Zalai Hírlap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-01 / 51. szám
1975. március 1. Segítség a tervkészítéshez szocialista gazdaság egyik jellemzője a tervszerű gazdálkodás. Fontos, hogy reális tervek határozzák meg az irányt, s nemcsak rövid, hanem hosszabb távra is lássák a célokat. A mezőgazdasági üzemekben a téli hónapokban dolgozzák ki a terveket, amikor az előző esztendő értékelésének adatai rendelkezésükre állnak. Most, hogy az elmúlt években a közös gazdaságok körében nagymérvű koncentráció zajlott le, méginkább nőtt a tervkészítés jelentősége. Az Észak-zalai Tsz-ek Területi Szövetségének közgazdasági csoportjánál arról érdeklődtünk, igénylik-e az üzemek a tervek készítésénél a segítséget? Mint kiderült, a téli időszakban a zárszámadások előkészítésénél és a tervek kidolgozásánál szívesen látják az üzemek a szövetségi szakemberek közreműködését. Főképpen a frissen egyesült, vagy a problémákkal küszködő szövetkezetek. Az éves tervek kidolgozása kevesebb segítséget igényel, a középtávú terv mindenütt támpontot jelent, viszont a középtávú fejlesztési tervek készítésénél annál inkább igénylik a közreműködést. A szövetség területén működő tsz-ek 80 százaléka kedvezőtlen termőhelyi adottsággal rendelkezik. Ezekben az üzemekben a bevételek úgyszólván csak a kiadások fedezésére elegendőek, jelentősebb fejlesztésre nem képesek. Éppen ezért szükségük van fejlesztési támogatásra, de hogy ezt megkaphassák, megalapozott fejlesztési tervet kell kidolgozniuk. Ezek általában öt évre tartalmazzák a gazdaságok elgondolásait. Az elmúlt két év alatt az észak-zalai tsz-ek kilencven százaléka készített fejlesztési programot, s ezeknek zömét a szövetség szakemberei segítették kidolgozni. Elsősorban elvi segítséget nyújtottak, de esetenként magába a kidolgozásba is bekapcsolódtak. Ugyanakkor arra is figyeltek, hogy a szövetség területén a tsz-ek terveit koordinálják, s a megyei nagy beruházások, így a baromfifeldolgozó, a hűtőház termelési hátterének biztosítására is ösztönöztek. Ezen a télen is készültek fejlesztési tervek, s minden eddiginél korábban, február elején már készen nyújthatták be mind a nyolcat a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályára. Ezeknek a terveknek egy része volt csak új, a többi a korábbiak módosítása. A legtöbb esetben egyesülés miatt került sor a tervkarbantartásra. S hogy milyen elgondolások szerepelnek bennük? A nagylengyeli és a kustánszegi tsz szakszövetkezeteket vesz magához, s mindkét helyen a területeket húshasznú szarvasmarhatartással szeretnék elsősorban hasznosítani. A nagylengyeliek 500-as, a kustánszegiek 900 férőhelyes telep létrehozását tervezik. A kehidai egyesült tsz jelentős baromfi telepet alakít ki, s hozzáfog az állattenyésztési ágazatban a szakosodáshoz. A zalaegerszegi tsz programjában a törzslibaállomány fejlesztése, rendszerben való burgonyatermesztés, s az ehhez kapcsolódó beruházások, gépek vásárlása, manipuláló létesítése szerepel. A bocföldi tsz tejelő tehenészetre szakosodik, a nagykapornak gazdasága baromfiágazatát növeli, s a burgonyatermesztési rendszer gépeit tervezi megvásárolni. S hogy mik a tapasztalataik a szövetségieknek a közös gazdaságok tervezési munkájában? Kevés az üzemgazdász, aki a szükséges elemzést folyamatosan elvégzi, s ahol