Zalai Hírlap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-01 / 205. szám
4 A nyelvtudás népgazdasági érdek is A megye középiskolai nyelvoktatásának helyzetéről A közelmúltban, tartották tanévelőkészítő továbbképzésüket a középiskolai nyelvtanárok. Dr. Henczi Sándor, az idegen nyelvek szakfelügyelője megnyugtatónak ítélte a nyelvoktatás színvonalát megyénkben . — A megye középiskoláiban több mint százharminc nyelvtanár tanítja a fiatalokat angol, orosz, német, francia, olasz és latin nyelvekre. Egy érdekes adat az országos helyzetről: az orosz nyelven kívül második idegen nyelvként negyvenezren tanulnak angolul, németül harmichatezren, míg a francia nyelvet nyolcezer, az olaszt ezer, a spanyolt négyszáz, a latint pedig szintén ezer diák sajátíthatja el középiskolás évei alatt. Megyénkben a szaktanári ellátottság biztosított és jónak mondhatók a tárgyi feltételek is. Tehát elégedettek lehetünk, ha visszatekintünk az elmúlt tanév eredményeire? — A balatonfüredi — immár hagyományos — Lóczy Lajos Emlékversenyen sikeresen szerepeltek első és másodéves középiskolásaink. Az egyetemi felvételik első visszhangja nagyon kedvező. Számos tehetséges és szorgalmas végzést vettek fel a különböző nyelvi fakultásokra az ország felsőfokú intézményeiben. Az országos középiskolai tanulmányi versenyen viszont az elmúlt tanév során a vártnál gyengébb eredmények születtek, bár zalai diákok is bekerültek a döntőbe. Hozzá kell tennem azonban, hogy sohasem volt még ilyen erős mezőny és magas színvonal idegen nyelvi tanulmányi versenyen, mint legutóbb. — A nyelvtanítás folyamatát újabb és újabb módszertani ötletek egészítik ki . .. — A szaktanárok, jól képzettek, ezt bizonyítják a hangulatos, dinamikus órák, amelyeken az idegennyelvűség optimális. Továbbra is törekednünk kell a beszédkészség fejlesztésére , minél többélő nyelvi beszédhelyzet megteremtésével. Szakkörökön és előkészítőkön, kép- és hanganyagok segítségével, a tanulót kötetlen beszélgetés során tökéletesíthetik nyelvtudásukat Fel kell hívnunk a diákok figyelmét a nyelvtanulás és nyelvtudás fontosságára, hiszen népgazdasági érdek egyegy idegen nyelv korszerű ismerete. Több gondot kell fordítanunk a tehetséggondozásra: a jóképességű tanulókat lehetőség szerint versenyezteni kellene, illetve felkészíteni az egyetemi felvételi vizsgára é az állami nyelvvizsgákra. Gerencsér Gábor Sümeg Sümeg története valószínűleg 1210-ben kezdődött, amikor Jeland veszprémi püspök várat emeltetett magának a kúp alakú szikla ormára. A tövében kialakult település a püspöki uradalmak gazdasági központjaként indult fejlődésnek a kevély vár oltalma alatt. Később közigazgatási központtá is vált, mert a 14. században a veszprémi püspökök megyéjük örökös főispánjaivá váltak, a sümegi várnagyok pedig alispánok Veszprémben. A vár az első és második ostromát 1440-ben, illetve 1491-ben állotta ki, először polgárháború következtében került rá sor, másodízben Miksa császár zsoldosait kellett kivernie belőle Kinizsi Pálnak. Az ostromok feldúlták a várost is, de lakói — jobbára egyházi nemesek —, visszajöttek. A török idők után Sümeg újraéled. A város földesurai, a várban lakó püspökök is támogatták, hiszen a székhelyükről volt szó. A polgárokat számtalan kedvezményben