Zalai Hírlap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-28 / 98. szám

IMI. április­a­. Húsz község randevúja Letenyén Az egerszegi és a kanizsai járás 15. kulturális találkozójáról Évek óta a legnagyobb sza­bású kulturális seregszemlét tapsolhatták végig vasárnap délután a letenyeiek, vendé­gül látva az egerszegi és a ka­nizsai járás hagyományos, immár 15. alkalommal meg­rendezett közös művészeti be­mutatóját. A Fáklya Művelő­dési Ház zsúfolásig megtelt nézőtere előtt dr. Dénes Bé­la, a nagykanizsai járási hi­vatal elnöke mondott ünnepi köszöntőt, majd a pacsai pá­vakor lépett a színpadra, megnyitva a színpompás, monstre­ műsort. Több mint két órán át a vendég egerszegi járásbeli együttesek és szólisták vehet­ték birtokukba a színpadot, ők szolgáltatván a program — egyébként rendkívül látványos — első részét. A citerazene­­karból nemrég — úttörők és kiszesek beléptével — páva­körré nőtt tehetséges pacsaiak — Vági József tanítványai — után felléptek többek közt a szép katonadalokkal elisme­rést szerző nagylengyeli pávo­­sok, hallhattunk csángó és más népdalokat Toplak Ele­­mérnétől és Bocföldi Jenőné­­től, a jeles csatári népi éne­kesektől, s citerával remekelt a botfai Mrakovics József. A botfai Válicka-együttes és a csatári pávakör a novai or­szágos minősítésen előadott műsorát ismételte meg Lete­nyén, újra nagy tetszést arat­va. Évről évre mind feltűnőbb az egerszegi járásbeli közsé­gek néptánc-mozgalmának fejlődése, s ezt mostani sze­replésük is bizonyította. A Za­lai Táncegyüttes és a Kiszöv Táncegyüttes tagjai, vezetői egész sor községben virágoz­­tatták fel a néptáncot, s bár a letenyei színpad szűkösnek bizonyult számukra, a Kiss István vezette zalalövői és pa­csai gárda, nemkülönben a Gerencsér Zoltán irányításá­val működő söjtöri fiúk—lá­nyok, s a Kocsmár Gyula és Kristály Imre által felkészített baki apróságok és pölöskei ki­szesek együttese sorra vas­tapsot aratott. Változatos nép­viselet, jó tánctudás, szép énekhang és megnyerő tem­peramentum volt jellemző va­lamennyiük ígéretes műsorára . A szünetben Vági József és Pungor Antal, a csatárnak ve­zetője egyaránt örömmel új­ságolta, hogy a közeljövőben országos bemutatókra kaptak meghívást Ajkára, illetve Ba­jára. Kiss István arról szólt, hogy ha máshová is hívnák őket, bárhol létrehozhatnának hasonló, tehetséges tánccso­portokat. — Egy ízben már vendégül láttuk a két járás közös bemu­tatóját, persze évről évre ott vagyok e szép randevúkon, de az egerszegiek még soha nem rukkoltak elő ilyen egységes és tiszta folklórt nyújtó műsor­ral — állította Tóth Oszkár, a Fáklya Művelődési Ház igaz­gatója. — Mi sem adjuk alább, 36 község legjobb műsorszámai­ból válogattunk erre a találko­zóra, három és félszáz szerep­lőnk következik! — jegyezte meg erre Sebestyén Ferenc, a kanizsai járás közművelődési felügyelője. Ahogy hamarosan kiderült, jogos büszkeséggel mondhat­ta mindezt, hiszen a kanizsai falvak műsorblokkját kezdő zalaszabari kórus is újra be­bizonyította, hogy a megye legjobb községi vegyeskara. Népdalokkal és munkásmoz­galmi indulókkal nyújtottak magas színvonalú produkciót Halmos Károly tanítványai, akik közt sok új, fiatal arcot láthattunk. Nagyon jó benyo­mást keltett a fiatal