Zalai Hírlap, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

4 . KÖZGAZDASÁG, GAZDASÁGI ÉLET ! Százmillióval többet a MEZŐGÉP S terve A közelmúltban készült el a Felsőbagodi Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vál­lalat terve az elkövetkező öt esztendőre. A közép­távú terv készítését egy előterv papírra vetése előzte meg. Ebben vá­zolták az elképzeléseket, majd ennek részletes kidolgozásához fogtak hozzá a gazdasági és pártvezetés irányítása mellett minden munkaterület dolgozói. E tervről adott tájékoztatást a vállalat igazgatója, Bóka Pál. — Hogyan alakul a vállalat termelése? — Az elmúlt évben 178 mil­lió forintos termelési értéket értünk el. Ezt 1975-re 280 mil­lióra kívánjuk emelni. Ez 58 százalékos növekedést jelent. — Ezzel párhuzamos a nye­reség­terv is? — Az idén, 1970-hez viszo­nyítva, 60 százalékkal maga­sabb nyereséget akarunk el­érni, s erre a reális lehetősé­geink adottak. Az elmúlt évi 11 milliós nyereség a 178 mil­liós termelési érték után nem a legjobb. Az iparágban a 10 százalékos nyereség a jellem­ző, s ehhez igazítottuk ötéves tervünket is. Ennek értelmé­ben 1975-ben a 280 milliós ter­melési értékből 28 millió forint nyereségre számítunk. — Hogyan gazdálkodnak a bérekkel? — A múlt évi bérszint 24 337, az idei 24 798 forint. Az 1970. évihez viszonyítva a tervidő­szak végére 15—16 százalékos bérszínvonal-növekedést ter­vezünk. Ebben az összegben a részesedési alapból kifizetett jutalom, prémium és természe­tesen maga a nyereségrészese­dés összege nincs benne. Az összes bérjellegű kifizetés ta­valy 30 millió forint volt, s ez 1975-ben 36 millió 370 ezerre emelkedik. — Hogyan alakul a létszám? — A jelenlegi 1375 foglal­koztatottunk 1355-re csökken öt év alatt. Ezen belül azon­ban 100—150 fővel növekszik a munkások száma az alkal­mazotti állomány rovására. — Milyen meggondolás alap­ján terveztek így? — Felduzzadtnak találjuk az alkalmazotti létszámot, s mi­vel a X. kongresszus a terme­lés intenzív növelését irányoz­ta elő, mi a párthatározat ér­telmében kívánunk cseleked­ni. A termelésnövekedésünk 80 százalékát termelékenységből biztosítjuk. Természetesen eb­ben a kényszerítő körülmé­nyek is közrejátszanak, hisz mi is munkaerő-gondokkal küzdünk.­­ A múlt évben egy főre 120 000 forint termelési érték esett. A munka hatékonyságá­nak növelésével, elsősorban további gépek beállításával, célgépek beszerzésével és­­ gyártmányainknál a nagyobb szériákra való áttéréssel elér­jük, hogy 1975-ben minden­­ munkásunk évi 205 ezer forint­­ értéket termel. . — Hogyan oszlik meg a fej­­lesztésre tervezett 20 millió­­ forint? — Épületre 8 milliót tervez­tünk. Ezen belül szociális léte­sítmény megvalósítására 3,5 milliót fordítunk, a többi mű­helycsarnokok rekonstrukció­jának költségeit fedezi. Ilyen munkára Letenyén, Türjén, Csesztregen kerül sor. A fenn­maradó 12 millió forintért gé­peket szerzünk be. Forgácsoló gépeket és berendezéseket 5,5, sajtoló, lemezmegmunkáló esz­közöket, műszereket, kisebb célgépeket és a belső szállítást elősegítő targoncákat 6,5 mil­lió forintért tervezünk besze­rezni. Az amortizációból kép­ződő 5 millió forintért is új gépeket vásárolunk.