Zalai Hírlap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-22 / 299. szám

l»ol accentuci­­. A Zalaegerszegi Vegyeskar karácsonyi kon­certje Vasárnap este a­­Zalaeger-­­ szegi Vegyeskar hagyományos­­ karácsonyi koncertjét a Vá­ í­rosi Művelődési Központban­­ budapesti művészekkel és a Pálóczi Horváth Ádám Zene­iskola tanáraival tartotta kö­zösen. A nagy érdeklődésre jellemző, hogy napokkal előtte már nem lehetett jegyet kap­ni és a színházterem teljesen megtelt a­­zenét szerető közön­­­­séggel. A műsor első részében a­­ budapestiek léptek fel. Takács Tamara operaénekes műsorá-­­­ból Wagner- a Wesendonk-­­ dalok közül az Álmokat szen-­­­vedélytől fűtötten, Schumann­­ a legdicsőbb a földön című­­ dalát átéléssel énekelte. Bándi János operaénekes nagyon­­ fiatal még, kellemes hangszíne van és ezzel bánni is tud. A Varázsfuvolából Tamino áriá-­­ját szépen énekelte. Az ének­­­keseket Jandó Jenő zongora­­művész kísérte, a szünet előtt­­ Liszt Rigoletto parafrázisát ] szóló­számként játszotta el.­­ Liszt Verdi operájából írta át­­ zongorára, eljátszása rendkí­­í­vüli feladatot ró az előadóra, s Jandó Jenő egyéniségéhez küg­y­­onosén közel áll a romantika­­ világa, szívesen tűz műsorára s ebből a zenei korszakból való­­ darabokat. A témát szépen­­ rajzolta meg, a futamok, még a kettősfogásosak is hatalmas tempóban, könnyedén pereg­­­­tek és a két kéz oktávai és­­ akkordjai alatt zengett az egész zongora Méltán aratott sikert A műsor második felében a Zalaegerszegi­­Vegyeskar és az egerszegi zenetanárok követ­keztek. A karácsonyi koncert­re gondosan és stílusosan ál­lították össze műsorukat. Dö­mötör Ilona karnagy vezeté­sével tanúi lehetünk a kórus egyenletes szintű fejlődésének. Sok fiatal lett tagja az együt­tesnek, őket jól egészítik ki a­­ régi kórustagok tapasztaltsá­­gukkal. A vegyeskar hangzás­o­sa tiszta, technikailag csiszolt­­ és érett, Dömötör Ilona lel­kes, jó vezénylési készséggel rendelkező kórusvezető, hosz­­szú munkájának eredményét kézzelfoghatóan lemérhetjük. Händel Zengi glória című ve­gyeskarra komponált műve fényesen szólt, egy Arcadest és Praetorikus kórusmű fino­man csiszolt előadása miatt tetszett. Esterházy Pál Har­mónia caelestis szerzeményé­ből két részlet hangzott el. A hangulatos barokk darabot a kórus, hangszeresek, énekes szólisták és zongora szólaltat­ták meg gyönyörűen. Tele­mann G-dúr háromtételes ká­nonját a szólamok pontos ki­emelésével és bensőséges ka­maramuzsikálással adta elő Bancsó Ervinné és Farsang Lászlóné. Mozart duóját ter­mészetes egyszerűséggel szó­laltatta meg Bancsó Ervinné hegedűn és Bancsó Ervin brá­csán. Schubert Pásztor-kóru­sát pasztellszínekkel rajzolta ki a kórus, az énekes szólis­ták közül kiemeljük Dormán Tiborné csengő szoprán hang­ját. Bukics Tiborné a zongo­rakíséretet alkalmazkodóan látta el, itt a nehéz szólamot mindvégig biztos ritmusban játszotta. A hangverseny végén a kö­zönség tapsaira a Stille Nachtot a Zalaegerszegi Vegyeskar áhítattal és hatását nem té­vesztve énekelte el Tóthmátyás Lajos Megkezdődött a téli szünet Fehér karácsonyt ígérő, a téli sportokra jó alkalmat kí­náló időjárással, vastag hóta­karóval fogadta a hétfőn meg­kezdődött téli szünet az álta­lános iskolák 1 millió 215 ezer és a középiskolák 200 ezer tanulóját. A tanítás — a tanévnyitó utasítás szerint — valameny­­nyi alsó- és középfokú okta­tási intézményben január 3-ig szünetel, először 4-én ülnek ismét padba a diákok. Or­szágszerte mintegy 250 iskola azonban már ebben a tanév­ben kísérletképpen áttért az ötnapos tanítási hétre, ezek­ben az intézményekben némi­leg megrövidül a vakáció: de­cember 23-án, illetve 22-én