Zalai Hírlap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-01 / 78. szám

1976. április 1. Versenyző tehenészek Rend és tisztaság fogad a za­laegerszegi termelőszövetkezet ságodi tehenésztelepén, de bent az épületben is. Bárso­nyosan fénylik az állatok sző­re, látszik, hogy mindennap megtisztítják a jószágokat. — Az állatok is szeretik a tisztaságot — jegyzi meg Tóth Géza főállattenyésztő. Az itt dolgozó gondozók, ta­­karmányosok és szakemberek nem csupán rendszeretők, ha­nem mint tehenészek is értik a mesterségüket, szeretik a munkájukat. Erről egy elis­merő oklevél is tanúskodik, amit az 1974. évi tejtermelési és tejtisztasági verseny me­gyei harmadik helyezettjeként érdemeltek ki a telep dolgozói. Áss országos versenyben is — Idei eredményeink után is legalább ilyen elismerésre számítunk, de az országos tej­termelési versenyben is tisztes helytállásra törekszünk — mondja Sebestyén István te­lepvezető. Tavaly 917 ezer liter tejet értékesített a közös gazdaság, ebben az évben azonos állo­mánnyal kétszázezer literrel akarnak többet. A ságodi te­lep 240 tehene közel felét adja ennek a mennyiségnek. — Azon leszünk, hogy to­vább fokozzuk a termelést — fogadkozik Gyüki Károly tehe­nész. — Itt a százas istállóban a váltóval együtt öten va­gyunk gondozók, közös érde­künk, hogy egyformán dolgoz­­zunk, együtt osztozunk a pén­zen is. Szeretnénk most is si­keresen versenyezni. Hasonló véleményen van a telep fiatal dolgozója, ifjú Cserkúti Lajos is. — Ha több és tisztább tejet adunk az eddiginél, akkor bíz­hatunk, hogy ismét eredmé­nyes évünk lesz — mondja. — Mi kell ehhez? — Jó és elegendő takar­mány. — Van? — Lehetne több is, meg tar­talmasabb. Főleg a minőséggel van a baj. — A tehenenkénti éves tej­hozamot 360 literrel kell nö­velni. Teljesíthető? — Nyáron majd felfutunk a termeléssel, akkor lesz ele­gendő zöldtakarmány. A legel­tetési szezon átlagos tejhoza­­mát kellene általánosítani, ak­kor meglenne a 3 ezer liter is, amit pedig a magyar­ tarkától el lehet várni. Biztató az első negyed A szakemberek úgy vélik, hogy nemcsak teljesítheti ter­vét a telep, de annál jóval többet is produkálhatnak a szakértelemmel gondozott ál­latok. Biztosítást ad ehhez az első három hónap tejértékesí­tése. 235 ezer liter tejet adtak át, míg tavaly az első negyed­évben 198 ezer liter volt az ér­tékesítés. A mostani terv 220 ezer litert várt a szövetkezet három tehenészetétől, a ságo­­diaktól a legtöbbet, ezt ők tel­jesítették. — Mindent megteszünk, hogy az eddiginél jóval több legyen a tej — mondja a má­sik tehenész, Vízlendvai Béla. — Tudjuk, hogy figyelmet, gondos munkát kíván az állat. A jószágoktól csak akkor vár­hatunk többet, ha mi is meg­adjuk azoknak a járandósá­got. — És az üzemi állatorvos hogyan segíti a tejtermelést, a sikeres versenyzést? — Egyik fontos feladat, hogy megelőzzük a tőgygyuladást — válaszolja dr. Fekete Miklós. — Nem kisebb dolgunk az el­leni forgó meggyorsítása. Tej­re, minél több tejre csak ak­kor számíthatunk, ha borjú is van. Nekünk a szárazonállás­­tól a következő vemhesülésig figyelni kell az állatokat. Ez a tehenésznek és az állator­vosnak együttes kötelessége. Ezenkívül