Zalai Hírlap, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

1971. április 8. Az üzem bővítésének időszakában is folyamatosan készítik a szükséges tápokat. . (Nemecz Ferenc felvétele) Megduplázza termelését a bucsuszentlászlói takarmánykeverő Alig néhány hónapja kez­dődött meg a takarmány­tápok termelése a bucsuszentlászlói keverőüzemben, amit három termelőszövetkezet — Pölöske, Nemessándorháza, Kisbucsa — hozott létre. A kis takarmány­keverőben naponta 70—80 má­zsa tápot tudnak előállítani, ami az üzemeltető termelő­­szövetkezetek szükségletét fe­dezi. Ezt azonban csak kez­detnek tartják. Javában fo­lyik az üzem bővítése, s en­nek befejezése után 160 má­zsa különböző takarmánytá­pot állítanak majd elő nyolc­órás műszakban. Jelenleg ser­téshizlaló- és tejelő tehéntápot gyártanak, de az új üzemrész beindulása után növelik ké­szítményeik választékát. Erre minden valószínűség szerint szükség is lesz, hisz elképze­lésük az, hogy az üzemet lét­rehozó szövetkezetek igényén kívül más gazdaságok részére is gyártanak keveréktakar­mányt. Az átalakított üzemben az egyes munkafolyamatok és az anyagmozgatás teljesen gépe­sítve lesz, így a termelés meg­duplázása nem igényel lét­számnövelést. A párt határozott, a kormány cselekedett (4.) Szándékok és forintok A párt IX. kongresszusa határozatában a többi között megállapította: „Megértek a feltételei annak, hogy bér­rendszerünket tovább javít­suk. A bérkategóriákat úgy kell szabályozni, hogy azok­ban jobban kifejeződjék a nehéz fizikai, a kvalifikált és a nagyobb felelősséggel já­ró munka megbecsülése. A vállalat dolgozói egyéni és kollektív erőfeszítéssel emel­jék a vállalati jövedelmezősé­get, s ehhez az eddiginél job­ban kapcsolódjék saját sze­mélyi jövedelmük; egyszers­mind meg kell teremtenünk a növekvő és differenciáltabb igények kielégítésének felté­teleit.” Gondok, ellentmondások, szakmák közötti és szakmán belüli bérfeszültségek ellené­re öt esztendő alatt a lakos­ság bér- és bérjellegű pénz­bevételei jelentős mértékben emelkedtek. 1965-ben ezek a bevételek 75,7 milliárd fo­rintra, 1967-ben 87,2, 1969-ben 101,1 milliárdra rúgtak, s 1970-ben további 7 száza­lékkal növekedtek. A bér- és bérjellegű bevételek gyara­podásának — több más té­nyező mellett — nagy szere­pe volt abban, hogy míg 1967-ben a népesség 9,8 szá­zaléka tartozott a havi 600 forint alatti jövedelműek csoportjába, addig 1969-re arányuk 6,3, 1970-ben pedig már 5 százalékra csökkent. Ugyancsak mérséklődött azok aránya, akiknél az egy főre jutó jövedelem 600—1200 fo­rint között mozog, s emelke­dett azoké, akiké ennél ma­gasabb. Ne feledjük persze, hogy az áremelkedések levon­nak valamennyit a pénzbeni gyarapodásból, de ennek el­lenére a reálbér emelkedése — azaz a vásárlóértékbe ki­fejezett növekedés — 1969- ben öt, s a múlt esztendőben négy százalék volt. Csakhogy miközben a kere­setek emelkedtek, 1966—1970 között hét százalékkal csök­kent a szocialista iparban a teljesítménybérben ledolgo­zott órák száma, s helyükbe az időbér került. A bérszin­tek továbbra is eléggé ki­egyenlítettek, s ezért a bér­ben rejlő húzóerő csak cse­kély mértékben érvényesült A differenciálásról, sok szó esik, de kevesebb a cseleke­det, s főként kevés olyan ér­telemben, hogy aki többet ad, az többet kapjon, de aki ke­vesebbet nyújt a társadalom­nak, annak