Zalai Hírlap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-01 / 153. szám

WC, Jáliy 1. telkei fújnak az üvegbe Alig néhány évtizede, amikor még ismeretlen fogalom volt a szakosodás, minden üvegfúvónak megjárt a titulus: művész. Oly titkok, fogások tudói voltak és tudóik ma is, ami a laikusnak inkább tűnik cirkuszi mutatványnak, , mint nehéz fizikai munkának. Pedig az a javából, mert az 55 éves nyugdíjkorhatár, s a szakmában ledolgozott évek után járó korkedvezmény nem jár akárkinek. Az 1100 fokon izzó üveg a szemet, a fúvás a tüdőt, a kemencenyílás körüli 45, nyáron 70 fok körüli meleg a szívet, s a mindezekért műszakonként lehajtott 6—10 liter szódavíz, a vesét gyilkolja. Az évenkénti tüdőszűrésnél már meg sem kérdik tőlük, hol dolgoznak, a tüdő és a szív magán viseli a munkahely bélyegét. Nehéz szakma az üvegfúvóké, de aki egyszer felveszi a fúvócsövet, azt egy életre megfertőzi. Együtt a gyárral Amikor 1952-ben Kiskanizsáról a 12 Endrei gyerekből a két legidősebb fiú György és István elindult munkát keresni, nem sok választás volt. Nem is mentek messzire, csak az üveggyár kapujáig. Éppen embereket vettek fel a hátához. A két, illetve négy évvel később József és Ferenc sem ment tovább. Azóta a négy Endrei fivér nem tud, s nekűi is akar szabadulni az üveg bűvköréből. Együtt nőttek, öregedtek a kanizsai gyárral és hogy magukénak érzik, azt bizonyítja az a sok vita, munkát egyszerűsítő, könnyítő javaslat, amit a továbbfejlődés érdekében brigádgyűléseken, termelési tanácskozásokon, de ha kell, ott a kemence tövé-ben is megtesznek — ha éppen jár arra illetékes, vezető. — Éppen az a baj, hogy ritkán találkozunk velük — mondja az egyik fivér. — Három műszakban vagyunk, nappal ők is elfoglaltak, s mire a ranglétrán eljut hozzájuk, amit mondunk, az olyan mintha nem is a mi szánkból hangzott volna el. Pedig a kemencék körül, meg a gépek tövében sok okos dolog forog közszájon, de elszáll, mint füst a kéményben. Zord szavak ezek az Üvegművész szájából, de mint mondják, a hőség az üveget olvasztja, a közelében levőket keményíti. Üveghal és lombikok — Az a baj, hogy a meleg mindenkit elriaszt, sokszor még az utánpótlást jelentő fiatalokat is, pedig de szép ez a szakma — suhint a levegőbe Endrei István. Igaz, ezt nem lehet könyvből tanulni, évek kellenek hozzá. — Évek? Legalább egy évtized. — Vagy tizenöt, ha nem több. — Egy élet sem elég hozzá — summázza véleményét a legidősebb testvér. Nem elég a hozzáállás, a kézügyesség, a gyakorlat teszi igazán mesterré az embert. Mindenkitől lehet valamit tanulni. Ráadásul a hő, az üvegminőség olyan dolog, ami változhat. — Van is velük elég baj. Normára dolgozunk, de ha rossz a minőség, akkor nehéz keresni. Bár ezen a téren tapasztalható javulás. — Ezek szerint az üvegfúvást csak a hátában lehet megtanulni ? — Úgy ahogy mondja. Csak az lesz igazi üvegfúvó, aki behordóként kezdi. Ott vizsgázik a szervezete, hogy bírja-e. Közben lesi ki, hogyan fogja a fúvócsövet, még az sem mindegy, milyen mozdulattal veszik át egymástól. A következő fokozat a bankafúvók ő meríti ki az üveget, s a kívánt áru nagyságának megfelelő gömböt formál. Az üvegfúvómester adja meg a végleges formát. Aki erről az ősi útról letér, az sohasem tud lelket fújni az üvegbe. — Ma már