Zalai Hírlap, 1983. január (39. évfolyam, 2-25. szám)
1983-01-05 / 3. szám
1983. január 5. FILM Az elnök elrablása avagy amikor üres mozi előtt pereg egy renndráma . Az utóbbi években színre lépett, azaz betört a hagyományos filmgyártó országok mozijaiba egy ismeretlen filmvilág. E táborba a legváltozatosabb fejlettségű országok filmesei tartoznak, közös jegyük viszont, hogy nagy késéssel bár, de rohamléptekkel kívánják megremteni saját filmgyártásukat, sőt— alkalmasint ajapán példa hatására — a nemzetközi filmpiac extraprofitot szülő témáit és pozícióit is növekvő ambícióval rohamozzák. Ennek a filmes „harmadik világnak” immár reprezentáns képviselője a kanadai filmgyártás. Törekvéseikből már ízelítőt kapott a magyar néző is, most Az elnök elrablása című politikai krimivel jelentek meg — filmkivételünk közreműködésével — a hazai mozikban. Ez a film jó példája annak a jelenségnek, amikor egy addig ismeretlen versenytárs a legfejlettebb technológia megvásárlásával konkurrenciát kíván támasztani a piacon. Ha e közgazdasági közhelyet a filmgyártás viszonyaira alkalmazzuk, arról van szó, hogy egy új producer — tőkeerős háttérrel — divatos témával rukkol elő. Ha a politikai krimi kell a piacnak — úgymond —, hát akkor azt csinálunk, minden addigit, túlszárnyalva! Esetünkben George Mendeluk rendező úgy okoskodott, hogy egyenesen az amerikai elnököt raboltatja el a sztoriban holmi szuper-terroristával, s az efféle filmek jól ismert véres kellékeire is rátesz még nem egy, de több lapáttal. Vélve, így azután lesöpör minden vetélytárs-kollégát a színről, azaz a filmvászonról. Csakugyan, nem takarékoskodott sem a képtelen ötletekkel, sem a borzalmakkal. .. A film bevezető képsoraiban gyilkos hajtóvadászatot látunk Dél-Amerika őserdeiben. Roberto, a gerilla függetleníti magát társaitól és sorra leszámol velük, hogy senki sem zavarhassa majd nagy terve, az elnök elrablása megvalósításakor ... Mendeluk a legvéresebb japán szamuráj-filmeket megszégyenítő kegyetlenségeket vonultat fel filmjében, premier plánban ábrázolva többek közt azt a pillanatot, amikor egy véreb elengedi áldozata szétmarcangolt torkát... de ne részletezzük! A folytatás sem sokkal szalonképesebb. Ráadásul az „ördögi gonoszságú forradalmárok” efféle lejáratása révén nemcsak a történet érdekfeszítőbb Mendeluk — és a hasonszőrű filmesek — , logikája szerint, hanem arra is mód nyílik, hogy a polgári rend szupermen-hőseinek felsőbbrendű erkölcsiségére is „ráébressze” nézőit. Csakhogy a közönség mintha nem venné a lapot. Belefáradt a napi tömegkommunikáció valóságos borzalom-dömping■ jébe? Avagy gyanakodva szemléli ezt az újfajta konzumfilm trónkövetelőt, amely — tradíciók nélkül — csak most készül letenni a névjegyét a világ mozijaiban? Nem tudni, melyik feltételezés helytálló s végülis, ám tény, hogy az egerszegi moziban üres széksorok előtt pergett ez a kanadai rémfilm-eldorádó. Az a ritka eset volt, amikor a kritikus örült egy film részvétlenségének. T. A. ZALAI HÍRLAP Üdülési, utazási szokásaink Az utóbbi években a turizmus a Lakosság egyre nagyobb hányadánál a szabad idő tartalmas eltöltésének egyik formájává, az életmód részévé vált. A lakosság 28 százaléka, vagyis mintegy 3 milliónyian használják fel szabadságukat tartós utazásra, több mint 2 millió