Zalai Hírlap, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-04 / 285. szám
982. december 4. ZALAI hiKUP Ismét: Onedin, Kórház a város szélén Új sorosatok a krimik jövőre a képernyőn Bár még a tévés „főszezon” hátra van, hiszen most jön csak a karácsonyi, szilveszteri hajrá — azért már az új, érdekel bennünket — mit hoz a jövő? És mivel a legkönnyebben a tévé filmfőosztályán tájékozódtunk — íme, közreadjuk, amit megtudtunk: — Mindenkit megnyugtathatunk — Onedinék családi bonyodalmai és egyben az angol ipari forradalom históriája újabb tíz részben folytatódik, és azoknak sem kell elkeseredniük, akik kedd esténként a nemrég véget ért csehszlovák produkció, a Kórház a vásros szélén hőseiért aggódnak. A tévé az új esztendőben újabb hét epizódot sugároz. Újabb ismeretségekre is szert tehetünk. Találkozhatunk, a francia zene, egyáltalán az egyetemes operett-történet óriásával, Jacques Offenbachhal, az Orfeusz az alvilágban komponistájával, az életéről forgatott hatrészes filmben. Az irodalom halhatatlanjai közül ezúttal Voltaire-t érte utol a „végzet”, igaz mozgalmas, intrikákkal, fordulatokkal tűzdelt napjai ideális témát kínáltak a francia stáb számára, amely hat estére ígér tartalmas szórakozást. Az olaszok jegyzik Jack London magyarul is megjelent Martin Eden című regényének adaptációját. Sugározzák majd az ugyancsak irodalmi alapanyagra építkező Skarlát betűvel-t is. N. Hawtorne négy folytatásban képernyőre kerülő alkotása a XII. századi puritán . Bostonban játszódik, lényegében egy házasságtörés és a büntetés krónikája. Az ír munkásmozgalom históriájának felvázolását tűzte ki céljául a Strumpet City — Bűnös város című ír tévésorozat, hét részben. A főszereplő régi ismerősünk, Peter O’Toole. Előreláthatólag láthatjuk majd a valóságos sztárparádéval kérkedő, nagy nemzetközi összefogással készült Wagner sorozatot is. A nagy német zeneszerző viszontagságos életét magyar—angol—német—francia összefogással vették fel, olyan színészek közreműködésével, mint Vanersa Radgrave, John Geilgud, Gálffi László és a címszerepben: Richard Burton. A sorozat nyolc epizódból áll. A krimikedvelők ismét találkozhatnak Petrocellivel, Derrick felügyelővel, újabb kalandba invitálják a Tetthely és a Célpont hősei, de új izgulnivaló is akad. A belgáktól vettük A te Claudiád című háromrészes filmet, amelyben egy rejtélyesen eltűnt ifjú hölgyet keresnek ... Agatha Cristie, megannyi „örökzöld” bűnügyi történet kiagyalója, Miért nem hívták Evansot? című könyve a háború előtt nálunk is megjelent. S mivel világszerte javában folyik a krimikirálynő újrafelfedezése, szinte természetes, hogy a tévé sem feledkezik meg róla. Az angolok hatrészes sorozatot forgattak ebből a regényből, amelyet jövőre tekinthetünk meg mi is. Kilenc alkalommal jelentkezik majd az Izgalmas élet című lengyel sorozat, amelynek hőse egy szimpatikus, állandóan úton levő újságíró , aki minduntalan más-más bűnügy kellős közepén találja magát. A BBC-től vásárolt Shakespeare drámák közül ismét láthatunk néhányat. A tervekben az V. Henrik, a Minden jó, ha jó a vége, az Athéni Timon, illetve a Makrancos hölgy legújabb igényes feldolgozása szerepel, az angol színpad legnagyobb