az osztáskor is hátrább legyen a helye. Nem sikerült még megtalálni a kö­zös teljesítményen belül a hatékonyság és az egyéni ér­dekeltség megfelelő kapcsola­tát. A keresetek, ha nem is lát­ványosan, de folyamatosan emelkedtek. A szocialista iparban foglalkoztatottak ha­vi átlagkeresete 1833 forint volt 1966-ban, 1919 forint 1968-ban, s 2102 forint 1970- ben. A munkások havi átlag­­keresete az évek hasonló sor­rendjében 1773, 1849, 2026 fo­rint. Első helyen­­ érthetően a bányászokat találjuk, 3008 forint havi átlagker­esettel. A legalacsonyabb fizetéseket (a kézmű- és háziipart figyel­men kívül hagyva) a textil­­ruházati ipar tudta biztosíta­ni: átlagban 1698 forintot. A havi átlagkeresetek növeke­dése 1966 és 1970 között gyors volt a gépiparban, (a közle­kedési eszközök gyártásában például az 1966. évi 1868 fo­rintos havi átlag 1970-ben 2165 forintra emelkedett), kö­zepes az építőanyag-iparban és a vegyiparban, lassú a könnyűipari ágazatok többsé­gében. (A textilruházati ipar­itán 1560 forint volt a havi átlagkereset 1966-ban, s 1698 forint 1970-ben.) Mindenképpen indokolt, hogy a népgazdasági érdekek­nek megfelelően a legdina­mikusabban fejlődő ágazatok a bért is az átlagnál erőtel­jesebben növelhessék. Az már kevésbé, hogy még ezeken az ágazatokon belül is hódít az egyenlősdi, a „mindenkinek egy keveset­’ elve. Az utóbbi esztendőkben végrehajtott bérrendezések — így a többi, között az egész­ségügyi dolgozók egy részé­nél végrehajtott emelés —, valamint a tervezettek — így a pedagógusoké — fölol­dottak, illetve föloldanak majd feszültségeket. Mészáros Ottó (Következik: Amit a rövidítés rejt) R­RKAI HÍRLAP Tavasz a határban ) munkákhoz az előző évinél­­ kedvezőbbek a feltételek, s e­­ kedvezőbb pozíció nagyobb­­ eredmények alapját jelentheti.­­ Az egyik legnagyobb változás,­­ hogy az ősz folyamán a gaz­­­­daságok minden eddiginél na­­­­gyobb területen végezték el a­­ mélyszántást, vagyis ezúttal, s ha munkára alkalmas lesz a föld, a szántással már nem­­ kell tölteni az időt, lekötni a gépeket. Csaknem befejező­dött az őszi kalászosok fejtrá­gyázása. A gabonák lényeges károsodás nélkül átteleltek, s nem szenvedtek jelentősebb fagykárt a szőlők és gyümöl­csösök sem. Annyira azonban nem lehet­nek kedvezők az előjelek, hogy feledtessék: a márciusi tél miatt összetorlódnak a munkák. Bevált módszer, hogy az üzemekben ilyenkor kapa­citásmérleget készítenek, s szinte óráról órára beosztják,­­hogyan használják ki a kény­­szerűségből lerövidült időt. Az egyik legfontosabb teendő két­ségkívül az, hogy a rendelke­zésre álló gépek kijavítva, üzemképes állapotban várják az indulást. Nagyon sokat se­gíthet, ha a szomszédos gaz­daságok, vagy esetleg egymás­tól távolabbiak­­is összeegyez­tetik a programjukat, s fel­készülnek egymás kölcsönös kisegítésére, az esetenként adódó szabad kapacitások le­kötésére. Sok kitűnő példát — minden eddiginél többet — le­hetett látni az ősszel, ami arra utal, hogy ha lassan is, de ter­jed, mélyül a kooperáció gon­dolata. Erre a tavaszi munkák során is sokféle lehetőség adó­dik, de talán a legnagyobb fi­gyelmet — ilyen szempontból is — a vegyszeres gyomirtásra kell fordítani. A későn kelt és gyengén fejlett, helyenként ki­ritkult, a márciusi fagyoktól megsanyargatott őszi kalászo­sokban és főleg a búzában ugyanis