Zalai Hírlap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-18 / 14. szám
1901. január 18. így a versenyt megnyerték és 478 ezer forintot kaptak. Szintén ennél a vállalatnál történt, hogy az igazgató, a közgazdasági főosztályvezető és az szbtitkár fiktív jutalmakat osztott ki, a „megjutalmazottak” kötelesek voltak a kapott öszszeget visszafizetni. A pénzt reprezentációs célokra költötték el. Ezzel újabb, több mint 40 ezer forintos kárt okoztak a népgazdaságnak. Kiderült a tárgyalás folyamán, hogy a vállalat vezetői jóelőre felhívták a művezetők figyelmét: a legközelebbi munkaverseny értékelésekor az kap legtöbbet, aki legjobban el tudja titkolni a nála bekövetkezett baleseteket. — Természetes — folytatja a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese —, hogy ezekért a bűncselekményekért büntetés jár. Az igazgató korábban vezető párt- és állami tisztségeket töltött be, s úgy gondolta: ez az ő számára kivételes elbánást jelent, számára nem kötelező a törvények tiszteletben , tartása. Bíztak ebben bűntársai is, arra számítva, hogy az igazgató neve, múltja mögé bújhatnak a felelősségre vonás elől. Tévedtek. A Legfelsőbb Bíróleg jogerőre emelte az elsőfokúítétetet, amely az igazgatót és a főosztályvezetőt végrehajtható szabadságvesztés- és pénzbüntetéssel, s a többi vádlottat is cselekményüknek megfelelő büntetéssel sújtotta. A jószándék nem mentség — Milyen tendenciák figyelhetők meg a társadalmi és a csoportérdek szembeállításából, illetve a csoport- és magánérdekeknek a társadalmi érdekek elé helyezéséből származó bűncselekményeknél? — Elég sűrűn találkozunk azzal, hogy a vádlottként elénk kerülő gazdasági — főleg szövetkezeti — vezetők tulajdonképpen jót akartak, de a jót rosszul akarták. Másoknál a jószándék legfeljebb feltételezhető, de bizonyítani azt lehet, hogy vélt csoportérdekből megkárosították a népgazdaságot. Ismét mások üzérkednek, s ezt szövetkezetek, szocialista gazdálkodó szervek legalizálják. Az első két bűncselekményfajtánál közös az, hogy mire a bíróság elé kerülnek az elkövetők , az elért gazdasági eredmények már meg is semmisültek, vagyis a megfontoltság, az előrelátás teljes hiánya jellemzi az ilyen embereket. Például: mezőgazdasági termelőszövetkezetek eladják terményeiket, majd tárolási szerződést kötnek a felvásárló vállalattal. Megkapják a tárolásért járó pénzt, de mire a vállalat el akarná szállítani a terményt, kiderül, hogy azt (vagy annak jelentős részét) feletették a tsz állataival A szövetkezet vezetői ilyenkor azzal védekeznek, hogy ők jót akartak, hiszen az állattenyésztés fontos, de a zárszámadásra, a tagságnak osztandó pénzre is gondolni kell. Előfordul, hogy az így keletkezett hiány csak 2—3 év múlva mutatkozik, s a rosszul számító vezetők is addigra kerülnek bíróság elé. — Melyek azok a bűncselekmények, amelyeket konjunkturális jellegűnek nevezett? — Több ilyen bűncselekményfajta fordul elő a bíróságok gyakorlatában. Kezdjük a legismertebbekkel, az építkezési ügyekkel. Köztudomású, hogy a lakásépítési program teljesítése ellenére még mindig nagy a lakáshiány, az emberek szeretnének mielőbb, igényeiknek, elképzeléseiknek megfelelő lakáshoz jutni. Nemrégen került bíróság elé építő kisiparosok ügye. Ők társasházak építésére szövetkeztek, de ehhez sem képesítésük, sem jogosultságuk, sem kapacitásuk nem volt. Az építtetni akaróktól nagy összegeket vettek fel, új meg új építkezéseket vállaltak, de befejezni egyiket sem tudták, ahogy mondani szokták: lyukat lyukkal akartak betömni, egyik építkezéstől a másikhoz vitték át a tőkét, míg végül feljelentették őket. Ugyancsak konjunktúráng jellegű az a bűncselekménytípus, amely abból ered, hogy gazdasági vezetők fontos, megoldandó feladatok elvégzésére a kollektív szerződésben előírt bérért nem kapnak