már csak az kell, hogy legyen jó takarmány, ak­kor lesz itt bőven tej is ha­marosan. — S mi a telepvezető fel­adata? — A technológiai fegyelem a takarmányozási előírás be­tartásának megkövetelése — mondja Sebestyén István. — A helytelen fejési gyakorlat, a gondatlanság száz literekkel csökkentheti a naponta kifejt tej mennyiséget. — Minden tehenész­ telepün­kön ilyen rendet szeretnénk látni mint itt, Ságodban — mondja a főállattenyésztő. — Ha ezt sikerül megvalósíta­nunk, nemcsak telepi, de üze­mi szinten is a siker remé­nyében vehetünk részt a ver­senyben. A három tehenészet mindegyikében az itteniek pél­dáját kell követni. A ságodi tehenészek a mos­tani tejtermelési versenyben ismételten bizonyítani akar­nak, igazolni, hogy a magyar­tarka állománnyal is lehet fo­kozni a hozamot, kettőről ket­tő és fél ezerre, majd három­ezerre, sőt annál is többre. Nemecz Ferenc A Zala megyei Állami Építőipari Vállalat és a DÉLÉP közös munkájaként megkezdődött Zalaegerszegen az új ezer vago­­nos gabonasiló torony csúszózsaluzása. Kétszer 12 órás mű­szakban száz építőmunkás dolgozik és a tervek szerint ápri­lis 15-re elérik a 35 méteres magasságot. Képünkön: az épí­tők szerelik a szivattyút. 570 ezer hektoliter saját főzésű, 80 ezer hektoliter importált sör Sxexon előtt a Nagykanizsai Sörgyárban Már az elején le kell szö­gezni: a Nagykanizsai Sör­gyárban senki nem biztatott azzal bennünket, hogy lesz elég sör az idén. Azért sem mondhatták, mi­vel az idén már az első ne­gyedben 20 ezer hektoliterrel több sör fogyott, mint a tava­lyi hasonló időszakban! Ezt is csak úgy biztosíthatták, hogy növelték az importsör mennyi­ségét. Míg 1974-ben az év első három hónapjában nem pa­lackoztak külföldi sört, addig tavaly 2000 hektolitert, az idén pedig már 10 ezer hekto­litert. Ezek a számok azt is bizonyítják, hogy az idényjel­lege megszűnt a sörnek, kere­sett télen és nyáron egyaránt. Mivel a kanizsai sörgyár kapacitását már eddig is maximálisan kihasználták, az idén is csak 570 ezer hektoli­ter saját főzésű sör értékesí­tésére lesz lehetőségük. Ez a mennyiség főleg a nyári üdü­lési szezonban kevés, ezért tekintélyes mennyiségű im­portra lesz szükség. Az import mennyiség évről évre nő, 1974- ben 34 ezer hektolitert, tavaly 74 ezret, erre az évre már 80 ezret rendeltek. A hazai sörgyárak között jó a kapcsolat, igyekeznek segí­teni egymáson az ellátási te­rületükön jelentkező igények kielégítésében. Így ezekben a hetekben kanizsai sört­ szállí­tottak a soproni gyárnak, nyá­ron pedig a Balatonon lesz kapható a soproni sör. A kő­bányai gyárból évek óta szál­lítják megyénkbe a Nektár és Diabetikus sört, havonta egy­­egy vagonnal. Nyáron a­, üdü­lőterületek ellátásához Kőbá­nyai Világost is palackoznak majd a kanizsai gyárhoz tar­tozó balatoni üzemekben. Korábban már hírt adtunk arról, hogy kicserélik a kani­zsai gyár elavult, öreg palac­kozó gépsorait. Nos, az egyik új, óránként 16 ezres kapaci­tású, cseh­ gyártmányú gépsor már üzemel is. Az elmúlt na­pokban szerelték le a másik régi, hatezres gépet, s hozzá­fogtak a másik 16 ezres kapa­citású gép alapozásához. A tervek szerint június elsejé­vel kezdődik