Zalai Hírlap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-22 / 299. szám
l»ol accentuci. A Zalaegerszegi Vegyeskar karácsonyi koncertje Vasárnap este aZalaeger- szegi Vegyeskar hagyományos karácsonyi koncertjét a Vá írosi Művelődési Központban budapesti művészekkel és a Pálóczi Horváth Ádám Zeneiskola tanáraival tartotta közösen. A nagy érdeklődésre jellemző, hogy napokkal előtte már nem lehetett jegyet kapni és a színházterem teljesen megtelt azenét szerető közönséggel. A műsor első részében a budapestiek léptek fel. Takács Tamara operaénekes műsorá-ból Wagner- a Wesendonk- dalok közül az Álmokat szen-vedélytől fűtötten, Schumann a legdicsőbb a földön című dalát átéléssel énekelte. Bándi János operaénekes nagyon fiatal még, kellemes hangszíne van és ezzel bánni is tud. A Varázsfuvolából Tamino áriá-ját szépen énekelte. Az énekkeseket Jandó Jenő zongoraművész kísérte, a szünet előtt Liszt Rigoletto parafrázisát ] szólószámként játszotta el. Liszt Verdi operájából írta át zongorára, eljátszása rendkíívüli feladatot ró az előadóra, s Jandó Jenő egyéniségéhez kügyonosén közel áll a romantika világa, szívesen tűz műsorára s ebből a zenei korszakból való darabokat. A témát szépen rajzolta meg, a futamok, még a kettősfogásosak is hatalmas tempóban, könnyedén peregtek és a két kéz oktávai és akkordjai alatt zengett az egész zongora Méltán aratott sikert A műsor második felében a ZalaegerszegiVegyeskar és az egerszegi zenetanárok következtek. A karácsonyi koncertre gondosan és stílusosan állították össze műsorukat. Dömötör Ilona karnagy vezetésével tanúi lehetünk a kórus egyenletes szintű fejlődésének. Sok fiatal lett tagja az együttesnek, őket jól egészítik ki a régi kórustagok tapasztaltságukkal. A vegyeskar hangzásosa tiszta, technikailag csiszolt és érett, Dömötör Ilona lelkes, jó vezénylési készséggel rendelkező kórusvezető, hoszszú munkájának eredményét kézzelfoghatóan lemérhetjük. Händel Zengi glória című vegyeskarra komponált műve fényesen szólt, egy Arcadest és Praetorikus kórusmű finoman csiszolt előadása miatt tetszett. Esterházy Pál Harmónia caelestis szerzeményéből két részlet hangzott el. A hangulatos barokk darabot a kórus, hangszeresek, énekes szólisták és zongora szólaltatták meg gyönyörűen. Telemann G-dúr háromtételes kánonját a szólamok pontos kiemelésével és bensőséges kamaramuzsikálással adta elő Bancsó Ervinné és Farsang Lászlóné. Mozart duóját természetes egyszerűséggel szólaltatta meg Bancsó Ervinné hegedűn és Bancsó Ervin brácsán. Schubert Pásztor-kórusát pasztellszínekkel rajzolta ki a kórus, az énekes szólisták közül kiemeljük Dormán Tiborné csengő szoprán hangját. Bukics Tiborné a zongorakíséretet alkalmazkodóan látta el, itt a nehéz szólamot mindvégig biztos ritmusban játszotta. A hangverseny végén a közönség tapsaira a Stille Nachtot a Zalaegerszegi Vegyeskar áhítattal és hatását nem tévesztve énekelte el Tóthmátyás Lajos Megkezdődött a téli szünet Fehér karácsonyt ígérő, a téli sportokra jó alkalmat kínáló időjárással, vastag hótakaróval fogadta a hétfőn megkezdődött téli szünet az általános iskolák 1 millió 215 ezer és a középiskolák 200 ezer tanulóját. A tanítás — a tanévnyitó utasítás szerint — valamenynyi alsó- és középfokú oktatási intézményben január 3-ig szünetel, először 4-én ülnek ismét padba a diákok. Országszerte mintegy 250 iskola azonban már ebben a tanévben kísérletképpen áttért az ötnapos tanítási hétre, ezekben az intézményekben némileg megrövidül a vakáció: december 23-án, illetve 22-én tartanak utoljára órákat, attól függően, hogy valamelyik