Zalai Hírlap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-01 / 101. szám
UM. május 1. Mai „rangrjelsés“ — Hogy mi adta itt valamikor a rangot? — kérdez vissza Zalacséb egyik előverte kiskertjéből egy idősebb asszony. — Hát mi adta volna? Az, ami máshol. A föld. Az számított, a többire nem volt kiváncsi senki. — És mi a fontos ma? — Hogy milyen ember az illető. Dolgos-e, vagy sem. Andor Péter tsz-elnök hirtelenében több tagot is említ, akik a legtöbb munkaegységet szerzők közé tartoznak a szövetkezetben. A véletlen folytán egymás mellett említ két nevet, Farkas Lajosét és Róka Gáborét. Mint később kiderül, kettejük mai hasonlósága sokat elárul az egész falusi életforma, életszemlélet változásáról. Róka Gábor tehenész a termelőszövetkezetben. Harminchét éves, a tsz alakulásakor ő volt a legfiatalabb tag. Az evita nem győzi dicsérni szorgalmát, megbízhatóságát. — Hogyne dolgozna szívesen az ember, amikor nap, mint nap látja, hogy van értelme a becsületesen végzett munkának — mondja —. Ha jól öszszeszámolnánk, hetven munkaegységen felül jönne ki havonta, s ez a tavalyi 35 forinttal számolva is szép kereset. Ez az egyik dolog. A másik meg az, hogy az embert tisztelik, szava van a szövetkezet, a falu ügyeiben a munkája után. Két évvel ezelőtt vezetőségi tagnak is megválasztottak. Itt szólnak közbe a fiuk beszédét addig csendben hallgató öregek. — Annak idején kevés ember dolgozott többet, mint én — mondja Róka Gyula bácsi. — Éveken át jártam sommás munkára, s az asszonnyal együtt is más tarlóján kerestük a megélhetést. Dolgozhattunk azonban bármennyit, ez a magunkfajtát semmire sem jogosította. A gatternál rönköket vontat lófogatával az 53 éves Farkas Lajos. A termelőszövetkezet megalakulásától, az első naptól kezdve fogatos. A tavalyi teljesítményről szólva elmondja, hogy egy kicsit visszaesett mert ezúttal ..csak’’ 545 munkaegysége volt, holott korábban a hatszáz körül szokott megállni. — Szűkebben mérték az egységet, mint előtte — magyarázzák a többiek, s amikor egy-egy értetlenkedő megjegyzés is elhangzik, a magas, szikár termetű ember határozottan szól: — Hát persze, hogy szűkebben. Nem akarták hígítani az egységet és jól is tették. Mit érnénk a nagy számmal, ha mögötte nem állna fedezet?! Tizenkét holdja volt. Vannak vidékek, ahol ez semmi, de ezen a tájon, ahol oly nagy volt a földéhség, oly kicsi egyegy falu határa, ez már tekintélyes középparaszt birtoknak számított. Mielőtt elindultunk hozzá, az elnök szegényparasztként mutatta be, legalábbis az életkörülményei miatt úgy vélte, közéjük tartozott. — Igaza van az elnöknek, jobbára a tsz óta szedtük öszsze magunkat — mondja —. Azóta építettünk házat, vettünk különböző berendezési tárgyakat. A kezdeti időszakra emlékezik, amikor bizony nem valami jól fizetett a tsz. Ő azonban akkor sem hiányzott sosem a dologból. Miért? — A munka nem hazudik, valamilyen formában előbbutóbb eredménnyel jár. Őszintén szólva még most is gyakran akad olyan tennivaló, amit — ha csak a keresetet nézi az ember — egyszerűen nem lenne érdemes elvégezni. Az elmúlt napokban például a háztáji kertekben szántogattam. Forgolódással, dűlőszántással, fák, bokrok, kerítések kerülgetésével telik ott az idő, haladni, teljesítményt elérni nem lehet. De hát ezt a munkát is meg kell tenni, ennek is megvan a maga értelme. A mai munkában két, legalábbis a belépés idejét tekintve, fiatal tsz-tag