Zalai Hírlap, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-01 / 128. szám

1966. Juntos X« Túl az egymillión A zalaegerszegi L számú téglagyár vezetőjének aszta­lán egy nagyalakú kockás fü­zet fekszik. Ebbe jegyzik be termékféleségenként és na­ponta a különféle termelési adatokat. Mit mutat a füzet az idei víáridő ötödik hónapjának végén, május 31-én? Bár a téglagyártás igazi szezonja még hátra van, a könyv egyes rovatai máris je­lentős munkasikerekről ta­núskodnak. A nyersgyártók április végéig 580 ezer darab nyerstéglával teljesítették túl a tervük időarányos részét. Május hónap még ennél is kedvezőbb eredményt hozott, ami­koris újabb 450 ezer da­rabbal növelték nyerstéglából túlteljesítésüket, s így május 31-ig egymillió-harmincezer darab téglával teljesítették túl ennek az időszaknak az előirányzatát. Ugyancsak szép eredmé­nyekkel dicsekedhetnek a tég­­laégetők is. Ápril­ végéig égetett téglából 200 ezer da­rabbal gyártottak többet, amit május hónapban újabb 290­­ ezerrel toldottak meg, s így­­ május végén összesen 490 ezer­­ darab a túlteljesítés égetett a téglából.­­ A cserépgyártók — bár itt­­ kisebb mértékben —, de szin­tén többlettel zárták május hónapot. Égetett cserépből 70 ezer darab a túlteljesítés,­­ nyerscserépből pedig május­i hónapban pótolták azt a 20­­ ezer darabos lemaradást, ami­­ a korábbi hónapokban követ-­­­kezett be.­­ Az I. számú téglagyár dol-­­­gozói tehát az elmúlt időszak-­­ ban derekas munkát végez-­­ tek. Az eredmények elérésé-­­­ben közrejátszott a kedvező­­ időjárás is, de elsősorban a T gyár egész kollektívájának jó­­ hozzáállását dicséri a jelentős­­ munkasiker.­­ ZALAI HÍRLAP 15 százalé­kal olcsóbb a zöldség — a kői kurrens pavilonok Fenezo*f előtt a MÉK-né!­ ­ A zöldségboltok forgalmú kertészetekbe­n jól haladnak az őszinte napról napra nő. Egyrndószerű m­odik. És ez meg­­é több zöldségféle kerül az üzle látszik az eredményeken is. I tekbe, s a vevők is egyre töb­b Első ízben fordult elő, tbet igényelnek. Rövidese h hogy például retekből megyén­­ megkezdődik az igazi nagybelüli terméssel láttuk el a zöldségszezon, amikor a sof aggasztókat. — veszi át a szót­gyasztók előtt vizsgáznak !Farkas József áruforgalmi fő­termelők, de nem utolsó sor­ osztályvezető. — Salátából, van a MÉK. Az ő szervezőzöldhagymából úgyszintén ki felvásárló, értékesítő munkatudtuk elégíteni az igényeket, sokon sok múlik abban, hogy sőt, salátából és szamócából elegendő mennyiségű, friss és exportra is került, a legtöbb természetesen olcsó zöldség-áru, eddig a csömödér­, a kö­télé kerüljön a boltokba. már városi, valamint a nagy­­u, , kanizsai Sáska-Petőfi Tsz ad-Diztato kezdet­én, s az utóbbi már rendszere­. .... sem ad uborkát is. Az idei év — mint mondják — többféle szempontból is Ég a folytatás? biztatóan kezdődött a MÉK-nél. A legnagyobb előrelépést A MÉK 460 vagon különbe­­n zöldségtermelési szerződés-ző zöldség felvásárlását terve­­kötések végösszege jelentette k ki Zala megyében. Ebből a Amíg az elmúlt évben csak mennyiségből legalább 350 va- 790 hold zöldségféle termelésé­gen a nyári hónapokra jut, re szerződtek a megye tsz-ei,vagyis most állunk a főszezon , addig 1966-ban a 925 holdas el­őtt. A szerény, de biztató 5 előirányzattal szemben keret kezdet után milyen lesz a foly­­ókon ezer hold zöldség terme-tatás?