korábbi szombaton „ledolgozták-e” a karácsonyi ünnepeket megelőző napot. Sokhelyütt, elsősorban az ötnapos munkarendre áttért diákotthonos iskolákban választották ezt a megoldást. A tanév további menetrendje szerint az első félév január 31-én fejeződik be, s az értesítőket február 5-én kapják kézhez a diákok. A tavaszi szünet április 3. és 13. között lesz. A végzős középiskolások számára május 8-ig tartanak órákat, az általános iskolákban, valamint aépiskolák I—III. osztályaiban és a szakmunkásképző intézetekben június 12-én fejeződik be majd a tanév. Huszonöt éves az Esti Hírlap Negyedszázaddal ezelőtt jelent meg az Esti Hírlap, alig több mint két héttel az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának ülése után, a kibontakozó politikai konszolidáció jeleként és eszközeként. Programját jól jellemezte az első szám első oldalán az olvasót üdvözlő cikk néhány sora: „E napon, a békés ünnepek előtt, az Esti Hírlap kibontja zászlaját Ús és szívünk szerint friss újsággal szeretnénk jelentkezni, hogy a súlyos aléltság után éledező élet hűséges tükre legyen..." A szándék azóta sem változott. Az Esti Hírlap minden nap gyors információra, pontos tájékoztatásra, az országvilág történéseinek hű tükrözésére törekszik, nevében őrizve a célt. Olyan lap, amelyben rangja van a hírnek. Születésétől kezdve vállalta, hogy Budapestről a budapestiekhez, mi több, az országhoz szóljon. A ma már 260 ezer példányban megjelenő újság eljut hazánk valamennyi városába. Negyedszázados jubileumán a következetesen vállalt elkötelezettség iránti tiszteletből, köszöntjük az Esti Hírlapot, ■ mindet munkatársát Olcsóbb buszjegytől , az uszodakedvezményig Mire jó a diákigazolvány? Akik korábban diákoskodtak, legfeljebb diáksapkájuk volt s nem diákigazolványuk, mint a mai középiskolásoknak. Mire jó ez a kis papír? A kérdésre a zalaegerszegi Ganz Ábrahám Gépészeti és Közlekedési Szakközépiskola III/C. osztályának tanulói válaszolnak. — Még a nyáron a balatongyöröki KISZ-táborban hallottuk, hogy szeptembertől bevezetik a diákigazolványokat — mondja Péterfi László, aki társaival együtt mechanikai műszerésznek tanul. — Én például Bagodról járok be naponta, s a korábbitól eltérően most már iskolalátogatási igazolás nélkül megválthatom a 22 forintos havi buszbérletet. Nem kell hozzá külön fényképes bérletigazolvány, akárcsak a városi összvonalas buszbérlethez, amit 32 forintért vehetek. Laci a ZTE-focimeccsekre is eljár. A rózsaszínű igazolvány felmutatásával 9 Ft-ot fizet egy állóhelyért. Egy-egy forinttal kerül kevesebbe a vonatjegye Kilinkó Gyulának, aki a kollégiumból két—három hetente szokott hazautazni szüleihez Zalaszentgrótra. — A múlt hónapban Pesten voltam, a barátommal. Pulóvert, nadrágot és más ruhaneműt vásároltunk. Oda is 33 százalékos kedvezménnyel utaztunk. Nyáron a Balatonon szeretnénk eltölteni néhány napot. Úgy tudjuk, hogy bizonyos kempingeket fele áron vehetünk igénybe. Sőt sátrat, gumimatracot, hátizsákot, kerékpárt, csónakot és más turisztikai felszereléseket is kölcsönözhetünk olcsón. Az országban több éttermet is kijelöltek, ahol diákmenüt szolgálnak fel. Megyénkben Keszthelyen a Béke étteremben, Nagykanizsán ugyancsak a Békében, s Zalaegerszegen a Napfényben és a Zala vendéglőben. — Amikor egyszer nem ízlett a menzai ebéd, betértem a Napfénybe — így Németh Csaba. — Már délután fél három volt, s a pincér mégis készségesen hozta volna a diákmenüit. Csak azért nem azt rendeltem, mert a második fogás nem volt ínyemre, valamilyen főzelékből állt. Ez huszonvalahány forintba került volna, étlapról