Zalai Hírlap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-01 / 152. szám
1970. július 1. Indulásra készen a 3—1—1 Aratás előtt a salaszentgróti kombájnosoknál Az autás kezdetén három kombájn rugaszkodik majd neki a 690 hold kalászosnak a zalaszentgróti termelőszövetkezetben. A három kijelölt kombájnos Torda Ferenc, Nagy Kálmán, Kardos Ferenc és a plusz egy, az állandó váltótárs, Tóth Imre. A három kombájn közül kettő akár ma is indulhatna, a harmadikon viszont még javában dolgoznak a szerelők. — Ez lesz az én gépem — mutat a szerelés alatt levő SZK—4-es kombájnra Torda Feri. — Őszintén szólva, tartok tőle, öreg masina. Új ember vagyok itt a tsz-ben, nem ülhetek mindjárt a legújabb gépre. — Az első év, amikor kombájnnal dolgozik? — Ez már az ötödik nyár lesz. — Akkor a rutin segít. — Valamit az is jelent majd. — Ne félj tőle, lehet, hogy ez lesz a legjobb — nyugtatja társát Tóth Imre. — Ha nem lesz nagyobb géphiba, akkor három hét alatt nyugodtan végzünk az aratással — veszi vissza a szót Torda Feri. — Tíz éve vagyok traktoros, így alkalmam volt megismerni a mezőgazdasági gépeket. — De jöhet esős idő is — aggodalmaskodik Tóth Imre. — Akkor pedig „megcsúszunk”. Nem lesz elég a három hét, még akkor sem, ha a gépek végig rendben üzemelnek. — Igazad van. Azzal is kell számolni, de reméljük, hogy kedvez majd az időjárás. A tavasszal úgyis eléggé próbára tett bennünket. ★ A falu határában MTZ gépével vágja a füvet Nagy Kálmán. — Az aratás kezdetéig még sok munka vár rám — mondja. — Most három helyett csak egy váltó lesz. Bírják majd a folyamatos munkát? — Már hogyne bírnánk. Ezen a tavaszon igazán nem volt könnyebb nekünk, mint az aratáskor szokott lenni. Ennek ellenére végeztünk mindennel. — Megy majd a kombájnolás is? — Tanfolyamot végeztem, ismerem a gép minden porcikáját. Aztán, aki 3 év után nem ismeri meg, az már ne is csérletezzen. — Felkészült? — Különösebb készülődésre nincs szükség. Csak a szerelők készítsék elő jól a gépeket. Egyre azonban minden kombájnosnak gondolnia kell indulás előtt. — Mire? — A kondícióra. Tavaly 15 kilót fogytam az aratás ideje alatt. Most jobban beosztom majd az erőmet. ★ A szövetkezet csemegeszőlőjében tárcsáz Kardos Ferenc. Az új kombájnnal dolgozik majd aratáskor. Neki már a hatodik aratása lesz az idei. — 1965 tavaszán végeztem el a traktoros iskolát, aztán valamivel később a kombájnos tanfolyamot, s már azon a nyáron arattam. Azóta minden nyáron az egyik gép az enyém. Szeretem ezt a munkát. — Miért? — Amikor arra gondolok, hogy a kombájnnal egyedül hány és hány embert kímélhetünk meg e nehéz munkától, akkor tudom csak felfogni, hogy milyen szép a mi munkánk. — Így könnyű az aratás? — Nehéznek nehéz, de csak a kombájnosoknak — feleli. — Most meg különösen az lesz, hisz eléggé gazos a gabona. Azért majd megbirkózunk vele. Annyi bizonyos, hogy nem kell annyit szenvednünk mint, amikor még a B—62-es kombájnnal dolgoztunk. Azzal nagyon sok baj volt, de ezek az SZKS 4-esek sokkal jobban bírják. Reméljük nem lesz hiba és minimális szemveszteséggel betakaríthatjuk a gabonát. Nemecz Ferenc Kardos Ferenc Nagy Kálmán Torda Ferenc Tóth Imre Hasznos „visszalépés”6 A Zalaegerszegi Ruhagyár lenti telepének néhány brigádjában — üzemi szinten — új kezdeményezés bontott szárnyat az elmúlt hetekben. A Fekete Gyuláné