bánok­­szentgyörgyi pávakör — első­sorban a Bene Vendel-ballada előadásával —, továbbá a Bin­­dics János vezette, másfél év­tizede új és új generációkat a népzene szeretetére nevelő gelsei citerazenekar. (Ez a község még egy ügyes női vo­­kálkórussal is képviseltette magát!) Fejlődésükről adtak számot a szentbalázsi pávások, s a kis Pátra szólistái és népi éneklő csoportja, a műsor egyik eredeti, üde színfoltjá­nak bizonyult. Láthattuk—hallhattuk még a nagyhírű molnári horvát pávakört és a nemrég, a bé­késcsabai nemzetiségi találko­zón nagyszerűen helytállt né­pi énekesüket, Bubánné Repp Verát, nemkülönben a tótszer­dahelyi és a szentliszlói tán­cosokat, továbbá a 13 szép­hangú várföldei asszony-lány énekes-táncos műsorát és a Rodek Gyula vezette letenyei citerások produkcióját, majd a beleznai beat-együttes fel­lépte zárta a csaknem ötórás közös bemutatót Elégedett szereplők és nézők távoztak este a letenyei kul­­túrházból, ahol ezúttal újra kiderült, hogy töretlenül él, virágzik az öntevékeny művé­szeti munka megyénk falvai­ban. T. A. A söjtöri néptáncosok temperamentumos műsorának egyik szép pillanata. Bubánné Hepp Vera néni énekes és a molnári horvát pá­vakor a járásköz­i találkozón is meghódította a közönséget. (Tóth Oszkár felvételei) Szocialista filmek fesztiválja Május 4—10. között — a béke és barátsági hónap ese­ménysorozatának részeként — rendezik meg hazánkban a szocialista filmek fesztiválját. A programban tíz szocialista ország filmművészetének al­kotásai kapnak helyet. A vetítéseken tizennégy alko­tás kerül műsorra, ebből hét­nek ekkor lesz az ősbemuta­tója. Több, már nemzetközi sikert aratott film is szerepel a programban, így például Krzysztof Kieslowski lengyel rendező Az amatőr című, a moszkvai filmfesztiválon nagydíjat nyert műve, továb­bá az NDK-beli Konrad Wolf Solo Sunny című alkotása, amely a nyugat-berlini film­fesztiválon kapott díjat. Ju­goszlávia filmgyártását Vicsek Károly vajdasági rendező Tró­fea című filmje képviseli, amely jelentős elismerést ví­vott ki a pulai fesztiválon. Né­hány interjú magánügyben címmel Lana Gogoberidze szovjet alkotó filmjét is meg­tekintheti majd a közönség, e mű a munka és a magánélet konfliktusát jeleníti meg drá­mai erővel. A bolgár, a cseh­szlovák és a román filmmű­vészet egy-egy jeles alkotását ugyancsak bemutatják a prog­ramban, s az idei rendezvény­­sorozat érdekessége, hogy a hazánkban még kevéssé is­mert koreai, NDK-beli, kubai és vietnami filmgyártás alko­tóműhelyeinek munkájába is betekintést nyújtanak. (MTI) ZALAI HÍRLAP Járási gála­műsor Bázakerettyén Vasárnap este hétkor, a bá­­zakerettyei Déryné Művelődé­si Házban került sor Lenti város a járás legjobb művé­szeti csoportjainak és szólis­táinak idei gála­műsorára, amely az itteni tavaszi kultu­rális bemutatók záróeseménye. A 300 fős közönség előtt majd ugyanennyi szereplő mutatta be két és fél órás, zömmel folklór-jellegű műsorát. Szita József, a bázakerety­­tyei közös tanács elnöke kö­szöntője után elsőként a gu­­torföldi pávakör lépett szín­padra, majd a népi éneklő csoportok között találkozhatott a közönség a nemrég országos kiváló minősítést szerzett no­vai,­­ szemenyecsörnyei és csesztregi együttessel. Bemu­tatkozott az est