Zalai Hírlap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-01 / 205. szám

1971. szeptember 1. Egymilliós nyereség A Zala megyei Tanácsi Út­építő Vállalatnál termelési ta­nácskozást tartottak a műsza­ki középkáderek számára. Építésvezetők, műszaki- és adminisztratív csoportvezetők értékelték az I. félév teljesít­ményét. A vállalat a múlt év hasonló időszakához viszo­nyítva 30 százalékkal végzett több munkát, s ebben az év­ben 113 helyen folytat útépí­tést, korszerűsítést és javítást. A befejezett munkák közül csak példa a Zalaegerszeg Ebergény városrészben vég­zett 2,5 millió forint értékű útépítés. Határidő túllépés nem volt, így pontosan elké­szült a zalaszentgróti, gellén­­házi, pacsai út, s a befejezet­len munkák időarányos ré­szét is elvégezték. 14 százalék­kal teljesítették túl a félévi tervet, s eddig nyereségük 1 millió 230 ezer forint. Az 1. félévben kétmillió forintot fordítottak beruházásra: út­hengert, szállítógépeket és munkagépeket vásároltak az útfeljavítási munkák meg­gyorsítása céljából. A terme­lési tanácskozás keretében 17- en kaptak nyereségprémium előleget, 6-an pedig nyereség­jutalmat. A jutalmazott cso­port- és művezetőknek nagy szerepe volt abban, hogy a termelékenység növelésével túlteljesítették a tervet. Az eredmények értékelése mel­lett nem feledkeztek meg az elkövetkezendő feladatokról sem, folyamatosan végzik az előírt munkákat. Az első fél­évihez hasonló figyelemmel és szorgalommal. Bányásznap — 1971 Húsz éves a nagylengyel olajbányászat A pontos dátum vitatott, többen 1951. augusztus 26-ra emlékeznek. Fogadjuk el ezt a napot a nagylengyeli olajbá­nyászat születésnapjául — ek­kor kezdett üzemszerűen ter­melni az NL—2-es kút. Azóta sok száz követte még az elsőt. Most, amikor a 21. bányásznap alkalmából a nagylengyeli üzem születésnapját, húsz éves fennállását is ünnepük, szól­jon a múltról, jelenről, s egy kicsit a jövőről is Trombitás István, a Dunántúli Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat igaz­gatója. — A nagylengyeli mező mi­lyen jelentőségű hazánk kő­­olajbányászatában? — A számok mindennél jobban beszélnek: 1951-ben 3310 tonnát, a következőben már 90 ezer tonnát termeltek a nagylengyeli kutak. Az öt­venes évek közepén, 1955-ben érte el az évtized csúcsát, 1 millió 219 ezer tonnás terme­léssel. — Ekkor voltak az ismert termelési fogyatékosságok. — Igen. Ez némi visszaesést okozott, de 1961-től ismét emelkedett a termelés, s a csúcsot 1965-ben 1 millió 302 ezer tonnával értük el. — Mit jelentett ez hazai vi­szonylatban? — Húsz év alatt 16,5 millió tonna jó minőségű nyersolajat, s egyben azt is, hogy a nagy­lengyeli mező az iparágban eddig kitermelt olaj mennyi­ségének csaknem felét adta. 1959-től, nyolc éven keresztül a magyarországi kőolajterme­lésnek 70 százalékát Nagylen­gyel biztosította. Még az el­múlt évben is a hazai terme­lés egyharmada a nagylengyeli mezőről származott. — És most? — Jelenleg sem kell szé­gyenkeznünk. Az idén várha­tóan a hazai termelés 22 szá­zaléka származik erről a húsz éves mezőről. — A termelés most csökke­nő tendenciájú. Mit várhatunk a továbbiakban? — A vállalat szakemberei tanulmányt készítettek, a má­sodlagos művelési eljárások nagylengyeli mezőre való al­kalmazására. Ezt 1970 január­jában az OKGT, az OGIL, a DKFV és a DKFV el is fo­gadta. A tanulmány a nagy­­lengyel mező rendkívül bo­nyolult viszonyaira úgy ké­szült el, hogy hasonló