Zalai Hírlap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-03 / 1. szám
UHF. Január 3. Már az évzárás előtt teljesítette 130 millió forintos termelési tervét a Vertesz zalaegerszegi gyára. Képünkön: Peszlen Józsefné, Kovács Endréné és Szűcs József, a Dunai Kőolajfinomító bővítéséhez kerülő 0,4 kV-os elosztóberendezéseket szerelik. Teljesülő tervek Gyorsmérleg a zalaszentgróti termelőszövetkezetben A zalaszentgróti termelőszövetkezet legutóbbi vezetőségi ülésén részletesen értékelték az 1978-as év gazdasági eredményeit. A termelőszövetkezet 4079 hektáros összterületének több mint felét teszi ki a szántó. Legfőbb növényük — annak ellenére, hogy vetésterülete a korábbi évhez viszonyítottan 4 százalékkal csökkent — a búza. Az étkezési és takarmánybúza vetésterülete közel 600 hektár. A fővetésű és silókukorica vetésterülete 715 hektár, 1977- hez viszonyítva 4 százalékkal több volt 1978-ban. Emelkedett a pillangósok részaránya is; a szántó mintegy 36 százalékán szálastakarmányt termeltek. Különösen jól sikerült a lucernatelepítés. Háromszáz vagon pillangóst és rétiszénát takarítottak be — minőségmegóvása különleges szervezettséget és nagy gondot igényert. A következő években növelik a szenázs mennyiségét Az aratás a kedvezőtlen időjárás miatt mintegy két hetet késett, nehéz körülmények között jelentős betakarítási veszteséggel arattak. A 440 hektárnyi étkezési búza a tervezettnél valamivel többet, 35,2 mázsás átlagot hozott, a takarmánybúza 38,3 mázsát. A 132 hektárnyi őszi árpa viszont a tervezett 33 mázsával szemben a 29 mázsás átlagot sem érte el. A repce sem sikerült. A tervezettnél közel 200 mázsával kevesebbet takarítottak be. Az 53 hektár cukorrépa cukortartalma mintegy másfél százalékkal haladta meg a korábbi év átlagát, mennyisége a tervezett 270 mázsával szemben 295 mázsában realizálódott Komoly munkaerő-problémát jelentett a 45 hektáros szőlő szüretelése. A korábbi évektől eltérően a 40—60 saját dolgozó helyett naponta nyolcan—tízen jelentkeztek munkára, jelentős iskolai segítséget kellett igénybe venni. A szőlő rossz minősége miatt csaknem teljes egészében borszőlőként került értékesítésre; a csemegeszőlő-eladás meghiúsulása jelentős árbevételi kieséssel járt Az erdészet fakitermelési terve csaknem háromezer köbméter amelyből saját fafeldolgozó üzemükben hordódongát és bútorlécet készítenek. Az alaptevékenységen belül a nagyobb volument az állattenyésztés képviseli, gazdaságossága meghatározó a szövetkezet nyereségének alakulásában. A szarvasmarha-állomány elhelyezése — kivételt képez a zalakoppányi telep, ahol jelenleg felújítás folyik — megfelelő. A tejtermelés és -értékesítés a tervezett szerint alakult A húshasznosítású szarvasmarha-állományban 16 százalékos a darabszámnövekedés. A hízómarháknál az értékesítési átlagsúly 540 kiló. A súlygyarapodási mutatókon van mit javítani: a tervezett 1,1 kilóval szemben 0,97 kilós napi súlygyarapodást tudtak csak elérni. Háromszáztizenhatezer hízócsirkét értékesítettek 1978-ban, átlagsúlyuk 1,46 kiló volt A pecsenyeliba gazdaságossága nem javult, ami arra a döntésre késztette a termelőszövetkezet vezetőségét, hogy 1979-től helyette tenyészszülőpárokat állítsanak re. Az állattenyésztési főágazat a tejtermelési, hízómarha-, csirkehizlalási tervét teljesítette, árbevételi kieséssel nem számoltak, de jócskán akad javítanivaló a