Zalai Hírlap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-19 / 168. szám
4 Itt lakunk. Berényi benyomások Egy nap az új zalai gyermeküdülőben ■ Az építőiparban szinte párját ritkító gyorsasággá készült el a Zala megyei tanácsba Latonberényi gyermeküdülője. Tavaly májusban fogtak hozzá a 17 millió forintos terv gyakorlati megvalósításához, s pillanatnyilag immár a második turnus élvezi a nyarat a Balaton partján. Bizonyíték ez arra, hogy mindazok, akik bábáskodtak az üdülő megszületése körül, magukénak érzik a gyermekek nyári pihenésének gondját. Az épület körül még apróbb munkákat végeznek: vízelvezetőt betonoznak, terepet rendeznek. A gyerekek — egyidejűleg 528 fér el az üdülő falai között — azonban már teljes jogú birtokosai a maga nemében párját ritkító üdülőnek. A kapuban úttörő őrség állja utunkat. Akárkit nem engednek be, illik a jelszót tudni, s te nem, hát segít szocialista összeköttetés.” Nem árt, ha ilyen birtokában indul az ember tábort nézni. Nagy László táborparancsnok készséggel kalauzol végig „birodalmán”. A szobákban — 68 van — általában 10—12 ágyat helyeztek el, de vannak kevésbé népes hálók is. A második turnusban ezúttal 380 pajtás élvezi a nyarat. Az idei szezonra hét turnust terveztek, s így közel 3000 zalai általános iskolás jut el Berénybe. A zászlórúd talapzatán éppen feltörték a betont. Felállítanak még két árbocot, mert herszoni pionírokat is várnak, s úgy illik, hogy az ő zászlójukat is felvonhassák. A harmadik? Ki tudja, mikor veszik még hasznát... A faliújságon ott a napirend. Kicsit zsúfoltnak tűnik. A táborvezető legyint: az csak a vázlat. Az időjárás határozza meg a programot, amelyben a fő helyet a fürdés foglalja el. Különben is, bár elsősorban gyermeküdülőről van szó, de rendnek kell lennie. A gyerekeknek azonban a program nem mindig tetszik. Délután öt órakor kinek van kedve felöltözve, nyakkendősen előadást hallgatna az úttörők jövő évi feladatairól? A gyerekek — amikor a tanár bácsi nem hallja —meg is mondják, hogy bizony nekik nincs. A napirendben szerepel ilyen címszó is: társadalmi munka. A gyerekek sorolják, mit végeztek aznap: udvart rendeztek, hulladékot takarítottak el, összerakták a konyhánál a tűzifát, ugrógödröt ástak. Mindezt nagyon szívesen, de például a takarítást — a társalgót kellett kitakarítani — már nem valami nagy lelkesedéssel végezték. Sajnos azonban a szükség törvényt bont. A nagy üdülőhöz mindössze kész takarítónő van. A koszt? — Jól — mondják egyöntetűen. A gondnoknő azoban panaszkodik. Pénz van — 18 forint 50 fillért kap naponta és személyenként —, de árut, különösen húsfélét, gyümölcsöt nehezen kap. A balatoni üdülők ellátásának programozásánál úgy látszik a herényivel nem számoltak. A KÖJÁL viszont megjegyzőkönyvezte már őket: a nyitás napján jöttek ellenőrizni, s bizony még akadt mészfolt, takarítatlan mellékhelyiség . . . Az üdülőben nincs büfé, árusító pavilon. Az egyik őrs vállalta volna „gebinben”, de nem kaptak árut. A községben — Berényben — még egy üveg bambit sem tudnak vásárolni, ha csak be nem ülnek a nem éppen olcsó árairól híres és hírhedt Határcsárdába. Egy kis közvéleménykutatás arról, hogy kinek mi tetszik. Kiss Imre Kustányból: Az épület. Panker Endre Kehidáról: A konyha! Molnár Bernadett Zalaegerszegről: A Balaton és az üdülő berendezése. Beásó Zsuzsának, ugyancsak Zalaegerszegről: A kényelmes agyak és a Balaton. A zászlóárboc tövében egy csoport zalakomári és tornyiszentmiklósi fiú üldögél. Szabadfoglalkozás van. — Nem tudjuk, hol vannak a labdák .. .