Zalai Hírlap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-01 / 50. szám

­ 1983. március ) ZALAI HÍRLAP Sörösnek lenni.•• Csempézett falú lépcsőház­ban jutunk fel Furák Zoltán üzemvezető irodájába a Nagy­­kanizsai Sörgyárban. Az ajtó elől látni a régi főzőház ha­talmas vörösréz üstjeit, ame­lyekben már csak nagyritkán, a karbantartások idején fő a sörlé. A néhai Király Sörgyár utolsó maradványai is kike­rültek a termelésből. — Ma már a sörgyártás is egészen másként megy, mint néhány évtizede. Ha minden sörre szomjas toroknak adni kívánunk valamit, akkor elen­gedhetetlen, hogy korszerű technológiával termeljünk — mondja a 26 éves üzemvezető. — Persze a folyamat lényegé­ben azonos — maláta készítés, a sörlé kifőzése, erjesztés, ászokolás és fejtés —, de a módszer más. — Hol lehet megtanulni a korszerű sörgyártást? — Én biokémikusnak tanul­tam Prágában, s speciális sör­szakon végeztem. Csehország­ban köztudottan nagy hagyo­mányai vannak a sörfőzésnek, tulajdonképpen a cseh és a né­met mesterektől tanulták a magyarok a szakmát valami­kor is, most is. Szakmunkás­­képzés itthon is van. S, hogy miként dolgozunk, erre csak a főzőüstök, az érlelő kádak mellett, az ászokpince folyosó­in lehet jó választ kapni. Az új főzőház ragyog a tisz­taságtól, s a családiháznyi ezüst színű üstök üvegabla­kain jól látszik a fortyogó sör­lé. A folyamatra egy hatal­mas pult mellől Arany Attila sörfőző ügyel. — Más itt dolgozni, mint a régi helyen. Kellemes a hő­mérséklet, kényelmes a mun­ka. A műszerek mindent meg­mutatnak, hogy mit kell ten­nem. Gombnyomásra nyílnak és csukódnak a szelepek. De ez nem véletlen, hiszen Euró­pa egyik legkorszerűbb beren­dezése ez. — Akkor bizonyára jó sört is tudnak készíteni vele. — Azt a régi főzőházban is lehetett. . . Itt annyival köny­­nyebb a munka, hogy a mű­szerek minden pillanatban pontos információt adnak a főzet állapotáról. A legfonto­sabb, hogy a hőfokokat meg­határozott ideig, pontosan be­tartsuk. Persze van még egy sor feladat. Például itt állítjuk be a sör ballingfokát, ami a cukortartalom pontos belövé­sével történik, de itt kevered­nek össze az alapanyagok, a maláta, a komló, s az adalé­kok, a tengeri- és az árpada­ra. Mivel a sör nagyon érzé­keny a PH-értékekre, egy csa­pon keresztül mintákat ve­szünk az üstükből, s­­ha kell, szerves savak hozzáadásával visszatereljük az 5,3—5,6-os PH-érték közé a főzetet. Az­tán ellenőriznem is kell a töb­biek munkáját, hiszen felelős vagyok azért, amit főzök, fő­zünk. De a kollektíva jó, így nagyon ritkán fordul elő, hogy rosszabbul dolgozik valaki. — Hogyan lett sörös? — Vegyésztechnikus vagyok, s átképeztek sörfőzővé. Az is­kola jó alapot adott az itteni munkához, hiszen javarészt kémiai folyamatok sorozatán keresztül lesz az alkotóele­mekből folyékony kenyér. A főzőházból az ütepítés után egy gondosan tisztított csőrendszeren keresztül jut a sörlé az érlelőbe. A hagyomá­nyos, kádakban történő er­jesztő toronyban is végbemegy a folyamat, amelynek végén a sör már csaknem teljesen el­készül. A jó minőségű söröket azonban mindig a hagyomá­nyos technológiával készítik. Mi is erre vesszük az útunkat. A hatalmas teremben 29 kád 12600 hektó fér beléjük — so­rakozik, nagyobb részt az er­jedő sörlével. Némelyik tete­jén a vastag fehér habot bar­na pettyek tarkázzák, mintha egy hatalmas tál somlói galus­ka lenne ott, nem is folya­dék. — Meglátszik a lehellet. Nincs itt nagy meleg. — Talán tíz fok lehet — válaszol Németh László sörke­zelő. — Hűteni kell a matériát, az erjedés sebességét ezzel le­het befolyásolni. A minőségi söröket alacsonyabb hőfokon, hosszabb ideig érleljük, a Ba­latoni gyorsabban elkészül. De itt van minden kád mellett ez a „lázlap”, rajta, hogy mikor került ide a sörle, hány bal­­lingfokos, mekkora a még ér­lelhető cukortartalom, de a hőfokot is jelöli egy grafikon.