Zalai Hírlap, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-09 / 84. szám
1971. áprilisi 9. 4 i1/57 f a kollektív szerződések megkötésében ISMERETES, hogy a munkaügyi miniszter rendelete alapján ez év június 1-ig minden termelő egységnek középtávú , a IV. 5 éves terv időszakára szóló tervet kell kimunkálni, ezzel összhangban kell előkészíteni és megkötni az 1971—75. évre szóló vállalati kollektív szerződéseket. A kiadott miniszteri és SZOT együttes irányelvek kimondják, hogy a kollektív szerződések elkészítése során meg kell vizsgálni a lényeges dolgozói igényeket. Ennél különösen figyelmet kell fordítani a nőket és a fiatalokat érintő kérdésekre. Arra is felhívják a vállalatok figyelmét, hogy az új kollektív szerződés elkészítése során vizsgálják meg külön is a fiatal dolgozók lényeges igényeit, a munkába vonják be a KISZ vezetőit. Vitathatatlan tény, hogy a jogok és a kötelességek az üzem minden dolgozójára egyformán vonatkoznak. Helytelen azonban az olyan szemlélet — amelynek nem kis számban vannak hirdetői — amikor sérelmesnek tartják az ifjúsággal megkülönböztetett gonddal való törődést, foglalkozást, amikor nem akarnak tudomást szerezni az ifjúság speciális gondjainak létezéséről, amiikor az úgynevezett „nagy kaj lap” elv alapján indokolják vagy halogatják az ifjúság gondjainak, problémáinak megoldását. A párt ifjúságpolitikai állásfoglalása és határozata nyomán hozott tartalmi és szervezeti intézkedések egész sora bizonyítja Aczél György elvtársnak, a párt KB titkárának — a Központi Bizottságnak az ifjúságpolitikát tárgyaló ülésén — előadói beszédében kiemelt gondolatot, mely szerint „...az ifjúság ügye nem pusztán egyike a lényeges kérdéseknek, hanem a szocialista építés szempontjából a legdöntőbbek közé tartozik”. Megalakult a párt Központi Bizottsága, a kormány, valamint a megyei pártbizottság ifjúsági bizottsága. A kormány, a tanácsok ifjúsági pénzügyi alapot létesítettek, melyből a fiatalok művelődésének, táborozásának, klubéletének feltételeit javítják, támogatják. Készül és még ez évben törvényerőre fog emelkedni az ifjúsági törvény. Igen fontos a kormány 1967-es 1016-os határozata, amely 6. pontjában felhívja „az állami üzemek, vállalatok, intézmények vezetőinek figyelmét, hogy saját hatáskörükben, a rendelkezésükre álló eloszthatónyereség és vállalati alapok képzésénél legyenek figyelemmel az ifjúság jogos igényeire, a fiatalok sokoldalú nevelésével összefüggő szükségletekre”. A TÁRSADALOM érdekein belül az ifjúságnak — életkorából, a pályaválasztásból, a pályakezdés szövevényes útjából adódóan vannak olyan sajátos igényei és érdekei, amelyek csak az ifjúkorban jelentkeznek és ekkor okoznak nagyobb gondokat. E szükségletek kielégítése, az ezekkel kapcsolatosan jelentkező problémák megoldása átmeneti ellentmondásokhoz is vezethet a társadalmi érdekek és az ifjúság egyes csoportjainak igénye között. A KISZ-nek a KISZ-vezetőknek fontos feladata, hogy jobban, kezdeményezőbben járuljanak hozzá ezen ellentmondások feltárásához és az érdekelt szervekkel együtt — az össztársadalmi, a megyei és helyi érdekek alapján — azok megoldásához. A VÁLLALATI, üzemi KISZ-szervezetek eredményes működésének fontos feltétele az új kollektív szerződések előkészítésében, a módosítások elkészítésében való aktív részvétel. A párt ifjúságpolitikai határozatának szellemében összeállított, az ifjúság sajátos érdekeit is kifejező kollektív szerződés nagyobb lehetőséget ad a fiatalok alkotó lendületének kiaknázására, az ifjúság mozgósítására, a