Zalai Hírlap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-12 / 264. szám
014. november 12. Szerdától: megyei pályaválasztási hetek Többezer nyolcadikos reálisabb pályaválasztásáért közérdeklődést keltett 1973 —74 fordulóján az a kanizsai pályaválasztási program, amelyet a város szakmunkásképző intézete, az üzemek és a Megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet rendezett az úttörőházban. Ennek során előbb a kanizsai nyolcadikos diákok részére tartottak sokoldalú, élményt keltő és jeles felvilágosító tevékenységként is értékelhető pályaismertető rendezvényeket — természetesen a szülőket is bevonva a kanizsai szakmunkásképzési lehetőségek ismertetésében, majd januárban a járásbeli végzősök részére rendezte meg ugyanezt a városi művelődési központban a 406-os szakmunkásképző intézet. A hasznos programoknak nagy része volt abban, hogy a mostani tanévre jórészt megszűntek a korábbi beiskolázási gondok a 406-os számú tanintézetben. Mint a Megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézetben elmondották, a tavalyi kanizsai kezdeményezést — tovább szélesítve a propagálási tevékenységet — az idén november 13—23-a között Zalaegerszegre is kiterjesztik. Ezeken a napokon a megyeszékhely, illetve az egerszegi és a szentgróti járás végzős nyolcadikos diákjai veszik birtokukba a Megyei Művelődési Központot, ahol sokszínű pályaismertetési rendezvények várják a fiatalokat. Emellett a pályaválasztási tanácsadó munkatársai pályaismertető szülői értekezleteket tartanak minden városi és községi körzeti iskolában, s megjelenik a pályaválasztási tájékoztató idei füzete is, amely mintegy száz oldalon ismerteti a megyei szakközépiskolák, gimnáziumok és szakmunkásképző intézetek, továbbá a megyei szakemberszükséglet biztosításában érdekelt országos középfokú iskolák kínálta továbbtanulási lehetőségeket. E rövid summázás után érdemes részletezni az érdekelt végzős diákok előtt álló egyegy pályaválasztási nap programját, amely bizonyíthatja a rendezvények tartalmasságát. A Megyei Művelődési Központ pályaválasztási kirándulására érkező nyolcadikosokat először a stúdióprogram várja, amelyen színes, hangosított diafilm-bemutatóval kívánják felkelteni a fiatalok érdeklődését a pályaválasztás felelősségteljes kérdése iránt. Ezután délelőttönként öt osztálycsoport tekintheti meg azt a nagyszabású pályaválasztási kiállítást, amely 12 pavilonban mutat be 12 szakmacsoportot, öszszesen több mint félszáz szakmát. (Nagyméretű fényképek ábrázolnak egy-egy munkafolyamatot, szöveg és grafika ismerteti a pályakövetelményeket, továbbá anyag, gyártásfolyamat és késztermék bemutatón kalauzolja végig a diákokat a szakmacsoportok egyegy szakembere.) Lesz szellemi totó — jutalommal — a látottakról, irodalmi pályázat, a délelőtti program zárásaként pedig pályaválasztási filmek peregnek a színházterem nonstop vetítésén. A délutáni programban előbb a 407-es szakmunkásképző és a megyeszékhelyi szakközépiskolák műhelytermeinek megtekintése következik, majd a programokat sokoldalúan támogató egerszegi gyárak várják pályaismertető üzemlátogatásra a fiatalokat. Ezek a programok egyrészt a fiataloknak a fizikai munkával kapcsolatos véleményét hivatottak kedvezően alakítani, másrészt a diák, az iskola és az üzem találkozásával rendkívüli alkalmat kínálnak a tapasztalatokon alapuló, s várhatóan ezért minden másnál hatásosabb pályaválasztási beszélgetéshez. Délutánonként egyébként szívesen látják a gyermekükkel érkező szülőket is a rendezők, s ebben az időpontban külön ügyeletet tartanak részükre. A pályaválasztási kiállítást a későbbiekben Kanizsán is bemutatják. A zene pattogó ütemére piroscsizmás lábak mozdulnak, ropják el fiúk és a lányok a tüzes csárdást. A tavaszi országos szövetkezeti néptáncfesztiválon ezüst I. fokozatot elért egerszegi KISZÖV-táncegyüttes új műsorra készül. Ugorjunk a táncba címmel eddigi sikeres számaikból és új koreográfiákból összeállított színes, látványos produkciót mutatnak be november 30-án, a Megyei Művelődési Központban. A Csárdás című kompozíció után a legényvirtust