ebben az évben is erőteljes gyomosodásra lehet számítani. Ami a munkák technikai ** feltételét, végső fokon az 1971-re várható anyagi­műszaki ellátást illeti, né­hány ismerős gond még je­lentkezik, több területen azon­ban határozott javulásról le­het beszélni. A rendelkezésre álló műtrágya mennyisége például egyötödével haladja meg országosan a múlt évit, a tavaszra készenlétben álló mennyiség pedig négyszerese az 1971. évinek. Annak ellenére, hogy a ta­valyi időjárás a vetőmagter­mesztést mennyiségileg és mi­nőségileg egyaránt kedvezőt­lenül érintette, a meglevő készletek — amelyeket im­porttal is kiegészítettek — a vetőmagvak túlnyomó többsé­génél nemcsak a felújítást, de ezen felüli igények kielégíté­sét is lehetővé­ teszik. A gondokról szólva mi más állhatna az előtérben, mint az alkatrészhiány? Jelenleg is ne­hezíti a munkát, s még egy ideig — a közelmúltban hozott intézkedések ellenére — szá­molni kell vele. Az a tény, hogy a Mezőgazdasági Gépel­látó Vállalatot az AGRO­­TRÖSZT irányítása alól a MEZŐGÉP-tröszt szervezetébe építették, máris kedvező vál­tozást mutat, hiszen e tröszt üzemei az idén több mint 2900, hiánycikk jellegű alkatrész gyártását kezdik meg, s ugyan­akkor fokozzák alkatrészfel­újító tevékenységüket is. A gyártáshoz szükséges alap­anyagok, elsősorban öntvények hiánya egyelőre nehézségeket okoz, ennek ellenére azonban már javulás várható a trakto­rok és a tavaszi munkákhoz szükséges gépek alkatrészel­látásában, a nyár végén, ősz elején pedig lényeges válto­zásra lehet számítani. Ö­sszességében elmondható,­­ hogy az indulás feltéte­lei kedvezőbbek, mint egy év­vel korábban, s ha ezek szak­értelemmel, jól szervezett, lel­kiismeretes munkával párosul­nak, úgy biztosított a gazda­sági év sikerében meghatáro­zó szerepet játszó tavaszi me­zőgazdasági munkák időben és jó minőségben történő elvég­zése. K. F. A­z elmúlt évi gazdálko­­­ó­dás, majd azt követően a mérleg készítése és a zár­számadások során gyakran­­ hangzott el: rendkívüli időjá­rás. A mezőgazdaság számára szinte mindvégig nehéz esz­tendő volt az 1970-es, de ha azt keressük, hol kezdődött a baj, mindjárt az elején elju­tunk a legfontosabbhoz: ké­sett a tavasz, emiatt elhúzód­tak az első munkák, néhány tennivalót nem lehetett kellő minőségben elvégezni, s ezek a késedelmek, fogyatékosságok végigkísérték az üzemeket egész évben. Hát igen, többek között ez a paraszti munka egyik sajá­tossága, s ezért mondhatni joggal, hogy ennek a sikere még jó ideig jelentős mérték­ben függ az időjárástól. Mert amíg egy iparcikk — ha kellő­­ szakértelemmel és figyelem­mel készítették — ugyanolyan jó minőségű lehet, ha három héttel előbb, vagy utóbb, hó­végi hajrával, vagy az eredeti ütemezés szerinti termelés so­rán kerül ki a gyárból, addig történetesen a kukoricavetés­sel hiába iparkodnak bár­mennyire is, hiába készítik a legjobb talajt, ha nem lehetett időben a földre menni, már csak rövid tenyészidejű magot vethetnek, s ettől eleve ala­csonyabb termés várható... Egyszóval a tavaszi indulá­son nagyon sok múlik, s tel­jességgel érthető az az aggo­dalom, amivel mostanában a gyakran megjelenő felhőket szemlélik. A sok csapadék miatt ugyanis többhelyütt nem tudnak a földre menni, s majd egyszerre mindenhez nyúlni. Összességében azon­ban feltétlenül elmondható, hogy a tavaszi