Zalai Hírlap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-08 / 82. szám

4 Párhuzamos közlekedés a Göcseji úton Kísérlet a Petőfi utcán Változások Zalaegerszeg forgalmi rendjében Két helikoni kiállításról A fotósoké ígéretesebb A zalaegerszegi városi for­­galomszervezői bizottság leg­utóbbi ülésén a városközpont forgalmi nehézségeivel foglal­kozott. Elhatározás született a zsú­foltság enyhítésére, s ezt elő­segítendő több forgalmi vál­toztatást léptetnek, illetve léptettek életbe. A Kossuth utca tehermentesítését szol­gálja a távolsági autóbuszok kitiltása a város főutcájáról. Ez az intézkedés az ebergényi és a csatári járatok kivételével nem is okozott gondot, a két említett járatnak azonban egy-egy megállója van a Kos­suth utcán. A forgalom­szer­vező bizottság megítélése sze­rint a csatári autóbusz a Kosztolányi és a Petőfi, utca kereszteződése táján, az eber­gényi pedig a Marx téren te­hetné le utasait, így is a vá­rosközpontba szállítva azokat. Egyenlőre kísérleti jelleggel megtiltották a balra kanyaro­dást a Kossuth és a Petőfi ut­ca kereszteződésében. Ezzel egyidőben a Petőfi utcának az Ady és a Kossuth utca közötti szakaszán a déli, a Pázmány Péter és a Kosztolányi utca közötti szakaszán pedig az északi oldalon megtiltják a várakozást. Felszólította a forgalom­­szervező bizottság a KPM Közúti Igazgatóságát, hogy a Göcseji utat a Csány tértől a Lenin úti elágazásig jelölje a párhuzamos közlekedésre. Ezen az úton a helyijáratú autóbuszok kivételével min­den más jármű számaira tilos lesz a megállás. Lecserélésre kerül több jel­zőtábla is a Kosztolányi, a Lenin, a Jókai, a Dózsa, a­ Berzsenyi stb. utcákban, a Kossuth utcában pedig meg­emelik azokat a táblákat, amelyeknek magassága nem éri el a 220 centit. A Hunyadi és a Kosztolányi utcák találkozásánál a jelen­legi forgalmi rend nem felel meg a követelményeknek. A megyei tanács illetékes osz­tálya vállalta e terület forgal­mi rendjének megtervezését Ugyancsak forgalmi terv ké­szül a vasútállomás előtti tér közlekedési rendjének kiala­kítására, ahol autóbuszok, taxik, magángépkocsik, teher­autók várakozását és közleke­dését kell zavarmentesen biz­tosítani. A város közlekedésében az egyik szűk keresztmetszetet a Berzsenyi és a Kosztolányi utca találkozása jelenti. Az ott folyó építkezés befejezté­vel lehetőség nyílik a Berzse­nyi utca északi oldalának, — mintegy 50 méter hosszúság­ban — három méterrel törté­nő kiszélesítésére. E munka elvégzését a KPM Közúti igazgatósága magábra vállalta A forgalom biztonsága érde­kében az MNB székház előtt megtiltják a várakozást. Egyre nagyobb gondot je­lent a gépkocsik várakoztatá­sa a ZTE mérkőzések alkal­mával. A gépjárművezetők tudják a legjobban, mit jelent a gyalogosok között a gépko­csiáradattal szemben kijutni a pálya környékéről. Ki ki magának tenne jót azzal, ha segítené a forgalomszervező bizottság ama elképzelésének valóraváltását, amely szerint akik a mérkőzésekről dé­li irányban kívánnak tá­vozni a városból, azok nem vinnék túl kocsi­jukat a Marx téren, a Kosztolányi, a Kölcsey, a Bu­dai Nagy Antal utcán és a piactéren. Akik viszont észak­ra mennek, azok a Zala utcá­ban, a vásártér környékén