Zalai Hírlap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-01 / 77. szám
1982. április 1. Mindenki a munkája szerint Az egyéni bérezés tapasztalatai a zalaegerszegi bőrdíszműben Az új üzemcsarnok ajtaján belépve lányok, asszonyok munkaasztal fölé hajló háza, sok-sok félkész munkadarab tűnik szembe. Egy targoncáról újabb anyagot pakolnak le. A Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat 3. számú zalaegerszegi gyárában jártunk, azt kutatva, hogy a tavaly július 1. óta az egyéni bérezési rendszer hogyan váltotta be a hozzá fűzött reményeket, tatja. A munka innen az egyéni lapgyűjtőre kerül, és a fizetést ez alapján számoljuk ki. A dolgozó maga is ellenőrizheti, hogy az elvégzett munkáját maradéktalanul kifizettük-e. A képességek figyelembevételével Tóth Emilné három éve műszakvezető. Tulajdonképpen az „ütközőpont” a dolgozó és a főnökei között. Rajta múlik ugyanis, ki milyen munkára kerül, milyen műveletet végez, azaz mennyit keres abban a hónapban. — Különösen akkor nehéz a helyzetem, amikor új termékre állunk át — áll meg egy szusszanásnyi időre. — Ismernem kell minden dolgozónkat, ki milyen munkára alkalmas, kire mit bízhatok, teljesítjük-e a tervet. Tudom, hogy átálláskor a dolgozók egy-két napig kevesebbet keresnek. Igaz, hogy a kis tételeknél ezt be sem lehet hozni. Akad olyan is, hogy minden másnap új modellt, több méretben és színben készítünk. De előttem mindig az van — a képességeknek megfelelően és igazságosan kiadni a munkát. Valamint az, hogy mindig legyen munkája a szalag mellett lévőknél«. Időben biztosítsam a nyersanyagot, a gépek javítását, a kellékeket. — Számomra ez a bérezési forma a kedvezőbb — mondja Laksay Ferencné, mikor néhány pillanatra elkérjük a gép mellől. — A csoportbérezésnél 2500 forintot vihettem haza, most 3800 van a borítékban. És ugyanannyit dolgozom, mint korábban. Nagyon jó, hogy több műveletet tudok, így a műszakvezetőm bonyolultabb munkára is be tud osztani, ami jobban fizet. Az átállások persze nem zökkenőmentesek, de tisztességes munkával hónap végére el lehet érni a megszokott szintet. — Egy éve dolgozom a gyárban — szól Horváth Tászlóné. — A csoportos bérezésben szerintem az volt a jó, hogy olyankor a műszakvezetőnek nem kellett könyörögni a dolgozónak, hogy az alacsonyabb normájú munkát is végezze el, mert a közös kalapból az órabér alapján részesedtek, de csak akkor, ha kész táskákat adtak le. Most viszont attól függ a pénzem, hogy mit és mennyit, milyen minőségben tudok megcsinálni. Amivel nem értek egyet, az, hogy az átálláskor rövid időt adnak a begyakorlásra, jobb lenne az elején órabért plusz a teljesítés utáni pénzt kapni. Van hogy a napi 30 forintot sem keresem meg. S mire begyako-orolnám magam, az a széria kifut. — Mi akkor vagyunk rossz helyzetben, amikor nagy a hiányzók száma — mondja Sényi Istvánné, aki a kismamaszalagon dolgozik egy műszakban. — A csoportos bérezés nekünk nem volt kedvező, mert csak a leadott kész táskák után fizettek, viszont az állandóan változó összetétel miatt elfordult, hogy sokféle kész termékünk volt, de nem akadt, aki be tudta volna fe- f ! jezni. Most elvégzem a rám Is osztott műveletet, és megka- ttom a pénzemet. Iti jár jól ? Rajkai Mariann a Barátság brigád tagja. Jelenleg női divattáskákat varrnak. Az ő bére is kedvezőbb lett az egyéni bérezés bevezetésével. A korábbi 2300 helyet 4000-et visz haza általában. — Ebben a rendszerben aki becsülettel tud dolgozni, az nagyon jól jár. A csoportbérezés idején hiába hoztuk a 105 —110 százalékot, alacsony volt az órabér. — Az egyéni bérezésnél látom, hogy mennyit dolgoztam „potyára” — szólal meg Végh Károlyné. — Hat éve dolgozom a gyárban, s mivel betöltöttem az 50. évemet is, jár a korpótlék. Ez nagyon jól jön, hiszen az idősebb hiába tudja a műveletet, egyéni fogást, azért csak hamarabb fárad, kevesebbet teljesít. Én úgy érzem, megbecsül minket a gyár, és a munkánk után meg is fizet Luis Ibolya Összevontan könnyebb — Először 1976-ban a szabászatban és az előkészítésöknél