Zalai Hírlap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-01 / 26. szám

iooruar . SALAI N­RLAP Többet, jobban, olcsóbban Eredmény«» ér a zalakomári Árpád Vrátér imm-bmt A tizenheted­ik zárszámadás­ra készülnek idén a mai nagy­üzemi méreteket tekintve, ki­csinek számító zalakomári Ár­pád Vezér termelőszövetkezet­ben. Eredményeiket a szorgal­mas munkának köszönhetik, adottságaikhoz igazodva, kel­lően megalapozott pénzügyi­gazdasági körülmények között gazdálkodtak. A technikára támaszkodva — Az 1976-ra tervezett 26 millió forint szövetkezeti brut­tó árbevételt elértük — mond­ja Nyirő Sándor, a szövetkezet elnöke. — Bár a bevételek szé­pen alakultak, helyzetünk nem volt mindig rózsás. A költség­­növekedések bennünket is ér­zékenyen érintettek. Ezért a jövőben még nagyobb gondot kell fordítani a költségelem­zésre. Célunk a továbbiakban: nemcsak többet termelni, ha­nem okosan is, a közgazdasági tervezésre alapozva, és a tech­nikára támaszkodva minél ol­csóbban előállítani a terméke­ket Elsősorban a még feltá­ratlan belső tartalékra számí­tunk. A szemlélet nem egészen új náluk, az állattenyésztésben már ennek szellemében dol­goztak a múlt évben is. A hús­hasznosítású szarvasmarha-te­nyésztés mellett tették le a voksot. Adottságaiknak ez fe­lel meg leginkább. A kétezer hektárnyi közös terület 45 szá­zaléka ugyanis rét és legelő. A fűre alapozott takarmánybá­zis, az intenzív gyepgazdálko­­­dás lehetővé teszi, hogy évente csak 60—70 hektáron termesz­szenek szálastakarmányokat, s a szántóföldek nagy részét árunövények foglalják el. A fűtermést kétszeresen haszno­sítják. A folyamatos, szaka­szos legeltetés során frissen, zölden jutnak hozzá az álla­tok, a megmaradt részből pe­dig silót készítenek. Nem vész kárba a cukorrépafej és a ku­koricaszár sem. Télen jó ta­karmány. — 1976 végére felépült a 160 férőhelyes, HSZV-technológiá­­val üzemelő tehénistálló — folytatja az elnök. — A bete­lepítéssel nem volt gond, ugyanis tavasszal vásároltunk 81 vemhes tenyészüszőt. Az állatok rövidesen leellettek. Decemberben feltölthettük az istállót. A könnyebb megköze­lítés érdekében idén március­ban betonutat építtetünk a fa­luból a telepre, ezenkívül be­vezetjük a villanyt is. A mun­kákhoz a megyei tanács cél­csoportos állami támogatást adott. Az új létesítmény közel 3 millió forintba kerül. A beru­házásra költött forintok egy­két év alatt megtérülnek. Tömbösítés, gépesítés Emelkedhet az állattenyész­tés árbevétele, ami tavaly is jelentős volt, összesen 11,5 millió forint. A tervet szerény mértékben, 153 ezer forinttal túl is haladták. Eredménnyel járt a hízómarha-export, és szépen jövedelmezett a barom­fitartás is. Például Hampshire fajtájú csirkéből a háztáji gazdaságok számára napos korban, illetve előnevelten — 30—40 dekagrammos súllyal — a tervezettnél többet, össze­sen 2 millió 85 ezer forint ér­tékben adtak el. A másik főágazatban, a nö­vénytermesztésben is korsze­rűsítésre törekedtek, 1976-ban három szakaszban megvalósu­ló meliorációs program kezdő­dött. Jól látták, a modern gé­pek kapacitását lehetetlen maximálisan kihasználni a ko­rábban i­undítatt 30—30 hek­táros táblákon. Az első sza­kaszban tehát hozzáláttak a nagy táblák kialakításához vízrendezést végeztek, gyalog­­út-hálózatot építettek. — Az első ütemben 583 ezer forintot költöttünk el — tájé­koztat Gábor Jenő főkönyve­lő. — Idén és jövőre jóval töb­bet, közel 2 és fél millió forin­tot emészt fel a melioráció folytatása. Megkezdődik