Zalai Hírlap, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-09 / 84. szám

1971. áprilisi 9. 4 i1/57 f a kollektív szerződések megkötésében ISMERETES, hogy a mun­kaügyi miniszter rendelete alapján ez év június 1-ig min­den termelő egységnek közép­távú , a IV. 5 éves terv idő­szakára szóló tervet kell ki­munkálni, ezzel összhangban kell előkészíteni és megkötni az 1971—75. évre szóló válla­lati kollektív szerződéseket. A kiadott miniszteri és SZOT együttes irányelvek kimond­ják, hogy a kollektív szerző­dések elkészítése során meg kell vizsgálni a lényeges dol­gozói igényeket. Ennél külö­nösen figyelmet kell fordítani a nőket és a fiatalokat érintő kérdésekre. Arra is felhívják a vállalatok figyelmét, hogy az új kollektív szerződés elkészí­tése során vizsgálják meg kü­lön is a fiatal dolgozók lénye­ges igényeit, a munkába von­ják be a KISZ vezetőit. Vitat­hatatlan tény, hogy a jogok és a kötelességek az üzem minden dolgozójára egyfor­mán vonatkoznak. Helytelen azonban az olyan szemlélet — amelynek nem kis számban vannak hirdetői — amikor sé­relmesnek tartják az ifjúság­gal megkülönböztetett gond­dal való törődést, foglalkozást, amikor nem akarnak tudomást szerezni az ifjúság speciális gondjainak létezéséről, ami­­i­kor az úgynevezett „nagy ka­­j lap” elv alapján indokolják­­ vagy halogatják az ifjúság gondjainak, problémáinak megoldását. A párt ifjúságpo­litikai állásfoglalása és hatá­rozata nyomán hozott tartal­mi és szervezeti intézkedések egész sora bizonyítja Aczél György elvtársnak, a párt KB titkárának — a Központi Bi­zottságnak az ifjúságpolitikát tárgyaló ülésén — előadói be­szédében kiemelt gondolatot, mely szerint „...az ifjúság ügye nem pusztán egyike a lé­nyeges kérdéseknek, hanem a szocialista építés szempontjá­ból a legdöntőbbek közé tar­tozik”. Megalakult a párt Központi Bizottsága, a kormány, vala­mint a megyei pártbizottság ifjúsági bizottsága. A kor­mány, a tanácsok ifjúsági pénzügyi alapot létesítettek, melyből a fiatalok művelődé­sének, táborozásának, klubéle­tének feltételeit javítják, tá­mogatják. Készül és még ez évben törvényerőre fog emel­kedni az ifjúsági törvény. Igen fontos a kormány 1967-es 1016-os határozata, amely 6. pontjában felhívja „az állami üzemek, vállalatok, intézmé­nyek vezetőinek figyelmét, hogy saját hatáskörükben, a rendelkezésükre álló elosztha­tó­­nyereség és vállalati alapok képzésénél legyenek figyelem­mel az ifjúság jogos igényei­re, a fiatalok sokoldalú neve­lésével összef­üggő szükségle­tekre”. A TÁRSADALOM érdekein belül az ifjúságnak — életko­rából, a pályaválasztásból, a pályakezdés szövevényes útjá­­ból adódóan vannak olyan sa­játos igényei és érdekei, ame­lyek csak az ifjúkorban jelent­keznek és­ ekkor okoznak na­gyobb gondokat. E szükségle­tek kielégítése, az ezekkel kap­csolatosan jelentkező problé­mák megoldása átmeneti el­lentmondásokhoz is vezethet a társadalmi érdekek és az ifjú­ság egyes csoportjainak igé­nye között. A KISZ-nek a KISZ-vezetőknek fontos fel­adata, hogy jobban, kezdemé­nyezőbben járuljanak hozzá ezen ellentmondások feltárásá­hoz és az érdekelt szervekkel együtt — az össztársadalmi, a megyei és helyi érdekek alap­ján — azok megoldásához. A VÁLLALATI, üzemi KISZ-szervezetek eredményes működésének fontos feltétele az új kollektív szerződések előkészítésében, a módosítások elkészítésében való aktív rész­vétel. A párt ifjúságpolitikai határozatának szellemében összeállított, az ifjúság sajátos érdekeit is kifejező kollektív szerződés nagyobb lehetőséget ad a fiatalok alkotó lendüle­tének kiaknázására, az if­júság mozgósítására, a