Zalai Hírlap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-23 / 275. szám

1982. november 23. A Zalaegerszegi Vegyeskar jubileumi hangversenye Szombaton, a Városi Műve­lődési Központban tartotta ün­nepi koncertjét a Zalaeger­szegi Vegyeskar fennállásának 25. évfordulója alkalmából. Negyedszázados zenei tevé­kenységükért a Művelődés­ügyi Minisztérium a Szocialis­ta Kultúráért kitüntetést ado­mányozta részükre. A Zalaegerszegi Vegyeskart Pungor Antal, megyei ének­szakfelügyelő 1957-ben peda­gógusokból alapította és 1973- ig vezette. Ezután Dömötör Ilona zenetanár lett az együt­tes karnagya és szakmai veze­tője. Fenntartójuk a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa volt. Jelenlegi működtetőjük a Vá­rosi Művelődési Központ, fenntartójuk a városi tanács és a Volán 16. számú Vállalat Működési körülményét te­kintve amatőr együttes, hat­­vanan énekelnek együtt, heti két alkalommal próbálnak, tagjai vállalatok, intézmények dolgostól. Számos alkalommal szerepeltek országos fesztivá­lokon, rendszeresen közremű­ködtek a város és a megye tár­sadalmi ünnepein. Országos minősítésen háromszor arany fokozatot nyertek, 1974-ben fesztiválfokozatot 1978-ban fesztiválfokozatot diplomával, 1981-ben ezt a minősítést meg­véd­ték. Általános kategóriá­ban ez a legmagasabb elisme­rés, melyet kórusok elérhet­nek. Emellett kétszeres Kivá­ló Együttes, kétszer a váro­sunkért Csány László emlék­plakettet kapták meg, a béke­mozgalomban végzett mun­kásságukért az Országos Bé­ketanács oklevelét érdemelték ki. Három alkalommal szere­peltek Jugoszláviában, kétszer Finnországban — jelentős szerepet játszottak a Varkaus és Zalaegerszeg közötti test­vérvárosi kapcsolat létrejötté­ben és ápolásában — egyszer Ausztriában léptek is­el. Műso­rukat a zeneirodalom minden stíluskorszakát felölelő mű­vekből állítják össze. A kórus sikeres működésé­ben meghatározó szerepe van Dömötör Ilona karnagynak Az együttes énektechnikáját átgondoltan fejleszti, a műsor­számokat gondosan választja ki, lelkiismeretesen tartja a próbákat és a fellépéseken magas szintű szakmai tudásá­val részese a produkcióknak. Jubileumi koncertjükre szép programot állított össze és a nagy kedvvel éneklő vegyes­kart jól vezényelte. Mindjárt megfogott a kez­dő szám, Kodály Horatii Car­men című műve (A szép ének­szó múzsájához) lendületes előadásával. Pitoni Laudate Dominuma emelkedett hang­vétele miatt tetszett, Ester­házy Pál Két tétel a Harmo­nia Caelestis kantáta sorozat­ból érdekes színfoltot jelen­tett A szólót Vigh Valéria bensőséges hangulatot keltve énekelte Buktcs Tiborné pon­tos zongrakíséretével A szü­net után először mutatkozott be a Zalaegerszegi Vegyeskar fiataljaiból alakult nyolc tagú kamarakórus. Karnagy nélkül énekelnek, hangzásuk kiegyen­lített és árnyalt, csak tech­nikai képzésük szorul még csiszolásra. Ezután ismét a teljes ve­gyeskar következett Bárdos Himnusz a békéről mély hu­mánumot tartalmazó darabjá­nak költői tolmácsolásával. Szokolay Sándor Keresztury Dezső Hasonlat című versét zenésí­tette meg erre az alka­lomra a kórusnak. A sok mo­duláció miatt nehezen előad­ható kompozíciót tisztán into­­nálták. Kodály Tárót eszik a cigány hatásos és Esti dalának értelemben gazdag előadásá­val fejeződött be a hangver­seny. A vegyeskar tagjai vas­tapssal hagyták el a termet. A koncert után fogadás