választott ebédért viszont harmincasnál is többet fizettem. A III/C-sek tavasszal északmagyarországi kirándulásra mennek. A költségeket az őszi gyümölcsszüreten keresett pénzből fedezik. S hogy minél kevesebbe kerüljön nekik az országjárás, ahol csak lehet, igénybe veszik a diákmenüt. Sok egyéb mellett arra is lehetőségük van a szakközépiskolásoknak, hogy 50 százalékos kedvezménnyel egyéni diákbérletet váltsanak a zalaegerszegi uszodába. Ezzel a lehetőséggel talán azért nem élnek tanulóink, mert időközönként a testnevelési órák keretében elvisszük őket az uszodába — mondja Kalamár Gábor, az iskola igazgatóhelyettese. — Ugyanígy színházi előadásokra is kevesen váltanak diákjegyet, ugyanis tanévenként három alkalommal az iskola költségén valamennyien eljutnak színházba, sőt 20 bérletünk van a budapesti Operaház előadásaira. A városnézéssel egybekötött operaházi programokra jutalomképpen a tanulásban és a KISZ-munkában kitűnt tanulókat küldjük. Elmondják a fiúk, hogy amióta megvannak az igazolványok, kevesebb zsebpénzt kell kérniük szüleiktől M. J. DALAI UIKLAF NEM ISTEN RIASZTÓ ★ ★★ A hét szerkesztői olyan témába botlottak a lakásszövetkezettel, amelyet túlságosan nagynak tartottak ahhoz, hogy beleférjen a műsor szokásos keretébe, viszont elég érdekesnek és fontosnak ahhoz, hogy egy órás különkiadást szenteljenek neki. A csütörtök esti műsor igazolta is a kezdeményezés jogosságát: a műsor nagy érdeklődést váltott ki. S ha e megállapítás értékéből le is von az, hogy a műsort inkább bőbeszédűnek, mint új információkban gazdagnak éreztük, mégsem beszéljük le a szerkesztőket a kezdeményezés folytatásáról. A hétnek vannak jó és „problémaérzékeny” riporterei immár nemcsak Budapesten, hanem a pécsi stúdióban is, akik jól ki tudják használni a tágabb lehetőségeket társadalmilag fontos ügyek körüljárására. Igaz, manapság nem igen akad a lakosság nagy rétegei, különösen az ifjúság számára érdekesebb és fontosabb ügy annál, hogyan lehetne könnyebben, gyorsabban és olcsóbban lakáshoz jutni. Minden ezzel kapcsolatos, csupán problémafelvető cikknek, műsornak is hálás közönsége van. Ugyanakkor világos mindenki előtt, és teljes mértékben tudtuk ezt A hét különkiadása előtt is —, hogy lakást csak kellő anyagi alapok birtokában, hozzáértő és jó szervezőkészségű emberek irányításával, a hivatalos szervek megértő támogatásával lehet építeni. Ennél több tanulságot a különkiadás nem tudott adni, csupán megerősíthette ezt az ismeretet a rossz példák részletező és a jobbak szűkszavú ismertetésével. A kaposvári abszurdum újabb bemutatása nyilván a meghökkentést célozta, de alighanem időszerű volna már letörölni ezt a szégyenfoltot a somogyi szomszédvár arcáról, hiszen a szélsőséges példa mutogatása valójában csak arra jó, hogy a legelszántabb és leglelkesebb embert is visszariassza a szövetkezeti lakóházépítéstől. Nos, a lakásszövetkezeteknek valóban sok gondjuk, bajuk van. Ennek ellenére igen életképes, építkezési forma ez. Ha csak a zalai számokat nézzük, méltán elfogadhatjuk ezt a megállapítást. Az ötödik ötéves terv során nem kevesebb, mint 816 lakást adtak át a szövetkezetek tagjaiknak a megyében és előkészítették 322 lakás megépítését, amely további 481 lakással együtt a VI. ötéves terv során épül meg. Ezek a nagy számok megnyugtathatnak mindenkit, aki ezzel a lakásépítési formával akar lakáshoz jutni. Nem csupán az a 22 lakás van jó kezekben, amelyet a műsor Zalaszentgrótról idézett, hanem a többiek is, talán azok a nagykanizsai lakások is, amelyekkel kapcsolatban a MESZÖV segítő, irányító múmiájának értékét