a rendszeresen víkendezők száma, s csaknem 6 és félmillió azoké, akik kisebb-nagyobb rendszerességgel járnak kirándulni. Mindez a Központi, Statisztikai Hivatal legutóbbi felméréséből tűnik ki, melynek során csaknem 8 ezer család adatait dolgozták fel. A lakosság mintegy 70 százaléka vesz részt a turizmus valamilyen formájában. Évente összesen 115—118 millió napot töltenek ezzel, ami a szabadidő alatt körülbelül 10 százaléka. Az idegenforgalmi mozgás szempontjából a legaktívabbak a szellemi foglalkozásúak, a városlakók, az átlagosnál magasabb jövedelműek, továbbá a 30 év körüli korosztály, valamint azok, akiknek üdülőingatlanuk van. Lényegesen kevesebbet utaznak a mezőgazdasági körzetekben élők, az alacsony jövedelműek és alacsony iskolázottságúak, s ugyancsak kevésbé mozgékonyak a nagycsaládosok. „Elmebajnokság” címmel új vetélkedő műsort indít a Televízió. A januárban kezdődő sorozat első műsorát a TV 1-es stúdiójában rögzítették. Farsangi programok -— 4l újabb jelentős kedvezmények a Pannónia zalai üzletigazgatóságánál Még alig pihenték ki a pannóniások a szilveszteri nagy óév búcsúztatót, máris újabb rendezvényekre készülnek a vállalat zalai üzletházai. Zalaegerszegen a szállodások és vendéglátósok pótszilveszterével, amely most szombaton lesz, kezdetét veszi Zalaegerszegen a farsangi báli szezon. Az immár hagyományosnak számító nagy bálra szinte az ország minden részéből érkeznek vendégek — elsősorban persze szakmabeliek —, hogy részesei legyenek a vendéglátást magas színvonalon reprezentáló összejövetelnek. A bálon fellépnek a Zalaegerszegi Állandó Színház tagjai. A bálok sora egy hétvégén sem szakad meg, a többi között sor kerül a pedagógusok, az alugépgyáriak, az iparosok, az egészségügyiek báljára. Március 7-én nőnapi bált rendeznek, amelyre háromszáz békéscsabai vendéget hoz az Ibusz. Kanizsán, a Centrálban január 15-én lesz a farsangi bálok nyitó rendezvénye, az iparosbál. A népszerű kanizsai szórakozóhely egyébként szintén több bált tart az idén, olyan kuriózum is szerepel például a programban, mint az autósba. A vállalat a szállodáiban rendkívüli kedvezményt biztosít a bálokra érkező vendégeknek. Ilyen alkalmakkor hatvan százalékkal olcsóbban lehet megszállni például az Arany Bárányban. Egyébként január 1-én további újabb kedvezményes ebédeltetést vezetett be a Bárány a vállalati dolgozók és nyugdíjasok részére. A vállalatoknak húszforintos ebédjegyet adnak húsz százalékkal olcsóbban, s ezeket a dolgozók a vállalatok ebédhozzájárulásával csökkentett áron vehetik meg. A jegyeket nem kell lemondani, ha történetesen valamilyen oknál fogva a dolgozó nem tud ebédelni, mert bármikor felhasználhatja, hiszen ez az étkezés az étlapról történik. Az ó-esztendő, rendész-szemrel Mire jó az üvegballon ? — Elitre kikészített anyagok Az elmúlt évet emlegetve az üzemekben ilyenkor a tervteljesítésről, termelési értékről, nyereségről, vagy éppen a takarékosságról esik szó. Ugyanezekben az üzemekben azonban létezik egy ettől gyökeresen különböző nyelvezet is. Hallgassuk csak: a társadalmi és a személyi tulajdon védelme, lopások, ittasság, fegyelmi eljárás... Talán mondani sem kell, ez már az üzemrendészek nyelvezete. — Hogyan látják ők az óesztendőt? Visszakerült a villanymotor A zalaegerszegi Alugépgyárban.Majos