van, ott sem mindenütt a munkakörének megfelelő feladatokkal bízzák meg. Ebben feltétlenül előre kell lépni, s ehhez a pénzügyi és számviteli főiskolával közös továbbképzéssel kívánnak segítséget nyújtani. B. E. Egy svéd céggel közösen darupálya készül a Csepel Vas- és Fémművek Egyedi Gépgyárában. Képünk: szerelik svéd exportra a darupálya egyik tartóoszlopát. (MTI fotó: Fehér József felv. — KS) netjegyet. Kevés volt. Később aztán persze lett jó forint. — Április vége felé járt már — veszi át, a szót Csaba Lajos —, emlékszem, éjszakás voltam, amikor Szombathely felől beérkezett az első szerelvény, Gyékényes felé ment volna tovább. Sebesültszállító szerelvény volt. Akikben volt erő, mozogni tudtak, azok lekászálódtak, bejöttek a forgalmi irodába, s ott feküdtek le, mert fáztak, vacogtak, mi meg ahogyan csak tudtunk, fűtöttünk a sítalpakkal. — ÉN KÜLÖNBEN vágánygépkocsivezető voltam, s állandóan azon járt az eszem, honnan lehetne legalább egy hajtányt szerezni, amivel az anyagot szállíthatnánk, meg a szerszámokat, hogy ne kellene mindent a két kezünkben cipelni. Volt itt egy Iván nevű főhadnagy, csak a keresztnevére emlékszem, mindig mondtam neki, hogy szerezzen már egy hajtányt valahol. Persze, nem gondoltam komolyan, mert honnan is szerezhetett volna, mígnem egyszer csak hív, ott a hajtány, s nem is kézi, hanem motoros. Álmélkodom, ő meg nevet, mondja: — No, Stefán ezzel most aztán passi akár Budapestig is. Körülbelül augusztus elejére készültünk el a murakeresztúri vonallal, s amikor befejeztük a helyreállítást, akkor jól megvendégelt bennünket a szovjet állomásparancsnok, s mondta, hogy kharasó, jól dolgoztatok vasutasok. — Persze, ekkor még csak a legszükségesebb, ideiglenes helyreállításról volt szó, majd következett az első hároméves terv, amikor már a tervszerű vasútfejlesztő munka került előtérbe, aztán jöttek a mozgalmak, a Sztahanov, a Nazarova-mozgalom, az ötszázkilométeres, meg a 200 tonnás mozgalom. — Emlékeztek? — kérdi Badacsonyi Imre, amire az idős vasutaskollégák, akikkel kezdettől együtt dolgozott, mosolyogva bólintanak: — Úgy bizony, te húszpengős vasutas. Badacsonyi Imre legyint, aztán ő is nevet. Hogyne lenne kíváncsi az ember a történetre. — Az még jóval korábbra nyúlik vissza, úgy 1939-re. Én mindenáron vasutas akartam lenni, de nem ment ám az csak úgy simán, hogy jelentkezik az ember. Kérvényt, kellett írni, hogy alázatos tisztelettel, meg miegymás, s a kérvényre meg ötpengős bélyeget ragasztani. Négyszer utasítottak el, míg ötödszörre csak felvettek. Innen a húszpengős vasutas elnevezés, merthogy húsz pengőmbe került, amíg felvettek pályamunkásnak. Persze a négy polgárimat mélyen el kellett titkolnom, mert ha beírom, semmi remény rá, hogy pályamunkás lehessek. — ÍGY JÁRTA akkoriban, így bizony — mondják most már minden mosoly nélkül Csaba Lajos és Szakáts István, s elgondolkodva mélyednek magukba. Szalai Zoltán ZALAI HÍRLAP Kovács Mária női szabó Kovács Máriát, a zalalövői Zala Szövetkezet női szabóját és KISZ- titkárát a zalaegerszegi járás kommunistáinak képviselői választották a megyei pártértekezlet küldöttévé. — Már az nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a járás küldöttei között lehettem — mondta, hiszen ötéves párttagság után nem mindenkit ér ilyen elismerés. Mozgalmi