult Zala megyében. A Principális csatorna vízgyűjtő területe elhanyagolt volt, a csapadék és a talajvíz nem tudott elég gyorsan lefolyni ,s ezért nagy területek hasznosíthatatlanok maradtak. A társulat munkája révén sorra szabadították fel a területeket a víz kártétele alól, s egyre több termelőszövetkezet lépett a tagjaik sorába. Működési területük jelenleg 118 558 holdra, a Principális és a Mura mentére terjed ki. A Principális csatorna rendezését, tisztítását befejezték, de a mellékágak rendbehozása még hátra van. Az elmúlt évben a sok eső ellenére jó munkaszervezéssel, brigádátcsoportosítással kihasználták a munkanapokat. A tervüket 127 százalékra teljesítették, közel 150 ezer köbméter földet mozgattak meg kézi erővel. 2,5 millió négyzetméter területen végeztek karbantartást, valamint 135 kilométer pataferendezés és 4 darab csőáteresz tervét készítették el. A földmunkákat csak kézi erővel tudják végezni, mert a kedvezőtlen terep, a sok tuskó akadályozná a gépeket. A gazdaságosságot figyelembe véve, a brigádokat a munkahely közelében lakókból alakítják. De így sem ritkaság, hogy a dolgozók naponta 10—15 kilométert kerékpároznak a munkahelyükig. Ahol szükséges, ott munkásszállást létesítőnk. Jelenleg Obornokom és Kiskanizsán béreltek szállást. Amint Porpáczy József műszaki vezető és Bogdán Péter gazdasági vezető mondják, ezideig csak munkát kérő reklamáció érkezett a nagykanizsai központjukba. A tsz-ek sürgetik, hogy mielőbb rendezzék a területükön folyó patakokat, hogy minél több földet, rétet, legelőt hasznosíthassanak. Az idei év edőterveit már kidolgozták, amely szerint a tavalyi 3 millió 803 ezer forinttal szemben az idén 4 millió 185 ezer forint értékben végeznek munkát. Kézi földmunkát 125 ezer köbmétert terveztek. 20 darab kisebb-nagyobb átereszt építenek, és 2 millió 300 ezer négyzetméter területen végzik el a szükséges karbantartást, s azonkívül 80 kilométer hosszúságú árok rendezésének tervét készítették el. A földmunkákat januárban kezdték, s ezideig 10 ezer köbméter földet mozgattak meg a kubikusok. Jelelleg Zalaszentmihály, Pacsa, Alsó-Felsőrajk, Zalaszentbaláz®, Pölöskefő, Eszteregnye, Liszó, Fütreháza, Bajcsa, Letenye, Becsehely és a nagykanizsai .Sáska-Petőfid tsz határában dolgoznak a társulat brigádjai. ZALAI HÍRLAP Elbocsátás — tanulságokkal __tények [.,Felmondás a vállalat részéről. Értesítem, hogy a vállalatnál fennálló munkaviszonyát a jelen értesítést követő naptól számított 15 nap felmondási idővel 1966. február 22. napjára a Munka Törvénykönyve 29. §. 1. bekezdése c) pontjából meghatározott okokból felmondom. Nagykanizsai Bútoripari Vállalat. Tollár József igazgató." Február 5-én ezzel a felmondással lepte meg a vállalat néhány fiatalkorú, hatórás munkaidőben foglalkoztatott dolgozóját. Mindegyik érintett lány, egy sem érte még el a tizennyolc éves kort. És szinte kivétel nélkül olyanok a szociális körülményeik, melyek nagyon is szükségessé tesznek minden fillér keresetet. A lányok sérelmesnek találták az elbocsátást, annál is inkább, mert bár őket a munkaerő feleslegre való hivatkozással küldték el, nem sokkal korábban harminc nőt vettek fel, akik nyolcórás munkaidőben betanított segédmunkások lesznek a fényező részlegnél. Az ügy első hallásra eléggé egyértelműnek tűnt: kellett a hely, létszámkeret nincs, el kell bocsátani. Kit? Akik éppen kéznél vannak. De aztán kiderült, hogy egyáltalán nem ilyen egyértelmű és nem ilyen egyszerű ez. A A magyarázatok lényegében kétféle magyarázat van, az egyik a vállalat, a másik az elbocsátott lányok szemszögéből. íme: Tollár József, a vállalat igazgatója: — Igen, a negyvennyolc hatórásunkból különböző munkaerőgazdálkodási okok miatt el kellett bocsátanunk hat—nyolc főt. Ez nem függ össze a felvett harminc nő ügyével. Azok nyolcórások, nem is abba az üzemrészbe kerülnek, ahonnan ezeket a lányokat elküldtük. Nekem termelést kell produkálnom. Ez az egyetlen és