vállalati, népgazdasági feladatok teljesítésére. Ugyanakkor lehetőséget teremt arra, hogy a KISZ konkrét formában érvényre juttassa a fiatalok érdekeit. A KISZ-szervezeteknek a kollektív szerződések elkészítésében és a végrehajtás különféle fázisaiban kifejtett aktív szervező, mozgósító, felvilágosító és alkotó munkája jelentősen fokozza a fiatalok bizalmát, növeli a KISZ-szervezetek tekintélyét nemcsak a fiatalok, de a vállalat vezetése, a dolgozók előtt. S ami a legfontosabb, a fiatalok eredményesebben fognak dolgozni, hisz jórészt a kollektív szerződések tartalmán és megvalósulásán múlik, hogy miképpen érzik magukat a gyárban. A KISZ-bizottságok különböző fórumokon készítették fel a KISZ-vezetőket arra, hogy aktívan tudjanak résztvenni a szerződéstervezet munkahelyi vitájában. A KISZ-vezetőségek fontos feladata, hogy az idevonatkozó alapdokumentumok, a vállalati, üzemi tapasztalatok, valamint a hosszú- és rövidtávú termelési feladatok ismeretében, a KISZ fórumokat felhasználva alakítsák ki, rendszerezzék, gyűjtsék össze a fiatalok sajátos érdekeit tükröző javaslatokat. A KOLLEKTÍV szerződések előkészítése során elsősorban olyan kérdésekre ajánlatos a figyelmet összpontosítani, mint: — a kezdő, fiatal szakemberek beilleszkedése, bérezése; — a tanulás, továbbtanulás lehetőségének biztosítása, tanulmányi szabadságok; — jobb feltételek biztosítása a szabad idő felhasználásához; — a KISZ-szervezet anyagi támogatásának konkrét mértéke és módja; — az ifjúsági termelési mozgalmak erkölcsi-anyagi elismerése; — próbaidő, felmondási idő és túlmunka, az ifjúsággal összefüggő előírások betartása; — a nők, a fiatalkorúak és a csökkentett (4—6 órás) munkaidőben foglalkoztatott fiatalok munkafeltételei, bérezése; — lakásépítés, ifjúsági lakásépítési akció támogatása; — a munkásszálláson élő fiatalok helyzete; — KISZ-kitüntetésekkel járó elismerések; — a szakmunkás tanulók és bejáró fiatalok helyzete. Szükséges, hogy a kollektív szerződések tervezeteit a KISZ-szervezetek vezető testületi ülésen tárgyalják meg és a felmerült javaslatokat, problémákat összegyűjtve továbbítsák az előkészítő bizottsá-gokhoz. Ebben a munkában elengedhetetlen a KISZ, a szakszervezeti szervek, valamint a vállalatvezetés összehangolt tevékenysége. Ehhez a tevékenységhez jó alapot biztosít, de összességében is növeli a munka hatékonyságát, hogy a Szakszervezetek Megyei Tanácsa és a KISZ megyei bizottsága átfogó és részletes együttműködési terv alapján összehangolt, folyamatos munkakapcsolatban van. SZÁMÍTUNK arra, hogy az ipari, közlekedési és mezőgazdasági vállalatok, üzemek ifjúsági szervezetei, KISZ-vezetői a feladatok ismeretében, a realitások talaján maradva aktív munkával kezdeményezően kérnek és vesznek részt a kollektív szerződések elkészítéséből. Az így végzett munka nagyban fogja segíteni megyénk üzemi ifjúsága élet- és munkakörülményeinek javítását, ezen keresztül a KISZ tömegbázisának növelését, egyszóval a párt ifjúságpolitikai célkitűzéseinek üzemi realizálását. Lendvai Miklós, a KISZ Zala megyei Bizottságának első titkára Sí ILIT ItT KLIP 3 Nyolc zalai üzem állít ki az idei BNV-n Csökkent a megyénket reprezentáló, s az idei — május 21 és 31 között megrendezésre kerülő — Budapesti Nemzetközi Vásáron kiállító zalai kiállítók, s ezen belül a termékek száma is. A két bútorgyár közül a Zala Bútorgyár a sorozatban gyártott „Adria” garnitúrájának módosított változatát mutatja be a nagyközönségnek. Új lakószobával jelentkezik a Kanizsa Bútorgyár is. Sajnos, a múlt évi 70—75 négyzetméterrel