Zalai Hírlap, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-08 / 83. szám
1971. április 8. Az üzem bővítésének időszakában is folyamatosan készítik a szükséges tápokat. . (Nemecz Ferenc felvétele) Megduplázza termelését a bucsuszentlászlói takarmánykeverő Alig néhány hónapja kezdődött meg a takarmánytápok termelése a bucsuszentlászlói keverőüzemben, amit három termelőszövetkezet — Pölöske, Nemessándorháza, Kisbucsa — hozott létre. A kis takarmánykeverőben naponta 70—80 mázsa tápot tudnak előállítani, ami az üzemeltető termelőszövetkezetek szükségletét fedezi. Ezt azonban csak kezdetnek tartják. Javában folyik az üzem bővítése, s ennek befejezése után 160 mázsa különböző takarmánytápot állítanak majd elő nyolcórás műszakban. Jelenleg sertéshizlaló- és tejelő tehéntápot gyártanak, de az új üzemrész beindulása után növelik készítményeik választékát. Erre minden valószínűség szerint szükség is lesz, hisz elképzelésük az, hogy az üzemet létrehozó szövetkezetek igényén kívül más gazdaságok részére is gyártanak keveréktakarmányt. Az átalakított üzemben az egyes munkafolyamatok és az anyagmozgatás teljesen gépesítve lesz, így a termelés megduplázása nem igényel létszámnövelést. A párt határozott, a kormány cselekedett (4.) Szándékok és forintok A párt IX. kongresszusa határozatában a többi között megállapította: „Megértek a feltételei annak, hogy bérrendszerünket tovább javítsuk. A bérkategóriákat úgy kell szabályozni, hogy azokban jobban kifejeződjék a nehéz fizikai, a kvalifikált és a nagyobb felelősséggel járó munka megbecsülése. A vállalat dolgozói egyéni és kollektív erőfeszítéssel emeljék a vállalati jövedelmezőséget, s ehhez az eddiginél jobban kapcsolódjék saját személyi jövedelmük; egyszersmind meg kell teremtenünk a növekvő és differenciáltabb igények kielégítésének feltételeit.” Gondok, ellentmondások, szakmák közötti és szakmán belüli bérfeszültségek ellenére öt esztendő alatt a lakosság bér- és bérjellegű pénzbevételei jelentős mértékben emelkedtek. 1965-ben ezek a bevételek 75,7 milliárd forintra, 1967-ben 87,2, 1969-ben 101,1 milliárdra rúgtak, s 1970-ben további 7 százalékkal növekedtek. A bér- és bérjellegű bevételek gyarapodásának — több más tényező mellett — nagy szerepe volt abban, hogy míg 1967-ben a népesség 9,8 százaléka tartozott a havi 600 forint alatti jövedelműek csoportjába, addig 1969-re arányuk 6,3, 1970-ben pedig már 5 százalékra csökkent. Ugyancsak mérséklődött azok aránya, akiknél az egy főre jutó jövedelem 600—1200 forint között mozog, s emelkedett azoké, akiké ennél magasabb. Ne feledjük persze, hogy az áremelkedések levonnak valamennyit a pénzbeni gyarapodásból, de ennek ellenére a reálbér emelkedése — azaz a vásárlóértékbe kifejezett növekedés — 1969- ben öt, s a múlt esztendőben négy százalék volt. Csakhogy miközben a keresetek emelkedtek, 1966—1970 között hét százalékkal csökkent a szocialista iparban a teljesítménybérben ledolgozott órák száma, s helyükbe az időbér került. A bérszintek továbbra is eléggé kiegyenlítettek, s ezért a bérben rejlő húzóerő csak csekély mértékben érvényesült A differenciálásról, sok szó esik, de kevesebb a cselekedet, s főként kevés olyan értelemben, hogy aki többet ad, az többet kapjon, de aki kevesebbet nyújt