külföldi vonatkozású példa, de még irodalom sem állt szakembe­reink rendelkezésére. Ennek ellenére a felülvizsgáló szer­vek alkalmasnak tartják a ki­dolgozott eljárásokat. — Melyek ezek az eljárá­sok? — A potenciálmező megvál­toztatása, az olajnedves kőzet víznedvessé tétele, az olaj és víz közötti határfelületi fe­szültség csökkentése, másod­lagos gáz­sapka létrehozása széndioxiddal és irányított robbantások. — Ez tehát a jövő? — Pontosabban: a jövőt ezek a módszerek határozzák meg. Objektív lehetőségek vannak arra, hogy a másod-, harmadlagos eljárások meg­hosszabbítsák a mező életét. — Készülnek a 20 éves ju­bileumra. Mi lesz a legszebb születésnapi ajándék? — Azt hiszem az, hogy a régi bányásznapi hűségjutal­makra emlékeztető összeget fizethetünk ki. Tavaly 300 ezer forintunk volt csak, az idén 1 millió 130 ezer kerül felosz­tásra. Emellett az idén, január 1-től, 5,5 százalékkal növeltük dolgozóink bérét. — Minek köszönhető ez? — A múlt év decemberében a Gazdasági Bizottság határo­zata a OKGT-nek lehetőséget adott, hogy az elszámolási és ösztönzési rendszerén változ­tasson. Így lett a korábban veszteséges vállalatunk nyere­séges. — Az intézkedések mögött bizonyára megfelelő munka is van. — Természetesen. A válla­lat elé kitűzött tervfeladatok teljesítésétől függ a vállalat eredménye, a nyereség nagy­sága, a bérfejlesztési lehetőség és nem utolsó sorban a része­sedési alap nagysága. — Milyen főbb események lesznek a bányásznap alkal­mából? — Szeptember elsején az or­szágos elsőséget elért bázake­­rettyei önkéntes üzemi tűz­oltócsapat ünnepélyes meg­­jutalmazása, 2-án az Országos Magyar Bányászati és Kohá­szati Egyesület Kőolaj, Föld­gáz és Víz szakosztálya gel­­lénházi szakcsoportjának ren­dezésében egésznapos szakmai előadássorozat Gellénházán. A következő nap , mindhárom üzemünknél ünnepség, amely­ből kiemelkedik a gellénházi rendezvény a jubileum jegyé­ben. És végül szeptember 4-én mindhárom helyen kulturális- és sportrendezvények — mond­ta befejezésül Trombitás Ist­ván, M. F. A Cement- és Mészművek selypi gyárában 200 millió forin­tos beruházással azbesztcement (eternit) nyomócső gyárat létesítettek. Építését 1968 őszén kezdték meg, próbaüzeme 1971. június 8-án indult, augusztus 20-án pedig már teljes üzemmel dolgoztak. Olasz gyártmányú gépsorral 5 méter hosszú, víz és egyéb folyadékok, valamint gáz vezetésére alkalmas csöveket gyártanak. Képünkön: Dolgozik a csőgyár. (MTI fotó : Kunkovács László felv. — KS) változott történelmi viszonyok között a monopoltőkés csopor­tok és az őket kiszolgáló kor­mányok ma már nem dönthet­nek a háború és béke sorsa felett. Világszerte, így konti­nensünkön is, megszerveződ­tek azok a társadalmi erők, amelyek nemet mondanak az imperialista háborúkra. A burzsoá kormányok nincsenek abban a helyzetben, hogy a tö­megek véleményét teljesen fi­gyelmen kívül hagyják. A há­­­borúellenes, antiimperialista mozgalmak élén mindenütt a kommunista és munkáspártok vállalják a legtöbb munkát, felelősséget. A TÖMEGMOZGALMAK egymagukban azonban aligha­­ állhatnak útját a háborúnak. A legfőbb tényező a béke meg­őrzésében a Varsói Szerződés­ben tömörült szocialista orszá­gok katonai, diplomáciai, poli­tikai ereje, tekintélye, ezen belül is a legkorszerűbb fegy­verzettel és kiképzéssel ren­delkező szovjet hadsereg. A burzsoá katonai szakértők is nem egyszer felmérték, hogy a szocialista országok közössége elleni háborús