­­ Egyébként itt ülepedik le igazán a sörlében úszkáló ke­vés maláta és komló maradék, s az élesztő is. A kiforrás és a tisztulás után aztán irány az ászokpince, a sör ott lesz iga­zán sör. Neki is indulunk, s minden lépcsőfordulónál érezni, ho­gyan csökkent a levegő hőmér­séklete, legalul, a pincében bizony alig van 2 Celsius fok­nál több. Salamon László sör­kezelő a munkaruha alatt pu­lóvert és több trikót hord, s időként felveszi a szőrmel­lényt, a speciális munkaruhát is. O Tt a továbbérletés folyik, de már zárt térben és alacso­nyabb hőmérsékleten. Ezt hív­juk ászokolásnak — mondja. — A hűtés fokozatosan törté­nik, s a szellőző csapokat is csak a második napon zárjuk el, hadd levegőzzön egy kicsit a sör. Innen aztán a készter­mék szűrőbe, s onnan tovább a hordóba, vagy a palackfej­tőbe vándorol, s közben meg­történik a pasztőrözés is. — Miért lett éppen sörös? __Nem azért, mert szeretem ezt az italt. Én inkább a kis­­fröccsre szavazok. Valahogy úgy van ez, hogy az ember ide jön dolgozni, s egyszer csak azt veszi észre, hogy meg­szerette ezt a szakmát, s a szí­ve nem engedné elmenni. Nem véletlen,­ hogy sörös dinasz­tiák alakultak ki. Itt a gyár­ban is van olyan család, ame­lyikből a harmadik, vagy ta­lán már a negyedik nemzedék szolgál a söriparban. Külön­ben is, sörösnek lenni nagy dolog. Ez nem egyszerűen egy szakma a sok közül. Én 68 óta vagyok itt, de azt hiszem, nyugdíjba is innen megyek majd. Meixner Zoltán Az új főzőház irányító pultja. Itt gombnyomásra megy a sör­főzés (Kiss Fere»« felvétele) jobb kilóra venni, mint kenőpénzért... Az Agroép bontójában öreg kasznik, lebontott motorok, s egyéb géphullák... Hát, ezek is megjárták már a hadak útját. Első pillantásra úgy tűnik, hogy az enyészetre ítéltettek. Ám ez csak csalóka látszat. Mert elméletileg valamennyiben ott van az az oly sokat keresett alkatrész, ami még vígan felhasználható va­lamire. A keszthelyi Agroép szövetkezeti vállalkozás bontó­részlege tavaly több mint hárommillió forintos forgalmat bonyolított le. Lehet a dologban fantázia, mert az idén már ennek a duplájára számítanak. Két lengéscsillapító és egy ülés fekszik a mérlegen, a mu­tató százötven kilóra lendül ki. Az ülés rettenetesen rongyos. Vajon mi az ördögöt lehet ez­zel csinálni? Valamit biztos, mert a kuncsaft mosolyog. — Csak be kell kárpitoztat­­ni, aztán kész is. Tudja meny­nyit jártam utána, amíg meg­találtam? Hát, itt van a kutya eltemet­ve." Mert ugye ha egy alkat­részt nagyon-nagyon keresünk, akkor az többnyire nincs. So­kan esküsznek rá, hogy vala­hol biztos létezik. Raktárak mélyén, pult alatt, vagy vala­hol a számítógépes elosztás út­vesztőiben. S lám, itt van egy olyan gépturkáló, ami megle­petéseket tartókat. — Mit keresnek a legjob­ban? — Főleg a Roburokat, illet­ve ezek alkatrészeit — mond­ja. Kása István gépbontó. — És mi nem megy? — A Nysa és a Zuk. Közben terepszemlét tar­tunk egy jócskán lerobbant­­nak tűnő Izs kocsi felett. A gépbontó elmondja, hogy eb­ből többek között a szélvédőt, az ülést, a sebváltót és a fu­tóművet lehet majd értékesí­teni. A többi mehet a MÉH- telepre, illetve az olvasztóba. — Hányan fordulnak meg itt naponta? A gépbontók számolgatnak. Délelőtt szabályos diliház volt, most csendesebb a műhely. Azt mondják, hogy