parkíroznának. A Zala­réten egyébként hamarosan meg­kezdődik egy parkolóhely kialakítása, a várakozás már ezen a területen is lehetséges. A Petőfi utcai parkolóhelyen záróvonalat festenek fel, ezzel meg kívánják szüntetni, hogy a várakozó gépkocsik elfog­lalják a járdát is. A forgalom­szervező bizott­ság elhatározásainak valóra­­váltása megkezdődött. Nem kis gondot okozott néhány új jelzőtábla váratlan megjele­nése a zalaegerszegi gépjár­művezetőknek. A változások­ról, amelyek végrehajtása — a jelentősebb építési felada­tokat leszámítva — április 15-ig megtörténik, helyes lett volna előre tájékoztatást ad­ni. Nem sok az olyan ember, aki életében el ne kattintotta vol­na fényképezőgép gombját. Az igazi fotóst azonban a téma, a sokat mondó pillanat észrevé­tele, meglátása különbözteti meg a „csettintgetőktől”, akik­nek a fényképezés nem több, mint kirándulási, üdülési em­lékek,pózok megörökítése. Akadnak azonban kivételek jócskán, s a fiatalok között is vannak jónéhányan. Ezt pél­dázza, bizonyítja a helikoni megyei rendezvénysorozatnak a zalaegerszegi­­ Ifjúsági Ház emeleti előterében megrende­zett fotókiállítása. A bemutatott képek alapján a különösen jó meglátású fo­tósok közé sorolható Koch Jó­zsef, Tóth Éva, Tóth Tibor, Vári Emil, Székelyhídi Vilmos, Háry László és Kerek András. Hangulatos Kerek András Bu­­jócska című természeti képe, jobban sikerült azonban az ugyancsak tájkép Tükröződés című, amely a víz és fény já­tékát adja vissza, valamint a Száguldás című, trükkel készí­tett felvétele. Székelyhídi Vil­mos és Háry László képeit né­zegetve a szemlélő könnyen megállapíthatja: esetükben nem a kialakulóban lévő látásmód­dal, hanem a technikával van baj. Aki olyan ragyogó pilla­natképeket tud „ellesni”, mint Székelyhídi Vilmos a súly­emelő-portrék, a „Pali bácsi” című esetében, illetve Háry László a forgalmat irányító rendőr megörökítésével, annak bizony érdemes több időt el­­­ töltenie a laboratórium­ban.­­ Kettőjük felvételei fölé emiatt­­ emelkedik a méltán továbbjutó­­ Tóth Évának a lovas­verseny egyik jellemző momentumát „elkapó” Megtorpanás című képe, illetve Tóth Tibor „Szi­eszta” című alkotása. Egyéb­ként a kiállításon a zalaeger­szegi közgazdasági szakközép­­iskolába járó Tóth Éva és a szintén zalaegerszegi, szak­munkástanuló Tóth Tibor kol­lekciója volt a legsokrétűbb, legszínesebb , a legszínvona­lasabb. Különösen megkapóak Tóth Tibor öregekről készült portréi, közülük is a „80 év után” című. A kiállításon „vadhajtások­kal”, mesterkélt beállítottságot tükröző felvételekkel is talál­kozhatott a néző.­Demján Gyu­la célja — dokumentálni a ci­gányok életét — dicsérendő, de a kivitelezés kissé igénytelen. Mennyivel jobb hasonló témá­ban Koch József cigány-port­réja. Ugyanez a helyzet Csön­des József túlzott precizitással megszerkesztett „Műhelygya­korlaton” című képével — a munka hevében esztergályozó fiút sokkal jobban fényképez­te le Vári Emil. A „megyei Helikonnak” volt egy másik kiállítása is a Me­gyei Művelődési Központ szín­háztermében. Ez a képző-, iparművészeti jellegű bemuta­tó össz-színvonalát tekintve azonban elmaradt a fotósoké­tól. Az MMK-ban kiállítók kö­zül a kanizsai Pasqualetti-test­­vérek