vonta kétségbe a megkérdezett. Itt egyébként hiányoltuk, hogy az állításnak nem jártak utána a műsor készítői. Hiszen, ha az állítás igaz, úgy a MÉSZÖV mint érdekképviseleti szerv, a politikai vezetés által kiemelt tennivalóját nem látja el. Tudniillik egy pártdokumentum kijelenti: „A MÉSZÖV-nek ... kiemelt feladata a lakásszövetkezetek munkájának a segítése, újabbak létrehozása, illetve a VI. ötéves tervben előirányzott szövetkezeti lakások megépítése." BOGARTHOZ NEM ILLIK A HANGJA ★★★ A külföldi filmek magyar hangja közismerten kiváló. Olyan jó a szinkron, hogy többnyire el is felejtjük méltatni. Lám, most is csak akkor jutott eszembe, amikor egyetlen napon két filmet is láttam, amelyben a főszereplő magyar hangjával nem voltam elégedett Aki jó emlékezetében őrzi Humprey Bogart-ot, s vagyunk ilyenek még jónéhányan, akik annak idején, amikor a felszabadulás után bemutatták a magyar mozik filmjeit, a világért sem mulasztottak volna el egyet sem — örömmel fogadta, hogy a televízió sorozatot indít a nagy filmsztár filmjeiből. Izgalommal sorakoztunk fel hát vasárnap délután a képernyő előtt, amikor a Szahara című filmjével — ráadásul az ezt annak idején nem is láthattuk — megindult a sorozat. Egy naiv, de természetesen jól, biztoskezű hatáselemzéssel megcsinált hőstörténetet láttunk, amelyet készülésének idejével (1943) szorosan összefüggő, nyílt propagandisztikus céllal forgattak. Főhőse Jim őrmester, a hivatásos amerikai páncélos katona, a hidegfejű, keményöklű, zárkózott férfiú, ahogy csak Bogart tudja megformálni hőseit. Ám a hangja! Ez a meleg, bársonyos, behízelgő bariton Bács Ferencé volt. S nem Bogardé! Aki nyersen reszelősen, vicsorgó fogai közül szűri a szót, s a legforróbb szerelmi jelenetekben sem tudna Bács hangján szólni, nemhogy őrmesterként katonáihoz és a németekhez beszélve, megfellebbezhetetlen határozottsággal. Aztán este, a Cromwell szerepét alakító Richard Harris magyar hangjánál volt alkalmunk ismét, hogy megfigyeljük a szinkronrendező tévedését. Blaskó Péterre az utóbbi időben több sikeres színházi alakítása miatt felfigyelt a kritika. A szinkronrendező valami arcbéli hasonlóságot is vélhetett felfedezni közte és az angol színész között, s ezért választotta ki a szerepre. De nem vette észre, hogy a fiatal színész sem hangszínével, sem hangerejével, sem artikulációjával nem, bírta ezt a szerepet. Az angol forradalom vezére szokatlanul magas, éles hangon szólalt meg, emelt hangerővel elmondott tirádái már-már rikácsolásba torkolltak, artikulációja pedig jellegzetesen „pesties” sokszor hadaró, nehezen érthető volt. Ez a Cromwell illúziókat rombolta a hangjával. MANÓ, A FŐMŰSOR Szombat este láttunk egy kitűnő francia krimit, a Ragyogó napfényt Alain Delon főszereplésével. A Szombat esti filmkoktél sikere tehát biztosítva volt. De azért megemlítem, hogy ezeknek az úgynevezett filmkoktéloknak immár visszatérően legbiztosabb sikerszáma, a Menő Manó. Ez a ■ vonalemberke, amelyet olyan szellemesen mozgat Osvaldo Cavandoli, a rajzolója, szünetjelből — aminek eredetileg bizonynyal szánták — a Magyar Televízióban szívesen várt főműsorrá lépett elő. A felnőttek jólesően derülnek neki, a gyerekeket nem lehet lefektetni miatta ... * Hári Sándor — Jó vadászatunk lesz — bizakodik a nagykapornak! Németh Jenő, aztán meg is magyarázza, mire alapozza feltételezését. — A kallosdi erdő balazsai részén gyorsan fogy a vadetetőből a csöveskukorica, az pedig annak a jele, hogy van disznó, nem is kevés. Erről értesülve, indulnának már a vaddisznók nyomába a korábban érkezettek, de még várják