a társadalomnak, annak az osztáskor is hátrább legyen a helye. Nem sikerült még megtalálni a közös teljesítményen belül a hatékonyság és az egyéni érdekeltség megfelelő kapcsolatát. A keresetek, ha nem is látványosan, de folyamatosan emelkedtek. A szocialista iparban foglalkoztatottak havi átlagkeresete 1833 forint volt 1966-ban, 1919 forint 1968-ban, s 2102 forint 1970- ben. A munkások havi átlagkeresete az évek hasonló sorrendjében 1773, 1849, 2026 forint. Első helyen érthetően a bányászokat találjuk, 3008 forint havi átlagkeresettel. A legalacsonyabb fizetéseket (a kézmű- és háziipart figyelmen kívül hagyva) a textilruházati ipar tudta biztosítani: átlagban 1698 forintot. A havi átlagkeresetek növekedése 1966 és 1970 között gyors volt a gépiparban, (a közlekedési eszközök gyártásában például az 1966. évi 1868 forintos havi átlag 1970-ben 2165 forintra emelkedett), közepes az építőanyag-iparban és a vegyiparban, lassú a könnyűipari ágazatok többségében. (A textilruházati iparitán 1560 forint volt a havi átlagkereset 1966-ban, s 1698 forint 1970-ben.) Mindenképpen indokolt, hogy a népgazdasági érdekeknek megfelelően a legdinamikusabban fejlődő ágazatok a bért is az átlagnál erőteljesebben növelhessék. Az már kevésbé, hogy még ezeken az ágazatokon belül is hódít az egyenlősdi, a „mindenkinek egy keveset’ elve. Az utóbbi esztendőkben végrehajtott bérrendezések — így a többi, között az egészségügyi dolgozók egy részénél végrehajtott emelés —, valamint a tervezettek — így a pedagógusoké — föloldottak, illetve föloldanak majd feszültségeket. Mészáros Ottó (Következik: Amit a rövidítés rejt) RRKAI HÍRLAP Tavasz a határban ) munkákhoz az előző évinél kedvezőbbek a feltételek, s e kedvezőbb pozíció nagyobb eredmények alapját jelentheti. Az egyik legnagyobb változás, hogy az ősz folyamán a gazdaságok minden eddiginél nagyobb területen végezték el a mélyszántást, vagyis ezúttal, s ha munkára alkalmas lesz a föld, a szántással már nem kell tölteni az időt, lekötni a gépeket. Csaknem befejeződött az őszi kalászosok fejtrágyázása. A gabonák lényeges károsodás nélkül átteleltek, s nem szenvedtek jelentősebb fagykárt a szőlők és gyümölcsösök sem. Annyira azonban nem lehetnek kedvezők az előjelek, hogy feledtessék: a márciusi tél miatt összetorlódnak a munkák. Bevált módszer, hogy az üzemekben ilyenkor kapacitásmérleget készítenek, s szinte óráról órára beosztják,hogyan használják ki a kényszerűségből lerövidült időt. Az egyik legfontosabb teendő kétségkívül az, hogy a rendelkezésre álló gépek kijavítva, üzemképes állapotban várják az indulást. Nagyon sokat segíthet, ha a szomszédos gazdaságok, vagy esetleg egymástól távolabbiakis összeegyeztetik a programjukat, s felkészülnek egymás kölcsönös kisegítésére, az esetenként adódó szabad kapacitások lekötésére. Sok kitűnő példát — minden eddiginél többet — lehetett látni az ősszel, ami arra utal, hogy ha lassan is, de terjed, mélyül a kooperáció gondolata. Erre a tavaszi munkák során is sokféle lehetőség adódik, de talán a legnagyobb figyelmet — ilyen szempontból is — a vegyszeres gyomirtásra kell fordítani. A későn kelt és gyengén fejlett, helyenként kiritkult, a márciusi fagyoktól megsanyargatott őszi kalászosokban és főleg a búzában ugyanis