Zalai Hírlap, 1981. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1981-03-17 / 64. szám
joi március 17. Nemcsak a körzetek Tanácstagi beszámolók után Keszthelyen Ha a választások időpontját tekintve nem is teljes, mindenesetre eredményes esztendőről adhattak számot a keszthelyi tanácstagok az elmúlt hetekben. A testület 1980. június 16-án alakult meg hatvanegy taggal, közülük huszonegyen most kaptak először ilyen megtisztelő társadalmi megbízatást a választóktól. A tanácstagi beszámolókon szó esett az új választási ciklus első esztendejének eredményeiről,gondjairól, az 1981-es év feladatairól és a tanácstagok választókerületi munkájáról. Ez volt a keret,de természetes, hogy mindenütt más és más gond jelentkezik, különbségek akadnak az adottságok és a lehetőségek között. — A szervezéssel aránylag nem volt probléma .— mondta Salamon László, a keszthelyi városi tanács csoportvezetője — a népfrontaktivisták, illetve a lakóbizottsági tagok jól mozgósítottak. Talán az ifjú választók távolmaradása tűnt inkább fel. Persze ez sem általánosítható, hiszen a mezőgazdasági szakközépiskola környékén levő kerület tanácstagi beszámolójára igen sok fiatal jött el. — Több gond, nagyobb részvétel. .. — Ezt sem mondanám. Hiszen éppen az említett körzetben aránylag kevesebb a probléma, mint másutt, mégis olyan sok választó vett részt a beszámolón, hogy alig fértek el a helyiségben. Huszonegy napirend Az újjáválasztott tanács — ahogy erről számot adtak a ,,városatyák” — négy ülésen huszonegy napirendet tárgyalt 1980-ban, üléseiken két tanácsrendeletet alkottak és negyven határozatot hoztak. Az egyik rendelet a városban fellépő zaj korlátozását szabályozza, a másik a városi tanács szervezeti és működési szabályzatát tartalmazza. A beszámolók alapján érdemes néhány példát megemlíteni, hogy milyen napirendekkel foglalkoztak, milyen kérdésekben foglaltak állást a testület tagjai. A szeptember 25-i ülésen fogadták el Keszthely város hosszútávú kereskedelmi és szolgáltatási fejlesztési tervét, s ez alkalommal értékelték az alsófokú tanintézetekben folyó oktató— nevelőmunka tapasztalatait, a november 27-i tanácsülésen pedig a Balaton-parti város általános és részletes rendezési terveinek megvalósításával kapcsolatban foglaltak állást. — A tanácstagok — mondta Salamon László — nem mentek üres kézzel a beszámolóra. Naprakész ismeretanyag állt rendelkezésükre. Ott voltak természetesen a tanács szakosztályainak képviselői is, többnyire az osztály-, vagy csoportvezetők, s ők is válaszoltak az állampolgároknak. S ha valamire abban a percben nem tudtak választ adni, a jól bevált gyakorlat szerint a kérdező vagy javaslattevő levélben kapja meg a feleletet. — Nem lehetett valami könnyű dolguk az újonnan megválasztotaknak. Mindjárt a mélyvízbe... Felelősség az egész városért Horváth Erika megrázta a fejét. — Annyira azért nem voltak „szigorúak” velünk — mondta. A csinos, feketehajú óvónő, az 55. számú választókörzet tanácstagja, a testületben a legfiatalabb. — Úgy szervezték, hogy együtt tartottam a beszámolót a szomszéd körzet régebbi, tapasztaltabb tanácstagjával, így nekem főképpen a választókörzeti munkámról kellett tájékoztatót adnom. A rendezvények hangulatára, az ott elhangzott kérdésekre, megjegyzésekre jellemző, hogy a választók nem elsősorban „körzetcentrikusak” hanemvalóban az egész város gazdájának érzik magukat, felelősek e szép település jelenéért-jövőjéért. Aggódtak az utcák tisztaságáért, bírálták a talajerőgazdálkodási vállalat érthetetlen bürokráciáját (egy ,,szippantásért” legalább háromszor kell a vállalatot felkeresni!), szorgalmazták a rendszeresebb szemétszállítást, kérték a helyi járatok sűrítését, állást foglaltak abban, hogy a zöldterületek rongálóit még szigorúbban büntessék meg, és sorolhatnánk. De az okvetlenül ide kívánkozik még, hogy amint a jelölőgyűléseken most is kijelentették: számíthat a város társadalmi munkájukra. — Az elmúlt évben — hangzott az információ — több, mint ötmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek városukért a keszthelyiek . Az eredményeket elégedetten nyugtázták, azt viszont nem, hogy például a kiskeszthelyi—zámori részen még várni kell — anyagiak híján — a szennyvízelvezetés végleges megoldására. (Pedig évtizedes problémáról van szó!) — A körzetemben — mondta Horváth Erika (akit úgy jellemeztek a tanácson, hogy nemcsak a legfiatalabb, de az egyik legaktívabb tanácstag is) — a Pethe Ferenc utcában sürgősen meg kellene oldani a közvilágítást. Most várjuk a választ a Dédásztól. — Testületi tevékenységével kapcsolatban mit mondhatott a választóinak? Tanuló év — Túl sokat még nem, hiszen az elmúlt év inkább tanulóidő volt, így sem felszólalásra sem Interpellációra nem mertem vállalkozni. Majd ezután . . .! Egyébként tagja vagyok az egészségügyi és szociálpolitikai bizottságnak, és sokat talpalok, mert mindig akad valami, aminek utána kell járni. A körzetemben jól ismernek, szeretném, ha továbbra is megbíznának bennem, így van ezzel minden tanácstag, s beszámolóik után rezítelhetőleg valamennyien jó útravalót kaptak az elkövetkező évek munkájához a választóktól. (kátai) Néprajzi bemutató 1979-ben nyílt meg Tótszerdahely régi iskolájában, az egykori Fedák-kastély termeiben egy állandó néprajzi és helytörténeti bemutató. A mintegy félezer, helyi és környékbeli gyűjtésű tárgyat korábban — A Mura, menti horvátok néprajza címmel — nagy sikerrel mutatta be Kanizsán a Thury György Múzeum, de Tótszerdahelyen is már többezer érdeklődőt vonzott a sok festett parasztbútor, szőttes, népi kerámia. Képünkön: régi horvát szoba tárgyal az egyik kiállítóteremben. ZALAI HÍRLAP Tankönyvek két változatban Ezentúl előre jelzik a tankönyv-igényeiket az általános iskolák. A Művelődési Minisztérium Közoktatási Főosztályának intézkedései szerint már az 1981—82-es tanévre szükséges tankönyvek megrendelésekor közük, hogy az 1982—83-as tanévre a tankönyvek két változata közül melyiket igénylik, és hány példányban. Miként az intézkedésből kitűnik, az előzetes tájékoztatás azért szükséges, hogy a kiadó és a terjesztő idejében gondoskodhassék a könyvellátásról, annyi tankönyvet nyomtassanak, amennyi szükséges. Az isko Iáknak a tanulókat is tájékoztatniuk kell arról, hogy a tankönyvek melyik változatát használják majd. Ebben a tanévben ugyanis némelyik iskola az első osztályos tanulókkal megvásároltatta az olvasókönyv mindkét változatát. Ez az eljárás a minisztérium megállapítása szerint nem helyeselhető, mert egyes tankönyvek némely tanulóknál fölöslegesek, másoknak viszont hiányoznak. A Paszomány árugyár Jacquard függönyeit kizárólag a hazai fogyasztók számára készíti. Ízléses, korszerű termékeinek kilencvenkét százaléka tavaly I. osztályú minősítéssel került forgalomba. A DÖNTÖN RÖPÜLT A PÁVA Mint sok minden másra, az idei Röpülj páva népdalverseny® is illik a mondás: minden jó, ha jó a vége. A népdal és a magyar nóta vetélkedése a döntőre békés együttéléssé csillapodott és együtt szárnyalt. A néző-hallgató, aki tudvalevőleg nem zenei műveltségét pallérozandó, hanem szórakoztató időtöltés céljából ül ilyen műsorokhoz a televízió elé, így egy jó, szemnek is, fülnek is kellemes tévéshow-t kapott. A műsor összetétele arról tanúskodott, hogy az elődöntőkön jó érzékkel válogatta ki a Sárosi Bálint vezette zsűri az énekeseket és a csoportokat, ügyelvén arra, hogy lehetőleg sokféle stílus kapjon a döntőn szereplési lehetőséget, elkerülendő a műsor egyhangúságát. A közönségszavazatok megzavarták ezt a szándékot, de nem alapvetően. Az azonos zenei stílust képviselő Szederinda és Csobólya együttes is tudott újítani, de ha egyformát adtak is, szívesen hallgattuk őket, olyan derűsen, pattogósan talp alá muzsikáltak. A nagydíjas hollókői, a fedémesi asszonykórus és a kalocsai leánykar is azonos zenei stílust képviseltek, színes, de mértéktartóan pompás megjelenésükkel a műsor egyik látványosságát szolgáltatták. A