tartanak utoljára órákat, attól függően, hogy­ valamelyik ko­rábbi szombaton „ledolgoz­­ták-e” a karácsonyi ünnepe­ket megelőző napot. Sokhe­lyütt, elsősorban az ötnapos munkarendre áttért diákott­honos iskolákban választották ezt a megoldást. A tanév további menetrend­je szerint az első félév január 31-én fejeződik be, s az ér­tesítőket február 5-én kapják kézhez a diákok. A tavaszi szünet április 3. és 13. között lesz. A végzős középiskolások számára május 8-ig tartanak órákat, az általános iskolák­ban, valamint a­­­­­épiskolák I—III. osztályaiban és a szak­munkásképző intézetekben jú­nius 12-én fejeződik be majd a tanév. Huszonöt éves az Esti Hírlap Negyedszázaddal ezelőtt je­lent meg az Esti Hírlap­­, alig több mint két héttel az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának ülése után, a ki­bontakozó politikai konszoli­dáció jeleként és eszközeként. Programját jól jellemezte az első szám első oldalán az ol­vasót üdvözlő cikk néhány sora: „E napon, a békés ün­nepek előtt, az Esti Hírlap ki­bontja zászlaját Ús és szí­vünk szerint friss újsággal szeretnénk jelentkezni, hogy a súlyos aléltság után éledező élet hűséges tükre legyen..." A szándék azóta sem válto­zott. Az Esti Hírlap minden nap gyors információra, pon­tos tájékoztatásra, az ország­világ történéseinek hű tükrö­zésére törekszik, nevében őriz­ve a célt. Olyan lap, amely­ben rangja van a hírnek. Szü­letésétől kezdve vállalta, hogy Budapestről a budapestiekhez, mi több, az országhoz szóljon. A ma már 260 ezer példány­ban megjelenő újság eljut ha­zánk valamennyi városába. Negyedszázados jubileumán a következetesen vállalt elköte­lezettség iránti tiszteletből, köszöntjük az Esti Hírlapot, ■ mindet munkatársát Olcsóbb buszjegytől , az uszoda­kedvezményig Mire jó a diákigazolvány? Akik korábban diákoskod­­ta­k, legfeljebb diáksapkájuk volt s nem diákigazolványuk, mint a mai középiskolásoknak. Mire jó ez a kis papír? A kérdésre a zalaegerszegi Ganz Ábrahám Gépészeti és Közle­kedési Szakközépiskola III/C. osztályának tanulói válaszol­nak. — Még a nyáron a balaton­­györöki KISZ-táborban hallot­tuk, hogy szeptembertől beve­zetik a diákigazolványokat — mondja Péterfi László, aki társaival együtt mechanikai műszerésznek tanul. — Én pél­dául Bagodról járok be na­ponta, s a korábbitól eltérően most már iskolalátogatási iga­zolás nélkül megválthatom a 22 forintos havi buszbérletet. Nem kell hozzá külön fényké­pes bérletigazolvány, akárcsak a városi összvonalas buszbér­lethez, amit 32 forintért vehe­tek. Laci a ZTE-focimeccsekre is­­ eljár. A rózsaszínű igazolvány­­ felmutatásával 9 Ft-ot fizet egy­­ állóhelyért. Egy-egy forinttal­­ kerül kevesebbe a vonatjegy­e Kilinkó Gyulának, aki a kol­­­­légiumból két—három hetente szokott hazautazni szüleihez Zalaszentgrótra. — A múlt hónapban Pesten­ voltam, a barátommal. Puló­vert, nadrágot és más ruhane­műt vásároltunk. Oda is 33 százalékos kedvezménnyel utaztunk. Nyáron a Balatonon szeretnénk eltölteni néhány napot. Úgy tudjuk, hogy bizo­nyos kempingeket fele áron vehetünk igénybe. Sőt sátrat, gumimatracot, hátizsákot, ke­rékpárt, csónakot és más tu­risztikai felszereléseket is köl­csönözhetünk olcsón. Az országban több éttermet is kijelöltek, ahol diákmenüt szolgálnak fel. Megyénkben Keszthelyen a Béke étterem­ben, Nagykanizsán ugyancsak a Békében, s Zalaegerszegen a Napfényben és a Zala vendég­lőben. — Amikor egyszer nem íz­lett a menzai ebéd, betértem a Napfénybe — így Németh Csaba. — Már délután fél há­rom volt, s a pincér mégis készségesen hozta volna a diákmenüit. Csak azért nem azt rendeltem, mert a máso­dik fogás nem volt ínyemre, valamilyen főzelékből állt. Ez huszonvalahány forintba ke­rült volna, étlapról választott ebédért viszont harmincasnál is többet fizettem. A III/C-sek tavasszal észak­magyarországi kirándulásra mennek. A költségeket az őszi gyümölcsszüreten keresett pénzből fedezik. S hogy minél kevesebbe kerüljön nekik az­ országjárás, ahol csak lehet, igénybe veszik a diákmenüt. Sok egyéb mellett arra is le­hetőségük van a szakközépis­kolásoknak, hogy 50 százalé­kos kedvezménnyel egyéni diákbérletet váltsanak a zala­egerszegi uszodába.