Zalai Hírlap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-20 / 222. szám

IMS. Mepteliber M. Gyermekek Világnapja Az emberiség felelőssége A „legveszélyesebb ellenség" a fertőzése® hasmenés — a fejlődő országokban évente többször is megtámadja a gyermekeket — ugyancsak 5 millió életet követel A nagy folyadékveszteség, a kiszára­dás gyorsan végez a rosszul táplált kicsinyekkel. Hihetet­lenül nagy jelentőségű „felfe­dezés”: egyszerű cukros-sós oldat segítségével gyermekek milliói menthetők meg. Az olcsó, mondhatni mindenki számára elérhető gyógymód ismertetése folyik világszerte. Ijesztően növekedett a har­madik világban a tejpor, a tápszerek elterjedésével a cse­csemőhalandóság. Az anyatej természetes védettséget ad, 5—10-szer több csecsemő hal meg élete első hat hónapjában azok közül akik nem anyate­­jem nevelkedtek. A szoptatás propagálásával, a helyes táp­lálkozásra neveléssel is előse­gíthető, hogy kevesebb kis deszkakoporsó kerüljön a földbe. Az UNICEF egészség­ügyi programjának a mérete néhány adattal illusztrálható: 107 országban működik e te­rületen, 286 ezer egészségügyi dolgozó kiképzését segítette elő, 43 ezer egészségügyi köz­pontnak biztosított felszere­lést, berendezést Ha a távoli falvakban, például a szülésznő jól felszerelt bábatáskát, bi­ciklit és továbbképzést kap az UNICEF-től, boldogabbá vál­nak az asszonyok. A tiszta ivóvízért, a fiatal nők írástudásáért, higiéniai neveléséért, a városi nyomor­­negyedekben élő gyermekek emberibb életkörülményeiért és sok egyébért más nemzet­közi szervezetekkel együttmű­ködve világméretű küzdelmet folytat az UNICEF. A „kút­­avatás” a víz évtizedében ko­runk új ünnepe Megkapó lát­vány egy fekete-afrikai, isten háta mögötti településen a vízsugár felcsillanásának ör­vendő gyermekek örömtől su­gárzó arca Selina Arafel és a gyermekei a mozambiki Itan­­da faluban ritkán mosdottak. Selina napi öt és fél órát töl­tött vízhordással! A közeli kút megváltoztatta életét. Szárazság az afrikai éhség­övezetben. . . Földrengés, föld­csuszamlás Peruban... Hábo­rú Libanonban, Csádban... Oly sok nélkülöző, szenvedő gyermek részére kell gyors, életmentő segítséget nyújtani. A világszervezet „rendkívüli segélyprogramja” e célt szol­gálja, 42 katasztrófa sújtotta ország gyermekei részesültek benne. A jövőre nézve reális célo­kat jelölt meg James P. Grant, az UNICEF főigazgatója: a csecsemőhalandóság csökken­tését, az átlagéletkor emelését, s minden gyermeknek lehető­séget nyújtani legalább négy osztály elvégzésére. Hogy mennyibe kerül e „minimális program”? Kevesebb összeg­ből érhető el, mint amennyit a fejlett országok egy évben al­koholra, italra költenek. Szeptember 20-a a Gyerme­kek Világnapja, az UNICEF az emberiség felelősségére, lel­kiismeretére emlékeztet Szilágyi (•* 1300 millió gyermek mosto­ha sorsán kíván javítani az UNICEF, az ENSZ gyermek­­segélyezési Alapja. Ez az egyetlen ENSZ szerv, amelyik meghatározott korcsoporttal, a IS éven aluliakkal foglalkozik. Az emberiség egyharmada gyermek! Életmentés — ez a legsürgetőbb feladat. Tavaly 125 millió gyermek született, közülük 17 millióan nem érik meg az 5. születésnapjukat.. A gyermekkor az élet leg­szebb, leggondtalanabb szaka­sza. Már akinek megadatik ez. Százmilliók számára az élet kezdete is küzdelemmel, szen­vedéssel teli. A legszegényebb országok nincstelenségét nehéz