Zalai Hírlap, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

6 SPORT I SPORT SPORT SPORT SPORT SPORT SPORT Kanizsai fiúk a szőnyegen Ha valaki kedden és csütörtökön 18—20 óra között „bekukkant’” Nagykanizsán a Kisegítő iskola és a Kun Béla utcai általános iskola tornatermébe, az erő­ ügyesség és bátorság helyi képviselőivel, a birkózókkal és cselgáncsozókkal találkozik itt. A tornatermek kö­zepén elhelyezett hatalmas sző­nyegeken itt edz, készül hétről hétre több mint félszáz kanizsai fiú, a MÁV NTE színeiben.­­ •A több évtizedes múlttal rendel­kező birkózók tevékenységét Kor­dics Lőrinc edző irányítja. A 65 esztendős szakember borúsan lát­ja a sportág jelenlegi helyzetét a­ városban. — A téli hónapokban 35—40 fő látogatta az edzéseket, a lelkesedés az utóbbi időben azonban alább­hagyott, amely talán annak is tu­lajdonítható, hogy a sportkör el­nöksége változatlanul mostohán kezel bennünket. Csak a legszük­ségesebbeket biztosítják számunk­ra. Évek óta nincs szakosztályve­zetőnk, intézőnk! Fakeretes szük­ség-szőnyegünk nem felelt meg a követelményeknek. A tehetséges Tamás Gyuszi fél évvel ezelőtt az egyik edzésen olyan súlyos sérü­lést szenvedett, hogy még ma sem harcképes. Azóta a többiek, ért­hetően, óvatosak. Verseny­szőnyeg hiánya miatt nem bíznak meg bennünket területi bajnokság ren­dezésével, pedig a sportág helyi népszerűsítése, a fejlődés megkí­vánná ezt is. Heti edzéseink szá­mát háromról kettőre csökkentet­ték, s így nem csoda, hogy ver­senyzőink egy-egy területi jellegű sikert képtelenek túlszárnyalni. Hát igen. Az egykori nagyok — Kolarics, Czigler, Halász, Tarabó, Mózsi, Gyimesi, a Kincses-testvé­rek, Haszon — utódai: a felnőtt Bobri Lajos, Ladányi István, Né­meth István, az ifjúsági Kispál József, Kakucsi László, Remenár Zoltán, Szabó Zoltán, a serdülő Kápolna Dénes, Boldog Ist­ván, Ladányi István, Zsedényi László, több lelkes társuk­kal együtt a jelenle­ginél nagyobb törő­dést érdemelné­nek. . . *­­Nyolc évvel ez­előtt egy fiatal, test­nevelő tanár, Mol­nár József honosí­totta meg a város­ban a cselgáncs sportágat. A nagy­­kanizsai VTS jelen­legi elnökének kez­deményezése nem volt hiábavaló: 40 fős törzsgárda ala­kult ki azóta, mely az utóbbi időben már néhány szép egyéni eredménnyel is fel­hívta magára a fi­gyelmet. Tavaly or­szágos szinten a 18. helyen rangsorolták a­­szakosztályt. A tartalékos kato­nai szolgálaton levő edző helyett jelenleg egy versenyző-trió fogja össze a fehér ruhás kollektívát: a segédedző Gábris Lajos, az intéző Or­bán Tibor és a gaz­dasági felelős Plán­­der Péter személyé­ben, akik hozzáér­téssel végzik társa­dalmi munkájukat, a felnőtt­ ver­­senyeken pedig gyakran szereznek dicsőséget maguknak és a sport­körnek,­­ akárcsak társuk, Grom­­mer András, az ifjúsági Király Attila, Nagy Lajos és Dancs Pál, a serdülő Dancs Zoltán és az út­törő Hajdics Győző, hogy csak né­hány nevet említsünk a sok ügyes fiú közül. Érdekes, hogy két leány (!) is szorgalmas