József így summázza az elmúlt évet: — A társadalmi tulajdon ellen tízszer, az egyéni tulajdon ellen pedig háromszor követtek el cselekményt. — Sok ez, vagy kevés? — Én úgy mondanám, hogy javult , a helyzet az elmúlt évekhez viszonyítva, a személyi tulajdonnal kapcsolatos vétségekszáma pedig határozottan csökkent. A dolgot megkönnyíti az is, hogy az említett tíz esetből a vállalatnak nem származott kára, így, vagy úgy, de valamennyi megtérült. — Mondana néhány példát? — Az apró-cseprő ügyeken kívül a legnagyobb tétel egy villanymotor volt, de később ez is visszakerült az üzembe. A másik eset abból származott, hogy az egyik dolgozó a táskájában több mint négyezer forintot vitt be a munkahelyére. A pénzt ellopták. A másiknál 450 forint tűnt el, a tettest a helyszínen sikerült elkapni. Elmondta még, arra is volt példa, hogy előre kikészített anyagokat találtak az üzemben, azonban a rendészet jól tudta, hogy ezek nem véletlenül kerültek oda. Sikerült megelőzni az akciót. A tulajdon védelmében sokat köszönhetnek a közös összefogásnak, a kölcsönös beszámoltatásnak, és annak is, hogy jó kapcsolatban vannak a rendőrséggel. A rendészet a körzetessel közös akciókon is részt vett. A szeme állásáról... Az Izzó egerszegi alkatrészgyárában néha kapósnak bizonyul az üvegballon. Horváth János erről a következőket mondja: — Tavaly három ballont loptak, illetve akartak ellopni. Hogy minek kellenek ezek az edények? Ha jól kimossák, akkor szüret táján ugye nagyon jól felhasználhatók. Nos, volt olyan, akit a rendőrség segítségével sikerült elfogni, a másikat meg már bent megakadályoztuk. — És mi jár egy ilyen ballonért? — Hogy mi? Például ötezer forintos bírság, óra,bércsökkentés és fegyelmi. Hát bizony ötezer forintért már egy becsületes hordót is lehet kapni, nem beszélve arról, hogy az órabér levonásból hány ballont lehetne venni ... — Mi a helyzet a személyi tulajdonnal? — Szerencsére ritkák ezek az esetek. Mindössze két pénzlopásra került sor, mindkét elkövető előkerült. Azonnali elbocsájtás lett a vége. Az izzós rendéseknek más gondjaik is vannak. — Elég gyakori az italozás — folytatja Horváth János — van, úgy, hogy a kerítésen is keresztülmásznak ezért, és olyan is, hogy eleve ittasan akarják megkezdeni a munkát. — Mennyi a szondánál a tűrési határ? — A kapunál két ezreléknél már nem engedjük be. Ez érthető, hiszen lehet, hogy egy óra múlva már három ezrelék lenne az eredmény. De vannak olyan visszatérő ismerősök, akiket sokkal könnyebb kiszűrni. — Hogyan? — Látni azt már a szeme állásáról... — 9 — s A társadalom érdeklődésének homlokterébe került napjaink magyar oktatásügye. Ehhez nagymértékben hozzájárultak a közelmúltban a párt Központi Bizottsága oktatáspolitikai állásfoglalása alapján lezajlott nevelőtestületi viták, a lapokban, folyóiratokban megszaporodott nevelési, oktatási információk, elemzések, de az iskolával közvetlen kapcsolatban levő szülői tapasztalatok is. Kétségtelen, hogy az elmúlt tíz évben — az 1972-es oktatáspolitikai párthatározat óta — elévülhetetlen érdemei vannak a pedagógusoknak és azoknak a szülőknek, iskolai szülői munkaközösségeknek, akik idejekorán belátták: a felnövekvő nemzedék nevelésének ügye közös gond, az érettük érzett felelősség is közös. , Különösen jó dolog, hogy a társadalmi