műsorában a csömödéry népi együttes, a ré­­dicsi citerazenekar, a gutor­­földi tánccsoport, a lenti nép­zenei trió, a bázakerettyei ci­terazenekar és a lenti Kerka Táncegyüttes, valamint több szavaló és zenész-szólista is. Nagy tetszést aratott a jugosz­láviai Velika Polana — első ízben hazánkban vendégsze­replő — szlovén vegyeskará­nak produkciója; a 45 tagú csoport vezetői baráti aján­dékkal lepték meg vendéglá­tóikat. A műsor végén Csondor Gyula, a lenti járási hivatal elnöke okleveleket és tárgyju­talmakat adott át a sikeres gálaest szereplőinek, akik kö­zül a novai és a szemenyecser­­nyei pávakör országos bemu­tatóra kapott meghívást Takarmányvizsgáló labor a konténerben Konténerben működő takar­mányvizsgáló laboratóriumot konstruáltak az Esztergom La­bor Műszeripari Művekben. Az Agromasaxpon első díjat nyert laboratórium mindig oda „vándoroltatható”, ahol éppen szükség van rá. A konténeres laboratórium a megrendelők kívánsága sze­rint, az építőkocka elve alap­ján bővíthető, természetesen műszereit is az igényeknek megfelelően, a legmodernebb készülékekből állítják össze. Az infravörös sugárzást „mun­kára fogó“ Infrapid—31 gyors­elemző például egy perc alatt megállapítja a darált takar­mány három legfontosabb beltartalmi érzetét. Az Infra­pid—61 ugyanezt a feladatot látja el a takarmánykeveré­keknél. Különböző készülékek szolgálnak a makró- és mikro­elemek, a vitaminok, valamint a takarmányokban esetleg előforduló káros anyagok, illetve pleszticidmaradékok kimutatására. (MTI) AZ EGÉSZ ORSZÁG FIGYEL ★ ★★★★ A torokszorító első rész után felcsigázott érdeklődés várta a Bűn című sorozat második darabját. S ami igencsak ritkán fordul elő: a Marianna című második rész nemcsak meg­felelt a felfokozott várakozásnak, hanem felül is múlta azt. Másnap az egész ország erről a filmről, s természetesen sze­replőiről beszélt. A filmről, amelyet aligha szabad pusztán a riportfilm mércéjével mérni, hiszen minőségi jogosítványai vannak arra, hogy művészi alkotásként legyen értékelhető. Tudniillik csakis a művészet képes megmutatni az egyes és az általános ilyen érzéki,szemléletes egységét, olyan típust alkotni, amely­ szélsőségesen, sarkítottan kiélezett, mégis lé­nyegi és igaz. A lányról, Mariannáról, aki olyan nyáran, magától értetődő természetességgel alakította a filmkamera előtt önmagát, miközben rövid kis élete olyan fekete mélysé­geit tárta fel, amelyek létéről esetleg regényekből tudunk, de a valóságában még elképzelni is óvakodunk. Az anyáról, aki olyan gyűlöletes módon utasította el lányát, jóllehet sorsá­nak alakulásában, „rossz lánnyá” válásában elsőrendű és alapvető felelősséggel tartozik önmaga, lánya és a társada­lom előtt. Nem kevésbé a riporterről, Regős Istvánról, s ar­ról a képességről, amikor valaki ilyen közel tud kerülni ah­hoz, akit meg akar ismerni, akit ki akar kérdezni, hogy az zavartalanul, gátlás nélkül kinyílik előtte. Még az eddiginél is nagyobb érdeklődéssel várjuk a Bűn további két részét. EGY MAGYAR FILM, AMELY MA IS JÓ ★ ★★★ Amikor még a magyar filmek a nézők számára készültek — tudniillik volt ilyen időszak is — akkor a rendezők adtak arra, hogy filmjeinknek épkézláb történetük, sőt — uram bocsá’ — mondanivalójuk is legyen. A 9-es