által vezetett szocialista címért küzdő brigád olyan vállalást tett, hogy a tagok négy-négy új reszortműveletet elsajátítanak. Rozmári Zoltánné brigádjának tagjai háromhárom további munkaművelet megismeréssel bővítik szakmai ismeretüket. Nem újkeletű jelenség a szocialista brigádmozgalomban, hogy a résztvevők a verseny feltételeinek teljesítése érdekében keresik, kutatják a szakmai ismeretszerzés újabb lehetőségeit. Az elmúlt évek során számos hasonló kezdeményezés született a Zalaegerszegi Ruhagyárban is. A többi közötta szocialista címért küzdő brigádok azzal igyekeznek az átlagosnál többet nyújtani, hogy intezívebben átadják szakmai ismereteiket a fiatalabbaknak s az új dolgozóknak. A kezdeményezés nyomán reszortjukon kívül egyre több munkaművelet birtokába juthatnak így az érintettek. A módszer gyakorlati jelentőségét nem kell különösebben méltani. A több reszortfeladatot ismerő munkás többet ér. Nem okoz gondot a munkatársak esetleges helyettesítése, zökkenőmentesebb egy-egy új termék gyártására történő átállás. Természetesen ennek a nagyobb, mondhatjuk úgy is szakmai műveltségnek hasznát látja az egész gyár, különösen pedig a szűkebb kollektíva. A gyorsabb átállások csökkentik a termeléskiesést, s ezzel párhuzamosan növelik a brigád tagjainak keresetét. A lentiek kezdeményezésében — gyári szinten — aligha lehet felfedezni újdonságot, mivel a több reszort elsajátítása a korábbi években már gyakorlat volt a gyárban. A lentiek által tett lépések mégis figyelemre méltóak. A kezdeményezés értékét ezúttal ugyanis nem annak újszerűségében kell keresni, hanem abban, hogy a lentiek felkaroltak, alkalmaztak egy másutt már bevált módszert. A régihez nyúlni ugyanis — ha az eredménnyel jár — korántsem jelent valamiféle visszalépést. A szóbanforgó, de más hasonló esetben sem. S ha erről az oldalról közelítünk a lenti fiatal brigádok vállalásaihoz, feltétlenül az elismerés hangján kell beszélnünk róla. Sőt, mi több, még azt is hozzátehetjük, bár több tegnap született, de még ma is alkalmazható kezdeményezés, módszer jutna hasonló „sorsra.” ZALAI HÍRLAP Támogatják a határozat végrehajtását . A párthatározat az egész közvélemény figyelmét a nőkérdésre irányította. A szervezeti átalakulás lendületet adott a munkának. A megyében eddig 70 termelőszövetkezeti nőbizottság működött. Mától minden tsz-ben lesz nőbizottság, s az alapszabály nagyon fontos szerepet szán a nőbizottságoknak. Mintegy 70 Gerencsérné tévedése KEZDJÜK A VÉGÉN. Az elején ugyanis nem lehet, mert Horváth Jenő, a bánokszentgyörgyi tsz-elnök és Gerencsér Lajosné brigádvezető közti villongás kezdetét mindkét fél más-más időpontra, illetve alkalomra teszi. Nos, a dolog vége egyelőre az, hogy a fiatalasszony hevesen fogadkozik a kapuban: ha neki nem csökkentik a fizetését a tavasszal, ha nem sajnálják tőle azt a 160 forintot, amire nagy szüksége van, akkor eszébe sem jutott volna ez az egész levelezés... A tsz-elnök fáradt ember benyomását kelti. Gerencsérné neve hallatán égnek emeli a karját, majd megadóan roskad vissza az íróasztalhoz. Ő kérdez először: „Tessék mondani, meddig tart ez még?” És sorolja, kik honnan, hányan vizsgálták már ezt az ügyet, pontosabban a Gerencsérné-féle levelekben foglaltakat. Jártak a tsz-ben a rendőrségtől, a népi ellenőrzési bíróságtól, a járási tanácstól, a