a társa. — De én már előtte is rendesen dolgoztam a tsz-ben, ugye? — vár bizonyítást Farkas Lajostól egyikük, s amikor ő megkapja a beleegyezést, akkor a másik kéri ugyanezt. — Jó, dolgoztatok — mosolyog. — Tizenkét hold nem volt kis dolog Zalacsében. Hogy’ érzi, az biztosított számára több beleszólást az ügyekbe, s nagyobb tiszteletet, vagy a hatszáz munkaegység? — Két részre kell bontani a kérdést — kezdi megfontoltan a választ —. Az első felére azt kell mondanom, hogy akkoriban nem is érdekeltek engem a közügyek. Magamtól nem szóltam, kérdezni pedig nem kérdeztek. Ma vezetőségi tag vagyok a tsz-ben, természetesen kötelességem is a véleménynyilvánítás. Ami pedig a kérdés második részét illeti, számomra a hatszáz munkaegység ér többet és úgy veszem észre, hogy másoknak is. Ez az igazibb rangjelzés, nem a holdak száma. A tehenész és a fogatos másmás lappal indult. Ma azonosrangjuk van: legtöbb munkaegységesek. Új „közös nevező”, új összehasonlítási alap teremtődött Zalacsében is minden érték igazi forrása, a munka. Kovács Ferenc Róka Gábor Farkas Lajos ZALAI HÍRLAP Szerződéskötések a TÁSZI-nál Az észak-zalai termelőszövetkezetek területén működő TÁSZI munkatársai ezekben a hetekben bonyolítják le a szerződéskötéseket a különféle áruk értékesítésére, beszerzésére, valamint újabb piacokat keresnek, hogy a közös gazdaságok számára kedvező kereskedelmi kapcsolatok jöjjenek létre. Legutóbb 20 vagon vetőburgonyát szereztek a gazdaságoknak, s már arról tárgyalnak, hogy az őszre mennyi fémzárolt gabonavetőmagot kérnek a termelőszövetkezetek. A felmérés szerint a gazdaságok többsége igényel vetőmagot, így ebből is nagyobb mennyiségre számítanak. Nemrég fejeződött be a bogyós gyümölcsök, a málna, a szamóca értékesítési szerződéskötése. Húsz vagont kötöttek le a gazdaságok, amelyet a TASZI feldolgozásra közvetít majd. Kerestek már piacot a várható szilvatermésnek is, ezideig 10 vagon elhelyezése biztosított. Folyamatban van a szerződések kötése a gesztenye értékesítésére is, a múlt éviek alapján 20-25 vagonra számítanak. „EZ A MI ÜNNEPÜNK” Azt mondják, nélküle nincs is díszszakasz. Húsz éve tagja a május elsejei felvonuláson a vasutasok első sorának. Hívni csak egyszer kellett. Legelőször. Azóta soha. Megkérdezem miért? Meglepetten tekint rám, aztán kurtán ennyit mond: munkás vagyok .. . Illetve vezénylő mozdonyfelvigyázó ! — A beosztásomat hívják így-Negyvenkilencben került a vasúthoz, mozdonylakatosnak. Az apja műhelyében tanulta, szerette meg a szakmát. A futőházban gyorsan az univerzális szakmunkások közé került, s a legnagyobb figyelmet igénylő feladatokkal is megbízhatták, ötvenhétben gépre ült, aztán rövidesen tanfolyamra küldték, ahol vezénylő mozdonyfelvigyázó képesítést szerzett, s miután visszatért, ebben a beosztásban dolgozik. A május elsejékről kérdezem. — Melyikre emlékezik a legs. . esebben ? — Talán az elsőre. Akkor tudtam meg, mi az, hogy május 1. Hogy ez a mi ünnepünk. Azt mondta a csoportvezetője „Gyurka neked jó kezed van, segíthetnél összedobni a kis mozdonyt”. Kérdezte, miféle mozdonyt. ..Hát amelyiket majd a felvonuláson viszszük". — Szabadidőben csináltuk. Még sípot is szereltünk rá — meséli. — Beleépítettünk egy palackot sűrített levegővel. Azzal működött. Mindenki azt mondta rá, tökéletes, olyan, akár azigazi, biztosan sikerünk lesz vele. A hűség kedvéért még vezetőállást is csináltunk. Onnan