idéző botostánchoz készülődnek a fiúk. Amíg a bemelegítés folyik, az együttes vezetőjével és néhány tagjával az év eseménynaptárát lapozzuk át. Braunná Nagy Erzsébet a számára legkedvesebb emléket eleveníti fel. — Férjemmel, Lászlóval — aki szintén az alapító tagok közé tartozik — májusban kötöttünk házasságot. Számunkra is meglepetés volt az a színpompás esküvő, amit társaink rendeztek. Hatvan-hetven, népviseletbe öltözött táncos vérfala között vonultunk a házasságkötő terembe. Díszkísérettel tettük meg az utat a városi tanácstól a KISZÖV- székházig, ahol aztán reggelig tartó lagzit csaptunk. — Emmlékezetes marad a balatonfüredi szereplésünk is — meséli tovább Holczmüller József. — A hivatalos fellépések mellett érdekes feladatot kaptak a résztvevő együttesek ezen a fesztiválon: a híres füredi sétányon menettáncot kellett bemutatni. A mi botostáncunkat a zsűri különdíjjal jutalmazta. Hogy nemcsak a zalai és a megyehatárokon túli közönség tapsol a KISZÖV-táncegyüttesnek, azt bizonyítja az a nagysikerű lengyelországi turné is, amelyet Kristály Imre idézett fel. — Eddigi eredményes munkánkért az OKISZ tíznapos lengyelországi úttal jutalmazta az együttest. Napközben Varsóban, Gdanskban, Lodzban, Zakopanéban, Sopotban turistáskodtunk, szórakoztunk, pihentünk, esténként pedig a vajdasági központi művelődési otthonokban szerepeltünk. Hogy mi tetszett leginkább műsorunkból a lengyel közönségnek? Természetesen a csárdás, amit azonnal meg akartak tanulni. Hogy ne maradjanak adósaink, mi polka-leckéket vettünk tőlük. Szakmai és baráti kapcsolatot alakítottak ki a lodzi Dobron Ének és Táncegyüttessel. A kellemes lengyelországi találkozás után hamarosan viszontláthatták őket, s augusztus 20-án, a Letenyén rendezett Mura menti kulturális napok egyik estjén közös fellépést is tartottak. — S ha már az ősznél tartunk — kérdeztük Gerencsér Zoltántól, az együttes vezetőjétől —, mivel telt a kiszövösök elmúlt két hónapja? — Munkával, szüntelen gyakorlással, próbákkal. November 30-án eddigi hagyományainktól, stílusunktól kissé eltérő műsort szeretnénk bemutatni, amelyben a látványos kollektív produkciók mellett szólótáncosok is bemutatkoznak. Braun László például botostánccal fog szerepelni. Ezenkívül a vásári mutatványosbódék dróton rángatott, mulatságos figurái kelnek életre a Bábok című, pantomim-jellegű táncban, amelyet egy kislány és két fiú ad elő — fejezte be az együttes vezetője, majd a szünetben már felfrissült, tánchoz készülődő társasághoz fordult. — A Huszárverbulikhoz kérem a fiúkat! Felhangzanak a zene első taktusai, a figyelem a pódium felé irányul. A fürge táncos lábak ismét megmozdulnak. K. M. Polkát a csárdásért KISZOV-táncosok az elmúlt idényről és terveikről Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére országos iparművészeti kiállítást rendeznek a közeljövőben Budapesten az Ernst Múzeumban. Németh János zalaegerszegi Munkácsy-díjas iparművész három kerámia plasztikát készít a kiállításra. ZALAI BlLAF Csökken a szabálysértők száma a szentpéterúri községi közös tanács igazgatási területén A szentpéterúri községi közös tanácsnak egyetlen társközsége a 420 lakosú Gétye. A székhelyközséggel és a külterületekkel együtt 2200 lakosa van. A községi közös tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban a szabálysértési ügyintézés tapasztalatait tárgyalta. Megállapította, hogy az igazgatási területen jelentős javulás történt, s csökkentek a szabálysértések. 1970-ben 35 szabálysértést tárgyaltak, 1973- ban már csak 20-at, ebben az évben pedig a vb-ülés napjáig mindössze nyolc esetben kellett összeülni a szabálysértési bizottságnak. A nyolc szabálysértésből tulajdon elleni öt, mezőrendészeti szabálysértés egy fordult elő, tankötelezettség elmulasztásáért egy, és rádió bejelentés elmulasztásáért szintén egy alkalommal kellett határozatot hoznia a szabálysértési bizottságnak. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy a szabálysértési határozatok megfelelnek a jogszabály előírásainak. A községi tanács vezetőinek célja a megelőzés. E téren is történt előrelépés. A szabálysértők közül senki sem követett el újabb kihágást. Az eljárások során kiszabott büntetés ellen senki sem nyújtott be fellebbezést, s a pénzbírságot egy esetben sem kellett elzárássá átváltoztatni. Palánták a tavaszra Több tízezer dísznövény-palántát dugványoznak és teleltetnek Zalaegerszegen a városi tanács építő- és parkfenntartó üzemében. A szaporítás után a jövő év tavaszán, a város parkjaiba kerülnek kiültetésre a díszítő virágok. Járt utak és kísérletek SZOMBAT ESTE. Ha akadékoskodni akarnánk, azt mondhatnánk: a Szép sem mindig tetszik, a Vadnai sem az a kimondottan mai és nem mind arany az sem, ami Fényes — jóllehet majdnem az! Kinek van azonban kedve akadékoskodni, amikor egy szórakoztató Szombat estét láttunk és különösen, ha meggondoljuk, hogy Szép Ernő helyett mondjuk Kabay... De hadd ne személyeskedjünk! Maradjunk abban, hogy Szép Ernő volt olyan jó író, hogy műveinek helye legyen a Magyar Televízióban. Talán csak nem egyszerre, egyműsorban, hanem egyenként. De, ha már ilyen szépen összekerült a Kremes, meg az Ida, hát azsem nagy baj, legfeljebb nem egészen érthető. De az ugyebár kinek fontos? Különben a kettő között ült a zongorához Fényes Szabolcs és az ő valóban kimeríthetetlen dallamvilágú zenéje, valamint néhány kitűnő előadóművész segítségével Csenterics Ágnes rendező olyan lendületes, kellemes revüt produkált, amely meghatározóan befolyásolja az ■egész estről alkotott véleményünket. Nem is megrovásképpen hát, inkább csak megszokásból jegyezzük meg Vadnai László: Egy bajnok ne legyen szerelmes című bohózatának apropójaként: hát tényleg nincs mai kabarészerző és mai bohózat? ... UNOKÁINK IS LÁTNI FOGJÁK ... Mármint azokat a budapesti épületeket, amelyeket a szombat délutáni műsor keretében bemutattak. A műsort magát azonban — éppen a benne szereplők és a televízió érdekében reméljük — nem. Ritka rosszul felépített és vezetett műsor volt! Addig még csak rendben lett volna, hogy előre elkészített filmeken az öt építész bemutatta alkotását. Ám ekkor vita következett három más építész, egy újságíró és a műsorvezető részvételével. De milyen vita? Semmilyen! Azt vártuk volna, hogy a résztvevők sorra veszik az épületeket és elmondják, hogy véleményük szerint pedig mi bennük a jó és mi a rossz. Nem így történt. Kapkodó, csapkodó, ide-oda táncoló csevegés lett a dologból, amely — amennyire meg lehetett ítélni — a tervező munka nehézségeit ecsetelte. Elsősorban a műsorvezető Kopeczky Lajos, de a résztvevők hibájából is. A műsorvezető aztán az egészre a befejező körmondatával tette fel a koronát: amilyen hosszú volt, olyan kevés volt az értelme. SZÓLJATOK JÁTSZÓK, REGÖLÖK ... Nem olyan sokszor szerepelnek zalaiak a televízió műsorán, hogy ne figyeltünk volna fel a lovászi—letenyei pávakör Virágos kenderem című énekes-táncos összeállítására szombaton, kora este. De az igen szépen, kultúráltan felépített összeállítás, és a többnyire középkorú szereplők természetes, minden erőszakolt színészkedést mellőző játéka (Lakos Zoltán és Sebők Imréné rendezése) különben is figyelemre és elismerésre méltó volt. Nem maradt el az öregcsertői együttes nagyigényes produkciójától, de még a híres kalocsai együttes fiatal, és láthatóan rutinos színjátszóinak előadásától sem. CSENDESEK A HAJNALOK. A Mikroszkóp Színpad kísérletének minden dícséretreméltó értékét elismerve sem tudtunk megfeledkezni arról, hogy Borisz Vasziljev kisregényének szovjet filmváltozatát nem olyan rég láttuk és a napokban újra láthattuk a mozi műsorán. Az utóbbi éveknek ez a legszebb, legnagyobb filmélménye kétségtelenül megkönnyítette az egyetlen díszletben játszódó és ezért szükségmegoldásokhoz folyamodó darab (a lányok meghalnak, majd beszélni kezdenek magukról) megértését, ugyanakkor azonban állandó összehasonlításokra késztetett, s ez bizony nem kedvez az elmélyült műélvezetnek. Vajon nem lett volna helyesebb a november 7-i ünnepi alkalommal most már inkább a filmet műsorra tűzni?... KÉT SZÍNÉSZ, EGY SZEREP ... Kirill Lavrov leningrádi színész játszotta Budapesten — oroszul, Kállai