tartási technológiában. Az 1979-es évtől lényeges tejtermelési emelkedést várnak, hiszen a Holstein Friz F-1-es utódok termelésbe állnak Szálas- és tömegtakarmányellátottságuk biztosított, viszont takarmánygabonából mintegy 20 vagonnyit vásárlással kell biztosítani. A takarmányozás irányszámai A gazdaságokban ellenőrzik a takarmányadagolást Újabb intézkedésekkel igyekeznek javítani, gazdaságosabbá tenni a takarmányozást, tekintettel arra, hogy a költségek túlságosan magasak. A gazdaságok gyakran az optimálisnál lényegesen nagyobb takarmányadagokkal érik el a kívánt súlygyarapodást. Az országos adatok szerint a takarmányozás költségeinek 5—10 százalékát lehetne megtakarítani akkor, ha a nagyüzemi hizlaldákban, állattelepeken az eddiginél szigorúbban betartanák a tartási, takarmányozási technológia előírásait. A MÉM tavaly két ízben mérte fel, milyen takarmányayagokkal érik el az egységnyi súlygyarapodást a nagyüzemi állattelepeken. Bebizonyosodott, hogy az országos átlag ugyan lassan javulást mutat, de még mindig kedvezőtlenül alakul. Ennél is figyelmeztetőbb: a nagyüzemek között olyan nagymértékű a differenciálódás, hogy gyakoan másfél-kétszeres különbmutatkoznak a takarmánytagokban. A MÉM közli a gazdasági knii, lángfelhasználásról, - termelőkkel, hogy milyen érteleM az abrakfelhasználás még elfogadható határának: a sertéshizlalásnál például a szakosított telepeken legfeljebb 4,3, a valamivel kedvezőtlenebb körülmények között üzemelő hagyományos telepeken pedig nem több, mint 4,8 kg takarmánnyal kell előállítani az egy kilónyi súlygyarapodást. Pontosan megszabták a kérődzők takarmányozásának értékhatárait is. Az állattenyésztők természetesen eddig is tisztában voltak azzal, hogy milyen mennyiségű takarmánnyal gazdaságos az állattartás. Viszont nem kérték minden esetben számon megfelelő következetességgel az erre vonatkozó technológiai előírások betartását, más esetben pedig a hiányos műszaki eszközök miatt ment veszendőbe az értékes takarmány. A MÉM felhatalmazza az Országos Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőséget arra, hogy a gazdaságokban ellenőrizze a takarmányfelhasználást, és ahol feltűnően nagy különbségek mutatkoznak a most előírt számokhoz képest, ott számonkérést, felelősségrevonást kezdeményezzen. (MTI) ZALAI RIRLII JEGYZET „Tartalékban” másfélezer dolgozó Megyénk ipari és mezőgazdasági üzemeiben 1978-ban is jelentős erőfeszítéseket tettek a műszaki színvonal, a munkakörülmények javítására. Sok milliót tesznek ki azok a beruházások, fejlesztések és korszerűsítések, amelyek a biztonságtechnikával függnek öszsze, s végeredményben a dolgozó ember testi épségét hivatottak védeni. Mindezek ismeretében az lenne a természetes, ha a ráfordításokkal párhuzamosan a munkavédelmi helyzet javulásáról, az üzemi balesetek számának kedvező alakulásáról adhatnánk számot. Tavaly az év első kilenc hónapjában ötvennel kevesebb három napon túl gyógyuló üzemi baleset történt, de a kiesett munkanapok száma jóval magasabb az 1977-esnél. A baleseti helyzet kedvezőtlen alakulását nyolc halálos sérülés is jelzi, ami kettővel több az előző évinél. Az év elején a SZOT titkársága látva az előző év végén mutatkozó jelenségeket, rendkívüli munkavédelmi tanácskozásokon hívta fel a figyelmet a balesetvédelemmel való hatékonyabb foglalkozásra. Intézkedések egész sora látott napvilágot, megszigorították