részesítették. Széchenyi György püspöknek köszönhető az 1657-ben befejezett erődszerű ferences templom és rendház, valamint a települést körülvevő városfal építése 1656-ban, amelyet a köznyelv tarisznyavárnak, nevez. Hazánkban Sümegen kívül csak Budán, Pécsett, Sopronban és Kőszegen maradt meg hasonló, tehát megbecsülendő emléke nem csupán Sümegnek, hanem az országnak is. A pezsgő városi élet a birtokos köznemességet is vonzotta a falak mögé, és sorra épültek a nemesi udvarházak, kúriák, a 17. és a 18. században.A másik nagy püspöki építtető padányi Biró Márton volt. Az ő bőkezű buzgalmát dicséri az 1748—55 között épült püspöki kastély, valamint az 1756—58 között felhúzott plébániatemplom, amelynek világhírűvé vált freskóit F. A. Maulbertsch festette, akinek a napokban ünnepeltük születésének 260. évfordulóját. Sokan „magyar Sixtinának” nevezik a plébániatemplomot. Sümeg újjászületésétől a 19. század közepéig eltelt kétszázötven esztendő alatt számtalan olyan ember élt itt, akinek működése eltörölhetetlen nyomot hagyott hazánk történetében. Politikusok, reformerek, költők, jogtudósok, katonák, kiváló műpártoló iparosok, kereskedők... Csak mutatóban közülük néhány: Deák Ferenc, Kisfaludy Sándor, Galántai Fekete János gróf, Festetics György gróf, Vajda Ignác, Pápay Sámuel, Darnay Kálmán és nem utolsó sorban a hajdani sümegi cívisek örökébe lépett iparos, a nemességet kapott Ramassetter Vince kékfestő, ki a püspöki donátorok helyébe lépve, a liberializmus korában lendített már-már hanyatlásnak induló, szeretett városán gimnázium, kórház, óvoda, leányközépiskola alapításával. Társa volt a városi magisztrátusban Eitner József, akivel karöltve kiharcolták, hogy Sümeg utcái már 1840- ben közvilágítást kapjanak, megépítették az első téglajárdákat, építési szabályrendeletet alkottak. A szabadságharc bukása után azonban — hiába hagyta Ramassetter Vince roppant vagyonát is a városra —, Sümeg nem tudott többé belekapcsolódni az ország ipari—kereskedelmi—kulturális vérkeringésébe. Az utóbbi évek fejlődése azonban biztató jel: hajdan virágzó városkánk felriadt százesztendős Csipkerózsika álmából, s falai között megint lüktet az élet. Méltóvá vált arra, hogy visszanyerje városi rangját. Dr. Csonkaréti Károly A 18. század közepén épült püspöki palota ZALAI HÍRLAP Gyógypedagógiai mű a vakok sorsáról Kétszáz évvel ezelőtt, szeptember 1-én nyílt meg Párizsban a világ első, vak gyermekeknek szervezett intézete, s iskolája, egy emberbarát egyesület, valamint egy párizsi polgár, Valentin Hayy jóvoltából. Hayn volt az első, aki vak gyermekek tervszerű és rendszeres oktatását végezte. Szerte a világon Valentin Hayát a tiflopedagógia atyjának tekintik (Tiflos vak, tiflopedagógiai vakok nevelésével és oktatásával foglalkozó tudomány). Magyarországon az első vakok intézete 1825- ben Pozsonyban nyitotta meg kapuit, majd 1826-ban Pestre költözött át, és azóta is ott működik. A 200 éves évfordulóra emlékezve Hrabács József sajószentpéteri gyógypedagógus tíz évi munkával a vakok sorsának 52 országbeli alakulását dolgozta fel. A mintegy 220 oldal terjedelmű munka szól a vakok nemzetközi kapcsolatairól, foglalkozik a született és a később létrejött vaksággal, s taglalja a vak ember életét megkönnyítő