meg a próba­üzem, addig valamivel több hordós sört értékesítenek, hogy ellensúlyozzák a palac­kozó üzem korszerűsítése kö­vetkeztében kiesett mennyisé­get. Még ebben az évben kicseré­lik a keszthelyi, a zalaegersze­gi és a siófoki palackozóüze­mek kis teljesítményű gépeit, és helyettük hatezres kapaci­tású sorokat állítanak üzembe. A kaposvári és a balatonbog­­lári üzemek hasonló gépcseré­jére majd csak az V. ötéves tervidőszak utolsó éveiben ke­rül sor. Néhány újdonságról is be­számoltak a sörgyáriak. A pasztörizáló gép munkába ál­lításával jelentősen megnőtt a sör tárolhatóságának ideje, így a Kinizsi sör 30 napig, a többi sörfajta 60 napig tartható el megfelelő tárolási körülmé­nyek között. A sörgyár esztéti­­kusabb címkével hozza forga­lomba a Balatoni Világost, amelynek szavatossági ideje egyelőre maradt 8 napos. Április közepén ismét meg­kezdik az 1974 óta minden év­ben forgalmazott Májusi sör főzését, melyből az idén 3000 hektolitert palackoznak. Épül a Bakony Művek hetedik üzeme A veszprémi Bakony Művek ipartelepítési programja ket­tős célt szolgál. Munkalehető­séget ad — elsősorban a nők­nek — ott, ahol eddig kevés volt a munkaalkalom, más­részt pedig csak ily módon tudja biztosítani a Bakony Művek nagyarányú fejleszté­séhez, a KGST együttműkö­désben vállalt kötelezettségé­nek teljesítéséhez az újabb munkaerőt A hetedik telephelyet Keszt­helyen alakítja ki a veszprémi gyáróriás. Az ottani üzem épí­tésével egyidőben már meg­kezdték a meglevő tapolcai üzem kétszeresére bővítését is. Az ésszerű és szükséges ipartelepítés egyébként lehe­tőséget ad a Bakony Művek­nek a további szakosodásra, az egyes termékek gyártásának­­ egy helyre csoportosítására.f­o­rrywr ZALAI HÍRLAP 600 RÁBA-STEIGER A Magyar Vagon- és Gépgyá budapesti gyárában 1975-ben kezdték meg a nagy teljesít­ményű Rába-Steiger erőgépek gyártását. A 240 lóerős trak­torokból az idén a tervek sze­rint már 600 darabot gyárta­nak. A Rába-Steiger erőgépe­ket nemcsak a hazai mező­­gazdasági üzemek várják, ha­nem külföldről is jelentős az érdeklődés. (MTI Fotó: Csikós G. (elvn — KS) 3 II KOOPERÁCIÓ-LENC HIÍSZ’írt munkaerőhiány akadá­­lyozza a szelektív fej­lesztést is, vagyis, hogy ke­vesebb, de jól megválasztott célra összpontosítsák a mun­kaerőt, a beruházási lehetősé­geket. A munkaerőhiány két­ségkívül sok gondot okoz a vállalatoknak, zavarhatja a hatékonyság javítására kidol­gozott fejlesztési tervek vég­rehajtását, a kapacitások jobb kihasználását. Érdemes azon­ban végiggondolni, hogy ezt a vészes munkaerőhiányt egy-egy vállalatnál végül is mi minden okozhatja, s eb­ből következően mivel ellen­súlyozhatnák a leghatásosab­ban. Ne arról beszéljünk most, hogy ágazatonként és válla­latonként eltérőek lehetnek a kereseti viszonyok, vagy hogy az egyik gyárban jobbak a szociális létesítmények, s ezért az egyik helyen keve­sebb az ember, a másikon pedig még kevesebb. Ez a helyzet ugyanis: a termelő­létszámot mindenütt keves­lik. Ezeket az okokat azon­ban egyre több szakember tartja másodlagosnak. Sze­rintük a munkaerőhiány egyik alapvető oka sokkal in­kább az, hogy a vállalatok többsége rengeteg terméket gyárt, s méginkább, hogy