mezőgazdasági Mérlegen: a zalai általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek gazdálkodása Küldöttgyűlés a MESZÖV-nél Tegnap délelőtt 9 órai kez­dettel Zalaegerszegen, a régi megyeháza nagytermében tar­totta az ÁFÉSZ-ek 1970. évi gazdálkodásával és 1971. évi, valamint a szövetkezetek ne­gyedik ötéves tervével foglal­kozó közgyűlését az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szö­vetkezetek Zala megyei Szö­vetsége. A tanácskozás elnökségében foglalt helyet Kádasi János, a megyei párt vb tagja, a MÉ­SZÖV elnöke, Farkas Sándor, a megyei pártbizottság gazda­ságpolitikai osztályvezetője. A megye 26 általános fogyasztási és értékesítő-, 18 takarék-, 16 lakás- és egy garázsszövetke­zetéből érkezett küldöttek előtt Kádasi János mondott vitaindítót a MESZÖV elnök­ségének írásos beszámolójához. Ennek során utalt rá, hogy ne­gyedszázaddal ezelőtt bonta­kozott ki országunkban a föld­művesszövetkezeti mozgalom, amelynek résztvevői zászlóvi­vői voltak a falu új arculata kialakításának. Megyénkben Alsórajkon alakult meg az el­ső fmsz, majd Pacsin, Lete­­nyén és Tornyiszentmiklóson követték a példát. — Tisztelet és elismerés azoknak — szö­gezte le a MÉSZÖV elnöke —, akik annak idején bátor kezde­ményezői voltak az újnak, s lerakták a mai szövetkezetek alapját. Sokatmondó kereskedelem A szövetkezetek elmúlt évi gazdálkodásáról szólva a leg­nagyobb terjedelemben a ke­reskedelmi tevékenység szere­pelt a beszámolóban. Az itt szereplő számok egyúttal a fa­lusi lakosság életmódjának alakulására, fejlődésére is utalnak. ,Az ÁFÉSZ-ek bolti kiskereskedelmi forgalma 995,6 millió forint volt 1970- ben, 22,5 százalékkal nagyobb az előző évinél, s ezzel az ÁFÉSZ-ek részesedése a me­gye szocialista kiskereskedel­mi forgalmából 37,3 százalék­ról 39,4 százalékra növekedett. A legnagyobb mértékben, 47,3 százalékkal a ruházati forga­lom emelkedett, de jelentős volt (28,8 százalék) az iparcik­kek forgalmának növekedé­se is. A forgalom emelkedésében a tapasztalatok szerint jelentős szerepe van a hálózatfejlesz­tésnek, az új áruházaknak. Főleg a ruházati cikkeknél az a tapasztalat, hogy a vásárlók a nagyobb választékot biztosí­tó városi és járásszékhelyi áruházakat látogatják szíve­sebben. Érdekes módon az egyéb iparcikkeknél egyelőre nem érvényesül ilyen mérték­ben a nagy áruházak „fajsú­lya”, mert tekintélyes eredmé­nyeket értek el a forgalmazás­ban a csak vegyesboltokat üzemeltető szövetkezetek is. Nem hiányoztak a beszámo­lóból azok az észrevételek sem, amelyeket — az eredmények elismerése mellett — az ÁFÉSZ-tagok vetettek fel a rész- és küldöttgyűléseken. Ezek közé tartozik, hogy sok­helyütt elégedetlenek a kenyér minőségével, a szállítási idő­vel, kifogásolták az üzletek technikai felszereltségét, he­lyenként a nyitvatartási idő megváltoztatását kérték stb. Szolid árpolitika A szövetkezetek gazdálko­dásának értékeléséből kitűnik, hogy az elmúlt év során is szo­lid árpolitikát alkalmaztak, hisz a bolti kiskereskedelem­ben az árrés-szint 0,08 száza­lékkal csökkent. A vendéglátóipar forgalma 13,5 százalékkal haladta meg az ÁFÉSZ-eknél az előző évit. A közgyűléseken a tagok kul­turáltabb vendéglátó egységek létrehozását, vagy kialakítását sürgették. Ugyancsak javítani kell a felvásárló, valamint az ipari és szolgáltató tevékenységet. A hozzászólások