társadalmi és pszichológiai tennivalókat. (MTI) Ki, miért kapott lakást? Benépesült a fiatalok háza Zalaegerszegen Formabontó, ám környezetébe harmonikusan illeszkedő, szép házat épített a zalaegerszegi Kertvárosban a Zala megyei Állami Építőipari Vállalat. Az alig egy hónapja átadott épület funkcióját tekintve is példa nélküli a megyeszékhelyen, ám tervezik, hogy újabb, fiatal házasoknak épülő otthonok készülnek a városban. A ház kissé rendezetlen környezete még jelzi, hogy nemrégiben vonultak el az építők, de a lakások ablakait díszítő függönyök, nyíló virágok a birtokbavételt tanúsítják. Hétköznap, kora délután csendes a ház, a folyosókon nagyméretű kartondobozokat látni. Televíziók, hűtőszekrények és más háztartási gépek érkeztek a honfoglalókkal — s nem egy lakásba babakocsi is, így Lakat Árpádékhoz is. — Éppen most érkeztünk elmaradhatatlan sétánkról — mondja a háziasszony. — Nem vittem magammal órát, s úgy látszik, késtünk egy kicsit! A háromhetes Balázska száraz pelenkát, táplálékot követel. Míg édesanyja kebelén elcsendesül, az ízlésesen berendezett szoba bútorait nézzük. Nem lehet nem észrevenni a vadonatúj televíziót. — A férjem meglepetése volt, mire hazatértünk a kórházból — mondja mosolyogva Lakatné, Erzsiké. — Egy jó darabig, azt hiszem, ez lesz minden szórakozásunk. Igaz, nem is nagyon kívánkoznak el hazulról — mondja később, örülnek, hogy végre saját otthonukban tölthetik napjaikat. Eddig férje szüleinek egyszobás lakásában kaptak helyet, s abban reménykedtek, hogy amire a baba megszületik, talán megkapják az új lakást. — Fogalmam sincs, hova rakhattuk volna a régi helyünkön a gyermekágyat, olyan szűkösen voltunk! Mint a házban lakást kapott legtöbb fiatal házaspár, ők is megállapodást kötöttek a városi tanáccsal, amely szerint tovább takarékoskodnak, s néhány éven belül tágasabb otthonhoz jutnak. — Nem akarunk sokáig várni a kistestvérre — így Erzsiké. Ugyancsak kisbabával költözött a fiatalok házába a Keszei házaspár. A férj a húsipari vállalatnál sofőr, a feleség az Ifjúsági Áruházban eladó. Kislányuk, Edina, öthónapos. — Évekig laktunk albérletben, ezért vállaltukaz úgynevezett elsőlakás-kategóriát. Bizonyosan nagyobb lett volna az örömünk, ha mindjárt egy nagyobb lakásba költözhetünk, de ha reálisan mérlegelek, azt sem hagyhatom figyelmen kívül, hogy például egy kétszobás új lakásra való befizetéshez nem lett volna elegendő pénzünk — magyarázza Keszeiné. — Mi azt kértük, hogy három évig maradhassunk itt. A 83 új lakás tulajdonosai között legtöbb a fiatal házaspár, néhányan viszont egyedül élnek. Némelyeknek nem felhőtlen az öröme. Mint például annak a diplomásnak, aki szívesen ajánlja, hogy megmutatja az otthonát, ám nem szeretné, ha a neve az újságba kerülne. Azt mondja: vannak, akik ferde szemmel néznek rá, s úgy tartják, egyedülállóként igazságtalanul jutott saját otthonhoz. — Nem tegnap volt, amikor diplomaosztás előtt megkerestek bennünket a megyeszékhely vezetői, s hívtak bennünket a városba. Kedvező perspektívát ajánlottak. Én is nagyon szívesen költöztem ide. Munkahelyemen szeretnek, megbecsülnek, jól érzem magam ... ám elegem volt az albérletezésből, miért lenne bűn, hogy lakást kaptam?! — fakad ki. A városi tanács igazgatási osztályának