érzékeltetni: a nyomorúságos kunyhók, a csont és bőrré so­­ványodott emberkék, a mun­kában elcsigázott 8—10 éves gyermekek, a baksisért kezü­ket nyújtó kicsinyek, a traco­­más, a leprás, a testi fogyaté­kos fiatalok szívszorító képei villantják fel előttünk, hogy a XX. század végén ilyen körül­mények között kell tengődnie az új generáció jelentős részé­nek. Naponta 40 ezer gyermek hal meg rosszultápláltság és fertőzések következtében — olvassuk az UNICEF évi je­lentésében. „... az 1970-es évekig a szegény országokban a gyermekhalandóság a felére csökkent. Az elmúlt években a fejlődés megállt. Sok gyer­mek életfeltételei a fejlődő or­szágokban romlani kezdtek, mivel szüleik talpa alól kicsú­szott a gazdasági talaj” — ál­lapította meg a világszervezet főtitkára. Riasztó a helyzet És az elő­rejelzések szerint az ezredfor­dulóig nem lesznek jobbak a kilátások. A gazdasági válság a fejlődő országokra is rend­kívül kedvezőtlenül hatott A fejlődés stagnál, csökkent a jövedelem — különösen a sze­gényeké, — a kormányok ke­vesebbet fordítanak szociália Célokra, az egészségügy, az ok­tatás, az ivóvízellátás javítá­sára kidolgozott ígéretes prog­ramokat korlátozták, vagy le­állították. A segítség, amelyet a fejlett ipari országok nyúj­tottak, a recesszió miatt erő­sen csökkent. Sri Lankában a lakosság egynegyede a nyomorszint alatt él. Angolában króniku­san rossz a gyermekek táplál­kozási helyzete, különösen azokon a helyeken, ahol har­cok folynak. Equador nyolc millió lakosából 3 milliót sújt a növekvő szegénység. Brazí­liában kisfiúk milliói elha­gyott utcagyerekké váltak... E néhány kiragadott tény és adat is jelzi: az emberiség gondjai nem csökkentek. A körülmények világszerte nehezebbé váltak. Az UNICEF kiutat keres, a gyermekek lét­problémái nem „napolhatók el", ezeket a recesszió ellenére is most kell csökkenteni. A vi­lágszervezet hároméves prog­ramja a korlátozott anyagi eszközök ellenére hatékony, kezdeményezései (egészség­­ügyi, táplálkozási, oktatási, szervezési stb.) mozgósítóak. Óriási a feladat: 115 fejlődő országban várnak hathatós se­gítséget az UNICEF-től. Sok pénz 410 millió dollár, de nagyon kevés ahhoz, hogy Afrikában, Ázsiában, Közép- és Dél-Amerikában a legége­tőbb bajok orvosolhatók le­gyenek. Ennyi 1983-ban a gyermeksegélyezési szervezet anyagi alapja. Ez mindössze 0,3 százaléka annak az ösz­­szegnek, amelyet a világ or­szágai 1983-ban katonai ki­adásra fordítanak. A fegyver­kezésre el­pa­zarolt pénz egy töredéke elég lenne ahhoz, hogy minden gyermek jóllak­hasson, önfeledten játszhas­son, iskolába járhasson... A gyermekhalandóság felére csökkentése (napi 40 ezerről 20 ezerre 1990-ig) nemes cél­kitűzés. Az UNICEF ennek eléréséért viszonylag olcsó és hatékony intézkedéseket kez­deményezett Csak 5 dollárba kerül gyermekenként, hogy a legveszélyesebb gyermekbe­tegségek ellen — kanyaró, diftéria szamárköhögés, gyer­­mekparalízis, tetanusz, tébécé — védve legyenek. Ha nem oltják be őket, ennek az „ára” évi 5 millió gyermek pusztu­lása, és további 5 millió gyer­mek nyomorékká válása. Egyetlen UNICEF üdvözlőlap árából két gyermek számára lehet kanyaró elleni oltóanya­got biztosítani. A fejlődő or­szágokban élő gyermekek 10 százaléka részesül csak védő­oltásban, a világszervezet ezt egyetemessé kívánja tenni. Csak az UNICEF, nemzetközi segítség mentheti meg őket. ALAI HÍRLAP ,Kemenes *83** Munkásőrgyakorlat Vas megyében Az elmúlt héten pénteken és szombaton tartották Vas me­gyében a „Kemenes ’83” elne­vezésű országos parancsnoki szemlegyakorlatot. A vasi munkásőrök lől és harcászati gyakorlaton­­, amelyen részt vettek a társ fegyveres erők és szervezetek egyes alakulatai, illetve a környező megyék ki­jelölt munkásőr alegységei — mutatták be felkészültségüket. Mint azt Borbély Sándor, a Munkásőrség országos parancs­noka hangsúlyozta, a gyakor­lat célja volt, felmérni, milyen a munkásőrség politikai, szak­mai felkészültsége, meggyő­ződni arról, hogy komplikált körülmények között végre tudják-e hajtani a célul tűzött feladatokat, illetve felmérni a parancsnoki munka színvona­lát. A munkásőr állomány megjelenése kiemelkedő, 95 százalékos volt a gyakorlaton. A többnapos gyakorlat szombati eseményeire meghív­ták mindazokat, akik valami­lyen formában kapcsolatban vannak a munkásőrséggel, így megszemlélhették a gyakorlat egyes mozzanatait a sajtó mun­katársai is. Szombatra virradó éjszaka gyökeresen megváltozott az időjárás, a pénteki napsütést megpoet hideg szél és szakadó eső váltotta fel, így a feladato­kat igen nehéz terepen kellett végrehajtaniuk a munkásőrök­nek. Szombaton reggel a prog­ram a sótonyi modern, elekt­romos lőtéren lövészeti bemu­tatóval kezdődött, itt láthat­tuk, milyen mesterien kezelik a munkásőrök a nagy tűzerejű kézirpervereket. Ugyanitt mu­tatták be a veervédelmi su­gármentesítést is. A­­ lőgyakorlatok után látvá­nyos harcászati bemutató kö­vetkezett. Diverzáns ejtőer­­nyősöket dobtak le egy mező­re, akiket a riadóztatott mun­kásőr alegységeknek el kellett fogniuk. A csapdából néhány diverzánsnak sikerült kitörni, üldözésükben részt vettek a s­zalai, pontosabban a kanizsai­­ munkásőrök is. Az üldözés elő­ször erdőkön, mezőkön, majd­­ lakott helyeken folyt. Végül sikerült egy romos épületcso­portnál bekeríteni az „ellensé­get”,­­a menekülők is munkás­­­­őrök voltak), s látványos tűz­harcban elfogni, illetve ártal­matlanná tenni. A látványos­ságról a munkásőrség parancs­noki iskolájának pirotechniku­sai gondoskodtak. A gyakorlat végén Borbély Sándortól azt kérdeztük, ho­gyan teljesítették feladatukat a zalai résztvevők. Az országos parancsnok a következőket mondta: — Előfordulhat olyan hely­zet, amikor egy-egy területen a rendelkezésre álló erőknek nem sikerül végrehajtani a megoldandó feladatokat. Ilyen­kor szükség van a segítség máshonnan történő vezénylés­re is. A munkásőr egységek nem elkülönült szervezetek. A különböző egységek egymást segítve, egymással szorosan együttműködve képesek vég­­­­rehajtani a feladatokat. Most a többi között a zalaiaknak is , volt teendőjük ezen a gyakor­­­­laton. A zalai munkásőrök fe­­­­gyelmezetten, kimagaslóan hajtották végre a rájuk bízot­­­­taikat. Egyébként a zalaiakról igen nagy elismeréssel szólha­tok, becsületes, jól dolgozó emberek. Jövőre Zalában lesz egy országos jelentőségű gya­korlat, természetesen azon egészen más természetű fel­adatokat kell megoldandók. A gyakorlat a Sárvári Cu­korgyár előtti téren rendezett parancsnoki értékeléssel, s a munkásőrök díszelgésével zá­ródott. Borbély Sándor a ""a"-p-to­­tot kiválóra értékelte, s a résztvevőket, szervezőket, pa­rancsnokokat és közreműkö­dőket országos parancsnoki di­cséretben részesítette. G­. L A diverzánsok elfogásának pillanata