szemben csak 25—25 négyzetméternyi helyet kapott az ország bútorgyártásának jelentős hányadát adó két zalai üzem. A Nagykanizsai Finommechanikai Vállalat ismét az ioncserélővel jelentkezik. Harminc négyzetméteren bemutatják az egy köbméteres, 2 oszlopos ellenáramú ioncserélő, hideg gáztalanítóval kiegészített változatát. Újdonságként pedig a 2 köbméteres üvegszállal erősített polyeszter tárolótartályukat. A legnagyobb kiállítótérrel megyénk üzemei közül a Zalaegerszegi Szállítógépgyár rendelkezik majd. Igaz szabadban, de itt bemutathatják a vezérelt görgős pályarendszert és még négy — különböző rendszerű és rendeltetésű — szállítószalagot. A Zalaegerszegi Kerámia és Cserépkályhagyár a Fővárosi Gázművekkel együtt állít ki stabil és hordozható gáztüzelésű cserépkályhákat. A Zalaegerszegi Ruhagyár a könnyűipar pavilonjában kapott 5 méter átmérőjű, kör alakú porondot. Férfi és nagykamasz öltönyöket, kabátokat, továbbá bakfis kabátokat és nadrágkosztümöket készítenek az ipar seregszemléjére a gyár laboratóriumában. Ott lesz megyénk két olajipari üzeme is: a DKG kőolajipari elzáró csőszerelvényeket mutat be, a ZKy pedig a fóliába csomagolt bitument. Megyénk valamennyi érintett üzemében megtették a szükséges intézkedéseket, hogy ha kevesebb helyen is, de méltóképpen képviseljék megyénk iparát a BNV-n. HA FELSOROLNÁ, hogy harminchároméves munkaviszonya alatt hány helyen dolgozott szerte az országban, takaros helységnévtár kerekedne ki belőle. Ez a kalandozás azonban merőben más, mint a vándormadárság, hiszen a fúróst, az olajbányászt a mestersége parancsolja mindig más-más munkahelyre, újabb fúrásokhoz, s ő mindennek ellenére hű marad az olajhoz Csörgits József diszpécser, a Zala megye 3. számú országgyűlési választókerület képviselőjelöltje is azok közé tartozik, akik végleg eljegyezték magukat a folyékony aranynyal. Ott volt azok között is, akik 1950 augusztusában kifejezhetetlen örömmel fogadták a nagylengyeli 2-eskút olaját. Azóta Gellénházán dolgozik, itt is lakik, olajbányász pályafutása alatt a leghosszabb idő óta egy helyen. Innen, Gellénházáról keltezi a közéleti szereplését is, hisz — úgymond — mint munkásember a maga módján szinte mindig politizált, a „hivatalos” közéleti munka azonban a gellénházi tanácstagsággal kezdődött. Nyolc évig volt tagja a községi tanácsnak, s aztán 1967-ben ugyancsak kibővült az általa képviselendők köre: országgyűlési képviselőnek választották, közel harminc község, s természetesen a választókerületben levő ipari üzemek, így az olajosok szószólójának is a parlamentben. AZÓTA négy év telt el. A közbeeső időszak munkáját sokféleképpen lehetne jellemezni. Az egyik módszer a statisztikai megközelítés lenne, amelynek során fel lehetne sorolni, hogy hányszor tartott beszámolót, hányszor járt a községekben, üzemekben, hányan keresték fel, hány levelet kapott, hány panaszt intézett el, hány szervnél fordult meg, stb. Táskájából vaskos dossziét vesz elő, benne levelek, értesítések, kérő és köszönő sorok. Még megszámolni is sok lenne, hát még elolvasni! Annyi azonban még a találomra történő belelapozás közben is kiderül, hogy a skála a lehető legszélesebb. Szerepel itt fúrómunkás ügye, tsz-paraszt problémája, orvos panasza, egy-egy iparágból származó észrevételek. Az aláírók? Munkások, tsz-tagok, értelmiségiek, miniszterek, az országgyűlés elnöke, minisztériumi, különböző főhatósági osztályvezetők, főosztályvezetők. Az egyik levélben értesítik, hogy elintézték a felvetődött panaszt, a másikban a türelmét kérik, mert