Ferenc, a Nemzeti Színház színésze játszotta Leningrádban — magyarul A revizor című Gogol-komédia polgármestere szerepét. Erről a színházi kísérletről adott tudósítást a műsor. A kísérlet minden különleges érdekessége mellett bizony nem mondott mást, csak azt, amit a régi, rosszmájú orvosvicc: „az operáció sikerült, a beteg meghalt”. A kísérlet által próbált út nem járható. A színész, legyen bármilyen nagy, nyelv nélkül — semmi. Legfeljebb — egzotikum egy estére, amiből esetleg annyi állapítható meg, hogy Lavrov inkább orosz, mint Kállai. Ez viszont evidencia. HÉT. Akár hiszik, akár nem. Sugár András már finnül is tud. Ha így folytatja, nem fogunk csodálkozni, ha legközelebb már szuahéli nyelven fogja megszólítani Mobutut... De arra, hogy abból a kislányból, akit a Bartók Béla zenei középiskola renoválásával kapcsolatos rendellenességek illusztrálására mutattak be, lesz-e zenész, ha így folytatja, nem esküdnénk meg. Véleményünk szerint a kislány inkább a túlzó szülői sokat akarásra példa reggel nyolctól este nyolcig tartó tanfolyam járásával, nem pedig az iskola tatarozásának elhúzódásából származó károkra. Ha elkészül az iskola, még rosszabb lesz neki. Azokat a szüneteket is „hasznosabban” fogja tölteni, amelyekben jelenleg villamosozik. Szegény. H. S. Hét nő a pult mögött ÁLLUNK, kiszolgálásra várva. Középkorú asszony fordul hátra: — Ha megbocsát — kezdi — a tanácsát kérném. Búzavirágkék a heverünk, subaszőnyeget akarok mellé. Milyen színekkel csináljam? Meghányjuk-vetjük a dolgot, észre sem véve, hogy a fiatal eladó — sáriba, fekete, piros fonalakat rakott a pultra. — Sajnos, búzavirágkék nincs, nem tudom összeilleszteni, de a sárga, a fekete, a piros minden árnyalata illik hozzá. Szívesen járok ide, Zalaegerszegen, a postával szembeni kis divatáruboltba vásárolni és nézelődni. Az üzletvezető, a helyettese, a pénztáros, az eladók — ők heten —az évek folyamán személyes ismerőseim lettek. Tanúja voltam jónéhányszor, hogyan oktatják jó szóval, türelemmel kereskedni a tanulókat, miként térnek vissza újra és újra a törzsvásárlók. Érdekes bolt ez a maga nemében. Amikor ideköltöztek, átalakítás miatt zárva volt a Bárányban a divatáru, s nem volt még a Centrum. Déli szü net nélkül tartottak nyitva, hogy a nap minden szakában legyen hova bepienniük a vásárlóknak. S így tartanak ma is nyitva. — Érdemes — mondja Baranka Józsefné üzletvezető — nem volt időszak ez, s nemcsak a vásárlóknak, nekünk is fontos. Hogy mennyire, annak igazolására elmondja, nincs a boltnak úgynevezett bázisterve, mert hiszen a tavalyi év éppen a Bárány zárvatartása miatt különleges volt számukra, újbóli kinyitása, majd a Centrum belépése miatt jelentős forgalomcsökkenésre számítottak. S most, ha az elmúlt évet bázisnak vennék, akkor sem volna szégyenkeznivalójuk: szinte azonos a forgalom. HOGYAN ÉRTÉK EL? Azt mondják, az üzletvezető felhajt mindent, amit a vásárlók keresnek. Mer új dolgokat hozni, s igaza van, mindig megjön rá a vevő. ő viszont azt mondja, igaz, hogy ma egészen más az ő helyzete, mint volt, mert gyakran utazhat, odamegy, ahova szükséges, bemutatókra, vásárokra, így ismeri mindazt, ami kapható, s abból rendszerint szerezni is tud. Ám hiába volna mindez, mert a dolgok végül is a pult mellett dőlnek el, azon, hogy visszajön-e holnap a mai vásárló. És visszajönnek a vevők. — Hogy milyenek a munkatársaim, hadd mondjak el csak egyetlen dolgot. Nem múlt el nap, hogy szóba ne került volna a mezőgazdaság nehéz helyzete. Mit tehetünk mi, hét — köztük négy családanya — egész héten át a pult mögött trappoló nő — tanakodtunk nemegyszer. S mert nálunk nem szervezték, felhívtuk az állami gazdaság igazgatóját, megkérdezve, szükség van-e a munkánkra? Szükség volt, elmentünk vasárnap almát szedni. Nem dicsekszenek, csak jó érzéssel megemlítik: az almáskertben tanúsított szorgalmukért dicséretet kaptak, s a pénzt, amit kerestek, a vietnami nép megsegítésére ajánlották fel. TALÁN NEM TÉVEDEK: ez utóbbi momentum is felel, azért kedvelt ez a kis üzlet, mert ők heten, ott a pult mögött ilyen emberek. T. S. _ __