­r­lésére kötöttek szerződést a — Mondhatni minden a ter-­M­ÉK-kel meló szövetkezetek és a MÉK — Az a célunk, hogy amiből jó együttműködésén, a közösen csak lehet, önellátó legyen a hozott megállapodások tiszte-­i megye — mondják a MÉK ve­­letben tartásán múlik v­ezetői. — A primőrök idősza­­­­kában persze többféle árut­­ társmegyéktől szerzünk be, de­­ ez nem is lehet másként, hi­szen az éghajlati és talajadott­ságok miatt minden területen nem vehetik fel a versenyt más vidékekkel a zalai gazda­ságok. — Biztatónak nevezehető a kezdet, egyrészt a szerződés­­kötések, másrészt a tavaszi munkakezdés alapján — mond­ja Tóth Béla igazgató. — A tsz-ek jobb erőben lévő tala­jokra helyezték a zöldségfélé­ket, mint korábban, a munka­kezdés is előbb történt, s a­­ondja Tóth Béla. — A MÉK és a szövetkezet képviselői mindig megállapítják, hogy a jövő héten körülbelül milyen z­öldségf­éléből mennyit lehet eszedni, mit kínál a tsz? Ez­­után már napi ütemezés sze­­int történik a szüret, illetve az átvétel. Így folyamatosan friss árut tudunk szállítani a foltokba. Igen lényeges, hogy a tsz-eknél elegendő munkaerő díjon rendelkezésre a szedés­­hez. Ez ideig ugyanis fájó volt atni, hogy a termelésig még csak eljutottak a zöldséggel, a letakarítás szervezésével azon­ban már nem törődtek megfe­lelően. Már­pedig ezen igen sok múlik. Elmondják, hogy ami az ő feladatukat, mármint az áru elszállítását illeti , nem akarnak fennakadást. Ha kell, 30—40 kocsit futtatnak napon­ta. Az AKÖV-től viszont azt kérik, hogy üzembiztos kocsi­kat küldjenek majd a MÉK- hez, mert a korábbiakban emiatt sok zűrzavar volt. A kocsira vártak a tsz-ben, az el is indult, s mégsem érkezett meg, mert meghibásodott. Az­tán azt a kocsit sem látnák szívesen, amelyiken szőlőszál­lításkor csak most maradt a rekeszekben. Több példát említenek, ami­ből kitűnik, hogy érdemes meghallgatni a szövetkezetek­ben a M­ÉK-esek tanácsát Ja­vasolták például, hogy érés előtt pelyvával, vagy szalmá­val hintsék le a szamóca föld­jét, mert így az eső nem veri fel a sarat a termésre. Ez 4—5 forint különbözetet is jelent­het kilónként. Ennek ellenére csak Szécsiszigeten takarták le a szamócaföldet. Figyelemre méltó az a meg­állapodás is, amit a két nagy­­kanizsai termelőszövetkezettel kötöttek, s ugyanilyen megol­dásról tárgyalnak az egervári tsz-szel is. Eszerint ezek a szö­vetkezetek bizonyos mennyisé­gű árut közvetlenül a MÉK boltjaiba szállítanak. Ily mó­­don két árrés kiesik. A MÉK a kiskereskedelmi beszerzési ár 5 százalékát levonja, a többi pénz a tsz-é. Ha például az újburgonya felvásárlási ára 5 forint, a kiskereskedelmi be­szerzési ára 7,20, a tsz 6,65 fo­rintot kap, vagyis kilónként 1,65 forinttal többet, mintha kint, felvásárlási áron adja át a MÉK-nek. Az ár Zala megye, ezen belül is Zalaegerszeg arról volt híres ez ideig, hogy nem egyszer az egész országban itt volt a leg­drágább a zöldségpiac. Hoz-e változást a megnövekedett kertészkedési kedv? — Igen — mondja a MÉK főosztályvezetője. — Már az eddigi árak is körülbelül 15 százalékkal alatta maradtak a tavalyinak. — A négy fő cikk (téli alma, vöröshagyma, szőlő, burgonya) kivételével a megyei értékesítő központ állapítja meg az ára­kat. Az a célunk, hogy ne tér­jünk el az országos áraktól — szögezi le Tóth elvtárs, az igazgató. — Néhány primőrnél azonban ez pár napig nem le­hetséges. A zöldborsó például a melegebb vidékeken már le­futotta magát, tömegáru. Ha viszont mi ennek megfelelő áron vennénk át a tsz-ektől, akkor kedvüket szegnénk. Hangsúlyozzuk azonban, hogy ilyen eltérés csak esetenkénti és rövid idejű lehet.