kö­vetkezett, melyen kitüntetése­ket és jutalmakat adtak át. A Zalaegerszegi Vegyeskar ne­gyedszázados művészi tevé­kenységét méltató levelét a A városi tanács végrehajtó bi­zottsága nevében dr. Oroszy Zoltán, művelődésügyi osztály­­vezető olvasta fel, a Zala­egerszegért emlékplakettet dr. Kustos Lajos tanácselnök adta át, melyet másodszor adomá­nyoztak a kórusnak. A me­gyei párt-vb elismerő levelét Karvalits Ferenc, a megyei pártbizottság titkára ismertet­te. Elismerő levelet irt a Szak­­szervezetek Megyei Tanácsa és oklevelet küldött a Kóru­sok Országos Tanácsa. A kó­rustagok közül Lecsik József alapító tag Szocialista Kultú­ráért, Simon Elvira és Takács Gyula Kiváló Munkáért, Ba­lázs János és Lóránt Éva SZOT Oklevél, Gulás István, Kósi István és Dömötör Ilo­na kórusvezető Csány Emlék­plakett kitüntetésben része­sült. A Kóta-jelvényt Lecsik József, Hosszú Ferenc és Új­vári Lászlóné huszonöt éves kórustagságáért, Cseke Erzsé­bet, Dömötör Ilona, Pék Jó­zsef, Simon Judit és Takács Gyula húszéves kórus tagsá­gáért kapta, többen a tagok közül pénzjutalmat vettek át Tótmátyás Lajos A kórus s Jubileumi hangversenyen Karácsonyi játékok külföldre és külföldről Bővül a szocialista országok együttműködése a játékkeres­kedelemben, s ez gazdagítja a boltok karácsonyi választékát is. Az idén a tavalyinál mint­egy ötven százalékkal több játékot exportál a Konsumex Külkereskedelmi Vállalat a környező szocialista országok­ba; az elmúlt néhány hét so­rán egyre sűrűbben indultak a szállítmányok, hogy a magyar játékok még időben a külföl­di üzletekbe érkezhessenek. Nagyobb mennyiségű bűvös kockát szállít a cég Csehszlo­vákiába, Lengyelországba és a Szovjetunióba, összesen mint­egy két és fél millió darabot exportál e három országba, ebből a Szovjetunióba majd­,­nem kétmillió kocka jut. A Politoys Ipari Szövetkezet másik­­termékét, a bűvös kí­gyót elsősorban Bulgáriába és Csehszlovákiába küldik. Emel­lett jelentősebb mennyiséget exportálnak a Videoton Va­rikon golyós játékából, a le­­mezárugyár varázsgömbjéből és a Politoys mágneses társas­játékaiból. A környező szocialista or­szágokból jelentős mennyisé­gű játék érkezik. Ennek ered­ményeként egyes cikkekből karácsonyig lényegesen javul a kínálat a hazai üzletekben. Az NDK-ból játékvasutak, al­katrészek, sínek, kocsik, transzformátorok érkeznek. Csehszlovákiából, Bulgáriából szőrméből készült állatfigurá­kat importálnak. Az idén a hazai játékboltokban különbö­ző babákból lényegesen javul az ellátás. Ebben az esztendő­ben először Romániából és Bulgáriából is hoznak be al­vó- és játékbabákat. ZALAI HÍRLAP ft hét"/!/maiOBftPDi OSZTRÁK TÉVÉFILM ★★★★ Az osztrák és a magyar televízió nem igen merít egymás műsorábó. Egy-egy közös produkció még csak előfordul né­ha. Mondjuk egy olyan zenés est, mint amilyen a Kálmán­­évforduló alkalmával készült s amelyet az osztrák televízió­ban már láttunk, de a magyar televízióban — meglehetősen érdemtelenül — eh­ettek karácsonyra. De az talán még a szö­kőévnél is ritkább, hogy egymás műhelyében készült tévé­­filmet vagy tévéjátékot mutatnak be. Bizonyos, hogy ennek meg van a maga racionális oka. Az tudniillik, hogy az oszt­rákok számára akár csak gazdasági megfontolásból is köny­­nyebb és egyszerűbb a német nyelvterületen készült tévémű­sorokból választani, mi pedig — ha már mindenképpen szinkronizálni