Zalai Hírlap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-01 / 101. szám

............ ■■■■■■■ ..............................■■■.................................... ' ' ............. 1—1’ ...................... ................."................. "......... .......­nmmm V­ilág proletárjai, egyesüljetek! Hittel, bizalommal nézhetünk a jövőbe Jakab Sándornak, a SZOT főtitkár-helyettesének a Kossuth-rádióban és a televízióban elhangzott, május elsejét köszöntő ünnepi beszéde. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, Népköztársaságunk kormá­nya és a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa nevében a munkásosztály nagy nemzet­közi ünnepének előestéjén tisztelettel köszöntöm, mind­­annyiukat, munkásokat, ter­melőszövetkezeti parasztokat, értelmiségieket, hazánk min­den dolgozóját. Kilencven esztendővel ez­előtt 1890-ben, a magyar pro­letárok budapesti első máju­si harcos tüntetésének szó­noka mondotta: „A társada­lom leghasznosabb tagjai va­gyunk, de nekünk nincs ab­ból hasznunk; az államnak polgárai vagyunk, de védte­lenül állunk; vérben és pénzben adózunk, de nekünk nincsenek jogaink!" Azóta a májusi menetben nemzedékek sokasodó seregei indultak harcba az őket meg­illető jogokért. Az első győz­tes állomás: 1919., a Tanács­­köztársaság. A dolgozók bizakodva kö­szöntötték 1919 május 1-ét, mert érezték, oroszországi és európai testvéreik szolidari­tását. A proletárdiktatúra példája negyedszázadon át erőt adott, lelkesített az el­nyomók elleni harcban. Jó­zsef Attila így fogalmazta meg milliók vágyát: „Bátorság! Lesz még olyan munkád, amelyben kedved lelheted." A kor, amelyről a költő szólt, 1945 tavaszán elérke­zett. 35 esztendeje az alkotás, a munka ünnepe, a dolgozók nagyszerű megmozdulása minden május elseje A fejlett szocializmust épí­tő társadalmunkban több nemzedék munkálkodik együtt. Köztük vannak még azok, akik nagy áldozatvál­lalással, forradalmi hittel utat törtek mai, szabad éle­tünknek. Növekvő számban, mind a gazdagabb tudással folytatják­ ezt a munkát a fiatalok. Kedves Elvtársak! Közismert, hogy csak a pontosan szervezett, szivel- l­élekkel végzett munkával fejlődhetünk tovább, csak minden erőnk latbavetésével juthatunk előbbre. Munkás­­osztályunk, szövetkezeti pa­rasztságunk, értelmiségünk döntő többsége tehetségének és képességeinek legjavát ad­va dolgozik céljainkért. Ma, amikor gazdasági épí­tő munkánk külső feltételei a korábbinál kedvezőtleneb­bek, hazai feladataink pedig bonyolultabbak, különösen fontos, hogy lehetőségeinket jól hasznosítsuk, adottsá­gainkkal megfelelően éljünk. Csakis a munkában becsü­lettel helytállókra, a jószel­lemű közvéleményre támasz­kodva teremthetjük meg azt a közérzetet, amely újabb lendületet ad további fejlő­désünkhöz, a szocialista de­mokrácia gazdagításához. A hazához, a szocialista rend­szerünkhöz való hűségünk, az országunk boldogulásáért érzett felelősségünk mércéje napjainkban a jobb, eredmé­nyesebb munka, a hatéko­nyabb, jövedelmezőbb gaz­dálkodás. Gondoskodnunk kell arról, hogy társadal­munk figyelme, teljes elis­merése övezze a jó munkát és életünk minden területén érvényesüljön az elv: aki többet, s jobbat ad, többet is kapjon, mert ez nemcsak a társadalom előrehaladásának a meghatározója, hanem az egyén boldogulásának is for­rása. A közös tevékenységben érdekelt, a jó munkáért elis­mert ember jól érzi magát Meggyőződésem, hogy jú­nius 8-a, az országgyűlés képviselő- és tanácstagvá­lasztás is népünk, nemzetünk egységének méltó megnyil­vánulása lesz, kifejezi rend­szerünk demokratizmusát és azt, hogy a szocializmus épí­tése nemcsak a kommunis­ták ügye, hanem a Hazafias Népfront programja, minden állampolgár sajátja. Kedves Elvtársak! Szaktársak! Május 1-e évről évre or­szágonként és világméretek­ben demonstrálja annak az osztálynak a növekvő súlyát, amelynek történelmi küderé­­se a kizsákmányolás és az el­nyomás végérvényes