vezetük be az egyéni bérezést, a többi területen a csoportos bérezést alkalmaztuk, mert nem sikerült megfelelő formát találnunk — kezdi beszélgetésünket Kulcsár János főművezető. — A kedvező tapasztalatok és a szétszórt üzemrészek megszűnte után (elkészült az új üzemcsarnok, megoldódtak az átcsoportosítások) a csarnokbővítést összekapcsoltuk a bérezés megváltoztatásával is. A kismama-szalag is kedvező eredményeket mutatott ehhez: míg csoportos bérezésnél alig érték el a 70—75 százalékos teljesítményt, az egyéni bér bevezetése után már az első hónapban 100 százalékot produkáltak az asszonyok. Azóta ez a csapat — jóllehet örökké változó összetételben — soha nem került e szint alá. A gyár az eredményen felbuzdulva az akatatáska gyártásra is kiterjesztette az egyéni bérezést. Persze az átmenetet biztosították: egy hónapig átlagbér mellett kóstolgathatták a dolgozók az új rendszert — Milyen volt a fogadtatás? — Nem egységes. Az egyéni teljesítménybérezés ellen volt és van talán ma is az, aki magas órabérrel dolgozott a csoportos bérezés idején. Ott a munkában eltöltött időt honoráltuk és nem a végzett munkát. Az egyéni bérezés bevezetése után volt olyan dolgozónk, aki 2200 forintos fizetés helyett jóval háromezer fölé került Az időbért már csak termékváltásnál, anyaghiány, gépállás esetén alkalmazzuk. — Kellő felkészítést kaptak a dolgozók a változás előtt? — Igen. Sőt egyfajta biztonságérzetet is. Megmutatom ezt a kis füzetet — vesz elő egy átírótömböt Kulcsár János. — Ebben a dolgozó az általa elvégzett műveleteket két példányban rögzíti, a műszak végén csoportvezetőjével igazol dekeltség fenntartása mellett — az adottságokhoz igazodó termelési szerkezettel, a köz- gazdasági szabályozókhoz történő rugalmas alkalmazkodással, az üzem- és munkaszervezés javításával, a megfelelő személyi feltételek kialakításával lehet feltárni. — A népgazdasági terv által az ágazat számára megszabott feladatok a nemzetközi piac által elismert ered-ményeken alapulnak. A külpiac követelményeinek a termékek egyre jobb minőségével kell megfelelni. Erre milyen lehetőségeik lesznek azoknak az élelmiszeripari üzemeknek, amelyek január 1-től önállókká váltak? — Az év elejével végrehajtott szervezeti változás, szá-mos tröszt és iparági iroda megszűnésének eredménye- ként számítunk arra, hogy a vállalati önállóság és az ezáltal megvalósuló közvetlen érdekeltség, a jogosultság és felelősség növekedése hozzájárul a jobb minőségű nyersanyagok megtermeltetéséhez, a gazdaságosabb termelési szerkezet kialakításához, az apró cikkek exportjának növeléséhez és a piaci igények változásához való rugalmasabb alkalmazkodáshoz. Az exporttervek teljesítése és a vállalati szintű exportérdekeltségi feltételek megteremtése érdekében az iparági adottságokhoz és sajátosságokhoz kapcsolódó számos intézkedést kezdeményeztünk. Például a baromfiiparban főbb baromfifajtánként és piaconként differenciált export-támogatási rendszert vezettünk be: a konzerviparban minden relációba irányuló exportnál vállalati szinten differenciált exporttámogatás van érvényben. Egyes iparágak azonos tevékenységük végzésére közös vállalatokat, társulásokat hoztak létre, amelyek a vállalatok megbízásából szervezik meg az egyes tevékenységeket. — Ha az időjárás engedi, hét végén is járnak a gépek a határban, az állatokat ünnepnap is meg kell etetni. A feldolgozó üzemekben is dolgoznak kampányidőszakban. Hogyan oldható meg az ötnapos munkahét bevezetése a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban? — Igen, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar élőanyaggal dolgozik, amely gyakran nem tűr naptári munkabeosztást. A növénytermesztési csúcsidőszakban a heti szabadnapokat csak részben, vagy esetenként egyáltalán nem lehet kiadni. A szabadnapokat a csúcsidőn kívüli hónapokban veszik ki a dolgozók. Az állattenyésztésben az évi 52 szabadnap kiadása jelenleg még gondokat okoz. Ebben a tevékenység- ben, de különösen a szarvasmarha-telepeken , a szabadnapok növelését