szólóénekesek versenyében Szvorák Katalin és Balogh Márton (a nagydíjas) kétségtelenül külön klasszist képviselt. A két igazi amatőrt, Holecz Istvánnét és Sipos Józsefnét viszont sajnálatos módon túlöltöztették. Szépen és szívből énekelteti, valószínűtlenül gazdagon felcicomázott jelmezük azonban inkább múzeumi bábura, semmint élő emberre való. Petrovics Emil megnyitójában és Rajeczky Benjámin, a döntő zsűrijének elnöke összefoglalójában egyaránt az idei Röpülj páva verseny körül, a zenetudósok körében kirobbant népdal a magyar nóta vita elsimítására törekedett. A nép dalos kedvének fenntartása, a nép ajkán élő dal megőrzése és a fiatalok körében való továbbörökítése mellett törtek lándzsát. Mélységesen egyetértettünk velük. „ ÚJ ÉS HASZNOS JÁTÉK: HATVANHAT + Ami igaz, az igaz, van még ötletük a televíziósoknak. A Bán János műsorvezetésével—szerkesztésével készült Hatvanhat ... című műsor, mint ötlet előtt is — le a kalappal. Képzeljük el, társadalmunk hatvanhat kiválasztott képviselőjét, egy-egy szavazati jogot biztosító elektromos kapcsolóval leültették a stúdióba. Eléjük ült az OTP vezérigaztója, aki nemcsak arra volt hajlandó hogy hatvanhat ember kérdéseire válaszoljon, hanem arra is, hogy érveit azonmód, direkt módon elbírálják. És el is bírálták! Indoklását — a betétkamatok nagysága tekintetében — az első fordulóban -nem fogadták el. Ekkor módja volt a vezérigazgatónak a továbbiérvelésre. Vállalta azt és végül meg is győzte a tárgyban hallgatóit. Alighanem a módszerrel a demokráciára nevelés egy újabb, játékos és mégis nagyon komoly eszközét találta fel a televízió. Nem csodálkoznék rajta, ha a módszert, mint a népművelésnek, a vetélkedőkhöz hasonló népszerűséggel kecsegtető formáját karolnák fel a művelődési házak, az ifjúsági és más tömegszervezetek. Az azonnali és titkos szavazással lezajló fórum ugyanis szoros kontaktust teremt az előadó és a hallgatók között. Kiküszöböli egyik oldalról — az előadó részéről — a fecsegő mellébeszélést, hittel, széles körű tárgyismerettel történő érvelést feltételez, a másik oldalról pedig lehetővé teszi az elhangzottakra való azonnali reagálást és a türelmes odafigyelést tételezi fel. . Bejelentették, hogy legközelebb a Munkaügyi Minisztérium egyik vezetője ül a hatvanhat elé, hogy érveivel meggyőzze őket és rajtuk keresztül minket is. Reméljük, tud majd úgy érvelni, mint Szirmai Jenő. ISMÉT IDÉTLENKEDIK A „NÉP”? Vannak aztán a televíziónak kevésbé jó ötletei is. Ilyen a Mágnás Miska című operett tévéváltozata, amely a műsorismertető szerint az „eredeti Király színházbeli előadás” alapján készült. Van tudniillik a Mágnás Miskának egy klasszikus filmváltozata, amelyet Keleti Márton rendezett és a sorozatban nem is olyan régen, immár sokadszor láttuk. Ez a változat szépen és ügyes kézzel kigyomlálta Bakonyi Károly és Békeffi István szövegkönyvéből mindazt az ízetlen, bamba, görögáboros blődliit, amivel az ántivilág előkelő közönsége kedvéért, a hülye grófok ellensúlyozására spékelték meg az operett szövegét, de teljes egészében meghagyták azt, ami az operettben érték: Szirmai Albert zenéjét, Gábor Andor versszövegeit. Nos Csenterics Ágnes zanzaoperettje éppen azt hozta vissza a régi operettből, amit nem kellett volna. A blődit. Olyan szöveget adott Németh Sándor és Kovács Zsuzsa szájába, amelyet — azt hittük — egyszer s mindenkorra sikerült letisztogatni a színpadról. A nép egyszerű gyermekei ismét bunkóskodtak, népieskedtek, „kezicsókolomoztak”, hol alföldi, hol dunántúli tájszólásban idétlenkedtek. Akárcsak az egykori nagyoperettben, a Király Színház színpadán! Bevallom, haragudtam ezért Németh Sándorra, Kovács Zsuzsára, pedig ettől eltekintve valóban bájosak lehettek és szépen is énekeltek. Farkas Bálint Baracs szerepében igen kellemesen lepett meg erőteljessé, szép színűvé iskolázódott hangjával. foklyalang és ítéletidő Az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulójáról vasárnap este Illyés Gyula Fáklyaláng