Zalai Hírlap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-01 / 26. szám
iooruar . SALAI NRLAP Többet, jobban, olcsóbban Eredmény«» ér a zalakomári Árpád Vrátér imm-bmt A tizenhetedik zárszámadásra készülnek idén a mai nagyüzemi méreteket tekintve, kicsinek számító zalakomári Árpád Vezér termelőszövetkezetben. Eredményeiket a szorgalmas munkának köszönhetik, adottságaikhoz igazodva, kellően megalapozott pénzügyigazdasági körülmények között gazdálkodtak. A technikára támaszkodva — Az 1976-ra tervezett 26 millió forint szövetkezeti bruttó árbevételt elértük — mondja Nyirő Sándor, a szövetkezet elnöke. — Bár a bevételek szépen alakultak, helyzetünk nem volt mindig rózsás. A költségnövekedések bennünket is érzékenyen érintettek. Ezért a jövőben még nagyobb gondot kell fordítani a költségelemzésre. Célunk a továbbiakban: nemcsak többet termelni, hanem okosan is, a közgazdasági tervezésre alapozva, és a technikára támaszkodva minél olcsóbban előállítani a termékeket Elsősorban a még feltáratlan belső tartalékra számítunk. A szemlélet nem egészen új náluk, az állattenyésztésben már ennek szellemében dolgoztak a múlt évben is. A húshasznosítású szarvasmarha-tenyésztés mellett tették le a voksot. Adottságaiknak ez felel meg leginkább. A kétezer hektárnyi közös terület 45 százaléka ugyanis rét és legelő. A fűre alapozott takarmánybázis, az intenzív gyepgazdálkodás lehetővé teszi, hogy évente csak 60—70 hektáron termeszszenek szálastakarmányokat, s a szántóföldek nagy részét árunövények foglalják el. A fűtermést kétszeresen hasznosítják. A folyamatos, szakaszos legeltetés során frissen, zölden jutnak hozzá az állatok, a megmaradt részből pedig silót készítenek. Nem vész kárba a cukorrépafej és a kukoricaszár sem. Télen jó takarmány. — 1976 végére felépült a 160 férőhelyes, HSZV-technológiával üzemelő tehénistálló — folytatja az elnök. — A betelepítéssel nem volt gond, ugyanis tavasszal vásároltunk 81 vemhes tenyészüszőt. Az állatok rövidesen leellettek. Decemberben feltölthettük az istállót. A könnyebb megközelítés érdekében idén márciusban betonutat építtetünk a faluból a telepre, ezenkívül bevezetjük a villanyt is. A munkákhoz a megyei tanács célcsoportos állami támogatást adott. Az új létesítmény közel 3 millió forintba kerül. A beruházásra költött forintok egykét év alatt megtérülnek. Tömbösítés, gépesítés Emelkedhet az állattenyésztés árbevétele, ami tavaly is jelentős volt, összesen 11,5 millió forint. A tervet szerény mértékben, 153 ezer forinttal túl is haladták. Eredménnyel járt a hízómarha-export, és szépen jövedelmezett a baromfitartás is. Például Hampshire fajtájú csirkéből a háztáji gazdaságok számára napos korban, illetve előnevelten — 30—40 dekagrammos súllyal — a tervezettnél többet, összesen 2 millió 85 ezer forint értékben adtak el. A másik főágazatban, a növénytermesztésben is korszerűsítésre törekedtek, 1976-ban három szakaszban megvalósuló meliorációs program kezdődött. Jól látták, a modern gépek kapacitását lehetetlen maximálisan kihasználni a korábban iundítatt 30—30 hektáros táblákon. Az első szakaszban tehát hozzáláttak a nagy táblák kialakításához vízrendezést végeztek, gyalogút-hálózatot építettek. — Az első ütemben 583 ezer forintot költöttünk el — tájékoztat Gábor Jenő főkönyvelő. — Idén és jövőre jóval többet, közel 2 és fél millió forintot emészt fel a melioráció folytatása. Megkezdődik