Zalai Hírlap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-03 / 1. szám

MW. Január 3. ZALAI HÍRLAP Mit kínálnak a termelők? Értékesítési szerződések 1980-ra Ezekben a hetekben a me­gye élelmiszeripari vállalatai­nak fő tennivalója, hogy ter­melési és értékesítési szerző­désekkel­ megalapozzák az idei szükségletüket, a termékfel­vásárlásukat. Zöldért Burgonyából az éves szük­séglet nem éri el a megyében a hatezer tonnát. A Zöldért biztonságra törekedve 6750 tonna szerződéses tervet dik­tált magának, mivel azonban a nagykapornak­ termelőszö­vetkezet e növény termelésé­nek a megszüntetése mellett döntött, így a tényleges szer­ződés kevesebb a vártnál. Et­től eltekintve a hatezer ton­nára érkezett ajánlat fedezi a lakossági szükségletet. Méginkább a vásárlói igé­nyek kielégítésére lehet szá­mítani — legalább is a szer­ződések azt mutatják — zöld­ségfélékből. Az 5700 tonnás előirányzattal szemben már eddig 6220 tonna árut kínál­tak a termelők, pedig a meg­állapodások még nem feje­ződtek be. Főleg káposztafé­lékből és uborkából bőséges­nek ígérkezik a termelés. Az utóbbi növényből a tavalyi 700 tonnás felvásárlással szemben 1100 tonnára van szerződés és még tovább foly­tatják az üzletkötést. A terv ezer tonnát rögzít, a Zöldért viszont igyekszik kihasználni az élénk termelői kedvet. Az áru többségét a kistermelők adják. A­ sárgarépa és a paradi­­csom eléri a tervezett meny­­nyiséget, hiány van viszont gyökérzöldségből és zöldpap­rikából. Főleg az utóbbi áru­nál tapasztalható a termelési kedv csökkenése, mivel az el­múlt három évben gyenge volt paprikából a termés és nem találták meg számításu­kat a gazdaságok. A vállalat más megyékből pótolja majd a­ hiányt. Baromfifeldolgozó Egész éven át bőven lesz munkájuk a zalaegerszegi ba­romfifeldolgozó munkásainak. Nem kevesebb, mint 16 ezer tonna baromfi felvásárlását diktálja az előirányzat, s eb­ből 14 ezer tonna szállítására van eddig ajánlat. A szárnya­sok nyolcvan százaléka broi­­lercsirke, a többi pedig puly­ka és bizonyos mennyiségű tyúk. Különösen pulykából igen jelentős a kínálatnövekedés, a tavalyi megyei felvásárlással szemben négyszeresére szer­ződtek a partnergazdaságok. A nagykanizsai termelőszövet­kezeten kívül bekapcsolódik a pulykanevelésbe a nagyrécsei tsz, de tekintélyes mennyisé­get értékesít a keszthelyi Ba­laton szakszövetkezet is. Nagyobb mennyiséget tesz ki még az 1700 tonnányi nyúl, aminek eddig közel kilencven százaléka szerződéssel bizto­sított. Részben élő exportra szállítja a zalaegerszegi közös vállalat, de jelentős mennyi­séget ad át feldolgozásra a csabrendeki termelőszövetke­zetnek, ahonnan a java szin­tén külföldre kerül. Akárcsak a húsgalamb, amiből 50 tonna P- sz­erződéses előirányzat, s többsége Somogy, Győr és Veszprém megyei tenyésztők­től érkezik feldolgozásra Za­laegerszegre, majd az üzemből ezt is exportra viszik. Tojásból a tavalyihoz vi­szonyítva mérsékeltebb a ter­melői kínálat, jelenleg 46 millióra van szerződés, ami­ből külföldre is bőven jut majd.­ nn­a a tejipar Tavaly mintegy 85 millió liter tejet vásárolt a megyei tejipari vállalat. Az idei szer­ződéses előirányzatuk 86 mil­lió liter, amit túl is teljesítet­tek, s ezzel náluk befejező­dött a szerződéskötés. A leg­nagyobb tejszállító 4,2 millió literrel az idén is a baki tan­gazdaság lesz, majd a Zala­egerszegi Állami Gazdaság következik, ahonnan a múlt évi hárommillió literrel szem­ben az idén 3,8 millió liter te­jet várhat az ipar. A kínálat tehát közel 27 százalékkal lesz több mint tavaly. Húsipar­ ból haladnak a szerződések kötésével a megyei állatfor­galmi és húsipari