Zalai Hírlap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-23 / 275. szám
1982. november 23. A Zalaegerszegi Vegyeskar jubileumi hangversenye Szombaton, a Városi Művelődési Központban tartotta ünnepi koncertjét a Zalaegerszegi Vegyeskar fennállásának 25. évfordulója alkalmából. Negyedszázados zenei tevékenységükért a Művelődésügyi Minisztérium a Szocialista Kultúráért kitüntetést adományozta részükre. A Zalaegerszegi Vegyeskart Pungor Antal, megyei énekszakfelügyelő 1957-ben pedagógusokból alapította és 1973- ig vezette. Ezután Dömötör Ilona zenetanár lett az együttes karnagya és szakmai vezetője. Fenntartójuk a Szakszervezetek Megyei Tanácsa volt. Jelenlegi működtetőjük a Városi Művelődési Központ, fenntartójuk a városi tanács és a Volán 16. számú Vállalat Működési körülményét tekintve amatőr együttes, hatvanan énekelnek együtt, heti két alkalommal próbálnak, tagjai vállalatok, intézmények dolgostól. Számos alkalommal szerepeltek országos fesztiválokon, rendszeresen közreműködtek a város és a megye társadalmi ünnepein. Országos minősítésen háromszor arany fokozatot nyertek, 1974-ben fesztiválfokozatot 1978-ban fesztiválfokozatot diplomával, 1981-ben ezt a minősítést megvédték. Általános kategóriában ez a legmagasabb elismerés, melyet kórusok elérhetnek. Emellett kétszeres Kiváló Együttes, kétszer a városunkért Csány László emlékplakettet kapták meg, a békemozgalomban végzett munkásságukért az Országos Béketanács oklevelét érdemelték ki. Három alkalommal szerepeltek Jugoszláviában, kétszer Finnországban — jelentős szerepet játszottak a Varkaus és Zalaegerszeg közötti testvérvárosi kapcsolat létrejöttében és ápolásában — egyszer Ausztriában léptek isel. Műsorukat a zeneirodalom minden stíluskorszakát felölelő művekből állítják össze. A kórus sikeres működésében meghatározó szerepe van Dömötör Ilona karnagynak Az együttes énektechnikáját átgondoltan fejleszti, a műsorszámokat gondosan választja ki, lelkiismeretesen tartja a próbákat és a fellépéseken magas szintű szakmai tudásával részese a produkcióknak. Jubileumi koncertjükre szép programot állított össze és a nagy kedvvel éneklő vegyeskart jól vezényelte. Mindjárt megfogott a kezdő szám, Kodály Horatii Carmen című műve (A szép énekszó múzsájához) lendületes előadásával. Pitoni Laudate Dominuma emelkedett hangvétele miatt tetszett, Esterházy Pál Két tétel a Harmonia Caelestis kantáta sorozatból érdekes színfoltot jelentett A szólót Vigh Valéria bensőséges hangulatot keltve énekelte Buktcs Tiborné pontos zongrakíséretével A szünet után először mutatkozott be a Zalaegerszegi Vegyeskar fiataljaiból alakult nyolc tagú kamarakórus. Karnagy nélkül énekelnek, hangzásuk kiegyenlített és árnyalt, csak technikai képzésük szorul még csiszolásra. Ezután ismét a teljes vegyeskar következett Bárdos Himnusz a békéről mély humánumot tartalmazó darabjának költői tolmácsolásával. Szokolay Sándor Keresztury Dezső Hasonlat című versét zenésítette meg erre az alkalomra a kórusnak. A sok moduláció miatt nehezen előadható kompozíciót tisztán intonálták. Kodály Tárót eszik a cigány hatásos és Esti dalának értelemben gazdag előadásával fejeződött be a hangverseny. A vegyeskar tagjai vastapssal hagyták el a termet. A koncert után fogadás következett, melyen kitüntetéseket