legfontosabb szempont. Aki nem termel megfelelően, kemény figyelmeztetést kap, ha eztán se tér észhez, elbocsátjuk. Ezek a lányok, sajnos, nem dolgoztak megfelelően. Mikor felvettük őket, érvényesültek a szociális szempontok. Utána már csakis a munka döntött, hogy ki hogyan látja el itt a feladatát. Mikor dönteni kellett, ki menjen, azok jöttek először számításba, akik nem állták meg a helyüket, ez természetes. Ezekkel a lányokkal baj volt, panasz volt rájuk, figyelmeztetéseket kaptak, a művezetők nem bírtak velük. Az üzem nem gyógypedagógia. Sok olyan dolgozónk van, akik csak azért vannak még mindig itt, mert tekintettel vagyunk a szociális helyzetükre. De ezeknek a száma nem növelhető vég nélkül. Nekünk a termelés a fontos. Ezekből nem lett volna jó szakmunkás vagy betanított munkás. Pedig azt akartunk belőlük csinálni. A lányok: (Varga Magdolna, Kovács Zsuzsa, Rábaközi Magdolna, Hartai Mária és mások. — Meglepett bennünket a felmondás. Sose kaptunk semmiféle figyelmeztetést, legfeljebb szóban. Nem mondjuk, hogy nem beszéltünk vissza, de ez nem ok a felmondásra. Aztán azt is mondták, hogy össze-vissza jártunk műszakra, önkényesen cserélgettük, mikor dolgoztunk. Ők is rakosgattak bennünket. Ezt szóvá tettük, lehet, hogy ez is baj volt. Termelési tanácskozáson is mindig minket emlegettek, hogy nem dolgozunk jól. Az igazgató egyszer bejött a műhelybe, külön is leszúrt bennünket. De a művezető meg lehülyézett, ehhez nincs joga. Visszavágtunk. És ez se tetszett. Mi igen rá vagyunk szorulva a keresetre. Varga Magdinak az anyja nem tud dolgozni, négyszáz forint tartásdíjat kap az elvált férjétől, Magda ötszázat keresett itt, van egy gyógypedagógiás öcscse, hogy éljenek csak az anyja négyszáz forintján? Kovács Zsuzsi is félárva, Rábaközi Magdi apja is leszázalékolt. Kell nekünk a pénz. Erre elküldenek. AZ igazgató szóba se állt velünk, mikor reklamálni mentünk. Nem magyarázták meg, miért mondtak fel, nem kaptunk semmiféle írásos figyelmeztetést, se fegyelmit. Ezt sérelmezzük, ez így nem igazságos. Körülbelül eddig és így hangzanak a magyarázatok. És ezekből már levonhatók az ügy tanulságai, melyek túlmutatnak a lányok elbocsátásának históriáján. I Az első tanulság ! Kétségtelen, hogy a lányok nem kevéssé önmaguk voltak elbocsátásuk okai. Nem viselkedtek kifogástalanul, nem voltak eléggé fegyelmezettek, szájaskodtak, aligtek-lógtak, nem tetszett nekik, amit csináltak, lefitymálták a fizetést is, és semmibe vették, ha szóban figyelmeztették, „leszúrták” őket, méghozzá joggal. Nem vették fegyelembe, milyen nehezen kaptak itt is munkát, milyen sokáig vártak, hányan nem jutottak be. Nem gondoltak rá, hogy nekik másoknál esetleg sokkal jobban kell a pénz, tehát így is kell a munkához hozzáállni. Nagy tanulság ez a számukra. S egyben válasz arra, hogy miért éppen őket, miért nem mást küldtek el. Érthető, ha az üzem a jobb munkaerőket igyekszik megtartani, a munkához nemcsak joguk van, hanem azzal kötelességek is járnak. Komolyabban kell venni, ha kenyeret kapnak a kezükbe rulók, nem lehet merev elvekkel dönteni egyetlen elbocsátás ügyében sem. Itt éppenséggel fiatal gyerekekről volt szó, akik nem voltak ugyan angyalok, de nem is nevelhetetlenek, s ráadásul többségük valóban rászorul a keresetre. Ilyen esetben egyénien és nagyon-nagyon finom, mondhatni patikamérlegen kell lemérni minden elbocsátást, mert súlyos nyomokat hagyhat az elküldött munkásban, ha nem érti, miért kell kívül maradnia a gyárkapun, a lányok esetében ez az érzékeny mérlegelés hiányzott. Nem kifogástalanul viselkedtek, de biztos, hogy még lehetett volna nekik magyarázni, miért kell jól dolgozniuk, le lehetett volna faragni a nyegleségüket, rá lehetett volna ébreszteni őket, hogy a helyzetük miatt is kell az a pénz, amit keresnek, satöbbi, satöbbi. Nem kaptak fegyelmit, ez igaz. De segítő, nevelő, támogató jó és okos szót se. Nem biztos, hogy ez személy szerint az igazgató feladata