ezek alkatrészeit, részegységeit, tartozékait a vállalat gyártja saját magának. A vállalatok nagy része így szervezi a munkáját, lehető­ség szerint szemernyi külső kooperációt sem igénybe vé­ve. A kohó- és gépipari vál­lalatok termelési értékének alig egyhatoda származik termelési együttműködés igénybevételéből. Ez az arány a fejlett ipari államokban lényegesen magasabb. Külö­nösen a nagyobb vállalatok széles körben, nagy teljesítő képességű kooperációs gyűrűt szerveznek maguk köré: al­katrész, tartozék- és félkész­termék gyártásra. A kisebb vállalatok e kooperációs gyűrűkben szakosodnak bizo­nyos főegységek gyártására, s ennek valamennyi gazdasá­gi előnyét élvezi azután az összeszerelő nagy- és az al­katrész, tartozék- és félkész­­egyaránt. A lényege ennek az együtt­működési formának, hogy a vállalatok nem aprózzák szét a kapacitást és a munkaerőt ezernyi feladatra, s ezért sok­kal hatékonyabb a munká­juk. Itthon a közúti jármű­­gyártás a legjobb — csaknem egyetlen — példája annak, milyen értékes előnyök rej­lenek az összeszerelő nagy gyárak köré szervezett ki­sebb, önálló vállalatokból álló kooperációs láncban. A magyar gépiparnak ez az ágazata tekinthető jelenleg talán a legkorszerűbbnek, a termelési értékét, a népgaz­dasági súlyát tekintve, igen, jó nemzetközi versenyképes­séggel. De itt valóban a ki­sebb és közepes gyárak egész sora az Ikarus gyár szerelő szalagjaira küldi termékeik A magyar iparban azonban a vállalatok többsége még mindig abban látja a rangot és a biztonságot, ha készter­méket szállíthat a piacra, ha egy-egy termelési lánc végén állhat, ha másképp nem, hát úgy, hogy az egész termelési folyamatot — néha a vasön­téstől kezdve — beviszi a gyárába, teljes önellátásra rendezkedve be. Ezért, hogy legyen elég munkás is a végtelenül meg­nyújtott termelési folyamat­hoz, most sok helyen más, ki­sebb vállalatok beolvasztá­sára is szívesen gondolnak. Ezzel az önellátás korszerűt­len, nehézkes és kevéssé gaz­daságos gyakorlatát hosszú időre megmerevíthetik. Pedig az ágazati irányítással végre­hajtott vállalatok közötti munkamegosztással is jobban kellene élni, hiszen ez a mun­ka, a feladatok átcsoportosí­tása végső soron a munka­erő átcsoportosítását szolgál­ja, emellett kevesebb zökke­nővel és kieséssel, gyorsab­ban végrehajtható, mint a ki­­sebb-nagyobb vállalatok ös­-­szevonása. z ötéves vállalati tervek * * leghasznosabb célja le­hetne, a távlati iparfejlesz­tés szempontjából is — a ha­zai vállalatok közötti munka­megosztás erőteljes kiépítése, a gyártmány választék jelen­tős szűkítésével együtt. A jól szervezett és jól működő ter­melési kooperációk, a rész­egység- és alkatrészgyártás szakosítása a szelektív ipar­­fejlesztés egyik eszköze, mód­szere lehet.