kaland a kapi­talizmus teljes vereségével és megsemmisülésével végződne. A szocialista országok poli­tikájának alapja világszerte a tartós béke megteremtése és megőrzése. E vonatkozásban döntő szerepe és hatása van az európai béke fenntartásának. Éppen ezért javasolta a Var­sói Szerződés politikai tanács­kozó testülete, hogy tartsanak az európai békéről átfogó nem­zetközi tanácskozást, és te­remtsék meg az új alapokra helyezett európai biztonsági rendszert. Nem a szocialista országokon hanem mindenek­előtt a NATO­ szervezetén és azon belül az Egyesült Álla­mokon múlik, hogy a bizton­sági konferencia ügye a szűk­ítésnél lassabban halad előre. Az utóbbi hónapokban tör­tént néhány esemény, amely ismét megfontolt optimizmus­ra ad okot. Aláírták a szovjet —NSZK és a lengyel—NSZK megállapodást, folyamatban vannak a stratégiai fegyverke­zés korlátozásáról szóló szov­jet—amerikai tárgyalások, rendszeresen ülésezik a genfi leszerelési konferencia, a na­pokban pedig négyhatalmi megállapodás született a nyu­gat-berlini problémáról. Ez utóbbi jelentős lépés abban az irányban, hogy közelebb ke­rüljön a megvalósuláshoz az európai biztonsági konferen­cia, rendezni lehessen több olyan vitás kérdést, amely még a második világháború következményeként mérgezi a nemzetközi légkört. AZ ÉVFORDULÓ alkalmá­ból meghajtjuk az emlékezés zászlaját az antifasiszta hábo­rú áldozatai előtt. Az élők az­zal tiszteleghetnek a legmél­tóbban a hősök­ emlékezetének, hogy összpontosítják erőiket a béke fenntartására, hogy meg­alapozzák a jövendő generá­ciók boldogabb életét. C. Tóth Béla ZALAI HÍRLAP ­ Szokatlan kép fogad a Zala megyei Állami Vetőmagfel­ügyelőség központjában. Még a vezető, Muhi Ferenc aszta­lán is búzaszemek vannak kis halmocskákban, s kosarakban, a padlón, szabvány zacskók­ban sorakoznak a termelőszö­vetkezetekből érkezett vető­magminták.­­ Egyszerre ömlesztették a gazdaságok a mintáikat — mondja Muhi Ferenc —, és teljes erővel hozzáláttunk a vizsgálatukhoz. Augusztus 18- tól ez ideig 75 minta érkezett be tizenhét termelőszövetke­zetből. Ez nem sok. Most azon­ban hirtelen elhalmoztak ben­nünket munkával. Sajnos, minden évben így van, hogy az utolsó pillanatokban gon­dolnak az őszi vetőmagjaik vizsgálatára. — Milyen a szövetkezetek saját felhasználásra termelt vetőmagja? Gyengébb a csírázóképesség • — Egy része tisztítatlanul küldi be, őket figyelmeztetjük­, noha nem feltételezzük, hogy ilyen állapotban szeretnék el­vetni. Itt van például az orosz­­tonyi tsz búzája, 94,6 százalé­kos a tisztasága, vagyis egy kiló magban 300 rozsszemet találtunk, a megengedett pedig mindössze húsz. A gelsei tsz 91,6 százalékos tisztaságú ve­tőmagjában 1200 gyommagot számoltunk össze. Biztosan nem történt meg tavasszal a vegyszeres gyomirtás. Most a lenti tsz mintáit vizsgálom. Nem rossz, a tisztasága 99,1 és 99,2 százalék. A csírázóképes­séggel nem lehet dicsekedni az idén. Jellemző, hogy évről évre romlik, ami javarészt a fuzá­­rium fertőzés fokozódásának következménye. — Hogyan sikerült az idén az állami vetőmagtermelés? — A szokottnál jóval na­gyobb területen, 6500 holdon termelt a megye öt állami gaz­dasága és öt tsz-e búzamagot. Az aszály, a fejletlenség és a nem megfelelő szelekció miatt 639 hold kiesett, 36 vagonnal pedig az alacsony csírázóké­pesség miatt (90 százalék alatt van) nem használható, szapo­rítóanyagként. A MÉM és a vetőmagvállalat döntött így a