Zalai Hírlap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-01 / 152. szám

1970. július 1. Indulásra készen a 3—1—1 Aratás előtt a salaszentgróti kombájnosoknál Az autás kezdetén három kombájn rugaszkodik majd neki a 690 hold kalászosnak a zalaszentgróti termelőszö­vetkezetben. A három kijelölt kom­báj­nos Torda Ferenc, Nagy Kálmán, Kardos Ferenc és a plusz egy, az állandó váltótárs, Tóth Imre. A három kombájn közül kettő akár ma is indulhatna, a harmadikon viszont még ja­vában dolgoznak a szerelők. — Ez lesz az én gépem — mutat a szerelés alatt levő SZK—4-es kombájnra Torda Feri. — Őszintén szólva, tar­tok tőle, öreg­ masina. Új em­ber vagyok itt a tsz-ben, nem ülhetek mindjárt a legújabb gépre. — Az első év, amikor kom­bájnnal dolgozik? — Ez már az ötödik nyár lesz. — Akkor a rutin segít. — Valamit az is jelent majd. — Ne félj tőle, lehet, hogy ez lesz a legjobb — nyugtatja társát Tóth Imre. — Ha nem lesz nagyobb géphiba, akkor három hét alatt nyugodtan végzünk az aratással — veszi vissza a szót Torda Feri. — Tíz éve vagyok traktoros, így alkalmam volt megismerni a mezőgazdasági gépeket. — De jöhet esős idő is — aggodalmaskodik Tóth Imre. — Akkor pedig „megcsú­szunk”. Nem lesz elég a há­rom hét, még akkor sem, ha a gépek végig rendben üze­melnek. — Igazad van. Azzal is kell számolni, de reméljük, hogy kedvez majd az időjárás. A tavasszal úgyis eléggé próbára tett bennünket. ★ A falu határában MTZ gé­pével vágja a füvet Nagy Kálmán. — Az aratás kezdetéig még sok munka vár rám — mond­ja. — Most három helyett csak egy váltó lesz. Bírják majd a folyamatos munkát? — Már hogyne bírnánk. Ezen a tavaszon igazán nem volt könnyebb nekünk, mint az aratáskor szokott lenni. Ennek ellenére végeztünk mindennel. — Megy majd a kombájno­lás is? — Tanfolyamot végeztem, ismerem a gép minden porci­­káját. Aztán, aki 3 év után nem ismeri meg, az már ne is csérletezzen. — Felkészült? — Különösebb készülődésre nincs szükség. Csak a szerelők készítsék elő jól a gépeket. Egyre azonban minden kom­­bájnosnak gondolnia kell in­dulás előtt. — Mire? — A kondícióra. Tavaly 15 kilót fogytam az aratás ideje alatt. Most jobban beosztom majd az erőmet. ★ A szövetkezet csemegeszőlő­jében tárcsáz Kardos Ferenc. Az új kombájnnal dolgozik majd aratáskor. Neki már a hatodik aratása lesz az idei. — 1965 tavaszán végeztem el a traktoros iskolát, aztán valamivel később a kombáj­­nos tanfolyamot, s már azon a nyáron arattam. Azóta min­den nyáron az egyik gép az enyém. Szeretem ezt a mun­kát. — Miért? — Amikor arra gondolok, hogy a kombájnnal egyedül hány és hány embert kímél­hetünk meg e nehéz munká­tól, akkor tudom csak felfog­ni, hogy milyen szép a mi munkánk. — Így könnyű az aratás? — Nehéznek nehéz, de csak a kombájnosoknak — feleli. — Most meg különösen az lesz, hisz eléggé gazos a ga­bona. Azért majd megbirkó­zunk vele. Annyi bizonyos, hogy nem kell annyit szen­vednünk mint, amikor még a B—62-es kombájnnal dolgoz­tunk. Azzal nagyon sok baj volt, de ezek az SZKS 4-esek sokkal jobban bírják. Remél­jük nem lesz hiba és minimá­lis szemveszteséggel betaka­ríthatjuk a gabonát. Nemecz Ferenc Kardos Ferenc Nagy Kálmán Torda Ferenc Tóth Imre Hasznos „visszalépés”6 A Zalaegerszegi Ruhagyár lenti telepének néhány bri­gádjában — üzemi szinten — új kezdeményezés bontott szárnyat az elmúlt hetek­ben. A Fekete Gyuláné által vezetett