Zalai Hírlap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-19 / 168. szám

4 Itt lakunk­­. Berényi benyomások Egy nap az új zalai gyermeküdülőben ■ Az építőiparban szinte pár­ját ritkító gyorsasággá készült el a Zala megyei tanács­ba­ Latonberényi gyermeküdülője. Tavaly májusban fogtak hoz­zá a 17 millió forintos terv gyakorlati megvalósításához, s pillanatnyilag immár a máso­dik turnus élvezi a nyarat a Balaton partján. Bizonyíték ez arra, hogy mindazok, akik bá­báskodtak az üdülő megszüle­tése körül, magukénak érzik a gyermekek nyári pihenésének gondját. Az épület körül még apróbb munkákat végeznek: vízelve­zetőt betonoznak, terepet ren­deznek. A gyerekek — egyide­jűleg 528 fér el az üdülő fa­lai között — azonban már tel­jes jogú birtokosai a maga ne­mében párját ritkító üdülőnek. A kapuban úttörő őrség áll­ja utunkat. Akárkit nem en­gednek be, illik a jelszót tud­ni, s te nem, hát segít szocialista összeköttetés.” Nem árt, ha ilyen birtokában indul az ember tábort nézni. Nagy László táborparancs­nok készséggel kalauzol végig „birodalmán”. A szobákban — 68 van — általában 10—12 ágyat helyeztek el, de vannak kevésbé népes hálók is. A má­sodik turnusban ezúttal 380 pajtás élvezi a nyarat. Az idei szezonra hét turnust terveztek, s így közel 3000 zalai általános iskolás jut el Berénybe. A zászlórúd talapzatán ép­pen feltörték a betont. Felál­lítanak még két árbocot, mert herszoni pionírokat is várnak, s úgy illik, hogy az ő zászló­jukat is felvonhassák. A harmadik? Ki tudja, mi­kor veszik még hasznát... A faliújságon ott a napirend. Kicsit zsúfoltnak tűnik. A tá­borvezető legyint: az csak a vázlat. Az időjárás határozza meg a programot, amely­ben a fő helyet a fürdés foglalja el. Különben is, bár elsősorban gyer­meküdülőről van szó, de rendnek kell lennie. A gyerekeknek azonban a prog­ram nem mindig tetszik. Délután öt órakor kinek van kedve felöltözve, nyakkendősen elő­adást hallgatna az úttörők jövő évi feladatairól? A gyerekek — ami­kor a tanár bácsi nem hallja —­­meg is mondják, hogy bizony nekik nincs. A napi­rendben szerepel ilyen címszó is: társadalmi munka. A gyerekek sorol­ják, mit végeztek aznap: udvart ren­deztek, hulladékot takarítottak el, összerakták a konyhánál a tűzi­fát, ugrógödröt ás­tak. Mindezt na­gyon szívesen, de például a takarí­tást — a társalgót kellett kitakaríta­ni — már nem valami nagy lel­kesedéssel végezték. Sajnos azonban a szükség törvényt bont. A nagy üdülőhöz mind­össze kész takarítónő van. A koszt? — Jól — mondják egyönte­tűen. A gondnoknő azoban pa­naszkodik. Pénz van — 18 fo­rint 50 fillért kap naponta és személyenként —, de árut, kü­lönösen húsfélét, gyümölcsöt nehezen kap. A balatoni üdü­lők ellátásának programozásá­nál úgy látszik a herényivel nem számoltak. A KÖJÁL vi­szont megjegyzőkönyvezte már őket: a nyitás napján jöttek ellenőrizni, s bizony még akadt mészfolt, takarítatlan mellék­­helyiség . . . Az üdülőben nin­cs büfé, árusító pavilon. Az egyik őrs vállalta volna „gebinben”, de nem kaptak árut. A községben — Berényben — még egy üveg bambit sem tudnak vásárolni, ha csak be nem ülnek a nem éppen olcsó árairól híres és hírhedt Határcsárdába. Egy kis közvéleménykutatás arról, hogy kinek mi tetszik. Kiss Imre Kustányból: Az épület. Panker Endre Kehidáról: A konyha! Molnár Bernadett Zalaeger­szegről: A Balaton és az üdü­lő berendezése. Beásó Zsuzsának, ugyancsak Zalaegerszegről: A kényelmes agyak és a Balaton. A zászló­árboc tövében egy csoport zalakomári és tornyi­­szentmiklósi fiú üldögél. Sza­badfoglalkozás van. — Nem tudjuk, hol vannak a labdák .. .