napokban. Nem lesz vetőma­ghiány Kevés a kiváló minőségű búzavetőmag, a jó hozamok azonban lehetővé teszik, hogy a jobbat válasszák, így először fordul elő, hogy nem okoz gondot a vetőmaghiány. Lehe­tővé válik a tartalékolás, 100 vagonnal tesznek el jövőre, s jutott exportra is. — A fémzárolás hol tart? — Búzából közel 550 va­gonnal fémzárolnak a gazda­ságok, s ebből négyszázötven vagonnal már kész, a többit szeptember húszig befejezik. A múlt hét elején megkezdődött a vetőmagok kiszállítása a gazdaságoknak, s szeptember végéig mindenhová megérke­zik az igényelt mennyiség. — Jövőre mennyi szaporító anyagot termel a megye? — Bizottság mérte fel és ha­tározta meg több évre előre a szaporítóanyag előállítást. Ki­jelölték a különböző fokú ve­tőmag termelésére alkalmas gazdaságokat, amelyek ötezer holdon vetnek a számukra meghatározott búzafajtából. Ez a mennyiség fedezi a megye szükségletét, elegendő az évi ötven százalékos felújításra. Még a Bezosztája fajta ural­kodik, azonkívül van Miro­­novszkája, Fertődi és fokoza­tosan egyre nagyobb teret kapnak a Bezosztája rovására az újak, a Kavkáz, az Auróra, valamint a jugoszláv korán­­termő Ramnaja 12-es. — A búzákon kívül milyen vetőmagokra felügyeltek az idén? 14 ezer holdon — Állami megbízásból ösz­­szesen 14 ezer holdon termel­tek vetőmagokat a gazdaságok, saját felhasználásra pedig 2900 holdat vetettek. A tavasziak általában rosszul sikerültek, az aszályos időjárás megviselte őket. Így azután az apróma­gok, a szöszösbükköny, a ta­vaszi bükköny, a vöröshere nagyon gyengén fizet Viszont a vetőburgonya jobb a vártnál, méretre és mennyiségre elége­dettek lehetünk vele — mond­ja befejezésül Muhi Ferenc, a Zala megyei Állami­­Vetőmag­­felügyelőség vezetője. Az a jelenség, hogy elke­­­­rülik egyes gazdasági vezetők a pártbizottságot, il­letve nem szívesen végeznek politikai munkát, nem egye­dülálló. Nemcsak Lentiben, hanem másutt is találkozunk olyan jelenségekkel, hogy ve­zető beosztásban dolgozók, köztük párttagok is, nem ve­szik ki részüket a politikai munkából, nem tartják azt „a maguk reszortjának”. Talál­kozni olyan példával is, hogy a gazdasági vezető kiad egy nagyobb horderejű, minden dolgozót érintő intézkedést, a politikai megindoklását, a dol­gozók felvilágosítását elhárít­va magától, rábízza a párt­­szervezetre és a tömegszerve­zetekre. Akadnak olyan gaz­dasági vezetők is, akik nem vesznek részt szervezett poli­tikai oktatásban, nagy elfog­laltságukra hivatkozva tér­nek ki a propagandista meg­bízatás alól. Bár ezt a képet semmikép­pen sem lehet és nem is sze­retnénk általánosítani, az egészségtelen tünetekkel fel­tétlenül foglalkozni kell. A gazdasági vezetők politikai munkától való visszahúzódása komoly károkat okozhat. A gazdasági vezetők, igaz­gatók, főmérnökök, főköny­velők stb. tekintélyes embe­rek. Mindenki tudja róluk, hogy akár párttagok, akár pártonkívüliek, a dolgozó nép, a párt bizalmából kerültek vezető tisztségbe. Tehát akár akarják,akár nem, sok ember szeme előtt élnek, dolgoznak, állást foglalnak. Beosztottjaik hozzájuk igazodnak, példáju­kat figyelik, cselekedeteiket nagyon gyakran normának te­kintik a maguk tetteihez. Már­most, ha azt látják, hogy az igazgató, vagy más gazdasági vezető rendszeresen elmarad a politikai rendezvényekről, elhanyagolja a tanulást, ez néhány dolgozóban olyan gon­dolatokat ébreszthet, hogy a politikai érdeklődés nem is olyan fontos