sztárjainak közreműködésével. Szombat délutánonként hat alkalommal hozza lázba bizonnyal a fiatalokat, a Maláji tigris című olasz sorozat, amelynek filmváltozata a mozikban is szerepelt. A maláji nemzeti hősről készült izgalmas, kalandos történet mellett ugyancsak mozgalmas történeteket ígér, az Államhatár című szovjet sorozat is. Ez négy epizódot mutat be a határőrség történetéből. A franciák Éjszakai ügyelet című hat folytatásból álló munkája a párizsi éjszakában szolgálatot teljesítő orvosainak történet füzére. Egy második világháborús titkos irattár anyagának megszerzése körüli bonyodalmakról szól az a 13 részes NDK-beli sorozat, amelynek A halál archívuma a OSne. Az életművet bemutató soroZjCLIAJl.UcL11 OUOUllILkU ejöuGcUVcUlként többek között Visconti, René Clair, Nyikita Mihalkov, Yves Montand és Jancsó Miklós leghíresebb filmjeivel találkozhatunk. Vasárnap délutánonként vetítik majd Gsortos Gyula, Bán Frigyes, Szmoktunovszkij és Gina Lollobrigida leghíresebb filmjeit, műsorra tűznek egy válogatást is a csehszlovák vígjáték és szatíra mestereinek munkáiból. Még itt lennének a különböző ismeretterjesztő sorozatok — de ezekről más alkalommal. Nemlaha György Hazai tájakon él Csokonai Debrecenje Debrecen Csokonai Vitéz Mihály városa. Itt született, itt iskolázott, itt kezdett el verselni a magyar irodalom legsokoldalúbb költőegyénisége, hogy azután harminckét éves korára, legtöbbször gyalogosan, végigűzetvén az országon — Pest, • Sárospatak, Pozsony, Komárom, a Somogy megyei Csurgón töltött hoszszabb-rövidebb tartózkodása után 1805. januárjának egyik hideg, havas napján itt hunyja le örökre a szemét. A hálás utókor színházat jelöl a nevével, pirogránit mellszobra díí szíti a középiskola auláját, s közadakozásból a Hatvani utcában magasodik hét méter magas, hetvenöt mázsa súlyú vasgúla síremléke, a Kálvin téren — kissé elmozdítva eredeti helyéről — Izsó Miklós által bronzba álmodott alakja néz el a kollégium fölött.Izsó Borsod megyéből vitetett hat szekér agyagot, és egy bérelt udvaron rakta fel az öntőmintát alig több mint fél év alatt. A hagyomány úgy érzi, hogy a művész cigányokkal tapostatta meg — zeneszó mellett — négy napon át az agyagot. Azt is feljegyezték, hogy a tartóállvány rúdjai a nagy súly alatt megereszkedtek, Izsó aláugrott, hogy felfogja. Állítólag akkor roppant meg a dereka, ami aztán többé nem gyógyult meg. A mintát Münchenben öntötték ki bronzból, a szobrot 1871 októberében avatták fel. A Debrecen című monográfiában ezt olvashatjuk a szoborról: „A Csokonai-szobor nemcsak Debrecen, hanem hazánk egyik legszebb köztéri szobra. Az eredeti mintától, mely légies, sovány, fiatal Csokonait ábrázol, eltér kissé: a szobor teltebb idomokat kapott és kortalanabb arcot örökít meg... A költő baljában lanttal, zsinórdíszes magyar ruhában, dús redőzetű köpenyben áll. Elszánt tekintettel néz át a kollégium felett, amelyről kicsapatása után mindig elfordította fejét, ha arra járt... A szobor, mivel hiteles képünk a költőnkről nem maradt fenn, mára hiteles Csokonai-alakká vált.” A fiatal, a sanyarú sorsú költőfejedelem haláláról csak annyit jegyeztek be az anyakönyvbe, hogy szárazbetegségben eltemettetett, ingyen. Nekrológot