vállalati, nép­­gazdasági feladatok teljesíté­sére. Ugyanakkor lehetőséget teremt arra, hogy a KISZ­­ konkrét formában érvényre­­ juttassa a fiatalok érdekeit. A­­ KISZ-szervezeteknek a kollek­tív szerződések elkészítésében és a végrehajtás különféle fá­zisaiban kifejtett aktív szer­vező, mozgósító, felvilágosító és alkotó munkája jelentősen fokozza a fiatalok bizalmát, növeli a KISZ-szervezetek te­kintélyét nemcsak a fiatalok, de a vállalat vezetése, a dol­gozók előtt. S ami a legfonto­sabb, a fiatalok­­ eredménye­sebben fognak dolgozni, hisz jórészt a kollektív szerződé­sek tartalmán és megvalósulá­sán múlik, hogy miképpen ér­­zik magukat a gyárban. A KISZ-bizottságok külön­böző fórumokon készítették fel a KISZ-vezetőket arra, hogy aktívan tudjanak részt­­venni a szerződéstervezet munkahelyi vitájában. A KISZ-vezetőségek fontos fel­adata, hogy az idevonatkozó alapdokumentumok, a válla­lati, üzemi tapasztalatok, va­lamint a hosszú- és rövidtávú termelési feladatok ismereté­ben, a KISZ fórumokat fel­használva alakítsák ki, rend­szerezzék, gyűjtsék össze a fiatalok sajátos érdekeit tük­röző javaslatokat. A KOLLEKTÍV szerződések előkészítése során elsősorban olyan kérdésekre ajánlatos a figyelmet összpontosítani, mint: — a kezdő, fiatal szakem­berek beilleszkedése, bérezé­se; — a tanulás, továbbtanulás lehetőségének biztosítása, ta­nulmányi szabadságok; — jobb feltételek biztosítá­sa a szabad idő felhasználásá­hoz; — a KISZ-szervezet anyagi támogatásának konkrét mér­téke és módja; — az ifjúsági termelési moz­galmak erkölcsi-anyagi elis­merése; — próbaidő, felmondási idő és túlmunka, az ifjúsággal összefüggő előírások betar­­tása; — a nők, a fiatalkorúak és a csökkentett (4—6 órás) munkaidőben foglalkoztatott fiatalok munkafeltételei, bé­rezése; — lakásépítés, ifjúsági la­kásépítési akció támogatása; —­ a munkásszálláson élő fiatalok helyzete; — KISZ-kitüntetésekkel járó elismerések; — a szakmunkás tanulók és bejáró fiatalok helyzete. Szükséges, hogy a kollektív szerződések tervezeteit a KISZ-szervezetek vezető testü­leti ülésen tárgyalják meg és a felmerült javaslatokat, prob­lémákat összegyűjtve továb­­­­bítsák az előkészítő bizottsá-­­­gokhoz. Ebben a munkában elengedhetetlen a KISZ, a szakszervezeti szervek, vala­mint a vállalatvezetés össze­hangolt tevékenysége. Ehhez a tevékenységhez jó alapot biz­tosít, de összességében is nö­veli a munka hatékonyságát, hogy a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa és a KISZ me­gyei bizottsága átfogó és rész­letes együttműködési terv alapján összehangolt, folyama­tos munkakapcsolatban van. SZÁMÍTUNK arra, hogy az ipari, közlekedési és mező­­gazdasági vállalatok, üzemek ifjúsági szervezetei, KISZ-ve­­zetői a feladatok ismeretében, a realitások talaján maradva aktív munkával kezdeménye­­zően kérnek és vesznek részt a kollektív szerződések elké­szítéséből. Az így végzett munka nagyban fogja segíteni megyénk üzemi ifjúsága élet- és munkakörülményeinek ja­vítását, ezen keresztül a KISZ tömegbázisának növelését, egyszóval a párt ifjúságpoliti­kai célkitűzéseinek üzemi rea­lizálását. Lendvai Miklós, a KISZ Zala megyei Bizottságának első titkára Sí ILIT ItT KLIP 3 Nyolc zalai üzem állít ki az idei BNV-n Csökkent a megyénket rep­rezentáló, s az idei — május 21 és 31 között megrendezésre kerülő — Budapesti Nemzet­közi Vásáron kiállító zalai ki­állítók, s ezen belül a termé­kek száma is. A két bútorgyár közül a Za­la Bútorgyár a sorozatban gyártott „Adria” garnitúrájá­nak módosított változatát mu­tatja be a nagyközönségnek. Új lakószobával jelentkezik a Kanizsa Bútorgyár is. Sajnos, a múlt