Zalai Hírlap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-01 / 1. szám
1901. január 1. Leltározás a gyógyszertárban A régi ár szerint több mint 2 és fél millió forint értékű gyógyszert leltároznak, és írnak át az új gyógyszerforgalmazási rend szerinti térítési díjra a zalaegerszegi Kossuth utcai gyógyszertárban. Képünkön a gyári készítményeket veszik leltárba. (Bakonyi Erzsébet felvétele) Az egyszerűbb, gyorsabb, pontosabb ügyintézésért a pacsai és a pókaszepetki tanácson A tanácsi munka javítása, egyszerűsítése napirenden levő feladat. Számos kezdeményezéssel, új nyilvántartási rendszerek bevezetésével próbálnak a központi szervek könynyíteni a jelenlegi állapoton. De hogyan látják a módosítást, a lakossági ügyintézést a községi közös tanácsoknál? Ezt kérdeztük meg a pacsai és a pókaszepetki községi közös tanács vezetőitől. — hiba nélkül?” — December 16-án tárgyalta a községi tanács végrehajtó bizottsága a szakigazgatási szerv munkáját. Az ülésen egyetlen negatív észrevétel sem vetődött fel a munkánkkal kapcsolatban — kezdi a beszélgetést Dulgyovai Antal, a pacsai községi közös tanács elnöke, majd sietve hozzáteszi: — Persze, ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy minden a legnagyobb rendben megy. A pacsai tanácson nyolctól délig tart az ügyfélfogadás. A sürgős ügyekkel minden esetben délután is foglalkoznak. A munkaidőn túli ügyfélfogadás bevezetése még nem indokolt. Ezen a téren tehát nem kell változtatnunk a megszokott rendszeren. Nem igényel változtatást az építőipari ügyintézésünk sem, eddig minden feladatra az előírt határidőn belül megoldást találtunk. Persze ahhoz, hogy az ügyintézés jobb legyen, feltétlenül nagy szükség van a tanácsi dolgozók továbbképzésére is. Dolgozóink közül ketten bentlakásos, ketten pedig levelező úton végzik a tanácsakadémiát, két további dolgozónk pedig a marxista esti egyetem hallgatója. De nemcsak az iskola a fontos. A tökéletes munkához az is kell, hogy minden munkatársunk felelősséggel tudjon dönteni a különböző fórumokon, gazdasági, s más hivatali szervek tárgyalásain. Ezen a téren is sokat fejlődtünk, örvendetes az is, hogy egyre többen vállalnak különböző társadalmi megbízatást. Mindezekkel olyan tapasztalatokat szereznek, amelyek hozzásegítik őket a gyorsabb, szakszerűbb ügyintézéshez — vélekedik Kovács Zsigmond vb-titkár. Több hatáskörrel, de több bizalommal is A pókaszepetki tanács végrehajtó bizottságának titkára, Tóth János lényegében a pacsaihoz hasonló helyzetet vázol fel, de újat is mond: — A házon belüli szervezettség is fontos momentuma a rugalmas, gyors ügyintézésnek. Mintegy kétezer hatáskörben kell a községi közös tanácsok dolgozóinak intézkedniök, s így mindenkinek tetemes szabályt, rendelkezést kell tökéletesen ismernie. S hogy értünk a szakmához, azt az is bizonyítja, nem fordult elő határidő be nem tartás — mondja Tóth János. Pókaszepetken, Pacsán egyaránt elmondták, hogy sok mindent lehetne egyszerűsíteni, de nem községi szinten. Minden változtatás ugyanis egész sor szabálymódosítást követel. De a tökéletes munkához több bizalomra is szüksége lenne a községi tanácsnak. — Vegyünk csak egy élő példát. Ez a háztáji szarvasmarha-tartással kapcsolatos. Minden új szarvasmarha után megjár az ezer forintos állami támogatás. A jogosultságot a tanács állapítja meg. A kérdőívet kitöltése után a tanács felterjeszti az állattenyésztési felügyelőséghez, amelynek képviselője ugyanúgy elmegy a gazdához, mint a tanácsi dolgozó, és ellenőrzi az adatok valósságát. Akkor miért nem tölti ki a felügyelőség dolgozója a kérdőívet, s állapítja meg a tanács bevonása nélkül a támogatás jogosultságát? Úgy érzem, ebben az esetben a mi tevékenységünk