Zalai Hírlap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-09 / 156. szám

1969. július 9. ! Ára van, haszna nincs A FOKI 1601-es ügy „SOK PÉNZE VAN? KI AKARJA DOBNI AZ ABLA­KON? AKKOR VEGYEN FOKI 1601 TÍPUSÚ ÖNFEL­SZEDŐ SEPRŐGÉPET! MA­GAS ÁRU GARANTÁLTAN ROSSZ MINŐSÉGŰT Micsoda? — kérdik Önök, de mielőtt még valami fur­csát mondanának, hozzáte­szem: a hirdetés szövegét én találtam ki, először itt jelenik meg, máshol nem publikál­nák, én viszont csak így tu­dom reklámozni a seprőgépet. Miért? Kérem önöket, tekintsük át együtt a tényeket. Törés sorozatban Állandó téma. Zalaegersze­gen, hogy a város köztisztasá­gát csak a gépesítéssel lehet javítani. Nos, tavaly sikerült nagyobb összeget biztosítani a gépbeszerzésre. Többek között egy FOKI 1601 típusú önfel­szedő seprőgép is érkezett a Városgazdálkodási Vállalathoz. Érthetően örült a vállalat ve­zetése, amikor kézhez kapták a kiutalást, hiszen joggal gon­dolták, hogy az automata szer­kezet munkába állításával si­kerül leküzdeni az úttisztító részleg létszámgondjait, gyor­sabb, higiénikusabb lesz leg­alább a fontosabb útvonalak tisztítása. De a gép alig moz­gott pár métert — míg elmen­tek vele a szállító autóig — és máris eltört. A motor és a munkagép közötti kuplung mondta fel a szolgálatot. Kérésre eljöttek a gyártó cég szerelői, megjavították. Már éppen búcsúzkodtak, ami­kor a szemük láttára tört el a gép. Ismét a kuplungja. Leszerelték, hoztak helyette újat. Azzal kezdte a munkát a seprőgép, hogy elrágódott rajta két tengely kapcsolatát biztosító alkatrész. Megjavítot­ták, de másodszor is lerágód­tak a fogak róla. Aztán a hátsó kerék féltengelyén ron­­csolódott össze a kúpos tár­csa, majd az első kerékagy tört el, később a lánckerék feszítő görbült össze-vissza, a sebes­ségváltó­ házban is eltört vala­mi... S így megy ez tavaly december óta. Jönnek a gyár­tó cég szerelői, megjavítják, újra és újra. Közben pedig a gép áll. Eddig körülbelül 600 órát kellett volna dolgoznia, de csak 113 órán át üzemelt. Nemcsak a zalaegerszegi De legalább tisztán seper, már amikor jó? Dehogy! A szemét és a por egy részét sávosan otthagyja az úton. S ha jön, akkor a járókelők me­nekülnek, a háziasszonyok be­csukják az ablakot, mert ak­kora porfelhőt áraszt, mintha forgószél lenne. Látják Önök is, akik Zalaegerszegen élnek. Feltételezhetik, hogy a so­főr nem ért a kezeléshez és a helytelen üzemeltetés miatt romlik el állandóan és végez kifogásolható munkát a sep­rőgép. De erről beszéljen a szombathelyi városi tanács levele, amelyet a zalaegersze­gi tanácshoz küldtek és a FOKI üzemelésének tapasz­talatairól kérnek felvilágosí­tást, mivel december óta ők is ugyanilyen gépet használ­nak, illetve használnának. „A próbaseprés második napján műszaki hibából a gép ki­gyulladt. A gyártó vállalat a hibát a helyszínen kijavította. Rövid üzemeltetés után újabb két alkalommal kényszerül­tünk a vállalat szerelőjét al­katrészcsere és javítás céljá­ból a helyszínre hívni. Opti­mális körülmények között 511 üzemórát kellett volna a sep­rőgépnek teljesíteni, és ezzel szemben csak 39 órán át tud­tuk eddig üzemeltetni” — ír­ják Szombathelyről, hozzáté­ve azt is, hogy a gép....egyéb­ként sem végez hatékony sep­rést, az úttesten hagyja a sze­metet, munkája nyomán