lehetett kormányozni. Nem is gondoltunk rá, hogy éppen ezzel követünk el hibát. __ ? — A mozdony szépen nézett ki, de nem volt benne motor, s nem volt targonca sem, ami vitte volna. Egy embert kellett beállítani, hogy tolja, de nem tudtuk jól álcázni, kivillogott a lába. Végig derült az utca: „Két lábon járó mozdony” — mondták. Magunk is jót mulattunk, de a mozdonyt legközelebb is vittük. De mér nem lábhajtással. Ez csak egyetlen emlék. Úgyszólván minden év, minden felvonulás hagyott valami nyomot. Az 58-as, az 59-es, a 63-as ... — Az ötvennyolcas? Amikor a dísztribün elé értünk, köszöntöttek bennünket. Akkor személy szerint is megemlítettek néhány munkatársamat, Kámán Ferencet, aki először kapta meg közülünk a kiváló dolgozó jelvényt, Németh Istvánt és Kövecs Jánost, sztahanovista főmozdonyvezetőket, akik a legjobb eredményt érték el az 500 kilométeres, kétezer tonnás mozgalomban. Egy évvel később Ferenczi Pistáék brigádját köszöntötték, akik először a fűtőházban, megszerezték a szocialista címet. Jó érzés volt hallani a munkatársak nevét, s egy kicsit büszke is volt rájuk az ember. A következő évben már az ő mellét is díszítette a kiváló dolgozó jelvény, amint elhaladt a tribün előtt... A hatvanhármas felvonulásról családi emléke van. — Hatvanháromban elkészült a családi házunk Zalaegerszrgen a Gasparich utcában. Előtte Ebergényben laktunk. Az asszonynak már mesélgettem előtte a felvonulásokról, azt mondta, most ő is eljön. Elhozta mind a két gyereket. Amikor meglátták a kicsit, alig tudta visszatartani őket, az asszony, végigkísértek bennünket az utcán és hetekig meséltek a látottakról, az ejtőernyősökről, a táncosokról. Legemlékezetesebb május 1-nek az első részvételét tartja. A legszebbnek? — A felvonulás mintha mindig tarkább, színesebb lenne. Az elsőkön nem volt olyan díszes ruhaparádé, mint amilyen ma van, Ötvenben nem öltöztünk ilyen jól, de azt hiszem, akkor lelkesebbek voltunk. Jobban tudtunk örülni egy pohár sörnek, egy szendvicsnek, amit közösen fogyasztottunk el. Az idén is ott lesz a felvonuláson, de már nem egyedül. Fia — tavaly érettségizett a gépipari technikumban — együtt dolgozik vele. Motorvezetőnek készül. Együtt vonul majd a két Rumpler a fűtőháziak sorában. Az idősebb, az apa Rumpler György és a fia, Imre. Rumpler Ilona a gimnazistákkal, Rozália pedig a ruhagyáriakkal tart. Most először a munkások között. Nemrég kapott szakmunkás bizonyítványt. — Szegény asszony — mosolyog a családfő — azt sem tudja, melyikünket keressen majd a sorban ... Karvalics László :1 Rendkívüli ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága és a zalaegerszegi városi tanács vb Tegnap délután tartott rendkívüli ülésén személyi kérdéseket tárgyalt a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A megyei párt végrehajtó bizottság és a Hazafias Népfront megyei elnökségének határozata alapján Varga Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára javasolta, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága Kiss Gyulát, a megyei tanács vb. elnökhelyettesét, érdemei elismerése mellett,saját kérésére, végrehajtó bizottsági tagságának érintetlenül hagyása mellett vb. elnökhelyettesi tisztségéből május 1-i hatállyal mentse fel. A végrehajtó bizottság a javaslatot elfogadta. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának megbízásából Újvári Sándor, a vb. elnöke átadta Kiss Gyulának a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést és a Tanácsi szolgálatért kitüntető jelvény ezüst fokozatát. A Művelődésügyi Minisztérium Kiss Gyulát május 1-i hatállyal a Botfán épülő állami fiúnevelő otthon igazgatójává nevezte ki. A végrehajtó bizottság, ugyancsak Varga Gyula elvtárs előterjesztése alapján Koplár Lajost, a zalaegerszegi városi tanács vb.elnökhelyettesét bízta meg a megyei tanács vb. megüresedett elnökhelyettesi tisztségének ellátásával. ★ Rendkívüli ülést tartott tegnap délután a zalaegerszegi városi tanács végrehajtó bizottsága is. A végrehajtó bizottságot Újvári Sándor, a megyei tanács vb. elnöke tájékoztatta a megyei tanács vb. határozatáról, s javasolta, hogy Koplár Lajost, városi tanácstagságának érintetlenül hagyása mellett mentse fel vb. elnökhelyettesi tisztéből. A vb. a javaslatot elfogadta. A városi párt végrehajtó bizottság és a Hazafias Népfront elnökségének javaslatát dr Czigány Jánosné, a népfront városi titkára terjesztette az ülés elé, s ennek alapján a végrehajtó bizottság Balázs Bélát, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának munkatársát bízta meg a megüresedett elnökhelyettesi poszt betöltésével. A végrehajtó bizottsági ülést követően Kustos Lajos, a vb. elnöke bemutatta a városi tanács osztályvezetőinek a vb. új elnökhelyettesét. Koplár Lajos a megyei tanács vb új elnökhelyettese Koplár Lajos 1928-ban Miháldon született. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem pedagógia-lélektan szakán 1953- ben szerzett diplomát. Tanulmányai befejezése után Zalaegerszegen a Tanítóképző Intézetben kapott beosztást 1955-től a megyei tanács vb. művelődésügyi osztályának személyzeti előadója, majd a megyei módszertani tanács vezetője lett. 1966. január 1-től a Megyei Művelődési Központ igazgatója, 1968. december 15- től pedig a zalaegerszegi városi tanács vb. elnökhelyettese volt. Koplár Lajos 1945-től részt vett az ifjúsági mozgalomban, 1950-től a párt tagja. Munkája elismeréséül 1958-ban az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1962-ben a Szocialista Kultúráért miniszteri kitüntetésben, 1966-ban pedig a Munka Érdemrend ezüst fokozata kormánykitüntetésben részesült. Jól szolfálja a termelést és a műszaki fejlesztést A FATE Zala megyei csoportjának munkájáról Másfél esztendeje néhány, megyénk faiparában dolgozó szakember kezdeményezte, hogy hozzák létre Zala megyében is — az Országos Műszaki és Természettudományi Egyesület keretében — a Faipari Tudományos Egyesület, Zala megyei Csoportját, Zala egyik jelentős és igen intenzíven fejlődő ipari bázisa a faipar. Ha valahol igen, ebben a profilban különösen indokolt hasznosítani minden kezdeményezést, ami a termelést és a műszaki fejlesztést szolgálhatja. így foglalt állást a párt megyei bizottsága, a megyei tanács és a Kisipari Szövetkezetek Zala megyei Szövetsége is, amikor a javaslattal foglalkozott, s ez az alapállás gyakorlatilag nemcsak utat, lendületet is adott a kezdeményezésnek. Megalakult a csoport, s azóta aktívan tevékenykedik. A csoportnak a két zalai bútorgyár és öt faipari szövetkezet 133 műszaki dolgozója a tagja. A szervezeti munkát a résztvevő üzemek képviselőiből alakított elnökség irányítja. A titkári tisztet Szalay Ferenc, a Zalaegerszegi Műbútor és Lakberendező Ktsz főmérnöke látja el. Alapvető célunknak azt tartjuk, hogy a csoport szellemi kapacitásával segítse a