szocialista címért küzdő brigád olyan vállalást tett, hogy a tagok négy-négy új reszortműveletet elsajá­títanak. Rozmári Zoltánné brigádjának tagjai három­három további munkaműve­let megismeréssel bővítik szakmai ismeretüket. Nem újkeletű jelenség a szocialista brigádmozgalom­ban, hogy a résztvevők a verseny feltételeinek teljesí­tése érdekében keresik, ku­tatják a szakmai ismeret­­szerzés újabb lehetőségeit. Az elmúlt évek során szá­mos hasonló kezdeményezés született a Zalaegerszegi Ru­hagyárban is. A többi között­­a szocialista címért küzdő brigádok azzal igyekeznek az átlagosnál többet nyúj­tani, hogy intezívebben át­adják szakmai ismereteiket a fiatalabbaknak s az új dol­gozóknak. A kezdeményezés nyomán reszortjukon kívül egyre több munkaművelet birtokába juthatnak így az érintettek. A módszer gya­korlati jelentőségét nem kell különösebben méltani. A több reszortfeladatot ismerő munkás többet ér. Nem okoz gondot a munkatársak eset­leges helyettesítése, zökke­­nőmentesebb egy-egy új termék gyártására történő átállás. Természetesen ennek a nagyobb, mondhatjuk úgy is szakmai műveltségnek hasznát látja az egész gyár, különösen pedig a szűkebb kollektíva. A gyorsabb átál­lások csökkentik a termelés­­kiesést, s ezzel párhuzamo­san növelik a brigád tagjai­nak keresetét. A lentiek kezdeményezé­sében — gyári szinten — aligha lehet felfedezni új­donságot, mivel a több re­szort elsajátítása a korábbi években már gyakorlat volt a gyárban. A lentiek által tett lépések mégis figyelem­re méltóak. A kezdeményezés értékét ezúttal ugyanis nem annak újszerűségében kell keresni, hanem abban, hogy a lentiek felkaroltak, alkalmaztak egy másutt már bevált módszert. A régihez nyúlni ugyanis — ha az eredménnyel jár — korántsem jelent valamiféle visszalépést. A szóbanforgó, de más hasonló esetben sem. S ha erről az oldalról köze­lítünk a lenti fiatal brigádok vállalásaihoz, feltétlenül az elismerés hangján kell be­szélnünk róla. Sőt, mi több, még azt is hozzátehetjük, bár több tegnap született, de még ma is alkalmazható kezdeményezés, módszer jut­na hasonló „sorsra.” ZALAI HÍRLAP Támogatják a határozat végrehajtását . A párthatározat az egész közvélemény figyelmét a nő­kérdésre irányította. A szer­vezeti átalakulás lendületet adott a munkának. A megyé­ben eddig 70 termelőszövet­kezeti nőbizottság működött. Mától minden tsz-ben lesz nő­­bizottság, s az alapszabály nagyon fontos szerepet szán a nőbizottságoknak. Mintegy 70 Gerencsérné tévedése KEZDJÜK A VÉGÉN. Az elején ugyanis nem lehet, mert Horváth Jenő, a bánok­­szentgyörgyi tsz-elnök és Ge­rencsér Lajosné brigádvezető közti villongás kezdetét mind­két fél más-más időpontra, illetve alkalomra teszi. Nos, a dolog vége egyelőre az, hogy a fiatalasszony hevesen fogad­­kozik a kapuban: ha neki nem csökkentik a fizetését a tavasszal, ha nem sajnálják tőle azt a 160 forintot, amire nagy szüksége van, akkor eszébe sem jutott volna ez az egész levelezés... A tsz-elnök fáradt ember benyomását kelti. Gerencsérné neve hallatán égnek emeli a karját, majd megadóan ros­­kad vissza az íróasztalhoz. Ő kérdez először: „Tessék mon­dani, meddig tart ez még?” És sorolja, kik honnan, há­nyan vizsgálták már ezt az ügyet, pontosabban a Geren­­csérné-féle levelekben foglal­takat. Jártak a tsz-ben a rendőrségtől, a népi ellenőr­zési bír­óságtól, a járási tanácstól, a járási pártbi­zottságtól, a