Zalai Hírlap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-06 / 235. szám

1984. október 6. ei Csülök kívánságára Társadalmi munkában óvoda épül Zalavégen Egycsoportos óvoda épül Za­­lavégen. Mennyibe kerül, mi­kortól üzemel? A választá­s még számos, a beruházással kapcsolatos információt Gál Lajostól, a zalavégi népfront elnöktől kaptunk. — Iskolakötelezettség előtt egy évig kötelező a kicsiknek óvodába járni, s a zalavégiek­­nek Zalabérben van erre lehe­tősége. Régebben már a hét órakor induló autóbuszhoz kel­lett vinni a gyerekeket, másfél éve a zalabéri téesz járataival fél órával későbbre tevődött ez az időpont. Azért így is kelle­metlen a csöppségeknek eső­ben, fagyban a buszmegálló­ban várakozni, nem beszélve a dolgozó anyukák helyzetéről — kezdte a népfrontelnök. 1982-ben merült fel a szülők részéről a kívánság, hogy jó volna helyben óvodát építeni. Néhányan felkeresték emiatt Gál Lajost, aki ezután pedagó­gus feleségével együtt végig­járta a falu kisgyerekes csa­ládjait. A javaslatot mindenütt nagy örömmel fogadták. A szülők aláírásával levelet küldtek a megyei tanács mű­velődési osztályára, amelyben kérték az egycsoportos óvoda építésének a lehetőségét.­­ A zalabéri termelőszövet­kezet százezer forintot és fu­varokat biztosított az építke­zéshez, a tanács megvásárolta az anyagot — folytatta Gál Lajos. — Így azután ez év jú­niusának egyik vasárnapján el­kezdődött az építkezés. — Vasárnap? — Hát persze. Vagy nem mondtam, hogy társadalmi munkában készül az egész óvo­da? A tanácstagi csoport vál­lalta a mozgósítást. Lassan be­fejezéshez közeledik az épület. — Tudna neveket említeni, akik sokat segítettek? — Keressék meg Zalavégen Molnárékat és Horváthékat. Ül Molnár Béla kőműves szép házára könnyű rátalálni a Pe­tőfi utcában, ő természetesen munkahelyén, Zalaegerszegen tartózkodott. Feleségét azon­ban, aki bedolgozó, otthon ta­lálták. — Mondják, hogy a férje so­kat segített az óvoda építésé­nél. Vannak óvodáskorú, vagy kisebb gyermekeik? — Egy másodikos kislá­nyunk és ötödikes kisfiúnk van, akiket nem érint már a kedvezmény. De a férjem ta­nácstag, többször szóvátette az­ óvoda szükségességét, s fel­ajánlotta a társadalmi mun­kát. Eredetileg tíz napot vál­lalt, de valószínűleg sokkal több lesz, amit ott tölt. Ő mér­te ki a területet, s az alapo­zástól a legkülönbözőbb mun­kákig mindig ott volt. Hétvé­geken, meg esténként is, mi­után hazaért a munkából. Teg­nap az eső miatt nem dolgoz­tak, de valószínű, hogy ma is­mét az építkezésen tölti az es­tét. — Nem hiányzik itthon a se­gítsége? — Dehogynem, öt éve la­kunk itt, de a saját garázsun­kat még nem tudta befejezni. Igaz, máshova, ismerősöknek is eljár segíteni, ha szükség van rá. int Horváth Árpád villanysze­relő portája épp a szomszéd­ban van. A családfő szintén Egerszegen, a tanácsi építők­nél dolgozik. A feleségével be­szélgethettünk. — Egyedül a falazásnál nem volt ott a férjem, amikor nya­ralni mentünk — mondta. — S mit szólt hozzá a fele­ség? — Én inkább küldöm, ké­szüljön el mielőbb az óvoda. A kislányunk már iskolás, de a négyéves fiúnk jövőre már ta­lán odajár. Végszóra érkezett a csemete. A hidegtől kipirultan szaladt be a konyhába, s míg lehúzta sapkáját, pulóverét, talpraeset­ten bemutatkozott. — Horváth Szabolcs vagyok. — Mikor mész óvodába? — Majd, ha elkészül — fe­lelte. Bruckner Éva Magyar filmek a