nem lesz tisztább a város”. Székesfehérvár hasonló baj­ban van. Oda személyesen ment el a zalaegerszegi város­­gazdálkodás képviselője, aki­nek a Székesfehérvári Szolgál­tató Vállalat műszaki vezető­je kijelentette: ők már vissza is küldték a gyártó cégnek a gépet azzal, hogy kísérletezzen vele a gyártó, s csak akkor hajlandók visszavenni a FO­­KI-t, ha használható lesz. Ijesztő arért rossz gép Nos, mit gondolnak Önök, mennyibe kerül egy ilyen gép? Ne is találgassanak. Inkább üljenek le és ka­paszkodjanak meg. Tehát: há­­romszáztizenötezernyolcszáz forint az ára! A pénz a Mező­gazdasági Gépjavító Vállalat 7. számú állomására Monorra folyt be, ott gyártották a FO­­KI-t. Azt a seprőgépet, ami a szakemberek szerint is tele van konstrukciós hibával és aminek csak ára van, haszna nincs. Nyilván a monori vál­lalat is látja ezt, ezért javít­ja szó- és pénz nélkül a zala­egerszegi gépet is most már sorozatban, s mindössze két­szer kért javítási díjat. Csak egyszer kapott, amikor felté­telezhetően a helytelen üze­meltetésből keletkezett géphi­ba. Azt kérdezik Önök: hogyan vehettünk meg ilyen rossz gé­pet? Erről ezt sikerült meg­tudni: a monoriak legyártot­tak 25 darab 0-szériás FOKI 1601-est, prospektus útján pro­pagálni kezdték. Zalaegerszeg­re is eljutott a hazai seprőgép híre és sokat ígérő prospek­tusa. Gazdaságosnak látszott, jó ajánló szavak is elhangzot­tak a gépről, a vásár létrejött. A városgazdálkodás azóta kín­lódik a FOKI-val, a megyei tanács építési-, közlekedési- és vízügyi osztálya is azt mondja, hogy a gép a kons­trukciós hibák tömegét hord­ja magában, tehát vissza kell adni a gyártóknak, illetve megtéríttetni velük a károkat. A tanácsi osztály és a város­­gazdálkodás is úgy tudja, hogy a monori cég hajlandó vissza­venni a FOKI 1601-eseket, díjmentesen átalakítja, hasz­nálhatóvá teszi a gépeket. De mikor, hogyan és addig mi lesz? — erről nem szól a fá­ma. Meg a felelősségről sem. Vékony Gyula Egy kísérlet *­ége(?) A kezdeményezés nagyon tetszett. Az elmúlt év novem­berében a nagykanizsai posta is­­­elállított egy asztalkát az előtérben, arra nap mint nap kirakta valamennyi különféle feladásokhoz szükséges blan­kettáját — szállító levél, bian­kó csekk, távirat űrlap, aján­lott küldemények feladásához szükséges űrlap, stb. —, s akinek szüksége volt ezekre a nyomtatványokra, egysze­rűen odament az asztalhoz, felvett egyet, kitöltötte, s az­után ment a küldeménnyel az ablakhoz. Most újra csak az ablak mögül kapható blanketta. Most is ingyen adják és any­­nyit, amennyit kérünk, csak­­hát... Csakhát többek között bi­zonyos tortúra árán. Vajon miért szüntették meg ezt a jól bevált, legalábbis a közönség részéről bevált „ki­rakós" rendszert? Mert — mondja Balogh László, a nagykanizsai posta osztály­vezetője — például biankó csekkből korábban, amíg csak az ablakon át lehetett kapni,­­egy hónap alatt száz-százöt­ven darab fogyott el, addig a kirakós rendszer idején há­rom hét alatt kilenszáz da­rab kelt el. — Sajnos — teszi hozzá Balogh László — a felhaszná­lási kimutatás szerint ponto­san három hét alatt elfogyott a negyedévre, tehát három hónapra szóló nyomtatvány felhasználási „normánk". Hogy pontosan megértsük a „norma" mibenlétét, el kell mondani, hogy a posta csak annyi vagy