Zalai Hírlap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-20 / 222. szám
IMS. Mepteliber M. Gyermekek Világnapja Az emberiség felelőssége A „legveszélyesebb ellenség" a fertőzése® hasmenés — a fejlődő országokban évente többször is megtámadja a gyermekeket — ugyancsak 5 millió életet követel A nagy folyadékveszteség, a kiszáradás gyorsan végez a rosszul táplált kicsinyekkel. Hihetetlenül nagy jelentőségű „felfedezés”: egyszerű cukros-sós oldat segítségével gyermekek milliói menthetők meg. Az olcsó, mondhatni mindenki számára elérhető gyógymód ismertetése folyik világszerte. Ijesztően növekedett a harmadik világban a tejpor, a tápszerek elterjedésével a csecsemőhalandóság. Az anyatej természetes védettséget ad, 5—10-szer több csecsemő hal meg élete első hat hónapjában azok közül akik nem anyatejem nevelkedtek. A szoptatás propagálásával, a helyes táplálkozásra neveléssel is elősegíthető, hogy kevesebb kis deszkakoporsó kerüljön a földbe. Az UNICEF egészségügyi programjának a mérete néhány adattal illusztrálható: 107 országban működik e területen, 286 ezer egészségügyi dolgozó kiképzését segítette elő, 43 ezer egészségügyi központnak biztosított felszerelést, berendezést Ha a távoli falvakban, például a szülésznő jól felszerelt bábatáskát, biciklit és továbbképzést kap az UNICEF-től, boldogabbá válnak az asszonyok. A tiszta ivóvízért, a fiatal nők írástudásáért, higiéniai neveléséért, a városi nyomornegyedekben élő gyermekek emberibb életkörülményeiért és sok egyébért más nemzetközi szervezetekkel együttműködve világméretű küzdelmet folytat az UNICEF. A „kútavatás” a víz évtizedében korunk új ünnepe Megkapó látvány egy fekete-afrikai, isten háta mögötti településen a vízsugár felcsillanásának örvendő gyermekek örömtől sugárzó arca Selina Arafel és a gyermekei a mozambiki Itanda faluban ritkán mosdottak. Selina napi öt és fél órát töltött vízhordással! A közeli kút megváltoztatta életét. Szárazság az afrikai éhségövezetben. . . Földrengés, földcsuszamlás Peruban... Háború Libanonban, Csádban... Oly sok nélkülöző, szenvedő gyermek részére kell gyors, életmentő segítséget nyújtani. A világszervezet „rendkívüli segélyprogramja” e célt szolgálja, 42 katasztrófa sújtotta ország gyermekei részesültek benne. A jövőre nézve reális célokat jelölt meg James P. Grant, az UNICEF főigazgatója: a csecsemőhalandóság csökkentését, az átlagéletkor emelését, s minden gyermeknek lehetőséget nyújtani legalább négy osztály elvégzésére. Hogy mennyibe kerül e „minimális program”? Kevesebb összegből érhető el, mint amennyit a fejlett országok egy évben alkoholra, italra költenek. Szeptember 20-a a Gyermekek Világnapja, az UNICEF az emberiség felelősségére, lelkiismeretére emlékeztet Szilágyi (•* 1300 millió gyermek mostoha sorsán kíván javítani az UNICEF, az ENSZ gyermeksegélyezési Alapja. Ez az egyetlen ENSZ szerv, amelyik meghatározott korcsoporttal, a IS éven aluliakkal foglalkozik. Az emberiség egyharmada gyermek! Életmentés — ez a legsürgetőbb feladat. Tavaly 125 millió gyermek született, közülük 17 millióan nem érik meg az 5. születésnapjukat.. A gyermekkor az élet legszebb, leggondtalanabb szakasza. Már akinek megadatik ez. Százmilliók számára az élet kezdete is küzdelemmel, szenvedéssel teli. A legszegényebb országok nincstelenségét nehéz