megítélés mérlegére tett magyar oktatásügyben, akkor is az eredmények nyomnak nagyobbat a latban, amikor az utóbbi években — mindenki által ismert okok miatt — nem könnyű helyzetet él át az iskola. Számos kistelepülésen kellett tudomásul venni az iskolakörzetesítési döntéseket, amelyekről esetenként bebizonyosodott, hogy túlzott üteműek és nem kellően átgondoltak voltak. Az általános iskola alsó tagozatát elérte a demográfiai hullámhegy, s ez különösen a városokban, a nagyobb településeken jelent elhelyezési gondokat. Az új tantervi megvalósítás során kitűnt, hogy több fontos kérdésben az elhatározások korrekcióra szorulnak, mert sem a pedagógusok, sem a szülők nem tudtak teljesen azonosulni a központi elképzelések valamennyi tartalmi és módszertani követelményével. Az előbbiek belső vívódásaik és vitáik árán, az utóbbiak szemléleti összeütközések közepette jutottak el arra a szintre, ahol ma vannak. Mindehhez társul az ötnapos tanítási hét, amelyet tanulók, szülők, pedagógusok örömmel és bizakodással, de ugyanakkor kételyekkel vegyes aggodalommal is fogadtak. Jó gondok közepette az iskola ma is betölti társadalmi történelmi hivatását. Szerkezete, rendje megfelel a társadalmi, gazdasági berendezkedésünk fejlettségi fokának, a ma iskolája, a ma igényeinek. Hisszük, hogy sokan őszintén szeretnék és lelkesen támogatják a gondolatot. Legyen örömforrás az iskola! Legyen a tanárnak, diáknak, szülőnek egyaránt. Mert nem természetes, hogy idő előtti fáradtság, idegesség, vagy egykedvű pedagógiai cinizmus uralkodjék el nevelőtestületeken, hogy a sokféle közelítési szándék ellenére ne javuljon ütemesebben a családok együttműködési készsége, s ez állandó védekezési reflexet váltson ki az iskolából. Az sem természetes, hogy a tanulók magatartásának romlását, nehezebben kezelhetőségüket pedagógiai istencsapásként fogadjuk el. A pedagógusoknak akkor lesz örömforrás az iskola, ha tiszta alapképletek, világosan megfogalmazott társadalmi igények, átgondolt és kipróbált tantervi követelmények, a sokat emlegetett és várt módszertani szabadság birtokában tud dolgoznii. Méghozzá nyugodt, biztonságot adó pedagógiai légkörben, olyan nevelőtestületben, amelyben a szakmai ambíció, a kollégiális segítés, együttmunkálkodás és őszinteség szolgál alapul a testületi egységhez. Nagyon lényeges eleme az örömet adó pedagógusi munkának az is, hogy tanítványaik — éppen a szülői házzal való szoros együttműködés jegyében — az életkoruknak megfelelő olyan neveltségi szintűek legyenek, amelyek elengedhetetlen feltételei az emberi mércével mért pedagógiai munkának. Nem jó az, hogy a kamaszkodókkal szembeni állandó fegyelmező indulatokban, szüntelen ideges ,fénytelen harcban” őrlődnek fel a legjobb pedagógiai energiák. A tanulóknak — őszintén hisszük — akkor lesz igazán örömforrás az iskola, ha az egyik oldalon maga mögött tudja a nyílt, érzelmekben gazdag családi hátteret, a másikon a jó légkörű osztályközösséget, bizalmat előlegező, munkájt elvégző és a tanulóktól is ezt elváró nevelőt, a tévedés szabadságát is jelentő iskolai munkát. Akkor lesz igazán öröm a gyermek számára az iskola, a személyiséget építő minden tevékenység, ha nem marad érzéketlen az emberi gesztusokra, ha megtanul befogadni, alkalmazkodni, érdeklődését kielégíteni, a nehézségeket