Zalai Hírlap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-01 / 51. szám

1975. március 1. Segítség a tervkészítéshez szocialista gazdaság egyik jellemzője a tervszerű gazdálkodás. Fon­tos, hogy reális tervek hatá­rozzák meg az irányt, s nem­csak rövid, hanem hosszabb távra is lássák a célokat. A mezőgazdasági üzemekben a téli hónapokban dolgozzák ki a terveket, amikor az előző esztendő értékelésének adatai rendelkezésükre állnak. Most, hogy az elmúlt években a közös gazdaságok körében nagymérvű koncentráció zaj­lott le, méginkább nőtt a tervkészítés jelentősége. Az Észak-zalai Tsz-ek Te­rületi Szövetségének közgaz­dasági csoportjánál arról ér­deklődtünk, igénylik-e az üzemek a tervek készítésénél a segítséget? Mint kiderült, a téli időszakban a zárszáma­dások előkészítésénél és a tervek kidolgozásánál szíve­sen látják az üzemek a szö­vetségi szakemberek közre­működését. Főképpen a fris­sen egyesült, vagy a problé­mákkal küszködő szövetkeze­tek. Az éves tervek kidolgo­zása kevesebb segítséget igé­nyel, a középtávú terv min­denütt támpontot jelent, viszont a középtávú fejlesz­tési tervek készítésénél an­nál inkább igénylik a közre­működést. A szövetség területén mű­ködő tsz-ek 80 százaléka kedvezőtlen­­ termőhelyi adottsággal rendelkezik. Ezekben az üzemekben a be­vételek úgyszólván csak a kiadások fedezésére elegen­dőek, jelentősebb fejlesztés­re nem képesek. Éppen ezért szükségük van fejlesztési tá­mogatásra, de hogy ezt meg­kaphassák, megalapozott fej­lesztési tervet kell kidolgoz­­niuk. Ezek általában öt évre tartalmazzák a gazdaságok elgondolásait. Az elmúlt két év alatt az észak-zalai tsz-ek kilencven százaléka készített fejlesztési programot, s ezek­nek zömét a szövetség szak­emberei segítették kidolgoz­ni. Elsősorban elvi segítséget nyújtottak, de esetenként magába a kidolgozásba is bekapcsolódtak. Ugyanakkor arra is figyeltek, hogy a szö­vetség területén a tsz-ek ter­veit koordinálják, s a megyei nagy beruházások, így a ba­romfifeldolgozó, a hűtőház termelési hátterének biztosí­tására is ösztönöztek. Ezen a télen is készültek fejlesztési tervek, s minden eddiginél korábban, február elején már készen nyújthat­ták be mind a nyolcat a me­gyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályára. Ezeknek a terveknek egy ré­sze volt csak új, a többi a korábbiak módosítása. A legtöbb esetben egyesülés miatt került sor a tervkar­bantartásra. S hogy milyen elgondolások szerepelnek bennük? A nagylengyeli és a kustánszegi tsz szakszövetke­zeteket vesz magához, s mindkét helyen a területeket húshasznú szarvasmarhatar­tással szeretnék elsősorban hasznosítani. A nagylengye­­liek 500-as, a kustánszegiek 900 férőhelyes telep létreho­zását tervezik. A kehidai egyesült tsz jelentős baromfi telepet alakít ki, s hozzáfog az állattenyésztési ágazatban a szakosodáshoz. A zalaeger­szegi tsz programjában a törzslibaállomány fejlesztése, rendszerben való burgonya­termesztés, s az ehhez kap­csolódó beruházások, gépek vásárlása, manipuláló létesí­tése szerepel. A bocföldi tsz tejelő tehenészetre szakoso­dik, a nagykapornak­ gazda­ság­a baromfiágazatát növeli, s a burgonyatermesztési rendszer gépeit tervezi meg­vásárolni. S hogy mik a tapaszta­­­lataik a szövetségiek­nek a közös gazdaságok ter­vezési munkájában? Kevés az üzemgazdász, aki a szük­séges elemzést folyamatosan elvégzi, s ahol