kell — nyilván a nagyobb piacok ajánlatából merítünk. Ez az a bűvös kör amiből — úgy tűnik — nincs kiút. Pedig a kivételes alkalmak, amikor egy-egy eredeti osztrák tévéjátékot látunk a magyar tévé képernyőjén, arra indítanak, hogy sajnálkozzunk ezen. S okunk van rá, ha azt hisszük, hogy az osztrák tévé­néző sem érez másként egy­­egy hébe-hóba látott magyar tévéfilm indíttatására. Mindezt A császár vidéken című tévéfilm magyarországi bemutatása alkalmával mondjuk el. A filmszatíra haladó és bátor történelemszemléletét dicsérjük. Igazolta, hogy az oszt­rákok is hajlandók szembenézni nemzeti múltjukkal, s ezen­közben nemcsak nosztalgiáik vannak az egykor volt Habs­­burg-birodalom iránt, de azt is látják, hogy ez a birodalom valóban a népek börtöne volt, ahol a nyomort, a kiszolgál­tatottságot, a szociális elmaradottságot a nacionalista uszítás tetézte. A háború, az összeomlás felé sodródó birodalomban, a joválisan mosolygó császár képe alatt kiéhezett farkasok­ként marcangolják egymást az alattvalók, az osztrák gazdák és a szlovák krumpliszedő munkások, a krumplis gazdák és a szeszfőzdés, a parasztcsalád fiai, lányai, s legfeljebb a szer­­bek elleni részeg nemzeti gyűlölködésben találnak némi egy­ségre. A Peter Turrini és Wilhelm Pevny írta és Dieter Bemer rendezte film nemcsak tartalma, hanem szűkszavú, a lénye­gesre koncentráló előadásmódja miatt is kedvezőbb bánás­módot érdemelt volna a televízió műsorszerkesztőségétől. Félő ugyanis, hogy kedden késő este, a második műsorban kevesebb néző látta, mint amennyit megérdemelt. KÉRDÉSEK, OH! * A televízió némelyik riportját nézve­ hallgatva eszembe jut a Zalai Világosság egykori főszerkesztője, aki a vasutas egyenruhában a szerkesztőségbe lépő küldöttséget ekként szólította meg: „Mondják, önök vasutasok?” Tudniillik az efféle felesleges, a megkérdezettnek és a nézőnek egyaránt csak bosszankodást okozó kérdések elég gyakoriak manap­ság. Egyik kedvenc ilyen kérdés a „milyen érzés?" Például: „Milyen érzés önnek X. Y. helyére állni?“­­Milyen érzés be­lépni ebbe az új épületbe?" „Milyen érzés együtt dolgozni , Z. rendezővel, (színésszel, operatőrrel stb.)" „Milyen ér­zés ...” De nem folytatom. Ez az a kérdés, amire nem lehet, azazhogy mindent lehet válaszolni, csak azt sgemt hogy rossz érzés. Mert abban a pillanatban érvényét is vesztené, hiszen azért kérdezik, mert azt akarják, hogy lelkes választ kap­janak. Másik, talán még bosszantóbb kérdéstípus a negatív, nem­csak le-, de be­beszélő irányú. Elsősorban fizikai dolgozók között alkalmazzák. Meghatározott kérdőszava nincs, csak b­ánya. „Tessék mondani, nem nagyon nehéz ez a munka?" „Miért vállal el az ember ilyen munkát?” Vagy, amiről a hé­ten eszembe jutott: „Ugye, nagyon elfáradt?" A gyakorlott, általában rámenős, lényegretörő kérdéseiről ismert Vajek Jutka kérdezte ezt a bányában, mintegy illusztrációjául an­nak, hogy az ilyen, jobb esetben riporteri üresjáratot, rosz­­szabb esetben rácsodálkozó idegenkedést mutató kérdések könnyen feltolulnak, ha a riporter nem eléggé készül fel a riportra. Ezúttal a bányászok — nem tudván mit kezdeni a kérdéssel — figyelmen kívül hagyták, s a riporternő előző kérdésére válaszolva ki-ki elmondta hány éve dolgozik a bányászatban. A munka társadalma vagyunk. Ha valahol, akkor nálunk nem illik munkát idegenkedve nézni. Legalább is a