a mechanikai talajjavítás, to­vább folytatódik a tömbösítés. Mindezektől a termelés szín­vonalának növekedését vár­ják. Most sem panaszkodhat­tak az ágazatra; a tervezett szintnek megfelelően, 6 millió forint bruttó árbevételt hozott a közös kasszába. Legkedve­zőbb a kukoricatermés volt. Év elején óvatosan 40,8 má­zsás átlaggal számoltak. A 106 hektáron termesztett növény ezzel szemben 41,8 mázsás átlaggal fizetett. Az aszály megkímélte földjeiket, így nem szűkölködnek kukoricá­ból. Egy részét értékesítették, nagyobb mennyiséget pedig takarmányozásra tartalékol­nak. összesen 1 millió 231 ezer forint árbevételhez juttatta a szövetkezetet a 20 hektáros szabadföldi kertészet is. Úgy döntöttek, az idén is folytatják a kertészkedést A szántóföldi termelés szerkeze­tében sem lesz változás, a fő növények vetésterülete azonos szinten marad. Mértéktartó fejlesztés — Az 1976-os mérleg elég kedvező képet mutat Tisztes­séges nyereségre számítha­tunk képezhetünk alapokat A biztonsági tartalékhoz sem kellett nyúlni. A tavaly igé­nyelt üzemviteli hitelt vissza­fizettük, adósságunk nincs — foglalja össze múlt évi ered­ményeiket Nyirő Sándor. — Persze nem teljesen felhőtlen a helyzet Idén nagyobb beru­házásra nincs mód. Úgy érez­zük, nem is szükséges: tavaly összesen 1 millió 000 ezer fo­rintért bővítettük a gépparkot, többek között vásároltunk egy Zetor Chrystal-t, 2 MTZ 80- ast Most mér a gépek jó ki­használásán a sor. Anyagi ter­­heink nincsenek, ám mérték­tartó fejlesztést tűztünk célul. A meglevő létesítményekre tá­maszkodva, belső tartalékok feltárására ügyelve igyeke­zünk gazdálkodni. Kabutek Magdolna A propagandista személyiségéről A propagandisták munká­­jának hatékonysága nemcsak annak igazságától függ, amit hirdet, s nemcsak saját tárgyi tudásának szín­vonalától. A propagandista személyisége, a kapcsolatte­remtés hangneme a hallgatói­val, stílusa, magatartása a pártmunkában és az élet min­den területén — mind jelen­tős tényezője e munka ered­ményességének. Minden munka követelmé­nyeket állít elénk. Nemcsak a feladatok pontos ismeretét és a megoldáshoz szükséges tudást igényli, hanem sokféle személyi tulajdonság kifejlesz­tését is, mint a tananyag át­adásának képességét és a kapcsolatteremtést. A propa­gandamunka eszközei kö­zött a rendszerré szervezett ismeretek, az élő szó ereje, a személyes példamutatás, az emberi magatartás, az élő és mindig változó személyes kapcsolatok, a személyi hatá­sok sorakoznak fel. Ezért a propagandamunka hatékony­sága magukon a propagandis­tákon múlik. Tevékenységük lényege: az ismeretek átadá­sával történő emberformálás. Rendszerezett ismereteket ad­nak át, s munkájuk közel áll a pedagóguséhoz. Közelebb, mint például az agitációhoz, amely közvetlen célok érde­kében mozgósít, aktuális problémákat és tennivalókat magyaráz, s csupán azokat az információkat és ismereteket használja és adja át, amelyek az adott probléma és feladat megértéséhez szükségesek. Rövid távra nyújt eligazítást, s ily módon gyakorol nevelő hatást. A párttitkár és a párt­csoportvezető munkája is ép­­­­pen úgy tartalmaz nevelési feladatokat és mozzanatokat, mint a­­propagandistáé. Az utóbbi munkája mégis kü­lönbözik a más területen dolgozó aktivisták tevékeny­ségétől. A pártmunka más te­rületein például nagy szere­pet kap az operatív irányítás és szervezés, ezek közvetlen és közvetett formái. A propa­gandamunkában viszont csak az előkészítés idején van sze­repe. A