Zalai Hírlap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-03 / 1. szám
MW. Január 3. ZALAI HÍRLAP Mit kínálnak a termelők? Értékesítési szerződések 1980-ra Ezekben a hetekben a megye élelmiszeripari vállalatainak fő tennivalója, hogy termelési és értékesítési szerződésekkel megalapozzák az idei szükségletüket, a termékfelvásárlásukat. Zöldért Burgonyából az éves szükséglet nem éri el a megyében a hatezer tonnát. A Zöldért biztonságra törekedve 6750 tonna szerződéses tervet diktált magának, mivel azonban a nagykapornak termelőszövetkezet e növény termelésének a megszüntetése mellett döntött, így a tényleges szerződés kevesebb a vártnál. Ettől eltekintve a hatezer tonnára érkezett ajánlat fedezi a lakossági szükségletet. Méginkább a vásárlói igények kielégítésére lehet számítani — legalább is a szerződések azt mutatják — zöldségfélékből. Az 5700 tonnás előirányzattal szemben már eddig 6220 tonna árut kínáltak a termelők, pedig a megállapodások még nem fejeződtek be. Főleg káposztafélékből és uborkából bőségesnek ígérkezik a termelés. Az utóbbi növényből a tavalyi 700 tonnás felvásárlással szemben 1100 tonnára van szerződés és még tovább folytatják az üzletkötést. A terv ezer tonnát rögzít, a Zöldért viszont igyekszik kihasználni az élénk termelői kedvet. Az áru többségét a kistermelők adják. A sárgarépa és a paradicsom eléri a tervezett menynyiséget, hiány van viszont gyökérzöldségből és zöldpaprikából. Főleg az utóbbi árunál tapasztalható a termelési kedv csökkenése, mivel az elmúlt három évben gyenge volt paprikából a termés és nem találták meg számításukat a gazdaságok. A vállalat más megyékből pótolja majd a hiányt. Baromfifeldolgozó Egész éven át bőven lesz munkájuk a zalaegerszegi baromfifeldolgozó munkásainak. Nem kevesebb, mint 16 ezer tonna baromfi felvásárlását diktálja az előirányzat, s ebből 14 ezer tonna szállítására van eddig ajánlat. A szárnyasok nyolcvan százaléka broilercsirke, a többi pedig pulyka és bizonyos mennyiségű tyúk. Különösen pulykából igen jelentős a kínálatnövekedés, a tavalyi megyei felvásárlással szemben négyszeresére szerződtek a partnergazdaságok. A nagykanizsai termelőszövetkezeten kívül bekapcsolódik a pulykanevelésbe a nagyrécsei tsz, de tekintélyes mennyiséget értékesít a keszthelyi Balaton szakszövetkezet is. Nagyobb mennyiséget tesz ki még az 1700 tonnányi nyúl, aminek eddig közel kilencven százaléka szerződéssel biztosított. Részben élő exportra szállítja a zalaegerszegi közös vállalat, de jelentős mennyiséget ad át feldolgozásra a csabrendeki termelőszövetkezetnek, ahonnan a java szintén külföldre kerül. Akárcsak a húsgalamb, amiből 50 tonna P- szerződéses előirányzat, s többsége Somogy, Győr és Veszprém megyei tenyésztőktől érkezik feldolgozásra Zalaegerszegre, majd az üzemből ezt is exportra viszik. Tojásból a tavalyihoz viszonyítva mérsékeltebb a termelői kínálat, jelenleg 46 millióra van szerződés, amiből külföldre is bőven jut majd. nna a tejipar Tavaly mintegy 85 millió liter tejet vásárolt a megyei tejipari vállalat. Az idei szerződéses előirányzatuk 86 millió liter, amit túl is teljesítettek, s ezzel náluk befejeződött a szerződéskötés. A legnagyobb tejszállító 4,2 millió literrel az idén is a baki tangazdaság lesz, majd a Zalaegerszegi Állami Gazdaság következik, ahonnan a múlt évi hárommillió literrel szemben az idén 3,8 millió liter tejet várhat az ipar. A kínálat tehát közel 27 százalékkal lesz több mint tavaly. Húsipar ból haladnak a szerződések kötésével a megyei állatforgalmi és húsipari