­­ Ezzel a lehetőséggel ta­lán azért nem élnek tanulóink, mert időközönként a testneve­lési órák keretében elvisszük őket az uszodába — mondja Kalamár Gábor, az iskola igazgatóhelyettese. — Ugyan­így színházi előadásokra is kevesen váltanak diákjegyet, ugyanis tanévenként három alkalommal az iskola költsé­gén valamennyien eljutnak színházba, sőt 20 bérletünk van a budapesti Operaház elő­adásaira. A városnézéssel egy­bekötött operaházi progra­mokra jutalomképpen a tanu­lásban és a KISZ-munkában kitűnt tanulókat küldjük. Elmondják a fiúk, hogy amióta megvannak az igazol­ványok, kevesebb zsebpénzt kell kérniük szüleiktől M. J. DA­LAI UIKLAF NEM ISTEN RIASZTÓ ★ ★★ A hét szerkesztői olyan témába botlottak a lakásszövetke­zettel, amelyet túlságosan nagynak tartottak ahhoz, hogy beleférjen a műsor szokásos keretébe, viszont elég érdekes­nek és fontosnak ahhoz, hogy egy órás különkiadást szentel­jenek neki. A csütörtök esti műsor igazolta is a kezdeménye­zés jogosságát: a műsor nagy érdeklődést váltott ki. S ha e megállapítás értékéből le is von az, hogy a műsort inkább bőbeszédűnek, mint új információkban gazdagnak éreztük, még­sem beszéljük le a szerkesztőket a kezdeményezés foly­tatásáról. A hétnek vannak jó és „problémaérzékeny” ripor­terei immár nemcsak Budapesten, hanem a pécsi stúdióban is, akik jól ki tudják használni a tágabb lehetőségeket tár­sadalmilag fontos ügyek körüljárására. Igaz, manapság nem igen akad a lakosság nagy rétegei, különösen az ifjúság szá­mára érdekesebb és fontosabb ügy annál, hogyan lehetne könnyebben, gyorsabban és olcsóbban lakáshoz jutni. Minden ezzel kapcsolatos, csupán problémafelvető cikknek, műsor­nak is hálás közönsége van. Ugyanakkor világos mindenki előtt, é­s teljes mértékben tudtuk ezt A hét különkiadása előtt is —, hogy lakást csak kellő anyagi alapok birtokában, hozzáértő és jó szervezőkészségű emberek irányításával, a hivatalos szervek megértő támogatásával lehet építeni. En­nél több tanulságot a különkiadás nem tudott adni, csupán megerősíthette ezt az ismeretet a rossz példák részletező és a jobbak szűkszavú ismertetésével. A kaposvári abszurdum újabb bemutatása nyilván a meghökkentést célozta, de alig­hanem időszerű volna már letörölni ezt a szégyenfoltot a so­mogyi szomszédvár arcáról, hiszen a szélsőséges példa muto­gatása valójában csak arra jó, hogy a legelszántabb és leg­lelkesebb embert is visszariassza a szövetkezeti lakóházépí­téstől. Nos, a lakásszövetkezeteknek valóban sok gondjuk, bajuk van. Ennek ellenére igen életképes, építkezési forma ez. Ha csak a zalai számokat nézzük, méltán elfogadhatjuk ezt a megállapítást. Az ötödik ötéves terv során nem kevesebb, mint 816 lakást adtak át a szövetkezetek tagjaiknak a megyé­ben és előkészítették 322 lakás megépítését, amely további 481 lakással együtt a VI. ötéves terv során épül meg. Ezek a nagy számok megnyugtathatnak mindenkit, aki ezzel a la­kásépítési formával akar lakáshoz jutni. Nem csupán az a 22 lakás van jó kezekben, amelyet a műsor Zalaszentgrótról idézett, hanem a többiek is, talán azok a nagykanizsai la­kások is, amelyekkel kapcsolatban a MESZÖV