élményeket, emlékeket idézve megjegyzi: évekkel ezelőtt, az egyhónapos KISZ-iskola elvégzése után sem volt bátorsága szólni-szerepelni, lámpalázas természetű. Aztán rájött, hogy nem a szavak, a szép fogalmazás a sikerek fémjelzői, hanem a tettek. S hogy a titkári tisztet, a fiatalok érdekképviseletét mint legfőbb pártmegbízatását jól ellátta, azt nemcsak a tagság immár hat éve élvezett bizalma igazolja, hanem a járási KISZ- bizottsági taggá és — 1971-től — tanácstaggá — néhány hete községi párt vb-taggá történő megválasztása is. Szavai, s kivált elmúlt ötévi helytállásai elárulják: természetes számára az egyre növekvő felelősségvállalás, s ebben az egyéves pártiskolán szerzett ismereteinek is nagy szerepe van. Éppen a napokban, a KISZ-alapszervezeti számvetésre készülve jött rá, hogy a kommunista jelleghez például még nagyon hiányzik fiataljaik élénkebb politizálása, s a még színvonalasabb, érdekesebb politikai oktatás is. Hogy mit vár a megye kommunistáinak legfőbb fórumától? Segítséget és eligazítást adó tapasztalatokat a közelmúlt és a közeli jövő nagy jelentőségű párthatározatainak valóra váltásához. Fritz László motorszerelő Fritz Lászlónak, a Dunántúli Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat lovászi üzeme fiatal motorszerelőjének, a megyei pártértekezlet , küldöttének alaposan be kell osztania a nap minden óráját, percét. Harmadéves a Ganz Ábrahánt ‘Gépészeti Szakközépiskolába«. Tagja az olajipari KISZ végrehajtó bizottságnak, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének, a lovászi községi Népfrontbizottság elnökségének, s propagandistája a háromszoros aranyplakettes Mező Imre szocialista brigádnak. — Beosztás kérdése az egész — mosolyog, majd elmondja, hogy egészen fiatal korától megszokta a társadalmi munkát, a közösségi életet, s részben ez is a magyarázata annak, hogy viszonylag későn fogott hozzá a tanuláshoz. A népitánc, a sport, a futball, a kézilabda, a KISZ-munka alaposan lekötötte az idejét. Itt, a lovászi üzemben volt szakmunkástanuló, s 1963-ban szabadult fel. — Éppen abban az esztendőben, amikor apám nyugdíjba ment, így mondhatnám azt is, hogy az ő kezéből vettem át a szerszámot. — Ami a pártmunkát illeti — folytatja —, bár mint az értékelésben elhangzott, az olajipari pártbizottság jó munkát végzett az elmúlt négy esztendőben, de a pártalapszervezeteknek javítaniuk kellene még a munkájukon. Elsősorban abban, hogy többet kezdeményezzenek, legyenek ötleteik, gondolataik, tisztelet a kivételnek, ne csak abban lássák a feladataikat, hogy a határozatokat, utasításokat végrehajtsák. Többet kell tenni a tulajdonosi szemlélet elmélyítéséért is, ami nálunk, az olajiparban különösképpen fontos, s ezzel összefüggésben annak megértetése mindenkivel, hogy előrehaladásunk, jólétünk az általunk végzett munkától függ. Szőke Alajos autóbuszvezető — Megtisztelietetés számom-ra, hogy ilyen, magas pártfórumon részt vehetek és javaslataimmal, észrevételeimmel elősegíthetem a pártértekezlet munkáját — mondta Szőke Alajos, a Volán autóbuszvezetője. — Rendszeresen járom a megyénket, ismerem a múltját, s le tudom mérni, milyen óriási fejlődést értünk el az elmúlt esztendők alatt, ilyenkor örül az ember, hogy mindaz a munka, amit 30 éve elkezdett, s végez ma is, nem volt hiábavaló. Nem