Kazinczy írt róla megjósolva halhatatlanságát... Csokonai Vitéz Mihály bronzszobra — Izsó Miklós alkotása. Verem Miklósi Gyerekkori filmtekercs A szem egy furcsa kristály átvetül rajta majd a drávaparti kastély honnét egy tank kihajt Gesztenyvirág-csillár a poros útig ér csörög az ötven fillér hogy fagylalt vagy kenyér S már hozza a komornyik a taplót és kovát mert a film nincs tovább és sötétek a tornyok és alattuk a fák Forog a kacsaláb Benke László: Házunk ablakában Házunk ablakában csonka ágon magányos levelet rezget a szél. Falevél, falevelek roppant lombban is idegenek! Miért csak a hullásban fognátok kezet? * S*éjjen wtafyanul — azé;en emberfia Szil* szavú betűk Egy ismerősömtől hallottam a következő történetet. Munkahelyén néhány éve sürgősen kellett elintézniük egy ügyet, főnökük és vezetőhelyettesük, távollétében. Gépírójuk őt kérte meg a hivatalos irat aláírására, mivel az irodában éppen ő tartózkodott. Habozva, de az ügy fontosságára gondolva megtette. A vezető szó mellé azonban odaírta: — h — értvén: (a vezető) helyett. Munkatársai — miután értesültek a dologról — elkezdték ugratni: vezető állásra törekszik, karrierista. Rosszul esett neki, hiszen sohasem álmodozott vezető beosztásról. ..Ilyett gondot okozhat egy kis betű?” — fejezte be feleletre nem váró, de kissé feszült kérdései a történetet. Ilyen gondot okozhat egy kis betű, ha nem a neki szánt szerepet tölti be. Vagyis: azillető panasza jóllehet jogos, de a fejlemények alakulásában ő sem vétlen. Miért? Lapozzuk föl a h betűnél a Rövidítések könyvét! Ezt látjuk: „h hektó; h hora-óra; h helyettesre)”. Eszerint közkeletű rövidítésként a ponttal együtt írt h utal a helyettesre. A pont nélküli h viszont az átlagos műveltségnek körében nem a helyett névutót helyettesíti. (Némely munkahelyen persze ilyen öszszefüggésben is használják egységesen.) Efféle rövidítésbeli hasonlóságokkal, sőt egybeesésekkel mindnyájan találkozhattunk már. Például a c. egyszer a című, másszor a címzetes szó helyén áll; az l. hol a lap, hol pedig a lásd szót jelöli. A már említett könyv szerint pedig egészen távoli fogalmak is kerülhetnek egymás mellé azonos rövidítésük révén: vh, azaz világháború vagy városi házak; megh., vagyis meghatalmazott, illetőleg meghalt, önmagukban nézve nyilván szűkszavúak ezek a különféle szókat egyféleképpen rövidítő betűk, mert nem mondják meg, melyik jelentésük kerül elő az adott pillanatban. Legtöbbször azonban a szövegöszszefüggés, a nyelvi közeg kiemeli a megfelelő jelentéstartalmat. Visszatérve a bevezető történetre: mit kellett volna tennie hát ismerősünknek? A hivatali nyelvhasználatban elsősorban a terjengős, terpeszkedő kifejezéseket szoktuk kifogásolni. Ügyeljünk azonban a fordítottjára, a túlzott tömörítés veszélyére is. Előrejelzés nélkül ne használjunk egyedi vagy néhány embertől, rétegtől ismert rövidítést szélesebb körben. Az a többletfáradság, amelyet alkalmanként a lerövidíteni szánt kifejezés teljes kiírása igényel, megtérül a közlésfolyamatban. Mert nem okoz félreértést, sértődést, áskálódást, megbántást, azaz nyelvhasználati, egyúttal magatartásbeli zavart az emberi kapcsolatokban. Másfelől persze nemcsak arra