Zalai Hírlap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-02 / 258. szám
FŐ A KORSZERŰSÉG minsi Imre karikatúrija a fiatal krikaturisták walaecemest kiállításának anyagából. Nemere István TÉGLA Házat akartam építeni. Tégla kellett. Sok tégla. Már enyém volt a föld, ahol a falakat fel szándékoztam húzni. Domboldalon, az erdészettől nem messze. Csak egy szomszédom volt, ígérte, hogy vigyáz majd a téglákra, míg összegyűlnek. Tavasszal elmentem a földmérőkhöz. Jártuk a mezőket, falvak határát. Nyáron bele is izzadtunk, eső is megverte házunkat. Ősszel, mikor vége lett, fizettek. Vettem ezer téglát, hazavittem kis kocsimon. Télen nem lehetett dolgozni sehol. Fűzfavesszőt szereztem, kosarat fontam. Kunyhómba bevert az eső, később elrekesztette a hó. Meleg ételt hetente egyszer ettem. A szomszéd olykor kijött, szánakozva: meghalsz, ha sokáig így élsz. Nem feleltem neki, csak magamban mondtam: könnyen beszél az, akinek már szép, nagy meleg háza van, kertje, mindene. De nekem előbb fel kell építenem. Tavasszal eladtam a kosarakat, vettem megint téglát. Aztán nekieredtem munkát keresni Ahol kapálni kellett, kapáltam. Másutt csatornát ástam, mert azt ástak, őszbe fordult már az idő, gyümölcsszedés ideje jött, aztán szüret. Dolgoztam, vidáman. Zsebemben gyűlt a pénz. Hatszor fordultam a kis kézikocsival a városból, míg hazavittem az összes téglát. Sokezer állt már ott, halomba rakva. Mielőtt eljött volna a tél, letakartam náddal, átkötöttem jó erősen. Aztán bementem a városba. Tányérokat mosogattam, féléjszakákon át, dé aután meg csomagokat cipeltem a pályaudvaron, vagy vagonokat raktam ki. Nagyon fáztam. Reggel fáradtan ébredtem, de tudtam: minden nap sok téglára valót tudok félretenni Nyáron megint sokszor fordultam a kocsival. Háznyi téglarakás várt rám, mikor utoljára jöttem. Testemben fáradtság lüktetett, még irigykedve néztem a szomszéd házát, milyen magas, fehér, tágas. De az enyém is olyan lesz, még olyanabb. Hiszen szükségem van rá. Én is élek, én is élni akarok. Annyit kínlódtam már. Körülvevő falak melege, saját ablakon át látott világra, jól ismert földecske naponta ezer lépéssel lemért látására vágyom. Egy házra, melyben én lakom. És nekifogtam. gyen jó hozzá .. Beteg szegény, egyensúlyi zavarai vannak, sose jön ki a lakásból. Templomba se jár, az a baj. Mikor szóltam, ha hallotta volna, nem, az nem igaz, hogy egy ilyen idős ... Maga talán . Legyen jó... Fújt a szél a szürke házak között, fújta a fácántollat a szürke kalapon. Mária néni összecsapta tenyerét az előszobában. Danika! Bömbi! Izadóra! Nézzétek, megjött Eszter! Gyertek, köszönjetek szépen! Úgy, meghajolni, pacsit, Danika! Esztert elragadta a hév. Mintha nem is ő lenne, pukedlizett, és megrázta a levegőt. Szervusz, Danika! Mária néni kacagott. Az nem a Dani, az a Bömbi! Jaj, bocsánat, még nem tudom őket megkülönböztetni. Hát persze, persze. Akaszd ide a kabátod. Károly majd megtartja. És Károly, a barna, régimódi fogas csakugyan Mgtartotta. Karonfogva gyezette a lakánt. Két szoba, a kisebbik Eszteré. A konyha majdnem üres. Ez a Malacka, mutatott az öregasszony a piros lábasra. Valahogy mindig piszkos marad mosogatás után a