tömeg­kommunikáció részérőL FÉNYES EST — FÉNYESEN ★★★★★ Valóban fényes volt a Fényes-est Azaz fényesre sikerült Fényes Szabolcs szerzői estje, amit a zeneszerző 70-ik szüle­tésnapja alkalmából közvetítettek szombaton este. Az ér­dem elsősorban a zeneszerzőé természetesen, akinek hallat­lan dallamgazdagsága így, fél évszázad munkásságát együt­tesen áttekintve valóban bámulatos. Áradtak a dallamok, amelyek többsége jól ismert, mélyen az ember fülében van, jóllehet elszakadva szerzőiktől egy-egy hangulathoz, egy-egy estéhez, esetleg egy filmélményhez kapcsolódva, mindeneset­re önálló életet élve, ahogy ez a slágerekhez illik. S most, ahogy jöttek, elbámulva kapcsoltak össze kedves dallamokat szerzőjükkel: „Nahát, ez is, ez is, az is Fényes...” Az est színvonalas — színes televízión igazán tetszetős — megvalósítása a közreműködők és mindenekelőtt a rendező munkáját dicséri. Már régebben felfigyeltünk rá, hogy a te­levíziós revü műfaját érzékkel és egyre nagyobb hozzáér­téssel műveli Csenterics Ágnes. Időközben megtanult gazdál­kodni a szűkös anyagi lehetőségekkel, aminek eredményeként végleg sikerült kiiktatni a szegényszagot a műsoraiból. Neki ehhez külön látványtervezőre sem volt szüksége! Jók voltak a táncok, nagyszerűek az énekesek. Egyedül Szilágyi János lógott ki a műsorból — stílustalanságával. Tudniillik, amíg mindenki a zeneszerzőtől Kellér Dezsőn át Hofi Gézáig szmo­kingot viselt, ő kockás zakóban, nyakkendő nélkül ült le beszélgetni az ünnepelttel. (Ez pontosan olyan stílustalanság, mint a debreceni színház megnyitása szmokingos tévéripor­terrel, ünneplőbe öltözött közönséggel és a világos utcai ruhás ünnepi szónokkal) Hári Sándor ­ A közelmúltban tárgyalta a lenti városi tanács végrehajtó bizottsága a Sólyom László Művelődési Központ és Helyőr­­ségi Művelődési Otthon munkáját. Értékelte az eredménye­ket s rámutatott azokra a teendőkre, amelyek a munka to­vábbi javításának elengedhetetlen feltételei. Hajgató Ferenc tanácselnökhelyettes a végrehajtó bizottság megállapításait így összegezi: " Alapjában véve elégedett a végrehajtó bizottság és a város lakossága a központ munkájával, ugyanakkor rámu­tattunk azokra a gondokra, amelyek megoldása tovább ja­víthatja eredményeiket. Főként az ifjúsági munkában vá­runk több kezdeményezést az intézmény dolgozóitól. Ezen a téren persze vannak feladatai a tanácsnak, az iskolának s a munkahelyi közösségeknek is. E feladatokat csak együttmű­ködve, közös erőfeszítéssel tudjuk megoldani. Célunk az is, hogy egyes művészeti csoportjaink munkáját olyan színvo­nalra emeljük, hogy tevékenységükkel országos szinten is reprezentálhassák városunkat, összességében a végrehajtó bi­zottság úgy értékelte a központ munkáját, hogy az jelentő­sen hozzájárul politikai céljaink megvalósításához, a lakos­ság közhangulatának, közérzetének helyes irányban történő alakításához. Eljutni minden rétegbe* A művelődési központ mun­kája szervezésekor arra töre­kedett, hogy tevékenysége so­rán eljusson a város legszéle­sebb rétegeihez. Feladataik je­lentősen bővültek és gazda­godtak az együttműködési szerződések révén, amelyeket gazdasági egységekkel, intéz­ményekkel, szervezetekkel kö­töttek azzal a céllal, hogy művelődési lehetőséget bizto­sítsanak minden réteg számá­ra. Ismeretterjesztő munkájuk során elsősorban azokban a témákban rendeztek előadá­sokat amelyek iránt igény je­lentkezett. Az elmúlt években jelentő­sen megnőtt az érdeklődés a nem hagyományos jellegű is­meretterjesztő munka iránt, mint például a tárlatvezetés­sel szervezett kiállításlátoga­tás, a játszóház, a rendhagyó tanórák. 