­­ Az igazsághoz tartozik az is, hogy megláttuk a termelő­­szövetkezetek épülő zöldséges pavilonjait és ez körültekin­tőbb, jobb munkára ösztönöz bennünket. Csak sikerüljön ez a vetél­kedő! A zalai fogyasztótábor­ra már nagyon ráférne egy „győzelem”. Értékes eredmények forrása Szocialista munkaverseny a pályamunkások körében Tovább gazdagodott, új haj­tásokkal gyarapodott a szocia­lista munka­verseny a MÁV zalaegerszegi pályafenntartási főnökségének dolgozói köré­ben. A szocialista brigádok immár teljességgel átfogják a szolgálati helyeket, s élénk ve­télkedés folyik a Szocialista üzemrész címért, illetve a fő­nökség dolgozói által kezde­ményezett Szocialista szolgá­lati hel­y címért. A szocialista brigádmozg­a­­lom 1960-ban bontott szárnyat a pályamunkások körében, s az akkori­­két úttörő brigád után minden esztendőben bő­vült a szocialista címért küz­dő kollektívák népesedő tábo­ra, s az elmúlt évben már 29 brigád, 390 dolgozóval ver­senyzett a szocialista címért. A pályafenntartási főnökség­­mél tevékenykedő brigádokat dicséri, hogy két kivétellel tel­jesítették vállalásaikat s négy brigád első-, négy brigád má­sod-, tizenöt brigád pedig har­madízben érdemelte ki a szo­cialista címet, Tuboly János, illetve Lőrincz Károly brigád­jai pedig hat év óta folyalmto­­sen birtokosai a kitüntető cím­nek. A szocialista üzemrész címért folyó verseny 1963-ban bonta­kozott ki a főnökség területén, s először a lenti pályamester­­­ ,V-­e-7 tőkésítette a cím fel­tételeit. Két­ évvel később már négy, az idén pedig 16 szakasz vesz részt ebben a versenyben A s­mol felirata címért, küzdő brigádok hatékonyan segítik a főnökség előtt áló gazdasági feladatok megoldását Munká­juknak tulajdonlásait, a többi között, hogy a főnökség folya­matosan eleget tesz kötelezett­ségének, annak ellenére, hogy munkáját nehezítik az erősen elhasznált pályatestek, felépít­mények. A második ötéves terv időszakában két és fél éven át és üzem szintem telje­sítette feladatát a főnökség, s több alkalommal vezérigazga­tói elismerésben is részesült. A szocialista brigádok jelen­tős segítséget adtak az újító­­mozgalom hatékonyabbá téte­léhez, valamint a munkavéde­lem megszilárdításához. Az el­múlt évben mindössze három, 1966-ban pedig — napjainkig — egyetlen keresett sem történt a főnökség területén. Bár a pályafenntartási főnökség szol­gálati helyein viszonylag szűk körű lehetőség nyiik újítások­ra, az elmúlt évben 29 újítást nyújtottak be a pályam­unká­­sok. 100 ezer forint népgazda­sági értékben. A szocialista brigádok tag­jai — a brigád vállalásainak megfelelően — gyarapítják szakmai és pol­itikai ismeretei­ket. Számos dolgozó elvégezte az általános iskola nyolcadik osztályát, ketten technikumi érettségi, 29-en pályakocsive­zetői, 197-en betanított mun­kás, 51-en soromlpókezelői 21-en pedig térközön vizsgát tettek. Hasznos volt a bő csapadék, de károkat okozott a viharos szél Május utolsó harmadában többszöri kisebb, vagy legalább egyszer­ kiadós esőt kapott az országnak szinte valamennyi vidéke. Dr. Szabó József, a Földművelésügyi Minisztérium Növénytermesztési Főigazgató­ságának helyettes vezetője tá­jékoztatásul elmondta, hogy a csapadékos időszak megszün­tette a — helyenként még min­dig károsító pangó vizek elle­nére — már-már aggasztóvá vált májusi szárazságot, fel­frissítette gyorsabb fej­lődésre serkentette a gabonákat, a zsenge vagy most kelő kapá­sokat, ugyanakkor az esőikkel együtt érkezett erős, időnként viharo® szelek érzékeny káro­kat okoztak. Főleg a teljes vi­rágzásban levő, többnyire 1,7—2 méter hosszúra nyúlt ro­zsok és az ugyancsak dúsnö­­vésű őszi árpáik viselték a vi­haros időjárás terhét: sokhe­lyütt megdőltek, megkuszálód­­tak. Fél­ő, hogy a vegetációs időszak végefelé járó gabonák egy része aratásig már nem tud