Zalai Hírlap, 1984. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1984-06-01 / 127. szám
1984. június 1. A határidő előtt hat hónappal Sör az új palackozóból A nyár egyik kellemes habzó, hűsítő itala a sör. Ebből a nedűből, a májusbanelavatott palackozó üzemének átadásával, évente 200 ezer hektoliterrel több készülhet el a Nagykanizsai Sörgyárban. A Kiváló Vállalat ünnepségen dr. Szabó Ferenc, a MÉM miniszterhelyettese jelképes gépindítással helyezte üzembe az új palackfejtőt. A töltősor — lentről. A két NDK gyártmányú berendezés óránként 48 ezer üveg sört képes palackozni. Az egyik sor az úgynevezett minőségi söröket ontja — nemcsak félliteres, hanem 0,33 literes palackokat is tud tölteni. A másik soron a kommersz sörök készülnek. A megnövekedett termelés kiszolgáló háttere is újakkal egészült ki. Így a teljes kapacitással működő két kazán mellett, egy harmadik is segíti a munkát, hogy az évi egymillió hektoliter sör elhagyhassa a gyárat. Negyven éve történt Egységtörekvés a békéért, függetlenségért A K Vlláoháharil előestéjén és első ni. tudunduuru éveiben még úgy látszott, hogy Magyarországnak közvetlen előnyei származnak a német szövetségből. A trianoni traumát jórészt feledtették a revíziós sikerek, a bécsi döntések „országgyarapításai”. Igazolódni látszott az ellenforradalmi korszak legitimáló lényege: az irredenta külpolitika. Sőt, a külpolitikai sikereken túl is viszonylag kedvező volt a helyzet az országban. A hadsereg és a hadiipar felszívta a jelentős munkanélküli tömegeket, s így csak a legtovább látók tették fel a kérdést, mi lesz mindennek az ára, hogyan fest majd egyenlegünk a végső elszámolásnál. A messzebbre tekintők, az antifasiszta baloldal azonban már kezdettől figyelmeztetett , a hitlerista német elkötelezettség ország- és békeromboló veszélyeire. Szétszórt, s egymással is viaskodó csoportjaiban hamarosan az együttműködési lehetőségek felkutatása került előtérbe. A népfrontpolitika végleges elfogadásának jegyében 1941. folyamán a Kommunisták Magyarországi Pártja új jelszót hirdetett meg: a független, szabad, demokratikus Magyarország jelszavát. Ez alkalmasnak bizonyulhatott az antihitlerista nemzeti-népi összefogás alapjainak lerakására. A szociáldemokrata baloldal és a népi írók bizonyos csoportjainak bekapcsolódása eredményezte aztán a tüntetéseket a Batthyány örökmécsesnél, Petőfi szobránál. Az 1941-es kísérletek korai és impozáns példája a Népszava híres karácsonyi számának antifasiszta és népfrontos hevülete volt. A hamarosan megalakuló Magyar Történelmi Emlékbizottság aláírás-gyűjtései, az 1942. március 15-i tüntetés a Petőfi szobornál pedig már a másik Magyarország jelentkezéséről és növekvő erejéről tanúskodott. Ki pupriltási mozgalom fejlődésérő ellentűdésben is cezúrát jelentett az 1943-as háborús fordulat, Sztálingrád, Voronyezs, az észak-afrikai és szicíliai partraszállás és az olasz kapituláció. Az ország két síkon is megindult a háborúból való kiválás irányába. Részint a kormányzó környezete kezdett rendszer-átmentési célzattal vérszegény béketapogatózásokba Svájcon, Törökországom keresztül. Erre az is vezette, hogy ne a Szovjetunióval kelljen közvetlenül tárgyalnia. Másrészt a baloldalban erősödött az a felismerés, hogy a háborúból való kilépés csak aktív ellenállással, csak Németországgal szembefordulva lehetséges. Ez a kétirányú mozgás pedig mindenféleképpen növelte — az üldözések ellenére — az antifasiszta erők befolyását, a békevágyat. Egyúttal a kormányzat, a horthysta körök céljaival ellentétben a háború utáni demokratikus kibontakozás esélyei és elképzelései is növekedtek. A hillprista német megszállás, 1944. UltiCNM, március 19-én — mondhatni — tiszta vizet öntött a pohárba. Az egész legális baloldalnak, a szociáldemokrata pártnak, a Kisgazdapártnak, és a Parasztszövetségnek betiltása a sajtó teljes gleichschaltolása, a többezer baloldali és németellenes letartóztatása, a