vállalat üz­letkötői. Az állami gazdasá­goktól 36 ezer 400 hízósertés felvásárlását tervezik és erre kész a megállapodás. A ter­melőszövetkezetek és azokon keresztül a kisgazdaságok je­lenlegi kínálata 42 ezer 600 hízó. Ez néhány ezerrel még elmarad a tervezett mennyi­ségtől, de a szerződések foly­tatódnak. Különben a zala­egerszegi feldolgozó vágóka­pacitásának kihasználására több mint 168 ezer sertést hoznak a Tolna megyei gazda­ságoktól, amelyekkel szintén megkötötték már a szerződést. Az előirányzat szerint közel 30 ezer vágómarhát vesz a zalai húsipar. Több mint ki­lencven százalékára van ed­dig szerződés, de levágásra más megyék gazdaságaitól is érkezik mintegy négyezer hí­zómarha. N. F. Kaposvárott, a Finommecha­nikai Vállalat 3-as számú gyárának kollektívája határ­idő előtt elkészítette a moszk­vai olimpiára gyártott termé­keket — a mikrohullámú te­levíziós lánc berendezéseit. (MTI fotó — Bajkor József felvétele — RS) Nincs alapvető változás a mezőgazdasági gépberuházások támogatási rendjében Az alapszervezeti tisztségviselők választása elé A mezőgazdasági gépberu­házások állami támogatási rendszere, rendje 1980-ban alapvetően nem változik meg, a központi hozzájárulás mér­téke azonban összességében mintegy ötödével csökken. Az állami hozzájárulás csökkenésének egy részét a termelők viszonylag „egysze­rű úton” ellensúlyozhatják — a termények felvásárlási árá­nak emelkedéséből — az ezen felül mutatkozó különbség át­hidalása azonban minden­egyes üzemtől alapos elemző­munkát kíván. Mindenekelőtt számításba kell venniök a helyi lehetőségeket, azt, hogy miképpen lehetne még gazdaságosabban kihasz­nálni, üzemeltetni a meg­levő gépparkot. A rendelkezésre álló gépek ismételt számbavétele, továb­bá a még fellelhető munka­­szervezési hiányosságok fel­számolása hozzásegítheti a termelőket ahhoz, hogy a fontosabb új gépek megvásár­lására összpontosíthassák a­nyagi erőiket. Az új szabályozás nem hoz változást a mezőgazdaság egyik legjelentősebb gépének, a traktornak ártámogatásá­ban : a támogatás mértéke 1980-ban is 20 százalék. A PM—MÉM együttes ren­delete szerint — amely a me­zőgazdasági gépberuházások állami támogatási rendszerét tartalmazza — számos nö­vénytermesztési, kertészeti ágazat, ha csökkentett mér­tékben is, de további erőtel­jes központi hozzájárulást él­vez. Mindenekelőtt azok az ágazatok, amelyeknek mű­szaki költségei amúgy is ma­gasak, és melyeknek árujára a bel- és külkereskedelemben nagy szükség van. Negyven­­százalékos támogatással csökkentett áron juthat­nak hozzá az üzemek a burgonya-, cukorrépa-, dohány-, komló-, zöldség­es gyümölcsszaporító­­anyag-termelés speciális vető- és ültetőgépeihez, betakarítógépeihez és az úgynevezett adapterek­hez, továbbá a­ terményosztá­lyozó és manipuláló berende­zésekhez. Ilyen mértékű tá­mogatás jár a szálas- és tö­­megtakarmány-betakarító gé­pek, a szalma- és a kukorica­­szártápanyag-feltáró gépek és berendezések, valamint a siló­marók és a fejőgépek után. Az egyéb mezőgazdasági gé­peket 15 százalékos ártámo­gatással vásárolhatják meg 1980-ban a gazdaságok. (MTI) A kongresszusi felkészülés­nek egy nagyon lényeges moz­zanatához érkeztünk, a párt­­alapszervezetek titkárainak, vezetőségi tagjainak megvá­lasztásához. Hajlamosak va­gyunk arra, hogy ezt egyszerű szervezeti eseményként te­kintsük, pedig valójában nagy jelentőségű politikai lépésről van szó. Személyükben a he­lyi, a szűkebb társadalmi kör­nyezetünk politikai életének irányítóit, szervezőit választja meg a párttagság. Arról a környezetről van szó, amely­ben mindennapos társadalmi­­politikai viszonyainkat