szakembereket. Ilyenkor „ráígérnek", olykor a megállapított bér ötszörösét is. Amikor fizetésre kerül sor, kapkodnak, illegális forrásokból teremtik elő a pénzt. Ez az út szinte biztosan a vádlottak padjáig vezet. Bizonyos mértékig még az olyan esetek is ide sorolhatók, amikor sikkasztásért vagy hasonló bűncselekményekért büntetett embereket helyeznek pénz kezelésével járó munkakörökbe. Ezt gyakran a munkaerőhiány okozza. A baj azonban ott van, hogy az illető előéletének ismeretében sem veszik a fáradságot fölötteseik, hogy kellően ellenőrizzék tevékenységüket. Alkalom szüli a tolvajt — Túl a büntetőjogi felelősségrevonáson, milyen tanulságokkal szolgálnak a büntetőügyek az ön, illetve a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a társadalom számára! A gazdasági, közelebbről a népgazdaság elleni bűncselekmények természetszerűen csak egy részét képezik a bíróságok elé kerülő ügyeknek de horderejüket, társadalmi hatásukat tekintve, igen jelentős részét. Folytatva a gondolatot: a bűncselekmények hatása szinte mindig sokkal nagyobb, mint maga a cselekmény. A közvélemény — talán a sajtóban szokásos szűkszavú ismertetésnek is szerepe van ebben — sokszor leegyszerűsítve látja az ügyeket, s nem érti, hogy látszólag ugyanolyan bűncselekményekért miért szabnak ki a bíróságok különböző súlyú büntetéseket. Pedig a bíróságnak meg kell vizsgálnia minden körülményt, a társadalmiakat és a személyieket egyaránt, mérlegelnie kell a büntetés elriasztó és nevelő hatását, törvényes eszközökkel el kell vonnia a bűnös úton szerzett anyagi javakat stb. — Tanulság az is, amit a régi magyar közmondás úgy foglal össze, hogy „alkalom szüli a tolvajt”, vagyis sokkal komolyabban, szigorúbban kell végre venni a társadalmi tulajdon védelmét, őrzését. Nemegyszer hónapokig keresik milliós értékű gépek gazdáit, míg végre előkerül, s felelősségre kell vonni hűtlen kezelésért. S még egy nagy tanulság: a vállalat, a köz vagyonáért felelős mindenki, aki ott dolgozik. Természetesen a vezető nagyobb mértékben, mint a kis beosztásúak, de nekik is van felelősségük. Az üzemi demokrácia szélesítése magával hozza azt is, hogy mindenki jobban érezze magáénak a köz tulajdonát, lépjen fel annak védelméért bárkivel szemben. Várkonyi Endre ZALAI HÍRLAP Valóban társaség- Az egyesülés előnyei Tótszentmártonban A kis községek államigazgatási munkájának hatékonyabbá tételét szolgálja a közös tanácsok rendszere. Ilyen céllal egyesítette 1970 júliusában erejét Tótszerdahely és Tótszentmárton. Az előbbi lett a székhelyközség az utóbbi,pedig a társközség. Ezúttal a társközségre vagyunk kíváncsiak. Mit hozott, illetve mit fog hozni a közeljövőben Tótszentmártonnak az egyesülés? Valójában társ-e a társközség? Eredmények, gondok A tanács és annak szakszervei sokoldalú munkát végeznek annak érdekében, hogy Tótszentmárton megfelelő ütemben fejlődjön, hogy állampolgárainak kis és nagy ügyei megnyugtatóan elrendeződjenek, hogy a lakosság jogai és kötelezettségei érvényre jussanak. A tanácsi testület üléseinek napirendjén rendszeresen szerepel az ezernél valamivel több lakost számláló község kereskedelmi ellátottságának helyzete. Tavaly például új presszót avattak, s még az idén a cukrászda melletti telken épülő új, önkiszolgáló vegyesboltot is birtokukba vehetik a vásárlók. A kulturált ellátást biztosító üzletre a tanács mintegy kétmillió forintot szán. A kereskedelmi ellátás terén egyedül azt sérelmezik az itteniek, hogy a téli tüzelőhöz és az építőanyagokhoz csak a letenyei TÜZÉP-telepen tudnak hozzájutni, ahonnét a magánfuvarosok rendkívül drágán szállítják házhoz a megvásárolt árut. Örvendetes, hogy a tanácsülés javaslatára rövidesen egy tehertaxi beállításával megoldják a TÜZÉP-anyagok szállítását. Az illetékesek foglalkoznak a lakosági