valami. Ha a gazdasági vezető felvilágosító szó nélkül szinte parancsban közöl lényeges intézkedést közvetlen beosztottjaival, biz­tos lehet abban, hogy az ese­tek döntő többségében hason­ló módon köztik azt a munká­sokkal. Ez azonban a dolognak az TM egyik oldala. A politikai érdeklődés elhanyagolása előbb utóbb oda vezet a gaz­dasági vezetőknél, hogy fel­adataikat, gazdasági intézke­déseiket csupán szűkkörű, prakticista gazdasági szemlé­letből nézik, s elfelejtenek azon töprengeni, hogy intéz­kedéseiknek milyen lesz a po­litikai kihatása, hogyan fo­gadják a dolgozók, milyen té­ves nézetekkel, maradisággal kell a végrehajtás során meg­küzdeni. Egyedül a politikai tisztán­látás, a gazdasági munka po­litikus szemmel való kísérése biztosíthatja mindenkor a he­lyi és az országos érdekek összhangját. Márpedig ki von­hatná kétségbe, hogy ezen a téren jócskán akadnak még hiányosságok. Természetesen egy igazgató sohasem tud annyi politikai munkát végezni, mint például egy függetlenített­ párttitkár. A hangsúly azonban itt nem a mennyiségen, az ilyen mun­kára fordított időn van, ha­nem a szemléleten. A gazda­sági vezető adjon példát a gondjaira bízott dolgozóknak a munkában való helytállás­ból csakúgy, mint a politikai öntudatból. A kommunista gazdasági­­ vezetőket erre egyéb­ként pártunk szervezeti sza­bályzata is kötelezi, amely minden párttag kötelességévé teszi, hogy a maga területén felvilágosítsa a tömegeket pártunk politikájának céljai­ról és szüntelenül erősítse a párt és a tömegek közötti kapcsolatot. Gazdasági veze­tőink döntő többsége eleget is tesz e követelményeknek. So­raikban számosan vannak olyanok, akik aktív politikai­­társadalmi tevékenységet fej­tenek ki. Kívánatos, hogy az ő példájuk biztasson követés­re minden gazdasági vezetőt Takács János Többször hallani az utób­­­­bi időben párt és moz­galmi vezetőktől, hogy egyes gazdasági vezetők, vállalati igazgatók, akik általában szép szavakat tudnak mon­dani a politikai munka szük­ségességéről, a gyakorlatban valahogy sohasem találnak rá időt. De megtörténik olyan is, amiről a lenti járási pártbi­zottság első titkára beszélt, hogy például a lenti tűz­üzem budapesti igazgatója — bár többször járt Lentiben —, a hívás ellenére sem tudott időt szakítani arra, hogy a pártbizottság vezetőivel talál­kozzék, s megbeszéljék, kicse­réljék tapasztalataikat az üzemben folyó politikai és gazdasági munkáról. A főváros messze van, de a megyeszékhely csak egy jó ugrásnyira Lentitől. Itt szé­kel a zalaegerszegi Kézmű­ipari Vállalat, akinek igaz­gatója sem ért még rá — töbszöri ígérete ellenére sem —, hogy fölkeresse a járási pártbizottságot, s beszélgetést folytasson a lovásziban levő, hozzájuk tartozó esernyőgyár­­tó üzemben tapasztaltakról. A járási pártvezetés segíti, tá­mogatja ezt a 90 asszonyt fog­lalkoztató üzemet, s tekintve, hogy az adottságok biztosítot­tak a pártszervezet létrehozá­sán fáradoznak. Erről is sze­retnének szót váltani az igaz­gatóval, de ez ideig nem si­került. Pedig tudott dolog, hogy egy aktívan tevékenyke­dő pártszervezet lendületet adhat a politikai nevelő mun­kának, amelynek hatása a ter­melésben jelentkezik. A me­netközben jelentkező gondok megszüntetésében és sok más feladat megoldásában is nél­külözhetetlen a kommunisták példamutató, segítő munkája. Munkacsúcs a Vetőmag felügyelőségen 550 vagon búzát fémzárolnak megyénk gazdaságai Csak gazdasági vezetők .

Next