és jutalmakat adtak át. A Zalaegerszegi Vegyeskar negyedszázados művészi tevékenységét méltató levelét a A városi tanács végrehajtó bizottsága nevében dr. Oroszy Zoltán, művelődésügyi osztályvezető olvasta fel, a Zalaegerszegért emlékplakettet dr. Kustos Lajos tanácselnök adta át, melyet másodszor adományoztak a kórusnak. A megyei párt-vb elismerő levelét Karvalits Ferenc, a megyei pártbizottság titkára ismertette. Elismerő levelet irt a Szakszervezetek Megyei Tanácsa és oklevelet küldött a Kórusok Országos Tanácsa. A kórustagok közül Lecsik József alapító tag Szocialista Kultúráért, Simon Elvira és Takács Gyula Kiváló Munkáért, Balázs János és Lóránt Éva SZOT Oklevél, Gulás István, Kósi István és Dömötör Ilona kórusvezető Csány Emlékplakett kitüntetésben részesült. A Kóta-jelvényt Lecsik József, Hosszú Ferenc és Újvári Lászlóné huszonöt éves kórustagságáért, Cseke Erzsébet, Dömötör Ilona, Pék József, Simon Judit és Takács Gyula húszéves kórus tagságáért kapta, többen a tagok közül pénzjutalmat vettek át Tótmátyás Lajos A kórus s Jubileumi hangversenyen Karácsonyi játékok külföldre és külföldről Bővül a szocialista országok együttműködése a játékkereskedelemben, s ez gazdagítja a boltok karácsonyi választékát is. Az idén a tavalyinál mintegy ötven százalékkal több játékot exportál a Konsumex Külkereskedelmi Vállalat a környező szocialista országokba; az elmúlt néhány hét során egyre sűrűbben indultak a szállítmányok, hogy a magyar játékok még időben a külföldi üzletekbe érkezhessenek. Nagyobb mennyiségű bűvös kockát szállít a cég Csehszlovákiába, Lengyelországba és a Szovjetunióba, összesen mintegy két és fél millió darabot exportál e három országba, ebből a Szovjetunióba majd,nem kétmillió kocka jut. A Politoys Ipari Szövetkezet másiktermékét, a bűvös kígyót elsősorban Bulgáriába és Csehszlovákiába küldik. Emellett jelentősebb mennyiséget exportálnak a Videoton Varikon golyós játékából, a lemezárugyár varázsgömbjéből és a Politoys mágneses társasjátékaiból. A környező szocialista országokból jelentős mennyiségű játék érkezik. Ennek eredményeként egyes cikkekből karácsonyig lényegesen javul a kínálat a hazai üzletekben. Az NDK-ból játékvasutak, alkatrészek, sínek, kocsik, transzformátorok érkeznek. Csehszlovákiából, Bulgáriából szőrméből készült állatfigurákat importálnak. Az idén a hazai játékboltokban különböző babákból lényegesen javul az ellátás. Ebben az esztendőben először Romániából és Bulgáriából is hoznak be alvó- és játékbabákat. ZALAI HÍRLAP ft hét"/!/maiOBftPDi OSZTRÁK TÉVÉFILM ★★★★ Az osztrák és a magyar televízió nem igen merít egymás műsorábó. Egy-egy közös produkció még csak előfordul néha. Mondjuk egy olyan zenés est, mint amilyen a Kálmánévforduló alkalmával készült s amelyet az osztrák televízióban már láttunk, de a magyar televízióban — meglehetősen érdemtelenül — ehettek karácsonyra. De az talán még a szökőévnél is ritkább, hogy egymás műhelyében készült tévéfilmet vagy tévéjátékot mutatnak be. Bizonyos, hogy ennek meg van a maga racionális oka. Az tudniillik, hogy az osztrákok számára akár csak gazdasági megfontolásból is könynyebb és egyszerűbb a német nyelvterületen készült tévéműsorokból választani, mi pedig — ha már mindenképpen szinkronizálni kell — nyilván a nagyobb piacok