Zalai Hírlap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-01 / 205. szám

4 A nyelvtudás népgazdasági érdek is A megye középiskolai nyelvoktatásának helyzetéről A közelmúltban, tartották tanévelőkészítő továbbképzé­süket a középiskolai nyelvta­nárok. Dr. Henczi Sándor, az idegen nyelvek szakfelügyelője megnyugtatónak ítélte a nyelv­­oktatás színvonalát megyénk­ben . — A megye középiskoláiban több mint százharminc nyelv­tanár tanítja a fiatalokat an­gol, orosz, német, francia, olasz és­ latin nyelvekre. Egy érde­kes adat az országos helyzet­ről: az orosz nyelven kívül má­sodik idegen nyelvként negy­venezren tanulnak angolul, né­metül harmichatezren, míg a francia nyelvet nyolcezer, az olaszt ezer, a spanyolt négy­száz, a latint pedig szintén ezer diák sajátíthatja el középisko­lás évei alatt. Megyénkben a szaktanári ellátottság biztosí­tott és jónak mondhatók a tár­gyi feltételek is.­­ Tehát elégedettek lehe­tünk, ha visszatekintünk az el­múlt tanév eredményeire? — A balatonfüredi — immár hagyományos — Lóczy Lajos Emlékversenyen sikeresen sze­repeltek első és másodéves kö­zépiskolásaink. Az egyetemi felvételik első visszhangja na­gyon kedvező. Számos tehetsé­ges és szorgalmas végzést vet­tek fel a különböző nyelvi fa­kultásokra az ország felsőfokú intézményeiben. Az országos középiskolai tanulmányi ver­senyen viszont az elmúlt tan­év során a vártnál gyengébb eredmények születtek, bár za­lai diákok is bekerültek a dön­tőbe. Hozzá kell tennem azon­ban, hogy sohasem volt még ilyen erős mezőny és magas színvonal idegen nyelvi tanul­mányi versenyen, mint leg­utóbb. — A nyelvtanítás folyamatát újabb és újabb módszertani öt­letek egészítik ki . .. — A szaktanárok, jól képze­t­­tek, ezt bizonyítják a hangu­latos, dinamikus órák, amelye­ken az idegennyelvűség opti­mális. Továbbra is töreked­nünk kell a beszédkészség fej­lesztésére , minél több­élő nyelvi beszédhelyzet megte­remtésével. Szakkörökön és előkészítőkön, kép- és hang­anyagok segítségével, a tanulót kötetlen beszélgetés során tö­kéletesíthetik nyelvtudásukat Fel­ kell hívnunk a diákok fi­­gyelmét a nyelvtanulás és nyelvtudás fontosságára, hi­­szen népgazdasági érdek egy­­egy idegen nyelv korszerű is­merete. Több gondot kell for­dítanunk a tehetséggondozás­ra: a jóképességű tanulókat le­hetőség szerint versenyezteni kellene, illetve felkészíteni az egyetemi felvételi vizsgára é az állami nyelvvizsgákra. Gerencsér Gábor Sümeg Sümeg története valószínű­leg 1210-ben kezdődött, ami­kor Jeland veszprémi püspök várat emeltetett magának a kúp alakú szikla ormára. A tövében kialakult település a püspöki uradalmak gazdasági központjaként indult fejlődés­nek a kevély vár oltalma alatt. Később közigazgatási központtá is vált, mert a 14. században a veszprémi püs­pökök megyéjük örökös főis­pánjaivá váltak, a sümegi vár­nagyok pedig alispánok Veszp­rémben. A vár az első és második ostromát 1440-ben, illetve 1491-ben állotta ki, először polgárháború következtében került rá sor, másodízben Mik­sa császár zsoldosait kellett kivernie belőle Kinizsi Pál­nak. Az ostromok feldúlták a várost is, de lakói — jobbára egyházi nemesek —, visszajöt­tek. A török idők után Sümeg újraéled. A város földesurai, a várban lakó püspökök is támogatták, hiszen a székhe­lyükről volt szó. A polgáro­kat számtalan