járási pártbizottságtól, a megyei tanácstól, a megyei pártbizottságtól. Az utóbbi szervtől a kormány illetékesei kértek vizsgálatot, Gerencsérné ugyanis két óriási levélben hozzájuk is eljuttatta panaszait. Hogy mi a panasza? Hirtelenében nehéz lenne öszszefoglalni. Szerepel a levelekben az az állítás, hogy a tagság túlnyomó része őt szerette volna elnöknek, már csak azért is, mert neki nagyobb az iskolai végzettsége, mint Horváth Jenőnek, a járás azonban megakadályozta a tagsági akarat érvényesülését. Az elnök kiabál vele, bosszúból a fizetését is csökkentette, s a bánokszentgyörgyi alapszervezetet is csak azért választották külön községi és termelőszövetkezeti alapszervezetté, hogy őt a párttitkárságtól megfosszák. S mindezek után a végkövetkeztetés: „így bánnak Zalában a párttagokkal”. Mindehhez csak annyit: A tsz vezetőség választás törvényes volt, titkosan zajlott le, s Horváth Jenő nagy többséggel kapta meg az elnökséghez szükséges szavazatot. Ez nem is volt meglepetés, hiszen a bánokszentgyörgyiek jelenlegi elnöke igen sokat tett a szövetkezetért, vezetésével nagyot lépett előre a gazdaság. A képzettsége valóban alacsony, itt van mit pótolnia, e hiányosságot azonban eddig termelési tapasztalatával és nagy munkabírásával feledtetni tudta. Ami pedig a párttitkári posztot illeti, itt a párttagok döntöttek, s jogukkal élve a szerintük legalkalmasabb embert választották az alapszervezet élére, s ez nem Gerencséré volt. Marad tehát a „vád” másik fele, a kiabálás, illetve a fizetéscsökkentés. AMi AZ ELNÖK hangoskodását illeti, ennél a pontnál valószínűleg megérdemli a kritikát Horváth Jenő. A járásiak is több esetben figyelmeztették már, hogy fékezze hirtelen haragját, ne förmedjen rá meggondolatlanul az emberekre, ha hibáznak. Mint kiderül, ez főként brigádvezető korában jellemezte az elnököt. E tulajdonságának ismeretében választották a szövetkezet élére, ez sem menti fel azonban a vezetőhöz méltó viselkedés, hanghordozás követelménye alól. Általános vélemény, hogy e téren sokat változott Horváth Jenő, Gerencsérné szerint azonban nem eleget. Ez meglehet. Párttagról van szó, tipikus taggyűlési téma tehát felhívni az elnök figyelmét erre a fogyatékosságra. De jó alkalom erre a vezetőségi ülés, s végső soron a közgyűlés is. Leveleket írni azonban úgy látszik egyszerűbb. S végül a fizetéscsökkentés. Az történt, hogy a korábbi, havi 2000 forintos brigádvezetői fizetéseket — köztük Gerencsérnéét is — az idén februárban egy vezetőségi ülésen télen 2040, a nyári hónapokra pedig 2100 forintban állapították meg. Munkájukat azonban a továbbiakban munkacsapatvezetők nélkül kell végezniük. Gerencsérné azt tartja csökkentésnek, hogy a munkacsapatvezető ily módon felszabaduló 260 forintos bére nem szaporítja automatikusan az ő fizetését, vagyis lényegében 160 forintról van szó... Nem számol azzal, hogy az eltelt években a szövetkezet nagy mér- tékben gépesített, különösen munkagépekből szerzett be sokat, s ma már összehasonlíthatatlanul kevesebb munkával jár a szükséges „gyalog” munkaerő kiértesítése, hiszen lényegesen kevesebb emberről van szó, több feladatot pedig a gépcsoportvezető, illetve az agronómia vett át. Ettől függetlenül a vezetőségi határozat ellen kifogással lehet élni, előbb a vezetőség bizottságánál, majd a bíróságnál. A brigádvezető