olyan negyven —ötven fős átlagot lehet szá­mítani. — Csak zalaiak? Nevetnek. — Dehogy. Voltak már itt Kecskemétről és Miskolcról is. A miskolciak például 130 ezer forintos tétellel távoztak. Tud­ja mennyi alkatrészt jelent ez? Rengeteget. Egyre nagyobb ke­letje van ennek a boltnak. — Mi benn a legnagyobb vonzerő? Kósa István erről a követke­zőket mondja: — Azt hiszem még mindig olcsóbb az ország másik végé­ből ideutazni és itt kilóra meg­venni az alkatrészt, mint má­sutt vastag kenőpénzért hoz­zájutni .. . Lehet benne valami. De va­jon hogyan született meg a bontó létrehozásának ötlete? Horváth Ferenc telepvezető: — Manapság ez divatos do­log, meg hasznos is. A bontó másfél éve működik, hasonló nincs Zalában. Remélem hasz­nos segítője lesz majd az it­teni vállalatoknak és szövetke­zeteknek. Mi ezekből a gépek­ből kibányászunk mindent, azaz még használható, s ha kell felújítjuk. A kisfődarabok, ge­nerátorok, rásegítők, dinamók, sebváltók mindig kellenek. Csak az megy a kohóba, amit végképp nem tudunk felhasz­nálni. A behozott anyagért persze valamivel többet fize­tünk, mint a hí­­H. — Magánosok is bejöhet­nek? — Természetesen. Jönnek is, főleg a barkácsolók. Mond­juk, talál négy kereket, kész a kézikocsi. Megvesz két hidat, és csinál egy kistraktort... — Előnyt élvez itt valaki? — Nézze, ha valaki nekünk sokat szállít, akkor nyilván fi­gyelembe vesszük az igényeit, ha vásárolni akar. Elmondja még, hogy ezzel korántsincs vége a boltnak, hiszen az úgynevezett haszon­gépjárművek eladásával is foglalkoznak. Ha valamelyik cég úgy határoz, hogy csök­kenti a gépparkját, akkor be­hozhatja ide a masinát, s az itteni telepen bizományosan eladják. Most is legalább hat panorámás busz vár gazdára. — Bejött maguknak ez a bolt? — Be —­vágja rá a telep­vezető, — s a véleményem sze­rint egyre jobban be fog jön­ni. Rövidesen megkezdjük a gumifutózást is, a futózott gu­mi köztudottan keresett cikk. Természetesen garanciával dol­gozunk. Ez a nominál egy év, a fődaraboknál pedig hat hó­nap, vagy tízezer kilométer. Az az elvünk, ha valaki a szívét kéri a dolgoknak, akkor azt is kapja. Saép e*»--l­es~ ^ f ­ FEJLŐDÉSÜNK, társadalmi vívmányaink és kedvező élet­­körülményeink megtartásának -gyarapításának alapvető fel­tétele , gazdasági helyzetünk, s benne mindennapi munkánk milyensége. Ezért is kísérte fo­kozott érdeklődés a közelmúlt­ban megyeszerte lezajlott gaz­daságpolitikai pártnapokat, ré­tegtalálkozókat kommunisták és pártonkívüliek körében egy­aránt. Úgy is mondhatnánk, hogy e nyilvános fórumokon mindnyájunkat naponta és kö­zelről érintő, közös dolgaink­ról volt szó, s folyt igen sok helyen érdekes,értelmes esz­mecsere. A megnövekedett kí­váncsiságnak, a jelenlevők nagy számának és aktivitása­­i­nak volt azonban egy nem el­hanyagolható formai — de a tartalmasságot jelentősen elő­segítő­­— oka is. Történetesen az, hogy — szakítva a hagyo­mányokkal — e rendezvények jóval több, mint fele nem nagy létszámú és heterogén hallga­tóság előtt, hanem rétegek, szakmák szerinti csoportokban, sőt nem ritkán szűkebb mun­kahelyi és brigádközösségek­ben zajlottak le. Az sem volt mellékes tényezője a sikernek, hogy az esetek döntő többségé­ben olyan gazdasági, pártszer­vezeti vezetők, tisztségviselők vezették az eszmecseréket, akik értő módon világították meg az országos, megyei és helyi viszonyok, eredmények és gon­dok, tennivalók közötti össze­függéseket. Nemkülönben a pártnapok eredményességét szolgálta, hogy azoknak csak­nem a felén jelen voltak, s véleményükkel, válaszaikkal a jobb eligazodást