vezetőjétől azt is megtudtuk, mintegy nyolcszáz jogos igénylőből választották ki azokat, akik az első fiatalok házába beköltözhettek. A 35 éven aluliaknál — amellett, hogy több éves lakásigényléssel rendelkeznek — döntő szempontnak számított. A gép elindult... Visszatérés egy súlyos üzemi baleset után ULIA» EmbEKKEL akartam beszélgetni, aki valamilyen súlyosabb balesetet szenvedett. Kiváncsi voltam arra, mennyire tudta magát túltenni a történteken. A Tungsram zalaegerszegi alkatrészgyárát kerestem fel. — Történt nálunk egy csonkulásos baleset — válaszolták a kérdésemre. — A fiatalember alig több, mint egy hónap,ja kezdett dolgozni. Megkérdeztük tőle, hogy akar-e magával találkozni. Szerencsém volt. A huszonnyolc éves Szűcs Zoltán vállalkozott a beszélgetésre. A magas, barna, szakállas fiatalember megpróbálta felidézni a baleset körülményeit. — Akkoriban még gépbeállítóként dolgoztam. Hajnali öt órakor a sorozathúzó automata megállt. Odamentem. Úgy emlékszem, hogy egy hüvely elmozdulása okozta a hibát. . . Közben a gép elindult... Aztán már csak arra emlékszem, hogy egy széken ültem, és mentő után kiabáltam. A SZAKÉRTŐI VÉLEMÉNY szerint én voltam a hibás. Sajnos olyan fájdalmaim voltak, hogy az említetteken kívül semmire nem emlékszem. A bal kezem fogásra alkalmatlan, csak a mutató- és a középső ujjaim maradtak meg. A baleset után — mint mondja — nagyon elkeseredett sokat sírt. Éjszakánként álmatlanul hánykolódott. Állandóan a gép, a futás, a mentőautó járt az eszében. Képtelen volt szabadulni ezektől a gondolatoktól. Amikor a kórháziból kiengedték, hazaköltözött a szüleihez, Ajikára. Meghatottan beszél az édesanyjáról és az édesapjáról, akik mindenben a segítségére voltak. A munkatársai rendszeresen látogatták. Lassan visszatért az életkedve, kezébe vette a könyveket . . . — Főként jogi ésközgazdasági kiadványokat olvasok. Szakmunkásképzőt végeztem, de szeretnék tovább tanulni. A gyár vezetése támogatja elképzelésemet. — Nehéz volt a baleset utáni első munkanap? — Igen. Úgy éreztem, hogy kevesebb lettem, nincs rám szükség. Szerencsére a munkatársaim gyorsan meggyőztek az ellenkezőjéről, összegyűjtöttek egy bizonyos összeget, amit a kezembe nyomtak. Nagyon jólesett a vigasztalásuk, a barátságuk. Elmagyarázták a diszpécseri munkával járó feladatokat. Csak megköszönni tudom a hozzám való jóságukat. Segítségük nélkül biztosan nem tudtam volna talpra állni. — Négyezer-kettőszáz forintot keresek, ebből fizetem az 1500 forintos albérletemet. Amikor gépbeállítóként dolgoztam, 4700 forint volt a havi átlagos jövedelmem. Most bizony eléggé össze kell húznom magamat, őszintén szólva: fizetéstőls fizetésig élek. — Nem gondolt arra, hogy elköltözik Zalaegerszegről és visszamegy a szüleihez? — Ez még csak meg sem fordult a fejemben. Megszerettem ezt a várost, itt akarok letelepedni. A vidéki barátőmmel már beszélgettünk erről. Ő is szívesen ideköltözne. Induló tőkének talán elég lesz a biztosítótól kapott pénz... A gyárban fokozott figyelmet igénylő gépekkel dolgoznak. Éppen ezért a munkavédelmi oktatást itt komolyan veszik. Igyekeznek mindent megtenni a balesetek megelőzése érdekében. HA VÉLETLENÜL MÉGIS előfordulna, akkor — mint a példánk mutatja — a beteg mellé állnak. Biztosítják részére