a többieket. A ligetfalvai vadászháznál gyülekeznek a bezerédi Zala völgye társaság tagjai. Karácsonyi vadászatuk lesz a mostani. Amíg nincs együtt a puskások, a hajtók csapata, addig a legutóbbi vadászat élményeit elevenítik fel A pacsai Takács Domonkost arra biztatják, hogy ismételje meg a múltkori teljesítményt, amikor egy hatalmas kant küldött a terítékre. Az itteni vadászok doyenjét, a 74 éves kallósdi Udvari Istvánt arra intik, hogy most jobban figyeljen, mert két héttel korábban három disznó sétált el mellette, s mire észbe kapott, csak egy fát tudott eltalálni. Közben újabb vadászok érkeznek a gyülekezőhelyre. Puskával, távcsővel, vadászkéssel, táskával, minden szükséges kellékkel fel vannak szeretkezve. Valami mintha mégis hiányozna. Megvan! Kutya az nincs, egyetlen egy sem. — Pedig azok nélkül nem indulhatunk — mondják többen is. — Miért nem? — Mert ez a vadász kutya nélkül. — Ezt viszont nem értem. — Pedig érthető. Kutya nélkül a vadásznak kell felhajtani a vadat, megkeresni a sebzettet. Együtt a csapat A négy foci is megérkezett. Kényelmesen, vontatóval. Jancsó Gábor társasági elnök rövid szemlét tart, megállapítva, hogy 21 puska van — nyerő szám, ez már önmagában biztató —, elég ahhoz, hogy mindenkinek meglegyen karácsonyra a finom vadpecsenye. Kovács Jenő társasági vadászmester és Szabó Imre hivatásos vadász elkészítik a hajtási tervet, a felállási vázlatot Még baráti gesztusként a zalaegerszegi Bujtor Jánost és Varga Ernőt köszöntik, akik társaságuk tagjaként Nimród érmes vadászok lettek. Aztán indulnak valamennyien, ahogy számították, a kallósdi erdőrészt hajtják meg. A tilalom csak annyi: trófeás vakra lőni nem szabad. A távolból az erdő sűrűjébe is elhallani a vadászat kezdetét jelző kürtszót. Egyhamar nagy hangzavar veri fel az erdei csendet. A hajtók kiabálnak, a kutyák idegesen ugatnak. A disznók menekülni próbálnak. Puskák ropognak. Az ügyesebb disznóknak sikerül kitörni szorongatott helyzetükből és átjutni a számukra egy ideig nyugalmat jelentő másik bozótosba. A ligetfalvai Szabó Imre most is bizonyítja, hogy érdemes a hivatásos vadász címre. Egy fa takarja előle a lopakodó disznót. Szomszédja, Sebestyén Ferenc lő rá. Nem talál, de megtorpantotta a vadat Ez jól jön Szabó Imrének. — Nem lehetett kihagyni — mondja. Aztán Szabó Ferenc a másik hivatásos vadász következik, ő is nagyszerű érzékkel ejti el az egyik űzött vadat Közben pedig tovább fokozódik a hangzavar, amiből következtetni lehet hogy tényleg sok a disznó a balazsai erdőrészben. Egy lövés után a nagykapornak! Horváth Sándor biztosra mondja, hogy talált, de a vad mégis eltűnt szeme elől, a fiatal fenyvesbe vonszolta magát A hajtás végén lelnek rá a sebzett disznóra. — Nagy élet volt benne, nehezen akart kimúlni, négy golyómat elvitt amíg leterítettem — mondja a vadász. Szerencséje van az újonc pacsai Kámán Jánosnak is. A hajtás legnagyobb vaddisznóját ejti el. A vadászat végén fel is akarják társai avatni, őazonban élénken figyelmezteti őket, hogy megvolt az már két hete, amikor az első disznót lőtte, őrzi is otthon a botot, amivel elfenekelték. Ismét Szabó Imre magánszáma következik. Amott a sűrűben csörtet a vad. Ötször tüzel fegyverével, amire a fehér hóban elterül a szürkésfekete disznó. — A két utolsó talált — mondja a nap legeredményesebb vadásza, amikor ismét hallatszik a vadászféttrt, mely a hajtás végét jelzi. Szép a teríték, ez a vadászok ajándéka. Nekik már vasárnap karácsonyuk volt Nemecz Ferenc Csörtető vaddisznók nyomában Karácsonyi vadászat a kallosdi erdőben A teríték — és a vadak elejtői