­­ Hová kerülnek a gépek? — A gépesítést két helyen, Felsőbagodon és Csesztregen szorgalmazzuk. Ezek a gyár­egységek lesznek a gépesítés központjai, s egyben az alkat­részgyártásé is. — Edényén marad az autó­busz-felújítás? — Igen. Sőt, a mezőgazda­­sági dolgozók kulturáltabb­­ munkába szállítása érdekében­­ fokozzuk e gyáregységünk ka­pacitását. Jelenleg évi 200— 240 autóbuszt tudunk felújíta­ni. Ezt lényegesen növeljük. Nagykanizsán viszont a teher­gépkocsi-felújítás kap fő hang­súlyt.­­ Bizonyára megtervezték, hogy 1975-ben a 280 milliós termelési érték hogyan osz­lik meg.­­ Gépeket és berendezése­ket 130 millió, forintért gyár­tunk. Elsősorban a kenderbe­takarító gépcsaládot, az alta­­laj­lazítókat, a tej­gépcsaládot és azokat a mezőgazdasági, vagy élelmiszeripari gépeket gyártjuk, amelyeket addig még kidolgoznak a műszaki fejlesz­tőink. — A többi? — Felújítást, javítást 100 millió forintért végzünk. Au­tóbusz, tehergépkocsi és hen­gerfej. Ezek a fő profilok. A maradék 30 millió forint is je­lentős, hisz ezért az MTZ és a Szuper traktorokhoz gyártunk alkatrészeket. — Terveztek exportot is? — önálló exportjogunk nincs, illetékes külkereskedel­mi szerveinken keresztül öt év alatt 50 millió forint értékű gépet szeretnénk külföldi pia­con elhelyezni. Az említett gépgyártási termékeink közül a legreményteljesebb az alta­­laj­lazító exportképessége. Bóka Pál vaskos iratköteg­­gel az asztalán mondta mind­ezt el. Ennyi számot nem is le­het fejből tudni, s végezetül a lapok közt tallózva még meg­említ valamit. — Sok mindenről tudnék még beszélni, hisz azt is ki­dolgoztuk, hogy melyik év, melyik negyedében hol, meny­nyi nyersanyagra, energiára van szükség. Mégis mást emlí­tek : dolgozóink lakásgondjá­nak enyhítésére 1,5 millió fo­rintot fordítunk. Ebből 30—50 ezer forint kölcsönt biztosítunk a lakásépítkezésre vállalko­zóknak. — A terv kész. Meghatároz­za egy vállalat ötéves mun­káját. Hogyan reagálnak azonban a piaci viszonyok mozgására? — Rugalmasan. Nem tekint­jük dogmának a tervet. Nem is tekinthetjük. Elképzelhető, hogy például az altalaj-lazító­­ra a Szovjetunióból nagytételű megrendelést kapunk. Akkor valamelyik gyáregységünket átprofilozzuk, s a gyártmány szolgálatába állítjuk. A tröszt is előírhat módosításokat. Alapjaiban azonban a terv a meghatározó. M. F. Több munkalehetőség a nőknek Az K­VM felmérése és irányelvei Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium széles­körű felmérést készített az épí­tésügyi ágazatban foglalkozta­tott nők gazdasági és szociális helyzetéről. A téma mintegy 65 000 asszonyt és lányt érint, bár az építőipari dolgozóknak mindössze 12,2 százaléka nő Ezen belül háromszor annyian dolgoznak alkalmazotti beosz­tásban, mint fizikai munkás­ként. Viszont az építőanyag­ipari dolgozóknak majdnem 40 százaléka nő, s közöttük há­romszor annyi a munkás, mint az alkalmazott. A házgyári hálózat üzemei­ben létrehozott kedvezőbb, ál­landóbb feltételek több mun­kalehetőséget teremtettek a nőknek. Ennek eredménye­ként egy év alatt 16,8 száza­lékkal emelkedett a munkás­ként dolgozó nők száma. Mi­után az építőipar férfi munka­erőforrása már lényegében kimerült, a negyedik ötéves­­tervben különösen sürgető népgazdasági követelmény hogy kedvező munkakörülmé­nyek megteremtésével tegyék lehetővé a vállalatok a nők nagyobb arányú foglalkoztatá­sát. Ennek leghatékonyabb módszere a gépesítés, a műsza­ki fejlesztés és a könnyűszer­kezetes építésmód kiterjeszté­se. Fontos feladat a nők szak­mai képzettségének növelése, amely egyúttal módot nyújt keresetük emelésére is. Sok még a tennivaló a kereset­ „egyenjogúság” érvényesítésé­ben is. Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium a vizs­gálat alapján irányelveket dolgozott ki az építő- és építő­­anyagiparban dolgozó nők gaz­dasági és szociális helyzetének javítására és foglalkoztatásuk kiterjesztésére. Az építők szakszervezetének elnökségével egyeztetett irány­­elvek felhívják a vállalatok gazdasági és szakszervezeti ve­zetőit, hogy vizsgálják felül és foglalják jegyzékbe azokat a munkahelyeket, amelyeket nők tölthetnek be. Megvizsgálják a nők részmunkaidőben történő foglalkoztatásának és a — bi­­zonyos szakmákban — a be­dolgozói rendszer bevezetésé­nek lehetőségeit. Gépesítési s a műszaki fejlesztési terveket készítenek a három műszak­ban dolgozó nők számának csökkentésére és a nők szak­mai továbbképzésének növe­lésére. ZALAI HÍRLAP VILÁG­GAZDASÁG A KLM holland légiforgal-­­ mi társaság repülőgépe ked-­­­den megtette az első utat Európából Japánba — Szibé­rián keresztül. A gép az Ams­terdam—Moszkva—Tokió út ■ vonalon repült. A holland légiforgalmi tár­saság ezentúl az AEROFLOT szovjet légiközlekedési válla­lattól bérelt ILJ-62 repülőgé­peken bonyolítja le hetenként egyszer a repülést ezen az út­vonalon. A most megkötött egyez­mény értelmében a Szovjet­­­­unió évente 20 ezer tonna gyapotot szállít Indiába. Ezt a gyapotot az Indiai textilgyá­rakban feldolgozzák és textil­­készítmények alakjában Szov­­­­jetunióba re-exportálják. „Lódzban éveken keresztül­ több nehéz, elintézetlen vagy félig elintézett probléma gyűlt össze, mint Lengyelor­­ságban bárhol másutt. A vá­rosban messzemenően éreztet­ték hatásukat az átgondolat­lan gazdasági koncepciók és döntések. Most aztán rendkí­vüli erőfeszítésekre van szük­ség ahhoz, hogy érezhetően előre lehessen haladni a ne­hézségek leküzdésében” — ír­ta „A nehézségek leküzdése” című cikkében a 700 ezer la­kosú Lódz város helyzetével foglalkozva a Trybuna Ludu. — A lódzi gyárak több mint fele rekonstrukcióra szorul — folytatja a lap. Különösen el­évült és kihasznált a város fő iparága, a textilipar géppark­ja. A termelés hajszolása miatt az utóbbi években gyak­ran elfeledkeztek a dolgozók életkörülményeinek javításá­ról. — A város legnagyobb gond­ja most a lakáshiány, a rossz közlekedés és a vízhiány. A legsürgősebb feladat ezek megoldása. A Reinisch-­Westfa­lische Elektrizitätswerke által ala­pított Gesellschaft für Elekt­rischen Strassenerkehr-nek a Düsseldorf melletti Kettwig­­ben kiadott jelentése szerint ősszel az elektromos meghaj­tású városi autók öt prototí­pusával megkezdik a kísérle­teket. Az új autó, amely gya­korlatilag zajtalan működésű lesz és nem szennyezi a le­vegőt, óránként 80 kilométe­res maximális sebességet ér el. A gépkocsi akció-rádiusza 100 kilométer lesz és emiatt kor­látozódik gyártása főként autóbuszokra és szállító jár­művekre. A jelenleg használa­tos akkumulátorokat kétezer­­szer történő feltöltésre teszi alkalmassá. Lengyelországban a mostani ötéves tervben megkezdik több modern autósztráda épí­tését. Elsőként a Varsó-Lódz- Katowice, majd a Katowice- Krakkó-Zakopane és a Gdansk-Sopot-Gdynia autóút készül el. Az útépítési programot fo­kozatosan kibővítik. Mindez szorosan összefügg a jármű­ipar