felszá­molása, a szocialista társada­lom megteremtése. Földünk egynegyedén a hatalomra ju­tott munkásosztály eredmé­nyesen építi az új társadal­mat A szocialista országok dol­gozó tömegei büszkén tekint­hetnek vissza a megtett ha­talmas útra és hittel, biza­lommal nézhetnek a jövőbe. A tőkés és a fejlődő orszá­gok munkásosztálya, dolgo­zói számára ez a nap harci szemle a nép jogaiért és ér­dekeiért, a nemzetközi mo­nopoltőke uralmának vissza­szorításáért és megtöréséért, a nemzeti és a társadalmi felemelkedésért vívott küz­delemben. A munkáskezek alkotásait a tőkés elsajátítók a világ több pontján a fenyegetés, a pusztítás eszközeivé változ­tatják. Történelmi felelősség hárul ma a nemzetközi mun­kásosztályra, az emberi ha­ladás legfőbb letéteményesé­re. Meg kell akadályozni, hogy megsemmisüljenek a munkásgenerációk alkotásai, hogy pusztulásba sodródjon a civilizáció, az emberiség. Eh­hez ideológiai ellentétektől és politikai különbségektől füg­getlenül össze kell fognia a kommunista, szocialista, szo­ciáldemokrata, keresztény és más pártállású munkások­nak, dolgozóknak, csakúgy, mint a pártokhoz nem tarto­zóknak. Az elmúlt években kibon­takozott a kommunista és a szociáldemokrata pártok, il­letve a különböző irányzatú európai szakszervezetek kö­zötti párbeszéd. Előrehaladt az egy irányba ható, együttes cselekvés lehetőségeinek fel­tárása, módszereinek kimun­kálása. Meggyőződésünk, hogy a munkásmozgalomban erősödő együttműködés hasz­nosan mozdíthatja elő a nemzetközi feszültség enyhü­lését, a különböző társadalmi rendszerű országok kölcsö­nösen előnyös kapcsolatainak kiszélesedését, végső soron az emberiség közös gondjainak megoldását Pártunk XI. kongresszusá­nak szellemében munkálkod­junk tovább a szocialista épí­tés külső feltételeinek javí­tásán. Szilárdítsuk tovább testvéri barátságunkat, ösz­­szefogásunkat a Szovjetunió­val, a szocialista közösség or­szágaival. Erősítsük Interna­cionalista szolidaritásunkat a tőkés és a fejlődő országok dolgozóinak, népeinek impe­rialistaellenes küzdelmével. Járuljunk hozzá hazánk to­vábbi felvirágoztatásához, az egyetemes béke, a társadal­mi haladás ügyéhez. (MTI) | í|ll|ÉÉJ ii A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évfolyam, 101. szám Ara: 1,60 forint 1980. május 1., csütörtök — Javult a közlekedés biztonsága — Csökkent a munkásszállók zsúfoltsága •• Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási I­nács szerdán ülést tartott. Lázár György, a Miniszter­­tanács elnöke tájékoztatta a kormányt dr .Bruno Kreisky­­nek, az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárjának meg­hívására Ausztriában tett nem­ hivatalos látogatásáról. A kor­mány a beszámolót jóváha­gyólag tudomásul vette. A belügyminiszter, valamint a közlekedés- és postaügyi miniszter jelentést tett a köz­úti közlekedés biztonságával kapcsolatos 1972. évi kormány­határozat végrehajtásának ta­pasztalatairól. Ezek szerint az elmúlt években a közleke­dés biztonsága javult, a bale­setek száma — a gépjárműál­lomány nagymértékű növeke­dése ellenére — nem emelke­dett. A kormány a jelentést elfogadta és felhívta az illeté­kes minisztereket, hogy a hely­zet további javítására, első­sorban a halálos kimenetelű és súlyos balesetek számának csökkentésére, illetve megelő­zésére tegyenek intézkedése­ket. A Minisztertanács elfogad­ta a munkaügyi miniszter elő­terjesztését a munkásszállá­sokról 1976-ban hozott kor­mányhatározat végrehajtásá­nak tapasztalatairól. Az el­múlt években a vállalatok elő­iratala közti, a Miniszterta­feszítéseinek eredményeként a munkásszállókban fokozato­san csökkent a zsúfoltság, nőtt a megfelelő színvonalú ellá­tást biztosító helyek aránya. A lakók életkörülményeinek javítására azonban — elsősor­ban a fővárosban — változat­lanul nagy figyelmet kell for­dítani. Helyes, ha a vállala­tok közös összefogással építe­nek és tartanak fenn munkás­­szállásokat, így nagyobb lehe­tőségük van ésszerűbb fej­lesztéssel magasabb színvona­lú ellátásra. (MTI) Zászlófelvonás Május elseje, a nemzet­közi munkásmozgalom nagy ünnepe tiszteletére szerdán délután a Parla­ment előtti Kossuth téren katonai tiszteletadás kö­zepette felvonták az Ál­lami Zászlót. Ugyancsak katonai tisz­teletadással vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vö­rös zászlaját a gellérthe­gyi Felszabadulási Emlék­műnél. (MTI) Miért lettek kiválóak? (3. o.) A Mező Imre út két oldalán (4. o.) Mert víznek lenni kell (4.