évi 70—75 négyzetmé­terrel szemben csak 25—25 négyzetméternyi helyet ka­pott az ország bútorgyártásá­nak jelentős hányadát adó két zalai üzem. A Nagykanizsai Finomme­chanikai Vállalat ismét az ioncserélővel jelentkezik. Har­minc négyzetméteren bemutat­ják az egy köbméteres, 2 osz­lopos ellenáramú ioncserélő, hideg gáztalanítóval kiegészí­tett változatát. Újdonságként pedig a 2 köbméteres üveg­szállal erősített polyeszter tá­rolótartályukat. A legnagyobb kiállítótérrel megyénk üzemei közül a Za­laegerszegi Szállítógépgyár rendelkezik majd. Igaz sza­badban, de itt bemutathatják a vezérelt görgős pályarend­szert és még négy — külön­böző rendszerű és rendelteté­sű — szállítószalagot. A Zalaegerszegi Kerámia és Cserépkályhagyár a Fővárosi Gázművekkel együtt állít ki­ stabil és hordozható gáztüze­lésű cserépkályhákat. A Zalaegerszegi Ruhagyár a könnyűipar pavilonjában ka­pott 5 méter átmérőjű, kör alakú porondot. Férfi és nagy­kamasz öltönyöket, kabátokat, továbbá bakfis kabátokat és nadrágkosztümöket készíte­nek az ipar seregszemléjére a gyár laboratóriumában. Ott lesz megyénk két olaj­ipari üzeme is: a DKG kőolaj­ipari elzáró csőszerelvényeket mutat be, a ZKy pedig a fó­liába csomagolt bitument. Megyénk valamennyi érin­tett üzemében megtették a szükséges intézkedéseket, hogy ha kevesebb helyen is, de mél­tóképpen képviseljék megyénk iparát a BNV-n. HA FELSOROLNÁ, hogy harminchároméves munkavi­szonya alatt hány helyen dol­gozott szerte az országban, ta­karos helységnévtár kerekedne ki belőle. Ez a kalandozás azonban merőben más, mint a vánd­ormadárság, hiszen a fú­­róst, az olajbányászt a mes­tersége parancsolja mindig más-más munkahelyre, újabb fúrásokhoz, s ő mindennek el­lenére hű marad az olajhoz Csörgits József diszpécser, a Zala megye 3. számú ország­­gyűlési választókerület képvi­selőjelöltje is azok közé tar­tozik, akik végleg eljegyezték magukat a folyékony arany­nyal. Ott volt azok között is, akik 1950 augusztusában kifejezhe­­tetlen örömmel fogadták a nagylengyeli 2-es­­kút olaját. Azóta Gellénházán dolgozik, itt is lakik, olajbányász pá­lyafutása alatt a leghosszabb idő óta egy helyen. Innen, Gellénházáról keltezi a köz­életi szereplését is, hisz — úgymond — mint munkásem­ber a maga módján szinte mindig politizált, a „hivata­los” közéleti munka azonban a gellénházi tanácstagsággal kezdődött. Nyolc évig volt tagja a községi tanácsnak, s aztán 1967-ben ugyancsak ki­bővült az általa képviselendők köre: országgyűlési képvise­lőnek választották, közel har­minc község, s természetesen a választókerületben levő ipa­ri üzemek, így az olajosok szószólójának is a parlament­ben. AZÓTA négy év telt el. A közbeeső időszak munkáját sokféleképpen lehetne jelle­mezni. Az egyik módszer a statisztikai megközelítés len­ne, amelynek során fel lehet­ne sorolni, hogy hányszor tar­tott beszámolót, hányszor járt a községekben, üzemekben, hányan keresték fel, hány le­velet kapott, hány panaszt in­tézett el, hány szervnél for­dult meg, stb. Táskájából vas­kos dossziét vesz elő, benne levelek, értesítések, kérő és köszönő sorok. Még megszá­molni is sok lenne, hát még elolvasni! Annyi azonban még a találomra történő belelapo­­zás közben is kiderül, hogy a skála a lehető legszélesebb. Szerepel itt fúrómunkás ügye, tsz-paraszt problémája, orvos panasza, egy-egy iparágból származó észrevételek. Az alá­írók? Munkások, tsz-tagok, ér­telmiségiek, miniszterek, az országgyűlés elnöke, miniszté­riumi, különböző főhatósági osztályvezetők, főosztályveze­tők. Az egyik levélben értesí­tik, hogy elintézték a felvető­dött panaszt, a másikban a türelmét