ajánlatából merítünk. Ez az a bűvös kör amiből — úgy tűnik — nincs kiút. Pedig a kivételes alkalmak, amikor egy-egy eredeti osztrák tévéjátékot látunk a magyar tévé képernyőjén, arra indítanak, hogy sajnálkozzunk ezen. S okunk van rá, ha azt hisszük, hogy az osztrák tévénéző sem érez másként egyegy hébe-hóba látott magyar tévéfilm indíttatására. Mindezt A császár vidéken című tévéfilm magyarországi bemutatása alkalmával mondjuk el. A filmszatíra haladó és bátor történelemszemléletét dicsérjük. Igazolta, hogy az osztrákok is hajlandók szembenézni nemzeti múltjukkal, s ezenközben nemcsak nosztalgiáik vannak az egykor volt Habsburg-birodalom iránt, de azt is látják, hogy ez a birodalom valóban a népek börtöne volt, ahol a nyomort, a kiszolgáltatottságot, a szociális elmaradottságot a nacionalista uszítás tetézte. A háború, az összeomlás felé sodródó birodalomban, a joválisan mosolygó császár képe alatt kiéhezett farkasokként marcangolják egymást az alattvalók, az osztrák gazdák és a szlovák krumpliszedő munkások, a krumplis gazdák és a szeszfőzdés, a parasztcsalád fiai, lányai, s legfeljebb a szerbek elleni részeg nemzeti gyűlölködésben találnak némi egységre. A Peter Turrini és Wilhelm Pevny írta és Dieter Bemer rendezte film nemcsak tartalma, hanem szűkszavú, a lényegesre koncentráló előadásmódja miatt is kedvezőbb bánásmódot érdemelt volna a televízió műsorszerkesztőségétől. Félő ugyanis, hogy kedden késő este, a második műsorban kevesebb néző látta, mint amennyit megérdemelt. KÉRDÉSEK, OH! * A televízió némelyik riportját nézve hallgatva eszembe jut a Zalai Világosság egykori főszerkesztője, aki a vasutas egyenruhában a szerkesztőségbe lépő küldöttséget ekként szólította meg: „Mondják, önök vasutasok?” Tudniillik az efféle felesleges, a megkérdezettnek és a nézőnek egyaránt csak bosszankodást okozó kérdések elég gyakoriak manapság. Egyik kedvenc ilyen kérdés a „milyen érzés?" Például: „Milyen érzés önnek X. Y. helyére állni?“Milyen érzés belépni ebbe az új épületbe?" „Milyen érzés együtt dolgozni , Z. rendezővel, (színésszel, operatőrrel stb.)" „Milyen érzés ...” De nem folytatom. Ez az a kérdés, amire nem lehet, azazhogy mindent lehet válaszolni, csak azt sgemt hogy rossz érzés. Mert abban a pillanatban érvényét is vesztené, hiszen azért kérdezik, mert azt akarják, hogy lelkes választ kapjanak. Másik, talán még bosszantóbb kérdéstípus a negatív, nemcsak le-, de bebeszélő irányú. Elsősorban fizikai dolgozók között alkalmazzák. Meghatározott kérdőszava nincs, csak bánya. „Tessék mondani, nem nagyon nehéz ez a munka?" „Miért vállal el az ember ilyen munkát?” Vagy, amiről a héten eszembe jutott: „Ugye, nagyon elfáradt?" A gyakorlott, általában rámenős, lényegretörő kérdéseiről ismert Vajek Jutka kérdezte ezt a bányában, mintegy illusztrációjául annak, hogy az ilyen, jobb esetben riporteri üresjáratot, roszszabb esetben rácsodálkozó idegenkedést mutató kérdések könnyen feltolulnak, ha a riporter nem eléggé készül fel a riportra. Ezúttal a bányászok — nem tudván mit kezdeni a kérdéssel — figyelmen kívül hagyták, s a riporternő előző kérdésére válaszolva ki-ki elmondta hány éve dolgozik a bányászatban. A munka társadalma vagyunk. Ha valahol, akkor nálunk nem illik munkát idegenkedve nézni. Legalább is a tömegkommunikáció