vállalat üzletkötői. Az állami gazdaságoktól 36 ezer 400 hízósertés felvásárlását tervezik és erre kész a megállapodás. A termelőszövetkezetek és azokon keresztül a kisgazdaságok jelenlegi kínálata 42 ezer 600 hízó. Ez néhány ezerrel még elmarad a tervezett mennyiségtől, de a szerződések folytatódnak. Különben a zalaegerszegi feldolgozó vágókapacitásának kihasználására több mint 168 ezer sertést hoznak a Tolna megyei gazdaságoktól, amelyekkel szintén megkötötték már a szerződést. Az előirányzat szerint közel 30 ezer vágómarhát vesz a zalai húsipar. Több mint kilencven százalékára van eddig szerződés, de levágásra más megyék gazdaságaitól is érkezik mintegy négyezer hízómarha. N. F. Kaposvárott, a Finommechanikai Vállalat 3-as számú gyárának kollektívája határidő előtt elkészítette a moszkvai olimpiára gyártott termékeket — a mikrohullámú televíziós lánc berendezéseit. (MTI fotó — Bajkor József felvétele — RS) Nincs alapvető változás a mezőgazdasági gépberuházások támogatási rendjében Az alapszervezeti tisztségviselők választása elé A mezőgazdasági gépberuházások állami támogatási rendszere, rendje 1980-ban alapvetően nem változik meg, a központi hozzájárulás mértéke azonban összességében mintegy ötödével csökken. Az állami hozzájárulás csökkenésének egy részét a termelők viszonylag „egyszerű úton” ellensúlyozhatják — a termények felvásárlási árának emelkedéséből — az ezen felül mutatkozó különbség áthidalása azonban mindenegyes üzemtől alapos elemzőmunkát kíván. Mindenekelőtt számításba kell venniök a helyi lehetőségeket, azt, hogy miképpen lehetne még gazdaságosabban kihasználni, üzemeltetni a meglevő gépparkot. A rendelkezésre álló gépek ismételt számbavétele, továbbá a még fellelhető munkaszervezési hiányosságok felszámolása hozzásegítheti a termelőket ahhoz, hogy a fontosabb új gépek megvásárlására összpontosíthassák anyagi erőiket. Az új szabályozás nem hoz változást a mezőgazdaság egyik legjelentősebb gépének, a traktornak ártámogatásában : a támogatás mértéke 1980-ban is 20 százalék. A PM—MÉM együttes rendelete szerint — amely a mezőgazdasági gépberuházások állami támogatási rendszerét tartalmazza — számos növénytermesztési, kertészeti ágazat, ha csökkentett mértékben is, de további erőteljes központi hozzájárulást élvez. Mindenekelőtt azok az ágazatok, amelyeknek műszaki költségei amúgy is magasak, és melyeknek árujára a bel- és külkereskedelemben nagy szükség van. Negyvenszázalékos támogatással csökkentett áron juthatnak hozzá az üzemek a burgonya-, cukorrépa-, dohány-, komló-, zöldséges gyümölcsszaporítóanyag-termelés speciális vető- és ültetőgépeihez, betakarítógépeihez és az úgynevezett adapterekhez, továbbá a terményosztályozó és manipuláló berendezésekhez. Ilyen mértékű támogatás jár a szálas- és tömegtakarmány-betakarító gépek, a szalma- és a kukoricaszártápanyag-feltáró gépek és berendezések, valamint a silómarók és a fejőgépek után. Az egyéb mezőgazdasági gépeket 15 százalékos ártámogatással vásárolhatják meg 1980-ban a gazdaságok. (MTI) A kongresszusi felkészülésnek egy nagyon lényeges mozzanatához érkeztünk, a pártalapszervezetek titkárainak, vezetőségi tagjainak megválasztásához. Hajlamosak vagyunk arra, hogy ezt egyszerű szervezeti eseményként tekintsük, pedig valójában nagy jelentőségű politikai lépésről van szó. Személyükben a helyi, a szűkebb társadalmi környezetünk politikai életének irányítóit, szervezőit választja meg a párttagság. Arról a környezetről van szó, amelyben mindennapos társadalmipolitikai viszonyainkat