teljesen felesleges, arról nem is beszélve, hogy így az ügyintézés elhúzódik, a gazda nemegyszer fél évvel később kapja meg járandóságát — állítja a vb-titkár. Persze több egyszerűsítést is bevezettek a tanácsi munkába. Megváltozott például a marhalevél-kezelés, bár nem lett olyan egyszerű, mint amire a községi tanácsokon számítottak. ★ A két községi tanács vezetői alapjában véve pozitív képet festettek a jelenlegi tanácsi ügyintézésről. Gondjaik közösek, s környezetük sajátosságából adódóan különbözőek is. Látják a problémákat, s javaslataik is vannak az ojj. megoldására. E javaslatokra általában építenek a felsőbb szervek is. Legalábbis ezt jelzi például a zalaegerszegi járási hivatal kezdeményezése. Minden tanács számára felhívást adtak ki, amely a munka egyszerűsí- tésére való javaslattételt szorgalmazza. Gy. I. AZ ÚT KEZDETÉN A nyár derekán két fiatal szakember látott munkához a bucsuszentlászlói termelőszövetkezetben. Friss diplomával, s annál is újabb keltezésű házassági anyakönyvi kivonattal a zsebükben érkeztek. Az ifjú férj: Tóth János agrármérnök, a fiatal feleség: Gyapai Márta növényvédő üzemmérnök. Az iskolai, a kollégiumi évek hozták össze a hegyháthodászi fiút és a sjerkbarabási lányt. — A diplomaosztást követte a házasság, aztán a két hét nászút után jöttünk Bucsuszentlászlóra — mondja a fiatalasszony. Szeép, összkomfortos lakással fogadta a közös gazdaság a házaspárt. , — Máshonnan is kaptunk ajánlatot, én például a zalaszentgróti járási földhivataltól, de a termelőszövetkezeté szimpatikusabb volt — mondja Tóth János. — Nemcsak a lakás miatt — bár a döntést feltétlenül ez is befolyásolta —, de a gyakorlati munka is vonzott bennünket — teszi hozzá Márta. — Termelőüzemben lehet megismerni igazán a szakmát. A fiatalasszonyt alig néhány hét után kinevezték növényvédő agronómusnak. Ezzel egyszeriben megelőzte férjét, aki azóta is gyakornoki idejét tölti. — Nem volt növényvédő szakembere a gazdaságnak, így jókor érkeztem. Korán belekerültem a „mélyvízbe”. Kezdetben tartottam is a váratlan megbízatástól, de szerencsére Pácsonyi József főagronómusunkban nemcsak főnököt, de jó segítőtársat is találtam — jegyzi meg Tóthné. — Most már én is közel járok a kinevezéshez, a takarmánytermesztés irányítása, szervezése lesz a feladatom — veszi át a szót Tóth János, megjegyezve, hogy kettőjük beilleszkedését sokban segítette a termelőszövetkezet fiatal szakembergárdája. Választásukat mindenképpen sikeresnek mondják. Lassan megismerkednek a gazdasággal, a termelőszövetkezetben dolgozó emberekkel. — Meggyőződésem, hogy jól döntöttem, amikor a mezőgazdaságot választottam — mondja a férj. — Igaz, nem volt nehéz így határozni, hiszen paraszt szülök gyermeke vagyok, apám istermelőszövetkezeti tag. Harmadikos gimnazista voltam, amikor megérlelődött bennem az elhatározás. Szerettem a biológiát, tanárom, aki ezt a tantárgyat nagyon jól tanította, kedveltette meg velem, aztán ő irányított a mezőgazdasági pályára. Mondom, szeretem a biológiát, s most is különösen érdekel a növénytermesztés. Mártának a kémia volt a kedvenc tantárgya. — Ez meg is szabta tanulásomat, pályaválasztásomat, végül is növényvédő szakember lettem. A növényvédelem különösen a gyakorlatban szép. A tanulás befejezése után, néhány hónapos munkát követően, Jancsival együtt kijelenthetjük, hogy jól választottunk hivatást és munkahelyet is. Remélem, később sem változik meg a véleményem. Dicsérik első munkahelyüket, a segítőkész, többségben fiatal mezőgazdász társak önzetlenségét, boldogan mutatják be szép otthonukat, amit szülői segítséggel és a fiatal férj barkácsoló készségével sikerült barátságos családi fészekké kialakítani. — Mozgalmas, számunkra