propagandamunkában a legfőbb kritérium: a nevelői —tanítói személyiségjegyek megléte vagy kifejlesztésének lehetősége. A megyében tevé­kenykedő több száz propa­gandista zöme rendelkezik ezekkel, akik viszont még nem, azok tudatosan törek­szenek megszerzésére, ami­hez a rendszeres továbbkép­zésük nyújt segítséget A légkörteremtés, az embe­ri kapcsolatok létesítésének és fenntartásának képessége a propagandista nevelői ma­gatartásában fejeződik ki. Meg kell mutatnia magabiz­tosságát és ugyanakkor sze­rénységét Megjelenésével, gesztusaival is ki kell fejez­nie érzelmeit állásfoglalásai­nak, meggyőződésének gon­dolati tartalmát A légkörte­remtés nemcsak példamuta­tást, igazságot kereső állás­­foglalást jelent, hanem ezek kifejezését is. Terl­inden nevelő, s a propa­rTB gandista munkája is megköveteli a magatartás tu­datos irányítását Az ő eseté­ben ezt olyan tényezők szab­ják meg, mint a mondani­való tartalma, a közeg, amely­ben kifejti azt a hallgatóság összetétele és hangulata. Min­den ember önálló személyi­ség, s különbözik minden más személyiségtől. Másképpen gondolkodik, érez, viselkedik. Amikor a propagandista sze­mélyiségéről szólunk, olyan vonásokra gondolunk, ame­lyek közösek lehetnek min­den propagandista személyi­ségében. A rendszeres képzés párosulva a tapasztalatok át­adásával, a módszertani ok­tatásban való részvétel során kialakulhatnak a munka vég­zéséhez szükséges közös vo­nások, amelyek elősegítik a propagandamunka hatéko­nyabb, eredményesebb végzé­sét, növelve a hallgatók el­méleti—politikai ismereteit, s alakíthatják emberi magatar­tásukat a szocialista jegyek erősítésével. T. J. Szerelik a szerelőműhelyt A Tejipari Szállítási, Szolgál­ta­tó és Készletező Vállalat zalaegerszegi kirendeltségén épülő szerelőműhely befejező munkáin dolgoznak a Zala megyei Tanácsi Építőipari Vállalat szakemberei. Az új üzemben az első negyedévben kezdődhet meg a munka. Ké­pünkön: Ringbauer József és Volner János beszabályozza a kazánház elektromos beren­dezéseit. Ipari szövetkezetek a ruházati ellátás javításáért Az ipari szövetkezetekben készülő ruházati termékek többségét külföldön értékesí­tik. Mégsem jelenti ez azt, hogy a belföldi igények hát­térbe szorulnak az exportkö­telezettségek mögött. A szö­vetkezetek ugyanis felkészül­tek arra, hogy az idén a múlt évinél lényegesen több ruha­félét juttassanak a hazai üz­letekbe. Az OKISZ nemrégiben megállapodott a Belkereske­delmi és a Könnyűipari Mi­nisztériummal, hogy 1977-ben az ipari szövetkezetek össze­sen 275 ezer férfi és 160 ezer női kabátot, 190 ezer férfi öl­tönyt, 470 ezer férfi nadrágot és 160 ezer gyermekkabátot szállítanak belföldi megrende­lőiknek. Egyedül a Budapesti Fehérnemű Ipari Szövetkezet csaknem félmillió férfi inget készít fékon­ anyagból. A szö­vetkezeti üzemekben 200 ezer pár kesztyű is készül. Java­részt gyermekméretben. Az OKISZ és az Egyesült Ruhá­zati Szövetkezet számottevően bővíti a szabadidő-ruházat választékát A tavalyinál többfajta anyagból és többféle fazonban készülnek a farmer­­nadrágok, a vászon öltönyök. Különösen figyelemre méltó az ipari szövetkezeteknek az a törekvése, amely a csecse­­mőruházat kínálatának, vá­lasztékának bővítésére irá­nyul. A legkisebbeknek ké­szülő ruhákhoz a legjobb anyagokat szerzik be. (MTI) Javuló feltételek: 360 új tag A lenti járás MHSZ-életéből Huszonhárom MHSZ-klub működik a lenti járás terüle­tén, egyre eredményesebben s javuló feltételek között. Majdnem mindegyik klub