érzékeltetni: a nyomorúságos kunyhók, a csont és bőrré soványodott emberkék, a munkában elcsigázott 8—10 éves gyermekek, a baksisért kezüket nyújtó kicsinyek, a tracomás, a leprás, a testi fogyatékos fiatalok szívszorító képei villantják fel előttünk, hogy a XX. század végén ilyen körülmények között kell tengődnie az új generáció jelentős részének. Naponta 40 ezer gyermek hal meg rosszultápláltság és fertőzések következtében — olvassuk az UNICEF évi jelentésében. „... az 1970-es évekig a szegény országokban a gyermekhalandóság a felére csökkent. Az elmúlt években a fejlődés megállt. Sok gyermek életfeltételei a fejlődő országokban romlani kezdtek, mivel szüleik talpa alól kicsúszott a gazdasági talaj” — állapította meg a világszervezet főtitkára. Riasztó a helyzet És az előrejelzések szerint az ezredfordulóig nem lesznek jobbak a kilátások. A gazdasági válság a fejlődő országokra is rendkívül kedvezőtlenül hatott A fejlődés stagnál, csökkent a jövedelem — különösen a szegényeké, — a kormányok kevesebbet fordítanak szociália Célokra, az egészségügy, az oktatás, az ivóvízellátás javítására kidolgozott ígéretes programokat korlátozták, vagy leállították. A segítség, amelyet a fejlett ipari országok nyújtottak, a recesszió miatt erősen csökkent. Sri Lankában a lakosság egynegyede a nyomorszint alatt él. Angolában krónikusan rossz a gyermekek táplálkozási helyzete, különösen azokon a helyeken, ahol harcok folynak. Equador nyolc millió lakosából 3 milliót sújt a növekvő szegénység. Brazíliában kisfiúk milliói elhagyott utcagyerekké váltak... E néhány kiragadott tény és adat is jelzi: az emberiség gondjai nem csökkentek. A körülmények világszerte nehezebbé váltak. Az UNICEF kiutat keres, a gyermekek létproblémái nem „napolhatók el", ezeket a recesszió ellenére is most kell csökkenteni. A világszervezet hároméves programja a korlátozott anyagi eszközök ellenére hatékony, kezdeményezései (egészségügyi, táplálkozási, oktatási, szervezési stb.) mozgósítóak. Óriási a feladat: 115 fejlődő országban várnak hathatós segítséget az UNICEF-től. Sok pénz 410 millió dollár, de nagyon kevés ahhoz, hogy Afrikában, Ázsiában, Közép- és Dél-Amerikában a legégetőbb bajok orvosolhatók legyenek. Ennyi 1983-ban a gyermeksegélyezési szervezet anyagi alapja. Ez mindössze 0,3 százaléka annak az öszszegnek, amelyet a világ országai 1983-ban katonai kiadásra fordítanak. A fegyverkezésre elpazarolt pénz egy töredéke elég lenne ahhoz, hogy minden gyermek jóllakhasson, önfeledten játszhasson, iskolába járhasson... A gyermekhalandóság felére csökkentése (napi 40 ezerről 20 ezerre 1990-ig) nemes célkitűzés. Az UNICEF ennek eléréséért viszonylag olcsó és hatékony intézkedéseket kezdeményezett Csak 5 dollárba kerül gyermekenként, hogy a legveszélyesebb gyermekbetegségek ellen — kanyaró, diftéria szamárköhögés, gyermekparalízis, tetanusz, tébécé — védve legyenek. Ha nem oltják be őket, ennek az „ára” évi 5 millió gyermek pusztulása, és további 5 millió gyermek nyomorékká válása. Egyetlen UNICEF üdvözlőlap árából két gyermek számára lehet kanyaró elleni oltóanyagot biztosítani. A fejlődő országokban élő gyermekek 10 százaléka részesül csak védőoltásban, a világszervezet ezt egyetemessé kívánja tenni. Csak az UNICEF, nemzetközi segítség mentheti meg őket. ALAI HÍRLAP ,Kemenes *83** Munkásőrgyakorlat Vas megyében Az elmúlt héten pénteken és szombaton tartották Vas megyében a „Kemenes ’83” elnevezésű országos parancsnoki szemlegyakorlatot. A vasi munkásőrök lől és harcászati gyakorlaton, amelyen részt vettek a társ fegyveres erők és szervezetek egyes alakulatai, illetve a környező megyék kijelölt munkásőr alegységei — mutatták be felkészültségüket. Mint azt Borbély Sándor, a Munkásőrség országos parancsnoka hangsúlyozta, a gyakorlat célja volt, felmérni, milyen a munkásőrség politikai, szakmai felkészültsége, meggyőződni arról, hogy komplikált körülmények között végre tudják-e hajtani a célul tűzött feladatokat, illetve felmérni a parancsnoki munka színvonalát. A munkásőr állomány megjelenése kiemelkedő, 95 százalékos volt a gyakorlaton. A többnapos gyakorlat szombati eseményeire meghívták mindazokat, akik valamilyen formában kapcsolatban vannak a munkásőrséggel, így megszemlélhették a gyakorlat egyes mozzanatait a sajtó munkatársai is. Szombatra virradó éjszaka gyökeresen megváltozott az időjárás, a pénteki napsütést megpoet hideg szél és szakadó eső váltotta fel, így a feladatokat igen nehéz terepen kellett végrehajtaniuk a munkásőröknek. Szombaton reggel a program a sótonyi modern, elektromos lőtéren lövészeti bemutatóval kezdődött, itt láthattuk, milyen mesterien kezelik a munkásőrök a nagy tűzerejű kézirpervereket. Ugyanitt mutatták be a veervédelmi sugármentesítést is. A lőgyakorlatok után látványos harcászati bemutató következett. Diverzáns ejtőernyősöket dobtak le egy mezőre, akiket a riadóztatott munkásőr alegységeknek el kellett fogniuk. A csapdából néhány diverzánsnak sikerült kitörni, üldözésükben részt vettek a szalai, pontosabban a kanizsai munkásőrök is. Az üldözés először erdőkön, mezőkön, majd lakott helyeken folyt. Végül sikerült egy romos épületcsoportnál bekeríteni az „ellenséget”,a menekülők is munkásőrök voltak), s látványos tűzharcban elfogni, illetve ártalmatlanná tenni. A látványosságról a munkásőrség parancsnoki iskolájának pirotechnikusai gondoskodtak. A gyakorlat végén Borbély Sándortól azt kérdeztük, hogyan teljesítették feladatukat a zalai résztvevők. Az országos parancsnok a következőket mondta: — Előfordulhat olyan helyzet, amikor egy-egy területen a rendelkezésre álló erőknek nem sikerül végrehajtani a megoldandó feladatokat. Ilyenkor szükség van a segítség máshonnan történő vezénylésre is. A munkásőr egységek nem elkülönült szervezetek. A különböző egységek egymást segítve, egymással szorosan együttműködve képesek végrehajtani a feladatokat. Most a többi között a zalaiaknak is , volt teendőjük ezen a gyakorlaton. A zalai munkásőrök fegyelmezetten, kimagaslóan hajtották végre a rájuk bízottaikat. Egyébként a zalaiakról igen nagy elismeréssel szólhatok, becsületes, jól dolgozó emberek. Jövőre Zalában lesz egy országos jelentőségű gyakorlat, természetesen azon egészen más természetű feladatokat kell megoldandók. A gyakorlat a Sárvári Cukorgyár előtti téren rendezett parancsnoki értékeléssel, s a munkásőrök díszelgésével záródott. Borbély Sándor a ""a"-p-totot kiválóra értékelte, s a résztvevőket, szervezőket, parancsnokokat és közreműködőket országos parancsnoki dicséretben részesítette. G. L A diverzánsok elfogásának pillanata s A RÓKA SOKADIK BŐRE ★* A téma