kiegyenesedni. Éppen ezért gazdaságonként idejében meg kell majd vizsgálni a táblákat, s ha szükséges, úgy az előze­tesen tervezettnél nagyobb te­rületekre kell előirányozni a kézi betakarítást. A búza­vetések sokkal job­ban bírták a szelet és a zivata­rokat. A viharos szél megtépázta a ggym­ás erősöket, h­el­yen­k­ént egész fákat döntött ki, pá­kat szagaatott le, és sok feltétlen Ios gyümölcsöt levert. A tava­szi fagyok helyett érkezett bo­rúsz csapadékos­, szeles idő okozta kártételeket kieszek­et remélhetőleg hamarosan bekö­szöntő új felmelegedési idő­szak gyorsan helyrehozhatja. Tizenkétezer csuhétáska Japánba Megyénkben hat termelőszö­­vetkezet vállalkozott nyolc­so­ros kukorica termesztésére. A MÉSZÖV biztosította a vető­magot hogy az asszonyok a téli időszakban hozzáfoghassa­nak a csuhéfonáshoz. Mintegy 50 holdon vetettek e célból ku­koricát, s ezideig hatvan asz­­szony vállalkozott a csmnéfo­­tyisban való részvételre. Fosz­­taszentlászlón különösen segíti a termelőszövetkezet a vállal­kozó kedvű asszonyokat, 10 holdon vetet­t számukra a meg­felelő kukoricafajtából. Rájuk bízta a terület megművelését, a növényápolást, a betakarí­tást. A tervek szerint 12 ezer darab mintás táskát készítenek külföldi értékesítésre. A japá­nok különöse­n kedvel­ik ezt az árut, ezért zömét — 10 ezer táskát — hozzájuk szállítják. Csak őszintén! A­z őszinteség az egyik legszebb és legfonto­sabb emberi tulajdonság, úgy is mondhatnám, erkölcsi alap, amire bátran építhe­tünk. Ezt — így általában — senki sem vonja kétségbe, de a hétköznapok gyakorla­tában eléggé figyelmen kívül hagyják, és felsőbb szempon­tokra, humanizmusra, tapin­tatra és más effélékre hivat­kozva, bizony lépten-nyomon­ felrúgják az őszinteséget, az igazmondást abban a hiszem­­ben, hogy a köz érdekében joguk van eltagadni vagy el­ferdíteni az igazságot. Jellemző eset például, hogy ha valakitől meg akar egy vállalat szabadulni, mert te­szem azt, hanyag, összeférhe­tetlen, munkaköre betöltésére alkalmatlan, akkor a legtöbb esetben nem az történik, a természetes volna, nem ad­nak róla becsületes, őszinte jellemzést, hanem, „úgyis megszabadulunk tőle” alapon feldicsérik, majdnemhogy szentté avatják, mert így könnyel el tudják másutt he­lyezni. Rosszabb esetben ma­gjával az illetővel sem beszé­lik meg, hogy miért kell ál­lását otthagynia, miben hi­bás, mit kell új munkahelyén kijavítani. Az ilyen áthelyez­­tetés után nem következhet más, mint kölcsönös csalódás, meg nem értés, és az esetek többségében újabb áthelye­zés. M­a még eléggé gyakori, hogy vala­ki azért vá­lik alkalmatlanná egy mun­kakör betöltésére, mert felet­tesei nem figyelmeztetik idő­ben az első hibáknál, vagy mert minden jószándék elle­nére sem alkalmas arra a bizonyos munkakörre: nincs elég tehetsége, kellő felké­szültsége. Nem lenne sokkal becsületesebb, emberségesebb megmondani az ilyen mun­katársnak, hogy „nézd, ko­mám” vagy „barátom, neked ez nem megy, válassz más foglalkozást, keress más be­osztást”, vagy éppen „sze­rezd meg ezt és ezt a képe­sítést, különben nem tudunk itt tartani”? Egészen kivételes esetektől eltekintve, ma már minden­kinek alkalma van a hiányzó képesítés megszerzésére. Az esti és levelező oktatás rend­szere annyira kiterjedt, és olyan sok kedvezményt kap államunktól, aki tanul, hogy semmiféle kifogás nem fo­gadható el, senkinek sem kell lemondania a megked­velt, jó jövedelmet nyújtó állásáról csak azért, mert a múltban nem állt módjában magasabb fokon tanulni. Sokan ma azzal érvelnek, hogy a szakképzettség elő­térbe állítása a régi, tapasz­talt, politikailag