jó kapcsolatot teremtett a községi társadalmi szerveze­tekkel, elsősorban a KISZ- szervezetekkel, úttörőcsapa­tokkal és népfrontbizottságok­kal. Együtt szervezik az is­meretterjesztést szolgáló prog­ramokat, vitákat és filmvetí­téseket A különböző tömeg­versenyeknek tavaly például több mint tízezer résztvevője volt. Különösen a lovásziak, tornyiszentmiklósiak, a ke­­rettyeiek, lentiek és rédicsiek jeleskedtek ezekben. A viszonylag szűkös körül­mények ellenére egyre sike­resebb munka folyik a lenti és a lovászi modellezőknél. Ez utóbbiak nemcsak sok re­pülős bemutatót tartottak, ha­nem a megyei összesítésben az előkelő második helyet sze­rezték meg. A jövőben — be­vonva a csömödéri középfok­ú szakkört is — a hajó- és anti­­modellezésben akarnak előbb­re lépni. A lenti GELKA fiatalja révén enyhült a rádiósklu szakember­ hiánya, de helyi­séggondok miatt a megye iránymérő versenyben való részvételnél többre egyenlőre nem futotta erejükből. Az évet értékelő klubköz­gyűlések többségén kitűnt hogy növekszik az érdeklődés az MHSZ-élet iránt. A novai gyűlésen például 16 — zöm­mel kiszista — fiatal kérte belépését, a járás területén pedig összesen 360-an léptek be tavaly a honvédelmi szö­vetség soraiba. Tovább erősödött az MHSZ­­lubok anyagi-erkölcsi támo­gatása járásszerte: minden k­ubnak van már önálló he­­l­isége, a tanácsokkal együtt- s működési szerződést kötöttek, és ezekben átlagosan évi 3 ezer forintos támogatást biztosítot­ak számukra. Lenti és egyben az egész járás honvédelmi nevelésében nyithat új fejezetet az Ifjú­sági utca mögött épülő MHSZ- bázis, amelyet jelentős társa­dalmi munka segítségével hoznak tető alá. A szaktan­­termeket, a gépjárművezető­képzéshez, a rádiós és model­lező munkához szükséges he­lyiségeket, irodákat magában foglaló székház még ez év vé­gére elkészül. L. J. a Szépek és okosak HA BEÉRNÉNK pusztán a formák létével, panaszra alig­ha akadna okunk. A forma azonban nem biztosítéka, ha­nem csupán lehetősége az eredménynek, annak, hogy aki okos — azaz nem mecha­nikus végrehajtója feladatai­nak, hanem gondolkodva cse­lekszik, keresi az újat, a job­bat az egy-egy teendőnél cél­ravezetőt — az valóban okos lehessen a munkahelyén. A formák sokfélék, közéjük tar­tozik a munkásgyűlés éppúgy, mint a brigádvezetők, vagy éppen a szakszervezeti bizal­miak tanácskozása, a hagyo­mányos termelési értekezlet, a vezetők fogadónapja, s így to­vább. Mégis, mintha a sokfaj­ta fogaskerék közé olykor ho­mok jutna, csikorogva forog­nak, meg-megakadnak, s ilyen­kor könnyen fölröppen az újabb kori népi bölcsesség szava: itt szép lehetsz, de okos nem! Miért nem? Ennek a miértnek a boncol­gatása elkerülhetetlenül ahhoz az ellentmondáshoz vezet, amit a munkahelyi demokrá­cia általános érvényű követel­ménye és gyakorlati megvaló­sítása összevetésekor tapasz­talunk. A követelménnyel formailag mindenki egyetért, politikai, gazdasági hasznát nem vitatják. Amikor azonban a munkahelyen napról napra — de ha szerényebbek, reáli­sabbak vagyunk, akkor alka­lomról alkalomra — szembe kell nézni a vélemények hadá­val, közöttük a többséget al­kotó kritikai észrevételekkel, könnyen elillan az addig sű­rűn hangoztatott egyetértés. Helyébe türelmetlenség, leke­zelés tolakszik, kimondva vagy kimondatlanul annak kifeje­zése, hogy „pont ő akar taná­csot adni?” Az a „pont ő” le­het főosztályvezető és segéd­munkás, számlarevizor és konstruktőr, mert a legyintés nem beosztásoknak szól, ha­nem helyzeteknek, attól