terror és a deportálás most már elodázhatatlanná tette a a politikai ellenállás közös szervezeti keretének a megteremtését. Az 1943-tól Békepárt néven működő KMP kezdeményezésére a kommunisták, az SZDP baloldala, a Kisgazdapárt és a legitimisták (később a Parasztpárt csatlakozott) május közepén létrehozták a Magyar Frontot. A Magyar Front megalakulása a hazai ellenállási mozgalom addigi legjelentősebb eseménye volt. Általa megnőttek a kommunista párt szervezési és propaganda lehetőségei, ugyanakkor pedig a Front olyan rétegekre és körökre is kiterjesztette befolyását, amelyek — bár náciellenesek voltak — a kommunistáktól idegenkedtek. A Magyar Front lenállás jelentősége ellenére, a sajátos történelmi, társadalmi okokból nem jöhetett létre a sikeres németellenes szembefordulás legfőbb feltétele: a népi ellenzék, a hadsereg és az uralkodó körök összefogásaés közös akciója. Ebben a felelősség egyértelműen az utóbbiaké. Ám a Front tevékenysége nemzeti tudatunk fontos része és egészséges nemzeti önbecsülésünk jogos táplálója. Dérer Miklós ZALAI HÍRLAP Javul a forgalombiztonság Kitérőket és talpfákat cserélnek A MÁV nagykanizsai pályafenntartási főnöksége idén több mint 30 millió forint értékű anyagot épít be, hogy területén javuljon a forgalombiztonság. Elsőként a télen és tavasszal elszakadt hegesztési varratokat javították ki, az ezzel kapcsolatos úgynevezett feszültségmentesítésit szintén elvégezték. Az utóbbi munka és a vágányszabályozás még közel egy hónapig tart. Ennek következtében a nyílt vonalak olyan állapotba kerülnek, hogy a nyári csúcsforgalomban nem lesz szükség további fenntartási munkákra. Mintegy 700 ezer forintos költséggel rövidesen végleg befejeződik Nagykanizsán a Béke úti vasúti átjáró teljes helyreállítása. A még szükséges vasbetonelemek május végéig megérkeznek, majd az aszfaltburkolat javítására kerül sor, hogy ismét „zökkenőmentes" legyen itt is a közúti közlekedés. Hamarosan megkezdődik három kitérő cseréje, kettő a pályaudvaron, egy a sörgyári iparvágányon. A nagyobb zalai munkák közé tartozik még a Murakeresztúr—Gyékényes közötti vonalszakasz vasbetonaljainak cseréje, mintegy 400 darab megrongálódottat kell újjal felváltani. Az idén befejeződik a már két éve tartó korszerűsítés a balatonszentgyörgy— sármelléki vonalon. A vonatok közlekedési sebességének, emelését célzó munkálatok során megerősítik az alépítményt, cserélik a síneket, talpfákat és az ágyazatot. A cilinkói kassás A FÜRGE KASZA UTÁN szépen sorjáznak a rendek a cilinkói mezőn. Aki vágja, Magyari Miklós traktoros-kaszás. A szentgyörgyvölgyi határban levő nagy kiterjedésű terület pedig a Zalaegerszegi Állami Gazdaság birtoka. A hozamon, a sűrű rendeken is látszik, hogy sokat ad a mezőgazdasági üzem a gyepre, a kérődzők legolcsóbb tömegtakarmányára. Aztán a kaszás is olyan tökéletes munkát végez hogy párját ritkítja. Mondhatni: borotválja a legelő fűtermését. — Évente legalább egyszer megkaszáljuk a legelőket is, így széna is lesz elegendő, ezt a nagyra nőtt füvet különben sem legelnék az állatok — mondja Magyari Miklós. — Sok tehén és növendék takarmányáról kell ám nekünk gondoskodnunk! Nem is tudom pontosan, de hatszáznál biztosan több az itt nevelt jószág. Valamennyit legelőn tartjuk, húshasznú fajták. MONDJA, HOGY JÓ EGY HETE ez a munkája, azóta sok-sok fordulót megtett már a réten és a legelőn. — Szaporodik is a rend, csak az a baj, hogy nem akar száradni. Amott — mutat a távolba — hiába forgatja Magát Lajos traktoros társam, minden nap kap a fű több-kevesebb esőt. Nem hagyom szó nélkül, hogy eddig a csapadék hiányára panaszkodtak. — Nem is azért mondom, mintha nem kellett volna az eső. A gyep hozamát is javította a bőséges májusi áldás, a szántóföldi növényeknek pedig tényleg aranyat ért. De van, aminek árt is. A készülő szénának bizony nem tesz jót, sokat veszít minőségéből. ÚGY SZÁMOLJA, hogy még száz hektárnyi gyep várja