legközvetlenebb formában éljük. Ahol dolgozunk, értéket alkotó, teremtő emberi lényünket kifejtjük, ahol legfontosabb tevékenységünkben társakra lelünk és egymásra utaltságunkat érzékeljük, ahol munkánk becsülete alapján az anyagi-kulturális javakból való részesedés lehetőségéhez jutunk. Ezek csak a legalapvetőbbek, de sorolhatnám még hosszan, mi mindent jelent számunkra ez a környezet, amelyet politikailag közvetlenül a pártalapszervezet fog át és irányít. Ha csak az itt töltött idő szempontjából nézzük, az is igen tetemes. Nem szorul bizonyításra, hogy nem csak a párttagok, de minden dolgozó számára a legkonkrétabb formában fontos, izgalmas ügyről van szó, amikor az alapszervezetek titkárát, vezetőségi tagjait megválasztják. A legközvetlenebb érdekeiket érintő politikai esemény ez. A pártalapszervezetek tiszségviselőinek megválasztását gondos politikai és szervezeti előkészítő munka előzi meg. Ennek sorából különösen kiemelkedik három mozzanat: a beszámoló taggyűlés, amely a pártszervezet tevékenységéről és feladatairól készített számvetést; a jelölő bizottságok munkája, amely éppen a taggyűlési számvetés tükrében széles körű véleményfelmérés és összesítés alapján készítette el személyi javaslatát; és végül a kongresszusi irányelvek vitája, amely a párt előtt álló feladatokra utal. A taggyűlések fórumainak eszmecseréi és a jelölő bizottságok beszélgetései tulajdonképpen olyan politikai parlamentek, amelyek tudatosították a párttagság körében, hogy az új vezetőségeknek milyen igényeknek kell megfelelniük. A választás során sokféle szempont, elvárás megfogalmazódik : politikai, erkölcsi stb. Az alapvetőnek azt kell tartanunk, hogy mit diktálnak mai életünk politikai követelményei. Ezekről már hosszabb ideje beszélünk, de különösen sok szó esett róluk az utóbbi hetek pezsgő politikai légkörében. Sokféle összefüggésben fogalmazódtak meg az elkövetkező időszak fő jellemzői, országos és helyi teendői. Ezeknek lényege, a párt alapszervezeteit érintő konzekvenciája ma már széles körben nyilvánvaló és egyértelmű a párttagok számára. Tudatosan számolnak azzal, hogy a helyi politikai élet irányításában és szervezésében lényeges, újszerű követelmények vannak. Sok tekintetben bonyolultabb és nehezebb feltételek között kell dolgozniuk. Olyan helyzetben, amikor a munka minőségi jegyei állnak előtérben, amikor a felhasználó értékítélete döntően megszabja annak rangját és parancsolóan határoz tevékenységünk irányáról, struktúrájának változásairól. Ez nagyfokú rugalmasságot, alkalmazkodási készséget követel minden szempontból. Úgy kell politikai stabilitást biztosítani, hogy közben a fejlődésnek bizonyos értelemben sokkal erőteljesebb dinamizmusa valósuljon meg. Ebben a folyamatban szükségszerűen átalakulnak a régi értékek, módosulnak a presztízsek, szaporodnak a konfliktushelyzetek mind az egyén, mind pedig az egyes csoportok közösségi viszonylatában. A megváltozott gazdasági körülményeknek minden társadalmi-politikai összefüggését még be sem látjuk, többségükre vonatkozóan hogy következtetni tudunk, egy azonban bizonyos: a politikai munkával szemben jóval nagyobb követelményeket támasztanak. Gondosabb, körültekintőbb számbavételét és egyeztetését a különféle érdekeknek, meggyőzőbb eszmeipropaganda és agitációs munkát, hatékonyabb tudatforma- , lást és magasabb színvonalú szervező munkát. Most, amikor a pártszervezetekben választásra kerül sor, ilyen megfontolás alapján születhet meg a helyes döntés. Bár a jelölő bizottságok is nagyrészt e szempontok szerint teszik