és gyakoribbá tették az ellenőrzéseket. Sajnos, mindez nem hozta meg a kívánt eredményt, nem javult a helyzet. Ha csak a halálos baleseteket vizsgáljuk, önként adódik a kérdés: törvényszerű volt-e a nyolc ember halála? A körülmények ismeretében egyértelműen nemleges a válasz. Hiszen volt, hogy súlyosan megszegték a munkavédelmi szabályokat, felfedték az ellenőrzés hiányosságait is és, sajnos volt eset, ahol közrejátszott az alkohol. A kivizsgálásoknál van előbbrelépés, de nem elégedettek a felügyeleti szervek. Sokszor még mindig nem a helyszínt vizsgálják, s a tényleges okokat keresik, hanem a felelőst. Így aztán nem derül ki a valóság, sok az ,,egyszerű” figyelmetlenségnek tulajdonított baleset. Próbáljon valaki ezek tucatjaiból a hasonlók elkerülését garantáló intézkedéseket megtenni! Vissza is adja az SZMT munkavédelmi bizottsága ezeket a jegyzőkönyveket, s csodák csodájára, a második, alapos kivizsgálást követően mindenre fény derül. Nem lehet elmenni szótlanul az italozás mellett. Megyei, sőt országos tapasztalat, hogy hivatalosan szinte minimális az alkoholos befolyásoltság alatt elszenvedett baleset — legalábbis a jegyzőkönyvek szerint. Sokan állítják, hogy azért „szép a menyasszony”, mert a gazdasági vezetők az egyéb mulasztások mellett az ittassággal nem óhajtják tetézni bajaikat. Pedig a munkavédelmi felügyelők üzemi útjaik során sokszor a gépek mellett, az öltözőkben találtak boros és pálinkás üvegeket. Persze, hogy nem működik a reflex, s „bátrak” az emberek. Ilyenkor legyintenek, s az egyéni védőeszközök a szekrényben, fiókban maradnak. Számos helyszíni ellenőrzésen tapasztalták a munkavédelmi felügyelők, hogy a védőfelszerelést nem használják, amit a termelésirányítók eltűrnek, elnéznek. Hiányzik a vezetők személyes példamutatása is. Az is igaz, hogy gondok mutatkoznak a minőséget, hatékonyságot illetően. Remélhetően a kormányintézkedések hatására hamarosan megfelelő méretű és választékú védőfelszereléseket gyárt az ipar, s a kereskedelem is rendel majd eleget. A SZOT biztatására 1978-ban gyakran és váratlanul ellenőrizték a délutáni és éjszakai műszakokat. Szükség volt erre és a tapasztalatuk szerint folytatni is kell: néhány helyen a termelésirányítók még azt sem tudták megmondani, hányan vannak bent, szép számban találtak hiányos mentőládákat, sok helyütt nem ismerték a tűzriadó tervét, s a legfontosabb telefonszámokat és volt ittas csoportvezető is. Kedvező viszont, hogy a gazdasági vezetők nem várták meg az írásos jelentés postai útját, másnap már telefonon érdeklődtek, s megtették a szükséges intézkedést a megelőzés érdekében, a vétkeseket, mulasztókat szigorúan felelősségre vonták. Lehetne sorolni hosszasan a jó is rossz példákat. Az idei tennivalók is jelzik, hol kell, hol szükséges előbbre lépni a helyzet javítása, a kedvezőtlen tendenciák megállítása érdekében. Tovább folytatják a széleskörű ellenőrzéseket, még nagyobb figyelmet fordítanak a védőeszközök, védőfelszerelések használatára, a munkahelyt rendre, fegyelemre és a tisztaságra, a balesetek kivizsgálásának törvényes rendjére, a munkavédelmi őrmozgalom és a szocialista brigádok versenymozgalmában rejlő lehetőségek kihasználására, a KISZ KB által javasolt munkavédelmi aktívahálózat kiszélesítésére. Csakis így, a vezetők és beosztottak, a munkavédelmi felügyelők, a gazdasági vezetés és a