volt könnyű a falujárástól idáig eljutni, de hittük, hogy elérjük célunkat, s érte szinte éjt nappallá téve cselekedtünk. Az előbbrejutásban segítettek bennünket az idősebb elvtársaink tanácsai, útmutatásai. Ma könnyebb a fiataloknak, mert az alapokat már leraktuk, s a további lépéseket velük együtt tesszük. De ahogy akkoriban, ma is lényeges dolog a fiatalokkal történő foglalkozás, a céltudatos nevelés, hiszen ők veszik át tőlünk majd a kormányrudat. Meggyőződésem, hogy a mai fiatalok éppúgy alkalmasak eszméink, politikai céljaink befogadására, s az érte való kiállásra, mint mi. Bátran sorompóba állítani, felelős, önálló munkával megbízni, s közben segíteni őket, hogy megállhassák helyüket a gazdasági, a politikai és a közéletben egyaránt. A fiatalok kommunista szellemű nevelése a párt és a társadalom ügye. Korábban, ma és a jövőben is nekünk kell élharcosának lenni e munkának, s mellénk állítani mindenkit, aki tehet ez ügyben valamit. Ide tartozik az is, hogy a kommunisták tekintélyét az eszméért való állhatatos kiállás, az emberibb, szebb holnapért folytatott napi politikai hitvallás jellemezte. Ma is ez a mérce, s a tekintélyért, a bizalomért naponta tenni, cselekedni kell, éppúgy, mint 30 évvel ezelőtt. Petrik István lakatos — Az írásban kiadott megyei pártbizottsági beszámoló és a kongresszusi dokumentumok alapján a párt■ építés és az eterületen jelentkező feladatok foglalkoztatnak — mondta Petrik István, a Kerámia- és Cserépkályhagyár lakatosa. — A pártépítéssel a jövőben jobban kell foglalkoznunk mint eddig, s nem szűkíthetjük le csak a felvételi aktusra. Gondosan fel kell készítenünk azokat, akiket méltónak ítélünk a párttagságra, hogy megfeleljenek a szervezeti szabályzat-tervezetben előírt magasabb követelményeknek. Helyesnek tartom, hogy a feddhetetlen előélet és a társadalmi tevékenység bekerült a kritériumok közé, amit természetesen nemcsak a belépni szándékozókkal, de a pártban levő tagokkal szemben is érvényre kell juttatnunk. Erre módot ad az öntisztulás lehetősége, amellyel élve megválhatunk mindazoktól, akik nem erősítik, hanem — egyéni magatartásukkal, cselekedeteikkel — gyengítik pártunk tekintélyét. Az eddiginél többet kell tennünk a felvett tagok politikai, szakmai és műveltségi színvonalának állandó növeléséért, a párt eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egységének erősítéséért. Az egység erősítését folyamatosan kell végezni pártszerű vitákkal, a párt álláspontjának kifejtésével, állhatatos képviseletével, a téves nézetek visszautasításával. Kubinyi Józsefné pedagógus — Az állami oktatás és a közművelődés területén jelentkező és megoldásra váró gondok foglalkoztatnak — mondta Kubinyi Józsefné, a zalaszentgróti II-es számú iskola tanítónője. — Az új módszerek alkalmazásával javult az oktatónevelő munka, de a nagyobb eredmények elérését gátolja, hogy kevés a tanterem, a meglevők pedig túlzsúfoltak és járásunkban ma is hét képesítés nélküli nevelő tevékenykedik. Nem megoldott a napközis gyerekek étkeztetése, tornatermi foglalkoztatása. Persze nekünk is többet kell tennünk az iskolán kívüli munkában. Joggal várnak tőlünk aktívabb közéleti tevékenységet még akkor is, ha a munkások esti iskoláinak vezetése, a kultúrmunkában való részletei tényleg sok időt leköt. Jó