— Hol Miéne lenniük? — Hát... — hangzik a nem éppen tartalmas válasz és ülnek tovább. A zalabaksaiak — jobb taján — csatakiáltásokat gyakorolnak. A pedagógusok? A táborvezető szerint közülük néhányan üdülni érkeztek Balatonberénybe... Persze nem vagyok benne biztos, hogy az utóbbiak felügyeletére bízott gyerekek ezért különösebben haragudnának — Mészáros Ferenc így lakunk — S ez a lényeg! A szerző felvételei) Pintér István: Egérfogó SS módra — Dokumentum-regény — 2 633 — Most már fut a pénze után — nevetett Winkelmann. — De sokba kerül neki a dolog. Képzelem, milyen arcot vág majd, amikor közlöm vele, hogy a kormányzó fiát a háta mögött letartóztattuk! — Ez a pillanat nekem is sokat megér! — duplázott Höttl. — Veesenmayer megmutatta előttem Rahnnak a Berlinből érkezett legújabb táviratot. Az áll benne, szó szerint, hogy fejükkel felelnek Horthyért. — Nem túlságosan értékes fejek! — cinikuskodott Höttl. — Sokkal jobban tették volna Veesenmayerék, ha már hónapokkal előbb belátják, hogy nekünk van igazunk. Sok kellemetlenséget megspórolhattak volna maguknak és sok boszszúságot nekünk. A fontos az, hogy végül is jó úton haladnak a dolgok. Veesenmayert megelőzzük, Bach-Zelewskit szükségtelenné tesszük ... — Apropo — jutott eszét Winkelmannak. — Beszélten, Bach Zelewskivel. Az Obergruppenführer igazán bajtársiasan viselkedik, ígéretet tett, hogy csak akkor veti be az ágyúit, ha mi is szükségesnek tartjuk. Egyébként pedig csak fenyegetésképpen állnak Budapest körül, s ez megteszi a magáét... Krumholz lépett a szobába. Előírásosan jelentkezett a tábornoknál. Winkelmann helyet mutatott neki. — No, beszéljen Kurt — mondta Winkelmann. — Mi újság a Pasaréti úton? — Minden rendben van, Gruppenführer úr, minden rendben — mondta derűsen Krumholz. — A szükséges fegyverek, karsszalagok és egyenruhák készenlétben vannak. Kovarcz nagy hazudozó Amikor azt állította, hogy elegendő nyilast tud egy óra alatt mozgósítani a legfontosabb objektumok megszállásár,s nem hittem neki. Képzeljék igaznak bizonyult. — Ezek a nyilasok mindig meglepik az embert! — jelezte meg Höttl. Felállt — Gruppenführer úr, kérek engedélyt távozni! Még sok dolgom van! — Menjen! — bocsátotta útjára kémfőnökét Winkelmann. — Ha valami rendkívüli esemény történik, azonnal jelentsék. Bármikor. Éjszaka is. — Természetesen! — tette a fejére a sapkát Höttl. Winkelmann, jóllehet kettőjük között nagy volt a rangkülönbség amint kedves vendéget szokás, egészen a villa kapujáig kísérte. Höttl úgy autózott vissza a Dísz térre, hogy útközben egy pillantást vetett a budai Vár ablakaira. Horthy rezidenciáján látszólag minden csendes volt. A magyarországi német kémfőnök arra gondolt, hogy bezzeg, holnap ilyenkor már minden a feje tetején fog állni. A csendes budai Várban Horthy elhatározta, hogy éppen másnap, október 15-én jelenti majd be proklamációjában: fegyverszünetet kötött Úgy érezte, nem várhat tovább. A debreceni páncélos csata már eldőlt. S Utassy Loránd ezredes, akit Horthy átküldött a fronton, hogy Deszken, Szeged mellett találkozzék Malinovszkij marsallal a fegyverszünet végrehajtása ügyében, szombat délelőtt