gyorsított ütemű fejlesz­tésével, egyebek között az ol­csó, a szélesebb rétegek szá­mára hozzáférhető „Syrem­” kiskocsi korszerűsített típusa 1973-ra tervezett sorozatgyár­tásának megkezdésével. ★ Washingtonban befejeződtek a nemzetközi újjáépítési és fejlesztési bank és a jugoszláv küldöttség tárgyalásai annak az egyezménynek megszöve­gezéséről, amely szabályozza • Jugoszláviának nyújtandó és a koszovói „Ibar” hidromeliorá­­ciós rendszer építésére szol­gáló 45 millió dolláros köl­csön felhasználását. Az angol pénzügyminiszté­rium közlése szerint Nagy- Britannia arany- és devizatar­talékai márciusban 1945 óta a legmagasabb szintet érték­ el és a hónap végén 1382 mil­lió font sterling értéket kép­viseltek. Keddtől péntekig London­ban a Németh Demokratikus Köztársaság külgazdasági hi­vatalának és a brit gyáripa­rosok szövetségének képvise­lői a két ország 1971. évi áru­­csereforgalmáról tárgyaltak. A megbeszélés során megállapo­dás jött létre az árucserefor­­galom további növeléséről. A téglaipar gondja A kihordók még nyáron is fáznak — Nincs munkás, áll a gyár? — Magad uram, ha szolgád nincs! A tavalyi árvíz miatt bekö­vetkezett téglahiány az idén még fokozódott. A szükséges kétmilliárd kétszázmillió tégla helyett a tégla- és cserépipar vállalatai előreláthatóan csak kétmillárdot tudnak biztosíta­ni, maximális kapacitáskihasz­nálás mellett. Miért ez a le­maradás? Megértéséhez kissé vissza kell kanyarodni az el­múlt évekhez. A tégla iránti keresletben legelőször 1963 tá­ján volt visszaesés; ekkor ka­pott lábra az a szemlélet, hogy a nagy- és középblokkos építkezések csaknem teljesen kiszorítják a téglát, mint épí­tőanyagot. Ebben az időben az országban hatvan téglagyár állt le. Azóta persze kiderült, hogy az igények csökkenése ellenére, továbbra is jócskán szükség van téglára. A vissza­esés után a kereslet emelke­dett, de különösebb probléma nem volt, a tégla- és cserép­ipar ki tudta elégíteni az igé­­nyeket. 1968-ban csökkent az építkezési kedv, ismét vissza­esett a kereslet. Az érvénybe lépő gazdasági reform próba­éve nemcsak ezen a téren tette óvatosabbá a vállalatokat. Szi­gorúbbá vált a készletgazdál­kodás is, egyik vállalat sem akart azért kamatot fizetni, mert következő évi építkezésé­hez téglát tárolt. Sok millió tégla maradt ekkoriban a gyá­rak nyakán. Amikor a vállalatok „kiis­merték" az új gazdasági me­chanizmust, rájöttek, mit lehet és mit nem, ismét megugrott a kereslet, s ez az irányzat azóta is tart. Egyre több a magán­­építtető, a társasházak egy ré­­sze is téglából épül, ráadásul jött a tavalyi árvíz, s kiderült, milyen nagy szükség lenne a leállított téglagyárakra. De nemcsak több működő téglagyárra lenne szükség, ha­nem munkásokra is. A szakma tavaly is csaknem tíz százalé­kos létszámhiánnyal küszkö­dött. Az idén nemcsak azért súlyosabb a helyzet, mert csak a kollektív szerződésekben rög­zített túlóramennyiséget sza­bad felhasználni, hanem azért is, mert talán éppen a tavalyi „nagy hajtás” miatt sokan ki­léptek a gyárakból. Az új toborzás alig hozott eredményt. Nagy volt a többi vállalat konkurrenciája. Sokan hagyták ott a téglagyárakat. Néhány vállalatnál, például a Hajdú-Szabolcs megyei Tég­­la- és Cserépipari Vállalatnál üzemek indulása vált kétsé­gessé a krónikus munkaerő­­hiány miatt. Pedig egy nap alatt betanulható