s A RÓKA SOKADIK BŐRE ★* A téma örökzöld. Zárj össze válságos helyzetben embere­ket, s úgy játszhatsz velük, ahogy akarsz. Némi maliciéval úgy is mondhatjuk, hogy ez az a róka, amelyről annyi bőrt lehet lehúzni, amennyit csak nem szégyellünk. S az Ég és föld között című amerikai tévéfilm Adrian Spies nevű író­ja és George Fenady nevű rendezője — mint az ábra mu­tatta a héten — egyáltalán nem tekinthetők szégyellősek­­nek. Talán csak a keret megválasztásában mutattak valami újszerűt — legalábbis számomra azt —, de ami magát a történetet illeti azt a téma sokszáz eddigi irodalmi, filmes és drámai feldolgozásából csippentgették ki. Az ég és föld között megakadt felvonóban összezárt emberek lelepleződé­se, avagy felértékelődése, a megmentésükre indított akciók kudarca, a végül is bekövetkezett megmenekülésük így hát a gyakorlott néző számára előreláthatóan, mintegy tervsze­rűen, úgyszólván menetrendszerűen zajlott le. Természete­sen ekként előrelátható volt az is, hogy az aljas fegyver­­gyárosok ügynökeinek gaz ármánykodását az amerikai kor­mány fegyveres és bátor emberének villámszerű agyműkö­dése, következtetőképessége és tettrekészsége megakadályoz­za, de hát azt mégis csak eredeti izgalomfokozó motívum­nak ismerhettük el, hogy a felvonóba zárt emberek életét nemcsak az elemek, hanem emberek is veszélyeztetik. Jóllehet sokat bosszankodtam tehát amíg az irgalmatlanul hosszú, kereken három óra húsz perces vetítési idejű film hősei lelki életet éltek, s bombasztikus közhelyeket, vagy indokolatlan fordulatokat idéztek fel előéletükből, maga a történet s a végkifejlet mégis izgatott annyira, hogy a kép­ernyő előtt tartson. Ez a vég, persze, felért egy cserbenha­­gyással! Nem tudtam meg ugyanis, hogy mi lett az ameri­kai kormány és a gaz fegyvergyárosok perének vége, sőt teljes kétségben maradtam afelől is, vajon Pault, mint ko­ronatanút ha eddig is csak alig, ezután hogyan sikerül majd megvédeni a fegyvergyárosok bosszújától? De aztán vi­gasztalódtam. Elvégre csak nem fogok azon izgulni, hogy sikerül-e az amerikai kormánynak ezután jó minőségű fegy­vert kapnia a fegyvergyárakból... A RÉGI BAGYA JOBBAN TETSZETT ★★★ „Doszta propaganda, ha vaj muzik” — mondhatta a tévé­néző a régi viccel, amíg Bágya András Hűség a melódiához című szerzői estjének bevezetőjében Czigány György be­szélgetését hallgatta a szerzővel. S valóban, a kitűnő zenei szerkesztő a maga jellegzetes, kenetteljes stílusában meg­fogalmazott kérdéseivel olyan hosszadalmasnak tűnt, hogy türelmetlenséget váltott ki a nézőből: hagyjuk már a beszé­det, gyerünk a lényeggel, a zenével. A türelmetlenség pedig ártott magának a műsornak is, hiszen óhatatlanul visszave­rődött belőle valami a beszélgető partnerre, a főszereplőre, Bágya Andrásra, számos egykori népszerű sláger szerzőjé­re, illetve mai munkásságára. Ebből adott ugyanis ízelítőt az összeállítás, amelyet az invenciózus és hasonló műsorok­ban megnyerő nagyvonalúságot mutató Csenterics Ágnes rendezett, kellően extrém helyszínekkel és látványosan. Most aztán amikor visszaidézem — illetve nem tudom visz­­szaidézni — Bágya újabb dallamait, kételkedek is objekti­vitásomban. Talán csak azért nem éreztem ki ezekből sem dallamgazdagságot, sem melódikusságot, szóval semmi bá­­gyait, s azért éreztem beléjük innen-onnan ismert dallam­futamokat, mert a beszélgetéssel rosszul