a kaszát. — Ilyen csapadékos időben egyedül is győzöm a munkát, ha viszont napsütéses az idő és gyorsan szárad a széna, akkor gépével Balla Jenő is hozzám csatlakozik. * Amikor pedig sok széna fekszik már a renden, netán elfogyott a kaszálni való, olyankor is akad munkája a réten, a legelőn. A kasza helyére más munkagépet szerel, aztán forgatja a száradó szénát vagy csillag rendsodróval dolgozik, esetleg bálázza a megszáradt termést vagy Hamps térkocsival gyűjti és viszi a kazlazókhoz. — Amire végzünk az utoljóval is, hamarosan kezdhetjük elölről, hiszen nem sok idő múlva már ott lesz az ideje a második kaszálásnak. Azt gondolná az ember, hogy akinek a megélhetést jobbára csak a gyepterület adja, télen nem is talál munkát. Olyankor a majorban van mit tennie, a sok állat télen is ad elfoglaltságot, a takarmányozás, a karámok tisztán tartása minden időszak feladata. AMIKOR DICSÉRNI VALÓ munkája minőségét említem, ő a gépének tulajdonítja az érdemet, holott bizonyára a kaszáson is sok múlik. — Annyi biztos, kézi kaszával nem tudnám ilyen szépen levágni. Azzal ritkán is kaszáltam, ki is mentem a gyakorlatból. Aztán lehetne ilyen munkához sok-sok embert találni? Nem hiszem. Én is, mások is megszoktuk segítőnket, a gépet. N. F. Nyereséges kapcsolat Nem kétséges, hogy a demokratikus légkör, a vezetői beosztott viszony milyensége az üzemi, munkahelyi közérzet egyik alapvető meghatározója. Kihat az információáramlásra, a döntési és végrehajtási folyamatokra, s végsősoron a csoportok, egyének munkateljesítményére. Nemrég egyik tekintélyes kanizsai vállalatunk igazgatójával beszélgetvén, szóba került e témakör is. „Hiba volna, ha csak az üzemi demokrácia meglevő fórumaira bíznánk, hogy biztosítsák, alakítsák a vezetők, beosztottak, munkások viszonyát fejlesztő megoldásokat” — jegyezte meg. Osztjuk véleményét, annál is inkább, mert azt figyelemre méltó házon belüli példákkal, esetekkel támasztotta alá. Mindenekelőtt azokat a jobbára kötetlen beszélgetéseket, találkozásokat említette, amelyekre saját, vagy alulról jövő kezdeményezésre kerül sor. Hol a műhelyekben, hol az üzemvezetői vagy az igazgatói irodában — munkások, párt és társadalmi tisztségviselők, beosztott vezetők részvételével. Egyetlen feltétele van ezeknek az alkalmi eszmecseréknek: csak akkor kerül rájuk sor, ha akad kölcsönös mondanivaló, vagy információhiány valamilyen napi vagy időszaki, de közérdekű részkérdésben. Nos, mind a közérzet, mind a vezetői munka szempontjából nyereségesnek bizonyultak ezek a kapcsolatformák. Elsősorban mert nyíltságukat, közvetlenségüket és az információk helyzetfeltárások mélységét tekintve mással nem pótolhatók. Nincs az „erről vagy arról a témáról jobb hallgatni” felfogás és a vállalati, üzemi élet sok szelete kerül terítékre. Egy-egy munkaszervezési gondtól a termelési részfeladatok és az alkatrészellátás napi ellentmondásáig, a tévhiedelmektől vagy a gmk-sok magas keresetének realitásától az érdekütköztető vitákig és a vezetői döntések utóéletéig, a végrehajtás torzulásáig széles a választék. Sőt, nem ritkán a gazdasági vezetés, az igazgató hibái is felmerülnek ezeken a beszélgetéseken, amelyek ha nem lennének, akkor — így mondta az igazgató — „szegényebb lenne a vállalati valóságról, az emberek hangulatáról-érdeklődéséről vagy a beosztott vezetők mentalitásáról alkotott kép. Nemrég éppen az utóbbiak közül néhánynak a faragatlanságáról, nyegleségéről szerzett —, ha közvetve — tapasztalatokat, így most már jobban tudja, milyen irányban kell „gyúrni” őket... Természetesen nincs döntési szerepe ezeknek a kötetlen eszmecseréknek, találkozóknak, de nem is afféle fórumpótlék. Egyszerűen csak a vezetői munkamódszer és stílus értékes alkotóelemévé, a nyíltabb légkör egyik katalizáló tényezőjévé váltak. Ezért is jó nyugtázni, hogy a megye üzemeiben, munkahelyein mindinkább terjed ez a kölcsönösen nyereséges kapcsolatforma. — Lukács — 3