lett volna. De mindenképpen az üzem kötelessége volt. Amely nem gyógypedagógia ugyan, de a nevelés, az emberformálás olyan műhelye, amelynek más nevelési forma sok tekintetben a nyomába se léphet. Az ember, különösen ha fiatal, nem mindig ismeri fel, mi jó neki. Meg kell magyarázni, nem is egyszer,esetleg sokszor, és akkor azért megérti, mert az ember nem gép, hanem értelmes és nagyon bonyolult lény, akit nem lehet ridegen, pusztán csak termelő egységként kezelni. Legalábbis manapság, nálunk, már nem szokás. Többek között ebben rejlik a mi rendszerünk fölénye minden más rendszer fölött. A termelés egy üzemben kétségtelenül rendkívül fontos. De ember nélkül nincsen termelés, a tervek, mutatók mögött emberek vannak, akik azokat teljesítik. És éppen ez az, amit nem szabad elfelejteni. Sem az embereknek. Sem pedig az üzemnek. Takács István is második tanulság ! Akkor, amikor éppen Nagykanizsán olyan nagy gond a női munkaerőben jelentkező fölösleg, s annyian vannak a szociális szempontból a munkalehetőségekre nagyonis rászo 1966. február 28. Tizennyolcmillió forint értékűi tet-építkezés A zalaegerszegi járás termelőszövetkezeteinek építőipari vállalkozása 18 millió forint értékű munkát végez az idén a közös gazdaságokban. Elkészül többek között egy gépszín 280 ezer, hat istálló 7,2 millió, magtárak egymillió, lakóházak kétmillió forint értékben. Felújításokra 7 millió forintot fordítanak. A tavalyi építési és felújítási tervük 5 millió forint volt. A vállalkozás építkezésein jól indult a munka az új esztendőben. Rövidesen befejezik Zalaszentivánon egy 10 ezer férőhelyes baromfinevelő építését, Nagylengyelben 90, Vaspörben 108 férőhelyes tehén- és Zakiszentlőrincen 114 férőhelyes növendékeistálló építésén dolgoznak jelenleg. A vállalkozás vezetői elmondották, hogy az építőanyagok — tégla, mész cement — kiszállítása az építkezések színhelyére folyamatosan történik. Eddig — a sarcú útviszonyok miatt — a folyami kavics kitermelése és szállítása okozott gondot, de az utak javulásával ez is rövidesen megoldódik, s így akadálytalanul végezhetik a munkát az építkezésieken. Elkészült a Balatonért részletes rekonstrukciós terve Elkészült a Balaton-part részletes rekonstrukciós terve: összegezték a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola Mezőgazdasági Tervező és Termelésfejlesztési Intézetének hároméves munkáját. A szakemberek a főiskolai hallgatók bevonásával végigjárták a magyar tenger bortermelő vidékeit, és a helyi tapasztalatok alapján tervezték meg a távlati telepítéseket. Hatvan szőlőtermelő község térképét készítették el, amelyeken feltüntették az új szőlősök helyét, a telepítések módját és fajtáit. A térképeket még március hónapban eljuttatják az érdekelt termelőszövetkezeteknek, s a tavaszi telepítéseket már azok alapján kezdik meg. (MTI). Jó segítőtársnak bizonyul A Rapid—3 elnevezésű daru nélkülözhetetlen segítőtársa Zalaegerszegen a Kossuth Lajos és Petőfi Sándor utca sarkán épülő 9 emeletes toronyház építőinek. Böjti András vezérletével a több mázsás terheket is könnyedén emeli a magasba és helyezi szinte milliméter pontossággal az építők keze ügyébe. (Kiss Ferenc felvétele) Átalakítási munkálatok a zalaegerszegi postán A Zala megyei Állami Építőipari Vállalat nemrégiben látott hozzá a zalaegerszegi postahivatalban egy meglehetősen nagyarányú, milliós értékhatáron felüli átalakítási, rekonstrukciós építési munkához. Bauer József főépítésvezető tájékoztatása szerint megkezdték a központi fűtéssel kapcsolatos építési munkálatokat, többek között a kazánház kialakítását is. Az automata telefonközpont felállításával kapcsolatban ugyancsak nagyarányú bontási és építési munkát kell elvégezniük. Nehezíti az építők tevékenységét, hogy a munkálatokat üzem közben kell lebonyolítaniuk, de ettől függetlenül kielégítő ütemben haladnak, s azok időbeni átadásának — amelynek ez év végén kell megtörténnie — nem lesz semmi akadálya.