kérik, mert az észre­vételével kapcsolatos ügy olyannyira bonyolult, hogy a minisztériumnak némi hala­dékra van szüksége az intéz­kedéshez. A DOSSZIÉ tartalma egyút­tal mintegy „dokumentuma” is Csörgits József négyéves kép­viselői munkájának, s nagyon szemléletes és meggyőző do­kumentuma, pedig ez csak egy rész. Hány és hány olyan lépést kellett tennie, aminek nincs írásos nyoma, — úgy­mond — szerencsére nem volt rá szükség, mert anélkül is egyenesbe jutott a dolog. S hogy mit jelent az a tájékoz­tatás, közvetlen információ, amit egy-egy országgyűlési időszakról, az országos poli­tika „születéséről” kapnak képviselőjüktől a beszámolók, s egyéb látogatások során a választók, ezt valamiféle mű­szerrel nem lehet mérni ugyan, értéke azonban ott van­ a mindennapi munkában. S hogy ezt az értéket hogyan, mennyi munkával és mikor lehet „megtermelni”? Az őszü­lőhajú munkásember moso­lyog. — Megválasztásomkor a megyei pártbizottság első tit­kára, aki köztudomásúan ma­ga is az olajiparban kezdte, ezt mondta: „Fúrós létedre megszokhattad, hogy ha a leg­nagyobb ünnepen, vagy a leg­jobb álmodból kell felugrani, s kapni a pufajkát, akkor is menni kell. Mivel a köz szol­gálata is ehhez hasonló, ezért talán nem is lesz olyan szo­katlan a számodra a képvise­lői munka. — Igen — mondja — ez az örökös készenlét sokat segí­tett. S persze az is, hogy fúrós­ként nemcsak az olajbányá­szokat ismerte immár évtize­dek óta, de munkája révén mindig szoros kapcsolatban állt a falusi emberekkel is, hi­szen olaj után a mezőkben ku­tattak, ahol parasztemberek dolgoztak, akikkel mindig szo­ros volt a barátságuk. Sőt, megvalósult a kölcsönös segí­tés is, hiszen a sáros göcseji falvakban gyakran a fél köz­ség ott szorongott egy-egy megfeneklett „fúróskocsi” mö­gött. Egyébként éppen ezek az emlékek indokolják előtte tel­jes mértékben azoknak az em­bereknek a vágyát, akik vég­re jó utat szeretnének a falu­jukba, s átérzi örömüket, ha ez a vágyuk teljesül. Mint mondja, sosem tudja feledni azt a hetven év körüli öreg­embert, aki a hagyárosi utál­­­adási ünnepségre érve min­denféle köszönés helyett ez­zel lépett be: „Emberek, eny­­nyi időt megértem, de életem­ben most jöttem először vé­gig sár nélkül a falunkon”. Különösen érdekes, legki­emelkedőbb emléket, esetet nem említ a négyéves ciklus­ból. Mint mondja, ilyen „rang­sort” képtelen lenne felállíta­ni, hisz minden lépés, ami eredménnyel járt, maradandó szép emlék, mint általában a sikeres munka. S hogyan to­vább? Mosolyogva idézi egyik zalalövői választója szavait, aki a jelölőgyűlésen így szólt mellette: „Eddig is megállta a helyét, négy év alatt meg be­lerázódott a munkába, tehát még jobban végezheti, éppen ezért legyen továbbra is ő a képviselőnk”. MAGA IS azt tartja, sokat tanult, tapasztalt a négy év alatt, aminek — ha megvá­lasztják — nagy hasznát ve­szi a további munkában. Te­gyük hozzá: a 3. számú vá­lasztókerület valamennyi ál­­­lampolgára javára. Kovács Ferenc Munkásként — mindenkiért Mindenes asszonyok — Nehéz a választás, sok jó dolgos asszonyunk van, akik­re minden munkánál, minden feladat elvégzésekor számítha­tunk — mondja a bezerédi termelőszövetkezet főagronó­­musa. — Hogy mégis kik a legjobbak? Talán Belovári Mária, Perecz Kálmánné és Gerencsér Károlyné. Nincs olyan tennivaló, amire nemet mondanának. Ők termelőszö­vetkezetünk mindenes asszo­nyai. Borongós, esőre hajló az idő. Ilyenkor bizonyára oda­haza vannak, hisz bármennyi­re is sürgető a földek művelé­se, a csapadékos március, a szeszélyes április még késlel­teti a növénytermesztők mun­káját. Ők azért most is talál­nak munkát a közösben. A