részérőL FÉNYES EST — FÉNYESEN ★★★★★ Valóban fényes volt a Fényes-est Azaz fényesre sikerült Fényes Szabolcs szerzői estje, amit a zeneszerző 70-ik születésnapja alkalmából közvetítettek szombaton este. Az érdem elsősorban a zeneszerzőé természetesen, akinek hallatlan dallamgazdagsága így, fél évszázad munkásságát együttesen áttekintve valóban bámulatos. Áradtak a dallamok, amelyek többsége jól ismert, mélyen az ember fülében van, jóllehet elszakadva szerzőiktől egy-egy hangulathoz, egy-egy estéhez, esetleg egy filmélményhez kapcsolódva, mindenesetre önálló életet élve, ahogy ez a slágerekhez illik. S most, ahogy jöttek, elbámulva kapcsoltak össze kedves dallamokat szerzőjükkel: „Nahát, ez is, ez is, az is Fényes...” Az est színvonalas — színes televízión igazán tetszetős — megvalósítása a közreműködők és mindenekelőtt a rendező munkáját dicséri. Már régebben felfigyeltünk rá, hogy a televíziós revü műfaját érzékkel és egyre nagyobb hozzáértéssel műveli Csenterics Ágnes. Időközben megtanult gazdálkodni a szűkös anyagi lehetőségekkel, aminek eredményeként végleg sikerült kiiktatni a szegényszagot a műsoraiból. Neki ehhez külön látványtervezőre sem volt szüksége! Jók voltak a táncok, nagyszerűek az énekesek. Egyedül Szilágyi János lógott ki a műsorból — stílustalanságával. Tudniillik, amíg mindenki a zeneszerzőtől Kellér Dezsőn át Hofi Gézáig szmokingot viselt, ő kockás zakóban, nyakkendő nélkül ült le beszélgetni az ünnepelttel. (Ez pontosan olyan stílustalanság, mint a debreceni színház megnyitása szmokingos tévériporterrel, ünneplőbe öltözött közönséggel és a világos utcai ruhás ünnepi szónokkal) Hári Sándor A közelmúltban tárgyalta a lenti városi tanács végrehajtó bizottsága a Sólyom László Művelődési Központ és Helyőrségi Művelődési Otthon munkáját. Értékelte az eredményeket s rámutatott azokra a teendőkre, amelyek a munka további javításának elengedhetetlen feltételei. Hajgató Ferenc tanácselnökhelyettes a végrehajtó bizottság megállapításait így összegezi: " Alapjában véve elégedett a végrehajtó bizottság és a város lakossága a központ munkájával, ugyanakkor rámutattunk azokra a gondokra, amelyek megoldása tovább javíthatja eredményeiket. Főként az ifjúsági munkában várunk több kezdeményezést az intézmény dolgozóitól. Ezen a téren persze vannak feladatai a tanácsnak, az iskolának s a munkahelyi közösségeknek is. E feladatokat csak együttműködve, közös erőfeszítéssel tudjuk megoldani. Célunk az is, hogy egyes művészeti csoportjaink munkáját olyan színvonalra emeljük, hogy tevékenységükkel országos szinten is reprezentálhassák városunkat, összességében a végrehajtó bizottság úgy értékelte a központ munkáját, hogy az jelentősen hozzájárul politikai céljaink megvalósításához, a lakosság közhangulatának, közérzetének helyes irányban történő alakításához. Eljutni minden rétegbe* A művelődési központ munkája szervezésekor arra törekedett, hogy tevékenysége során eljusson a város legszélesebb rétegeihez. Feladataik jelentősen bővültek és gazdagodtak az együttműködési szerződések révén, amelyeket gazdasági egységekkel, intézményekkel, szervezetekkel kötöttek azzal a céllal, hogy művelődési lehetőséget biztosítsanak minden réteg számára. Ismeretterjesztő munkájuk során elsősorban azokban a témákban rendeztek előadásokat amelyek iránt igény jelentkezett. Az elmúlt években jelentősen megnőtt az érdeklődés a nem hagyományos jellegű ismeretterjesztő munka iránt, mint például a tárlatvezetéssel szervezett kiállításlátogatás, a játszóház, a rendhagyó tanórák. 