látogatója a moz­galmas edzéseknek. A „triumvirátus” a szakosztály jövőjét illetően bizakodó, íme, „csokorba” kötött véleményük: — Szeretnénk szakosztályunkat néhány, városunkban katonai szol­gálatot teljesítő, jó képességű ver­senyzővel megerősíteni. Közeli cé­lunk, hogy az utánpótlás biztosí­tása érdekében úttörő cselgáncso­­zókat tobo­rzunk, akik külön ed­zéseken sajátíthatják majd el a sportág alapelemeit. Szoros kap­csolatot kívánunk kiépíteni a me­gyeszékhely szakosztályával. Re­méljük, hogy a sportkör kissé sze­gényes felszerelési ellátottságun­kat mielőbb enyhíti, s a fejlődés érdekében biztosítja a minél több versenyen való részvételt. Tihanyi István Az ifjúsági Szabó és Kispál ,,gyúrja” egymást a birkózók edzésén. Orbán és Király párharca a cselgáncsozók foglalkozásán (Soproni Tibor felvételei) PP SAKK A sakkvilágbajnoki torna tarta­lék helyéért folyó Portisch— Szmiszlov párosmérkőzésen — a jugoszláviai Portorozsban — a ne­gyedik és ötödik játszma először függőben maradt, majd mindkét folytatás során döntetlen ered­mény született. A mérkőzés most 2,5:2,5-re áll. Az utolsó, döntő játszmában Szmiszlov játszik vilá­gossal.♦ „Felszabadulási villámverseny” zajlott le április 4-én Zalaegersze­gen, a VTK rendezésében. A kör­mérkőzéses, kétfordulós vetélkedő végeredménye: 1. Dömötör 19, 2. Babits 18,5, 3. Sergyán O. 16,5, 4. Plecskó 11, 5. Horváth S. 10,5, 6. Szittár 10, 7. Tóth 9, 8. Rosta 8,5, 9. Kiss 8, 10. Vajda 7,5, 11. dr. Kóbor 7,5, 12. Erdész 6 ponttal. * Két jól sikerült, hírverő sakk­szimultánt rendezett a zalaegersze­gi honvédség április 4-én. A sakk­­szakosztályuk megalakulása alkal­mából meghívták Porubszky Má­ria és Horváth Tamás mestereket, akik utólag örömmel számoltak be a jól szervezett, népes szimultá­nokról. Horváth Tamás egyébként 24 ellenféllel mérkőzött. Mérlege: 22 győzelem, 1 döntetlen, 1 vere­ség. Porubszky Mária 19 partit ját­szott, ebből 17-et megnyert, 1­1 pedig döntetlennel, illetve veresé­gével ért véget. ír világcsúcs Vaszilij Alekszejev, a világ leg­erősebb embere, Moszkvában újabb világcsúcsot állított fel. Az idén már az ötödiket. Ezúttal nyo­másban 223,5 kilóra javította saját, mindössze 12 napot élt 223 kilós vi­lágrekordját. ZALAI HÍRLAP ­ A KK-ban Celik—Diósgyőr 1:1 (3:0) A labdarúgó Középeurópai Ku­páért — a négybe jutásért — szer­dán délután került sor Zenicán a Celik—Diósgyőr visszavágó mérkő­zésre. Mint az várható volt, ke­vésnek bizonyult a Diósgyőr egy­­gólos előnye, a Celik 4:1-re győ­zött, és így 4:2-es összesítéssel az MTK után a jugoszláv együttes is bekerült az elődöntőbe. Zenica, 3000 néző, vezette: To­­selli (olasz). Góllövők: Renics (2), Govran, Rasics (11-esből), illetve Sikora A Celik lépett fel támadólag. Már az 5. percben vezetést szer­zett, Renics lövése végiggurult a gólvonalon, majd a kapufáról a hálóba, pattant. 