örökzöld. Zárj össze válságos helyzetben embereket, s úgy játszhatsz velük, ahogy akarsz. Némi maliciéval úgy is mondhatjuk, hogy ez az a róka, amelyről annyi bőrt lehet lehúzni, amennyit csak nem szégyellünk. S az Ég és föld között című amerikai tévéfilm Adrian Spies nevű írója és George Fenady nevű rendezője — mint az ábra mutatta a héten — egyáltalán nem tekinthetők szégyellőseknek. Talán csak a keret megválasztásában mutattak valami újszerűt — legalábbis számomra azt —, de ami magát a történetet illeti azt a téma sokszáz eddigi irodalmi, filmes és drámai feldolgozásából csippentgették ki. Az ég és föld között megakadt felvonóban összezárt emberek lelepleződése, avagy felértékelődése, a megmentésükre indított akciók kudarca, a végül is bekövetkezett megmenekülésük így hát a gyakorlott néző számára előreláthatóan, mintegy tervszerűen, úgyszólván menetrendszerűen zajlott le. Természetesen ekként előrelátható volt az is, hogy az aljas fegyvergyárosok ügynökeinek gaz ármánykodását az amerikai kormány fegyveres és bátor emberének villámszerű agyműködése, következtetőképessége és tettrekészsége megakadályozza, de hát azt mégis csak eredeti izgalomfokozó motívumnak ismerhettük el, hogy a felvonóba zárt emberek életét nemcsak az elemek, hanem emberek is veszélyeztetik. Jóllehet sokat bosszankodtam tehát amíg az irgalmatlanul hosszú, kereken három óra húsz perces vetítési idejű film hősei lelki életet éltek, s bombasztikus közhelyeket, vagy indokolatlan fordulatokat idéztek fel előéletükből, maga a történet s a végkifejlet mégis izgatott annyira, hogy a képernyő előtt tartson. Ez a vég, persze, felért egy cserbenhagyással! Nem tudtam meg ugyanis, hogy mi lett az amerikai kormány és a gaz fegyvergyárosok perének vége, sőt teljes kétségben maradtam afelől is, vajon Pault, mint koronatanút ha eddig is csak alig, ezután hogyan sikerül majd megvédeni a fegyvergyárosok bosszújától? De aztán vigasztalódtam. Elvégre csak nem fogok azon izgulni, hogy sikerül-e az amerikai kormánynak ezután jó minőségű fegyvert kapnia a fegyvergyárakból... A RÉGI BAGYA JOBBAN TETSZETT ★★★ „Doszta propaganda, ha vaj muzik” — mondhatta a tévénéző a régi viccel, amíg Bágya András Hűség a melódiához című szerzői estjének bevezetőjében Czigány György beszélgetését hallgatta a szerzővel. S valóban, a kitűnő zenei szerkesztő a maga jellegzetes, kenetteljes stílusában megfogalmazott kérdéseivel olyan hosszadalmasnak tűnt, hogy türelmetlenséget váltott ki a nézőből: hagyjuk már a beszédet, gyerünk a lényeggel, a zenével. A türelmetlenség pedig ártott magának a műsornak is, hiszen óhatatlanul visszaverődött belőle valami a beszélgető partnerre, a főszereplőre, Bágya Andrásra, számos egykori népszerű sláger szerzőjére, illetve mai munkásságára. Ebből adott ugyanis ízelítőt az összeállítás, amelyet az invenciózus és hasonló műsorokban megnyerő nagyvonalúságot mutató Csenterics Ágnes rendezett, kellően extrém helyszínekkel és látványosan. Most aztán amikor visszaidézem — illetve nem tudom viszszaidézni — Bágya újabb dallamait, kételkedek is objektivitásomban. Talán csak azért nem éreztem ki ezekből sem dallamgazdagságot, sem melódikusságot, szóval semmi bágyait, s azért éreztem beléjük innen-onnan ismert dallamfutamokat, mert a beszélgetéssel rosszul hangoltak?! Mindenesetre