asszony azonban nem ezt az utat választotta. A BESZÉLGETÉS végén lehangoltan búcsúzik. Szemmel láthatóan csalódott. De hát miben is áll a tévedése? Miért volt hiába az a sok gépkocsi-kilométer, a vizsgálatokkal, kérdezősködéssel, okkereséssel eltöltőt munkanap? Csupán azért, mert vannak dolgok, amelyeknek helyben kell intéződniök, amelyekről helyben döntenek, vannak apróbb ügyek, amelyek attól szemernyivel sem lesznek nagyobbak, ha megjárnak felsőbb fórumokat is, „mutatósabbá” való „hizlalásuk” pedig rendszerint öncélú, káros és megtévesztő, mint azt a bánokszentgyörgyi példa is tanúsítja. Kovács Ferenc Megalakult a népfront megyei és Zalaegerszeg városi nőbizottsága Tegnap délelőtt Zalaegerszegen megalakult a Hazafias Népfront megyei nőbizottsága. Az egybegyűlt meghívottak előtt Veiczi Ferenc, a népfront megyei titkára ismertette a népfront nőbizottságok előtt álló feladatokat. Ezek sorában elsők között említette a nők közéleti szereplésre nevelésével kapcsolatos tennivalókat, a nők politikai oktatásával kapcsolatos teendőket. A népfront nőbizottságokra vár a szülői munkaközösségek irányítása, segítése — ugyanakkor — arra kell törekedni, hogy a korábbinál nagyobb számban férfiak is bekapcsolódjanak a szülői munkaközösségek tevékenységébe. A népfront nőbizottságai megtartják a lehetőség és szükség szerint bővítik a nőtanácsok által szervezett s nagy sikernek örvendett különböző szakköri formákat is. Az általános ismeretterjesztés keretében pedig speciális, nőket érintő kérdésekről is szerveznek előadásokat. A megyei titkár tájékoztatója után a 41 tagú nőbizottság kimondta megalakulását. A bizottság titkárává Teleki Lajosné újságírót választották. * Zalaegerszeg város területén befejeződött a népfront nőbizottságok szervezése. A szervezeti változás utolsó aktusaként megalakult a népfront városi nőbizottsága 26 taggal. Az alakuló ülésen Pukánszky Ferenc, a városi pártbizottság első titkára ismertette a nőbizottságok előtt álló feladatokat. A városi ülés egyúttal a népfront városi alelnökévé választotta Rákli Lajosnét, aki a zalaegerszegi városi nőtanács társadalmi titkáraként dolgozott huzamosabb időn át a nőmozgalomban. A magyar nőmozgalom történetének jelentős szakasza zárul le ma: a párt központi bizottságának határozata értelmében megszűntek a községi, járási, városi nőtanácsok, nem működik többé a megyei nőtanács. Csiszár Lajosné, a megyei párt végrehajtó bizottság tagja húsz éven át végzett mozgalmi tevékenységéből az utóbbi hat esztendőt a megye nőmozgalmának élén töltötte el. Most megszűnt a megyei nőtanácsban betöltött titkári funkciója, de nem szűnik nőmozgalmi tevékenysége: a megyei pártbizottság nőfelelőseként folytatja tovább munkáját. A nők ezreihez jutottunk el . A hat év alatt sok-sok lelkes asszonyt és leányt ismertem meg, akik nagy szeretettel, hozzáértéssel és ügybuzgalommal segítették a megyei, járási, városi és községi nőtanácsokban a viszonylag kis létszámú függetlenített apparátus tevékenységét. Segítségükkel a nők ezreihez jutottunk el, sok ezer emberrel ismertettük meg a párt politikáját, az időszerű párt és kormányhatározatokat, mozgósítani tudtunk azok végrehajtására — mondta Csiszárné elvtársnő, akivel most az új helyzetről folytattunk beszélgetést. — Az új szervezeti keretekről intézkedő határozat fogadtatása a