erre nincs idő — próbálom védeni a fiatalokat — Az igazi üvegfúvók is eltűnnek, nyugodjon meg. Mi még a gyár indulása idején tudtunk üveghalat csinálni. Fusiba ment, hordtuk sógornak, komának, ismerősnek. Ma már nincs rá idő, nem is engedik. Gyártjuk a különféle laboratóriumi edényeket, mikor mit rendelnek. Tízezer, húszezer, ötvenezer... Szakosodunk, a mesterség is veszít sokszínűségéből. Ma már nekem is időbe tellene, ha valamilyen figurát kérnének tőlem. Pedig régen. . . Aki a múltat idézi Endrei István Györggyel és a legfiatalabb testvérrel, Ferenccel — már ő is húsz éve gyakorolja a mesterséget — mindennap ott állnak a dobogó tetején. Amikor dolgoznak, olyanok, mint pódiumon a zsonglőrök. Cikázik körülöttük az izzóvörös üveggolyó, lábak alatt, fej fölött, fújnak, hajlonganak, bűvölik az üveget. A néhány köbcentis mérlegedényből 1200 darabot, a literes pohárból 850 darabot csinálnak egy műszak alatt. Egy meghívót nem küldtek el A kemencék 45—70 fokos közeléből Endrei József 1961- ben az üvegtechnikai részleghez került, hogy mint labdarúgó, az edzéseket látogathassa. Bár közben az aktív sportot abbahagyta, ott ragadt. — Amit a fúvók nem tudnak, azt csináljuk mi. A hőség nálunk szintén megvan, hisz amikor az a két tucat gázláng ég, a technikánál is megbolondul a hőmérő higanyszála. Mi ülve izzítjuk, ragasztjuk és ha kell kompresszorral fújjuk az üveg alkatrészeket: csaptököket, gázmosókat, tölcséreket. Amikor a műszak véget ér, két testvér a vállalattól kapott szolgálati lakásba, egy a nővéréhez tér haza. Endrei Ferenc "idén várja a lakást, ehhez a gyár 60 ezer forintot adott. A három legfiatalabb szinte minden idejét a nyugalmat nyújtó horgásztanyákon, tavak, folyók partján tölti. A legidősebb újság olvasással, televíziózással és a konyhai remekek kóstolgatásával van elfoglalva. A családi szálak szinte naponta összefűzik az Endrei testvéreket. Együtt dolgoznak, szórakoznak, közösen ünnepelnek, ha maguk szervezik. Amikor a gyár jubileumi ünnepségén Endrei György és István átvették a 25 munkában töltött évért járó aranygyűrűt, mégsem együtt örültek, mert egy meghívóval kevesebbet kézbesítettek. Pedig amelyik testvérről megfeledkeztek, két év múlva szintén 25 éves dolgozója lesz a nagykanizsai üveggyárnak. Ha jól összeadjuk, eddig a négy Endrei összesen 93 évet töltött az üveggyárban. Dolgoznak, győzködnek, mindennap alkotnak. Van köztük szocialista brigádvezető, volt szakszervezeti bizalmi, miniszteri kitüntetés birtokosa. Mint minden szakma elitje, ők is örökké elégedetlenek, mert mindig jobbat akarnak. Győri András Kettes gépterem, Béke őre műszak. Katarzsinszky Mária 1954 óta dolgozik a Zalaegerszegi Ruhagyárban, jelenlegi reszortja a szivarzsebézés. — Keresete? — Ha jól hajtok, és én mindig igyekszem, megvan a háromezerhétszáz forintom. — Július 1-től még több lesz. — Na igen, a műszakpótlékkal, én ugyanis már kezdettől váltott műszakban dolgozom. — Szívesen csinálja? — Megszoktam, már természetesnek veszem, bár fárasztóbb, mint a délelőtti, legalábbis szerintem. Számolnak a munkásnak Ez a véleménye Bencze Ferencnének is, aki a négyes termelő egységben dolgozik, beosztása szerint mindenesként. — Nagyon időszerű volt és mindannyian megelégedéssel vettük tudomásul, hogy július elsejétől