kedvezmény­ben részesítették. Széchenyi György püspöknek köszönhető az 1657-ben befejezett erőd­szerű ferences templom és rendház, valamint a települést körülvevő városfal építése 1656-ban, amelyet a köznyelv tarisznyavárnak, nevez. Ha­zánkban Sümegen kívül csak Budán, Pécsett, Sopronban és Kőszegen maradt meg hason­ló, tehát megbecsülendő em­léke nem csupán Sümegnek, hanem az országnak is. A pezsgő városi élet a birtokos köznemességet is vonzotta a falak mögé, és sorra épültek a nemesi udvarházak, kúriák, a 17. és a 18. században.­­­A másik nagy püspöki épít­tető padányi Biró Márton volt. Az ő bőkezű buzgalmát dicséri az 1748—55 között épült püs­pöki kastély, valamint az 1756—58 között felhúzott plé­bániatemplom, amelynek vi­lághírűvé vált freskóit F. A. Maulbertsch festette, akinek a napokban ünnepeltük születé­sének 260. évfordulóját. Sokan „magyar Sixtinának” nevezik a plébániatemplomot. Sümeg újjászületésétől a 19. század közepéig eltelt kétszáz­ötven esztendő alatt számta­lan olyan ember élt itt, aki­­nek működése eltörölhetetlen nyomot hagyott hazánk törté­netében. Politikusok, refor­merek, költők, jogtudósok, ka­­tonák, kiváló műpártoló ipa­rosok, kereskedők... Csak mu­tatóban közülük néhány: Deák Ferenc, Kisfaludy Sándor, Ga­­lántai Fekete János gróf, Fes­tetics György gróf, Vajda Ig­nác, Pápay Sámuel, Darnay Kálmán és nem utolsó sorban a hajdani sümegi cívi­sek örökébe lépett ipa­ros, a nemességet ka­pott Ramassetter Vince kék­festő, ki a püspöki donátorok helyébe lépve, a liberializmus korában lendített már-már ha­nyatlásnak induló, szeretett városán gimnázium, kórház, óvoda, leányközépiskola ala­pításával. Társa volt a városi magisztrátusban Eitner József, akivel karöltve kiharcolták, hogy Sümeg utcái már 1840- ben közvilágítást kapjanak, megépítették az első téglajár­dákat, építési szabályrendele­tet alkottak. A szabadságharc bukása után azonban — hiába hagyta Ramassetter Vince roppant va­gyonát is a városra —, Sümeg nem tudott többé belekapcso­lódni az ország ipari—keres­kedelmi—kulturális vérkerin­gésébe. Az utóbbi évek fejlődése azonban biztató jel: hajdan virágzó városkánk felriadt százesztendős Csipkerózsika ál­mából, s falai között megint lüktet az élet. Méltóvá vált arra, hogy visszanyerje városi rangját. Dr. Csonkaréti Károly A 18. század közepén épült püspöki palota ZALAI HÍRLAP Gyógypedagógiai mű a vakok sorsáról Kétszáz évvel ezelőtt, szep­tember 1-én nyílt meg Párizs­ban a világ első, vak gyerme­keknek szervezett intézete, s iskolája, egy emberbarát­ egyesület, valamint egy pári­zsi polgár, Valentin Hayy jó­voltából. Hayn volt az első, aki vak gyermekek tervszerű és rendszeres oktatását végez­te. Szerte a világon Valentin Hayát a tiflopedagógia atyjá­nak tekintik (Tiflos­­ vak, tif­­lopedagógia­i vakok nevelésé­vel és oktatásával foglalkozó tudomány). Magyarországon az első vakok intézete 1825- ben Pozsonyban nyitotta meg kapuit, majd 1826-ban Pestre költözött át, és azóta is ott működik. A 200 éves évfordulóra em­lékezve Hrabács József sajó­­szentpéteri gyógypedagógus tíz évi munkával a vakok sor­sának 52 országbeli alakulá­sát dolgozta fel. A mintegy 220 oldal terjedelmű munka szól a vakok nemzetközi kap­csolatairól, foglalkozik a szü­letett és a később létrejött vaksággal, s taglalja a vak ember életét megkönnyítő