női munká­val 1800—2200, férfi munká­val 2000—2600 forintot lehet keresni; a kemencébe behor­dok 2500—3000, a kihordok 2500—5000 forintért dolgoznak. A pénz tehát nem kevés, de a munkakörülmények ... A kemencéhez közeli dolgo­zóknak a legnehezebb. A ki­hordó munkások hatalmas hő­­ingadozásnak vannak kitéve. A kiégett tégla környezetének hőmérséklete mintegy 60 fok. Itt rakják meg a talicskát tég­lával, majd innen a szabad le­vegőre mennek. Ilyenkor, idény elején 50—60 fok, nyá­ron 30—40 fok a hőmérséklet­különbség. Ráadásul a munka idényjellegű. Télen az embe­rek máshol helyezkednek el, legtöbbjük, ha tud, ott is ma­rad. A munkások tehát menekül­nek a régi, ötven—hatvan éves téglagyáraktól. Hogyan lehet­ne ott tartani őket? A mun­kakörülmények javításával, műszaki fejlesztéssel. Ehhez persze idő és temérdek pénz szükséges. De ha a teljes re­konstrukcióra várni is kell, a vállalatok tehetnek erőfeszíté­seket a munkakörülmények javítására; például a szállítás automatizálásával megszüntet­hetik a nehéz fizikai munka egy részét. S mit lehet tenni akkor, ha nem áll rendelkezés­re elegendő munkaerő az üzeminduláskor? A Hajdú—Szabolcs megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat azoktól az építőipari ktsz-ek­­től kért munkaerőt, amelyek rendelését — a munkaerőhiány miatt — nem tudták teljesíte­ni. Ezekkel a munkásokkal (s természetesen a vállalat mű­szaki irányításával) akarnak téglát gyártani az építőipari szövetkezetek részére. Hasonló akciót kezdeményezett a deb­receni KISZ-bizottság, mivel a városban sok KISZ-társasház felépítéséhez is hiányzik a tégla. „Magad, uram, ha szolgád nincs!” — mondja a régi szó­lásmondás, s néha érdemes ma is alkalmazni. Gőz József ­Vagy az érdeklődés a magyar termékek iránt a lyoni vásáron Befejezéshez közeledik a lyoni nemzetközi vásár, ame­lyen Magyarország a legna­gyobb külföldi kiállítóként szerepel. Farkas Zsuzsa, a ma­­­gyar kiállítás igazgatója kije­lentette: " A magyar kiállítás iránt igen nagy érdeklődés mutat­kozik. A látogatók száma már a vásár első öt napján meg­haladta a háromszázezret. Cé­lunkat elértük, sikerült felkel­teni az érdeklődést­ a magyar ipar termékei iránt. A köny­­nyűipari áruk közül különösen nagy sikere van az ARTEX iparművészeti cikkeinek, nem­csak francia, hanem olasz és svájci cégekkel is tárgyalások indultak, amelyeket Budapes­ten folytatnak majd. Általános érdeklődés mutat­kozott a TECHNOIMPEX ál­tal kiállított cipőipari műsze­rek iránt is. A lyoni cipő- és bőripari kutatóintézetben hét­főn magyar szakemberek be­mutató előadást tartanak majd, nemcsak francia, ha­nem más közös piaci orszá­gok bőripari szakemberei előtt. A műanyagipari gépek és a Dutra-traktor ugyancsak széleskörű figyelmet keltett. A magyar pavilont látogató kö­zönség valósággal elkapkodta a Corvina kiadásában megje­lenő francia nyelvű magyar művészeti, idegenforgalmi és szakácskönyveket. A lyoni lapok részletesen beszámolnak a magyar kiál­lításról és cikkeikben méltat­ják a két ország közötti gaz­dasági kapcsolatok növekvő lendületének jelentőségét. Jelentős segítség a lakosság magasabb színvonalú élelmi­­szerellátásában az elmúlt év­ben megnyílt­­megyei élelmi­­ szeripari minőségellenőrző In­tézet. A képen Kovács Ottó, az intézet munkatársa szesz­ipari mintákat vizsgál. 1971. április 8.

Next