illik figyelnünk, hogy ki mit mond, ír, hogyan foglal állást, hanem arra is, hogy miként cselekszik. Ugyanis ha valaki más helyett megtesz valamit, mert szükség van rá, attól nem lesz a helyettese. Csak helyettesíti. Molnár Zoltán Miklós | Az öregasszony felkapaszkodott a kád szélére. Imbolyogva kinyitotta a kisablakot. Lei nézett a kétméteres mélységbe és egy pillanatra visszahőkölt. A könyöke lehorzsolódott, de szerencsésen sikerült a földre huppannia. Hátrabicegett a kert végébe. Ügyet sem vet a macskákra, sebtiben bezárta az ajtót, leporolta a ruháját és elindult. * Az úton úgy bukdácsolt lefelé, mint egy elgurított fekete gyöngy. — Hová igyekszik annyira, Mária néni? — lassított le mellette egy gépkocsi. [ — Az orvoshoz —,szuszogta alig hallható- Jan, mert a nyaka egyre job-ban fájt. — Szálljon be, majd elvit I szem! — Az isten áldja meg, fiam! A férfi kiszállt a kocsiból és besegítette az öregasszonyt. — Mi töörtént magával? ! Az öregasszony csak suttogni tudott. — Baleset. A férfi gázt adott, és az útra összpontosított. Eszébe jutott az anyósa, aki azzal gyötri, hogy őt meg akarják ölni. Minden héten legalább fegyszer. Ilyenkor felhívja az irodájába, hogy jöjjön és csinálja meg az ajtón a zárat, mert be akarnak törni hozzá. Nyitva felejti az ajtót, és amikor észreveszi, pánikba esik, hogy betörő járt nála. Az orvos megmondta. Nem lehet segíteni, sajnos szenilis. Érdekes, Mária néni is lehet vagy nyolcvanéves. Egyedül lakik, de ő biztos nem képzelődik. Igaz, nincs rá ideje, annyit dolgozik. — Mindjárt ott leszünk — vetett egy biztató pillantást a sápadt asszonyra. Az visszabiccentett és lehunyta a szemét. Nem tudom, hogy sikerült kiszabadulnom. Most mit csináljak? Remélem, ha viszszamegyek, kialussza magából ezt a dühöt. Az öregasszony kinyitotta a szemét, de forgott vele az egész kocsi. Úgy érezte, hogy az országút, mint egy szőnyeg, felgöngyölődik a szívére és nincs tovább. Amikor a kocsi hirtelen fékezett, előrebukott, majdnem beverte a fejét a szélvédőbe — Megérkeztünk, Mária néni! — kászálódott ki a kocsiból a vezető. Az öregasszony nem mozdult. Rémülten vette a karjába. Csodálkozott, hogy milyen könnyű. Mint egy szárnyaszegett madár. Vitte egyenesen a rendelőbe. A várakozók döbbenten néztek utána. Az orvos a vérnyomásmérőt babrálta. — Tegye az ágyra! Mi történt? — Rosszul lett Pontosan nem tudom, hogy mi történhetett. Az úton vettem fel, magához sietett — tördelte a kezét a vezető, majd elköszönt és kiment — Nővérke, legyen szíves nézze meg a nénit amíg végzek a beteggel! Az asszisztens megsimogatta az öregasszony márványarcát, megnézte a pulzusát és kigombolta a ruha nyakát — Mária néni! Hát persze! A haját akartam elsimítani a szeméből. Akkor kapott a kezem után, magához rántott és ... Nem tudok nyelni. Mintha kiszakadt volna a nyelvem! — Most hol vagyok? — döccentek halkan a szavai. — Itt a rendelőben. Már jön a doktor úr és megvizsgálja. — Mi történt magával? — tapogatta az asszony véraláfutásos nyakát. — Semmi, csak egy kis baleset. — A karján, az igen. Nővérke, legyen szíves lemosni és bekötözni! Ki fojtogatta magát? Az öregasszony előtt egy zilált fej jelent meg. — Eressz el, fiam! — suttogta, és