társadalmi szervek együttműködésével lehet a helyzeten gyökeresen változtatni. A megye üzemeiben történt üzemi balesetek miatt kiesett munkanapok száma ugyanis igen magas: kilenc hónap alatt 28 ezer 749, a termelőszövetkezetnél 15 ezer 822 nap volt. Ez pedig a munkaerőhiányos helyzetben másfélezer dolgozó egész évi távollétével ér fel... — its — Életképes vállalati szervezeteket Nem kényeztet el bennünket a tudományos kutatás, már ami a szocialista vállalat elvi-gyakorlati működési modelljeit, módszertanát, fejlődési irányát illeti. A szocialista vállalat kutatási főirány megléte ugyan biztató, eredményeire azonban ma még nem támaszkodhatunk. A tudományos feltárómunka kezdeti periódusa, a bonyolult összefüggésekkel teli terület nehéz áttekinthetősége, s nem kevésbé a problémakör újszerűsége egyaránt magyarázza, hogyha vállalati szervezetek jelenéről, s még inkább holnapjáról állandó viták zajlanak. Igazolás, kérdőjelekkel Egy valamit nem vonnak kétségbe a nézetek ütköztetői: azt, hogy a vállalat a gazdaság szervezeti alapegysége. Ennek következtében belső mechanizmusának úgy kell működnie, hogy zavartalanul, nagyobb fennakadások nélkül illeszkedjék a gazdaság egészének szervezetéhez. A vállalati szervezetnek idomulnia kell — kellene — a gazdasági környezethez, ám napjainkban — úgy tűnik — gyakran a gazdasági környezetet kíséreljük meg alakítani a legjelentősebb termelőegységek — trösztök és nagyvállalatok — szervezetéhez, érdekeihez! Viszonylag egyszerű fölrajzolni a fő vonalakat, amelyek a vállalati szervezet fejlesztésének feladatait jilképezik. Ezek: a fejlesztés, a beszerzés, a termelés, az értékesítés, a hozzájuk kapcsolódó kockázatok viselése, azaz — végsősoron — jövedelmezőség elérése, társadalmi szükségletek kielégítése. A gyakorlatban viszont a tudományos vizsgálatok alkalmával azt tapasztalták, hogy a vállalati szervezetek állapotában és fejlődésében túlzott szerepe van a hagyománynak, a történelmi fejlődés kialakította jegyeknek. Gyakran a szervezet átörökítette a korábbi gazdasági környezetnek megfelelő funkciókat, ám a megváltozott feltételek között már csak nagy nehézségekkel — veszteségekkel — működik, vagy funkcióinak egy részét képes csupán ellátni. Vannak természetesen példák arra — s örvendetes, hogy növekvő számban —■ miként keresi egy-egy termelőegység a célszerűbb vállalati szervezetet. Biztató eredményekkel jár a gépipar néhány nagyvállalatoknál a gyáregységek szinte teljes önálló elszámolást érvényesítenek —, a fejlesztést és a külkereskedelmi értékesítést kivéve. Ugyancsak fantáziát látnak a szakemberek a vegyipar néhány nagy egységében kísérletként létező ún. termékcsoportú irányításban, amikor a szervezet nem a hagyományos tagoltságba, hanem egy-egy fő termékcsoportra épül fel. Némely helyen sikerült kialakítani az anyagbeszerzés, a készletgazdálkodás, a fejlesztés, az értékesítés, a gyáregységek közötti munkamegosztás hatásos szervezetét — így a mezőgépiparban van olyan cég, ahol a készleteket harminchat százalékkal apaszthatták —, ám ott a gond, hogy ezek a részeredmények nehezen állnak össze egésszé, életképes vállalati szervezettétek alapján várhatónak. Az sem mellékes dolog, hogy a nagyvállalatok egy részénél a stabilitást összetévesztik a merevséggel, s gyáregységeiknek nem adják meg a kezdeményezőkészség lehetőségét, elveszik felelősségérzetüket, nem