hangoltak?! Mindenesetre a magam részéről maradok a régi Bágyá­­nál. Megáll az idő ... (?) FÜLBEVALÓ SZEMNEK IS ★★★ Szeretném re­­mélni, hogy a kenetes stílus, amelyet a zene körül a televízió idézett szakmaserk­esztője meghonosított, a fiatal munkatársakra nem lesz kötelező. Ezért figyeltem oda jobban vasárnap délelőtt Ránki Júlia Fülbevaló című új műsorára, amely „Egy óra azoknak, akik szeretik a zenét” nézőcsalogató alcímet viseli. Nos, a kedves, mosolygószemű fiatal hölgy még nem mérgeződött meg gyógyíthatatlanul ettől a stílustól, de modorában, mondatszerkesztésében azért felismerhetőek már a fertőzés jelei. Bizonyos azonban, ha többet beszélget olyan zenei nagyságokkal, mint például Kocsis Zoltán, idejében kigyógyul. Megtanulja tőlük ugyan­is, hogy zenei témában is lehet egyszerű, hétköznapi mon­datokkal lényegretörően beszélni, s ez még nem árt a zene nimbuszának. Különben a Fülbevaló, ami természetesen annyit jelent, mint fülbe való — tehát inkább rádióba, semmint televí­zióba szánt műsor címe — emiatt nem okozott csalódást. Volt látvány is. Például az Omega együttes egy száma a ta­valyi sportcsarnoki koncertről. Nem tudom azonban, hogy ennek bemutatásához miért citálták be az együttest az In­­tercontinentál szállóba, kobakkalapban és aktatáskával. Ott ugyanis más nem történt, mint leültették őket Egy — se füle, se farka — kérdésre minden tagnak egyetlen mondat­nyi (szónyi) választ kellett adnia. Azzal jelenésük véget­ért. Jött a film a sportcsarnoki koncertről. .. Talán csak a megjelenésért tudtak honoráriumot fizetni? KELL-E SZÉPSÉGVERSENY? * A hét­ből tudom, hogy hazánk ismét nagyot lépett előre, hogy utolérje a „művelt” Nyugatot. Megrendezték ugyanis újabb korunk első országos szépségversenyét. Ezen — bizo­nyítékaként gyengébb nemünk korlátokat nem ismerő vál­lalkozókedvének — állítólag nem kevesebb mint kilencszá­­zan indultak. A verseny — mint várható volt — nem a legszabályosabb körülmények között zajlottak le. Ezt egy csorbafogú tinédzser — mellesleg a délegyházai nudista strandon már versenyt nyert szépség — szóvá is tette. A hétben, némileg haszontalannak ítélve, bár korántsem meg­bánva, hogy részt vett a versenyen, s ennek folyománya­ként — vagy jutalmaként? — meztelenre vetkőzött egy ha­jókiránduláson a kapitány kamerája előtt. Nem vitás, hölgyeink jelentékeny részében vulkánszerű­­en feltörő igény van arra, hogy teljesen megmutassák: — Nem alábbvalóak Nyugat lányainál! Nos, ha ez így van, a televízió jobban teszi, ha a jövőben felkarolja, semmint ha „kicikizi” ezt az igyekezetét. Legalább akkor a nézők is látnak belőle valamit Hári Sándor Gyermekháború­ filmen Riasztó, az idősebb nem­zedékek számára különösen rossz emlékű események fo­gadták az utóbbi napokban a fővárosi Jósika utca környé­kének lakóit: robbanások, fegyverek zaja, egyenruhák, meggyötört külsejű emberek csapatai. A második világhá­borút idéző jeleneteket külföl­di filmesek kamerái rögzítet­ték. A budapesti helyszíneken a Gyermekháború című ame­rikai filmet forgatják. A film egy 15 éves lengyel fiú életrajza alapján készült, aki a varsói gettóban élte át a második világháborút. A fő­hős valóságos személy, Jack Eisner néven ma Amerikában él. A történet középpontjában a hősies gettólázadás áll. A film rendezője Moshe Mizrahi francia művész, az Előttem az élet című nagysikerű alkotás rendezője

Next