1:0. A 16. perc­ben Salamon megsérült, át kellett csoportosítani a Diósgyőrt. A 24 percben Benics előretört, a védők csak kísérték és a bal sarokba lőtt. (2:0). A 40. percben Kovács rövi­den szabadított fel, Andrianovics beadását az üresen hagyott Govran a hálóba fejelte. (3:0). A 67. perc­ben Hajas és Renics küzdött a labdáért a 16-oson belül, Renics elesett, az olasz bíró — meglepe­tésre — 11-est ítélt, a büntetőt Ra­sics értékesítette. (4:0). A­ 77. perc­ben közvetett szabadrúgás után Horváth leadását Sikora a léc alá lőtte. (4:1). Hírek eredmények — a megyéből Baján került sorra az ifjúsági és serdülő cselgáncsozók országos vi­déki kiválasztó versenyére. A 250 induló között volt 13 kanizsai spor­toló is, a MÁV NTE cselgáncsozói. Közülük öten kiharcolták a nyol­cas döntőbe való jutást. A legjobb eredményt a serdülő Márton Jó­zsef (40 kg) és az ifjúsági Király Attila (75 kg) érte el, súlycsoport­jukban egyaránt a 3. helyezést harcolták ki. Az ifjúsági Szekeres Sándor (65 kg) 5., a serdülő Len­gyel András (44 kg) 6., az ifjúsági Sárdi Jenő (65 kg) pedig 7. lett. Az öt cselgáncsozó jogot szerzett az e hó 18-án Budapesten sorra ke­rülő országos döntőn való szerep­lésre. A zalaegerszegi VTL tájékozódá­si futóversenyt rendezett április 4. tiszteletére. Az emlékverseny­­ ered­ménye a férfiaknál (7506 m táv, 9 ellenőrző állomás): 1. N. Gazdász I. (Húsz, Mikovics), 2. N. Gazdász II. (Peresztegi, Molnár), 3. N. Gazdász III. (Pék, Tálos). Nők (5000 m táv, 9 ellenőrző állomás): 1. Z. Csány (Tóth R.—Illés E.) A Bocfölde, Gellénháza, Bazita térsé­gében megrendezett versenyen a honvédség hathatós segítséget nyújtott. Tizennégy csapat indult a Za­laegerszegi Járási Asztalitenisz Szakszövetség Felszabadulási Ku­pa Zalaegerszegen megrendezett versenyén. A bajnokcsapatok a következők. Férfi felnőtt: Nemes­­hetés (Bödecs—Lukács) Női fel­nőtt: Gellénháza (Kiss E.—Kiss J.) Fiú serdülő: Gellénháza (Simon— Németh). Leány serdülő: Gellén­háza (Kiss K.—Fodor). A kupát az összesített pontverseny alapján Gellénháza nyerte.* Április 4. tiszteletére tekében és labdarúgásban is rendezett Felsza­badulási Kupa versenysorozatot a zalaegerszegi járási TS. Tekében a csapatversenyt Pókaszepetk nyerte, mögötte Botfa és Zala­szentgyörgy végzett. Labdarúgás­ban a sorrend: 1. Zalaboldogfa, 2. Sárhida, 3. Zalacséb. A zalaegerszegi járásban befeje­ződtek a Falusi Dolgozók XX. Spartakiádjának versenysorozatai a téli sportágakban. A sakk csa­patbajnokságot Gellénháza nyerte, megelőzve Zalatárnokot és Alsó­­nemesapátit. Egyéniben Németh Gábor (Gellénháza) bizonyult a legjobbnak, őt Nagy Zoltán (Zala­­tárnok) és Tóth Béla (Gellénháza) követte a sorban. Az asztaliteniszezők csapatverse­nyében: 1. Nemeshetés, 2. Gellén­háza, 3. Zalaszentlőrinc csapata lett. Az egyéni számok bajnokai, férfi egyes: Lukács (Nemeshetés), női egyes: Kiss J. (Gellénháza), férfi páros: Sebestyén—Rép (Gel­lénháza) , vegyespáros: Rép—Ko­vács (Gellénháza).