ebben az évben is erőteljes gyomosodásra lehet számítani. Ami a munkák technikai ** feltételét, végső fokon az 1971-re várható anyagiműszaki ellátást illeti, néhány ismerős gond még jelentkezik, több területen azonban határozott javulásról lehet beszélni. A rendelkezésre álló műtrágya mennyisége például egyötödével haladja meg országosan a múlt évit, a tavaszra készenlétben álló mennyiség pedig négyszerese az 1971. évinek. Annak ellenére, hogy a tavalyi időjárás a vetőmagtermesztést mennyiségileg és minőségileg egyaránt kedvezőtlenül érintette, a meglevő készletek — amelyeket importtal is kiegészítettek — a vetőmagvak túlnyomó többségénél nemcsak a felújítást, de ezen felüli igények kielégítését is lehetővé teszik. A gondokról szólva mi más állhatna az előtérben, mint az alkatrészhiány? Jelenleg is nehezíti a munkát, s még egy ideig — a közelmúltban hozott intézkedések ellenére — számolni kell vele. Az a tény, hogy a Mezőgazdasági Gépellátó Vállalatot az AGROTRÖSZT irányítása alól a MEZŐGÉP-tröszt szervezetébe építették, máris kedvező változást mutat, hiszen e tröszt üzemei az idén több mint 2900, hiánycikk jellegű alkatrész gyártását kezdik meg, s ugyanakkor fokozzák alkatrészfelújító tevékenységüket is. A gyártáshoz szükséges alapanyagok, elsősorban öntvények hiánya egyelőre nehézségeket okoz, ennek ellenére azonban már javulás várható a traktorok és a tavaszi munkákhoz szükséges gépek alkatrészellátásában, a nyár végén, ősz elején pedig lényeges változásra lehet számítani. Összességében elmondható, hogy az indulás feltételei kedvezőbbek, mint egy évvel korábban, s ha ezek szakértelemmel, jól szervezett, lelkiismeretes munkával párosulnak, úgy biztosított a gazdasági év sikerében meghatározó szerepet játszó tavaszi mezőgazdasági munkák időben és jó minőségben történő elvégzése. K. F. Az elmúlt évi gazdálkoódás, majd azt követően a mérleg készítése és a zárszámadások során gyakran hangzott el: rendkívüli időjárás. A mezőgazdaság számára szinte mindvégig nehéz esztendő volt az 1970-es, de ha azt keressük, hol kezdődött a baj, mindjárt az elején eljutunk a legfontosabbhoz: késett a tavasz, emiatt elhúzódtak az első munkák, néhány tennivalót nem lehetett kellő minőségben elvégezni, s ezek a késedelmek, fogyatékosságok végigkísérték az üzemeket egész évben. Hát igen, többek között ez a paraszti munka egyik sajátossága, s ezért mondhatni joggal, hogy ennek a sikere még jó ideig jelentős mértékben függ az időjárástól. Mert amíg egy iparcikk — ha kellő szakértelemmel és figyelemmel készítették — ugyanolyan jó minőségű lehet, ha három héttel előbb, vagy utóbb, hóvégi hajrával, vagy az eredeti ütemezés szerinti termelés során kerül ki a gyárból, addig történetesen a kukoricavetéssel hiába iparkodnak bármennyire is, hiába készítik a legjobb talajt, ha nem lehetett időben a földre menni, már csak rövid tenyészidejű magot vethetnek, s ettől eleve alacsonyabb termés várható... Egyszóval a tavaszi induláson nagyon sok múlik, s teljességgel érthető az az aggodalom, amivel mostanában a gyakran megjelenő felhőket szemlélik. A sok csapadék miatt ugyanis többhelyütt nem tudnak a földre menni, s majd egyszerre mindenhez nyúlni. Összességében azonban feltétlenül elmondható, hogy a tavaszi