az észrevételével kapcsolatos ügy olyannyira bonyolult, hogy a minisztériumnak némi haladékra van szüksége az intézkedéshez. A DOSSZIÉ tartalma egyúttal mintegy „dokumentuma” is Csörgits József négyéves képviselői munkájának, s nagyon szemléletes és meggyőző dokumentuma, pedig ez csak egy rész. Hány és hány olyan lépést kellett tennie, aminek nincs írásos nyoma, — úgymond — szerencsére nem volt rá szükség, mert anélkül is egyenesbe jutott a dolog. S hogy mit jelent az a tájékoztatás, közvetlen információ, amit egy-egy országgyűlési időszakról, az országos politika „születéséről” kapnak képviselőjüktől a beszámolók, s egyéb látogatások során a választók, ezt valamiféle műszerrel nem lehet mérni ugyan, értéke azonban ott van a mindennapi munkában. S hogy ezt az értéket hogyan, mennyi munkával és mikor lehet „megtermelni”? Az őszülőhajú munkásember mosolyog. — Megválasztásomkor a megyei pártbizottság első titkára, aki köztudomásúan maga is az olajiparban kezdte, ezt mondta: „Fúrós létedre megszokhattad, hogy ha a legnagyobb ünnepen, vagy a legjobb álmodból kell felugrani, s kapni a pufajkát, akkor is menni kell. Mivel a köz szolgálata is ehhez hasonló, ezért talán nem is lesz olyan szokatlan a számodra a képviselői munka. — Igen — mondja — ez az örökös készenlét sokat segített. S persze az is, hogy fúrósként nemcsak az olajbányászokat ismerte immár évtizedek óta, de munkája révén mindig szoros kapcsolatban állt a falusi emberekkel is, hiszen olaj után a mezőkben kutattak, ahol parasztemberek dolgoztak, akikkel mindig szoros volt a barátságuk. Sőt, megvalósult a kölcsönös segítés is, hiszen a sáros göcseji falvakban gyakran a fél község ott szorongott egy-egy megfeneklett „fúróskocsi” mögött. Egyébként éppen ezek az emlékek indokolják előtte teljes mértékben azoknak az embereknek a vágyát, akik végre jó utat szeretnének a falujukba, s átérzi örömüket, ha ez a vágyuk teljesül. Mint mondja, sosem tudja feledni azt a hetven év körüli öregembert, aki a hagyárosi utáladási ünnepségre érve mindenféle köszönés helyett ezzel lépett be: „Emberek, enynyi időt megértem, de életemben most jöttem először végig sár nélkül a falunkon”. Különösen érdekes, legkiemelkedőbb emléket, esetet nem említ a négyéves ciklusból. Mint mondja, ilyen „rangsort” képtelen lenne felállítani, hisz minden lépés, ami eredménnyel járt, maradandó szép emlék, mint általában a sikeres munka. S hogyan tovább? Mosolyogva idézi egyik zalalövői választója szavait, aki a jelölőgyűlésen így szólt mellette: „Eddig is megállta a helyét, négy év alatt meg belerázódott a munkába, tehát még jobban végezheti, éppen ezért legyen továbbra is ő a képviselőnk”. MAGA IS azt tartja, sokat tanult, tapasztalt a négy év alatt, aminek — ha megválasztják — nagy hasznát veszi a további munkában. Tegyük hozzá: a 3. számú választókerület valamennyi állampolgára javára. Kovács Ferenc Munkásként — mindenkiért Mindenes asszonyok — Nehéz a választás, sok jó dolgos asszonyunk van, akikre minden munkánál, minden feladat elvégzésekor számíthatunk — mondja a bezerédi termelőszövetkezet főagronómusa. — Hogy mégis kik a legjobbak? Talán Belovári Mária, Perecz Kálmánné és Gerencsér Károlyné. Nincs olyan tennivaló, amire nemet mondanának. Ők termelőszövetkezetünk mindenes asszonyai. Borongós, esőre hajló az idő. Ilyenkor bizonyára odahaza vannak, hisz bármennyire is sürgető a földek művelése, a csapadékos március, a szeszélyes április még késlelteti a növénytermesztők munkáját. Ők azért most is találnak munkát a közösben. A