Zalai Hírlap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-24 / 46. szám

1974. február 14. Új virágzás útján Az elmúlt két hónapban csaknem­­ minden hétvégén volt valamilyen rangosabb eseménye az amatőr színját­szásnak. Január 25—26-án Debrecenben került sor a Mű­hely ’74 elnevezésű országos szakmai találkozóra, amely­nek keretében a legjobb szín­játszó csoportok léptek fel, s kiosztották a „Szóljatok ját­szók, regölők”, a Népműve­lési Intézet által meghirdetett forgatókönyv-pályázat díjait. Ezzel egyidőben országszerte megkezdődtek a ,,Szóljatok játszók, regölők” elnevezésű verseny területi elődöntői. A megyei döntőket március kö­zepén Balmazújvárosban, Szolnokon,­ Salgótarjánban, Zalaegerszegen, Tatán és Bu­dapesten rendezik, s ezekről a rádió vasárnap délelőttön­ként és hétfő esténként hely­színi közvetítést ad. Az or­szágos döntő színhelye és időpontja: Debrecen, április 29. Ugyancsak áprilisban ke­rül sor egy másik nagyszabá­sú seregszemlére; az immár hagyományos Csokonai diák­színjátszó napokat, a Somogy megyei Csurgón rendezik 11. és 14-e között. Az Országos Színjátszó Fesztiválok idei „menetrendjébe” tartozik még a kazincbarcikai ifj. Horváth István fesztivál júniusi talál­kozója, a tatabányai Országos Munkásszínjátszó seregszem­le, a balassagyarmati Irodalmi Színpadi Napok, az Egyetemi Színpadok Országos Fesztivál­ja és a Szakmunkásképző In­tézetek diákszínpadjainak or­szágos találkozója. Egyszóval: nem múlik el hónap az évben fesztivál nélkül! Az amatőr színjátszás elő­retörése és fejlődése tulajdon­képpen azzal magyarázható, hogy az 1967-es egri konfe­rencia óta sikerült megfékezni a gombamódra szaporodó iro­dalmi színpadokat, amelyek az utóbbi évtizedben „arisz­tokratikus” módon teljesen el­különültek az amatőr színját­szástól. Működésüket az una­lomba fúló szavalatok és ora­­tóriumi előadások jellemez­ték. Műsoraikat kizárólag az évfordulókhoz, az ünnepsé­gekhez igazították, mert szá­mukra az volt a legkényelme­sebb. Ám ez nem volt szín­játszás, legfőképpen nem az, ami az öntevékeny színját­szást kell, hogy jellemezze. S az is az igazsághoz tartozik, hogy az irodalmi színpadok egy része közönség nélkül ma­ az amatőr színjátszás vadt. A fordulat 1968-ban ■kezdődött, a Népművelési In­tézet szárnyai alá vette az amatőr színjátszó mozgalmat és szervezett keretek között fejlesztette tovább. 1970-ben hirdette meg a „Szóljatok szép szavak” elnevezésű, több évre szóló közművelődési progra­mot. 1971-ben 700 öntevékeny együttes nevezett az országos verseny­re, amelyet a Rádió is párt­fogásába vett. A sok jó szín­játszó csoport közül is ki­emelkedett a Tatabányai Bá­nyász Színpad (1972-ben 15 különböző műsort mutattak be és 206 előadást tartottak az országban), a budapesti Csik­ Sós Imre Színpada, a szentesi Horváth Mihály gim­názium Diákszínpada, a zala­egerszegi Reflex Színpad, a debreceni Alföld Színpada. A szentesi gimnazisták meg is nyerték a vetélkedő nagydí­ját (megérdemelten, hiszen a szájhagyományokon alapuló népi rigmusokból gyűjtöttek össze csokorra valót, amiből aztán színpadi játékot kerekí­tettek), ami nem volt más, mint egy mikrobusz. Mosta­nában ezzel járják a Szentes környéki falvakat, tanyaköz­pontokat, olyan helyekre vi­szik a kultúrát, ahová eddig még a Déryné Színház sem­átogatott el A Népművelési Intézet má­sik kitűnő ötlete volt, hogy az országos vetélkedők előtt meghirdette a forgatókönyv pályázatot. Ez serkentőleg ha­tott az együttesek vezetőire, mert a beküldött pályaművek igazolják, hogy a népköltésze­ti értékeiket, a néphagyomá­nyokat és életszokásokat szín­padra lehet és kell is állítani. De nemcsak a kiosztott dí­jak, elismerő oklevelek jel­zik, hogy az alkatór színjátszó csoportokat és irodalmi szín­padokat hivatalosan is elis­merték, hanem az az intéz­kedés is, hogy ezeket az együt­teseket