mezőgazdasági Mérlegen: a zalai általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek gazdálkodása Küldöttgyűlés a MESZÖV-nél Tegnap délelőtt 9 órai kezdettel Zalaegerszegen, a régi megyeháza nagytermében tartotta az ÁFÉSZ-ek 1970. évi gazdálkodásával és 1971. évi, valamint a szövetkezetek negyedik ötéves tervével foglalkozó közgyűlését az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetek Zala megyei Szövetsége. A tanácskozás elnökségében foglalt helyet Kádasi János, a megyei párt vb tagja, a MÉSZÖV elnöke, Farkas Sándor, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályvezetője. A megye 26 általános fogyasztási és értékesítő-, 18 takarék-, 16 lakás- és egy garázsszövetkezetéből érkezett küldöttek előtt Kádasi János mondott vitaindítót a MESZÖV elnökségének írásos beszámolójához. Ennek során utalt rá, hogy negyedszázaddal ezelőtt bontakozott ki országunkban a földművesszövetkezeti mozgalom, amelynek résztvevői zászlóvivői voltak a falu új arculata kialakításának. Megyénkben Alsórajkon alakult meg az első fmsz, majd Pacsin, Letenyén és Tornyiszentmiklóson követték a példát. — Tisztelet és elismerés azoknak — szögezte le a MÉSZÖV elnöke —, akik annak idején bátor kezdeményezői voltak az újnak, s lerakták a mai szövetkezetek alapját. Sokatmondó kereskedelem A szövetkezetek elmúlt évi gazdálkodásáról szólva a legnagyobb terjedelemben a kereskedelmi tevékenység szerepelt a beszámolóban. Az itt szereplő számok egyúttal a falusi lakosság életmódjának alakulására, fejlődésére is utalnak. ,Az ÁFÉSZ-ek bolti kiskereskedelmi forgalma 995,6 millió forint volt 1970- ben, 22,5 százalékkal nagyobb az előző évinél, s ezzel az ÁFÉSZ-ek részesedése a megye szocialista kiskereskedelmi forgalmából 37,3 százalékról 39,4 százalékra növekedett. A legnagyobb mértékben, 47,3 százalékkal a ruházati forgalom emelkedett, de jelentős volt (28,8 százalék) az iparcikkek forgalmának növekedése is. A forgalom emelkedésében a tapasztalatok szerint jelentős szerepe van a hálózatfejlesztésnek, az új áruházaknak. Főleg a ruházati cikkeknél az a tapasztalat, hogy a vásárlók a nagyobb választékot biztosító városi és járásszékhelyi áruházakat látogatják szívesebben. Érdekes módon az egyéb iparcikkeknél egyelőre nem érvényesül ilyen mértékben a nagy áruházak „fajsúlya”, mert tekintélyes eredményeket értek el a forgalmazásban a csak vegyesboltokat üzemeltető szövetkezetek is. Nem hiányoztak a beszámolóból azok az észrevételek sem, amelyeket — az eredmények elismerése mellett — az ÁFÉSZ-tagok vetettek fel a rész- és küldöttgyűléseken. Ezek közé tartozik, hogy sokhelyütt elégedetlenek a kenyér minőségével, a szállítási idővel, kifogásolták az üzletek technikai felszereltségét, helyenként a nyitvatartási idő megváltoztatását kérték stb. Szolid árpolitika A szövetkezetek gazdálkodásának értékeléséből kitűnik, hogy az elmúlt év során is szolid árpolitikát alkalmaztak, hisz a bolti kiskereskedelemben az árrés-szint 0,08 százalékkal csökkent. A vendéglátóipar forgalma 13,5 százalékkal haladta meg az ÁFÉSZ-eknél az előző évit. A közgyűléseken a tagok kulturáltabb vendéglátó egységek létrehozását, vagy kialakítását sürgették. Ugyancsak javítani kell a felvásárló, valamint az ipari és szolgáltató tevékenységet. A