* A nagykanizsai járásban lebo­nyolították asztalitenisz sportág­ban is a járási spartakiád-döntő­­ket, csak férfiak részvételével. Eredmények. Csapat (5): 1. Sze­­petnek, 2. Sormás, 3. Gelsesziget. Páros (8): 1. Pujcsek—Andri (Sor­más), 2. Pőcze—Szabó (Szepetnek), 3. Kovács—Varga (Szepetnek—Za­­lakomár). Egyes (24): 1. Gerencsér Árpád (Zalakomár), 2. Pőcze Tibor (Szepetnek), 3. Gerencsér Miklós (Zalakomár). A nagykanizsai JTS idén is meg­rendezte kézilabda sportágban az Április 4. Kupa-viadalt, ezúttal Galambokon. Eredmények. Férfi: 1. Galambok, 2. N. Gazdász II., 3. Mihály. A legeredményesebb dobó Győre László (Galambok) volt. Nők: 1. N. Gazdász II., 2. Galam- I bök, 3. Miháld. Legjobb dobó Ko- I­vács Rózsa (N. Gazdász II.) volt. *«■' -•fi A dunántúli kőolajipari gépgyár (Nagykanizsa, Vár u. 9.) felvétotta koros esztergályos, lakatos, KOVÁCS, HEGESZTŐ szakmunkásokat, BETANÍTOTT MUNKÁSOKAT és SEGÉDMUNKÁSOKAT Bérezési formánk időbér + prémium. Vidéki dolgozóinknak útiköltségtérítést fizetünk. Ma és holnap országos középiskolai vívó­bajnokság Nagykanizsán Ma és holnap Nagykanizsán ke­rül lebonyolításra az országos kö­zépiskolai vívóbajnokság, amelyen 72 iskola közel 3(K) versenyzője méri össze erejét. A csapatversenyre 9 kard-, 17 férfi tőr- és 8 női tőr-együttes küldte el nevezését a rendezői szervhez, az MTI Zala megyei Ta­­­­nácsa Vívó Szakszövetségéhez. Az egyéni küzdelmek során kard fegyvernemben 76, férfi tőrben 114, női tőrben pedig 97 vívó vetélke­dik majd. A nagyszabású versenyt mind­két napon 8—19 óra között rende­zne meg. A férfi vívók az FMT sp­ortcsarnokban, a nőit pedig a KBMT-teremben lépnek majd pástra. A viadalnak, a hírek sze­rint, néhány nagykanizsai és zala­egerszegi résztvevője is lesz. Az MTS Zala megyei Tanácsa és a Nagykanizsai Városi Tanács VB 2—2 serleget ajánlott fel a csapat­­verseny győzteseinek, a legtöbb versenyzőt indító és egyúttal a legeredményesebben szereplő is­kola pedig elnyeri a városi tanács külön vándorserlegét. A helyi tanács vb egyébként 12 ezer forinttal járul hozzá az érde­kesnek ígérkező bajnokság rende­zési költségeihez. Kürti András: Csókol: Renate (KISREGÉNY) (3.) Miután elcsitult a perpatv­ar, én is kipihenhettem magam. Kissé kifárasztott az a szink­ron-tolmácsolás. Csak álltam a telefonfülke ajtaja mellett, és néztem Renatét. Fontoskodó pofikával sétált fel-alá, beku­kucskált az üveg falú ketre­cekbe, kölcsön adta golyóstol­lát egy gyereknek, egy-két al­kalommal még a sorba is be­állt valamelyik ablak előtt. Leskelődött, szimatolt, aztán fürgén oldalt lépett, amikor ő következett volna. Komplett bolond ez a lány, vitathatatlan. Büromániás. Ez­zel együtt elragadó! Egyébként is, ki mondhatja el magáról, hogy teljesen normális?! Tanulmányútunk következő állomása a székesfőváros köz­lekedési vállalatának talált tárgyak osztálya volt Itt majdnem kutyaszorítóba kerültünk, véletlenül éppen más látogatója nem volt ennek az intézménynek, mint mi ket­ten. Szerencsére gyorsan fel­találtam magam és a hozzám forduló alkalmazottnak azt füllentettem, hogy a társasá­gomban levő külföldi