nők körében rendkívül kedvező volt. Megnyugvással, örömmel vették tudomásul, hogy a párt ilyen nagy gondot fordít sorsuk alakulására, érdeklődéssel kíséri, milyen helyet foglalnak el a társadalmi munkamegosztásban, milyen gondjaik, nehézségeik vannak, gondoskodik arról, hogy ezeket a nehézségeket a körülményekhez képest mielőbb magunk mögött tudjuk. A központi bizottság határozata hosszú távra szabja meg a tennivalókat. Az új formai keretek kialakulása a határozat végrehajtásának csak kezdeti, s egészen kis része. A nőmozgalom aktíváit és általában a nőket nagyon érdekli, hogy az új keretek között miként alakul tovább a munka aközségben ,illetve városi körzetben alakult népfront nőbizottság, az üzemekben pedig a szakszervezeti nőbizottságok veszik át a nőtanácsok szerepét. — A tsz nőbizottságok rövid működésük alatt is általában beváltották a hozzájuk fűzött reményeiket. Jól ismerik az asszonyok életét, a szövetkezetek gazdálkodását, tisztán látják mikor, mely kérdésekkel kell — a termelőszövetkezeti vezetőkkel kialakult jó együttműködésre támaszkodva — foglalkoztunk. Valahogy ehhez hasonló módon alakul majd a nők körében végzendő munka az üzemekben is és ilyen várakozással tekintünk a lakóterületeken működő nőbizottságok tevékenysége elé is. — Az asszonyok az új keretek között is szívesen vállalják a munkát, megszakítás nélkül, folyamatosan végzik azt. A mindennapok feladata lesz a nőtanácsok munkájában jól bevált, sikert aratott ismeretterjesztő, oktató, nevelő tevékenység fokozása, gazdagítása. A szülői munkaközösségek irányítását, az iskola és a családi ház kapcsolatának ápolását a népfront nőbizottságai veszik át. A párthatározat végrehajtása akkor lesz eredményes, ha a munkahelyeken nem lesz teher a nőket érintő kérdésekkel foglalkozni, ha a gazdasági vezetők számára a nők speciális ügyeivel törődni nem kényszerű kötelesség, hanem mindennapi, természetes tennivaló lesz. — Lát-e minderre garanciát? — Igen. A legfőbb garanciát abban a felelősségben látom, amit a határozat a pártszervekre, a pártszervezetekre és a kommunistákra hárít. A nők támogatják a határozat végrehajtására irányuló törekvéseket, mert tudják, hogy ez a munka az ő érdekükben folyik. — Hat év alatt a nőmozgalom személyes ügye is lett. Ha megenged ezzel kapcsolatban egy személyes kérdést, vajon hat év alatt hány előadást tartott, hány estéjét töltötte távol a családtól, a nők körében? Jó szándékkal, igyekezettel — Soha eszembe sem jutott ezeket számolni — mosolygott. — Azt tudom, sokszor feküdtem későn, keltem korán. S ha lefeküdtem, sem aludtam mindig nyugodtan: vajon azt az eredményt hozza-e igyekezetünk, amit várunk tőle? Milyen lesz egy másnapra szervezett rendezvény? Jól választottuk-e meg a különféle oktatási formákat? Sikerült-e megnyugtatóan elintézni ennek, vagy annak a panaszát? De minek szaporítani a szót?! Ezt vállaltam, ezt kellett tennem. Jó szándékkal, igyekezettel. És rajta kívül még sokan vállaltak munkát és tették, amit vállaltak. A megye nőmozgalmának sok száz névtelen katonája kezd ma új munkát. Újat? Nem. Új keretek között folytatja a régit, még több igyekezettel, még több jószándékkal. S hisszük, hogy az eddiginél is több sikerrel. Teleki Sári uj keretek között, nagyobb igyekezettel Aktuális beszélgetés Csiszár Lajosnéval a nőmozgalom helyzetéről