visszaérkezett a Várba. Azt jelentette, Malinovszkij azt hitte, a kormányzó küldöttét eligazították katonai kérdésekben, megállapodhat vele a magyar csapatok átállásának módjáról, hiszen a fegyverszüneti szerződés egyik pontja szerint a magyar csapatoknak szembe kell fordulniuk a németekkel. Utassynak azonban nem volt ilyen felhatalmazása, s Malinovszkij visszaküldte őt a Várba azzal az üzenettel, hogy 48 órát hajlandók várni, amíg a kormányzó elküldi a kívánalmaknak megfelelő katonai megbízottját. Horthy így hát elkészítette a proklamáció szövegét, beszélt egyik bizalmas tábornokával, Kisbarnaki Farkas Ferenccel, aztán Lakatos miniszterelnökkel, összehívatta Lakatossal a kormányt, Jurcsek, s Reményi—Schneller miniszterek nélkül. Ez a két miniszter szokta tájékoztatni a németeket a minisztertanács üléseiről. S mivel ők kimaradtak a tárgyalásból, Höttl is informálatlanabb volt a szokottnál. (Folytatjuk.) ZALAI HÍRLAP 1970. július 10. Ki vegyen gáztűzhelyet? Nincs elegendő propán-bután gázunk. A pb. gázpalack igénylők egész sora vár arra, hogy palacktulajdonosnak mondhassa, magát. A megyében ebben az évben 2500-zal lehetett szaporítani a palacktulajdonosok számát. Csak lehetett, mert a keret kimerült, a többi igényin már csak a jövő évben számíthat pb-gáz használati engedélyre. Az igénylők nem szívesen veszik tudomásul ezt a tényt. Különösen nem akkor, ha úgy érzik, be is csapták őket. A szerkesztőségünkbe érkezett panaszok közül hadd említsük csak azét a németfalusi lakosét, aki mit sem tudva a pb-gáz körüli gondokról, jóhiszeműen vásárolt egy gáztűzhelyet több mint kétezer forintért a csonkahegyháti ÁFÉSZ boltban. Ha nem kérdezi meg, hogy kaphat-e palackot, talán önmagát hibáztatja, miért nem volt előrelátóbb. De megkérdezte, ott a boltban. És bíztatást kapott, persze, hogy kaphat, csak be kell mennie Zalaegerszegre, ott minden további nélkül elintézik Az újdonsült tűzhelytulajdonos be is utazott a megyeszékhelyre, s ott hallotta a hírt: a mai igényeket már csak a jövő év második negyedévére veszik fel. A tisztességes kereskedelmi reklám jó dolog. A vásárló félrevezetése elítélendő. Elképzelhető, hogy nem szándékosan, hanem tájékozatlanságból vétett a boltvezető. A vevőt azonban ez éppúgy nem nyugtatja meg, mint a boltvezető mentegetőzése, aki — úgymond — gáztűzhelyek árusítására semmiféle letiltást nem kapott. Valószínűleg arra sem ösztönözte senki, hogy palackot ígérve buzdítsa vásárlásra a vevőket. A boltvezető jól akart kereskedni. Csakhogy a történetből az is kitűnik, hogy nem érdeklődött, a KÖGÁZ öntevékenyen pedig nem adott tájékoztatást. Ebből adódik a fenti, egyedinek sajnos nem mondható panasz. Az üzletrontás szándéka nélkül hadd mondjuk meg mi nyíltan: pb-gázpalack erre az évre nincs. Akinek más van palackja, csak vásároljon pb-gáztűzhelyet. Jó év a méhészeknek Améztermelés a jó akácvirágzástól függ. Ha ebbe az időben derűs, szélcsendes az időjárás, akkor „aratnak” a méhészek. Igaz, az akácvirágzás kezdetén nem kedvezett az idő számukra, de később annál inkább, s a méhek szorgalmasan gyűjthették a mézet. Ennek következtében a megye méhész társulásainak tagjai jó közepes eredménnyel dicsekedhetnek, amit bizonyít az is, hogy a korábban leszerződött 29 vagon máz értékesítését — előzetes becslések szerint — mintegy 5 vagonnal teljesítik túl. Az első