hölgy el­vesztette a villamoson ezüst cigarettatárcáját. Renate ha­mar kapcsolt, elmondta a né­metül jól beszélő beszkártos­­nak, hogy ezt a tárcát az ap­jától kapta születésnapjára, legkedvesebb tárgya, egy pil­lanatra sem vált meg tőle so­ha, vigasztalan lenne, ha nem kerülne elő. Csodálatosan mély átéléssel alakított, néhány könnycsepp is megjelent a szeme sarlaiban. Kétségbeesé­se oly megrendítő volt, hogy még ezt az edzett közlekedési tisztviselőt is meghatotta. Fel­ütötte a főkönyvét, hátrament a raktárba is, aztán sajnálat­tal közölte, hogy ma csak­ eser­nyőket, két liter zacskós tejet, egy hátizsákot, egy kötözött sonkát, egy kombinét és egy kanárit hoztak be kalickástól, ezüst cigarettatárcát nem. Fel­vette védence személyi adatait, pontos leírást kért a nem léte­ző dózairól, ígéretet tett, hogy értesíti a hölgyet a fejlemé­nyekről, s megnyugtatásul el­mesélte, hogy milyen nagy ér­tékű holmikat szolgáltattak már be a becsületes megtalá­lók, csak fel a fejjel. Nagyon összebarátkoztunk. Kikísért bennünket a folyosó­ra és melegen búcsúzott. — Kisasszony — mondta Re­­natének —, addig is, amíg elő­kerül a tárcája, hadd kínáljam meg egy finom magyar ciga­rettával. — És egy doboz Fecs­két tartott eléje. — Köszönöm — rázta meg a fejét a lány —, én nem do­hányzom. A mi családunkban senki sem dohányzik. — Rá­­mosolygott az elképedt férfire, és kipukkadt belőle a kacagás. Megfordult, futás az utcára. Én utána. A háztömb sarkánál értem utol. Hátát a falnak vetve pi­­hegett, majd hozzám lépett, felágaskodott, megcsókolt. — Életemben nem volt ilyen kellemes délutánom! — csicse­regte túláradó örömmel. — És ezt magának köszönhetem. Maga a legkedvesebb, legoko­sabb fiú a világon! Jól esett a puszi, jól esett a dicséret, mégis átkoztam ma­gamban balsorsomat. Mert ha ez a bűbájos teremtés ilyen, forró csókot adott egy szürke, gyér forgalmú hivatalért, mint amilyen a talált tárgyak osz­tálya, istenkém, mi lett volna, ha az Országos Takarékpénz­tár központjába viszem?! Lepergett az emlékek szép filmje, nézzünk szembe a zord jelennel. Itt ülök egymagam­ban, odakint esik az eső, te­remtett lélek sincs a környé­ken. És ami a legfájóbb ,■ nincs itt Renate. Úgy elbúsultam magam, hogy legszívesebben azonnal fordulnék vissza. Dehát a tá­volodó Sonderborg sárga jel­zőlámpája már csak messziről villan fel olykor, a legközeleb­bi hajó pedig holnap délelőtt indul. Tetézi a nyomoromat, hogy Aarles azok közé a ritka dán települések közé tartozik, amelyek nem szorosan a part mellé épültek. Ha a várócsar­nok ablakán át jól becsülöm a távolságot, a város fényei öt— hat kilométerre lehetnek. Vág­jak neki az útnak? ... Öntött ürgeként vonuljak be Aar­­lesbe? ... (Folytatjuk) 31. asztalitenisz VB: Nagoya Egyéniben a svéd Bengtsson és a kínai Lili Hui-csing a világbajnok­ Talán a párosok idegtépő ver­senysorozata és a siker feletti öröm járult hozzá, hogy szerdán Nagoyában, az asztalitenisz világ­­bajnokság férfi egyes