felügyeleti, érdekképviseleti szervek és a vállalatok szakmával kapcsolatos döntéseinek előkészítését. De vállaljuk azt is, hogy a vállalatoknál készülő technológiai, fejlesztési terveket, szervezési és egyéb, a faiparral összefüggő intézkedéseket társadalmi úton véleményezzük. Ezenkívül segítséget igyekszünk adni a műszakiak szakmai továbbképzéséhez is — mondja a csoport célkitűzéseiről Szalay Ferenc. Az előbbi célok valóraváltását bizonyítja egy, a napokban elkészített tervezet is, amelynek egy példányát már eljuttatták a Zala megyei tanács vb ipari osztályának, a faiparban dolgozó technikusok továbbképzésének javaslata ez. — Hallhatnánk erről részletesebben? — Kezdeményezzük az irányító szerveknek, hogy a technikusokat szeptember 1-től rendszeresen kéthetenként egy-egy napra vonják össze Zalaegerszegen és Nagykanizsán is. A tervezetben a továbbképzés tematikájára tettünk javaslatot. A tematikába a bútoripar fejlődését döntően meghatározó tényezők tanulmányozását iktatták, a többi között az újj alap- és segédanyagok alkalmazásának, a természetes és mesterséges szárítás üzemi problémáinak, új eljárásainak megismerését, valamint az új feldolgozó gépek tanulmányozását Foglalkoznának a résztvevők a műszaki vezetés elméleti kérdéseivel, munkalélektannal, s aktuális gazdaságpolitikai témákkal is. A szakmai ismeretek gyarapításán:.!! más útjait is igyekszik kihasználni a csoport. Rövid működése alatt immár hat tapasztalatcsere utat szervezett. Hármat külföldre — Bécsbe, Zágrábba, Grácba , hármat pedig a hazai üzemekbe: a Győri Cardó Bútorgyárba, a Soproni Faipari Ktsz-be és az Asztalosipari Vállalathoz, valamint a szombathelyi faforgácslap gyártó üzembe. A bécsi út tapasztalatainak feldolgozása egész tanulmányt tesz ki. Beszámol a vásáron látott olyan új gépekről, amelyek jól hasznosíthatók lennének a zalai iparban is, s képet ad a bútorgyártás fejlesztésének irányáról, a nyugati törekvésekről. De — mint kiderül — közvetlen haszna is volt az útnak. ,— Bennünket különösen a kisgépek érdekeltek — mondja Szalay Ferenc. — Igyekeztünk is alaposan körülnézni. Néhányat már úgy jegyeztünk meg, ha lesz rá fedezetünk, megpróbáljuk beszerezni. Néhányat pedig magunk is elkészítünk. Elsőként egy ügyes élfurnírozó gépet. De — a látottak alapján — kísérleteket kezdünk a furnért helyettesítő fóliák alkalmazásával is. Népfrontvezetők tanácskozása a zalaegerszegi járásban A Hazafias Népfront zalaegerszegi járási elnöksége a közelmúltban úgy határozott hogy a községi bizottságoknak meg kell tárgyalniuk a párt ifjúságpolitikájáról és a nők helyzetéről szóló párthatározatot. A munka előkészítésére használja fel a járási bizottság a tavaszi tájértekezleteket, amelyeken a községi elnökök és titkárok részvételével megbeszélik , a két határozattal kapcsolatos feladatoka . Emellett a békeakciók szervezése, valamint a szocialista munkaverseny segítése érdekében kifejtendő népfrontfeladatok ,s napirendre kerülnek. A tájértekezletek május 4-én kezdődnek, ekkor Pókaszepetken a vöcköndi, kemendollári, zalaistvándi, gyűrüsi népfrontvezetők, Gellénházán pedig Lickóvadamos, Iborfia, Nagylengyel, Petrikeresztúr Gombosszeg és Ormándlak községi népfrontvezetői jönnek össze. A továbbiakban május 5-én a zalaszentiváni, 7-én a zalalövői, 8-án a nagykapornaki 12-én a baki és az egervári, 14-én pedig a búcsúszentlászlói körzetben lesz elnöki és titkári értekezlet.