központi intézkedésként műszakpótlékot kapunk, ami eddig nálunk ismeretlen dolog volt — mondja. Felcser Sándor, a kettes gépterem főművezetője is úgy vélekedik, hogy az intézkedés már nagyon indokolt volt, s bízik benne, hogy kedvező hatása több vonatkozásban is érvényesülni fog. A munkásnők mindjárt egy kis számolgatásba kezdenek, mennyi keresetnövekedésre is számíthatnak július elsejétől. Ennek pontos meghatározásáért a gyár munkaügyi osztályának vezetőjéhez, Kern Imréhez fordultunk. Több mint 3 millió forint — Ismeretes, hogy a második műszakban eltöltött időre húsz, a harmadik műszakban eltöltöttre pedig negyven százalék műszakpótlék jár. Vállalatunknál a műszakpótlék bevezetéséhez 3 millió 107 ezer forintra van szükség. Ehhez felügyeleti hatóságunk 1 millió 756 ezer forint támogatást adott, ami a második félévben szükséges összeg 56,6 százalékát fedezi, a többit, vagyis 1 millió 351 ezer forintot saját erőből kell biztosítani. Az intézkedés lényegében a teljes munkásállományt, a termelés- és forgalomirányítókat, vagyis a művezetőket érinti, vállalati szinten mintegy kétezerháromszáz munkásállományú dolgozót és hetvenhét művezetőt. Egyedül a kismama szalagon nem nyílik lehetőség pótlék adására, mivel ők egy műszakban dolgoznak. Náluk viszont saját hatáskörben azt a megoldást alkalmazzák, hogy alapórabérüket növelik. A ruhagyárban ugyanis a műszakpótlék bevezetésével egyidejűleg, tehát július elsejei hatállyal további béremelést hajtanak végre. Valamit valamiért . A központi és a vállalat önerőből végrehajtandó bérfelhasználásra, valamint a műszakpótlék bevezetésére irányelvek készültek, amelyet a vállalat gazdasági vezetése, a VSZT, valamint a főbizalmiak és bizalmi küldöttek együttes tanácskozása június 25-én megtárgyalt és széles körű vita után elfogadott — mondja Kern Imre. S hogy mindez mit jelent a dolgozóknak? A műszakpótlék összege a második műszakban ledolgozott munkaidőtől és természetesen a teljesítménytől függ. A számfejtés alapja a fizikai munkásoknál a törzsbér, ami a prémiumot is magában foglalja, a termelés-forgalomirányítóknál pedig a besorolási bér. Mindent egybevetve a fizikai dolgozók július egytől átlagot számítva és természetesen a teljesítményeket figyelembe véve havonta két— négyszáz forint körüli bérnövekedésre számíthatnak. S hogy a vállalat mit vár a műszakpótlék bevezetésétől? Természetesen az eddigieknél is jobb, hatékonyabb, minőségileg még kifogástalanabb munkát, a termelőberendezések alaposabb kihasználását, takarékos gazdálkodást, a termelési és nyereségterv túlteljesítését. Mert a valamit valamiért elvvel mindenki egyetért, jól tudván, hogy adni, elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. Szalai Zoltán Megelégedéssel fogadták A műszakpótlékról a Zalaegerszegi Ruhagyárban Az év első felében 30 és fél millió darab, hatféle típuscsoportú lámpafejet gyártottak tőkés exportra az EIVRT zalaegerszegi alkatrészgyárában. Képünkön: kisfolyatásos vitritautomatán D—22-es lámpafej készül. A baki tangazdaság gutorföldi hűtőházában selejtezik a gyümölcsösládákat. 