kisipari szolgáltatások helyzetével is. A két egyesült község egyébként ezen a téren a járásban a legjobbak között van. Vas- és fémszakmában három, fafeldolgozó szakmában öt, építőipari vonalon tíz, más szakmákban pedig nyolc kisiparos látja el az igényeket A község kommunális fejlesztésében kiemelkedő jelentőségű a tavaly augusztus 20- án felavatott, a megye legnagyobb regionális vízműve, amely nemcsak a tótszentmártoniaknak biztosít egészséges ivóvizet, hanem a környékbeli többi falunak is, összesen mintegy 10 ezer embernek. Az egyesülés óta évről-évre enyhül a társközségiek közlekedési gondja. A múlt hónapban adták át a közel kétmillió forintba került, hat méter széles új utat a Béke utcában. Anyagi fedezet hiányában az utak portalanítására, felújítására, valamint a Felszabadulás és az Alkotmány utcai járdák építésére csak a későbbi években kerülhet sor. Nem tesznek megkülönböztetést Tótszentmárton fejlődését jelzik a művelődésügy egyre kedvezőbb tárgyi feltételei is. Két éve adták át Szerdahelyen a 9 millióba került körzeti általános iskolát, ahol a négy , délszláv község felsőtagozatosai között tanulnak a szentmártoni gyerekek is. Az iskola közös erővel való bővítésére — a 400 adagos konyhára, az étteremre, a napközis termekre és a tornateremre — tavaly újabb 5 millió forintot fordítottak. Egyre eredményesebben működik Tótszentmártonban a másfél millió forintos költséggel felépült klubház. Fájó gondjuk viszont a szentmártoniaknak az óvoda bővítésének az ügye. Férőhelyek hiányában évente 20—25 gyermek felvételét kénytelenek elutasítani, s a bővítést a közös tanács pénzügyi lehetőségei egyelőre nem teszik lehetővé. A szükséges hét—kilencszázezer forintot a lakosság társadalmi rzfunkája, pénzbeni hozzájárulása és a gazdasági egységek nógatása révén próbálják előteremteni. A község színvonalas egészségügyi ellátását biztosítja a tavaly 80 ezer forintos költséggel kialakított, jól felszerelt orvosi rendelő. Új tanácsháza !Nem mindegy aSzentmártoniaknak az sem, hogy a tanácsban az ügyeiket hogyan és mennyi idő alatt intézik el. Jogos a közös tanáccsalszembeni igényük, hiszen annak idején az egyesülés előnyeiért szánták rá magukat a társközség szerepre, s tették hozzá fejlesztési alapjukat a székhelyközségéhez. A hárommillió forinttal megépült új tanácsházán minden vonatkozásban javult a szakigazgatási szervek munkája. S ami ugyancsak megnyugtató: nem tesznek különbséget a székhelyiek és a szomszéd falubeliek között. Mihovics József Mm S3 Szikraesőben (Kiss Ferenc felvétele) Kereslet és kínálat — helyben Papírtörülközőt fedeztem fel a minap az egyik önkiszolgáló papírüzletben. Finom, puha, fehér papírból készült, — perforálva, hengerformára csomagolva. Megvenném, gondoltam, csakhogy ehhez valami tartóféle is kellene, amire felakaszthatom, hogy a perforált darabokat el lehessen szakítani egymástól, hogy a henger könnyedén forogjon. Anélkül szinte használhatatlan. Szigorúan szakosított üzlethálózatunkban kellemes meglepetés: a papírboltban tartót is árusítottak a törülközőhöz, holott ez utóbbi nem papírból, hanem műanyagból készült Ekkor már csak egy gond maradt: ki és hogyan fogja ezt felszerelni? Otthon újabb és még kellemesebb meglepetés: a műanyag tartó hátoldala önmagától is tapad a falhoz, de két fényes csavart is mellékeltek hozzá, a biztonság kedvéért. Konzervhez bontó Mondom: mindez meglepetés. Mert a kereskedelem állításában nem kényeztet el bennünket, nem kímél attól, hogy boltról-boltra járva szerezzük be azt amire egy tárgy használatához szükségünk lehet. Az üzlethálózatot a legtöbb helyen úgy szakosították, ahogy az a kínálat — és nem a kereslet — szempontjából kényelmes. Jó, hogy a trafikban a cigarettához gyufát is adnak, de az élelmiszerboltban vett konzervhez, sörhöz, üdítő