segítő, irá­nyító múmiájának értékét vonta kétségbe a megkérdezett. Itt­ egyébként hiányoltuk, hogy az állításnak nem jártak utána a műsor készítői. Hiszen, ha az állítás igaz, úgy a MÉSZÖV mint érdekképviseleti szerv, a politikai vezetés ál­tal kiemelt tennivalóját nem látja el. Tudniillik egy pártdo­kumentum kijelenti: „A MÉSZÖV-nek ... kiemelt feladata a lakásszövetkezetek munkájának a segítése, újabbak létreho­zása, illetve a VI. ötéves tervben előirányzott szövetkezeti lakások megépítése." BOGARTHOZ NEM ILLIK A HANGJA ★★★ A külföldi filmek magyar hangja közismerten kiváló. Olyan jó a szinkron, hogy többnyire el is felejtjük méltatni. Lám, most is csak akkor jutott eszembe, amikor egyetlen napon két filmet is láttam, amelyben a főszereplő magyar hangjá­val nem voltam elégedett Aki jó emlékezetében őrzi Humprey Bogart-ot­­, s vagyunk ilyenek még jónéhányan, akik annak idején, amikor a felsza­badulás után bemutatták a magyar mozik filmjeit, a vilá­gért sem mulasztottak volna el egyet sem — örömmel fogad­ta, hogy a televízió sorozatot indít a nagy filmsztár filmjei­ből. Izgalommal sorakoztunk fel hát vasárnap délután a kép­ernyő előtt, amikor a Szahara című filmjével — ráadásul az ezt annak idején nem is láthattuk — megindult a sorozat. Egy naiv, de természetesen jól, biztoskezű hatáselemzéssel meg­csinált hőstörténetet láttunk, amelyet készülésének idejével (1943) szorosan összefüggő, nyílt propagandisztikus céllal for­gattak. Főhőse Jim őrmester, a hivatásos amerikai páncélos katona, a hidegfejű, keményöklű, zárkózott férfiú, ahogy csak Bogart tudja megformálni hőseit. Ám a hangja! Ez a meleg, bársonyos, behízelgő bariton Bács Ferencé volt. S nem Bo­gardé! Aki nyersen reszelősen, vicsorgó fogai közül szűri a szót, s a legforróbb szerelmi jelenetekben sem tudna Bács hangján szólni, nemhogy őrmesterként katonáihoz és a né­metekhez beszélve, megfellebbezhetetlen határozottsággal. Aztán este, a Cromwell szerepét alakító Richard Harris magyar hangjánál volt alkalmunk ismét, hogy megfigyeljük a szinkronrendező tévedését. Blaskó Péterre az utóbbi időben több sikeres színházi alakítása miatt felfigyelt a kritika. A szinkronrendező valami arcbéli hasonlóságot is vélhetett fel­fedezni közte és az angol színész között, s ezért választotta ki a szerepre. De nem vette észre, hogy a fiatal színész sem hangszínével, sem hangerejével, sem artikulációjával nem, bírta ezt a szerepet. Az angol forradalom vezére szokatlanul magas, éles hangon szólalt meg, emelt hangerővel elmondott tirádái már-már rikácsolásba torkolltak, artikulációja pedig jellegzetesen „pesties” sokszor hadaró, nehezen érthető volt. Ez a Cromwell illúziókat rombolt­a a hangjával. MANÓ, A FŐMŰSOR Szombat este láttunk egy kitűnő francia krimit, a Ragyogó napfényt Alain Delon főszereplésével. A Szombat esti film­koktél sikere tehát biztosítva volt. De azért megemlítem, hogy ezeknek az úgynevezett filmkoktéloknak immár vissza­térően legbiztosabb sikerszáma, a Menő Manó. Ez a ■ vonal­­emberke, amelyet olyan szellemesen mozgat Osvaldo Cavan­­doli, a rajzolója, szünetjelből — aminek eredetileg bizony­nyal szánták — a Magyar Televízióban szívesen várt főmű­sorrá lépett elő. A felnőttek jólesően derülnek neki, a gyere­keket nem lehet lefektetni miatta ... * Hári Sándor ­ — Jó vadászatunk lesz — bizakodik a nagykapornak! Németh Jenő, aztán meg is magyarázza,­ mire alapozza feltételezését. — A kallosdi erdő balazsai részén gyorsan fogy a vadetetőből a csöves­kukorica, az pedig annak a jele, hogy van disznó, nem is kevés. Erről értesülve, indulnának már a vaddisznók nyomába a korábban érkezettek, de még várják