megyei ta­­nácstól, a megyei pártbizott­ságtól. Az utóbbi szervtől a kormány illetékesei kértek vizsgálatot, Gerencsérné ugyanis két óriási levélben hozzájuk is eljuttatta pana­szait. Hogy mi a panasza? Hirtelenében nehéz lenne ösz­­szefoglalni. Szerepel a leve­lekben az az állítás, hogy a tagság túlnyomó része őt sze­rette volna elnöknek, már csak azért is, mert neki na­gyobb az iskolai végzettsége, mint Horváth Jenőnek, a já­rás azonban megakadályozta a tagsági akarat érvényesülé­sét. Az elnök kiabál vele, bosszúból a fizetését is csök­kentette, s a bánokszentgyör­­gyi alapszervezetet is csak azért választották külön köz­ségi és termelőszövetkezeti alapszervezetté, hogy őt a párttitkárságtól megfosszák. S mindezek után a végkövet­keztetés: „így bánnak Zalá­ban a párttagokkal”. Mindehhez csak annyit: A tsz vezetőség választás törvé­nyes volt, titkosan zajlott le, s Horváth Jenő nagy több­séggel kapta meg az elnök­séghez szükséges szavazatot. Ez nem is volt meglepetés, hiszen a bánokszentgyörgyiek jelenlegi elnöke igen sokat tett a szövetkezetért, vezetésével nagyot lépett előre a gazda­ság. A képzettsége valóban alacsony, itt van mit pótolnia, e hiányosságot azonban eddig termelési tapasztalatával és nagy munkabírásával feledtet­ni tudta. Ami pedig a párttit­kári posztot illeti, itt a párt­tagok döntöttek, s jogukkal élve a szerintük legalkalma­sabb embert választották az alapszervezet élére, s ez nem Gerencséré volt. Marad te­hát a „vád” másik fele, a ki­abálás, illetve a fizetés­csök­kentés. AMi AZ ELNÖK hangos­kodását illeti, ennél a pontnál valószínűleg megérdemli a kritikát Horváth Jenő. A já­rásiak is több esetben figyel­meztették már, hogy fékezze hirtelen haragját, ne förmed­­jen rá meggondolatlanul az emberekre, ha hibáznak. Mint kiderül, ez főként brigádveze­tő korában jellemezte az el­nököt. E tulajdonságának is­meretében választották a szö­vetkezet élére, ez sem menti fel azonban a vezetőhöz mél­tó viselkedés, hanghordozás követelménye alól. Általános vélemény, hogy e téren sokat változott Horváth Jenő, Ge­rencsérné szerint azonban nem eleget. Ez meglehet. Párttag­ról van szó, tipikus taggyűlési téma tehát felhívni az elnök figyelmét erre a fogyatékos­ságra. De jó alkalom erre a vezetőségi ülés, s végső soron a közgyűlés is. Leveleket írni azonban úgy látszik egysze­rűbb. S végül a fizetéscsökkentés. Az történt, hogy a korábbi, havi 2000 forintos brigádve­zetői fizetéseket — köztük Ge­rencsérnéét is — az idén feb­ruárban egy vezetőségi ülésen télen 2040, a nyári hónapokra pedig 2100 forintban állapítot­ták meg. Munkájukat azonban a továbbiakban munkacsapat­vezetők nélkül kell végezniük. Gerencsérné azt tartja csök­kentésnek, hogy a munkacsa­patvezető ily módon felszaba­duló 260 forintos bére nem szaporítja automatikusan az ő fizetését, vagyis lényegében 160 forintról van szó... Nem szá­mol azzal, hogy az eltelt évek­ben a szövetkezet nagy mér-­ tékben gépesített, különösen munkagépekből szerzett be so­kat, s ma már összehasonlít­hatatlanul kevesebb munkával jár a szükséges „gyalog” mun­kaerő kiértesítése, hiszen lé­nyegesen kevesebb emberről van szó, több feladatot pedig a gépcsoportvezető, illetve az agronómia vett át. Ettől füg­getlenül a vezetőségi határo­zat ellen kifogással lehet élni, előbb a vezetőség bizottságá­nál, majd a bíróságnál. A bri­gádvezető asszony azonban