minimálisan több nyomtatványt igényelhet, mint amennyit ténylegesen felhasználtak egy adott idő­pontban. A baj tehát nem a meg­növekedett forgalommal van, hanem azzal, hogy a közön­ség lényegesen több nyomtat­ványt vitt el az asztalkáról, mm­int amennyire valóban szüksége volt. A megállapítás nem éppen hízelgő ránk nézve, s úgy lát­szik, hogy „nagykorúságunk­kal” valami baj van. Jó volna most a nagykani­zsai közönség nevében ígére­tet tenni, ha újra megpróbál­ják az asztalkás rendszert, „felnőttebb” módon fogunk viselkedni. Jó volna, meg is tesszük, de a felelősséget azért nem vállaljuk.sz. 7. // -----------------------­------------------------------­Késő avarkori sírokat tártak fel N­­agy­páliban A napokban Nagypáliban csatornázási munkák során — a Petőfi út 41. számú ház előtt — a markológép két avarkori sírra „akadt”. A helyszínre érkező régész megállapítása szerint a terüle­ten egy VIII. századi, késő avarkori temető rejtőzik, s ennek két sírját bolygatta meg a markológép. Ezek kö­zül az egyik lovas­sír vett. Két ló csontvázát találták meg benne. A sírból öntött bronz­ból készült, nagy indadíszes szíjvég, lószerszámok, kengye­lek és zabla, a lószerszámot díszítő bronz csat és veret, va­lamint egy vasfokos került elő. A másik sírban szintén egy harcos nyugodott. Mint a le­letmentés során kiderült, egy­­­kor veretekkel és kis szíjvé­­gekkel díszített öve volt. Kardját ugyan a markológép részben tönkretette, megma­radt darabjai azonban minden kétséget kizáróan igazolják, hogy a fegyver valaha farok­ban volt, s ez a tok bronz­le­­mezzel volt díszítve. A har­cos feje mellett fából készült vödör nyomaira — egy vas fo­gantyúra és három abroncsra — bukkantak Mint­ a feltárást végző ré­gésztől megtudtuk, a késő avarok a VlI. század végén jöttek be a Kárpát-medencé­be. Kutatóink egy része leg­újabban azt vallja, hogy a krónikáinkban említett kettős honfoglalás alapján ez a né­pesség már finn­ugor volt, s mint ilyeneket, a magyarok rokonaiként tarthatjuk szá­mon. A talált leletek értékét csak növeli, hogy mindeddig a za­laegerszegi laktanya építésé­nél — 1949-ben — talált VIII —IX. századi sír volt az egyetlen késő avarkori lelet­hely a Göcseji Múzeum gyűj­tőterületén. ZALAI HÍRLAP A szín­játszó-rendezői tanfolyam hallgatóinak egy része Palotai István irányításával Duba Gyula szatíráját elemzi Továbbképzések városszerte A nyár a továbbképzések időszaka. Ilyenkor egy időre a tanárból tanuló, az okta­tó­ból oktatott lesz. A napokban a Megyei Mű­velődési Központ által rende­zett továbbképzéseket, a mű­vészeti csoportok vezetőinek nyári tanfolyamait látogattuk meg, hogy érdeklődjünk az itt folyó munkáról. — Négy tanfolyamot szer­veztünk erre a nyárra — új­ságolja Tornyos Csaba, az MMK munkatársa. A néptánc­oktatóké épp ma fejeződőt­ be. Huszonnégy táncoktató vett részt két csoportban — felnőtt és gyermek csoport­ban — a stúdió-szerű tovább­képzéseken. A gyakorlati fog­lalkozásokon táncokat olvas­tak i­ és sajátítottak el a résztvevők, míg az elméleti órákon néprajzi és népzenei előadásokat hallgattak. A leg­jobbak a vizsgán ideiglenes működési engedélyt is szerez­tek, s ezzel egy évig hivatalo­san is tevékenykedhetnek. A színjátszó-rendezői tanfo­lyam hallgatóinak egy részét éppen „órán” találjuk