legköz­vetlenebb formában éljük. Ahol dolgozunk, értéket alko­tó, teremtő emberi lényünket kifejtjük, ahol legfontosabb tevékenysé­günkben tár­sakra lelünk és egymásra utalt­ságunkat érzé­keljük, ahol munkánk be­csülete alapján az anyagi-kul­turális javak­ból való része­sedés lehetősé­géhez jutunk. Ezek csak a leg­alapvetőbbek, de sorolhatnám még hosszan, mi mindent je­lent számunkra ez a környezet, amelyet politikailag közvetle­nül a pártalapszervezet fog át és irányít. Ha csak az itt töl­tött idő szempontjából nézzük, az is igen tetemes. Nem szorul bizonyításra, hogy nem csak a párttagok, de minden dolgozó számára a legkonkrétabb for­mában fontos, izgalmas ügy­ről van szó, amikor az alap­szervezetek titkárát, vezetőségi tagjait megválasztják. A leg­közvetlenebb érdekeiket érin­tő politikai esemény ez. A pártalapszervezetek tisz­­ségviselőinek megválasztását gondos politikai és szervezeti előkészítő munka előzi meg. Ennek sorából különösen ki­emelkedik három mozzanat: a beszámoló taggyűlés, amely a pártszervezet tevékenységéről és feladatairól készített szám­vetést; a jelölő bizottságok munkája, amely éppen a tag­gyűlési számvetés tükrében széles körű véleményfelmérés és összesítés alapján készítette el személyi javaslatát; és vé­gül a kongresszusi irányelvek vitája, amely a párt előtt álló feladatokra utal. A taggyűlé­sek fórumainak eszmecseréi és a jelölő bizottságok beszélge­tései tulajdonképpen olyan politikai parlamentek, amelyek tudatosították a párttagság körében, hogy az új vezetősé­geknek milyen igényeknek kell megfelelniük. A választás során sokféle szempont, elvárás megfogal­mazódik : politikai, erkölcsi stb. Az alapvetőnek azt kell tartanunk, hogy mit diktálnak mai életünk politikai követel­ményei. Ezekről már hosszabb ideje beszélünk, de különösen sok szó esett róluk az utóbbi hetek pezsgő politikai légköré­ben. Sokféle összefüggésben fogalmazódtak meg az­­ elkö­vetkező időszak fő jellemzői, országos és helyi teendői. Ezeknek lényege, a párt alap­szervezeteit érintő konzekven­­ciája ma már széles körben nyilvánvaló és egyértelmű a párttagok számára. Tudatosan számolnak azzal, hogy a helyi politikai élet irányításában és szervezésében lényeges, újsze­rű követelmények vannak. Sok tekintetben bonyolultabb és nehezebb feltételek között kell dolgozniuk. Olyan hely­zetben, amikor a munka minő­ségi jegyei állnak előtérben, amikor a felhasználó érték­ítélete döntően megszabja an­nak rangját és parancsolóan határoz tevékenységünk irá­nyáról, struktúrájának válto­zásairól. Ez nagyfokú rugal­masságot, alkalmazkodási készséget követel minden szempontból. Úgy kell politi­kai stabilitást biztosítani, hogy közben a fejlődésnek bizonyos értelemben sokkal erőteljese­bb dinamizmusa valósuljon meg. Ebben a folyamatban szükség­szerűen átalakulnak a régi ér­tékek, módosulnak a presztí­zsek, szaporodnak a konflik­tushelyzetek mind az egyén, mind pedig az egyes csopor­tok közösségi viszonylatában. A megválto­zott gazdasági körülmények­nek minden társadalmi-po­litikai össze­függését még be sem látjuk, többségükre vonatkozóan hogy követ­keztetni tudunk, egy azon­ban bizonyos: a politikai munkával szemben jóval nagyobb követelményeket tá­masztanak. Gondosabb, körül­tekintőbb számbavételét és egyeztetését a különféle érde­­keknek, meggyőzőbb eszmei­propaganda és agitációs mun­kát, hatékonyabb tudatforma- , lást és magasabb színvonalú szervező munkát. Most, ami­kor a pártszervezetekben vá­lasztásra kerül sor, ilyen meg­fontolás alapján születhet meg a helyes döntés. Bár a jelölő bizottságok is nagyrészt e szempontok szerint teszik