negyeddön­tőjében nem sikerült úgy Klam­­párnak a folytatás, mint ahogy abban sokan reménykedtek. A 18 esztendős magyar játékos rutino­sabb kínai ellenfelével szemben becsületesen küzdött, de végül is Hszi En-ting 3:1 arányban győzött, s ezzel Klampár kiesett. A világbajnokság utolsó napján a férfi és női egyes negyeddöntő­jében egyébként jobbára az ázsiaiak fölénye volt jellemző. EREDMÉNYEK. Férfi egyes, ne­gyeddöntő: Hszi En-ting (kínai) — Klampár (magyar) 3:1 (21, 17, —14, 18), Surbek (jugoszláv)—Orlovs­ki (csehszlovák) 3:1 (—19, 12, 15, 19), Bengtsson (svéd)—Kunzt (cseh­szlovák) 3:0 (14, 19, 17), Ito (ja­pán)—Li Fu-jung (kínai) 3:1 (—17, 12, 16, 12). Női egyes elődöntő: Cseng Min­­csi—Li Li 3:0 (11, 10, 13), Lin­­strid­­csing—Vostova 3:0 (9, 5, 14). Nagy izgalmak közepette ját­szották le a férfi egyes két elő­döntő mérkőzését. A japán Ito, a világbajnoki cím védője, a hazaiak nagy örömére, legyőzte a három év előtti Európa-bajnok jugoszláv Surbeket, és ezzel bekerült a dön­tőbe. Európa nagy sikere, hogy a fia­tal svéd Bengtsson a másik elő­döntő mérkőzésen fölényes 3:0 arányú győzelmet aratott a kínai Hszi En-ting ellen, és így ő is ott lehet a döntőben. Férfi egyes elődöntő: Ito—Sur­bek 3:1 (12, —19, 16, 13), Bengtsson —Hszi En-ting 3:0 (19, 19, 19). Méltó és nagyszerű befejezése volt két egyéni szám döntője az idei asztalitenisz világbajnokság­nak. Előbb a kínaiak „háziverse­nye” zajlott le, és ebben a 28 éves Lin Hui-csing 3:1 arányban le­győzte a nála 7 évvel fiatalabb Cing Min-csit. Ezután következett a férfi egyes döntő. A japánok bíztak abban, hogy a­i két évvel ezelőtt Münchenben aranyérmet nyert Ito megvédi el­­­­­őségét és óriási izgalmak köze­pette állt asztalhoz a két játékos. A balkezes svéd sportoló az első játszmát elég váltakozó csatában megnyerte, a másodikat viszont elvesztette. 1:1 után a hazaiak re­ménykedtek Ito győzelmében, de Bengtsson óriási erejű és nagy­szerűen pörgetett ütéseivel telje­sen átvette az irányítást, s a 3. és 4. játszmát feltűnően könnyen nyerte, így a 18 év után ismét európai asztaliteniszező lett a fér­fi egyes világbajnoka, utoljára 1953-ban Bukarestben Sidó Ferenc nyert ebben a számban aranyér­met. Női egyes: Lin Hui-csing —­ Cseng Min Csi 3:1 (17, 15, —13, 19). Világbajnok: Lin Hui-csing (Kí­nai Népköztársaság). 2. Cseng Min-csi (Kínai Népköztársaság). 3. Vostova (Csehszlovákia) és Li Li (Kínai Népköztársaság). Férfi egyes: Bengtsson — Ito 3:1 (17, —19, 13, 10). Világbajnok: Stellán Bengtsson (Svédország). 2. Ito (Japán), Surbek (Jugoszlávia) és Hszi En­­ting (Kínai Népköztársaság). NAGOYAI ÉREMTÁBLÁZAT : Az ezüstérmeknél eggyel több a szám, mert a vegyespárosban ro­mán—jugoszláv kettős indult, a bronzérmeknél pedig öttel több a szám, mert az egyéni és párosok­ban két harmadikat hirdettek. A. E. 3. Kínai Népköztársaság 4 3 2 Japán 13— Magyarország 1 — — Svédország 1 — — Jugoszlávia — 1 2 Románia — 1 — Dél-Korea — — 1 NSZK — — 1 1971. április 3.

Next