kórterem című film, amelyet a most induló Makk Károly-sorozat első da­rabjaként szombaton este mutattak be, ilyen. Érdemes róla szólni annál is inkább, mert 1955-ben készült, s vannak akik az ebből az időből való alkotásokat sematizmus címszó alatt könnyű szívvel elutasítják. Nos, többek között ez a film is bizonyítja, hogy az igazi tehetség akkor is időtálló alkotá­sokat hozott létre. Azok a naív motívumok, amelyeket ké­sőbb sematizmusként bélyegeztek meg, korántsem olyan ha­tásúak, hogy velük, általuk a film értékét meg lehessen kér­dőjelezni. Ráadásul a 9-es kórterem egész mondanivalója arról, hogy a kritika nem feltétlenül a bizalom rombolását, hanem éppen a bizalom építését szolgálhatja, az igazi te­kintély nem is fél a kritikától, ma is éppen olyan élő, mint megszületése idején. Akárcsak a hasonlat arról, figyelni kell a gyalogosok arcát. Az ő arckifejezésük mindent elárul ar­ról, jól, vagy rosszul mennek a dolgok... HAUMANN *★★★ Haumann Péter az egyik legnagyobb magyar jellemszínész. Ha angol nyelvterületen élne, afféle „világ leg”-ként emle­getnék. Nem szeretem a lelkendezést, de talán megbocsátják, ha ez a megjegyzés most, Shakespeare Sok hűhó semmiért cí­mű vígjátékának Madách Színház-beli közvetítése után, ki­csúszik a tollam alól. Az egyébként is kitűnő előadásban, ahol minden szerepre volt megfelelő színész, és Almási Éva is kirobbanó formában alakította Beatrice szerepét, a jók között is a legjobb Haumann Péter volt. Talpától a kopasz fejebúbjáig minden porcikájával játszik. Dehogy játszik, élő embert alakít! Arca, szemei, kézjátéka, testtartása, még hall­gatása is alakítás. Még modorosságai is ahhoz járultak hoz­zá, hogy az általa megformált Benedetto nem csupán egy figura, de valóságos, hús, vér ember legyen a színpadon. Az ő játékát nézve azt hiszem senki sem kételkedik benne, hogy a színészet a művészet. KÖZJÁTÉK VICHYBEN job­k A színészi alakítás volt a legfőbb értéke az Artur Miller drámájából készült tévéfilmnek is. A dráma azt a sokakat foglalkoztató kérdést kutatja, vajon mi volt az oka annak a — történelmi távlatból nézve kétségtelenül felfoghatat­lan — cselekvőképtelenségnek, amelynek következtében mil­liók és milliók ellenállás nélkül adták meg magukat a sor­suknak és hagyták magukat a fasiszták vágóhídjaira terel­ni. A dráma egy másik szálán pedig azt a kérdést boncol­gatja, amit a magyar Babits Mihály már jó két évtizeddel korábban klasszikus tömörséggel megfogalmazott: bűnösök közt cinkos, aki néma. Hajdufi Miklós, a dráma rendezője jelentős színészeket nyert meg a szerepekre. Közülük különösen örültem Gábor Miklós eszköztelen, egyszerű, korábbi manírjait nélkülöző alakításának, Garas Dezső, Kern András és Kottár János tő­lük megszokott természetes játékának. Madaras József vi­szont különféle kipróbált fasiszta ábrázolásokból kölcsönöz­te az általa alakított figura mozdulatait, jóllehet az ellen­tétben volt az író által megrajzolt sokkal simulékonyabb, in­­tellektuálisabb alakkal. ITT VOLT KARD A Karda Beáta igazán csinos jelenség. Csenterics Ágnes a Figyelem! Itt vagyok című show műsor rendezője mindent meg is tett, hogy bizonyítsa ezt. Rendelkezésünkre bocsá­totta még az énekesnő gyermekkori képeit is, nyilván, hogy