1978-hoz viszonyítva az ilyen jellegű rendezvények száma is nőtt, s ugyanilyen arányban emelkedett az érdeklődők száma. Akkor a 34 rendezvényen 10 300-an, a múlt évben a 73 ilyen jellegű eseményen több mint 24 ezren vettek részt Növekszik az érdeklődés a ház közhasznú tanfolyamai iránt is, mint a kertbarát, a szabó-varró, a díszítőművész tanfolyam. A művelődési központ feladatkörébe tartozik a nyilvános rendezvények, színházi előadások biztosítása. Kapcsolatban állnak a Népszínházzal, a mostani évadtól a Zalaegerszegi Állandó Színházzal, amelynek előadásaira ifjúsági bérletrendszert is szerveztek. A komolyzene iránt érdeklődők az Országos Filharmónia és a helyi zeneiskola koncertjei, a könnyűzene hívei neves országos tánc- és beat-együttesek vendégszereplései alkalmával jutnak élményhez. Művelődő kisközösségek E feladat ellátása mellett — ezzel egyenrangú, vagy fontosabb — teendője a központnak, hogy helyet, lehetőséget biztosítson azoknak a művelődő kis közösségeknek, amelyek több éves, vagy évtizedes múltra tekintenek vissza a városban. Kiemelkedő munkát végeztek az elmúlt időszakban a ház gyermekszakkörei, természetbarát szakkörük országos pályázaton nyert nagydíjat legutóbb, levelező szakkörüknek szinte valamennyi európai szocialista országban vannak partnerei, a felnőtt klubokban megtalálja helyét a város értelmiségi dolgozóitól a nyugdíjasokig mindenki. A középiskolás klubjaik viszont érdeklődés hiányában beszüntették működésüket, s nem sikerült tartóssá tenni a munkásközösségek klubkeretek közötti foglalkozásait sem. Sárkány János, a művelődési otthon igazgatója ezzel kapcsolatban programot terjesztett a végrehajtó bizottság elé. — Nem az a gondunk, hogy a fiatalok nem jönnek el hozzánk — mondja. — Itt vannak az épületben, csak éppen azt a szervezeti keretet nem tudtuk biztosítani számukra, amelyben együtt dolgozhatnának. Ebből azt a következtetést vontuk le, hogy nekünk kell az iskolába menni, ott megszervezni a klubéletet és segítséget nyújtani megfelelő tartalommal való megtöltéséhez. A másik teendő, hogy azoknak a fiataloknak, akik ide jönnek, „ténferegnek” az előcsarnokban, kellő választékban érdeklődésüknek megfelelő elfoglaltságot kell nyújtanunk. Nehéz, sokrétű feladat ez. Minek tagadnánk. Nálunk is voltak botrányok. A mi büfénk szeszmentes, de érkeztek hozzák is fiatalok ittasan, akik felhasogatták a fotelok bevonatát, összetörték a W. C.kagylót. Nem választhattuk azt az utat, hogy leállítjuk a táncos rendezvényeket Valamennyi közösségünkben napirendre tűztük a témát, s lényegében megszűntek ilyen jellegű gondjaink. A városi tanács végrehajtó bizottságának határozatában külön felhívja a figyelmet arra, hogy az egyes rétegek igényeinek figyelembevételével szervezze munkáját a művelődési központ annak érdekében, hogy ezeknek a közösségeknek a tagjai magasabb szintű általános és szakmai ismeretek szerzésére kapjanak lehetőséget Báni Géza Hatással van a lakosság hangulatára c . A lenti művelődési központ munkájáról tárgyalt a városi tanács vb