általában csak létszámnöveléssel lehetne megoldani. Az új munkarend bevezetését ezért az állattenyésztésben fokozatosan oldják meg az üzemek a korszerű munkas szervezet kialakításával, létszám-átcsoportosítással, a gondozási normák felülvizsgálatával és új bérezési formák bevezetésével párhuzamosan. Ennek megfelelően az évi 52 szabadnap kiadását több éves folyamatos szervező munkáival érik el. — Milyen lehetőségei vannak az ágazatnak a népgazdasági egyensúly javítására, s ezen belül mit tesz és mit tehet még a racionálisabb energiagazdálkodásért? — Az agrártermelésnek jelentős szerepe van az export árualapok előállításában, hiszen a népgazdaság összes kivitelének mintegy egynegyedét adja, a nem rubel-elszámolású kivitelünkből pedig több mint egyharmaddal részesedik. A belső ellátás mind a jobb kielégítése következtében az agrártermelés méginkább export-orientálttá válik. Megítélésem szerint az agrártermelés képes a népgazdaság egyensúlyi helyzetéhez való hozzájárulásának eddigi arányát tartani, sőt igényesebb munkával és kedvező körülmények esetén még növelni is. A mezőgazdaságnak, az élelmiszeriparnak még nagyobb figyelmet kell fordítani a választék, a minőség javítására, a versenyképes árak kialakí- stására. Ennek nagyon fontos eszköze a racionális energia- gazdálkodás. A jövőben is alapvetőnek tartjuk a fajlagos energiafogyasztás mérséklését. Ezt szolgálja többek között, hogy közzétettünk egy módszertani útmutatót és irányértékek alapján rendeletileg előírtuk az energiafogyasztási és gépi normák üzemi elkészítését és alkalmazását. Intézkedtünk továbbá a mezőgazdasági üzemek ökológiai és ökonómiai adottságaihoz jobban igazodó termelési szerkezet kialakítása érdekében, a lefolytatott üzemi kísérletek alapján szorgalmazzuk az energiatakarékos talajművelési módszerek széles körű elterjesztését, összekapcsolva az intenzív gabonatermelési programmal. A kukoricaszárítás energiaigényének további csökkentése érdekében növeljük a korai tenyészidejű, kisebb mértékű szárítást igénylő hibridek vetésterületét. Az energiagazdálkodási programnak megfelelően fokozzuk a nedves kukorica tárolási és etetési technológiáinak az alkalmazását. A fűtőolaj-felhasználás mérséklésére, illetve kiváltására új energiaforrások, elsősorban a mezőgazdasági melléktermé- kekhasznosítását biztosító berendezések üzembe állítását szorgalmazzuk, mégpedig az eddig létesült referencia-üzemek tapasztalatai alapján. A takarékosabb energiafelhasználásra természetesen anyagilag is ösztönözzük a dolgozóikat. A. G. ZALAI HÍRLAP Speciális — Atlas típusú — autódarukat készítenek a Kaposvári Mezőgépben. A darukat a válalat csesztregi üzemében szerelik fel a gépkocsikra. Képünkön, szállítás előtt ellenőrzik a pótkocsi rakodásra is alkalmas berendezéseket. (Polgár Tamás felvételt Nem kerül le a napirendről a párttagok javaslatainak hasznosítása a Nagykanizsai Állami Gazdaságban Az éves munkát összegző és elemző, a teendőket meghatározó beszámóló taggyűlések idején megnövekedett a párttagok aktivitása. Ennek egyik jele volt hogy a taggyűléseket megelőző egyéni beszélgetéseken, pártcsoport értekezleteken és a taggyűléseken is sok hasznos észrevétel, javaslat hangzott el a pártélet, a termelés, a gazdálkodás javítására a Nagykanizsai Állami Gazdaságban is. Mi lett a felvetések sorsa és mit tett a pártvezetőség, valamint az általa irányított három pártalapszervezet a megvalósítás érdekében? — erről adtak számot a nagykanizsai járási párt-vb legutóbbi ülésén. Nagyobb figyelmet a pártcsoportokra Az összevont taggyűlésen a résztvevők 11, az alapszervezet legfőbb fórumán pedig a tagság több, mint 30 százaléka mondott véleményt Az eredmények és gondok reális értékelése és a kritikus hangvétel volt a jellemző a pártfórumokra, ami mutatja, hogy a kommunisták felelősséget éreznek a gondok megoldásáért, és javaslataikkal segítik a célkitűzések valóra váltását. A taggyűléseken 11 hasznosítható javaslat hangzott el. Többen javasolták például, hogy a pártvezetőség következetesebben