késztetik őket a kockázat vállalására. A puszta végrehajtás látszatra ugyan igazolja a szervezetet és annak működését de az elvesztegetett, lehetőségeket ha bevallatlanul is, megérzi a vállalati főkönyv. Túlzott és jogos remények Szintén vizsgálati tapasztalat: a nagyvállalati szervezettel szemben sokan táplálnak túlt reményeket, ám mivel ezek az egységek kevésbé specializáltak — egy-egy tevékenységi körre nagy erőket összpontosítók —, a hatékonyság alatta marad a mére Sokféleségből egység A vezetés és a végrehajtás nem független a szervezettől; a legjobb vezetési döntések is megfeneklenek, ha a szervezet jellegénél fogva képtelen e döntések végigfuttatására a tevékenységi láncon. Azaz gyakran nem új szervezetre lenne szükség egy-egy termelőhelyen, hanem az elakadást okozó pontok föltárására, a különféle résztevékenységek egyeztetésére, összehangolására. Mégis az a gyakoribb, hogy formai átalakításokra kerül sor — a csoportból osztály, az osztályból főosztály lesz stb. —, s ezek semmiféle előnnyel nem járnak, sőt, a különféle objektív és szubjektív okok halmaza miatt veszteségeket okoznak. Jogos reményeket táplálnak viszont azok az esetek, amikor a vállalatok — ilyen próbálkozások tanúi lehetünk egyebek között a bauxitbányászatban, a villamosenergia-iparban, a tartósítóiparban — fölismerve a megváltozott funkciókat, folyamatosan módosítják a szervezetet, ha kell, akár úgy is, hogy korábban nem ismert megoldásokhoz — például társulásos alapon létrehozott karbantartói üzem — nyúlnak. Napjainkban huszonnégy tröszt 348 vállalatot fog át, s e trösztök túlnyomó részében, a direkt irányítás eszköze, módszerei érvényesülnek, a tagvállalatok önállósága sokféle módon korlátozott. Ennek vannak hátrányai, de bi-zonyos előnyei is — gondoljunk csak a fejlesztési kon-,cepciók érvényesítésére —, s nem a sokféleség a baj, hanem az, hogy nehezen formálódik is belőle az egység, a fő vonások közös jellemzője. Az igazsághoz hozzátartozik: a vállalati szervezetek alakulását alapvetően objektív tényezők — a gazdasági környezet elemei — határozzák meg. Ha ezek csekély nyomást fejtenek ki — a jövedelmezőség a hagyományos szervezettel is viszonylag egyszerűen elérhető —, akkor könnyen hívekre talál az a nézet, minden úgy jó, ahogy van. Töprengésre nem lesz idő Egészen napjainkig lényegében ez érvényesült, s így érthetővé válik az a megkülönböztető tény, amit egy pénzügyi-gazdálkodási vizsgálat már 1977 elején föltárt, hogy a jelentősebb iparvállalatok vezetőinek többsége megfelelőnek tartotta a belső szervezetet, úgy vélte, az különösebb változtatások nélkül képes eleget tenni a követelményeknek. Kiderült közben: ezek a követelmények elmaradtak a világgazdasági változások által diktáltaktól... S még inkább elmaradt mindezektől a vállalati szervezet, mint a társadalmi szükségletek kielégítésének egyik eszköze. A szigorúbb, s ezért nehezebb gazdálkodási körülmények 1979-től úgy érvényesülnek, hogy túl sok töprengésre nem adnak időt. S mert az életképesség bizonyítása már nem korlátozható az egyszerű termelésnövekedésre, a bevételek abszolút mennyiségének — ráfordításoktól független összegének — bővítésére, a a vizsga időszaka jött el. S bár keserves igazság, de való: ezen a vizsgán lesznek cégek, amelyek — szervezetükkel, annak célszerűségével, hatásosságával — osztályismétlésre kényszerülnek. Lázár Gábor 3