nem ezt az utat választotta. A BESZÉLGETÉS végén lehangoltan búcsúzik. Szem­mel láthatóan csalódott. De hát miben is áll a tévedése? Miért volt hiába az a sok gépkocsi-kilométer, a vizsgála­tokkal, kérdezősköd­éssel, ok­kereséssel eltöltőt munkanap? Csupán azért, mert vannak dolgok, amelyeknek helyben kell intéződniök, amelyekről helyben döntenek, vannak ap­róbb ügyek, amelyek attól szemernyivel sem lesznek na­gyobbak, ha megjárnak fel­sőbb fórumokat is, „mutató­­sabbá” való „hizlalásuk” pedig rendszerint öncélú, káros és megtévesztő, mint azt a bá­­nokszentgyörgyi példa is ta­núsítja. Kovács Ferenc Megalakult a népfront megyei és Zalaegerszeg városi nőbizottsága Tegnap délelőtt Zalaeger­szegen megalakult a Hazafias Népfront megyei nőbizottsága. Az egybegyűlt meghívottak előtt Veiczi Ferenc, a népfront megyei titkára ismertette a népfront nőbizottságok előtt álló feladatokat. Ezek sorában elsők között említette a nők közéleti szereplésre nevelésé­vel kapcsolatos tennivalókat, a nők politikai oktatásával kapcsolatos teendőket. A nép­front nőbizottságokra vár a szülői munkaközösségek irá­nyítása, segítése — ugyanak­kor — arra kell törekedni, hogy a korábbinál nagyobb számban férfiak is bekapcso­lódjanak a szülői munkakö­zösségek tevékenységébe. A népfront nőbizottságai megtartják a lehetőség és szükség szerint bővítik a nő­­tanácsok által szervezett s nagy sikernek örvendett kü­lönböző szakköri formákat is. Az általános ismeretterjesztés keretében pedig speciális, nő­ket érintő kérdésekről is szer­veznek előadásokat. A megyei titkár tájékozta­tója után a 41 tagú nőbizott­ság kimondta megalakulását. A bizottság titkárává Teleki Lajosné újságírót választották. * Zalaegerszeg város területén befejeződött a népfront nőbi­zottságok szervezése. A szerve­zeti változás utolsó aktusaként megalakult a népfront városi nőbizottsága 26 taggal. Az ala­kuló ülésen Pukánszky Ferenc, a városi pártbizottság első tit­kára ismertette a nőbizottsá­gok előtt álló feladatokat. A városi ülés egyúttal a népfront városi alelnökévé választotta Rákli Lajosnét, aki a zalaeger­szegi városi nőtanács társa­dalmi titkáraként dolgozott huzamosabb időn át a nőmoz­galomban. ­ A magyar nőmozgalom tör­ténetének jelentős szakasza zárul le ma: a párt központi bizottságának határozata ér­telmében megszűntek a köz­ségi, járási, városi nőtanácsok, nem működik többé a megyei nőtanács. Csiszár Lajosné, a megyei párt végrehajtó bizottság tag­ja húsz éven át végzett moz­galmi tevékenységéből az utóbbi hat esztendőt a megye nőmozgalmának élén töltötte el. Most megszűnt a megyei nőtanácsban betöltött titkári funkciója, de nem szűnik nő­mozgalmi tevékenysége: a megyei pártbizottság nőfelelő­­seként folytatja tovább mun­káját. A nők ezreihez jutottunk el . A hat év alatt sok-sok lelkes asszonyt és leányt is­mertem meg, akik nagy sze­retettel, hozzáértéssel és ügy­buzgalommal segítették a me­gyei, járási, városi és községi nőtanácsokban a viszonylag kis létszámú függetlenített apparátus tevékenységét. Se­gítségükkel a nők ezreihez ju­tottunk el, sok ezer emberrel ismertettük meg a párt poli­tikáját, az időszerű párt és kormányhatározatokat, moz­gósítani tudtunk azok végre­hajtására — mondta Csiszár­­né elvtársnő, akivel most az új helyzetről folytattunk be­szélgetést. — Az új szervezeti keretek­ről intézkedő határozat fogad­tatása a nők körében rend­kívül kedvező volt. Megnyug­vással, örömmel vették tudo­másul, hogy a párt ilyen nagy gondot fordít sorsuk alakulá­sára, érdeklődéssel kíséri, mi­lyen helyet foglalnak el a tár­sadalmi munkamegosztásban, milyen gondjaik, nehézségeik vannak, gondoskodik arról, hogy ezeket a nehézségeket a körülményekhez képest mi­előbb magunk mögött tudjuk.