a többieket. A liget­­falvai vadászháznál gyülekez­­n­ek a bezerédi Zala völgye társaság tagjai. Karácsonyi vadászatuk lesz a mostani. Amíg nincs együtt a puská­sok, a hajtók csapata, addig a legutóbbi vadászat élmé­nyeit elevenítik fel A pacsai Takács Domonkost arra biz­tatják, hogy ismételje meg a múltkori teljesítményt, ami­kor egy hatalmas kant kül­dött a terítékre. Az itteni va­dászok doyenjét, a 74 éves kallósdi Udvari Istvánt arra intik, hogy most jobban fi­gyeljen, mert két héttel ko­rábban három disznó sétált el mellette, s mire észbe kapott, csak egy fát tudott eltalálni. Közben újabb vadászok ér­keznek a gyülekezőhelyre. Puskával, távcsővel, vadász­késsel, táskával, minden szük­séges kellékkel fel vannak szeretkezve. Valami mintha mégis hiányozna. Megvan! Kutya az nincs, egyetlen egy sem. — Pedig azok nélkül nem indulhatunk — mondják töb­ben is. — Miért nem? — Mert ez a vadász kutya nélkül. — Ezt viszont nem értem. — Pedig érthető. Kutya nél­kül a vadásznak kell felhaj­tani a vadat, megkeresni a sebzettet. Együtt a csapat A négy foci is megérkezett. Kényel­mesen, vontatóval. Jancsó Gá­bor társasági elnök rövid szemlét tart, megállapítva, hogy 21 puska van — nyerő szám, ez már önmagában biz­tató —, elég ahhoz, hogy min­denkinek meglegyen kará­csonyra a finom vadpecsenye. Kovács Jenő társasági vadász­­mester és Szabó Imre hiva­tásos vadász elkészítik a haj­tási tervet, a felállási vázla­tot Még baráti gesztusként a zalaegerszegi Bujtor Jánost és Varga Ernőt köszöntik, akik társaságuk tagjaként Nimród érmes vadászok lettek. Aztán indulnak valamennyien, ahogy számították, a kallósdi erdő­részt hajtják meg. A tilalom csak annyi: trófeás vak­ra lőni nem szabad. A távolból az erdő sűrűjé­be is elhallani a vadászat kezdetét jelző kürtszót. Egy­hamar nagy hangzavar veri fel az erdei csendet. A hajtók kiabálnak, a kutyák idegesen ugatnak. A disznók menekül­ni próbálnak. Puskák ropog­nak. Az ügyesebb disznóknak sikerül kitörni szorongatott helyzetükből és átjutni a szá­mukra egy ideig nyugalmat jelentő másik bozótosba. A ligetfalvai Szabó Imre most is bizonyítja, hogy érde­mes a hivatásos vadász cím­re. Egy fa takarja előle a lo­pakodó disznót. Szomszédja, Sebestyén Ferenc lő rá. Nem talál, de megtorpan­totta a vadat Ez jól jön Szabó Imré­nek. — Nem lehetett kihagyni — mondja. Aztán Szabó Ferenc a má­sik hivatásos vadász követke­zik, ő is nagyszerű érzékkel ejti el az egyik űzött vadat Közben pedig tovább foko­zódik a hangzavar, amiből kö­vetkeztetni lehet hogy tény­leg sok a disznó a balazsai erdőrészben. Egy lövés után a nagyka­pornak! Horváth Sándor biz­tosra mondja, hogy talált, de a vad mégis eltűnt szeme elől, a fiatal fenyvesbe vonszolta magát A hajtás végén lel­nek rá a sebzett disznóra. — Nagy élet volt benne, nehezen akart kimúlni, négy golyómat elvitt amíg leterí­tettem — mondja a vadász. Szerencséje van az újonc pacsai Kámán Jánosnak is. A hajtás legnagyobb vaddisznó­ját ejti el. A vadászat végén fel is akarják társai avatni, ő­­azonban élénken figyelmez­teti őket, hogy megvolt az már két hete, amikor az első disznót lőtte, őrzi is otthon a botot, amivel elfenekelték. Ismét Szabó Imre magán­száma következik. Amott a sűrűben csörtet a vad. Ötször tüzel fegyverével, amire a fehér hóban elterül a szürkés­fekete disznó. — A két utolsó talált — mondja a nap legeredménye­sebb vadásza, amikor ismét hallatszik a vadászféttrt, mely a hajtás végét jelzi. Szép a teríték, ez a vadá­szok ajándéka. Nekik már va­sárnap karácsonyuk volt Nemecz Ferenc Csörtető vaddisznók nyomában Karácsonyi vadászat a kallosdi erdőben A teríték — és a vadak elejtői

Next