legyőzni. A szülőknek is legyen örömforrás az iskola. Ne jelentsen a gyerek vágya és az iskola igénye teljesíthetetlen kívánságlistát sem az év eleji bevásárlások során, sem évközben. Érezze a szülő, hogy az iskola felelős nevelőpartnernek tekinti őt, akit nem kioktatni óhajt feladatairól, hanem akinek társadalmi és emberi tapasztalatára építve, vele szorosan együttműködve, nézeteit egyeztetve készíti fel társadalmi feladataira a felnövekvő generációt. Az összes körülményt, jelenlegi adottságot ismerve mondhatjuk: ha mindenki — tanár, diák, szülő — jobban akarja érezni magát az iskolában és környezetében, akkor az rajta múlik. Legalábbis nagyon sok múlik azon a szemléleten és magatartáson, ahogyan ma az iskola ügyéhez közelítünk, ahogy a nevelőmunkáról vélekedünk, ahogyan az ügyet képviseljük, ahogyan társadalmi szinten és a mindennapok pedagógiai gyakorlatában a ma iskolaügyét megvalósítjuk. Dr. Csermely Tibor Az iskola napjainkban Legyen örömforrás! A zalaegerszegi járásbírósági ítéleteiből Szeptember 25-érn, napközben, pálinkát és bort ivott Tóth László, Püspökladány, a Vörösmarty utca 32. szám alatti lakos, majd Balatongyőr rokon autózott, utasként Tóth Józsefet szállította. Egy lejtős úton lefele haladva gyalogososkat akart kikerülni a kocsival. A manőver azonban rosszul sikerült, letért az útpadkára, ahol fékezett, de elveszítette uralmát a jármű fölött és egy hídon felborult. A baleset során utasa súlyosan, ő maga könynyebben megsérült. A bíróság jogerősen kilenc hónapi, két évre felfüggesztett szabadságvesztésre, és háromezer forint pénzbüntetésre ítélte, valamint két évre eltiltotta a járművezetéstől Tóth Lászlót. Október 30-án, Keszthelyen, s a Felszabadulás úton haladt személygépkocsijával mintegy kilencven kilométeres sebességgel Horváth István Keszthely, Fuvaros utca 11. szám alatti lakos, aki utasként János nevű öccsét szállította. Egy útkereszteződésben a kijelölt és sárga fényjelzéssel megvilágított gyalogátkelőhelynél nem csökkentette a kocsi sebességét, s elütötte a zebrán átkelő gyalogost, aki olyan súlyosan megsérült, hogy a kórházba szállítást követően az életét vesztette. A gépkocsivezető a gyalogos elütése után áttért az út bal oldalára és nekiütközött a vele szemben közlekedő személygépkocsinak. A balesetnél a szabálytalan gépkocsivezető öccse súlyosan, míg ő könnyebben sérült meg A bíróság egy év öt hónapi szabadságvesztésre és két év járművezetéstől eltiltásra ítélte Horváth Istvánt. Az ítélet nem jogerős. • Miután nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott Kovács István, 24 éves, Borsfa, Kossuth utca 65. szám alatti lakos, személygépkocsijával, két barátjával, Húsz Gézával és Gyura Bélával,Nagykanizsára indult, ott több szórakozóhelyet is felkerestek, de ezek már zárva voltak. Kovács István Húsz Géza kérését teljesítve, átengedte neki a kocsi vezetését. Később Kovács újra átvette a kocsi vezetését Húsz Gézától, mivel magát kevésbé érezte ittasnak. Szerencsétlenségükre a kocsi tulajdonosa elaludt a volán mellett, letért az úttest jobb oldalára és egy fának ütközött. A balesetnél Húsz Géza életét vesztette, ,Gyura Béla és a vádlott súlyosan megsérült. A bíróság, nem jogerősen, két év két hónapi börtönre ítélte és hat évre eltiltotta a járművezetéstől Kovács Istvánt