­­ A központi bizottság ha­tározata hosszú távra szabja meg a tennivalókat. Az új formai keretek kialakulása a határozat végrehajtásának csak kezdeti, s egészen kis ré­sze. A nőmozgalom aktíváit és általában a nőket nagyon érdekli, hogy az új keretek között miként alakul tovább a munka a­községben ,illetve városi kör­zetben alakult népfront nő­bizottság, az üzemekben pedig a szakszervezeti nőbizottságok veszik át a nőtanácsok sze­repét. — A tsz nőbizottságok rövid működésük alatt is általában beváltották a hozzájuk fűzött reményeiket. Jól ismerik az asszonyok életét, a szövetke­zetek gazdálkodását, tisztán látják mikor, mely kérdésekkel kell — a termelőszövetkezeti vezetőkkel kialakult jó együtt­működésre támaszkodva — foglalkoztunk. Valahogy ehhez hasonló módon alakul majd a nők körében végzendő munka az üzemekben is és ilyen vá­rakozással tekintünk a lakó­területeken működő nőbizott­ságok tevékenysége elé is. — Az asszonyok az új ke­retek között is szívesen vál­lalják a munkát, megszakítás nélkül, folyamatosan végzik azt. A mindennapok feladata lesz a nőtanácsok munkájá­ban jól bevált, sikert aratott ismeretterjesztő, oktató, neve­lő tevékenység fokozása, gaz­dagítása. A szülői munkakö­zösségek irányítását, az iskola és a családi ház kapcsolatá­nak ápolását a népfront nő­bizottságai veszik át.­­ A párthatározat végre­hajtása akkor lesz eredmé­nyes, ha a munkahelyeken nem lesz teher a nőket érintő kérdésekkel foglalkozni, ha a gazdasági vezetők számára a nők speciális ügyeivel törődni nem kényszerű kötelesség, ha­nem mindennapi, természetes tennivaló lesz. — Lát-e minderre garan­ciát? — Igen. A legfőbb garan­ciát abban a felelősségben lá­tom, amit a határozat a párt­szervekre, a pártszervezetek­re és a kommunistákra há­rít. A nők támogatják a ha­tározat végrehajtására irányu­ló törekvéseket, mert tudják, hogy ez a munka az ő érde­kükben folyik. — Hat év alatt a nőmozga­lom személyes ügye is lett. Ha megenged ezzel kapcsolat­ban egy személyes kérdést, vajon hat év alatt hány elő­adást tartott, hány estéjét töl­tötte távol a családtól, a nők körében? Jó szándékkal, igyekezettel — Soha eszembe sem ju­tott ezeket számolni — mo­solygott. — Azt tudom, sok­szor feküdtem későn, keltem korán. S ha lefeküdtem, sem aludtam mindig nyugodtan: vajon azt az eredményt hoz­za-e igyekezetünk, amit várunk tőle? Milyen lesz egy más­napra szervezett rendezvény? Jól választottuk-e meg a kü­lönféle oktatási formákat? Sikerült-e megnyugtatóan el­intézni ennek, vagy annak a panaszát? De minek szaporí­tani a szót?! Ezt vállaltam, ezt kellett tennem. Jó szán­dékkal, igyekezettel. És rajta kívül még sokan vállaltak munkát és tették, amit vállaltak. A megye nő­­mozgalmának sok száz névte­len katonája kezd ma új mun­kát. Újat? Nem. Új keretek között folytatja a régit, még több igyekezettel, még több jószándékkal. S hisszük, hogy az eddiginél is több sikerrel. Teleki Sári u­j keretek között, nagyobb igyekezettel Aktuális beszélgetés Csiszár Lajosnéval a nőmozgalom helyzetéről

Next