­­ Gerencsér Ferenc Szigorúan ellenőrzik a termőföldek rendeltetésszerű hasznosítását A jövőben szigorúan megkö­vetelik a termőföldek rendel­tetésszerű hasznosítását — mint arról az MTI munkatár­sát tájékoztatták a MÉM Or­szágos Földügyi és Térképé­szeti Hivatalában — összefüg­gésben azzal, hogy a tapasz­talatok szerint az utóbbi években megle­hetősen sok termőföld megműveletlenül, parlagon maradt. Ezeknek a földeknek egy része a nagyüzemek kezelésében, más része az állampolgárok tulajdonában és használatában van. Megállapították, hogy az ar­ra illetékes szervek, intézmé­nyek sem teljesítik maradék­talanul a jogszabályban meg­határozott hatósági ellenőrző feladataikat; a határszemléket esetenként felületesen, kellő alaposság nélkül végzik el. Nem kezdeményezik a jogsza­bályokban meghatározott szankciók alkalmazását a mű­velési kötelezettség elmulasz­tásáért felelős személyekkel szemben, és — a meglevő föld­védelmi jogszabályok ellenére — számos esetben nem tesznek javaslatot a magántulajdonban levő, műveletlenül hagyott föl­dek állami tulajdonba vé­telére. A mezőgazdasági rendelteté­sű földek maradéktalan hasz­nosítása érdekében a hivatal illetékesei hangsúlyozták: a következő időszakban a koráb­biaknál szervezettebb és haté­konyabb intézkedéseket tesz­nek. Már most, a tavaszi me­zőgazdasági munkák kezdete­kor felhívják a földhasználó­­kat a föld gondos megművelé­sére és hasznosítására. A jövőben nem lehet lemon­dani azoknak a földeknek a hasznosításáról sem, amelyek kedvezőtlen természeti, üzemi, vagy közgazdasági adottságok miatt maradtak eddig megmű­veletlenül. Az arra illetékes szervek a jövőben gondos ha­társzemléket tartanak majd, és következetesen alkalmazzák a jogszabályokban előírt szank­ciókat (MTI) Egyszerűsítik a külföldről behozott áruk és az ajándékküldemények vámkezelését A pénzügyminiszter és a kül­kereskedelmi miniszter 1976. április 1-ével módosította, egy­szerűsítette az utasforgalom­ban behozható áruk és az aján­dékcsomagok után fizetendő vám megállapítását, és csök­kentette a vám összegét is. Az utasok által behozható, tehát vámkezelhető áruk mennyisé­gét az új szabályozás a koráb­binál korszerűbben, és az em­berek személyes szükségleté­hez jobban igazodva határoz­za meg. A jövőben az áruk belföldi fogyasztói ára alapján állapítják meg, hogy egy-egy fajta áruból mennyit lehet be­hozni. Egyenként 100 forint értéket meg nem haladó áruk­ból 500 forint összértékű, 200 forint értéket meg nem haladó árukból 1000 forint összértékű, 500 forint értéket meg nem ha­ladó árukból 2500 forint össz­értékű, 1000 forint értéket meg nem haladó árukból 5000 fo­rint összértékű áru vámkezel­hető. Az utasok összesen az eddigi 4000 forint helyett 5000 forint, a társas utazásban részt vevők pedig 2000 forint belföl­di forgalmi értékű árut hoz­hatnak be vámfizetés nélkül. Az utas lényegesen egyszerűb­ben túljut a vámvizsgálaton, hiszen a idehozott áruk vámke­zeléséhez semmilyen nyomtat­ványt nem kell kitöltenie, ha az általa behozott áruk meny­­nyisége az előbbiekben meg­határozott feltételeknek meg­felel, és összértékük az 5000 forint, illetőleg a 2000 forint értéket nem haladja meg. Egyszerűbb lett az ajándék­küldemények vámkezelése is, a kisebb értékű ajándékcso­magok vámmentesek lettek, vagy az utánuk fizetendő vám összege csökkent. Vámmente­sek a 300 forint összértékű ajándékküldemények, a gyógy­szerek és a gyógyászati segéd­eszközök. Az ennél nagyobb értékű ajándékküldemények­nél az eddigi százalékos vám­tételek helyett lényegesen ala­csonyabb összegű vámot kell fizetni. (MTI)

Next