szemtelen. Pedig szeretem ám a Malackát! Álltak a konyhában a csupasz villanykörte alatt. Eszter azt hitte, már ért mindent. Éjszaka lépéseket hallott a szomszéd szobából. Mintha énekelt is volna az öregaszszony halk, vékony hangon valami dalt a tavaszról, de ezt már nem értette. Két hét múlva, amikor délután hazaért, a konyha menynyezetére húzott fregolin ott száradt a párnahuzata, köténye, néhány törülköző meg zsebkendő. Na, de Mária néni! Ugyan, kislányom, semmiség. Én meg csak nézzem el, hogy cipekedsz nekem a Közértből, mi? Hiszen olyan jól viselkedik a Samuka. Samuka a mosógép volt Mária néni a díványon Olt Feje fölött a polcon Izabóra, amiré. Tudod, régebben csináltam én mindenféle figurát a szomszéd gyerekeknek. Kaszáló parasztot, baglyot, még oroszlánt is. Aztán egyszercsak azt mondta az anyjuk, hogy csináljak többet, így maradt meg Szabóra. Eszter előrehajolva nézte a zsiráfot. Mintha szomjas lenne, száraz volt a torka. Az élet... akarta kezdeni, de nem jött ki szó a száján. Na, járjunk egyet, egészen elzsibbadtam! Az ablakhoz sétáltak. Kinn szél fújt, hordta a havat. És most mégis megkérdezte. Nem azt, amit akart, hanem azt kérdezte: Mária néninek nincs senkije? Egy öcsém. Külföldön a szerencsétlen. Nehezen lélegzett az öregasszony. Tudod, mi volt a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetsége ? Megrázta fejét Nem is érdekes. Neked már nem érdekes. Talán őmiatta... Elhallgatott Előrenyújtott mutatóujjával megkopogtatta az ablak párkányát Pa-pak-pak. Mint a géppuska. Kinn hordta a havat a szél. Nem kellene mindig akarta mondani, de az öregasszony nyugodtan állt, és Eszter megértette, igaza van, sose szabad hagyni, hogy egészen leülepedjék bennünk minden. Bertalan levelét a házmester adta oda. A postás még nem ismeri, nincs rajta a rekeszen a neve. Sárga-piszkosan feszült a nadrágtartó zöld pulóveren. Bertalan vidékről írt, hogyha majd anyagilag összeszedi magát, akkor esetleg, itt van lehetőség, különben is kár a fiatalságukat ilyen korán ... Eszter ült a széken, lassú, merev ujjakkal egészen kicsire hajtogatta Bertalan levelét. Nem halogathatjuk tovább. Gyereket várok, mondta Márta néninek. Gyerekem lesz. Ó, ragyogott föl az öregasszony. Ó, ismételte, aztán elhallgatott Az ablakhoz állt onnan szólt viasza. Majd akkor cserélünk, én átmegyek a kisszobába, úgy jobban elfértek. Január közepén kilyukadt Malacka. Eszter új piros lábassal állított be. Itt a Malacka II. Nem kell már az állatsereglet! Eszter megint nem tudta, hányadán áll. De Mária néni mosolygott. Hát nem érted? Már nem kell! Na, gyere, nézzünk fényképeket! A díványon ültek a lámpa alatt Hosszú ruha, darázsderék, kipödrött bajusz, óralánc, komoly, barna tekintetek a sárgára avult papíron. A szüleim. Kőműves volt a papa. Újabb kép. A férjem. Nézték a képet. Még mindig nézték. Május elsején ismerkedtünk meg. Tizenöt éves voltam Fogtuk egymás kezét, akkor az volt a szokás, úgy sétáltak a fiatalok ... Letépett egy orgonát, nekem adta... Ott volt egy pad. Látod ? Eszter bólintott. És azután? Aztán már mindig együtt mentünk. Az építőmunkásokkal, mert ő is az volt. És? Egyszer nem mentem vele. Akkor már harminc éve éltünk együtt. Beteg