megbízható káderek rovására megy. Szó sincs persze erről — legfel­jebb csak abban az esetben, ha valaki régi érdemeire hi­vatkozva szembehelyezkedik a fejlődés általános meneté­vel, elhanyagolja a tanulást, „ha eddig jó volt, ezután is jó lesz” alapon saját magát iktatja ki a vezetésből. Ilyen esetben az a felső szerv, igazgató, személyzet is cselekszik helyesen, aki őszintén, nyílt szóval rádöb­benti az illetőt álláspontja helytelenségére és tarthatat­lanságára. Az ilyen ügyeket nem lehet vállveregetéssel el­intézni, és húzni, halasztani sem. A gyár, a hivatal kol­lektívája nagyon is számon tartja, ki milyen képességű, hogyan dolgozik, alkalmas-e a munkaköre betöltésére. Ha csak egy-két ilyen, tapintat­ból elnézett rossz példát lát­nak, az már elég ahhoz, hogy az egész légkört megrontsa. ,,Ha X, vagy Y nem tanul, pedig osztályvezető, akkor miért tanuljak én, aki­val előadó vagyok?” — mond­ják. Nincs persze igazuk, de ilye­nek az emberek és a vezet­ők­nek mindig tudniok kell, hogy a rossz példa ragadó­­sabb, mint a jó. N­agyon sok diáknak egye­nesen árt, hogy a pa­pája, vagy a közeli rokona magas beosztásban dolgozik. Számtalan esetet­­ ismerek, hogy bár az illető papának vagy nagybácsinak esze ágá­ban sincs fia, öcsköse szá­mára valamiféle kedvez­ményt kérni, sőt ha ilyesféléit észrevesz, egyenesen tiltako­zik ellene­­, de az iskolá­ban mégis megkülönbözte­téssel bánnak vele, az osztá­lyozóceruza vele kapcsolat­ban valahogy nem fog olyan keményen, mint másnál, őt sohasem hagyják ki, ha sze­repelni kell, neki az első pad­­ban a helye, őt okvetlenül a jó példák között kell emle­­geni, magyarán: kivételeznek vele. Senkinek sem jó ez. Mivel senki sem leéri a kivé­telezést, senki sem hálás érte. A gyermeknek magának pedig kétszeresen árt, mert egyrészt, hamis illúziókat kelt benne, másrészt, ellene hangolja a kollektívát. Az iskol­ás gyerekek igazságérzete igen érzékeny. Azonnal ész­reveszik a megkülönbözte­tést, és a maguk egészséges módján reagálnak is rá. Ily­­módon a többnyire jó szán­dékból, tájékozatlanságból fakadó kedvezni akarás vég­eredményben csak árt, és nem köszönet, de rosszallás jár érte. Petőfi Zoltán nem mérhető apja tehetségével, a Sasfiók sem Napóleonéval — természetes dolog, hogy nem minden gyerek örökli apja tehetségét. Kapjon csak hár­mast, ha gyengébb, és válasz­­szon olyan pályát, ahol mér­sékeltebb tehetségével is ér­vényesülni tud — ez az egyetlen helyes és megnyug­tató szemléleti mód a szülő­nél és pedagógusnál egya­ránt Nagyon sokan azért kerü­lik meg az igazságot mert úgy vélik, hogy a köz érdeke az­t kívánja. Volt idő, amikor hivatalos állásponttá mere­vedett az a nézet: ha már megvan a baj, ne tetézzük azzal, hogy beszélünk róla. Így kerültek az újságokba áradozó cikkek például az életszínvonal, emelkedéséről akkor, amikor az éppen stag­nált. A „lakkozás” időszaka szerencsére nem tartott so­káig , és immár hosszú évek óta minden tekintet­ben megegyezik a valósággal a hivatalos álláspont. A hiba azzal nem javítódik ki, hogy hallgatunk róla, hanem csak azzal, ha megvizsgáljuk, hon­nan származik és a diagnózis pontos ismeretében megtesz­­szük a kijavításhoz szükséges intézkedéseket. Igen nagy társadalmi hajtóerő az őszinteség, a hibák feltárásának, kijaví­tásának — tehát a fejlődés­nek egyik alapvető feltétele. Vasvári Ferenc 3 Bagodvizemyéd és Andráshida között folyik a Zalaegerszeg—köm­end­ útvonal korszerűek­lése. Cziráki Ferenc és brigádja vállalták, hogy június 15-re, határidő előtt ál­dják ( fm) Bajomnak az Utat. (Mészáros Ferenc tármé

Next