Mannheimi Filmfesztiválon Schiffer Pál „Földi paradi­csom” című alkotását a Mann-­­heimi Nemzetközi Filmfeszti­válon a dokumentumfilmek versenyében vetítik. Az októ­ber 8—13. között megrende­zendő filmszemlén Magyar Jó­zsef „A mi iskolánk” című produkcióját is bemutatják. A fesztivált megelőzően a Ludwigshafeni Gyermek- és Ifjúsági Filmnapokon Ranódy László „Színes tintákról álmo­dom” című alkotását láthatja a közönség. (MTI) Érdemesek érdemrenddel ••Öt katona édesanyja Újsághír: A Haza Szolgá­latáért Érdemrend arany fokozatával tüntették ki Fülöp Zoltánné nagylen­gyel­ édesanyát, aki öt fiú­gyermeket nevelt a hazá­nak, a hadseregnek.­ ­ Parányi megilletődöttség van csak benne, amikor átve­szi a magas kitüntetést Pénzes Jenő ezredestől, a megyei had­kiegészítési és területvédelmi parancsnoktól. Az ujját is se­gítségül hívja, míg sorolja a fiúk nevét. — Zoli, Jóska, Laci, Tibor és Jenő. Jöttek mind sorra, ki­lenc éven belül születtek, s valamennyi bevált katonáék­nál. Ennek örülök talán a leg­jobban, hogy erős, egészséges, rendes emberek lettek. — Mondana magáról vala­mit? — Mit mondhatnék? Téesz tag voltam, s otthon is ellát­tam a háztartást. A férjem az olajiparban dolgozik és a Zoli is. Valamennyinek szakmája van: Zoli villanyszerelő, Jóska kőműves, László marós, Tibi esztergályos, Jenő géplakatos. Valamennyi kiváló dolgozó! — mondja, s észre sem veszi, hogy saját sorsát egyetlen mondattal elintézte. Világéle­tében a családnak élt, s ért­hető, hogy róluk beszél. — Büszke rájuk? Elérti a kérdést, vagy nem akarja érteni.. . — Nem, büszke gyerek egy sem. Szerények, szófogadók, szorgalmasak. Az idősebbik négy már megnősült, nagyon aranyos kis menyeim vannak! Mind a négynek van lakása, háza. A Jenő? Az otthon van velünk, meg maradhat is, ha megnősül. Nem egészen új a ház, de megférünk benne ak­kor is, ha valamennyien össze­jövünk. Mert akkor tizennyol­can ülünk asztalhoz. _ ? — Ja, nem mondtam? Van már hét unokám is, s köztük végre lányok... — Mindig szeretett volna leánygyermeket ? Hallgat, körülnéz az ünnepi asztalnál,­­ahol beszélgetünk, aztán kiböki: — Igen... De a fiúk sem hoztak ránk szégyent! Laci őr­­mesterségig vitte, háromszoros Kiváló Katona, Tibi és Zoli „csak" egyszeres. Lehet, hogy a másik kettő is kapott vala­mit, nem tudom. Csak azt, hogy büntetve egyik sem volt soha a katonáéknál. — Mikor volt a legnehe­zebb? — Amikor kicsik voltak a gyerekek. Ahogy nőttek, úgy lett egyre könnyebb. Mert ki­csi korukban munkára lettek fogva, s ez olyan háznál, ahol állatokat is tartanak, nagy se­gítség. A katonaságtól szabad­ságra, eltávozásra hazatérve — mind az öten megyén belül szolgáltak — azt nézték, mi­ben segíthetnek. Engem is munkára neveltek, ezt adtam nekik tovább. Fülöp néninek nem ez az el­ső erkölcsi elismerése. A tsz is oklevéllel jutalmazta szorgal­mas munkáját, de ezt a mos­tanit életműve betetőzésének tekinti. Lopva rá-rápillant az érmet rejtő dobozra, ha nem restellné, legszívesebben ki­nyitná, úgy gyönyörködne ben­ne. — Mi a szép családi élet titka? — Türelem, szeretet, szorga­lom és... Szóval nem árt, ha a szükséges anyagiak is meg­vannak. Ami az anyagiakat il­leti, mindkettőnknek nyugdíja van, illetve lesz, de ha nem volna, a gyerekekbe fektetett szeretet akkor is kamatozna, s biztosítaná gondtalan öreg napjainkat. Mészáros Ferenc ZALAI Bl­LA. Szezonról­­ a