voltam, ő meg már nem építőmunkás, hanem kiemelt káder. Elmúlt dél, nem jött, hiába vártam. Aztán? Azt hittem ... azt hittem .. Mintha levegő után kapkodna, mint aki fuldoklik. Gyorsan kérdezni kell! Aztán? Messziről jött a válasz. Aztán rehabilitáltak. A lámpa vakított, kint fújt a szél. Bent csönd. Majd később nagyon nyugodt, nagyon köznapi hangon azt kérdezte Mária néni: Mikorra várod? Májusra. Na, gyere, sétáljunk egy kicsit. Kell a mozgás, bizony, most már neked is kell! Elindultak körben a szobában. Hirtelen megtorpant az öregasszony. Érzed? Orgona, súgta Észtré. fALA! HÍRLAP Zala megyéből nyolc települést jegyeznek Európa térképén, közülük az egyik Bak. Titv látszik, olyan csomópont ez a község, hogy még a térképre is fölkívánkozott. Több messziről jövő út találkozik itt össze. ★ Hatodmatával hajlong egy virágágyás fölött az idős asszony, aki — mikor nevét kérdeztem — úgy mutatkozott be: „Mindenki Emma nénije vagyok”. Csuklóját nyújtotta kézfogásra, az ujjai földesek voltak. Miközben mutatta, s magyarázta, hogy ott szemközt, az mind a Szécsényi Hanna grófnő birtoka volt, ez a ház meg az a ház az intézőké, én az arcát néztem, s eszembe jutott hallomásból ismert jellegzetes sorsa, özvegy Héder Lajosné, aki most mint nyugdíjas, a baki községi tanács kertészeti csoportját vezeti — gondos következetességgel szépítik a falu tereit, virágokkal hímezik a járdák oldalát —, valaha az uradalom kis cselédje volt , felszabadulás után pedig az új világépítés éveinek lelkes aktívája lett ötvenéves korában végezte el Kehidán a szakmunkásképzőt tizennégy éven át volt a tsz kertésze, és amióta nyugdíjas, szeretett szülőfaluja szépül a keze nyomán. Közvetlenül a felszabadulás után alig volt valamire való ház a faluban. Az Égerszögről futó derék szép utca a harminc év alatt épült, s mutatja elég látványosan, hogy hogyan megy sora az ittenieknek — dicsekedett kedvesen „száve-portájával”. ★ — Rendezett település, igényes lakókkal — mondta a körzeti orvos. Modernül berendezett szobájában üldögéltünk. Gazdaasszonya kávét főzött a konyhában, s kint a tágas udvarban hirtelen sárga levelek után kapkodott az októberi szél. — Szeretek itt élni, úgy látszik, nem is állok tovább. Összenövök lassan a faluval, s orvosa leszek, amíg dolgozni tudok. 2800 lélek tartozik a körzetében, legtöbbjüket már keresztnevéről ismeri. — Mondok valamit, ami bizonyára túlzás — fordult felém. — Itt Bakon talán még szűrővizsgálatokra sem lenne szükség, hiszen a legkisebb észlelt elváltozás is orvoshoz lendíti a lakókat Itt nem kell felkutatni a bajokat elém jönnek a legkisebb gyanúval is, így aztán sok problémának elejét lehet venni. Dr. Karancsy László öt éve él a faluban, baráti köre igen kiterjedt Tanácsi dolgozókkal, pedagógusokkal, az ÁG munkatársaival is gyakorta jár horgászni, olykor nagy pingpongcsatákat vívnak, vagy ha úgy hozza a kedvük, kártyáznak. — Néha azt hiszem, a városban magányosabb lennék, hiszen a falusi emberek ma még nyitottabbak, hajlamosabbak a barátkozásra, a társasági életre — mondta, miközben ki kísért ★ — Na, majd én elmondom magának dióhéjban, honnan jöttünk, hová tartunk — ült neki a témának Révész Domonkos a