szállítmányt már útba indították a felvásárló ÁFÉSZ-ek a Méhészeti Szövetkezeti Központ feldolgozó üzeme részére. A méhek szorgalmas gyűjtőmunkája ebben az évben is lehetővé teszi, hogy lépesmézet állítsanak elő. A becslések szerint mintegy 20 ezer üveg csemegemézet exportál majd az OMSZK a zalai méhészetek termeléséből. Egyedül a virágporgyűjtés nem mondható ebben az évben sikeresnek. Ebből 15 mázsa értékesítésére kötöttek szerződést a méhészek, de a kevés virágpor következtében ■megközelítőleg sem tudják vállalt kötelezettségüket teljesíteni. A Petőfi utcán végestesen végig... A kocsiba fogott ló az italbolt előtt áll és legel. Herseg a fű a fogai között. Van mit ennie. Nyakát le sem kell hajtania, olyan magas a gyom. — Látja? — mondja mögöttem egy férfi, s a keleti városrész felé mutat. — Ott minden, itt meg csak ez. Pedig valamikor ez volt a pesti műút. Most is forgalmas, sűrűn lakott rész ez. A nagykanizsai Petőfi Sándor utcábban vagyunk. Tulajdonképpen csak egy kőhajításnyira a város mutatós, rendezett szívétől. Ám az ellentét oly annyira éles, annyira különböző, mintha ez az utca nem is Nagykanizsához tartoznék. A macskaköves úttest két oldalán az árkok gondozatlanok. Bennük, mellettük széles sávban akadálytalanul tenyészik a dudva. — Azt írták, Angliában lapuveszély van. Hát itt is — jegyzi meg akasztófahumorral a férfi, aztán gyorsan befordul az italboltba. Néhány ház a hosszú utcában szépen gondozott. A többi kopott, elhanyagolt. A Honvéd utca végén, a Petőfi utcába torkolló kis téren áll az új városi mázsaház. Nem régen csatornázták a tér két oldalát, rendbehozták az úttesteket. Még korábban, majd az építkezés idején is arról volt szó: parkosítják ezt a kis teret, a gyerekeknek játszóhely is lesz itt. Park nincs, játszóhely nincs, csak derékmagasságú dudva van, meg piszkoló, kapirgáló baromfiak. A Petőfi Sándor utcai járdákra is van panasz. Sok rajtuk a lyuk, kisebb, nagyobb gödör. Jó, a legtöbb ember megérti, a városban sok új épült és épül. Mindenhová, mindenre nem jut egyszerre pénz. De azt még pénzszűkében sem szabad és lehet megengedni, hogy jóformán a város közepén, egy forgalmas, sűrűn lakott úton minden tapalatnyi szabad helyet derékig érő gyom uraljon. Hogy a nyitott, gondozatlan árkokból bűz áradjon, kiváló tényészhelyet nyújtva a rágcsálóknak. Hogy baromfiak tanyája legyen az elhanyagolt köztér. „Tegyük szebbé Nagykanizsát” — ez a jelszó a város legtöbb utcájában, téren érvényre jutott. Itt még nem. S ezért talán csak a Petőfi Sándor utca lakói a hibásak? Nem valószínű. Bizonyára többségük örömest segítene rendbe tenni, megszépíteni lakóhelye közvetlen környékét. Ehhez azonban támogatásra lenne szükségük Mert önmaguk azt sem tudják -s tudhatják, hogyan fogjanak munkához. A tanács illetékes szervei, a Petőfi, Honvéd utcai tanácstagok, lakóbizottságok, népfront-aktívák kell, hogy kezdeményezzenek ... A kocsiba fogott ló az italbolt előtt áll és legel. Herseg a fű a fogai között. Négy kapatos férfi lép ki az italboltból, összefogózva mennek és énekelnek. Módosították az ismert dalt: — A Petőfi utcán végestesen végig.. Ám módosítani lehetne a dal folytatását is. így: —Mindenfelé sok-sok dudva nyílik__ Reméljük, nem sokáig T. E. A nagy érdeklődésre való tekintettel a Zalai Helyiipari Kiállítás és Vásár vasárnap 10-20 óráig tart nyitva