nevét érdemes kiemelni — különösen Eleonóra batik­a munkái árulkodnak tehetség­­­­ről. Ugyanez mondható el a­­ szintén kanizsai Dávidovics I László fafaragásairól is. A szokás hatalma: nem mindenki veszi észre az új jelzőtáblát, a Petőfi és Kossuth utca kereszteződésében, kanyarodik, ahogy szokott. (Kiss Ferenc felv.) F. SAHMAQONOV Aki kétszer halt meg 11 — Bűnügyi regény — fordította­: FERENCZ GYŐZŐ 1 281 Amint kiértünk a faluból, Vaszilij egy csomó újságot nyomott a kezembe. Pritikov szobájában találta. — Ezt olvassa, Nyikita Alek­­szejevics! Egészségügyi szakfolyóira­tok, az egyik két esztendős, a többi egészen friss. Az egyik­ben a cikk élén Raszkolcev képe tekintett rám. Valaki az egészet bekeretezte vastag pi­ros ceruzával. A másik cikk­nek csak a címét jelölték meg. — íme, a harmadik, nézze csak. Utalás van erre a két cikkre meg a névre is... És valaki ezt is megjelölte — la­pozott izgatottan helyettem Vaszilij. Hát ez csakugyan szerfölött érdekes. Skulikov egészség­ügyi szakújságokat olvas* Mél­­yet! Persze, úgy már érthető, hogy csupán annak az orvos­nak jár ki az érdeklődése, aki­vel együtt szökött meg a tá­borból. Hanem Vaszilij­ből kiscészü­­ódött valami. — Mondhatom, Nyüdte Mekszejevics? — Hogyne, hogyne, hallga­tom. — Mit gondol, miért előzött meg minket ez a Huszeinov vagy Husszein vagy hogy Lóg­ják? — Nos, erre nem olyan könnyű gyors választ találni... — Az viszont megeshetett, hogy címeket adott neki ez a Raszkolcev. Hiszen az embe­rek meg akarnak gyógyulni. Bizonyára Skalikov is. Egy da­rabig csak tűrte a haját, csak tűrte, azzan az ismerős orvos­hoz fordult. Skalikova azt mondta ennek a Huszeinov­­nak, hogy a férje már nem él. Ez az ázsiai viszont Raszkol­­cevvtől megkaphatta a címet. Nos? Ezek után az is elkép­zelhető, hogy Huszeinov is együtt i­tt velük a fogolytá­­bori kap. Az viszont már csak­ugyan fogas kérdés, hogy mi keresnivalója van Vlaszjevnél, hiszen nem öt kilométerre van innen! — Először is — kezdtem mondókámba — Skalikov alig­ha kereste föl Raszkolcevet. Valószínűleg előtte sem akarta föladni magát — Szerintem nem előre buj­kált! És nem is előre tűnt el a faluból, hanem előlem! Hi­szen tudjuk, hogy Skalikov nyomában — annak elutazása után — föltűnt ez a Huszei­nov. A vadacska viszont alig­hanem megneszelte a kalau­zoktól, hogy keresem, hát el­menekült — Akkor vajon mit csinált Huszeinov Rjazányban négy napig? Hiszen öt óra alatt ide lehet érni, nem kell ahhoz négy nap! Nos? — Ön biztos abban, hogy éppen őt láttam? — Nem én láttam, hanem te, s ezt én kérdezhetném tő­led! Rizsikov tüstént fölismer­te a rajzolt képről. — Megadom magam. Semmi kedvem bonyolítani a dolgot. De azért okkal föltételezhet­jük, hogy ennek az egész his­tóriának van egy másik ága is. Nekem viszont az járt az eszemben, hogy ebben a pil­­latban egy dolgunk van csu­pán: sietni! Szorult a hurok, szerintem Skalikov most elér­hető közelségbe került. Rjazányba egy járási szék­helyen át vezetett az út Bemen­tem tehát a rendőrkapitány­ságra, fölhívtam a megyei elv­társakat hogy keressék meg ezt a Pritikov-Skálikovot A vasúti személyzeti osztálynak ez bizonyára nem lesz nehéz. Bizony, sietni kellett, mert