szezon után kereskedelmi felügyelők tapasztalataiból A megyei tanács kereske­delmi felügyelősége a nyári hónapokban folyamatosan vizsgálta az idegenforgalmi területek kereskedelmi ellátá­sát, és a fogyasztói érdekvé­delem helyzetét. A Balaton­­-parti üzlethálózaton kívül a hévízi, a zalakarosi, a határ­átkelő­helyeken levő, valamint a fontosabb útvonalak mentén üzemelő egységeket is ellen­őrizték. A tapasztalatokról Hartmann Miklós kereskedel­mi felügyelővel, a vizsgálat vezetőjével beszélgettünk. A vásárlókat gyakran megkárosítják — Az élelmiszerboltokban nem találtunk az alapellátás­ra panaszt adó okot — kezdte Hartmann Miklós. — Az áru­rendelés egyetlen esettől elte­kintve, a keresletnek megfe­lelően történt. Így aztán nem jelentett gondot a tejtermé­kek, valamint a pékáru vásár­lása. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint az ellenőrzött boltok kétharmadában a vásárlókat kisebb-nagyobb összegekkel megkárosították. A 86-os szá­mú zalakarosi Zöldért üzlet­ben hat forint tíz fillérrel, a 320-as számú balatongyöröki ABC-ben pedig két forint tíz fillérrel számoltak többet a próbavásárláskor az eladók. Néhány esetben a szavatossági idő lejárta után is a polcokon hagyták az árut. Az élelmi­szerüzletekben elkövetett sza­bálytalanságok miatt négy dolgozót felelősségre vontak. — Iparcikkből volt elegen­dő? — Sajnos a TRIÁL balaton­­szárszói lerakata nem tudott kellő mennyiségű fürdőruhát, strandpapucsot, gumilabdát és fürdősapkát szállítani a bol­toknak. Helyenként hiány­cikknek számított a FORTE színes film. Viszont ajándék­­tárgyakból, képeslapokból bő­séges volt a kínálat. Gondok az árképzésben Több esetben előfordult a bizonylati fegyelem megsérté­se. Mindegyik maszek üzlet­ben találtak olyan árut, mely­ről nem volt szabályos be­szerzési, vagy önbizonylat. A vendéglátó egységekről elmondható, hogy az ételkíná­lat az előző évekhez képest ja­vult. A versenyjelleg kedvező hatása elsősorban Hévízen és Zalakaroson volt érezhető. Az említett helyeken a színvonal emelkedés mellett az árak mérséklődtek. Az üdítőitalok árkialakítása körüli gondokat jelzik viszont a következő esetek: A keszt­helyi kastély szerződéses bü­féjében az üdítőitalok helyte­len árképzéséből adódóan 16 ezer 374 forint jogtalan ha­szonra tettek szert, a vonyarc­vashegyi Taverna étteremben pedig 3 ezer 660 forinttal ká­rosították meg a vásárlókat. A Georgikon Áfész 034-es szá­mú szerződéses hévízi étter­mében a pultos nem volt tisz­tában néhány italféle fogyasz­tói árával. — Milyen tapasztalatokat szereztek a vendéglátó helye­ken végzett próbavásárlásaik során ? — Az üzletek 43 százaléká­ban hamis számolást, mérést, árdrágítást jegyzőkönyvez­tünk. Kirívó szabálytalansá­gok voltak a csoportos étkez­tetésnél. A zalakarosi Amor étteremben 1639 forinttal ká­rosítottak meg egy turistacso­portot. Az árképzés sajátos módját választotta Valcsics László, aki a zalakarosi strandfürdő területén üzemel­tette mozgó büféjét: a III. osztályú presszóban fogyasztói­­áron megvásárolt termékeket mégegyszer megnövelte a vendéglátó haszonkulccsal. A vonyarcvashegyi szerződéses kemping éttermében a reggeli teafőzéshez közel fél kilóval kevesebb teát használtak fel. Kitessékelték az ellenőröket Párját ritkító eset fordult elő a hévízi II. osztályú, szer­ződéses Badacsony étterem­ben, ahonnan kitessékelték az ellenőröket. A