vékony teste megrándult. Nyöszörgött még valamit, de az orvos nem értette pontosan. — Nővérke! Kérem, hívja fel a rendőrséget és kérjen mentőt! Azonnal be kell vinni a kórházba! Adunk neki egy nyugtatóinjekciót, mert teljesen kimerült. Az öregasszonyt tíz perc múlva elvitte a mentő. A rendőr ott tiblábolt körülöttük, majd a nővértől kérdezte, hogy mi történt. — Az hiszem, betörtek a nénihez. Ott lakik fent a Fenyves utcában. Micsoda lélekjelenléte van! — Egyedül lakik ott? — kérdezte a rendőr, és felírta az adatokat. — Igen. Jól ismerem. Mióta az a fiatal házaspár elköltözött tőle, majdnem minden nap beugrok hozzá. — A nevüket meg tudná mondani? — Azt tudom, hogy a fiatalasszonyt Katinak hívják. — Kár. Mert értesíteni kellene valakit, hogy a kórházba vitték. — Az asszisztens tanácstalanul tárta szét a karjait — Még alszik a néni. Esetleg később jöjjenek — hallotta az öregasszony. — Nem lehet. Azonnal ki kell hallgatnom. A főorvossal már beszéltem, ő beleegyezett. Az öregasszonyban egy pillanatra összekuszálódott minden. Nem merte kinyitni a szemét. Jézusom! A rendőrség? Ki akarja őt hallgatni? Hát mit mondhatna? Baleset. Nem, az nem jó. Ezek nagyon ügyesek. Inkább félreértés. Igen, hát persze. A Kati címét elfelejtettenm, ő meg mérges lett hirtelen haragú amúgy is .. . hogy ez eddig nem jutott eszembe! Szomjúság gyötörte, kénytelen volt kinyitni a szemét. Egy negyven körüli, civil ruhás férfi állt az ágyánál. — Kézit csókolom! Vértes százados vagyok. Hogy tetszik lenni? — Szomjas vagyok. A nyomozó üggyel-bajjal negitatta a begipszelt nyakú öregasszonyt. . — Kénytelen voltam fölkeresni Mária nénit, mert... — Gondolom. — Betörtek a házába. — Nem törtek be. Ki mondta ezt magának? — Szondy doktor úr, a körzeti orvos. — Ő meg honnan vette, amikor én ezt egy szóval sem mondtam neki? A nyomozó megvakarta a fejét, és sehogyse értette ezt a kis öregasszonyt. — Mennyi ■ megtakarított pénze volt? — ötszáz forintom van. Azért spóroltam össze, hogy ha történne velem valami... — Most történt. — Ezt hogy érti? — Elvitték a pénzét. És az egész lakást felforgatták, az öregasszony lehunyta a szemét. Istenem! Bajt bajra tetőz ez a gyerek! — Ki járt tegnap magánál? — Senki. — Miért nem akar nekünk segíteni? Miért titkolódzik? — Nem titkolódzok én. Csak fáradt vagyok. — Mária néni! Értse már meg! Rablás történt magánál, és meg akarták ölni! Meséljen el szépen mindent, ahogy történt! — Baleset volt. — Elfogtuk a tettest. A kocsmában randalírozott. Nem is tagadott semmit. — Mit mondott? — A maga pénze kellett neki. — Ötszáz forint? — Gondolom többre számított. Kérem, meséljen el mindent! Rablógyilkosság történt, ne mentse azt az embert! — Ne mentsem? — Kérem! — Az unokámat ne mentsem?! — suttogta az öregasszony. — Szóval az unokája — vett elő papírt és tollat a nyomozó. Felhajtotta az ágy szélén a takarót és leült. Várta, hogy az öregasszony folytassa. Az, csak feküdt, összeszorított szájjal és a kezét morzsolgatta. Nagy sokára megszólalt. — Tudja, hogy én hány éves vagyok? — Igen. Nyolcvanegy. — Na látja! Az unokám pedig huszonhét. Neki még szüksége lehet a mentségre. Nekem már nem. Ezért mondom: baleset volt. SZŰCS MARIA VMIM:, & mami