az idén már minősítik is. Az erről szóló szabályzatot — a Művelődésügyi Miniszté­rium jóváhagyásával — a Népművelési Intézet dolgozta ki. A minősítés nem kötelező érvényű, tehát attól még nem lesz „kisebb”, vagy „harmad­rangú’’ egy színjátszó csoport,­­ hogy nem kéri a hivatalos­­ minősítést. Az intézkedés el­sőrendű célja, hogy a Nép­­­­művelési Intézet hű képet­­ kaphasson arról, a hasznos és fontos művelődéspolitikai funkciót betöltő együttesek­ milyen színvonalon és milyen hatókörben, továbbá milyen tartalommal működnek. A minősítésnek azonban alapve­tő feltételei vannak, így alap­­minősítést csak azok az együt­tesek kaphatnak, amelyek legalább fél éve működnek és részt vesznek a megyei feszti­válokon, bemutatókon. Az országban pillanatnyilag 2000 amatőr színjátszó csoport működik. Hazánk felszabadu­lásának jövő évi, 30 éves év­fordulójára „Hazánkról szól­jatok szép szavak” elnevezésű vetélkedőt rendez a Népmű­velési Intézet. A versenyki­írást hamarosan elküldik az amatőr színjátszóknak. A té­ma: a felszabadulás, amelyet helytörténeti dokumentumok­kal, dramatizált riportokkal, lírai és drámai műsorokkal lehet felidézni. ZALAI HÍRLAP Kis Dénes őrségben Gyermeteg lobogóm alatt magam vonulok fegyvertelen sereg Magamtól vedlettem le pajzsot és fegyverzetet Szívem fölött már semmi sincs csak az ember bőre eget érintik puhán a szívverések lábam nyugodni jár füves mezőkre s kezem virágok egek őre Polner Zoltán fehér gyón Tövissel vert némaságom, faggyal szegett szavaim. Füstölgő holdfényben látom kiterített arcomat. Megriasztott folyó, fűzfák, menekülő szél, utak. Fejszecsapás-nehéz bájnál, koporsószeg-éjszakák. Évszakok mélyére mennék: felhők, csillagok alá. Hadd terítsék szemeimre a fuldokló siratást. Kezed árnyékát a számra, ingerlő, vad melleid. Mosolyod, ha visszanézel: zuhanó, véres madár. Sz. Takács Ágnes: EMBERPÁR (Az Egervári Művésztelep anyagá­A „Napról napra hitet kell tennünk” A nevelés feladatairól a nagykanizsai Landler Jend Gimnáziumban Nevelés, emberformálás, a szocialista emebereszmény megközelítő kialakítása.... Mindez tulajdonképpen meg­­foghatatlanabbnak tűnik, mint a tananyagcsökkentés, mint az érettségi szabályzat módosítá­sa, a fakultatív tárgyak rend­szerének fokozatos bevezetése a gimnáziumi oktatásba, vagy a közel kétes­ztend­ős oktatás­­politikai határozat bármely végrehajtandó pontja.­­ — Pedig a nevelőmunka fej­lesztése a határozat legközpon­­tibb, legfőbb eleme. Minden más egyéb — például a tan­anyagcsökkentés is — csupán keret, amelyet tartalommal kell megtölteni — mondja Zsoldos Ferenc, a nagykani­zsai Landler Jenő Gimnázium és Szakközépiskola igazgató­ja. — Intézményünkben akár nevelőtestületi értekezleten, vagy akár hétköznapi beszél­getések keretében gyakran el­hangzik: a gyerekeket közéleti emberré kell nevelni! El kell érni, hogy ne csak otthon érez­zék magukat a mi társadalmi rendszerünkben, hanem magu­kénak érezzék azt. Hol kezdődik a közéleti em­ber? Valahol ott, hogy az ille­tő átlép saját dolgain, gond­­ain, s körülnéz. Észreveszi a dolgokban és gondokban a kö­tését. A következő lépcső, ha már részt is kér belőle. De mi­yen a közéleti diák? Korszerűbb diákeszmény — Aki nem elégszik meg csupán az iskolai munkák, kö­telességek teljesítésével — mondja az igazgató. — Fontos feladatnak tekintjük, hogy ezt a fajta elégedetlenséget feléb­resszük a tanulókban. Sok ilyen aktív gyerekünk van. Nyolcvan tanulónk dolgozik például ifivezetőként az úttö­rőházban, vagy egykori iskolá­jukban. Tudunk volt gyere­keinkről, akik csoportfelelősök az egyetemen, vagy KISZ-tit­­károk, a város üzemeiben. A már említett elégedetlenség felébresztése a munkára neve­lés egyik fontos eszköze, hi­szen arra készteti a fiatalokat, hogy ne csak kötelességszerűen megtanulják, de alkalmazzák is a magukba gyűjtött