során Far­kas Károly, a lakásszövetkeze­tek választmányának elnöke e szövetkezeti forma gondjairól, Király Gáborné, a türjei ta­karékszövetkezet küldötte az új pénzügyi szabályozók okoz­ta nehézségekről, Balassa Jó­zsef megyei KISZ-titkár az ÁFÉSZ-ek és a fiatalok közötti együttműködés jelentőségéről, dr. Zimonyi Béla a szövetke­zeti társulások növekvő szere­péről, Farkas Sándor a szövet­kezeti érdekeltség elvének he­lyes értelmezéséről, Bozi Jó­zsef, a nagykanizsai ÁFÉSZ küldötte a Dél-zalai Áruház igényeiről — valutabeváltás, arany tárgyak értékesítése, lottó tárgynyerem­ények be­váltása — szólt. Választ­mányi ülések A küldöttek végezetül elfo­gadták a MESZÖV elnökségé­nek, valamint a felügyelő bi­zottságnak a jelentését, s egyéb, a szövetkezetek műkö­désével kapcsolatos elnökségi javaslatokat. A tanácskozás Kádasi János zárszavával ért véget, majd délután az ÁFÉSZ-ek, a takarékszövetke­zetek és a lakásszövetkezetek választmánya tartott ülést, amelyen megvitatták a kül­döttgyűlés határozataiból ere­dő feladataikat. További fejlesztés előtt a N­agykanizsai Városgazdálkodási és Kommunális Szolgáltató Vállalat Eddig is sok feladata volt a Nagykanizsai Városgazdálko­dási és Kommunális Szolgál­tató Vállalatnak, de tevé­kenységi köre január 1-től, amikor a kéményseprő, illet­ve temetkezési vállalatot is hozzájuk csatolták, tovább nö­vekedett. Az elmúlt évben összességé­ben 11 millió 640 ezer forint értékű termelési-szolgáltatási munkát végzett el a vállalat, míg az idei terve 22,6 száza­lékkal több, 14 millió 450 ezer forint. A feladatok elvégzéséhez elsősorban az úttisztításhoz és szemétszállításhoz megfelelő berendezésekre, gépekre van szükség­. Bár az elmúlt öt év alatt a vállalat 4,7 millió fo­rint értékű beruházást, fej­lesztést valósított meg, a gépi ellátottság még mindig nem kielégítő. Az idén, — mint tervezik — mind az úttisztításban, mind a szemétszállításban jelentős­­ változás következik be. A vá­­­­rosi tanács költségvetési jut­­­­tatásából várhatóan két Kuka típusú szemétszállító gépko­csit, illetve két Skoda gyárt­mányú öntözőkocsit vásárol­hatnak, s ezek munkába állí­tásával a város köztisztasága észrevehetően javulni fog. A vállalat terveiben szerepel még a tanácsi út-híd karban­tartó üzemmel közösen egy irodaház felépítése, amelynek létrehozása nemcsak azt tenné lehetővé, hogy a város külön­böző pontjain szétszórtan dol­gozó műszaki-adminisztratív dolgozóikat összevonhatnák, hanem a felszabaduló helyisé­gekben megfelelő szociális lé­tesítményeket is kialakíthat­nának. A IV. ötéves terv fejlesztési elképzeléseiben szerepel még egy új központi telephely meg­építése is, amelyben javító­­műhelyeket s egyéb, a műkö­désükhöz szükséges részlege­ket hozhatnának létre. Tizenkét magyar külkereskedelmi vállalat a brüsszeli vásáron Az április 21 és május 2-a között sorra kerülő, az élel­miszereket és a háztartási cik­keket népszerűsítő brüsszeli vásáron a magyar részvevők számára a Hungexpo kétszer akkora területet bérelt, mint a legutóbbi, két évvel ezelőtti bemutatkozás alkalmával. Ti­zenegy magyar külkereskedel­mi vállalat küldte el áruit: he­rendi porcelánokat, konyha- és fürdőszoba berendezéseket, hűtőszekrényeket, Videoton tv készülékeket, szalámit, kol­bászféléket, konzerveket, saj­tot, paprikát, bort, pálinkát. 3

Next