időbeosztással, akarattal az iskolai munka mellett a közművelődés segítésére, a saját továbbképzésre, közéleti szereplésre és a családra is jut idő. Megítélésem szerint a mi feladataink közé tartozik, éppen a gyerekeken keresztül a felnőttek tudásának, ismereteinek gyarapítása is. Öröm tapasztalni, hogy egy-egy családlátogatás eszmecseréje nyomán hogyan változnak az emberek, látnak tovább településük kapujánál, válnak egyre inkább közösségivé. A megyei pártértekezlet küldöttei Ma délután összeül és megkezdi tanácskozását a megye kommunistáinak legfőbb fóruma, a megyei pártértekezlet. A 250 küldött között foglalnak helyet ők is városuk, járásuk kommunistáinak képviseletében, hogy a megyei párt- a bizottság négy esztendőről számot adó beszámolója alapján elemezzék a végzett munkát és meghatározzák az elkövetkezendő évek tennivalóit. Ball Ferencné brigádvezető Bali Ferencné az Egyesült] Izzó Nagykanizsai , Fényfor-] rásos Üveggyá- rának 12-es] csarnokában 20] társával együtt] dolgozik. Fék- ]: lámpát gyártanak. Ezzel a munkával 1966 májusában ismerkedett meg, akkor került ide, rá egy évre brigádvezető lett, s kis kollektívájuk nagy nevet szerzett magának: hétszeres szocialista brigád a „Tyereskova”, a 21 tagból 11 megkapta a kiváló dolgozó kitüntetést. Erre a legbüszkébb Baliné, s hogy neki milyen szerepe volt benne? Hát annyi, hogy sikerült mindig szót értenie a „lányokkal” — mondja. Állítja, hogy a külső szemlélő számára monotonnak tűnő munka igen is szép, érdekes, nemcsak hogy megszokni lehet, de úgy megszeretni, hogy ő más munkahelyen már nem is érezné jól magát. Amikor ide került, alig volt 360 dolgozója az első üzemnek. Nem is titkolja örömét abban, hogy szerinte az ő kis kollektívájuk munkája is segített a gyár terebélyesedésében, fejlődésében. Határozottsága ellenére most kissé elfogódott, amikor felelősségteljes új megbízatásáról beszélünk: beválasztották őt a városi párt végrehajtó bizottságba. Váratlan volt ez számára, de nagyon szép és felemelő feladatnak tartja mérlegelni, dönteni a város ügyeiről, fejlődéséről, hozzátenni ehhez a saját tehetségét, szorgalmát is. Szegedi József gyáregységkezelő — Van öszszehasonlítási alapom, hogy a lenti járásban az elmúlt pártkongreszszus óta végbement változást, fejlődést lemérhessem, hisz az 1970-es járási és megyei pártértekezleten is részt vettem — kezdi a beszélgetést Szegedi József, a MEZŐGÉP csesztregi gyáregysége igazgatója, a megyei pártértss kéziétküldötte, majd elsőként azt említi, hogy Lenti ipara a két pártkongresszus között megduplázódott. Az ipari üzemek produktuma ma már meghaladja az évi hatszázmillió forintot, a lenti járás, s mindenekelőtt Lenti megindult az iparosodás útján, s ez jó dolog, ám, mint a továbbiakban megjegyzi, időszerű feladat Lentiben is, hogy a munkaerőt mind jobban a nagyobb termelékenységű, prog-resszív ágazatokban foglalkozni.Kivári Szegedi József 1969-től alenti járás pártbizottság tagja, s 1973-ban a párt-végrehajtóbizottságnak is tagjává választották, s most ugyanez a megtiszteltetés érte és tagja a járási gazdaságpolitikai bizottságnak is. — Nagy öröm számomra, hogy ismét ott lehetek a megyei pártértekezleten — mondja —, amelyen az ember nagyobb összefüggéseiben láthatja a két pártkongresszus között elért fejlődést, az eddig bejért utat.