a magam részéről maradok a régi Bágyánál. Megáll az idő ... (?) FÜLBEVALÓ SZEMNEK IS ★★★ Szeretném remélni, hogy a kenetes stílus, amelyet a zene körül a televízió idézett szakmaserkesztője meghonosított, a fiatal munkatársakra nem lesz kötelező. Ezért figyeltem oda jobban vasárnap délelőtt Ránki Júlia Fülbevaló című új műsorára, amely „Egy óra azoknak, akik szeretik a zenét” nézőcsalogató alcímet viseli. Nos, a kedves, mosolygószemű fiatal hölgy még nem mérgeződött meg gyógyíthatatlanul ettől a stílustól, de modorában, mondatszerkesztésében azért felismerhetőek már a fertőzés jelei. Bizonyos azonban, ha többet beszélget olyan zenei nagyságokkal, mint például Kocsis Zoltán, idejében kigyógyul. Megtanulja tőlük ugyanis, hogy zenei témában is lehet egyszerű, hétköznapi mondatokkal lényegretörően beszélni, s ez még nem árt a zene nimbuszának. Különben a Fülbevaló, ami természetesen annyit jelent, mint fülbe való — tehát inkább rádióba, semmint televízióba szánt műsor címe — emiatt nem okozott csalódást. Volt látvány is. Például az Omega együttes egy száma a tavalyi sportcsarnoki koncertről. Nem tudom azonban, hogy ennek bemutatásához miért citálták be az együttest az Intercontinentál szállóba, kobakkalapban és aktatáskával. Ott ugyanis más nem történt, mint leültették őket Egy — se füle, se farka — kérdésre minden tagnak egyetlen mondatnyi (szónyi) választ kellett adnia. Azzal jelenésük végetért. Jött a film a sportcsarnoki koncertről. .. Talán csak a megjelenésért tudtak honoráriumot fizetni? KELL-E SZÉPSÉGVERSENY? * A hétből tudom, hogy hazánk ismét nagyot lépett előre, hogy utolérje a „művelt” Nyugatot. Megrendezték ugyanis újabb korunk első országos szépségversenyét. Ezen — bizonyítékaként gyengébb nemünk korlátokat nem ismerő vállalkozókedvének — állítólag nem kevesebb mint kilencszázan indultak. A verseny — mint várható volt — nem a legszabályosabb körülmények között zajlottak le. Ezt egy csorbafogú tinédzser — mellesleg a délegyházai nudista strandon már versenyt nyert szépség — szóvá is tette. A hétben, némileg haszontalannak ítélve, bár korántsem megbánva, hogy részt vett a versenyen, s ennek folyományaként — vagy jutalmaként? — meztelenre vetkőzött egy hajókiránduláson a kapitány kamerája előtt. Nem vitás, hölgyeink jelentékeny részében vulkánszerűen feltörő igény van arra, hogy teljesen megmutassák: — Nem alábbvalóak Nyugat lányainál! Nos, ha ez így van, a televízió jobban teszi, ha a jövőben felkarolja, semmint ha „kicikizi” ezt az igyekezetét. Legalább akkor a nézők is látnak belőle valamit Hári Sándor Gyermekháború filmen Riasztó, az idősebb nemzedékek számára különösen rossz emlékű események fogadták az utóbbi napokban a fővárosi Jósika utca környékének lakóit: robbanások, fegyverek zaja, egyenruhák, meggyötört külsejű emberek csapatai. A második világháborút idéző jeleneteket külföldi filmesek kamerái rögzítették. A budapesti helyszíneken a Gyermekháború című amerikai filmet forgatják. A film egy 15 éves lengyel fiú életrajza alapján készült, aki a varsói gettóban élte át a második világháborút. A főhős valóságos személy, Jack Eisner néven ma Amerikában él. A történet középpontjában a hősies gettólázadás áll. A film rendezője Moshe Mizrahi francia művész, az Előttem az élet című nagysikerű alkotás rendezője