meg javaslatukat, érthető, ha azt a szokottnál nagyobb aktivitással mérlegeli majd a párttagság. A pártszervezetek vezetőségeivel szembeni magasabb követelmények általános érvénye mellett és azzal egyidejűleg különösen nagy felelősség hárul az alapszervezetek titkárára Hosszú évek tapasztalatai alapján mondhatjuk, hogy ők viselik vállukon a vezetőségre háruló feladatok legtöbb és legfelelősségteljesebb terheit. Elsősorban ők állnak a párttagok és az egész dolgozó kollektíva figyelmének középpontjában, tevékenységükkel és magatartásukkal elsősorban ők jelentik a párt helyi reprezentánsait. Jórészt rajtuk keresztül ítélik meg a pártszervezet munkáját. A titkáron, mint a vezetőségi együttes „karmesterén” sok múlik, meghatározó szerepe van a kollektív munka színvonalában. Ez a körülmény is arra az elhatározásra készteti a pártot, hogy az alapszervezetek titkárait a taggyűlés személy szerint és közvetlenül válaszsza meg. Az alapszervezeti vezetőség a párttagság bizalmából nyeri el tisztségét. Ezért felelősséggel tartozik a tagságnak, de az egész pártnak is. A párttagságtól elnyert bizalmat nap mint nap ki kell szélesíteniük az egész dolgozó kollektíva körében. Ki kell vívniuk a pártonkívüliek politikai bizalmát, elismerését és támogatását is. Csak ezzel a szélesebb értelemben vett politikai bizalommal képesek a mai helyzet szabta, nem könnyű, de tiszteletreméltó feladatuknak megfelelni. Rákos Imre éppen csak ! Céljuk az értékteremtés Akadémiai munkabizottság Kanizsán Megvallom, egy pedagógus legszebb erényének tartom, ha többre vágyik a katedránál. A régtől tartó vitában azok oldalán voksolok, akik hiszik és életükkel példázzák, hogy a nevelő ne csupán hivatása pontos és értékes szolgálatára tegye fel az életét Ez persze mindenkor a legfontosabb tennivalója, ezért tiszteli elsősorban a társadalom, ám nyilvánvaló: másban is számít a törekvő, a napi tennivalóiknál tágabb horizontú pedagógusok segítségére a közvélemény. Vidéken például a helyi — bár korántsem a szó provinciális értelmében vett helyi érdekű — tudományos tevékenység alapjainak megteremtéséért tehetnek sokat a nevelők, ahogy Kanizsán is már tapasztalni. Itt két éve alakult meg az MTA Pécsi Akadémiai Bizottsága — közismert rövidítéssel: a PAB—8-as számú, társadalomtudományi szakbizottságának helyi munkabizottsága, melynek tucatnyi tagja közül csupán ketten nem pedagógusok. Honnét vitt az útjuk a PAB kanizsai munkabizottságának megalapításáig? Sokfelől, sokféle érdeklődést, ambíciót reprezentálva. Legtöbbjük már hosszú évek óta búvárkodott különféle témákban, azt vallva, hogy így — plusz ismeretekkel felvértezve — mindenképpen színvonalasabb oktatónevelő munkát végezhet tanítványai körében. Ez nyilvánvaló, amint az is, hogy ezeket a pluszokat — nem egyszer új ismeretanyagot — érdemes közzétenni, elérhetővé változtatni a kollégák és a város, sőt a megye — vagy még szélesebb fórum — érdeklődői részére. Az iskolai vagy társasági szintű felvetés egyhamar Edsen hozta egymáshoz mindazokat, akiknek volt ilyen plusz a tarsolyában. Többük megfordult Pécsett, Budapesten, egyetemi kiegészítő tanulmányaik szakdolgozatához — s utóbb a kedvessé vált témakör tovább bővítéséhez — cédulázva a könyvtárakban, s így figyelt fel a PAB egyik képviselője: milyen sok értékes, vagy legalább is becses szellemi haszonnal kecsegtető tanulmány íródik Kanizsán. A többi már közkeletűbb. A PAB képviselője először csak arra biztatta a tudós kedvű kanizsai tanárok akkor még szőkébb körét: tájékozódjanak, tudjanak egymásról. Két