van, ott sem mindenütt a munkakörének­ megfelelő feladatokkal bíz­zák meg. Ebben feltétlenül előre kell lépni, s ehhez a pénzügyi és számviteli főis­kolával közös továbbképzés­sel kívánnak segítséget nyúj­tani. B. E. Egy svéd céggel közösen darupálya készül a Csepel Vas- és Fémművek Egyedi Gépgyárában. Képünk: szerelik svéd­­ exportra a darupálya egyik tartóoszlopát. (MTI fotó: Fehér József felv. — KS) netjegyet. Kevés volt. Később aztán persze lett jó forint. — Április vége felé járt már — veszi át, a szót Csaba Lajos —, emlékszem, éjszakás vol­tam, amikor Szombathely fe­lől beérkezett az első szerel­vény, Gyékényes felé ment volna tovább. Sebesültszállító szerelvény volt. Akikben volt erő, mozogni tudtak, azok le­kászálódtak, bejöttek a forgal­mi irodába, s ott feküdtek le, mert fáztak, vacogtak, mi meg ahogyan csak tudtunk, fűtöt­tünk a sítalpakkal. — ÉN KÜLÖNBEN vágány­­gépkocsivezető voltam, s állan­dóan azon járt az eszem, hon­nan lehetne legalább egy haj­­tányt szerezni, amivel az anya­got szállíthatnánk, meg a szer­számokat, hogy ne kellene mindent a két kezünkben ci­pelni. Volt itt egy Iván nevű főhadnagy, csak a keresztnevé­re emlékszem, mindig mond­tam neki, hogy szerezzen már egy hajtányt valahol. Persze, nem gondoltam komolyan, mert honnan is szerezhetett volna, mígnem egyszer csak hív, ott a hajtány, s nem is kézi, hanem motoros. Álmél­­kodom, ő meg nevet, mondja: — No, Stefán ezzel most aztán passi akár Budapestig is. Kö­rülbelül augusztus elejére ké­szültünk el a murakeresztúri vonallal, s amikor befejeztük a helyreállítást, akkor jól meg­vendégelt bennünket a szovjet állomásparancsnok, s mondta, hogy kharasó, jól dolgoztatok vasutasok. — Persze, ekkor még csak a legszükségesebb, ideiglenes helyreállításról volt szó, majd következett az első hároméves terv, amikor már a tervszerű vasútfejlesztő munka került előtérbe, aztán jöttek a moz­galmak, a Sztahanov, a Naza­rova-mozgalom, az ötszázkilo­méteres, meg a 200 tonnás mozgalom. — Emlékeztek? — kérdi Badacsonyi Imre, amire az idős vasutaskollégák, akik­kel kezdettől együtt dolgozott, mosolyogva bólintanak: — Úgy bizony, te húszpengős vasutas. Badacsonyi Imre legyint, az­tán ő is nevet. Hogyne lenne kíváncsi az ember a törté­netre. — Az még jóval korábbra nyúlik vissza, úgy 1939-re. Én mindenáron vasutas akartam lenni, de nem ment ám az csak úgy simán, hogy jelentkezik az ember. Kérvényt, kellett írni, hogy alázatos tisztelettel, meg miegymás, s a kérvényre meg ötpengős bélyeget ragasztani. Négyszer utasítottak el, míg ötödszörre csak felvettek. In­nen a húszpengős vasutas elne­vezés, merthogy húsz pengőm­be került, amíg felvettek pá­lyamunkásnak. Persze a négy polgárimat mélyen el kellett titkolnom, mert ha beírom, semmi remény rá, hogy pálya­munkás lehessek. — ÍGY JÁRTA akkoriban, így bizony — mondják most már minden mosoly nélkül Csaba Lajos és Szakáts István, s elgondolkodva mélyednek magukba. Szalai Zoltán ZALAI HÍRLAP Kovács Mária női szabó Kovács Má­riát, a zalalövői Zala Szövetke­zet női szabó­ját és KISZ- titkárát a zala­egerszegi já­rás kommunis­táinak képvise­lői választották a megyei párt­értekezlet küldöttévé. — Már az nagy megtisztel­tetés volt számomra, hogy a járás küldöttei között lehettem — mondta, hiszen ötéves párt­tagság után nem mindenkit ér ilyen elismerés. Mozgalmi élményeket, emlé­keket idézve megjegyzi: évek­kel ezelőtt, az egyhónapos KISZ-iskola elvégzése után sem volt bátorsága szólni-sze­­repelni, lámpalázas természe­tű. Aztán rájött, hogy nem a szavak, a szép fogalmazás a si­kerek fémjelzői, hanem a tet­tek. S hogy a titkári tisztet, a fiatalok érdekképviseletét mint legfőbb pártmegbízatását jól el­látta, azt nemcsak a tagság im­már hat éve élvezett bizalma igazolja, hanem a járási KISZ- bizottsági taggá és — 1971-től — tanácstaggá — néhány hete községi párt vb-taggá történő megválasztása is. Szavai, s kivált elmúlt ötévi helytállásai elárulják: termé­szetes számára az egyre növek­vő felelősségvállalás, s ebben az egyéves pártiskolán szerzett ismereteinek is nagy szerepe van. Éppen a napokban, a KISZ-alapszervezeti számve­tésre készülve jött rá, hogy a kommunista jelleghez például még nagyon hiányzik fiatal­jaik élénkebb politizálása, s a még színvonalasabb, érdeke­sebb politikai oktatás is. Hogy mit vár a megye kom­munistáinak legfőbb fórumá­tól? Segítséget és eligazítást adó tapasztalatokat a közel­múlt és a közeli jövő nagy je­lentőségű párthatározatainak valóra váltásához. Fritz László motorszerelő Fritz László­nak, a Dunán­túli Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat lovászi üzeme fiatal motorszerelőjé­nek, a megyei pártértekezlet , küldöttének alaposan be kell osztania a nap minden óráját, percét. Harmadéves a Ganz Ábra­­hánt ‘Gépészeti Szakközépisko­lába«. Tagja az olajipari KISZ végrehajtó bizottságnak, a Bányaipari Dolgozók Szakszer­vezete központi vezetőségének, a lovászi községi Népfront­bizottság elnökségének, s pro­pagandistája a háromszoros aranyplakettes Mező Imre szo­cialista brigádnak. — Beosztás kérdése az egész — mosolyog, majd elmondja, hogy egészen fiatal korától megszokta a társadalmi mun­kát, a közösségi életet, s rész­ben ez is a magyarázata an­nak, hogy viszonylag későn fo­gott hozzá a tanuláshoz. A né­pitánc, a sport, a futball, a kézilabda, a KISZ-munka ala­posan lekötötte az idejét. Itt, a lovászi üzemben volt szakmunkástanuló, s 1963-ban szabadult fel. — Éppen abban az eszten­dőben, amikor apám nyugdíj­ba ment, így mondhatnám azt is, hogy az ő kezéből vettem át a szerszámot. — Ami a pártmunkát illeti — folytatja —, bár mint az értékelésben elhangzott, az olajipari pártbizottság jó mun­kát végzett az elmúlt négy esztendőben, de a pártalap­­szervezeteknek javítaniuk kel­lene még a munkájukon. Első­sorban abban, hogy többet kezdeményezzenek, legyenek ötleteik, gondolataik, tisztelet a kivételnek, ne csak abban lássák a feladataikat, hogy a határozatokat, utasításokat végrehajtsák. Többet kell ten­ni a tulajdonosi szemlélet el­mélyítéséért is, ami nálunk, az olajiparban különösképpen fontos, s ezzel összefüggésben annak megértetése mindenki­vel, hogy előrehaladásunk, jó­létünk az általunk végzett munkától függ. Szőke Alajos autóbuszvezető — Megtisztel­ie­tetés számom-­­ra, hogy ilyen, magas pártfó­rumon részt­ vehetek és ja­vaslataimmal, észrevételeim­mel elősegíthe­tem a pártérte­kezlet munká­ját — mondta Szőke Alajos, a Volán autóbuszvezetője. — Rendszeresen járom a megyén­ket, ismerem a múltját, s le tu­dom mérni, milyen óriási fej­lődést értünk el az elmúlt esz­tendők alatt, ilyenkor örül az ember, hogy mindaz a munka, amit 30 éve elkezdett, s végez ma is, nem volt hiábavaló. Nem volt könnyű a falujárás­tól idáig eljutni, de