1978-hoz viszonyítva az ilyen jellegű rendezvények száma is nőtt, s ugyanilyen arányban emelkedett az ér­deklődők száma. Akkor a 34 rendezvényen 10 300-an, a múlt évben a 73 ilyen jellegű eseményen több mint 24 ezren vettek részt Növekszik az érdeklődés a ház közhasznú tanfolyamai iránt is, mint a kertbarát, a szabó-varró, a díszítőművész tanfolyam. A művelődési központ fel­adatkörébe tartozik a nyilvá­nos rendezvények, színházi előadások biztosítása. Kapcso­latban állnak a Népszínház­zal, a mostani évadtól a Zala­egerszegi Állandó Színházzal, amelynek előadásaira ifjúsági bérletrendszert is szerveztek. A komolyzene iránt érdeklő­dők az Országos Filharmónia és a helyi zeneiskola koncert­jei, a könnyűzene hívei neves országos tánc- és beat-együt­­tesek vendégszereplései alkal­mával jutnak élményhez. Művelődő kisközösségek E feladat ellátása mellett — ezzel egyenrangú, vagy fon­tosabb — teendője a központ­nak, hogy helyet, lehetőséget biztosítson azoknak a műve­lődő kis közösségeknek, ame­lyek több éves, vagy évtize­des múltra tekintenek vissza a városban. Kiemelkedő mun­kát végeztek az elmúlt idő­szakban a ház gyermeks­zak­­körei, természetbarát szakkö­rük országos pályázaton nyert nagydíjat legutóbb, le­velező szakkörüknek szinte valamennyi európai szocialista országban vannak partnerei, a felnőtt klubokban megtalálja helyét a város értelmiségi dol­gozóitól a nyugdíjasokig min­denki. A középiskolás klubjaik vi­szont érdeklődés hiányában beszüntették működésüket, s nem sikerült tartóssá tenni a munkás­közösségek klubkere­tek közötti foglalkozásait sem. Sárkány János, a művelő­dési otthon igazgatója ezzel kapcsolatban programot ter­jesztett a végrehajtó bizottság elé. — Nem az a gondunk, hogy a fiatalok nem jönnek el hoz­zánk — mondja. — Itt vannak az épületben, csak éppen azt a szervezeti keretet nem tud­tuk biztosítani számukra, amelyben együtt dolgozhatná­nak. Ebből azt a következte­­t­­ést vontuk le, hogy nekünk­­ kell az iskolába menni, ott­­ megszervezni a klubéletet és segítséget nyújtani megfelelő tartalommal való megtöltésé­hez. A másik teendő, hogy azoknak a fiataloknak, akik ide jönnek, „ténferegnek” az elő­csarnokban, kellő választék­ban érdeklődésüknek megfe­lelő elfoglaltságot kell nyúj­tanunk. Nehéz, sokrétű feladat ez. Minek tagadnánk. Nálunk is voltak botrányok. A mi bü­fénk szeszmentes, de érkeztek hozzák is fiatalok ittasan, akik felhasogatták a fotelok be­vonatát, összetörték a W. C.­­kagylót. Nem választhattuk azt az utat, hogy leállítjuk a táncos rendezvényeket Vala­mennyi közösségünkben napi­rendre tűztük a témát, s lé­nyegében megszűntek ilyen jellegű gondjaink. A városi tanács végrehajtó bizottságának határozatában külön felhívja a figyelmet arra, hogy az egyes rétegek igényeinek figyelembevételé­vel szervezze munkáját a mű­velődési központ annak érde­kében, hogy ezeknek a közös­ségeknek a tagjai magasabb szintű általános és szakmai ismeretek szerzésére kapjanak lehetőséget Báni Géza Hatással van a lakosság hangulatára c . A lenti művelődési központ munkájáról tárgyalt a városi tanács vb

Next