hozzászólások során Farkas Károly, a lakásszövetkezetek választmányának elnöke e szövetkezeti forma gondjairól, Király Gáborné, a türjei takarékszövetkezet küldötte az új pénzügyi szabályozók okozta nehézségekről, Balassa József megyei KISZ-titkár az ÁFÉSZ-ek és a fiatalok közötti együttműködés jelentőségéről, dr. Zimonyi Béla a szövetkezeti társulások növekvő szerepéről, Farkas Sándor a szövetkezeti érdekeltség elvének helyes értelmezéséről, Bozi József, a nagykanizsai ÁFÉSZ küldötte a Dél-zalai Áruház igényeiről — valutabeváltás, arany tárgyak értékesítése, lottó tárgynyeremények beváltása — szólt. Választmányi ülések A küldöttek végezetül elfogadták a MESZÖV elnökségének, valamint a felügyelő bizottságnak a jelentését, s egyéb, a szövetkezetek működésével kapcsolatos elnökségi javaslatokat. A tanácskozás Kádasi János zárszavával ért véget, majd délután az ÁFÉSZ-ek, a takarékszövetkezetek és a lakásszövetkezetek választmánya tartott ülést, amelyen megvitatták a küldöttgyűlés határozataiból eredő feladataikat. További fejlesztés előtt a Nagykanizsai Városgazdálkodási és Kommunális Szolgáltató Vállalat Eddig is sok feladata volt a Nagykanizsai Városgazdálkodási és Kommunális Szolgáltató Vállalatnak, de tevékenységi köre január 1-től, amikor a kéményseprő, illetve temetkezési vállalatot is hozzájuk csatolták, tovább növekedett. Az elmúlt évben összességében 11 millió 640 ezer forint értékű termelési-szolgáltatási munkát végzett el a vállalat, míg az idei terve 22,6 százalékkal több, 14 millió 450 ezer forint. A feladatok elvégzéséhez elsősorban az úttisztításhoz és szemétszállításhoz megfelelő berendezésekre, gépekre van szükség. Bár az elmúlt öt év alatt a vállalat 4,7 millió forint értékű beruházást, fejlesztést valósított meg, a gépi ellátottság még mindig nem kielégítő. Az idén, — mint tervezik — mind az úttisztításban, mind a szemétszállításban jelentős változás következik be. A városi tanács költségvetési juttatásából várhatóan két Kuka típusú szemétszállító gépkocsit, illetve két Skoda gyártmányú öntözőkocsit vásárolhatnak, s ezek munkába állításával a város köztisztasága észrevehetően javulni fog. A vállalat terveiben szerepel még a tanácsi út-híd karbantartó üzemmel közösen egy irodaház felépítése, amelynek létrehozása nemcsak azt tenné lehetővé, hogy a város különböző pontjain szétszórtan dolgozó műszaki-adminisztratív dolgozóikat összevonhatnák, hanem a felszabaduló helyiségekben megfelelő szociális létesítményeket is kialakíthatnának. A IV. ötéves terv fejlesztési elképzeléseiben szerepel még egy új központi telephely megépítése is, amelyben javítóműhelyeket s egyéb, a működésükhöz szükséges részlegeket hozhatnának létre. Tizenkét magyar külkereskedelmi vállalat a brüsszeli vásáron Az április 21 és május 2-a között sorra kerülő, az élelmiszereket és a háztartási cikkeket népszerűsítő brüsszeli vásáron a magyar részvevők számára a Hungexpo kétszer akkora területet bérelt, mint a legutóbbi, két évvel ezelőtti bemutatkozás alkalmával. Tizenegy magyar külkereskedelmi vállalat küldte el áruit: herendi porcelánokat, konyha- és fürdőszoba berendezéseket, hűtőszekrényeket, Videoton tv készülékeket, szalámit, kolbászféléket, konzerveket, sajtot, paprikát, bort, pálinkát. 3