című drámája immár klasszikusnak számító televíziós feldolgozásával, szombaton este a II. műsorban Száraz György ítéletidő című drámája József Attila Színház-beli előadásának közvetítésével emlékezett meg a televízió. A Fáklyaláng kétségtelenül nagy nemzeti drámáink egyike, amelyet a Bánk bán mércéjével lehet mérni, s ez a tévéfeldolgozás méltó a darabhoz. Az ítéletidőből sajnos, csak keveset láttunk, hiszen az első műsoron eltakarta a Mágnás Miska, majd azt követően a népfront-kongresszusról adott közvetítés. De olvasmányélményeinkből tudjuk, hogy ez a dráma is nemzeti önismeretünk bővítésének művészi eszköze, érdemes egy méltó televíziós feldolgozásra. Hári Sándor Vasárnap reggel folytatódott Nagykanizsán a Hevesi Sándor Művelődési Központban az országos diáknapok Zala megyei bemutatója. Az egésznapos program bevezetőjeként a művelődési központ előtti téren március 15-re emlékeztek, majd a Deák téren, az 1848-as emlékműnél koszorúzásra került sor. Elsőnek Mózes Pál, a városi tanács elnöke és dr. Düh András, a HNF városi bizottságának elnöke, majd a megye, s a város, az üzemek ifjúsági vezetői helyezték el koszorúikat, virágaikat. Közben a művelődési központban kilenc órakor egyszerre több helyszínen kezdte meg a megye közel húsz középiskolája a bemutatókat. A színházteremben az énekkarok, bábegyüttesek, diákszínpadok, néptáncosok mutatták be műsorukat, a felnőtt klubot a vers- és prózamondók foglalták le, míg a kamarateremben a kamarazenekarok, a földszinti próbateremben pedig a hangszerszólisták igazolták: a felkészülés jól sikerült. Közben a művelődési központ és környéke is kínált látnivalót. A helyszínek között vándorló fiatalok meg-megálltak egyik-másik gitáros mellett, aki vagy még a bemutatóra készült, vagy már csak kedvtelésből pengette hangszerét a körülállók örömére. Közben friss barátkozásokat segítettelő a napsütés, mert sokan a lépcsőkön élvezték a tavaszt, s a diákok gyorsan találtak közös témát. — Mi csak szórakozni jöttünk, kellemes időtöltést ígért a két nap — mondja Mátyás Mária, a VBKM kanizsaiüzemének dolgozója. — Tegnap óta minden percünket itt töltjük — fűzi tovább a szót Busa Éva. — A versmondók, a pol-beat együttesek és a diákszínpadok érdekeltek, de sajnos egyidőben megy e három program. A lányok végül is az utóbbit választották, ott szurkolóhattak a cserhátis barátaiknak, s akik éppen a mai nemzedékről I összeállított műsorral léptek a zsűri elé. A diákszínpadok szerepléséről Merő Bélát, a Reflex Színpad vezetőjét kérdeztük. — Most, hogy már Baranya, I Somogy és Zala diákszínpad- fiáinak vetélkedését végig zsilriztem, elégedett vagytok a hazai színvonallal, nincs szégyenkezni valónk — mondta. A 41 vers- és prózamondó Vajna Pált, a Somogy megyei tanács művelődési osztályának előadóját tette próbára, aki ezúttal szintén a harmadik megyei bemutatót zsűrizte. — Ez már a harmadik helikon lesz az életemben, amelyet értékelhetek. Az előző két megye alapján úgy tűnik, visszaesett a versmondás, Zalában viszont kellemesen csalódtam. Bizonyítja hogy öt arany oklevelet ítéltünk oda. Kiemelkedő volt a fonti Horváth Valéria, aki Weöres Sándort válaszom, érett előadói produkcióval lepett meg bennünket. Végül Bakony Anna főszervezőtől kértünk rövid összesítést. — Szombaton 50, vasárnap több mint 150 produkciót mutattak be a megye diákjai, összesen 133 arany, ezüst és bronz oklevél talált gazdára vasárnap. A gálaestre már feloldódott a szereplőkben a feszültség. Különösen jól érezték magukat a zalaegerszegi Zrínyi Miklós, a kanizsai Landler, a keszthelyi Vajda János gimnázium tanulói, akik külön-külön is tucatnyi arany oklevéllel tértek haza. A lenti gimnáziumnak sincs szégyenkezni valója, ők öt aranyat mondhatnak magukénak. Kiemelkedő szerepe van ebben Horváth Károly népzenekutatónak. Tanítványai három arannyal lepték meg magukat és az iskolát Gy. A. : 133 arany, ezüst és bronz oklevél talált gazdára a megyei diáknapok nagykanizsai bemutatóján