tudás­anyagot. Vagyis az anyag ne csak a maguk szubjektív egyé­niségét gazdagítsa, hanem használják is azt fel. E „kamatoztatásnak” számos módja van a Landler-ban. Pél­dául a sikeresen működő közel 40 fajta, a legkülönbözőbb ér­deklődési köröknek megfelelő szakkör, illetve az öntevékeny­séget fejlesztő egyéb formák. A néprajzi és nyelvészeti gyűj­tőmunkát folytató honismereti szakkör országos hírű, tagjai a középiskolai szintet meghala­dó, tudományos munkát vé­geznek. A fotó-szakkör is rég kilépett már az iskola kere­teiből, hiszen gyakran a város szolgálatába áll. Sorolhatnánk tovább is a pezsgő életű, a szorosan vett iskolai munká­ból, tananyagból egyre inkább „kitekintő” szakköröket, klu­bokat. * — Az anyagot bevágó, szín­jeles egykori diákeszmény ide­je lejárt — mondja Zsoldos Ferenc. — A mai eszmény jó­val korszerűbb. Szerezze meg azokat az ismereteket, amelyek szükségesek a maga tudása to­vábbfejlesztésére, összpontosít­son azokra a területekre, ame­lyek majdani munkájával lesz­nek kapcsolatban. Legyen jár­tas egy területen, de legyen kitekintése! Szocialista világnézettel Mindez persze nem csupán megfogalmazott óhaj. A Land­ler Jenő Gimnáziumban több­nyire ilyen fiatalok nevelőd­nek. A fiatalok elvezetése a mar­xizmus megismeréséhez, vagy annak bebizonyítása, felfedez­tetése, hogy a szocializmus fel­építése minden e­­bernek alap­vető érdeke, vagyis a világ­nézeti nevelés alapvető felada­tait ellátni egy középiskolában — egy kívülálló számára — már kevésbé tűnik nehéz fel­adatnak, hiszen az ember fel­tételezi, hogy az ide került gyerek valahol már ateista ne­velést kapott. Ám a feladat nem ilyen egyszerű. — A világnézet formálása az oktatásban is jelentkezik, e te­kintetben bármely szaktárgy meghatározott szerepet tölt be. — De el tudja-e vezetni a diákot a mi világnézetünkhöz az a pedagógus, aki esetleg más meggyőződésű? — Ha istenhívő pedagógusra gondol, a mi intézményünk­ben nincs ilyen. A mi mun­kánkat ugyanis a szocialista világnézettől idegen, a mate­rializmussal szemben álló, tár­sadalmunk, pártunk céljaitól eltérő felfogásban nem lehet végezni. Nekünk napról napra hitet kell tennünk a meggyő­ződésünk­ mellett és bizonyíta­ni kell... Összhangban a családdal Hányszor hallani még min­dig a szülőktől: nem érek rá, dolgozom, neveljen az iskola! S közben megfeledkeznek ar­ról, hogy a család is a nevelés egyik intézménye. — Az iskola és a családi ne­velés két különböző dolog, no­ha a kettőnek összhangban kell állnia — mondja Zsoldos Ferenc igazgató. — Mikor van összhang? Ha például a gye­rek egyenrangú fél a család­ban, s ugyanazt érzi az iskolá­ban is, már meg­van az össz­hang. Ha az iskolában is, oda­haza is törődést érez, megint összhang van. Persze nem vé­letlen, hogy az oktatáspolitikai határozat ennek az összhang­nak olyan különös hangsúlyt ad. Számos konkrét tenniva­lónk van még a szülői házzal való kapcsolat elmélyítésére, fokozására. A Landler Jenő Gimnázi­umba naponta legalább húsz szülő jár be érdeklődni. S már nemcsak az osztályzatok, az előmenetel felől. Cél nélkül — semmit A Landler Jenő Gimnázium és Szakközépiskola azok közé az intézmények közé tartozik, amelyek az oktatás helyzetéről és korszerűsítéséről szóló párt­­határozat megjelenése előtt mint véleményező, javaslat­­tevő, megerősítő — részt vett a határozatot megelőző előké­szítő munkában. Így az abban foglaltak nem érték váratlan­­ul a tantestületet. — Eddig is volt nevelő munka az iskolákban és ezu­tán is lesz — mondja az igaz­gató — Hiszen mi egyetlen mondatot nem mondhatunk ki cél nélkül.. . Nem játszha­tunk. Mi óráról órára magun­kat adjuk. ■. L | ~] "------------------------------r-—1 Élete célja, tartalma: a költészet „Bátor és nehéz vállal­kozás Surányi Ibolyáé, olyan hivatott és szenve­délyes művészé, aki tud­ja, létünk és költészetünk izzó