meg javaslatukat, érthető, ha azt a szokottnál nagyobb aktivitás­sal mérlegeli majd a párttag­ság. A pártszervezetek vezetősé­geivel szembeni magasabb követelmények általános érvé­nye mellett és azzal egyidejű­leg különösen nagy felelősség hárul az alapszervezetek tit­kárára Hosszú évek tapaszta­latai alapján mondhatjuk, hogy ők viselik vállukon a ve­zetőségre háruló feladatok legtöbb és legfelelősségtelje­­sebb terheit. Elsősorban ők áll­nak a párttagok és az egész dolgozó kollektíva figyelmé­nek középpontjában, tevékeny­ségükkel és magatartásukkal elsősorban ők jelentik a párt helyi reprezentánsait. Jórészt rajtuk keresztül ítélik meg a pártszervezet munkáját. A tit­káron, mint a vezetőségi együt­tes „karmesterén” sok múlik, meghatározó szerepe van a kollektív munka színvonalá­ban. Ez a körülmény is arra az elhatározásra készteti a pártot, hogy az alapszervezetek titkárait a taggyűlés személy szerint és közvetlenül válasz­­sza meg. Az alapszervezeti vezetőség­ a párttagság bizalmából nyeri el tisztségét. Ezért felelősség­gel tartozik a tagságnak, de az egész pártnak is. A párttagság­tól elnyert bizalmat nap mint nap ki kell szélesíteniük az egész dolgozó kollektíva köré­ben. Ki kell vívniuk a párton­­­kívüliek politikai bizalmát, el­ismerését és támogatását is. Csak ezzel a szélesebb érte­lemben vett politikai bizalom­mal képesek a mai helyzet szabta, nem könnyű, de tiszte­letreméltó feladatuknak meg­felelni. Rákos Imre éppen csak ! Céljuk­ az értékteremtés Akadémiai munkabizottság Kanizsán Megvallom, egy pedagógus legszebb erényének tartom, ha többre vágyik a katedránál. A régtől tartó vitában azok ol­dalán voksolok, akik hiszik és életükkel példázzák, hogy a nevelő ne csupán hivatása pontos és értékes szolgálatára tegye fel az életét Ez persze mindenkor a legfontosabb ten­nivalója, ezért tiszteli elsősor­ban a társadalom, ám nyilván­való: másban is számít a tö­rekvő, a napi tennivalóiknál tágabb horizontú pedagógusok segítségére a közvélemény. Vidéken például a helyi — bár korántsem a szó provin­ciális értelmében vett helyi érdekű — tudományos tevé­kenység alapjainak megterem­téséért tehetnek sokat a neve­lők, ahogy Kanizsán is már tapasztalni. Itt két éve alakult meg az MTA Pécsi Akadémiai Bizottsága — közismert rövi­dítéssel: a PAB—8-as számú, társadalomtudományi szakbi­zottságának helyi munkabi­zottsága, melynek tucatnyi tagja közül csupán ketten nem pedagógusok. Honnét vitt az útjuk a PAB kanizsai munkabizottságának megalapításáig? Sokfelől, sok­féle érdeklődést, ambíciót rep­rezentálva. Legtöbbjük már hosszú évek óta búvárkodott különféle témákban, azt vall­va, hogy így — plusz ismere­tekkel felvértezve — minden­képpen színvonalasabb oktató­nevelő munkát végezhet tanít­ványai körében. Ez nyilvánva­ló, amint az is, hogy ezeket a pluszokat — nem egyszer új ismeretanyagot — érdemes közzétenni, elérhetővé változ­tatni a kollégák és a város, sőt a megye — vagy még széle­sebb fórum — érdeklődői ré­szére. Az iskolai vagy társasá­gi szintű felvetés egyhamar Edsen hozta egymáshoz mind­azokat, akiknek volt ilyen plusz a tarsolyában. Többük megfordult Pécsett, Budapes­ten, egyetemi kiegészítő tanul­mányaik szakdolgozatához — s utóbb a kedvessé vált témakör tovább bővítéséhez — cédu­­lázva a könyvtárakban, s így figyelt fel a PAB egyik kép­viselője: milyen sok értékes, vagy legalább is becses szelle­mi haszonnal kecsegtető ta­nulmány íródik Kanizsán. A többi­ már közkeletűbb. A PAB képviselője először csak arra biztatta a tudós kedvű kanizsai tanárok akkor még szőkébb körét: tájékozódja­nak, tudjanak egymásról. Két és