— Hol Miéne lenniük? — Hát... — hangzik a nem éppen tartalmas válasz és ül­nek tovább. A zalabaksaiak — jobb ta­ján — csatakiáltásokat gyako­rolnak. A pedagógusok? A táborvezető szerint közü­lük néhányan üdülni érkeztek Balatonberénybe... Persze nem vagyok benne biztos, hogy az utóbbiak fel­ügyeletére bízott gyerekek ezért különösebben haragud­nának — Mészáros Ferenc így lakunk — S ez a lényeg! A­ szerző felvételei) Pintér István: Egérfogó SS módra — Dokumentum-regény — 2 633 — Most már fut a pénze után — nevetett Winkelmann. — De sokba kerül neki a do­log. Képzelem, milyen arcot vág majd, amikor közlöm ve­le, hogy a kormányzó fiát a háta mögött letartóztattuk! — Ez a pillanat nekem is sokat megér! — duplázott Höttl. — Veesenmayer megmutatta előttem Rahnnak a Berlinből érkezett legújabb táviratot. Az áll benne, szó szerint, hogy fejükkel felelnek Horthyért. — Nem túlságosan értékes fejek! — cinikuskodott Höttl. — Sokkal jobban tették volna Veesenmayerék, ha már hó­napokkal előbb belátják, hogy nekünk van igazunk. Sok kel­lemetlenséget megspórolhattak volna maguknak és sok bosz­­szúságot nekünk. A fontos az, hogy végül is jó úton halad­nak a dolgok. Veesenmayert megelőzzük, Bach-Zelewskit szükségtelenné tesszük ... — Apropo — jutott eszét Winkelmannak. — Beszélten, Bach­ Zelewskivel. Az Oberg­ruppenführer igazán bajtársi­asan viselkedik, ígéretet tett, hogy csak akkor veti be az ágyúit, ha mi is szükséges­nek tartjuk. Egyébként pedig csak fenyegetésképpen állnak Budapest körül, s ez megteszi a magáét... Krumholz lépett a szobába. Előírásosan jelentkezett a tá­bornoknál. Winkelmann he­lyet mutatott neki. — No, beszéljen Kurt — mondta Winkelmann. — Mi újság a Pasaréti úton? — Minden rendben van, Gruppenführer úr, minden rendben — mondta derűsen Krumholz. — A szükséges fegyverek, karsszalagok és egyenruhák készenlétben van­nak. Kovarcz nagy hazudozó Amikor azt állította, hogy ele­gendő nyilast tud egy óra alatt mozgósítani a legfontosabb objektumok megszállásár,­s nem hittem neki. Képzeljék igaznak bizonyult. — Ezek a nyilasok mindig meglepik az embert! — je­lezte meg Höttl. Felállt — Gruppenführer úr, kérek engedélyt távozni! Még sok dolgom van! — Menjen! — bocsátotta út­jára kémfőnökét Winkelmann. — Ha valami rendkívüli ese­mény történik, azonnal jelent­sék. Bármikor. Éjszaka is. — Természetesen! — tette a fejére a sapkát Höttl. Winkelmann, jóllehet kettő­jük között nagy volt a rang­­különbség amint kedves ven­déget szokás, egészen a villa kapujáig kísérte. Höttl úgy autózott vissza a Dísz térre, hogy útközben egy pillantást vetett a budai Vár ablakaira. Horthy rezidenciá­ján látszólag minden csendes volt. A magyarországi német kémfőnök arra gondolt, hogy bezzeg, holnap ilyenkor már minden a feje tetején fog állni. A csendes budai Várban Horthy elhatározta, hogy éppen másnap, október 15-én jelenti majd be proklamáció­­jában: fegyverszünetet kötött Úgy érezte, nem várhat to­vább. A debreceni páncélos csata már eldőlt. S Utassy Loránd ezredes, akit Horthy átküldött a fronton, hogy Deszken, Szeged mellett talál­kozzék Malinovszkij marsallal a fegyverszünet végrehajtása ügyében, szombat délelőtt visszaérkezett