tsz-iroda egyik kagylófoteljében. Honnan a tájékozottsága? Ő volt valaha a baki tsz elnöke, az összevonás óta viszont munkavédelmi és tűzrendészeti megbízott a „nagy közösben”, ezenkívül pedig a tanácsi vb tagja. A felszabadulás előtt a baki emberek 90 százaléka cseléd volt, illetve törpebirtokos, csak tíz százalékuk volt nagygazda. A község határában levő földek 40 százaléka uradalmi birtok, amelynek egy része felosztásra került, nagyobbik részén viszont megvetette lábát az állami gazdaság. A hajdani cselédek nem rendelkeztek igavonó és haszonállatokkal, sem gazdasági épületekkel, így aztán nagyon nehezen ment a gazdálkodás, s ezért az emberek nagy része elszegődött az erdészethez vagy az állami gazdasághoz. Megmondom őszintén, nem is volt olyan nagyon nehéz ügy a tsz megalakítása. Gondjaink viszont hasonlítottak a falu újjászületési gondjaihoz, semmi hasznosítható épületet nem örököltünk. A majorok a gazdaság tulajdonába mentek át, így aztán nem maradt más választásunk: élőbről kellett kezdeni az egészet. 900 hektáron kezdtünk dolgozni a kis létszámú tagsággal. Ha valaki, mi aztán éreztük a város elszívó hatását, s az állami gazdasággal meg az erdészettel is úgy voltunk, hogyha rájuk gondoltunk, az egyik szemünk sírt, a másik nevetett...! 1973-ban egyesült a bakti tsz Bocföldével és Sárhidával. — Ez szerencsés testvérközés volt — jelentette ki határozottan Bakos József, a tsz-elnökhelyettese. — Amikor egyesültünk, kilenc és fél millió forit bértömegünk volt, ami mindjárt az első évben egymillió forinttal emelkedett ★ öt vagy hat éve téma már a baki általános iskola bővítése. Hogy pillanatnyilag hogyan áll ez a kérdés? Az iskola vezetői sem tudnak pontos választ adni erre. Pedig egyre jobban szorít a cipő. A sárhidai iskola felső tagozatát már régen be kellett volna körzetesíteni, hiszen ott nincs orosztanár sem, s így a gyerekeknek mindenképpen át kell járniok külön órákra. Bakra. — A zalatárnokiak és a tófejiek jelezték már többször, hogy szívesen társulnának a mi iskolánkhoz — mondta Szabó Nándor igazgató —, de hát sem ígéretet, sem biztató szót nem tudok mondani. Négy tanteremmel, egy tornateremmel és egy politechnikai műhellyel kellene bővíteni iskolánkat, ám félő, ha mindez meglesz — ki tudja hány év kell hozzá — akkor is szűken leszünk. ★ Takaros házak, udvarokat betakaró lugasok között apró házikó a könyvtár. Nagyobb esőzések idején beázik a mennyezete, falairól márlik a vakolat. Farkas Valéria óvónő a község megbízott kultúrása. Hatvankét kisgyerek álmát vigyázta az ötven férőhelyes óvodában, miközben beszélgettünk. — Sajnos, Baknak nincs kultúrháza, a régi KISZ-klub is megszűnt, mivel az épületet életveszélyessé nyilvánították — mondta, majd felhúzta a vállát, — így aztán nekem nem maradt más, csak a kölcsönzés. Hetente kétszer két órát tartózkodom a könyvtárban, 190 beiratkozott olvasóm van és 4000 kötetnyi állományom. Többször felvetődött bennem a gondolat, milyen szép lenne könyvankétokat, író-olvasó találkozókat rendezni, gyermekfoglalkozásokat tartani. .. Mindez elképzelhetetlen a helyszűke miatt. Kis® Józsefné vezető óvónő az óvoda udvarát mutatja: bizony, nagyon kicsi . Az épületet