italhoz nyitóalkalmatosságért , legtöbbször máshová — vasüzletbe, edényboltba ■— kell menni. Szemfesték az illatszerboltban található, a felviteléhez szükséges ecsetért a tájékozott eladó a papírboltba küldi a vevőt. A színek harmóniájára ügyelő nő szaladgálhat a bőrdíszműáru üzlet és a cipőbolt között, s még akkor sem sikerül olyan táskát vennie, amelyik illeszkedik csizmája színéhez, mert egymás mellett csak akkor tekintheti meg a kettőt, mikor már legalább az egyiket megvásárolta. És így tovább. Igaz, akadnak követendő kísérletek. A régi, szűk bútorboltok helyett már a városok sorában épültek nagy lakberendezési áruházak, amelyekben a bútorhoz kiválaszthatja a vevő a szőnyeget, a függönyt, a díszpárnát, a világítótesteket is. A játékboltokban most kezdődik valami hasonló ésszerűsítés: míg idáig fajtánként csoportosították a játékszereket, úgy mint babák, mechanikai játékok, társasjátékok, gumiállatkák stb., most megpróbálják ugyanezeket korcsoportonként kínálni: az egyik pultnál a 3—6 éveseknek való, a másiknál a 6—10 éveseknek készült, a harmadiknál a legkisebbeknek szánt játékszereket. Cipő és retikü, együtt Ezt az alapelvet kellene a kereskedelemnek más ágaiban is megvalósítani. Az árukínálatot aszerint csoportosítani, mit keres egyidőben, egy helyen a vásárló. Ez nemcsak a vevők kényelmét szolgálná, hanem feltehetően az üzletmenetet, a forgalom növelését is. Hiszen, — hogy az egyik előbb említett példánál maradjunk —, aki csak cipővásárlásra készült, könnyebben hajlik arra, hogy retikült is vegyen, ha felfedezi, hogy ugyanott kaphat színben, stílusban illeszkedőt. Az árukínálat már sok tekintetben jobban alkalmazkodik a kereslethez, mint a múltban: mennyiségben, minőségben, a divat követésében. Talán nem túlzott igény, ha azt kívánjuk, hogy a jövőben a helyben, az áru megjelenésének helyében is alkalmazkodjon a mi igényeinkhez. Gál Zsuzsa Beszélnek róla Ha egy tévéműsor annyit elér, hogy beszélnek róla, az már figyelemre méltó. Vagy azért emlegetik, mert tetszett, vagy azért, mert nem tetszett, vagy mert valamilyen okból fokozott érdeklődést keltett. A héten mindegyikre akadt példa. A legtöbb elismerő szót kétségtelenül két keddi műsor kapott a héten a televíziónézők szinte minden rétegétől. Az egyik a Kisfilmek a nagyvilágból sorozatban bemutatott Szerelmi varázslások című magyar rövidfilm, amelyet Moldován Domokos írt és rendezett, a másik Vitray Tamás műsora, a Csak ülök és mesélek... volt Az előbbi a „megrendezett dokumentumfilmes meglehetősen különös kategóriájába tartozik és már nagy sajtója volt, mielőtt a tévé képernyőjére került. A nép körében élt, vagy talán itt-ott még mindig élő szerelmi és férjfogási babonák és vajákosságok humoros-kínos-elszomorító ábrázolása riadt, kételkedő és elszernyedt megnyilatkozásra késztette a nézőket. A szereplők — valamennyien civilek — nagy odaadással és átéléssel játszották el szerepüket, s már-már azt lehetett hinni, hogy saját magukat alakítják Éppen ez okozta a film megrendítő hatását. Mindenesetre megnyugtató tudni, hogy Moldován Domokos, mint egy skanzenbe a népi művészetet, gyűjtötte össze és örökítette meg a filmszalagon az utókor számára a szellemi sötétségnek ezeket a ma már szerencsére csak nyomokban meglévő emlékeit. Vitray showja kétségtelenül esemény ma már. Pedig Vitray nem talált fel semmi újat. Csupán újra felfedezte a régi igazságot, miszerint az emberek vonzódnak az élet különös dolgaihoz, a nem mindennapihoz, a kuriózumhoz. Szeretnek meghökkenni, elámulni, derülni, csodálkozni, így hát Vitray keresi a különöst, a nem mindennapit, a kuriózumot, amelyekkel meghökkent, elámít, derültséget kelt. Kezdetben még tétován kutatta, merre induljon. Megrendezte a nem mindennapit! Lássuk, hogyan viselkednek az emberek, ha találnak