~5. o.) IHARIIEN­ Színházi levél (5. O. Harminc év tanácstagként (6. ol) Szerszámok fogságában (8- 61 . Vállalati kitüntetések Kiváló a Kanizsa Bútorgyár... Tegnap délután a Himnunz hangjaival kezdődött az ün­nepség a Kanizsa Bútorgyár­iban. Balogh László szb-titkár köszöntötte a több száz dolgo­zót és a vendégeket, köztük Varga Gyulát, az MSZMP KB tagját, a megyei pártibizottság első titkárát. Dobrotka László könnyűipari miniszterhelyet­test, Újvári Sándort, a megyei tanács elnökét, Vándor Lász­lót, az SZMT elnökét, vala­mint a megye, a város politi­kai, társadalmi és gazdasági szerveinek képviselőit. Ezt követően Tollár József, a bútorgyár igazgatója mondott beszédet. Méltatta az elmúlt évek sikereit, a végrehajtott fejlesztések, átszervezések eredményeit, az ebben érde­kelt dolgozók, szakemberek ki­tartását, elismerésre méltó munkáját. A visszatekintés olyan mérleg, volt, amelyre minden bútorgyári dolgozó büszke lehet, hiszen a gyár az országhatárokon túl és belül egyaránt elismerést vívott ki termékeivel. Ezután Dobrotka László méltatta a kanizsaiak eredmé­nyét. — A Kiváló Vállalat címben benne van miért találkoztunk itt. Minden vállalat küzd ezért az elismerésért, s csak jól mérhető, kiemelkedő ered­ménnyel lehet elérni hasonló kitüntetést. A továbbiakban többek kö­zött arról beszélt a miniszter­helyettes, hogy tavaly az egész hazai bútoripar kiemelkedő évet zárt, s nehéz volt a jók között még jobbnak lenni. El­ismerését fejezte ki a szocia­lista brigádoknak,­­amelyek tagjai, motorjai a Kanizsa Bú­tor­gyárban folyó munkának. Szólt az é­vről évre korszerűsö­dő gyár termékeiről, amelyek­nek ma már hírneve van a hazai és külföldi szakemberek, illetve vásárlók körében egy­aránt. Beszéde befejeztével át­adta a Kiváló Vállalat címet tanúsító oklevelet Tollár Jó­zsef igazgatónak. Az ünnepélyes aktus után Varga Gyula emelkedett szó­lásra. — Mi kell ahhoz, hogy va­lamely vállalat a jobbak kö­zött is kiváló legyen? — tette fel a kérdést felszólalása ele­jén, — majd így folytatta: — először is egy vállalat, olyan kollektíva, amely vállalkozik egy bizonyos feladatra, kellő politikai, szakmai tudással, kockázatot is vállaló vezetés­sel rendelkezik, s ha ez a ve­zetés tudja mit akar, akkor azt el is éri.­­ Az itt gyártott termékek embereknek készülnek. Ehhez olyan tervezők kellenek, akik a vásárlók igényeit rajzlapra tudják tenni, s azt le is lehet gyártani. Kell még gép, épület és sok egyéb. Szeretnék hivat­kozni itt a XII. pártkongresz­­szus egyik gondolatára, ami szerint a szocializmust építő hazánkban felmutatható ered­ményekben a munkás embere­ké a legnagyobb érdem. Ők váltják valóra a célokat, ter­veket. Elismerés jár nekik, hi­szen ők azok, akik vágyainkat megvalósítják. Ilyen ünnepsé­geken mindig gondoljunk a munkaidőt tisztességesen ki­dolgozókra, akik nevüket ad­ják a termékekhez és tudják, hogy ebben az országban a munka boldogít — mondotta, majd befejezésül elismerését fejezte ki a gyár dolgozóinak, vezetőinek. Az ünnepség a továbbiakban kitüntetések átadásával foly­tatódott. Dobrotka László 10 dolgozónak a Kiváló Dolgozó kitüntetést nyújtotta át, né­gyen az Építők Szakszervezete által adományozott kitünte­tést, illetve oklevelet vehettek át. Végül 57-en a Vállalat Ki­váló Dolgozója kitüntetést kapták, s megjutalmazták a (Folytatás a 2. oldalon.) Éljen és virágozzék szeretett hazánk, a Magyar Népköztársaság!

Next