a mechanikai talajjavítás, tovább folytatódik a tömbösítés. Mindezektől a termelés színvonalának növekedését várják. Most sem panaszkodhattak az ágazatra; a tervezett szintnek megfelelően, 6 millió forint bruttó árbevételt hozott a közös kasszába. Legkedvezőbb a kukoricatermés volt. Év elején óvatosan 40,8 mázsás átlaggal számoltak. A 106 hektáron termesztett növény ezzel szemben 41,8 mázsás átlaggal fizetett. Az aszály megkímélte földjeiket, így nem szűkölködnek kukoricából. Egy részét értékesítették, nagyobb mennyiséget pedig takarmányozásra tartalékolnak. összesen 1 millió 231 ezer forint árbevételhez juttatta a szövetkezetet a 20 hektáros szabadföldi kertészet is. Úgy döntöttek, az idén is folytatják a kertészkedést A szántóföldi termelés szerkezetében sem lesz változás, a fő növények vetésterülete azonos szinten marad. Mértéktartó fejlesztés — Az 1976-os mérleg elég kedvező képet mutat Tisztességes nyereségre számíthatunk képezhetünk alapokat A biztonsági tartalékhoz sem kellett nyúlni. A tavaly igényelt üzemviteli hitelt visszafizettük, adósságunk nincs — foglalja össze múlt évi eredményeiket Nyirő Sándor. — Persze nem teljesen felhőtlen a helyzet Idén nagyobb beruházásra nincs mód. Úgy érezzük, nem is szükséges: tavaly összesen 1 millió 000 ezer forintért bővítettük a gépparkot, többek között vásároltunk egy Zetor Chrystal-t, 2 MTZ 80- ast Most mér a gépek jó kihasználásán a sor. Anyagi terheink nincsenek, ám mértéktartó fejlesztést tűztünk célul. A meglevő létesítményekre támaszkodva, belső tartalékok feltárására ügyelve igyekezünk gazdálkodni. Kabutek Magdolna A propagandista személyiségéről A propagandisták munkájának hatékonysága nemcsak annak igazságától függ, amit hirdet, s nemcsak saját tárgyi tudásának színvonalától. A propagandista személyisége, a kapcsolatteremtés hangneme a hallgatóival, stílusa, magatartása a pártmunkában és az élet minden területén — mind jelentős tényezője e munka eredményességének. Minden munka követelményeket állít elénk. Nemcsak a feladatok pontos ismeretét és a megoldáshoz szükséges tudást igényli, hanem sokféle személyi tulajdonság kifejlesztését is, mint a tananyag átadásának képességét és a kapcsolatteremtést. A propagandamunka eszközei között a rendszerré szervezett ismeretek, az élő szó ereje, a személyes példamutatás, az emberi magatartás, az élő és mindig változó személyes kapcsolatok, a személyi hatások sorakoznak fel. Ezért a propagandamunka hatékonysága magukon a propagandistákon múlik. Tevékenységük lényege: az ismeretek átadásával történő emberformálás. Rendszerezett ismereteket adnak át, s munkájuk közel áll a pedagóguséhoz. Közelebb, mint például az agitációhoz, amely közvetlen célok érdekében mozgósít, aktuális problémákat és tennivalókat magyaráz, s csupán azokat az információkat és ismereteket használja és adja át, amelyek az adott probléma és feladat megértéséhez szükségesek. Rövid távra nyújt eligazítást, s ily módon gyakorol nevelő hatást. A párttitkár és a pártcsoportvezető munkája is éppen úgy tartalmaz nevelési feladatokat és mozzanatokat, mint apropagandistáé. Az utóbbi munkája mégis különbözik a más területen dolgozó aktivisták tevékenységétől. A pártmunka más területein például nagy szerepet kap az operatív irányítás és szervezés, ezek közvetlen és közvetett formái. A propagandamunkában viszont csak az előkészítés idején van szerepe. A