a beilleszkedéshez szükséges feltételeket. Ennek köszönhetően Szűcs Zoltán ide, erre a gyárra és városra terveziépíti a jövőjét. Völgyi Ferenc 1984. szeptember 1. hogyan végzik munkájukat, mennyire példamutatóak szőkébb közösségükben, s milyen közéleti-társadalmi megbízatásokat vállalnak. A további várakozásra kényszerülők számára jó hír, hogy újabb kisméretű lakások építését tervezik a következő évekre is, amelyekkel egyre több fiatal lakásgondját lehet megoldani. László Mária Közelebb a csapatokhoz Beszélgetés a kanizsai úttörőház új igazgatónőjével Itt az új tanév és egyben a soron következő mozgalmi év is az általános iskolák számára. A tartalmas és eleven úttörőéletet szolgáló lehetőségekről, s a nagykanizsai Fabik Károly Úttörőház terveiről beszélgettünk Rédics Klárával, az intézmény új igazgatójával. — Egyik fő célunk lesz, hogy az úttörőház ne rendezvényközpontú legyen, hanem próbáljuk jobban kiszolgálni a város gyermekközösségeit — kezdte az igazgatónő. — Akár úgy, hogy a csapatok nálunk szervezzék egyes programjaikat — ezáltal is kimozdítva a gyerekeket megszokott környezetükből — vagy éppen a ház munkatársai szerveznének összejöveteleket egy-egy iskolában. Az első lépések már az elmúlt tanév végén megtörténtek, amikor a csapatvezetők között szétosztottuk írásos mozgalmi kínálatunkat, az új tanévvel kapcsolatos elképzeléseinket. Ebből a csapatvezetőségek a hasznosnak ítélteket felhasználhatják az évestervezéskor, javaslataikat, kiegészítéseiket pedig mi vesszük be a végleges programunkba. — Kik vesznek részt az úttörőhöz rendezvényein? —. Eddig jobbára napközis csoportok jöttek hozzánk, ami természetes is, hiszen a házban délutánonként zajlik az élet. A cél az, hogy mások is jöjjenek és lehetőleg csoportosan. Ezért vetélkedőinkre, versenyeinkre, túráinkra őrsök jelentkezését várjuk. Az együtt töltött délutánok erősítik a kis közösségek összetartását, s több élményforráshoz juttatják a gyerekeket. — Milyen ajánlatai lesznek az úttörőháznak? — Huszonkét szakkört indítunk, a fotózástól a bábozáson át a modellezésig. Különböző sportágakban rendezünk versenyeket, de szívesen, adunk helyet önálló iskolai versenyek lebonyolításának is. Kulturális programjaink közül kiemelném a népszerű „Barátom a ...” sorozatot, amelynek keretében a gyerekek megismerkedhetnek múzeummal, könyvtárral, művészeti ágakkal. A nazi „jaieaszm -oen pedig az úttörőcsapatok színjátszói mutatkozhatnak be rendszeresen. A hétvégekre többnyire túrákat, kirándulásokat szervezünk. Az év során megrendezzük a már hagyományos Fabik Kupa nemzetközi vívóversenyt, fenyőünnepünket, az úttörőházi napokat és a városi kisdobos karnevált. A hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére meghirdetendő „40 évbékében” című politikai vetélkedőre készít fel majd tervezett filmstúdiónk, öt filmből alkothatnak a pajtások képet a felszabadulást követő időkről, az akkori gyerekek életéről. „Megélt évek, megélt történelem” címmel képzőművészeti és irodalmi pályázatot is hirdetünk: a kanizsai gyerekek festve, rajzolva, vagy leírva mutathatják meg, milyennek ismerik, látják hazánkat. A legjobb alkotásokat tavasszal, a Forradalmi Ifjúsági Napok idején kiállításon mutatjuk be — mondta befejezésül Rédics Klára. R. F.