és fél éve viszont már többüket felolvasó estre invitálta a Magyar Tudományos Akadémia pécsi bizottsága Ezen a Pécsett tartott „kanizsai esten” saját kutatásaikról számolhattak be kiváló szakemberek, ismert tudósok és érdeklődők előtt. A siker nagyot lendített az ügyön: nem sokkal később megalakulhatott a már említett kanizsai munkabizottság. Azóta sok minden történt a tudós testület házatáján: kibővült a tagság köre, felolvasóestet tartottak odahaza, Kanizsán is — számos pécsi és egerszegi vendég jelenlétében —, sőt többük rendszeresen szerepel kisebb előadásokkal a pécsi és a veszprémi akadémiai bizottság különféle regionális konferenciáin is. Mindezt kutatási témáik közérdekűsége tette lehetővé. A kanizsai munkabizottság kutatási repertoárjában a színjátszás zalai múltja éppúgy becses téma, mint a céhtörténet, vagy 1944—1945 helyi változásainak bemutatása, továbbá a drámaelemzés és a pedagógiai néhány új lehetősége, s a helytörténet, a nyelvtudomány és a néprajz számos nyitott kérdése. Valljuk be, a kellő tehetséggel, akarattal és energiával rendelkező ember Kanizsáról is nyújthat újat mindegyik említett tárgykörben. Éppen ezért pártolja az új, dél-zalai munkabizottságot is a PAB, ráadásul már az első eredményeket biztatónak ítélték a pécsi akadémiai szakemberek. A megye és a város egyelőre inkább erkölcsi támogatást nyújtott a búvárkodó kanizsaiaknak. Ez sem kevés, ám nyilvánvaló, ha valódi értékek születnek, azokat vagy egy helyi kiadvány, vagy a Zalai Gyűjtemény részeként — a kellő időben — hozzáférhetővé kell tenni. Remélhetőleg így lesz és abban is jó lenne reménykedni, hogy hamarosan tovább bővül a munkabizottság létszáma és témaköre. A társadalomtudományok köréből is akad számos, megválaszolandó kérdés, amelyre a kanizsaiak is várnak és adhatnak feleletet. Egyébként e születő vidéki szellemi műhely élete, összejöveteleinek, munkaüléseinek légköre jó, inspiráló és vonzó Erre utalhat, hogy a város nemzetközileg is számontartott tudós nyelvésze, illetve nem kevésbé jónevű néprajzosa maga is kérte, hogy csatlakozhassák a munkabizottsághoz. Idén az eddigieknél ambiciózusabb terveket forgatnak, négy nyilvános felolvasó esten mutatja be többük az érdeklődők előtt, min dolgozik, hol tart, mi a célja. Bizonyos, hogy a tanítványok után a nagyközönség épülésére is szolgálnak majd e programok, s a szellemi értékteremtés példája mind többeket inspirál hasonló útra. T. A. Alkatrész — előre A Ganz-Mávag zalaegerszegi gépgyárában az eredeti 230 millió forintos termelési programot novemberben teljesítették. Azt követően már aterven felül kapott megbízásokon dolgoztak a brigádok. Ilyen volt többek között a budapesti nagyvállalat soroksári vasöntödéje acélszerkezeteinek legyártása, valamint a paksi atomerőmű építésében való közreműködés. A reaktorok fűtésére szolgáló, radioaktív anyagok cseréjét végző kazettaátrakó berendezések acélszerkezetét gyártják Zalaegerszegen. A rendelkezésre álló anyagokat már feldolgozták, a berendezések részegységeinek egy részét hőkezelésre Budapestre szállították, ahol majd a többivel együtt az idei első negyedévben szerelik össze. Ezen felül a társgyárak igényeinek megfelelően szállították a motorvonat-alkatrészeket, a felvonógyártáshoz szükséges egységeket. NDK-beli megrendelésre 250 különböző méretű és típusú hűtőberendezést és ráadásként a januári termeléshez is legyártottak mintegy 10—12 millió forint értékű alkatrészt. Ezek összességében teszik ki végül is a zalaegerszegi gépgyár 1979. évi 270 milliós termelését. S