propagandamunkában a legfőbb kritérium: a nevelői —tanítói személyiségjegyek megléte vagy kifejlesztésének lehetősége. A megyében tevékenykedő több száz propagandista zöme rendelkezik ezekkel, akik viszont még nem, azok tudatosan törekszenek megszerzésére, amihez a rendszeres továbbképzésük nyújt segítséget A légkörteremtés, az emberi kapcsolatok létesítésének és fenntartásának képessége a propagandista nevelői magatartásában fejeződik ki. Meg kell mutatnia magabiztosságát és ugyanakkor szerénységét Megjelenésével, gesztusaival is ki kell fejeznie érzelmeit állásfoglalásainak, meggyőződésének gondolati tartalmát A légkörteremtés nemcsak példamutatást, igazságot kereső állásfoglalást jelent, hanem ezek kifejezését is. Terlinden nevelő, s a proparTB gandista munkája is megköveteli a magatartás tudatos irányítását Az ő esetében ezt olyan tényezők szabják meg, mint a mondanivaló tartalma, a közeg, amelyben kifejti azt a hallgatóság összetétele és hangulata. Minden ember önálló személyiség, s különbözik minden más személyiségtől. Másképpen gondolkodik, érez, viselkedik. Amikor a propagandista személyiségéről szólunk, olyan vonásokra gondolunk, amelyek közösek lehetnek minden propagandista személyiségében. A rendszeres képzés párosulva a tapasztalatok átadásával, a módszertani oktatásban való részvétel során kialakulhatnak a munka végzéséhez szükséges közös vonások, amelyek elősegítik a propagandamunka hatékonyabb, eredményesebb végzését, növelve a hallgatók elméleti—politikai ismereteit, s alakíthatják emberi magatartásukat a szocialista jegyek erősítésével. T. J. Szerelik a szerelőműhelyt A Tejipari Szállítási, Szolgáltató és Készletező Vállalat zalaegerszegi kirendeltségén épülő szerelőműhely befejező munkáin dolgoznak a Zala megyei Tanácsi Építőipari Vállalat szakemberei. Az új üzemben az első negyedévben kezdődhet meg a munka. Képünkön: Ringbauer József és Volner János beszabályozza a kazánház elektromos berendezéseit. Ipari szövetkezetek a ruházati ellátás javításáért Az ipari szövetkezetekben készülő ruházati termékek többségét külföldön értékesítik. Mégsem jelenti ez azt, hogy a belföldi igények háttérbe szorulnak az exportkötelezettségek mögött. A szövetkezetek ugyanis felkészültek arra, hogy az idén a múlt évinél lényegesen több ruhafélét juttassanak a hazai üzletekbe. Az OKISZ nemrégiben megállapodott a Belkereskedelmi és a Könnyűipari Minisztériummal, hogy 1977-ben az ipari szövetkezetek összesen 275 ezer férfi és 160 ezer női kabátot, 190 ezer férfi öltönyt, 470 ezer férfi nadrágot és 160 ezer gyermekkabátot szállítanak belföldi megrendelőiknek. Egyedül a Budapesti Fehérnemű Ipari Szövetkezet csaknem félmillió férfi inget készít fékon anyagból. A szövetkezeti üzemekben 200 ezer pár kesztyű is készül. Javarészt gyermekméretben. Az OKISZ és az Egyesült Ruházati Szövetkezet számottevően bővíti a szabadidő-ruházat választékát A tavalyinál többfajta anyagból és többféle fazonban készülnek a farmernadrágok, a vászon öltönyök. Különösen figyelemre méltó az ipari szövetkezeteknek az a törekvése, amely a csecsemőruházat kínálatának, választékának bővítésére irányul. A legkisebbeknek készülő ruhákhoz a legjobb anyagokat szerzik be. (MTI) Javuló feltételek: 360 új tag A lenti járás MHSZ-életéből Huszonhárom MHSZ-klub működik a lenti járás területén, egyre eredményesebben s javuló feltételek között. Majdnem mindegyik