fél éve viszont már többü­­ket felolvasó estre invitálta a Magyar Tudományos Akadé­mia pécsi bizottsága Ezen a Pécsett tartott „kanizsai es­ten” saját kutatásaikról szá­molhattak be kiváló szakem­berek, ismert tudósok és ér­deklődők előtt. A siker nagyot lendített az ügyön: nem sok­kal később megalakulhatott a már említett kanizsai munka­­bizottság. Azóta sok minden történt a tudós testület házatá­­ján: kibővült a tagság köre, felolvasó­estet tartottak oda­haza, Kanizsán is — számos pécsi és egerszegi vendég je­lenlétében —, sőt többük rend­szeresen szerepel kisebb elő­adásokkal a pécsi és a veszp­rémi akadémiai bizottság kü­lönféle regionális konferen­ciáin is. Mindezt kutatási témáik közérdekűsége tette lehetővé. A kanizsai munkabizottság ku­tatási repertoárjában a szín­játszás zalai múltja éppúgy becses téma, mint a céhtörté­net, vagy 1944—1945 helyi változásainak bemutatása, to­vábbá a drámaelemzés és a pedagógiai néhány új lehetősé­ge, s a helytörténet, a nyelv­tudomány és a néprajz szá­mos nyitott kérdése. Valljuk be, a kellő tehetséggel, akarat­tal és energiával rendelkező ember Kanizsáról is nyújthat újat mindegyik említett tárgy­körben. Éppen ezért pártolja az új, dél-zalai munkabizott­ságot is a PAB, ráadásul már az első eredményeket biztató­nak ítélték a pécsi akadémiai szakemberek. A megye és a város egyelőre inkább erkölcsi támogatást nyújtott a búvár­kodó kanizsaiaknak. Ez sem kevés, ám nyilvánvaló, ha va­lódi értékek születnek, azokat vagy egy helyi kiadvány, vagy a Zalai Gyűjtemény részeként — a kellő időben — hozzáfér­hetővé kell tenni. Remélhetőleg így lesz és ab­ban is jó lenne reménykedni, hogy hamarosan tovább bővül a munkabizottság létszáma és témaköre. A társadalomtudo­mányok köréből is akad szá­mos, megválaszolandó kérdés, amelyre a kanizsaiak is vár­nak és adhatnak feleletet. Egyébként e születő vidéki szellemi műhely élete, össze­jöveteleinek, munkaüléseinek légköre jó, inspiráló és vonzó Erre utalhat, hogy a város nemzetközileg is számontartott tudós nyelvésze, illetve nem kevésbé jónevű néprajzosa maga is kérte, hogy csatlakoz­hassák a munkabizottsághoz. Idén az eddigieknél ambició­­zusabb terveket forgatnak, négy nyilvános felolvasó esten mutatja be többük az érdeklő­dők előtt, min dolgozik, hol tart, mi a célja. Bizonyos, hogy a tanítvá­nyok után a nagyközönség épülésére is szolgálnak majd e programok, s a szellemi érték­­teremtés példája mind többe­ket inspirál hasonló útra. T. A. Alkatrész — előre A Ganz-Mávag zalaegersze­gi gépgyárában az eredeti 230 millió forintos termelési prog­ramot novemberben teljesítet­ték. Azt követően már a­­terven felül kapott megbízásokon dolgoztak a brigádok. Ilyen volt többek között a budapes­ti nagyvállalat soroksári vas­öntödéje acélszerkezeteinek legyártása, valamint a paksi atomerőmű építésében való közreműködés. A reaktorok fűtésére szolgáló, radioaktív anyagok cseréjét végző ka­zettaátrakó berendezések acélszerkezetét gyártják Zala­egerszegen. A rendelkezésre álló anyagokat már feldolgoz­ták, a berendezések részegy­ségeinek egy részét hőkeze­lésre Budapestre szállították, ahol majd a többivel együtt az idei első negyedévben sze­relik össze. Ezen felül a társgyárak igé­nyeinek megfelelően szállítot­ták a motorvonat-alkatrésze­ket, a felvonógyártáshoz szük­séges egységeket. NDK-beli megrendelésre 250 különböző méretű és típusú hűtőberen­dezést és ráadásként a januá­ri termeléshez is legyártottak mintegy 10—12 millió forint­­ értékű alkatrészt. Ezek összes­­­­ségében teszik ki végül is a­­ zalaegerszegi gépgyár 1979. évi 270 milliós termelését. S

Next