kertészetben, a szőlőben dolgoznak. Csak késő délután érnek haza a munkából, s még akkor sincs megállás. Otthon a házkörüli munka, az állatok gondozása vár az asszonyokra. — Nem félek a munkától. Amivel megbíznak, igyekszem becsülettel elvégezni — mondja a háztáji állatok etetésével elfoglalt Perecz Kálmánné. — Az imént jöttem haza a kertészetből. Március elején kezdtük ott a munkát. Sajnos az idő hátráltatja a föld előkészítését, a palánták kiültetését. — Tehát, ha késik is az igazi tavasz, azért van mit tenni a közösben? — Kora tavasztól késő őszig bőven — feleli az asszony. — De így van jól. Munka nélkül, csak a férjem keresetére támaszkodva nehéz lenne a három gyerek nevelése, iskoláztatása. Két keresetből azért könnyebb. Fárasztó munkája, a családról való gondoskodás mellett más elfoglaltsága is akad. Vöröskeresztes aktívaként dolgozik falujában, s legutóbb a termelőszövetkezet nőbizottsága elnökévé választották. — Ez utóbbi egy újabb feladat, s amennyiben jól akarom ellátni, további lekötöttséget jelent. Márpedig, ha rám esett asszonytársaim választása, igyekszem rászolgálni a bizalomra. Tudom, nem lesz könnyű, hisz a közösben végzett napi munka mellett még idehaza vár a második, sőt, mondhatnám a harmadik műszak. No, de melyik aszszony van másképpen? Az élenjárók közül is a legszorgalmasabbnak mondják Belovári Máriát, vagy ahogy a falusiak szólítják, Mariska nénit. Sok férfival felveszi ő a versenyt a mindennapi munkában. — Hát a 400 munkaegységnél alább nem igen adom egyegy évben — mondja jogos büszkességgel. — Csak az a baj, egyre jobban érzem, hogy fáradok. Sajnos eljár az idő. Elmúltam 56 éves. Azért még amivel megbíznak, megteszem. Ahogy mondják a szövetkezet vezetői, nem is akárhogyan. Ha kell a raktárban szorgoskodik, ha a munka úgy kívánja, a tehenészetben dolgozik, s most a szőlő metszéséből veszi ki a részét. — Soha nem válogattam, de ma sem teszem, ha a munkáról van szó — mondja. Elégedettek is Mariska nénivel, de ő sem panaszkodik a közösből származó jövedelmére. Több mint 11 ezer forint készpénz, 20 mázsa kenyér- és takarmánygabona, ugyanilyen mennyiségű tűzifa volt az elmúlt évi részesedése a termelőszövetkezetből. — Miért lenne okom a panaszra. A megszolgált fizetséget mindig megkapom. Érzem, hogy megbecsülnek itt a közösben. Talán ez ad erőt a további munkához. Fáradtan készülődik a vacsorához a ház asszonya, Gerencsér Károlyné. — Ami éppen soron következik, azt a munkát végzem — mondja mosolyogva, ezzel is igyekezve fáradtságát leplezni. — Ma én is a szőlőben dolgoztam. 450 tőkét metszettem meg. Sikerült teljesítenem a normát. Így nem csoda, ha elfárad. A szőlőművelés bár szép, de nehéz munka. — Van ennél nehezebb is — vélekedik. — Volt amikor heteken át az apámmal ölfát vágtunk a tsz erdejében. — Az bizony — szól közbe édesapja, Nagy Gyula bácsi — Tavaly is a lányommal 270 métert termeltünk ki. Így tehát a szőlőben, az erdőn, sőt a szántóföldön is ott tevékenykedik Gerencsérné naphosszat. Mindig ott, ahol a legnagyobb szükség van a szorgalmas asszonykezekre. — Szeretek emberek között lenni, ha mindjárt dolgozni is kell. Most meg, hogy a legutóbbi közgyűlésünkön beválasztottak az ellenőrző bizottságba, szükség is van erre — mondja. — Tehát újabb feladat, újabb megterhelés. — Nem veszem tehernek. Igyekszem, majd úgy beosztani az időmet, hogy mint a bizottság tagja is elláthassam a feladatomat. Talán kevés is az a jelző, hogy a termelőszövetkezet mindeneset ... Nemecz Ferenc Perecz Kálmánné Belovári Mária Gerencsér Károlyné