tár­sadalmi és pszichológiai ten­nivalókat. (MTI) Ki, miért kapott lakást? Benépesült a fiatalok háza Zalaege­r­szegen Formabontó, ám környezetébe harmonikusan illesz­kedő, szép házat épített a zalaegerszegi Kertvárosban a Zala megyei Állami Építőipari Vállalat. Az alig egy hónapja átadott épület funkcióját tekintve is példa nélküli a megyeszékhelyen, ám tervezik, hogy újabb, fiatal házasoknak épülő otthonok készülnek a város­ban. A ház kissé rendezetlen környezete­­ még jelzi, hogy nemrégiben vonultak el az építők, de a lakások abla­kait díszítő függönyök, nyíló virágok a birtokbavételt tanúsítják. Hétköznap, kora délután csendes a ház, a folyosókon nagyméretű kar­tondobozokat látni. Televíziók, hűtőszekrények és más ház­tartási gépek érkeztek a hon­foglalókkal — s nem egy la­kásba babakocsi is, így Lakat Árpádékhoz is. — Éppen most érkeztünk elmaradhatatlan sétánkról — mondja a háziasszony. — Nem vittem magammal órát, s úgy látszik, késtünk egy kicsit! A háromhetes Balázska szá­raz pelenkát, táplálékot köve­tel. Míg édesanyja kebelén el­csendesül, az ízlésesen beren­dezett szoba bútorait nézzük. Nem lehet nem észrevenni a vadonatúj televíziót. — A férjem meglepetése volt, mire hazatértünk a kór­házból — mondja mosolyogva Lakatné, Erzsiké. — Egy jó darabig, azt hiszem, ez lesz minden szórakozásunk. Igaz, nem is nagyon kíván­koznak el hazulról — mondja később, örülnek, hogy végre saját otthonukban tölthetik napjaikat. Eddig férje szülei­nek egyszobás lakásában kap­tak helyet, s abban remény­kedtek, hogy amire a baba megszületik, talán megkapják az új lakást. — Fogalmam sincs, hova rakhattuk volna a régi he­lyünkön a gyermekágyat, olyan szűkösen voltunk! Mint a házban lakást kapott legtöbb fiatal házaspár, ők is megállapodást kötöttek a vá­rosi tanáccsal, amely szerint tovább takarékoskodnak, s né­hány éven belül tágasabb ott­honhoz jutnak. — Nem akarunk sokáig vár­ni a kistestvérre — így Erzsi­ké. Ugyancsak kisbabával köl­tözött a fiatalok házába a Keszei házaspár. A férj a hús­ipari vállalatnál sofőr, a fele­ség az Ifjúsági Áruházban el­adó. Kislányuk, Edina, öthó­napos. — Évekig laktunk albérlet­ben, ezért vállaltuk­­az úgyne­vezett elsőlakás-kategóriát. Bi­zonyosan nagyobb lett volna az örömünk, ha mindjárt egy nagyobb lakásba költözhetünk, de ha reálisan mérlegelek, azt sem hagyhatom figyelmen kí­vül, hogy például egy kétszo­bás új lakásra való befizetés­hez nem lett volna elegendő pénzünk — magyarázza Ke­­szeiné. — Mi azt kértük, hogy három évig maradhassunk itt. A 83 új lakás tulajdonosai között legtöbb a fiatal házaspár,­­ néhányan viszont egyedül él­nek. Némelyeknek nem felhőt­len az öröme. Mint például an­nak a diplomásnak, a­ki szíve­sen ajánlja, hogy megmutatja az otthonát, ám nem szeretné, ha a neve az újságba kerülne. Azt mondja: vannak, akik fer­de szemmel néznek rá, s úgy tartják, egyedülállóként igaz­ságtalanul jutott saját otthon­hoz. — Nem tegnap volt, amikor diplomaosztás előtt megkeres­tek bennünket a megyeszék­hely vezetői, s hívtak bennün­ket a városba. Kedvező pers­pektívát ajánlottak. Én is na­gyon szívesen költöztem ide. Munkahelyemen szeretnek, megbecsülnek, jól érzem ma­gam ... ám elegem volt az al­­bérletezésből, miért lenne bűn, hogy lakást kaptam?! — fa­kad ki. A városi tanács igazgatási osztályának