nagyon szép esztendő volt az 1976-os — mondja Tóth János. — Vizsgák, diploma, házasság, munkahelykeresés, költözés az első közös otthonunkba, kinevezés, munka. — Ezt kaptuk mi az óévtől, így többszörösen emlékezetes lesz számunkra 1976 — teszi hozzá a feleség. Nemecz Peten a Téli erdőn (Rév Miklós fotógrafikája) C 20% visszatérítéssel női csizmákat és kesztyűket ZALAI HÍRLAP V A Zala megyei Szálloda- és Vendéglátóipari Vállalat FELVESZ VIZSGÁZOTT KAZÁNFŰTŐT (lehet nyugdíjas is), KARBANTARTÓ SEGÉDMUNKÁST, PINCEI SEGÉDMUNKÁST és KŐMŰVES SZAKMUNKÁSOKAT. Jelentkezni lehet a vállalat központjában a munkaügyi vezetőnél, Zalaegerszeg, Marx tér 4. II. em. _________________________________ 7 _______________________________________________________________ A mondabeli Petőfi 1823. január 1-én született Petőfi Sándor, a magyar költészet világszerte ismert, halhatatlan alakja, az 1848—49-es magyar forradalom és szabadságharc hőse. Reá emlékezünk ezzel a cikkel. A magyar irodalom nagyjai közül kétségkívül Petőfi Sándor nevéhez fűződik a legtöbb monda és emlékezés. Nagy népszerűségét mindenekelőtt a szabadságharcban betöltött szerepének köszönheti. 1848 ugyanis az a történelmi esemény, amely az íratlan szóhagyományban máig is a legelevenebben él. Ez a hagyománykor a múlt század közepe óta száll nemzedékről nemzedékre, bővül, terebélyesedik. A napi- és hetilapok tanúsága szerint a költő „szibériai utóéletéről” még napjainkban is születnek új változatok. A hagyománykörben műfajilag mondák és emlékezések váltják egymást. A mondák között akadnak szépen megformáltak és sután, vázlatosan odavetettek. Az emlékezések a valóságot csak elnagyoltan érintik. A mondabeli Petőfinek kevés köze van az élőhöz. A halhatatlan Petőfi A legtöbb monda — az európai hagyománykörbe illően — a költő születésével, halálával és álruhás megjelenésével foglalkozik. Petőfi halálhírét nemcsak a magyarok, de a szomszéd népek is elutasították. A szlovákoknál mondák terjengtek álruhás megjelenéséről, szibériai fogságáról A szerb Vreme c. belgrádi lapban megjelent egy cikk, amely szerint Petőfi nem halt meg, hanem Románián keresztül Törökországba, majd Szerbiába menekült. Petrus álnéven sekrestyésként évtizedekig élt Crna Travában. Verseket is írt, amelyeket maga fordított le szerb nyelvre. Az európai folklórban a „jó királyok” álruhában győződnek meg arról, hogyan bánnak az urak alattvalóikkal. A felismerés leggyakoribb formája: a hős írást hagy hátra, ebből tudják meg kilétét. Köztudomású, hogy nálunk ez a mondakör elsősorban Mátyás király alakját övezi, de rajta kívül is sok más hőst felruháznak e cselekmény típussal. A Petőfi mondakör egyik leggyakoribb motívuma is az álruhás megjelenés. Ezeknek a mondáknak az alapgondolata, a költő egy a néppel, együtt teszik-iszik velük, gondjaikkal azonosul. A felismerés formáa a hátrahagyott írás, - Ahogy ez a monda a múlt század második felében menynyire elterjedt volt, bizonyít- ja az, hogy szélhámosok Petőiinek adták ki magukat, s hetekig élősködtek a hiszékeny emberek nyakán. Az egyik változat a bécsi besúgók füléhez is eljutott. 1830. júliusában jelentik Bach-nak, hogy Kossuth ügynököket küldött Magyarországra, köztük a költőt: „Petőfi Sándor, az ismert magyar költő nincs Párizsban, hanem juhásznak maszkírozva a Muraközben, éspedig annak horvátországi részén tartózkodik”. A számtalan változat közül, amely máig fennmaradt, egyet közölnénk csupán: „Petőfi nem esett el a segesvári csatában... megmenekült, aztán álruhában bújdosott az országban, és a pajták, meg a pincék ajtajára irt verseket, hogy tudják az emberek, hogy él még Petőfi Sándor”. (Hajdú megye) A szabadságharc hőse Gyakoriak az olyan