16 ezer kisméretű ládát adnak át a göngyölegellátó vállalatnak, helyettük nagyméretű tartályládákat készítenek. Képünkön: a hűtőházi brigád a selejtezésre kerülő ládákat tisztogatja. (Kiss Ferenc felvétele) ZALAI HÍRLAP ELHULLAJTOTT FORINTOK Káros kockázat Soha nem lehetett kifogást találni a becsehelyi termelőszövetkezet almáskertjében, Kovács László főkertész irányításával évek óta szinte hibátlan minőségű, elfogadható mennyiségű gyümölcsöt termeltek. A gazdaságnak hasznot hozó ágazata, a hatvan hektárnyi almás az elmúlt évben is közel kétmillió forint nyereséget hozott. Az idei tavaszon kedvezőtlen hírek érkeztek a más években különös gonddal óvott kertészetből. Először a lemosó permetezést mulasztották el. — Megkéstünk a metszéssel, ezért maradt el a fák védelme — igyekeznek indokolni a mulasztást. Ezt még talán el is fogadták volna a növényvédelmi munkák felügyelői, de azt már nem, hogy május első harmadának végén még mindig csak a második permetezésnél tartottak. Egyszerűen kihagytak néhányat, feleslegesnek tartották. — Alacsony a hőmérséklet, az időjárás nem indokolta a sz"-übb védekezést — érveltek. A fákat mégis kár érte, a varasodás főleg az érzékeny starking fajtában volt erőteljes, elérte a tíz százalékot. A betegséget végül sok-sok permetezéssel sikerült megfékezni. Takarékoskodni akartak a növényvédelemmel, most annál többet kellett áldozni rá. Viszonylag rövid idő leforgása alatt 12 alkalommal permetezték almájukat, többször, mint bármely más gazdaság. A megyei növényvédő állomás szakemberei szerint mulasztásukkal a termelőszövetkezet kertészei, a növényvédelem irányításával megbízott dolgozók sokat kockáztattak, éppen ezért a hiba elkövetőinek felelősségre vonását javasolták. — Pedig az is előfordulhat, hogy szüretkor nem lesz kifogás az áru minőségével — mondja a főkertész. — Az utóbbi három évben az almának 65 százalékát exportra szállítottuk, ezt most is teljesítjük. Lehet, de mi lett volna akkor, ha a fák időben megkapják a számukra szükséges védelmet? Talán a 65 százaléknál is több export minőségű alma, kevesebb költséggel. Szecsehelyen ez utóbbi különösen nem mindegy . .. Foltok a földeken Most látni csak igazán, hogy a hanyagság, a felületesség milyen kárral jár. Ahol korábban a földek szélén növényvédők keverték a permetező szert, vagy éppen a tábla kellős közepén javítgatta, cserélgette a gépész a szórófejeket, ott híre-hamva sincs növénynek. Hiába volt a gondos talajelőkészítés, a legjobb mag elvetése foltok éktelenkednek a táblákban, a nagy dózisú növényvédő szer a gyommal együtt kipusztította a gabonát, cukorrépát és más növényt. Az így keletkezett foltok nem ritkák, egyre több éktelenkedik belőlük, bizonyítva a gondatlanságot. Felmérve az ilyen módon parlaggá vált négyzetmétereket, egy-egy gazdaságnál sok hektárt tennek ki. Ezek pedig hasznosítható, jó földek, de van ahol évekre hasztalanná változtatják. Szerencsére akadnak már gazdaságok, ahol felismerték, hogy az ilyen kár felszámolása is tartalékot jelent, s a táblák mellett — nem a művelt földeken! — kijelölték a növényvédők tankolási helyét.. Ezt kellene általánosítani. — ne — Amíg a tervből valóság lesz A kerettyei termelési pártalapszervezet a gazdasági sikerekért Hogyan lehet a szükségesnél kevesebb létszámmal növekvő feladatokat ellátni? A DKFV bázakerettyei pártvezetősége idei gazdaságpolitikai tervének egyik kulcskérdése ez, s a választ, azaz a helyes megoldást elsősorban a termelési