segítették a felsőbb párt-, állami és tö­megszervezeti vezetők. De nézzük, mi minden fog­lalkoztatta a pártnapok — megyénk minden rétegét, fel­nőtt és ifjúsági korosztályát magában foglaló — résztvevői­nek sokezres táborát? MINDENEKELŐTT KI KELL EMELNI, hogy az előadók, vi­tavezetők nyíltságával, az álta­luk megjelölt helyzetképpel és követelményekkel egy „hul­lámhosszon” volt a felszólalók legnagyobb része — méghoz­zá nem szűkölködve a céltu­datos, építő kritikával. A leg­többen a jobb munka és szer­vezés, a még tervszerűbb, kö­vetkezetesebb gazdasági veze­tés-irányítás, valamint a kor követelményeinek és a nyúj­tott teljesítményeknek mégin­­kább megfelelő érdekeltségi, elismerési rendszer mellett törtek lándzsát. Elismerésre méltó érettség­ről tanúskodott azoknak a vé­leményeknek a sora, amelyek szerint nemcsak idejétmúlt, hanem veszélyes is minden gondunkat csak a kedvezőtlen külgazdasági viszonyokra há­rítani. Annál célravezetőbb egy-egy termelő-gazdálkodó üzem, vagy intézmény gyern­­géit, mulasztásait, s méginkább anyagi, szakmai-szellemi és szervezeti tartalékait feltérké­pezve — cselekedni. E belső tartalékok megteremtése, sür­getése mellett sokan felvetet­ték az üzemek közötti terme­lési és szállítási együttműkö­dés kihasználatlan lehetősé­geit, azokat a veszteségeket, amelyeket olcsó alkatrészek hiánya okoz, mert nagytelje­sítményű gépek állnak emiatt. Nem kerülte el a figyelmet, hogy a tényleges ipari szakem­berigényt még nem mindenütt mérik fel időben és ez beisko­lázási, továbbképzési­ zavarok­hoz, végül a kvalifikált szak­emberek hiányához vezet. EGYÉRTELMŰ ugyan a dif­ferenciált bérezésre való tö­rekvés, de — főként a buda­pesti irányítású üzemekben — ezzel ellentétesnek találják az anyavállalatoknál alkalmazott kiemelt bérezést. Hasonlóan helytelenítik a tröszti szintű ,,nagy kalapból” történő nye­reségelosztást. A pártnapok, találkozók felszólalóinak több­sége úgy véli, hogy a személy­­szállítási díjak túlzott növelé­se hármas kárt okoz: elsősor­ban a bejárókat sújtja, csök­kent a személyszállítás ki­használtsága, s végül a lakó-­­ helyektől távolabb eső szőlők, kisgazdaságok művelése gaz­daságtalanná válik. Nemcsak a falun élők, dol­gozók vetették fel: fokozott fejlesztés szükséges egyes me­zőgazdasági termékek export­­képességének megtartása, el­érése érdekében. Ezzel össze­függésben — sokak szerint — jobban meg kellene vizsgálni, mit mennyiért termelnek az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. A községi felszóla­lók aggasztónak tartják az utóbbi években biztatóan fej­lődő baromfinevelés ráfizeté­ses voltát és intézkedéseket várnak a szarvasmarha tartás árpozícióinak javítására is. Érettséget tükröz az életszín­vonal megítélésével kapcso­latban az a többségi vélemény, miszerint rosszabb ne legyen, de keményen meg kell dolgoz­ni azért, hogy ezt a jövőben is kimondhassuk. A párt- és ál­lami vezetés ide vonatkozó cél­jait, törekvéseit szinte minde­nütt elismeréssel nyugtázták és támogatják. Részkérdésekben viszont már szintén nem ma­radtak el a jogos bírálatok, ja­vaslatok. Például, hogy a mun­kakezdő fiatalok és a hátrá­nyos helyzetbe került idős em­berek fokozottabb megbecsü­lést, támogatást illetnek. El­lentmondásos helyzet, hogy a hitelek kiterjesztése növeli az építkezési kedvet, ugyanakkor a családiház építéshez alig le­het kisméretű téglát kapni. Sok helyen felhívták a figyel­met, hogy a még mindig nem kielégítő kereskedelmi szerve­zés, áruterítés következtében sok kenyér és tej megy ve­szendőbe. A kisebb községek lakói szerint