a Várba. Azt jelentette, Malinovszkij azt hitte, a kormányzó küldöttét eligazították katonai kérdé­sekben, megállapodhat vele a magyar csapatok átállásának módjáról, hiszen a fegyver­szüneti szerződés egyik pontja szerint a magyar csapatoknak szembe kell fordulniuk a né­metekkel. Utassynak azonban nem volt ilyen felhatalmazá­sa, s Malinovszkij visszaküldte őt a Várba azzal az üzenettel, hogy 48 órát hajlandók várni, amíg a kormányzó elküldi a kívánalmaknak megfelelő ka­tonai megbízottját. Horthy így hát elkészítette a proklamáció szövegét, be­szélt egyik bizalmas táborno­kával, Kisbarnaki Farkas Fe­renccel, aztán Lakatos minisz­terelnökkel, összehívatta La­katossal a kormányt, Jurcsek, s Reményi—Schneller minisz­terek nélkül. Ez a két mi­niszter szokta tájékoztatni a németeket a minisztertanács üléseiről. S mivel ők kimarad­tak a tárgyalásból, Höttl is informálatlanabb volt a szo­kottnál. (Folytatjuk.) ZALAI HÍ­RLAP 1970. július 10. Ki vegyen gáztűzhelyet? Nincs elegendő propán-bu­tán gázunk. A pb. gázpalack igénylők egész sora vár ar­ra, hogy palacktulajdonos­nak mondhassa, magát. A megyében ebben az évben 2500-zal lehetett szaporítani a palacktulajdonosok számát. Csak lehetett, mert a keret kimerü­lt, a­­ többi igényin már csak a jövő évben szá­míthat pb-gáz használati en­gedélyre. Az igénylők nem szívesen veszik tudomásul ezt a tényt. Különösen nem akkor, ha úgy érzik, be is csapták őket. A szerkesztőségünkbe érke­zett panaszok közül hadd említsük csak azét a német­­falusi lakosét, aki mit sem tudva a pb-gáz körüli gon­dokról, jóhiszeműen vásárolt egy gáztűzhelyet több mint kétezer forintért a csonka­­hegyháti ÁFÉSZ boltban. Ha nem kérdezi meg, hogy kaphat-e palackot, talán ön­magát hibáztatja, miért nem volt előrelátóbb. De megkér­dezte, ott a boltban. És bíz­tatást kapott, persze, hogy kaphat, csak be kell mennie Zalaegerszegre, ott minden további nélkül elintézik Az újdonsült tűzhelytulajdonos be is utazott a megyeszék­helyre, s ott hallotta a hírt: a mai igényeket már csak a jövő év második negyedévé­re veszik fel. A tisztességes kereskedel­mi reklám jó dolog. A vá­sárló félrevezetése elítélen­dő. Elképzelhető, hogy nem szándékosan, hanem tájéko­zatlanságból vétett a boltve­zető. A vevőt azonban ez épp­úgy nem nyugtatja meg, mint a boltvezető mentegetőzése, aki — úgymond — gáztűz­helyek árusítására semmifé­le letiltást nem kapott. Va­lószínűleg arra sem ösztö­nözte senki, hogy palackot ígérve buzdítsa vásárlásra a vevőket. A boltvezető jól akart ke­reskedni. Csakhogy a törté­netből az is kitűnik, hogy nem érdeklődött, a KÖGÁZ önte­vékenyen pedig nem adott tájékoztatást. Ebből adódik a fenti, egyedinek sajnos nem mondható panasz. Az üzletrontás szándéka nélkül hadd mondjuk meg mi nyíltan: pb-gázpalack er­re az évre nincs. Akinek más van palackja, csak vásárol­jon pb-gáztűzhelyet. Jó év a méhészeknek A­­méztermelés a jó akác­­virágzástól függ. Ha ebbe­­ az időben derűs, szélcsendes az időjárás, akkor „aratnak” a méhészek. Igaz, az akác­virág­zás kezdetén nem kedvezett az idő számukra, de később annál inkább, s a méhek szor­galmasan gyűjthették a mézet. Ennek következtében a megye méhész társulásainak tagjai jó közepes eredménnyel dicse­kedhetnek, amit bizonyít az is, hogy a korábban leszerződött 29 vagon máz értékesítését — előzetes becslések szerint — mintegy 5 vagonnal teljesítik túl. Az első