kertészetben, a szőlőben dol­goznak. Csak késő délután ér­nek haza a munkából, s még akk­or sincs megállás. Otthon a házkörüli munka, az állatok gondozása vár az asszonyokra. — Nem félek a munkától. Amivel megbíznak, igyekszem becsülettel elvégezni — mond­ja a háztáji állatok etetésével elfoglalt Perecz Kálmánné. — Az imént jöttem haza a kerté­szetből. Március elején kezd­tük ott a munkát. Sajnos az idő hátráltatja a föld előké­szítését, a palánták kiülteté­sét. — Tehát, ha késik is az iga­zi tavasz, azért van mit tenni a közösben? — Kora tavasztól késő őszig bőven — feleli az asszony. — De így van jól. Munka nélkül, csak a férjem keresetére tá­maszkodva nehéz lenne a há­rom gyerek nevelése, iskoláz­tatása. Két keresetből azért könnyebb. Fárasztó munkája, a család­ról való gondoskodás mellett más elfoglaltsága is akad. Vö­röskeresztes aktívaként dol­gozik falujában, s legutóbb a termelőszövetkezet nőbizott­sága elnökévé választották. — Ez utóbbi egy újabb fel­adat, s amennyiben jól ak­a­­rom ellátni, további lekötött­séget jelent. Már­pedig, ha rám esett asszonytársaim vá­lasztása, igyekszem rászolgál­ni a bizalomra. Tudom, nem lesz könnyű, hisz a közösben végzett napi munka mellett még idehaza vár a második, sőt, mondhatnám a harmadik műszak. No, de melyik asz­­szony van másképpen?­­ Az élenjárók közül is a leg­szorgalmasabbnak mondják Belovári Máriát, vagy ahogy a falusiak szólítják, Mariska nénit. Sok férfival felveszi ő a versenyt a mindennapi mun­kában. — Hát a 400 munkaegység­nél alább nem igen adom egy­­egy évben — mondja jogos büszkességgel. — Csak az a baj, egyre jobban érzem, hogy fáradok. Sajnos eljár az idő. Elmúltam 56 éves. Azért még amivel megbíznak, megteszem. Ahogy mondják a szövetke­zet vezetői, nem is akárho­gyan. Ha kell a raktárban szorgoskodik, ha a munka úgy kívánja, a tehenészetben dol­gozik, s most a szőlő metszé­séből veszi ki a részét. — Soha nem válogattam, de ma sem teszem, ha a munká­ról van szó — mondja. Elégedettek is Mariska né­nivel, de ő sem panaszkodik a közösből származó jövedelmé­re. Több mint 11 ezer forint készpénz, 20 mázsa kenyér- és takarmánygabona, ugyanilyen mennyiségű tűzifa volt az el­múlt évi részesedése a terme­lőszövetkezetből. — Miért lenne okom a pa­naszra. A megszolgált fizetsé­get mindig megkapom. Érzem, hogy megbecsülnek itt a kö­zösben. Talán ez ad erőt a to­vábbi munkához.­­ Fáradtan készülődik a va­csorához a ház asszonya, Ge­rencsér Károlyné. — Ami éppen soron követ­kezik, azt a munkát végzem — mondja mosolyogva, ezzel is igyekezve fáradtságát lep­lezni. — Ma én is a szőlőben dolgoztam. 450 tőkét metszet­tem meg. Sikerült teljesítenem a normát. Így nem csoda, ha elfárad. A szőlőművelés bár szép, de nehéz munka. — Van ennél nehezebb is — vélekedik. — Volt amikor he­teken át az apámmal ölfát vágtunk a tsz erdejében. — Az bizony — szól közbe édesapja, Nagy Gyula bácsi — Tavaly is a lányommal 270 métert termeltünk ki. Így tehát a szőlőben, az er­dőn, sőt a szántóföldön is ott tevékenykedik Gerencsérné naphosszat. Mindig ott, ahol a legnagyobb szükség van a szorgalmas asszony­­kezekre. — Szeretek emberek között lenni, ha mindjárt dolgozni is kell. Most meg, hogy a leg­utóbbi közgyűlésünkön bevá­lasztottak az ellenőrző bizott­ságba, szükség is van erre — mondja. — Tehát újabb feladat, újabb megterhelés. — Nem veszem tehernek. Igyekszem, majd úgy beosztani az időmet, hogy mint a bizott­ság tagja is elláthassam a fel­adatomat.­­ Talán kevés is az a jelző, hogy a termelőszövetkezet min­deneset ... Nemecz Ferenc Perecz Kálmánné Belovári Mária Gerencsér Károlyné

Next