füg­gően, kiket kapcsol éppen ösz­­sze a vállalati hierarchia, avagy a demokratizmus fóru­mainak működése. AZ ELŐBBI mondat befeje­ző része érzékelteti,, koránt­sem csak arról van szó, hogy a műhelyfőnök türelmetlen fö­lénnyel leinti a termelési ta­nácskozáson a segédmunkást, aki valamit javasolni „mer”, s esetleg ugyanezt teszi a mű­szaki igazgató a brigádvezetők megbeszélésén valakivel. Saj­nos ez nem ritka eset. Ám sű­rű az is, hogy a hivatalos teen­dők szolgálati útjait járva koppintanak az orrára valaki­nek, így adják tudtára, nyug­hasson már, ne legyen olyan okos, hogy főnökeinek ő ad­jon tanácsot! Van, aki hamar megérzi, merről fúj a szél, van, aki szembefordul vele, önáltatás lenne azt hinni, hogy az utóbbiak alkotják a többséget. Sajnos, a többség gyorsan beletörődik abba, hogy szava csak beszéd, következ­mények nélkül, hatás híján, s már nem is akar okos lenni. Pedig tudna, mert hiszen lát, tapasztal, rálel a jobbra, a cél­­szerűbbra, gondolkodik, mi­közben dolgozik. Az így elhall­gatók nagy értékű erkölcsi, anyagi forrásoktól fosztják meg a társadalmat. S az el­hallgattatók hibája, vétke ezért érdemel megkülönbözte­tett figyelmet. TÚL EGYSZERŰ lenne per­sze mindössze a főnöki vaska­­lapossággal magyarázni, indo­kolni a „szép lehetsz, de okos nem" típusú helyzetek kiala­kulását. Közrejátszanak ezek létrejöttében az objektív okok is. Egyebek­ között az, hogy a vállalatok többségének szerve­zete — amint ezt tudományos vizsgálatok feltárták — egész­ségtelenül centralizált, túlsza­bályozott. Azaz a különböző vezetők önállósága csekély, ezerféle, közöttük sok fölös kötelék rak béklyót mozgásuk­ra. S mivel a szervezet túlzot­tan centralizált, a vezetési, irányítási stílus is ehhez iga­zodik. ilyen helyeken leegysze­rűsödik — leegyszerűsödni lát­szik — az élet, parancskiadók­ra és végrehajtókra tagolódik a közösség, s aki szól, az enge­detlennek, fegyelmezetlennek, már-már parancsmegtagadó­nak tűnik. Csakhogy az élet a maga sokféle színével nem hagyja fekete-fehérré szányí­­tani változatosságát, taxa­ a felszín alatt megőrzi sokarcú­­­ságát. Emiatt azután parancs­kiadók és végrehajtók között egyre inkább növekszik a tá­volság, előbbiekben türelmet­lenség és bizalmatlanság, utób­biakban keserűség, majd kö­zömbösség halmozódik fel. A MINDENÜTT sokasodó feladatok könnyen azt a kép­zetet keltik, hogy nincs idő és erő, sem szükség a „kívül állók” megkérdezésére. A szakmunkás okossága többnyi­re valóban kisebb a tervező­mérnökénél, ha a gyártmány megszerkesztéséről van szó, ám az elkészítés módjának meghatározásában már egyen­rangú partnerek lehetnek. Nincs olyan ember, aki pum­ája minden részletéhez má­soknál jobban ért, aki ne kap­hatna hasznos tanácsot. Sokan azonban röstellni való dolog­nak tartják ezt. Azt hiszik, őket kisebbíti a tanács, az ő bírálatuk az észrevétel. Ob­jektív és szubjektív okok ke­veredése következtében a munkahelyek némelyikén zöldfülű lesz minden pálya­kezdő, értetlen az akadályokat soroló főművezető, hangosko­dó a balfogásokat szóvátevő munkás. Van azután úgy is, hogy hagyják, zavartalanul be­széljen bárki bármiről, csak éppen az érintettek nem fi­gyelnek az elhangzottakra. E munkahelyeken dolgozó „szé­pek” sóvárgással gondolnak azokra az üzemekre, vállala­tokra — ilyenek már szép számmal akadnak —, ahol az emberek „okosak” is lehetnek. Joggal hiszik, hogy ez a tör­vényszerű, s előbb vagy utóbb ez érvényesül majd mindenütt. Lázár János

Next