tudtunkra adja: Beáta a csecse­mő, egykor csecsemő is volt. Ez nagyon szép! De azért az az igazán nagy dolog, hogy a művésznő kiejtése megjavult, ő volt tudniillik, aki koráb­ban a sz-t t-nek, a t-t p-nek ejtette. Nála tehát a szerettem, tereppem-nek hangzott! Nos, ez ma már a legritkább eset­ben fordul elő, örüljünk hát neki. Hári Sándor ­ Három éve alakult meg —­­ megyénk horgász-egyesületei-­­ nek életét összefogandó — a Zala megyei Horgász Intéző Bizottság, amely vasárnap dél­­­­előtt az egerszegi BM-klub-­­ ban tartotta meg tisztújító­­ küldöttközgyűlését. A 28 zalai­­ horgászegyesület képviseleté-­ ben csaknem félszáz küldött vett részt az 1985-ig terjedő­­ időszak feladatait is megvita­tó tanácskozáson, sajnálatos viszont, hogy a dél-zalai víz­mű, a miklósfai tsz, valamint a surdi és a zalakomári egye­sület képviselői hiányoztak. A küldötteket és az elnök­ségben helyet foglaló dr. Cso­­kona Sándort, a megyei párt­­bizottság titkárát és Keszei Károlyt, a Magyar Horgászok Országos Szövetségének főtit­kárát Bényi Imre, az IB elnö­ke köszöntötte, majd Bácsi Já­nos, az IB titkára egészítette ki az IB írásos jelentését. Töb­bek közt elmondotta, hogy az elmúlt öt év során csaknem megduplázódott — 1980 végé­re 6254 főre nőtt — a zalai horgászok tábora, több új egyesület alakult és a vízterü­­let is számottevően nőtt. Ör­vendetes az is, hogy a megye horgászainak majd egyharma­da 18 éven aluli fiatal, nem­különben, hogy jelentős halte­lepítés történt az utóbbi há­rom évben az IB és az egyesü­letek vizein, csaknem kétmil­lió forintos értékben. Ennek megfelelően — 1977 és 1980 között — 75 ezerről 115 ezer kiló fölé nőtt a becsült halfo­gás az egyesületek körében. Z­ömmel konszolidált egye­sületi és IB-gazdálkodásról valamint fegyelmi helyzetről adott számot Horváth László az ellenőrző, továbbá dr. Va­lentini Tibor a fegyelmi bi­zottság részéről. A vita során a küldöttek el­sősorban a halasztási tervek­kel, valamint a horgászerköl­­csök állapotával és a fegyel­mi gondokkal foglalkoztak fel­­szólalásukban. Dr. Csokona Sándor — jónak ítélve az IB eddigi munkáját és a terveket — ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy a fegyel­mi problémák leküzdéséért maguk az egyesületek tehetik a legtöbbet. Felhívta a küldöt­tek figyelmét arra is, hogy nagy feladatok várnak a zalai horgász­társad­alomra a környe­zetvédelem, a vízpartok tiszta­sága és a vízminőség megóvá­sa terén. Ács Sándor, megyei halászati felügyelő ígéretet tett arra, hogy a tanácsi szabály­sértési hatóságok a jövőben értesítik az egyesületeket, kik ellen kellett eljárniuk. Többen hangsúlyozták, a Gébárti-táro­­zó körüli viták megelőzhetők, ha a horgászok és a sportolók egyeztetik vízhasználati elkép­zeléseiket. Kesztei Károly, a MOHOSZ főtitkára hozzászó­lásában elismerően szólt az IB és a zalai horgászok tevékeny­ségéről, majd országos célokat ismertetett. A küldöttkizgyűlés végül 11 tagú IB-t választott melynek elnöke újra Bényi Imre­ titká­ra — a leköszönt Bácsi János helyett — Takács József lett A munkabizottságok mellett megválasztották az országos közgyűlés héttagú zalai dele­gációját is. Több mint hatezer horgász képviseletében A zalai horgász 1B tisztújító küldöttközgyűlése

Next