hittük, hogy elérjük célunkat, s érte szinte éjt nappallá téve csele­kedtünk. Az előbbrejutásban segítettek bennünket az idősebb elvtársaink tanácsai, útmutatá­­­­sai. Ma könnyebb a fiatalok­­­­nak, mert az alapokat már le­raktuk, s a további lépéseket velük együtt tesszük. De ahogy akkoriban, ma is lényeges do­log a fiatalokkal történő fog­lalkozás, a céltudatos nevelés, hiszen ők veszik át tőlünk majd a kormányrudat. Meg­győződésem, hogy a mai fia­talok éppúgy alkalmasak eszméink, politikai céljaink befogadására, s az érte való kiállásra, mint mi. Bátran so­rompóba állítani, felelős, önálló munkával megbízni, s közben segíteni őket, hogy megállhas­­­sák helyüket a gazdasági, a po­litikai és a közéletben egy­aránt. A fiatalok kommunista szel­lemű nevelése a párt és a társadalom ügye. Korábban, ma és a jövőben is nekünk kell élharcosának lenni e mun­­­kának, s mellénk állítani min­denkit, aki tehet ez ügyben va­lamit. Ide tartozik az is, hogy a kommunisták tekintélyét az eszméért való állhatatos kiál­lás, az emberibb, szebb holna­pért folytatott napi politikai hitvallás jellemezte. Ma is ez a mérce, s a tekintélyért, a bi­zalomért naponta tenni, csele­kedni kell, éppúgy, mint 30 évvel ezelőtt. Petrik István lakatos — Az írásban kiadott megyei pártbizottsági beszámoló és a­­ kongresszusi dokumentumok alapján a párt­­■ építés és az e­­t­erületen je­lentkező fel­­­adatok foglal­koztatnak — mondta Petrik István, a Kerámia- és Cserép­­kályhagyár lakatosa. — A pártépítéssel a jövőben jobban kell foglalkoznunk mint eddig, s nem szűkíthetjük le csak a felvételi aktusra. Gondosan fel kell készítenünk azokat, aki­ket méltónak ítélünk a párt­­tagságra, hogy megfeleljenek a szervezeti szabályzat-terve­zetben előírt magasabb köve­telményeknek. Helyesnek tar­tom, hogy a feddhetetlen elő­élet és a társadalmi tevékeny­ség bekerült a kritériumok kö­zé, amit természetesen nem­csak a belépni szándékozókkal, de a pártban levő tagokkal szemben is érvényre kell jut­tatnunk. Erre módot ad az ön­tisztulás lehetősége, amellyel élve megválhatunk mindazok­tól, akik nem erősítik, hanem — egyéni magatartásukkal, cselekedeteikkel — gyengítik pártunk tekintélyét. Az eddiginél többet kell ten­nünk a felvett tagok politikai, szakmai és műveltségi színvo­nalának állandó növeléséért, a párt eszmei, politikai, szerve­zeti és cselekvési egységének erősítéséért. Az egység erősíté­sét folyamatosan kell végezni pártszerű vitákkal, a párt ál­láspontjának kifejtésével, áll­hatatos képviseletével, a téves nézetek visszautasításával. Ku­binyi Józsefné pedagógus — Az állami oktatás és a közművelődés területén je­lentkező és megoldásra vá­ró gondok fog­lalkoztatnak — mondta Kubi­­nyi Józsefné, a zalaszentgró­­ti II-es számú iskola tanító­nője. — Az új módszerek al­kalmazásával javult az oktató­­nevelő munka, de a nagyobb eredmények elérését gátolja, hogy kevés a tanterem, a meg­levők pedig túlzsúfoltak és já­rásunkban ma is hét képesítés nélküli nevelő tevékenykedik. Nem megoldott a napközis gye­rekek étkeztetése, tornatermi foglalkoztatása. Persze nekünk is többet kell tennünk az is­kolán kívüli munkában. Jog­gal várnak tőlünk aktívabb közéleti tevékenységet még ak­kor is, ha a munkások esti is­koláinak vezetése, a kultúr­­munkában való részletei tény­leg sok időt leköt. Jó időbe­osztással, akarattal az iskolai munka mellett a