az MMK 35-ös klubjában. Palo­tai István, megyei színjátszó szakreferens magyarázatát hallgatják. Mint megtudtuk, az olvasói próbát követő rendelkező pró­bának lehetünk tanúi. Duba Gyula Főtárgyalás című szatí­rájának elemzése során a résztvevők különféle rendezői „fogásokat” sajátíthatnak el. A tanfolyam hallgatóinak má­sik része a továbbképzést ve­zető Földeák Róbert színházi rendező irányítása mellett a működési engedélyes kategó­ria-vizsgára készülnek — Ma délután karvezetés és forma­tan lesz — fogad ben­nünket az Állami Zeneiskolá­ban az órára készülő tanfo­lyamvezető tanár, Puncsor An­tal. — Zeneműveket, elsősor­ban kórusműveket elemzőnk. Szeretik ezt a résztvevők. A résztvevők javarészt énektanárok, akik többnyire községi és iskolai kórusokat vezetnek. — A tanfolyam befejeztével a hallgatók vizsgát tehetnek — egészíti ki az elmondotta­kat az előadó. — A 15 fős cso­portból négyen jelentkeztek most vizsgára. A bábcsoport-vezető­ tanfo­lyamot július 31. és augusztus 9 között rendezik meg a Me­gyei Művelődési Központban. Ezen a továbbképzésen azon­ban már az ország legismer­tebb bábos szakemberei is részt vesznek. A múzeumba került értékes leletek egy része Árváltozás után Jegyzetek a cipőfrontról Pár hónappal ezelőtt sok szó esett a lapokban, televí­zióban, rádióban a cipők mi­­nnőségével, választékával, árá­val kapcsolatosan. Emléke­zünk még rá, hogy sokan ki­fogásolták a lábbelik minősé­gét, amivel nem voltak arány­ban az árak. Főként a nők tet­ték szóvá a cipők kis válasz­tékát, formátlanságukat. Nos, nemrégiben azt olvas­hattuk, hogy július elsejével életbe lép a cipőknél az egy­szerűsített forgalmi adó rend­szer, összhangban a fogyasztói árrendszer tökéletesítésével. Az új adókulccsal képzett árak helyesebbek, tükrözik majd a ráfordítási arányokat, s ez kü­­lönféle méretű áremelkedések­kel, árcsökkenéssel jár. A zalaegerszegi cipőboltok­ban ezekben a napokban áraz­ták át a kiadott jegyzék sze­rint a lábbeliket. Az egyszerű vásárló szemével, akit nem ér­dekel az, hogy az eddigi 251 féle forgalmiadó-kulcs helyett ezúttal 20 félével dolgoznak, bizony nem igen látszik „tö­kéletesí­tettnek” az új árrend­szer, a „különféle méretű” emelkedéssel és csökkenéssel egyetemben. Mert mit látunk? A ktsz-ek által gyártott fér­ficipők 90 százaléka drágább lett. Ezek a szegezett talpú fér­ficipők például 60—70 forinttal kerülnek többe, mint eddig. Vajon melyik munkásember örül annak például hogy a fekete, száras, vulkanizált, gu­miperemes cipőt az eddigi 168­0 forint helyett 216 forintért tudja megvásárolni? Eddig a vevőkör erre a cipőre éppen a kevéspénzűek, kisfizetésűek közül került ki. Emelkedett a férfi szandálok ára is. Árcsök­kenés is történt. A férfi mar­fi­nbox ragasztott talpú cipő például eddig 256 forint volt. Most tíz forinttal csökkent az ára.­­ A kisz cipőkből eddig több ezer párral rendeltünk évente, a hetenkénti szállítá­sok el is fogytak a következő turnusig. Most viszont attól tartunk, hogy az emelt árral a nyakunkon marad a cipő így a harmadik és a negyedik ne­gyedévre már nagyon óvato­san bántunk a rendeléssel és a szerződéssel — mondják a szakemberek.