emlékezések is, amelyek a költő életének valóságos eseményeibőlígérnek inspirációt, a valóságos kiindulópont azonban többnyire a felismerhetetlen-ségig kiszínezve, eltúlozva ött testet. Az ilyen emlékezések legnagyobb csoportja Petőfit a szabadságát v kiemelkedő hő-sének, vezéregyéniségének ábrázolja. Ezekben az emlékek- ben legszembetűnőbb a való Ságban bonyolult események egyszerűsítése. A legtöbb emlékezés Petőfi és Kossuth barátságáról szól. Lelkes szónoklatokkal, versekkel megindítva a harcot eltörölték a nemesi kiváltságokat, kivívták az egyenlőséget, kiverték az osztrákokat. „Petőfi Sándor barátja volt Kossuthnak. Együtt csinálták a szabadságharcot, Kossuth szóval, Petőfi írással". — „Kossuthnak a katonák önként áll'' tak be. Az elnyomók ellen mindenki állt be, lóháton, Petőfi járt faluról falura, lelkesítette a népet”. Az emlékezések másik nagycsoportja a Bem tábornokhoz fűződő bensőséges kapcsolatról szól: „Bem apó igen féltette, egy kicsinyt gyöngébb egészségedet. Mondta neki ,Fiam, neked csak a szüved nagy, ám úgy gyönge vagy.” De szavaival úgy fellelkesítette a csapatot, hogy erősebb volt, mint akármilyen vezérlet alatt. .. Petőfi őrnagy volt. Amerre ment, mindenfelől elhajtották az ellenséget”. Számtalan variációbann maradt fenn a múlt század második felének nagy pletykája, Szendrey Júlia hűtlenségéről. Ez a monda különösen az Alföldön és Erdélyben terjedt el. A monda a társadalom különböző szintjein más-más formában fogalmazódott meg: „Énúgy tudom, hogy Petőfi nem jól élt a feleségével, aztán elterjedt a hite, hogy ő meghalt volna, az asszony meg nem gyászol, hanem elment a bálba. A tisztekkel még táncolt is. No már most, akárhol is volt Petőfi, megtudhatta ezt és ezért nem jött vissza”. — „Petőfiről azt mondják, meghalt a segesvári csatában. De nem haltam meg, csak megsebesült. Az oroszok elvitték és felápolták. Hazajött, de meghallotta, hogy felesége, Szendrey Júlia elhagyta, bánatában visszament Oroszországba”. A Petőfi mondakör kialakulására nagy hatással voltak legnépszerűbb versei. A „feleségek felesége” hűtlenségéről szóló mondákra a „Szeptember végén” című költemény. Az ilyen közismert sorok: Talpra magyar, hí a haza? —„ Rabok legyünk vagy szabadok!” — „Ott essem el én a harc mezején” — ha csak egy-egy kifejezés erejéig, de minduntalan visszatérnek. „Az úr jó dóga akkor szűnt meg...” „Az úr jó dóga akkor szűnt meg, mikor Petőfi azt mondta, hogy :Talpra magyar!” — „Jött Petőfi, akkor felszabadult a nép, és attól kezdve nem vitték el tőle azt, amit termelt. Attól kezdve jobban mertek beszélni az uraikkal, azok is jobban bántak a cselédekkel, attól kezdve kommenciót mértek. Petőfi fain gyerek volt, úgy tudott az beszélni, hogy az egész magyar népet mind felrázta. A Talpra magyart Petőfi tanálta ki, a maga őszitől”. — „Petőfi is de marha egy ember volt, mikor erővel kiment a frontra. Mondta is neki egy tábornok, hogy poétának nincs itt semmi helye’ — .Ott essem el, a harc mezején”. A ponyvák és olajnyomatok latása is érezhető bizonyos fénig, különösen az Alföldön a Parasztság felső rétegének emékezéseiben: „Petőfi? Talpig magyar (!) volt. Híres költő torában halt meg Segesvárnál. Volt egy kép a községházán, rajta volt félig fekve Petőfi, megsebesülve és a saját véréiül írta egy kőre, vagy mire, légy .Hazám!’ ” ★ Mindmáig Petőfi az a költő, akinek emléke a néphagyományban a legerősebben él. rajta kívül Csokonaihoz fűődnek még Debrecen környékén anekdoták és mondák, Mivel az iskolai, írásos miteltségtől viszonylag függetlenzóhagyomány egyre jobban kihalványul, beleolvad a közultúrába, lehetséges, hogy Petőfi az utolsó költőnk, akiek emlékét országszerte néprondák őrzik. Dobos Ilona 5