Huszeinov úr megelőzött min­ket Nézzük csak sorjában! Skalikov bizonyára úgy vélte — és igaza is volt, — hogy a legcélszerűbb oda bújni, ahol a legnehezebben található meg. Márpedig sok kalauz is­merőse volt, hát ő is felcsa­pott annak. De miért épp Hu­szeinov érkezése előtt? Ezek szerint újra csak meg kell is­mételni, hogy nem előlünk menekül, hiszen nem olyan tökkelütött hogy ne tudná: a pénzküldemények útját követ­ve előbb-utóbb ráakadnánk, ha azakmánk­. Nos, ha nem előttünk, akkor Huszeinov elől menekülhetett. Feltéve, ha tudta, hogy Hu­szeinov a nyomában van. Va­laki tehát figyelmeztethette. Most már magamban igazat kezdtem adni Vaszilij­nak: a szereplők közé be kell venni Raszkolcev doktort is. Úgy látszik Skalikovra valakinek nagy szüksége van. Vagy el­lenkezőleg... De miért és kik­nek? Közben meg is érkeztünk Rjazanyba, ahol Avgyusin elvtárs várt a megyei elhárí­­tóktól. Olyan idős mint Va­­szilij, ő is diák volt nemrég, s most nagyon örült, hogy ne­ki valló ügyben nyomozhat. Igen alapos munkát végzett máris. Megtudta, hogy Pritikov épp egy hete jelentkezett ka­lauznak a Moszkva—Taskent expressz egyik párnás kocsi­jába. Avgyusin természete­sen összehasonlította Skalikov és Pritikov fényképét a sze­mélyi nyilvántartóban. Egye­zett A vonat már elindult Taskentból és most épp Rja­­zany felé közeledik. Avgyusin fölhívta az egyik állomást, ahonnan azt a választ kapta, hogy Pritikov a hatodik ko­csiban teljesít szolgálatot.­­ (folytatjuk.) ZALAI HÍRLAP 1973. április 3. Búcsú Pais Dezsőtől (ISSG—1973) Búcsúzunk Pais Dezsőtől, a pénteken elhunyt Kossuth-dí­­jas akadémikustól, századunk egyik legnagyobb hatású ma­gyar nyelvészétől, a tanárnem­­zedékek ihletett nevelőjétől, a tudós szerkesztőtől. Elköszö­ntt a háza nevének vizsgála­tával 1911-ben kezdi nyelvé­szeti kutatásait. 60 évvel ké­sőbb így vallott indulásáról: „A zalai, közelebbről az Eger­­szeg környéki táj szemlélete és hangulata növelte bennem a földrajzi nevek iránti érdeklő­dést, fokozta a vizsgálatukra, eredetük felderítésére való tö­rekvést”. Később érdeklődése az egész magyar nyelvre kiter­jedt. 1924-től tanít az egyete­men, 1925 óta szerkesztette a Magyar Nyelv című folyóira­tot — alighanem ő volt a leg­hosszabb ideig működő ma­gyar szerkesztő. Életműve nem látványos, könyvei, cikkei is kisebb szek­rénykében elférnek. Munká­dban töltött 63 esztendeje mégis a magyar kultúra értékes ré­­sze, szőkébb szakmáján túl is ■vüágrt A Magyar Nyelv majd­nem 50 évfolyama Sert brue­­rtyom­át, igényességet, s azt a nünk Zalaegerszeg díszpolgá­rától, a régi zalaitól, aki nem­csak igazolványának adatai szerint volt megyénkbeli, ha­nem vonzódása, vallomásai, munkásságának szelleme alap­ján is, ritka szerkesztői erényét, hogy becenevet. Tanárok sok nem­zedékét nevelte a magyar nyelv szeretetére, így talán azokra is hat, akik nevét sem ismerik. A világos, logikus gondolatot­ tisztelte, ezért vitázott az Aka­démián, a szerkesztői asztal­nál, a vizsgáztató­ székben, ő maga mindig szemérmesen tit­kolta érzelmeit, de lehetetlen volt észre nem vennünk, hogy nyelvész-pedagógus buzgalma mélyén a magyar nyelv szere­te­te buzog, a magyar népé, s ezt­­a népet kereste