* A női cipő árak zömmel csökkentek, öt—tíz százalék­kal. Előfordul, hogy például az, ami eddig 192 forint volt, most 188. Viszont olyan is akad, amelyik eddig 180 forintba ke­rült, most 220. Egy igazán ele­gáns női cipőt amúgy is nehéz találni — örök talány, hogy milyen igények alapján készí­tik őket — sok közöttük az íz­léstelen, nagyrészüket „ez van, ezt kell szeretni” alapon vásá­rolja meg az ember. Ami meg­felelne, sajnos drágább lett. Egy hagyományos alkalmi fekete tűsarkú cipőért — mert bármit mond az ipar, keresik és kedvelik a vásárlók, mert toalett-kiegészítő és csinos — 480 forintot kell fizetni. Ezt a cipőt — a megyeszékhelyen egyetlen boltban, a Kossuth utcai cipőboltban lehet vásá­rolni kis mennyiségben — a budapesti Divattervező Válla­lat gyártja. Most 383 forint he­lyett 475 például az ára. „Ha valaki luxus cipőt akar, az fi­zesse meg” — jeligével. Egy szép cipő, állami boltból luxus lenne? * De nézzük tovább. Kismama cipők. Csökkent a vászonfelső­­részű ára ugyanakkor jelentő­sen emelkedett a bőrfelső­­részné. A gyermekcipőkkel sem vol­tunk kibékülve. Gyakran egy hónapig sem tartottak. Most emelkedtek a gyerekszandál árak, a szárascipőké is, mind­össze a gyermek félcipőknél van csökkenés. Az emelkedés viszont megint érzékenyen érint. A gyermek százas pré­selt marhabox cipő 166 forint­ról 210-re emelkedett. Emellett sajnos elsikkad, hogy az egyik gyermek félcipő típus 104-ről 100-ra, a másik 116-ról 111 fo­rintra csökkent. Ezek után már nemigen vi­gasztalja az átlag vásárlót, hogy olcsóbb lett a gazda csiz­ma, a tornacipő és a tenisz­cipő. Nemigen járhatunk ilyen „alkalmi” cipőkben. * Ez az ,,ártökéletesítés” vall­juk be, kissé érthetetlen. Azt mondják, hogy az árváltozás­sal a raktárkészletek értéke 3— 4 százalékkal csökkent. De az átlagszámítás itt sem mutat helyes képet. Az a benyomá­sunk ugyanis, hogy a háztar­tások cipővásárlásra előirány­zott ös­szegrésze — leltárérték ide, leltárérték oda — nem csökken. S. M. : 5 ­ „Nagyüzem“ a moszkvai filmfesztiválon A hétfői ünnepélyes meg­nyitó után, kedden a feszti­vál-nagyüzeme beindult. A ko­ra délutáni program keretében a „Folyosók” című svéd ver­senyfilm és az „Oroszlán télen” című angol versenyen kívüli já­tékfilm bemutatójára kerül sor. Este az argentinok mu­tatják be a „Az ég keskeny szelete” és a románok „Egy nő egy szezonra” című filmjüket. Egyidejűleg megkezdődött a rövidfilmek és a gyermekfil­mek fesztiválja is. A Rossija-szállóba, a feszti­vál „főhadiszállására” végte­len áradatban érkeznek az üd­vözletek. Georgij Beregovoj vezérőrnagy, a szovjet kozmo­nauták családjának nevében köszöntötte a VI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál rész­vevőit. A szovjet főváros utcáin megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel veszik körül a moszkvaiak a fesztivál vendé­geit köztük is a szebbnél szebb filmcsillagokat. Valóság­gal kedvence lett Moszkvának Therese Dippe szenegáli film­színésznő, akit a moszkvai „utca embere” is csak „Miss Afriká”-nak nevez. Kovács András, a „Falak” című ma­gyar fesztiválfilm rendezője a Szputnyiknak a filmfesztivál külön újságjának adott nyilat­kozatában hangsúlyozza: Ha­tározott híve vagyok a nemzet­közi fesztiváloknak, mivel se­gítenek bennünket abban, hogy az évi 2-3 ezres filmtermésből kiválogassuk azt a néhány szá­zat, amely valóban figyelmet érdemel. (MTI)

Next