közművelő­dés segítésére, a saját tovább­képzésre, közéleti szereplésre és a családra is jut idő. Megítélésem szerint a mi fel­adataink közé tartozik, éppen a gyerekeken keresztül a fel­nőttek tudásának, ismereteinek gyarapítása is. Öröm tapasztal­ni, hogy egy-egy családlátoga­tás eszmecseréje nyomán ho­gyan változnak az emberek, látnak tovább településük ka­pujánál, válnak egyre inkább közösségivé. ­ A megyei pártértekezlet küldöttei­ ­ Ma délután összeül és megkezdi tanácskozását a megye­­ kommunistáinak legfőbb fóruma, a megyei pártértekezlet.­­ A 250 küldött között foglalnak helyet ők is városuk, járá­­­­suk kommunistáinak képviseletében, hogy a megyei párt- a bizottság négy esztendőről számot adó beszámolója alap­­­­ján elemezzék a végzett munkát és meghatározzák az el­­­­következendő évek tennivalóit. Ball Ferencné brigád­veze­tő Bali Ferenc­né az Egyesült] Izzó Nagykani­­­zsai , Fényfor-] rásos Üveggyá-­ rának 12-es] csarnokában 20] társával együtt] dolgozik. Fék- ]: lámpát gyárta­nak. Ezzel a munkával 1966 májusában is­merkedett meg, akkor került ide, rá egy évre brigádvezető lett, s kis kollektívájuk nagy nevet szerzett magának: hét­szeres szocialista brigád a „Tye­­reskova”, a 21 tagból 11 meg­kapta a kiváló dolgozó kitün­tetést. Erre a legbüszkébb Baliné, s hogy neki milyen szerepe volt benne? Hát annyi, hogy sikerült mindig szót ér­tenie a „lányokkal” — mond­ja. Állítja, hogy a külső szemlélő számára monotonnak tűnő munka igen is szép, ér­dekes, nemcsak hogy megszok­ni lehet, de úgy megszeretni, hogy ő más munkahelyen már nem is érezné jól magát. Ami­kor ide került, alig volt 360 dolgozója az első üzemnek. Nem is titkolja örömét abban, hogy szerinte az ő kis kollek­tívájuk munkája is segített a gyár terebélyesedésében, fej­lődésében. Határozottsága ellenére most kissé elfogódott, amikor fele­lősségteljes új megbízatásáról beszélünk: beválasztották őt a városi párt végrehajtó bizott­ságba. Váratlan volt ez szá­mára, de nagyon szép és fel­emelő feladatnak tartja mér­legelni, dönteni a város ügyei­ről, fejlődéséről, hozzátenni ehhez a saját tehetségét, szor­galmát is. Szegedi József gyáregységk­ezelő — Van ösz­­szehasonlítási alapom, hogy a lenti járás­ban az elmúlt pártkongresz­­szus óta végbe­ment változást, fejlődést lemér­hessem, hisz az 1970-es járási és megyei pártértekezleten is részt vettem — kezdi a beszél­getést Szegedi József, a ME­ZŐGÉP csesztregi gyáregysége igazgatója, a megyei pártérts­s kéziét­­küldötte, majd elsőként­­ azt említi, hogy Lenti ipara a két pártkongresszus között megduplázódott. Az ipari üze­mek produktuma ma már meghaladja az évi hatszázmil­lió forintot, a lenti járás, s mindenekelőtt Lenti megin­dult az iparosodás útján, s ez jó dolog, ám, mint a továb­biakban megjegyzi, időszerű feladat Lentiben is, hogy a munkaerőt mind jobban a na­gyobb termelékenységű, prog-­­­resszív ágazatokban foglalkoz­n­i.Kivári Szegedi József 1969-től a­­lenti járás pártbizottság tagja, s 1973-ban a párt-végrehajtó­bizottságnak is tagjává válasz­­t­­ották, s most ugyanez a m­eg­­­­tisztel­tetés érte és tagja a já­­­­rási gazdaságpolitikai bizott­­­­ságnak is. — Nagy öröm számomra,­­ hogy ismét ott lehetek a me­­­­gyei pártértekezleten — mond­­­­ja —, amelyen az ember na­gyobb összefüggéseiben láthatja a két pártkongresszus között elért fejlődést, az eddig bejért utat.

Next