vezetőjétől azt is megtudtuk, mintegy nyolcszáz jogos igénylőből választották ki azokat, akik az első fiatalok házába beköltözhettek. A 35 éven aluliaknál — amellett, hogy több éves lakásigénylés­sel rendelkeznek — döntő szempontnak számított. A gép elindult... Visszatérés egy súlyos üzemi baleset után ULIA» EmbEKKEL akar­tam beszélgetni, aki valami­lyen súlyosabb balesetet szenve­dett. Kiváncsi voltam arra, mennyire tudta magát túlten­ni a történteken. A Tungsram zalaegerszegi alkatrészgyárát kerestem fel. — Történt nálunk egy cson­kulásos baleset — válaszolták a kérdésemre. — A fiatalem­ber alig több, mint egy hónap,­ja kezdett dolgozni. Megkér­deztük tőle, hogy akar-e magá­val találkozni. Szerencsém volt. A huszon­nyolc éves Szűcs Zoltán vállal­kozott a beszélgetésre. A ma­gas, barna, szakállas fiatalem­ber megpróbálta felidézni a baleset körülményeit. — Akkoriban még gépbeállí­­tóként dolgoztam. Hajnali öt órakor a sorozathúzó automa­ta megállt. Odamentem. Úgy emlékszem, hogy egy hüvely elmozdulása okozta a hibát. . . Közben a gép elindult... Az­tán már csak arra emlékszem, hogy egy széken ültem, és men­tő után kiabáltam. A SZAKÉRTŐI VÉLEMÉNY szerint én voltam a hibás. Saj­nos olyan fájdalmaim voltak, hogy az említetteken kívül semmire nem emlékszem. A bal kezem fogásra alkalmatlan, csak a mutató- és a középső ujjaim maradtak meg. A baleset után — mint mondja — nagyon elkeseredett sokat sírt. Éjszakánként álmat­lanul hánykolódott. Állandóan a gép, a futás, a mentőautó járt az eszében. Képtelen volt szabadulni ezektől a gondola­toktól. Amikor a kórháziból ki­­engedték, hazaköltözött a szü­leihez, Ajikára. Meghatottan beszél az édesanyjáról és az édesapjáról, akik mindenben a segítségére voltak. A munka­társai rendszeresen látogatták. Lassan visszatért az életkedve, kezébe vette a könyveket . . . — Főként jogi és­­közgazda­­sági kiadványokat olvasok. Szakmunkásképzőt végeztem, de szeretnék tovább tanulni. A gyár vezetése támogatja elkép­zelésemet. — Nehéz volt a baleset utá­ni első munkanap? — Igen. Úgy éreztem, hogy kevesebb lettem, nincs rám szükség. Szerencsére a munka­társaim gyorsan meggyőztek az ellenkezőjéről, összegyűj­töttek egy bizonyos összeget, a­mit a kezembe nyomtak. Na­gyon jólesett a vigasztalásuk, a barátságuk. Elmagyarázták a diszpécseri munkával járó feladatokat. Csak megköszön­ni tudom a hozzám való jósá­gukat. Segítségük nélkül biz­tosan nem tudtam volna talp­ra állni. — Négyezer-kettőszáz forin­tot keresek, ebből fizetem az 1500 forintos albérletemet. Amikor gépbeállítóként dol­goztam, 4700 forint volt a havi átlagos jövedelmem. Most bi­zony eléggé össze kell húznom magamat, őszintén szólva: fi­zetéstől­s fizetésig élek. — Nem gondolt arra, hogy elköltözik Zalaegerszegről és visszamegy a szüleihez? — Ez még csak meg sem fordult a fejemben. Megszeret­tem ezt a várost, itt akarok le­telepedni. A vidéki barátőm­­mel már beszélgettünk erről. Ő is szívesen ideköltözne. Induló tőkének talán elég lesz a biztosítótól kapott pénz... A gyárban fokozott figyel­met igénylő gépekkel dolgoz­nak. Éppen ezért a munkavé­delmi oktatást itt komolyan veszik. Igyekeznek mindent megtenni a balesetek megelő­zése érdekében. HA VÉLETLENÜL MÉGIS előfordulna, akkor — mint a példánk mutatja — a beteg mellé állnak. Biztosítják részé­re a