még az alapellá­tás is hiányos, nem beszélve arról, hogy amíg a baromfi­ipar eladási gondokkal küzd, családok ezrei nem jutnak vá­gott baromfihoz. Javaslatnak is felfogható kritika: miért nincsenek legalább a nagyköz­ségekben is szezonális kedvez­ményes áru­vásárok? TALÁN AZ EDDIGIEK IS megvilágítják: tartalmukban sokoldalúak, hangvételükben nyíltak és közös dolgainkért nemcsak aggódóak voltak, ha­nem a tenniakarást is kifeje­zésre juttatták a közel egy hó­napon át tartó nyilvános párt­napok. S, hogy zömük a tava­lyinál is jobban sikerült de­mokratikus fórummá válha­tott, abban — a bevezetőül em­lített, a tényezők mellett — a házigazda pártszervezetek és az előadók gondos rákészülé­­sének is komoly szerep jutott. Az elhangzott észrevételek, kritikák — nem ritkán önkri­tikák — nemcsak a jelennek, hanem a jövőnek is szóló meg­szívlelendő tanulságokkal jár­nak. Sokféle intézkedésre, s mindnyájunkat összefogottabb közös cselekvésre , mindenek előtt a termelő, alkotó munka minőségének fokozott becsülé­sére kell, hogy sarkalljanak. L. J. Eszmecserék közös dolgainkról ■Ml Ilii Ilin !■■■■ ■Will ill ....................................■1111111IMMMI I Mill« UH m ii ■■lmIMIM Ml IU I IIIIIHB Komámasszony — hol a boltunk? Egerszegi üzlet­keringő Van aki még most is nyom­ja az ajtaját, azt vélve, hogy ott találja az Állami Biztosító járási fiókját. Nagy dolog a megszokás. Karácsony előtt ajándékbolt ütött sátrat a biz­tosító volt, Kossuth utcai iro­dája helyén, aztán a közel­múltban a Szabadság téri elektrika rendezkedett be fa­lai között — úgymond — vég­leg. Az utóbbit régi helyén még most is sokan keresik. Hiába, mert egy hete még mé­teráru boltot találtak a vil­lanyvezetéket keresők, ma pe­dig hintalovat vehetnek ugyan­ott. Ugyanis a Kossuth utcai játékbolt költözött másfél, két hónapra a Széchenyi utcai boltba. A vándorlás oka többrétű. A Marx téri méteráru bolt átalakítása, önkiválasztóvá történő átépítése miatt volt átmeneti „lakó” — péntektől a régi helyén árusít. A Kossuth utcai játékboltra igazán ráfért már a tatarozás, hisz régi ke­reskedők sem emlékeznek rá, mikor történt ott felújítás, mely ezúttal azzal is jár — húsvét után nyit — hogy ez is önkiszolgáló lesz. A megürülő „fregoli” bolt átmenetileg üres lesz, ha csak valami alkalmi vásárt nem rendeznek benne az iparcik­­kesek. Az elképzelés megvaló­sítása ugyanis jelentős válto­­tzásokat okoz majd a városköz­, pontban. A városi-járási OTP várhatóan a tavasszal költö­zik ki a műemlék épületbe. Akkor az irodát a volt elekt­­rikával összenyitva ez ad majd helyet az Arany Bárány üzlet­háznak. Hosszabb távon — át­menetileg. Mert a végleges Bárány-bolt a csipkeház foly­tatásában épülő lakóház föld­szintjén kap helyet — majd. Mi lesz a jelenlegi helyén? Ha a Pannónia „zsebe” is úgy akarja, akkor egy elegáns sö­röző. Ez is — majd. Egy éven belül új helyre költözik a jelenleg Rákóczi — Sallai utcák sarkán álló ház­tartási bolt is. Nem messzire, csak a mellette, mögötte épü­lő garzon­ház földszintjére. Ugyanitt kap helyet a válla­lat oktatási kabinetje. Többen hiányolják, elsősor­ban a kórházba látogatóként üres kézzel érkezők — „majd a Csányi téri boltban veszek valamit” — az ottani bolt be­zárását. A 300—400 méteres körzetben megtalálható élel­miszer­boltok miatt ennek alig 100 ezer forintos volt a havi forgalma. Helyén — mint írtuk — mezőgazdasági szak­bolt nyílik. S hogy a betegek­hez igyekvők se érkezzenek üres kézzel, a látogatási idő tartalmára meghosszabbítják a kórházi élelmiszer árusító bert nyitvatartását­ ­.

Next