egy elhagyott filmkamerát? Nézzük meg, ki hogyan tud átadni egy dióbhírt? Aztán a nézőkhöz fordult riportalanyt kért, és lám, megtalálta az igazit. Megtalálta a legkülönösebbet, a lepnemmindennapibbat, a legnagyobb kuriozitást, az embert. Az embert, aki bicsérdista, aki letagadja korát, aki lepkéket gyűjt, aki üvegpoharat rág. Az embert, aki a boldogságot más-más úton keresi és találja meg Az egyik a családjának él, a másik ír, a harmadik szobrászkodik és fest a maga gyönyörűségére. A történetek nem a riporterek, hanem a riportalanyok történetei és Vitray a maga közvetlen módján éppen csak lazán, hevenyészetten fűzi egy szálra őket. Sikerüktitka abban a gorkiji mondásban van, amely így hangzik: Sok minden csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb! Legkevesebb jó és legtöbb elítélő szó nemcsak a héten, de az utóbbi hetekben általában, az új vetélkedőkről esik. Még a Vágó István Soha jobb kor! című műveltségi fejtörőjátéka kapja a legkevesebb ebtérő szót. Bár a nézők egyetértenek abban, hogy meg sem közelíti a Kicsoda-micsoda fejtörőjátékot, amelynek a helyére lépett. Lényegesen egysíkúbb, sivárabb mint az volt és nem tudja igazán bevonni a nézőt a játékba. Egri János új vetélkedője a Lehet egy kérdéssel több? a kérdések és vetélkedő-formák bőséges tárházát vonultatja fel, de vontatott, lassú és körülményes. Ugyanez a hibája csak még hatványozottan és technikai szegényességgel sújtottan a Fő a feje című vetélkedőnek, amelyet ráadásul még vezetőjének, Müller Tibornak állandó bakijai, bosszantó hibái is tetőznek. A verset igzők és a tévénézők egyaránt öszszehúzott szemmel, vakoskodva nézik, vajon milyen arcvonások tűnnek fel a táblán az egyetlen villanykörte fényében, latolgatják vajon fel tudja-e hibátlanul olvasni a rendesen felöltözött versenyzők társaságában ingre-pulóverre vetkőzött játékvezető a kérdést és idejében sikerül-e kicserélni a táblát... Sok szó esett a zalai nézők körében a héten az Új év két üzemben című helyszíni közvetítésről. Ez azért érthető, mert a szóbanforgó két üzem, a nagykanizsai Kanizsa Bútorgyár és az Egyesült Izzó Fényforrás és Üveggyáré volt. Meglehetősen ritka vendég a televízió megyénkben, Nagykanizsán pedig különösen az, és jó alkalom volt ez a majd egyórás riport arra, hogy hírt adjon ne csak a két, immár országos hírű gyár munkájáról, de a város utóbbi években elért fejlődéséről. Láthatólag ez is volt a két rendező, Vámos Judit és Hubert István koncepciója. A város különböző részeit ábrázoló képek vetítésével indították és zárták a műsort. A bútorgyárban Kopeczky Lajos, az izzóban Bán János készített riportot., A két helyszín között volt bizonyos kétségtelen különbség a látványosságban, mégpedig az izzó javára. De tartalomban is, mégpedig pontosan annyi, amennyi a két riporter közötti különbség.— kvalitásban. Bútorgyáriak mindent megtettek — szép új munkaruhát is öltöttek például a tévé tiszteletére —, ám a gyárból, a gyártási folyamatból keveset láttunk és Kopeczky riportvezetése sem volt szerencsés. Bán János izzóból közvetített riportjai kerekebbre sikerültek, több információval szolgáltak. Ám az extrázás lényegét bizonyára kevesen értették meg! Különben több riportra rányomta a bélyegét az előzetes felkészülés, a gondos memorizálás, s ez akadályozta, hogy a nyilatkozók természetes, közvetlen hangnemben beszéljenek. Hibája volt a műsornak az is, hogy a beadott képekhez nem fűztek kommentárt. Különösen sajnáltuk az új művelődési ház és a kórház képeit. Az ország tévénézői egyikhez sem kaptak eligazítást (egyikről sem emlékezett meg felavatásuk idején a televízió), holott mindkettő méltán tart igényt arra, hogy Nagykanizsa felszabadulás utáni fejlődésében a maguk területén mérföldkőként tekintsünk rájuk, és büszkélkedjünk velük. Hári Sándor