beilleszkedéshez szüksé­ges feltételeket. Ennek köszön­hetően Szűcs Zoltán ide, erre a gyárra és városra tervezi­­építi a jövőjét. Völgyi Ferenc 1984. szeptember 1. hogyan végzik munkájukat, mennyire példamutatóak sző­kébb közösségükben, s milyen közéleti-társadalmi megbíza­tásokat vállalnak. A további várakozásra kényszerülők szá­mára jó hír, hogy újabb kis­méretű lakások építését ter­vezik a következő évekre is, amelyekkel egyre több fiatal lakásgondját lehet megoldani. László Mária Közelebb a csapatokhoz Beszélgetés a kanizsai úttörőház új igazgatónőjével Itt az új tanév és egyben a soron következő mozgalmi év is az általános iskolák számá­ra. A tartalmas és eleven út­törőéletet szolgáló lehetősé­gekről, s a nagykanizsai Fa­bik Károly Úttörőház tervei­ről beszélgettünk Rédics Klá­rával, az intézmény új igaz­gatójával. — Egyik fő célunk lesz, hogy az úttörőház ne rendezvény­­központú legyen, hanem pró­báljuk jobban kiszolgálni a v­áros gyermekközösségeit — kezdte az igazgatónő. — Akár úgy, hogy a csapatok nálunk szervezzék egyes programjai­kat — ezáltal is kimozdítva a gyerekeket megszokott kör­nyezetükből — vagy éppen a ház munkatársai szerveznének összejöveteleket egy-egy isko­lában. Az első lépések már az elmúlt tanév végén megtör­téntek, amikor a csapatveze­tők között szétosztottuk írásos mozgalmi kínálatunkat, az új tanévvel kapcsolatos elképze­léseinket. Ebből a csapat­veze­tőségek a hasznosnak ítélte­ket felhasználhatják az éves­tervezéskor, javaslataikat, ki­egészítéseiket pedig mi ves­­szük be a végleges progra­munkba. — Kik vesznek részt az út­törőhöz rendezvényein? —. Eddig jobbára napközis csoportok jöttek hozzánk, ami természetes is, hiszen a ház­ban délutánonként zajlik az élet. A cél az, hogy mások is jöjjenek és lehetőleg csopor­tosan. Ezért vetélkedőinkre, versenyeinkre, túráinkra őrsök jelentkezését várjuk. Az együtt töltött délutánok erősí­tik a kis közösségek összetar­tását, s több élményforráshoz juttatják a gyerekeket. — Milyen ajánlatai lesznek az úttörőháznak? — Huszonkét szakkört indí­tunk, a fotózástól a bábozáson át a modellezésig. Különböző sportágakban rendezünk ver­senyeket, de szívesen, adunk helyet önálló iskolai versenyek lebonyolításának is. Kulturá­lis programjaink közül ki­emelném a népszerű „Bará­tom a ...” sorozatot, amelynek­­ keretében a gyerekek megis­merkedhetnek múzeummal, könyvtárral, művészeti ágak­kal. A­ nazi „jaieaszm -oen pedig az úttörőcsapatok szín­játszói mutatkozhatnak be rendszeresen. A hétvégekre többnyire túrákat, kirándulá­sokat szervezünk. Az év során megrendezzük a már hagyo­mányos Fabik Kupa nemzet­közi vívóversenyt, fenyőünne­pünket, az úttörőházi napokat és a városi kisdobos karne­vált. A hazánk felszabadulá­sának 40. évfordulója tisztele­tére meghirdetendő „40 év­­békében” című politikai ve­télkedőre készít fel majd ter­vezett filmstúdiónk, öt film­ből alkothatnak a pajtások képet a felszabadulást köve­tő időkről, az akkori gyere­kek életéről. „Megélt évek, megélt történelem” címmel képzőművészeti és irodalmi pályázatot is hirdetünk: a ka­nizsai gyerekek festve, rajzol­va, vagy leírva mutathatják meg, milyennek ismerik, lát­ják hazánkat. A legjobb al­kotásokat tavasszal, a Forra­dalmi Ifjúsági Napok idején kiállításon mutatjuk be — mondta befejezésül Rédics Klára. R. F.

Next