szállítmányt már útba indították a felvásárló ÁFÉSZ-ek a Méhészeti Szö­vetkezeti Központ feldolgozó üzeme részére. A méhek szorgalmas gyűj­tőmunkája ebben az évben is lehetővé teszi, hogy lépesmé­zet állítsanak elő. A becslé­sek szerint mintegy 20 ezer üveg csemegemézet exportál majd az OMSZK a zalai mé­hészetek termeléséből. Egyedül a vi­rágporgyűjtés nem mondható ebben az év­ben sikeresnek. Ebből 15 má­zsa értékesítésére kötöttek szerződést a méhészek, de a kevés virágpor következtében ■megközelítőleg sem tudják vállalt kötelezettségüket telje­síteni. A Petőfi utcán végestesen végig... A kocsiba fogott ló az ital­bolt előtt áll és legel. Herseg a fű a fogai között. Van mit ennie. Nyakát le sem kell haj­tania, olyan magas a gyom. — Látja? — mondja mögöt­tem egy férfi, s a keleti vá­rosrész felé mutat. — Ott minden, itt meg csak ez. Pe­dig valamikor ez volt a pesti műút. Most is forgalmas, sű­rűn lakott rész ez. A nagykanizsai Petőfi Sán­dor utcábban vagyunk. Tulaj­donképpen csak egy kőhají­­tásnyira a város mutatós, ren­dezett szívétől. Ám az ellentét oly annyira éles, annyira különböző, mint­ha ez az utca nem is Nagyka­nizsához tartoznék. A macskaköves úttest két oldalán az árkok gondozatla­nok. Bennük, mellettük szé­les sávban akadálytalanul te­nyészik a dudva. — Azt írták, Angliában la­puveszély van. Hát itt is — jegyzi meg akasztófahumorral a férfi, aztán gyorsan befor­dul az italboltba. Néhány ház a hosszú utcá­ban szépen gondozott. A töb­bi kopott, elhanyagolt. A Honvéd utca végén, a Pe­tőfi utcába torkolló kis téren áll az új városi mázsaház. Nem régen csatornázták a tér két oldalát, rendbehozták az úttesteket. Még korábban, majd az építkezés idején is arról volt szó: parkosítják ezt a kis teret, a gyerekeknek ját­szóhely is lesz itt. Park nincs, játszóhely nincs, csak derékmagasságú dudva van, meg piszkoló, kapirgáló baromfiak. A Petőfi Sándor utcai jár­dákra is van panasz. Sok raj­tuk a lyuk, kisebb, nagyobb gödör. Jó, a legtöbb ember megérti, a városban sok új épült és épül. Mindenhová, mindenre nem jut egyszerre pénz. De azt még pénzszűkében sem szabad és lehet megengedni, hogy jóformán a város köze­pén, egy forgalmas, sűrűn la­kott úton minden tapalatnyi szabad helyet derékig érő gyom uraljon. Hogy a nyitott, gondozatlan árkokból bűz áradjon, kiváló tény­észhelyet nyújtva a rágcsálóknak. Hogy baromfiak tanyája legyen az elhanyagolt köztér. „Tegyük szebbé Nagykani­zsát” — ez a jelszó a város legtöbb utcájában, téren ér­vényre jutott. Itt még nem. S ezért talán csak a Petőfi Sándor utca lakói a hibásak? Nem valószínű. Bizonyára többségük örö­mest segítene rendbe tenni, megszépíteni lakóhelye köz­vetlen környékét. Ehhez azon­ban támogatásra lenne szük­ségük Mert önmaguk azt sem tudják -s tudhatják, hogyan fogjanak munkához. A tanács illetékes szervei, a Petőfi, Honvéd utcai tanács­tagok, lakóbizottságok, nép­front-aktívák kell, hogy kez­deményezzenek ... A kocsiba fogott ló az ital­bolt előtt áll és legel. Herseg a fű a fogai között. Négy ka­patos férfi lép ki az italbolt­ból, összefogózva mennek és énekelnek. Módosították az is­mert dalt: — A Petőfi utcán végestesen végig.. Ám módosítani lehetne a dal folytatását is. így: —Mindenfelé sok-sok dud­va nyílik__ Reméljük, nem sokáig T. E. A nagy érdeklődésre való tekintettel a Zalai Helyiipari Kiállítás és Vásár vasárnap 10-20 óráig tart nyitva

Next