klub jó kapcsolatot teremtett a községi társadalmi szervezetekkel, elsősorban a KISZ- szervezetekkel, úttörőcsapatokkal és népfrontbizottságokkal. Együtt szervezik az ismeretterjesztést szolgáló programokat, vitákat és filmvetítéseket A különböző tömegversenyeknek tavaly például több mint tízezer résztvevője volt. Különösen a lovásziak, tornyiszentmiklósiak, a kerettyeiek, lentiek és rédicsiek jeleskedtek ezekben. A viszonylag szűkös körülmények ellenére egyre sikeresebb munka folyik a lenti és a lovászi modellezőknél. Ez utóbbiak nemcsak sok repülős bemutatót tartottak, hanem a megyei összesítésben az előkelő második helyet szerezték meg. A jövőben — bevonva a csömödéri középfokú szakkört is — a hajó- és antimodellezésben akarnak előbbre lépni. A lenti GELKA fiatalja révén enyhült a rádiósklu szakember hiánya, de helyiséggondok miatt a megye iránymérő versenyben való részvételnél többre egyenlőre nem futotta erejükből. Az évet értékelő klubközgyűlések többségén kitűnt hogy növekszik az érdeklődés az MHSZ-élet iránt. A novai gyűlésen például 16 — zömmel kiszista — fiatal kérte belépését, a járás területén pedig összesen 360-an léptek be tavaly a honvédelmi szövetség soraiba. Tovább erősödött az MHSZlubok anyagi-erkölcsi támogatása járásszerte: minden kubnak van már önálló helisége, a tanácsokkal együtt- s működési szerződést kötöttek, és ezekben átlagosan évi 3 ezer forintos támogatást biztosítotak számukra. Lenti és egyben az egész járás honvédelmi nevelésében nyithat új fejezetet az Ifjúsági utca mögött épülő MHSZ- bázis, amelyet jelentős társadalmi munka segítségével hoznak tető alá. A szaktantermeket, a gépjárművezetőképzéshez, a rádiós és modellező munkához szükséges helyiségeket, irodákat magában foglaló székház még ez év végére elkészül. L. J. a Szépek és okosak HA BEÉRNÉNK pusztán a formák létével, panaszra aligha akadna okunk. A forma azonban nem biztosítéka, hanem csupán lehetősége az eredménynek, annak, hogy aki okos — azaz nem mechanikus végrehajtója feladatainak, hanem gondolkodva cselekszik, keresi az újat, a jobbat az egy-egy teendőnél célravezetőt — az valóban okos lehessen a munkahelyén. A formák sokfélék, közéjük tartozik a munkásgyűlés éppúgy, mint a brigádvezetők, vagy éppen a szakszervezeti bizalmiak tanácskozása, a hagyományos termelési értekezlet, a vezetők fogadónapja, s így tovább. Mégis, mintha a sokfajta fogaskerék közé olykor homok jutna, csikorogva forognak, meg-megakadnak, s ilyenkor könnyen fölröppen az újabb kori népi bölcsesség szava: itt szép lehetsz, de okos nem! Miért nem? Ennek a miértnek a boncolgatása elkerülhetetlenül ahhoz az ellentmondáshoz vezet, amit a munkahelyi demokrácia általános érvényű követelménye és gyakorlati megvalósítása összevetésekor tapasztalunk. A követelménnyel formailag mindenki egyetért, politikai, gazdasági hasznát nem vitatják. Amikor azonban a munkahelyen napról napra — de ha szerényebbek, reálisabbak vagyunk, akkor alkalomról alkalomra — szembe kell nézni a vélemények hadával, közöttük a többséget alkotó kritikai észrevételekkel, könnyen elillan az addig sűrűn hangoztatott egyetértés. Helyébe türelmetlenség, lekezelés tolakszik, kimondva vagy kimondatlanul annak kifejezése, hogy „pont ő akar tanácsot adni?” Az a „pont ő” lehet főosztályvezető és segédmunkás, számlarevizor és konstruktőr, mert a legyintés nem beosztásoknak szól, hanem