története ködbevesző távlataiban, mun­kás jelenében, s nyelvi kuta­tásaival is ennek a népnek eszejárását, gondolkodását kí­vánta megismerni, bemutatni. Mi, Zalában élő tisztelői, ta­nítványai azért is voltjaink büszkék rá, s ezért is sajnál­juk, hogy már csak most idő­ben szólhatunk róla. 1886. március­­ 20-án született­ Zalaegerszegen,­­ s itt tett érett­ségi vizsgát. Matematikus­nak készült, magyar—latin —görög szakos tanár lett, s iro­dalmi cikkeivel tűnt fel. Itthon töltött állásta­lan esztendeje alatt kezdett a helynevek ma­gyarázatával foglalkozni, s Kehida, Hás­­hágy, Hottó ★ ★ ★ megírt cikkei­nek egy részét nem publikál­­ta több helyet kívánt hagyni a fiatalabbak­nak. A ma dol­gozó kutatók­­nyelvészek egyetemi okta­tók szinte kivé­tel nélkül mes­terüknek vall­ják Tosó tanár urat — fél or­szág ismeri e ta­­nítványi szere­tetből fakadó, elfogadott meg­szólítássá emelt jachft a megye élelmiszeripari üzemeinek egészségügyi és baleseti helyzete Az ÉDOSZ Zala megyei Bi­zottságának jelentése szerint az elmúlt évben tovább fejlő­dött a megye élelmiszeripari üzemeinek egészségügyi, mun­kásvédelmi és baleseti helyze­­■te. Jelentősen csökkent a ne­héz fizikai munka részaránya és a környezeti ártalom hatása a Zala megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál, a Zala megyei Tejipari Vállalatnál, a Zala megyei Sütő- és Édesipari Vállalatnál és a Zala megyei Gabonafelvásárló és -Feldolgo­­­­zó Vállalatnál. Az élelmiszeripari vállalatok ■szociális, kulturális, egészség­­ügyi, munkásellátási célokra­­ tavaly csaknem 32,5 millió fo­rintot fordítottak, 66,5 száza­lékkal többet az 1971. évinél. Ebből a beruházás jellegű ki­adások megközelítik a 29­ mil­lió forintot. Az ÉDOSZ megyebizottsága tavaly több közös vizsgálatot tartott a vállalatoknál a Kö­­JÁL-lal és az SZTK ellenőrző főorvosával, s az üzemegész­ségügy tapasztalatait ankéton vitatták meg az érdekeltekkel. Rendkívül nagy sikere volt a Zala megyei Tejipari Vállalat­nál és a Zala megyei Gabona­felvásárló és -Feldolgozó Vál­lalatnál megrendezett munkás­­védelmi vetélkedőknek. A ver­senyek első,­­második és har­madik helyezettjei jutalomban részesültek, s az elhangzottak­ból minden résztvevő sokat ta­nulhatott. A munkásvédelem­mel kapcsolatban tett intézke­dések hatására javult a bal­eseti statisztika is, bár nem minden vonatkozásban. A há­rom napon túl gyógyuló bal­esetek száma 99-ről 123 főre emelkedett, viszont 2246-ról 2177-re csökkent a kiesett munkanapok száma. Csökkent, mégpedig 22,6-ról 17,6-ra az egy balesetre jutó kiesett mun­kanapok száma. Tavaly sem halálos, sem csonkulásos bal­eset nem fordult elő. A megye­ élelmiszeripari üzemeiben öt részfoglalkozású üzemorvos működik. Ez gya­korlatilag azt jelenti, hogy a dolgozók 55,5 százalékára ter­jed ki az üzemorvosi felügye­let­ és ellenőrzés. Követésre méltó a Zala megyei Állatfor­galmi és Húsipari Vállalat példája, ott ugyanis mindkét üzemben szakképzett ápoló dolgozik, akik — az üzemor­vos távollétében — ellátják a kisebb sérülést szenvedetteket. A követelmény az, hogy vala­mennyi vállalat anyagi lehető­ségeinek felhasználásával fo­kozza az üzemorvosi ellátást, az egészségügyi fejlesztést

Next