vasrózsa közepéig nyit utat vallomás-vállal­kozásával, hogy lássuk múltunkat és ismerjük meg jobban önmagunkat, legyünk bátrabbak a teg­napban, a jelenünkben és jövendőnkben.” ♦Juhász Ferenc) ▼ALÖBAW különös vállal­kozás. Soha nem szerződött színházhoz. A hírnév nem vonzotta különösebben. Többet gondolkodott, mint szavalt, többet szerkesztett, mint föl­lépett... Lehet, hogy pontat­lan a megfogalmazás, de úgy vélem, az irodalom mélyebben érdekelte, s talán másképpen mint általában a színésznőket. Éppen ezért, nem elégítette ki a színművészeti főiskola elvégzése, párhuzamosan járt az ELTE bölcsészkarára, ahol magyar irodalomból és angol­ból szerzett tanári diplomát. Az egyetemi színpad megalakulá­sa óta (1957) ő volt a színpad irodalmi vezetője. Jelenleg versmondást tanít az ELTÉN — ezen belül természetesen a szép beszéd, a helyes magyar kiejtés elsajátíttatása a célja, és az elvont gondolkodás ké­pességének kialakítása. Jegy­zeteket ír, és egyik legfőbb gondja, hogy még mindig nincs megoldva Magyarországon a pódiumművész-képzés. Aktuá­lis gond, s nem csoda, hogy ne­ki jut legtöbbször eszébe, hi­szen a Színházművészeti Szö­vetség előadó tagozatának tit­kára. ő indította meg és szer­kesztette a televízióban a Köl­tészet sorozatot, a rádióban a vasárnapi verseket. Ez év áp­rilisától új sorozat indul — szintén Surányi Ibolya szer­kesztésében — a rádióban, Versszínpad címmel. Első íz­ben Ady Endrét idézik, Lati­­novics Zoltán, Pléchy Blanka és Major Tamás közreműködésé­vel. ★ CSÜTÖRTÖKÖN délután először a zalaegerszegi Ifjú­sági Házban, kétszázötven ipari tanuló előtt mutatta be az „Én bús szívem vidámsága” című műsorát. (Egyetemi elő­adói és szerkesztői tevékeny­sége mellett sokat szerepel mint előadóművész Budapes­ten és vidéken egyaránt.) Egy­szerű kedves jelenség, geszte­nyeszínű haja már őszül kissé, arca sminktelen. Nincs benne semmi „művésznős”, ami még­is azzá avatja, az szép zengésű hangjának ereje, előadói ta­lentumának szuggesztivitása. ★ A FELZÚGÓ TAPS után mosolyogva meghajol, kijön a teremből, felfut a lépcsőn és elragadtatva mondja: Csodá­latos volt. Nem önmagát, a közönséget dicséri lelkesen. A srácokat és lányokat, akikből a holnap munkásai lesznek és akik néma csendben és áhi­­tatos figyelemmel követték Balassi, Ady, Tóth Árpád, Ba­bits, Juhász Gyula és József Attila versbe költött gondola­tait. — Láttam az arcukon, értik és érzik! Azt hiszem monda­nom sem kell, nincs ennél na­gyobb öröm, magyarázza és gyorsan pergő szóáradattal bi­zonygatja, soha még nem volt a magyar ifjúság ilyen fogé­kony a költészetre. Leül a fotelbe, mosolyog. — Valahogy úgy alakult az életem, hogy célja tartalma, lényege lett a költészet, az irodalom. Kislány voltam még, amikor egyszer fölbátorkod­tam Ascher Oszkárhoz és kér­tem, hallgasson meg. Nem is sejtettem, hogy ez a találko­zás sorsdöntő lesz. Miután meghallgatott, szigorú taní­tómmá szegődött. Faragott, formált és bízott bennem. Er­re bizonyíték, hogy közös Tóth Árpád estet vállaltam vele. Az volt az első emléke­zetes fellépésem, igazi életem kezdete. A véletlen játéka? Nem va­lószínű, sokkal inkább termé­szetes dolog, hogy Surányi Ibolya fia a húsz éves Fábri Péter költő, aki immáron har­madik kötetének összeállításán dolgozik. ★ TÖBB IRODALMI estet szerkeszt, mint amennyin fel­lép. A kulisszák mögött él, ideje sohasem volt arra, hogy sztárrá váljon. Gondolkodni, intézkedni kellett, követni a költészet útját az előadó és a közönség között. Hol közvetve, hol közvetetten hinteni a szép magyar szó, a szép gondolat magját, valahogy azzal a hit­tel, amelyet Balassi így fogal­mazott meg: „Én is azért az magyar nyelvet azzal akartam meggazdagítani, hogy megis­­merjék mindenek, hogy ma­gyar nyelven is meg lehetne ez az, ami egyéb nyelven meglehet ” M. K. Surányi Ibolya Zalaegerszegen 7

Next