helyzeteknek, attól függően, kiket kapcsol éppen öszsze a vállalati hierarchia, avagy a demokratizmus fórumainak működése. AZ ELŐBBI mondat befejező része érzékelteti,, korántsem csak arról van szó, hogy a műhelyfőnök türelmetlen fölénnyel leinti a termelési tanácskozáson a segédmunkást, aki valamit javasolni „mer”, s esetleg ugyanezt teszi a műszaki igazgató a brigádvezetők megbeszélésén valakivel. Sajnos ez nem ritka eset. Ám sűrű az is, hogy a hivatalos teendők szolgálati útjait járva koppintanak az orrára valakinek, így adják tudtára, nyughasson már, ne legyen olyan okos, hogy főnökeinek ő adjon tanácsot! Van, aki hamar megérzi, merről fúj a szél, van, aki szembefordul vele, önáltatás lenne azt hinni, hogy az utóbbiak alkotják a többséget. Sajnos, a többség gyorsan beletörődik abba, hogy szava csak beszéd, következmények nélkül, hatás híján, s már nem is akar okos lenni. Pedig tudna, mert hiszen lát, tapasztal, rálel a jobbra, a célszerűbbra, gondolkodik, miközben dolgozik. Az így elhallgatók nagy értékű erkölcsi, anyagi forrásoktól fosztják meg a társadalmat. S az elhallgattatók hibája, vétke ezért érdemel megkülönböztetett figyelmet. TÚL EGYSZERŰ lenne persze mindössze a főnöki vaskalapossággal magyarázni, indokolni a „szép lehetsz, de okos nem" típusú helyzetek kialakulását. Közrejátszanak ezek létrejöttében az objektív okok is. Egyebek között az, hogy a vállalatok többségének szervezete — amint ezt tudományos vizsgálatok feltárták — egészségtelenül centralizált, túlszabályozott. Azaz a különböző vezetők önállósága csekély, ezerféle, közöttük sok fölös kötelék rak béklyót mozgásukra. S mivel a szervezet túlzottan centralizált, a vezetési, irányítási stílus is ehhez igazodik. ilyen helyeken leegyszerűsödik — leegyszerűsödni látszik — az élet, parancskiadókra és végrehajtókra tagolódik a közösség, s aki szól, az engedetlennek, fegyelmezetlennek, már-már parancsmegtagadónak tűnik. Csakhogy az élet a maga sokféle színével nem hagyja fekete-fehérré szányítani változatosságát, taxa a felszín alatt megőrzi sokarcúságát. Emiatt azután parancskiadók és végrehajtók között egyre inkább növekszik a távolság, előbbiekben türelmetlenség és bizalmatlanság, utóbbiakban keserűség, majd közömbösség halmozódik fel. A MINDENÜTT sokasodó feladatok könnyen azt a képzetet keltik, hogy nincs idő és erő, sem szükség a „kívül állók” megkérdezésére. A szakmunkás okossága többnyire valóban kisebb a tervezőmérnökénél, ha a gyártmány megszerkesztéséről van szó, ám az elkészítés módjának meghatározásában már egyenrangú partnerek lehetnek. Nincs olyan ember, aki pumája minden részletéhez másoknál jobban ért, aki ne kaphatna hasznos tanácsot. Sokan azonban röstellni való dolognak tartják ezt. Azt hiszik, őket kisebbíti a tanács, az ő bírálatuk az észrevétel. Objektív és szubjektív okok keveredése következtében a munkahelyek némelyikén zöldfülű lesz minden pályakezdő, értetlen az akadályokat soroló főművezető, hangoskodó a balfogásokat szóvátevő munkás. Van azután úgy is, hogy hagyják, zavartalanul beszéljen bárki bármiről, csak éppen az érintettek nem figyelnek az elhangzottakra. E munkahelyeken dolgozó „szépek” sóvárgással gondolnak azokra az üzemekre, vállalatokra — ilyenek már szép számmal akadnak —, ahol az emberek „okosak” is lehetnek. Joggal hiszik, hogy ez a törvényszerű, s előbb vagy utóbb ez érvényesül majd mindenütt. Lázár János