kérje számon a pártmunkát, többet foglalkozzon a pártcsoportokkal, rendszeres legyen — ahogy fogalmaztak — az elszámoltatás, ami az alapszervezeti vezetőségek kötelessége is. Legtöbb észrevétel a termelés gazdaságosságával, a takarékossággal, a szocialista versenymozgalommal, az ötnapos munkahét bevezetésével, a munkafegyelemmel, a teljesítménybérezéssel, a fiatalokkal való fokozott törődéssel, a háztáji segítésével foglalkozott. Érthető, hogy a párttagok javaslatainak, kritikai megjegyzéseinek többsége a munkahelyi feladatok jobb ellátására vonatkozott. A felvetések közül háromra a taggyűlésen adtak választ, nyolc valóra váltása került a pártvezetőség munkaprogramjába, amelyből hét a megvalósítás stádiumában van. Ilyenek például: a hűtőházi tevékenységgel párhuzamosan a bértárolási lehetőség jobb kihasználása, a fizikai munka könnyítése, a vagonállások kiküszöbölése, s az ötnapos munkahét bevezetésével a targoncapark bővítése. Ennek érdekében a gazdaság vezetői két targonca vásárlást eszközöltek, s ezek a szezonra már dolgoznak is. Előtérben a minőségi mutatók Javaslat hangzott el a gazdaság területén elfekvő készletek (anyagok, alkatrészek) értékesítésére. A felmérés folyamatban van, s az értékesítés is. Javaslatok hangzottak el olyan vetésszerkezet kialakítására, amely a gazdaság adottságainak legjobban megfele. Vagyis legkisebb ráfordítással, megfelelő hozam mellett tisztességes eredményt biztosít, s nem zavarja az őszi betakarítási csúcsmunkákat Az előkészületek e vonatkozásban is megkezdődtek. Többen szorgalmazták a teljesítménybérezés fokozott alkalmazását Bővült e téren a lehetőség és a mennyiséggel párosítva a minőség egyre meghatározóbb lesz az álattenyésztésnél, a gyümölcsterme- l lésnél és a gépjavításnál. A háztáji fokozott segítése is megoldódik; hízó alapanyaggal, takarmánnyal, különféle szolgáltatások teljesítésével serkentenek a nagyobb termelésre. Az ötnapos munkahétre való átállás — negyedéves tapasztalat alapján — a dolgozókkal történt széles körű eszmecsere és véleménykérés alapján zökkenőmentesen valósult meg, s csupán az állattenyésztésnél vált szükségessé 6 új dolgozó beállítása. Évközben is A taggyűléseken és más pártfórumokon elhangzott észrevételekkel és javaslatokkal való foglalkozás fontos munka a pártszervezetekben, e tevékenység azonban nem korlátozódhat csak a beszámoló taggyűlésekre, hanem évközben is foglalkozni kívánatos e témával, s nemcsak minden felszólalásba választ adni, hanem a megvalósításig végigkísérve kell lezárni az ügyeket — szögezte le a párt-vb, elismerve a végzett munkát az állami gaz-daság pártszervezeteinél. így teremtődik meg a szükséges összhang a párttagok kezdeményezései és a központi, a megyei és helyi feladatok között, ami feltétele az alkotó pártmunkának e gazdaságban , és másutt is. Takács János S Légkalapács és lapát helyett Nagyarányú gépesítés Zabákon Új korszak nyitányának előkészületei kezdődtek el a komlói Zabák bányán: nagyteljesítményű jövesztőgépekkel összekapcsolt korszerű fejtésbiztosító berendezéseket állítanak munkába, s ezzel hetvenöt százalékra növelik az üzem gépesített széntermelésének arányát. . A mecseki szénbányászatban ekkora mértékű gépesítésre még soha nem volt példa, mivel a hegység gyűrt földtani szerkezete miatt a kokszolt ható feketeszén kincset a hagyományos módon lehetett a legjobban feltárni és kitermelni. A Mecseki Szénbányák és a lengyel bányagépgyártók együttműködésével a közelmúltban olyan önjáró, hidraulikus fejtésbiztosítókat fejlesztettek ki, amelyek a mecseki viszonyok között is kiállták a próbát. A bányászkodás biztonságát javító berendezéseket Zobákon most olyan jövesztőgépekkel kapcsolják össze, amelyek számottevően megkönnyítik a nehéz fizikai munkát, és felváltják a mecseki bányászok szinte mindmáig hagyományos munkaeszközét, a légkalapácsot és a lapátot. A SOW—50-es típusú fejtésbiztosítót marótárcsával szerelték fel, s a próbaüzemelés során kifejezetten nehéz viszonyok között gyakorolják működtetését.