is kinőttük rég. Legutóbb is harminc jelentkezőből csak tizennégyet tudtunk felvenni. ★ 1900 lakosa van Baknak, s annak ellenére, hogy nagy a város elszívó hatása, az utóbbi két és fél évben 111 új bakival emelkedett az ittlakók száma. Az ÁG által tavaly kialakított 36 házhelyből eleddig már 33 be is épült, ám nagy az érdeklődés a tanács által nemrég kialakított, újabb közművesített telkek iránt is. n TA letelepülők között nagyon sok a fiatal, a fiatal házas, így aztán nem is csoda, hogy mind égetőbb lesz az iskola, illetve az óvoda bővítésének gondja — magyarázta kissé gondterhelten Jakabffy Menyhért, tanácselnök. — Hogy mondjak azért jót is — derült fel az arca , tavaly nyáron befejeztük a törpevízmű,építését, s eddig 419 házhoz kötöttük be a vizet. Hogy mikor lesz végre kultúrházunk? — tette fel a kérdést önmagának szinte, s gondolom nem először. — Semmi reményünk sincs arra, hogy központi támogatást kapjunk ilyen célra. Éppen ezért gyakorta összedugjuk a fejünket a gazdaság, az erdészet, a tsz és az ÁFÉSZ vezettővel, hogy vajon mit tehetnénk saját erőből? Jobb híján a majdan felépülő tornaterem is szolgálhatna ilyen célokat, de ezt csak átmeneti megoldásnak tekinthetnénk. Előbb-utóbb ki kell találnunk valamit, hogy legyen saját kultúrházunk. — Úgy hallottam, jövőre új szolgáltató ház épül a kisáruház mellett — vetettem közbe a kérdést, s az elnök bólintott. — Igen. Lesz benne férfi és női fodrászat, szabóság, továbbá patyolat-felvevő, műszerészet és egy korszerűbb, a mostaninál tágasabb presszó is. Az állami gazdaság tavaly óta a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem tangazdaságaként működik. A négy irányító egység kerületéhez összesen 8557 hektárnyi föld tartozik, mindez 43 tagban helyezkedik el 36 község határában. , — Jómagam nem vagyok baki — jegyezte meg Tuba József, számviteli osztályvezető, miközben az ablakhoz lépett. — 15 éve járok át Szombathelyről ide a gazdaságba dolgozni. Kollégáim nagy része helybeli, vagy a környező falvakból jár be. Kedves, készséges emberek, igazán jól érzem magam közöttük. ★ Az Iroda ablakából a falu közepére látni, oda, ahol a három út találkozik. A túloldalon avult kis presszócska, mellette az 1973-ban épült kisáruház. Bal oldalon a régi iskola ódon épülete, szemben vele az öregek napközi otthona. Ugyanabban az épületben van a Népfront helyi szervezetének az irodája. Ha kopognom kellene az ajtaján, nagyon óvatosan tenném, attól tartanék ugyanis, hogy egy erősebb mozdulattól a fejemre dől. A dombon a templom áll és alatta az újonnan elkészült épület — amely minden kétséget kizáróan a falu legszebb háza —, a négy autóra méretezett garázsos, nyolcszobás plébánia, amelybe hamarosan beköltözik a falu plébánosa, idős anyjával. — Gondjai, komoly anyagi gondjai vannak a fiamnak — mondta a pAP édesanyja. — Sohasem gondoltam nyerészkedésre, de mostanság megfordult a fejemben. Ó, ha nyerhetnék a lottón (!) segíteni tudnék a fiamon. Íme a falu, ahol az utak találkoznak. Kicsit egymásba kapaszkodnak, aztán éles kanyarokkal elválva más-más égtáj felé mennek tovább, új tájakat, új falvakat, városokat látni. Bak a fentieket láttatja velük... Magyar Katalin ★ 9