pártalapszervezet kommunistáinak kellett megtalálniuk. Méghozzá úgy, hogy viszonylagos létszámhiány gondja mellett más nehézség is jelentkezett az év első hónapjaiban: a fúrásiaktól mindössze egy kútjavító berendezés állt rendelkezésükre, amellyel a legjobb igyekezet mellett sem tudták a kívánt mértékben biztosítani a kutak folyamatos üzemelését, hozamát. Az év első harmadában napi, 120 tonna olajat termeltek, míg az éves terv teljesítése érdekében harminc tonnával többre lett volna szükség. Nehézségüket jelezték a vállalati pártbizottságnak is, minek nyomán hamarosan megjött a segítség. Két új szovjet berendezést kaptak, s májusban és júniusban már elérték a szükséges napi 150 tonnás eredményt. A gáztermelési terv teljesítése sincs veszélyben, jelenleg napi 130 ezer köbméter gáz jön felszínre, illetve kerül visszatárolásra, a pusztaedericsi tárolóba. De hogyan hidalják át a létszámgondokat, beleértve azt a nem elhanyagolható tényt is, hogy a termelésben dolgozók átlagéletkora 52—53 év? Ahogy a feladatterv is meghatározta — elsősorban jobb munkaszervezéssel, a rendelkezésre álló munkaerő ésszerűbb kihasználásával. A párttagok, szocialista brigádok és a termelésirányítók együttes döntése alapján, több kútkörzetet összevontak, bizonyos műszakmódosításra is sor került A termelési üzemegység brigádjainak összeszokottságára, a pártcsoportok kezdeményezőkészségére utal, hogy a rájuk háruló részfeladatok megoldásához létszámhiány esetén sem futnak külső segítségért hanem önálló munkaszervezést, átcsoportosítást végeznek. Ehhez az önállósághoz, vállalkozókedvhez fokozott munka- és technológiai fegyelem társul, ami önmagában véve is termelési tartalék, amelyet számos észrevétel, kezdeményezés tett még teljesebbé. Mérésekkel is igazolták, hogy például több kútnál — már takarékossági okokból is — érdemes volt a villamos mélyszivattyúk motorjait kisebbre lecserélni, mert a hatásfok változatlan maradt. Jelentős a gázveszteség-csökkenés azáltal, hogy nemcsak a vezetékhibák felfedése és javítása, hanem a megelőzése is szervezettebbé vált a mezőkön és a gazolintelepen, mérséklődtek a szállítás és a kompreszszorok üzemeltetési költségei. Hogy mennyire természetes a lazítások, mulasztások bírálata — akár taggyűlésen, akár a brigádon belül —, arra nemcsak a ritkuló fegyelmezetlenségek, italozások utalnak (Kerettyén egy kimérés sem működhet műszakkezdések, váltások idején), hanem egy fegyelmi szankció is. Az alapszervezet vezetősége — élve az ilyen irányú jogával — kezdeményezte egy csoportvezető leváltását, a termelési fegyelem megsértése miatt. Abban, hogy a gazdaságpolitikai tennivalók naprakészen szem előtt vannak, döntő szerep jut a pártirányítás érvényesülését segítő munkamódszereknek. A művezetők, brigádvezetők és pártcsoportok rendszeres megbeszéléseken egyeztetik a feladatokat, a pártcsoportokon belül havonta, kéthavonta értékelik az egyéni megbízatások teljesítését, a bizalmiak pedig negyedévente számolnak be az alapszervezeti vezetőségnek csoportjuk helyzetéről. Ezt a jól bevált rendszert egészíti ki a gazdasági vezetők félévenkénti beszámoltatása — júliusban éppen olajtermelési részlegvezető ad számot a taggyűlésnek —, amelyhez részletesen kidolgozott szempontokat ad a pártvezetőség. L. J.