felszolgáló arra hivatkozott, hogy nagyobb létszámú turistacsoportot vár­nak és nincs szabad hely. Amikor a jelzett vendégek megérkeztek, kiderült, hogy az étterem fele kong az üresség­től. A kereskedelmi felügyelők "tizennyolc szabálysértési eljá­rást kezdeményeztek, 24 al­kalommal pedig a helyszínen bírságoltak. Két esetben a na­gyobb összegű jogtalan bevé­telek elvonására, egy alka­­lomal pedig a vásárlók kárta­lanítására tettek indítványt. Völgyi Ferenc Debreceni nagyvásár A hét végén ismét megren­dezik a debreceni nagyvásárt. A szombaton kezdődő, immár országos hírű kirakodóvásárra az ország különböző részeiből több mint négyszáz népmű­vész, népi iparművész, kisipa­ros, illetve magánkereskedő jelezte részvételi szándékát. Mellettük hajdú-bihari, illetve debreceni vállalatok és szövet­kezetek is kínálják majd por­tékájukat a Nagyerdő fái alatt. Az Ady Endre sétányon és a Nagyerdei körúton állítják fel pavilonjaikat a vendéglátó vállalatok, amelyek többnyire tájjellegű ételeket kínálnak majd a vásározóknak. (MTI) ­ Ahogy felfigyelt az ország és a nagyvilág a magyar agrárgazdaság teljesítményeire, rang lett mezőgaz­dásznak lenni, vonzó a pálya, Zalában is? Ha igen, van-e elég képzett szakember a megye termelőszövet­kezeteiben és milyen a helyzetük? Ezekre a kérdések­re kerestünk választ, amikor Novák Miklóssal, a me­gyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályá­nak helyettes vezetőjével beszélgettünk. — Mint a személyzeti munka felelős irányítója, milyennek értékeli nap­jainkban az üzemek szak­­emberellátottságát? — Legutóbbi években ná­lunk, Zalában is sok jól fel­készült szakember lépett a mezőgazdaság szolgálatába — kezdi válaszát, megjegyezve, hogy ez a szakmunkásokra is érvényes. — A változást jól mutatja, hogy az egyetemet és főiskolát végzett minden szak­emberre most 250 hektár ter­mőterület jut, ami jobb az or­szágos átlagnál, de összeha­sonlíthatatlanul jobb az 1970-es aránynál, amikor átla­gosan több mint ezer hektár jutott egy mezőgazdászra. Ma tehát a megye agrárszakem­ber ellátottsága általában jó. A főmezőgazdászok teljes köre felsőfokú végzettségű, de lé­nyeges a javulás az elnöki és a főkönyvelői poszton is. — Az utóbbi munkakör­ben mégis még mindig ke­vés a felsőfokú végzettsé­gűek aránya. — Ez valóban így van, az előírt képesítéssel azonban va­lamennyi főkönyvelő rendel­kezik, ennek ellenére indo­koltnak tartjuk, hogy a felső­fokú végzettségűek száma to­vább növekedjék. Ezt az egy­re bonyolultabb feladatok el­látása is megköveteli. A kö­vetkező tíz évben e munkate­rületen is jelentős lesz a ja­vulás, hiszen a számviteli fő­iskolát végzett szép számú dolgozó közül az arra alkal­masak előléphetnek főkönyve­lőnek. Azok, akik az elméleti ismeret mellé a kellő gyakor­latot is megszerzik. Ma még vanak főiskolai végzettség nélküli, nagy szakmai gyakor­lattal rendelkező számviteli vezetők, akiktől aligha válná­nak meg szívesen a foglalkoz­tató gazdaságok. Ez nem is le­het cél.­­ Egyértelműen jól ala­kult tehát a szakemberek száma. A mennyiségi válto­zást követte a minőségi ja­vulás is? — Az elmúlt négy-öt évben sokat erősödött a vezetés, ez­zel együtt kevesebb lett az úgynevezett problémás gazda­ság és lényegesen csökkent a veszteséges üzemek száma, a hiányok összege. Ez a közép­vezetők jó szakmai felkészült­ségének is köszönhető. Sok jó ágazatvezető dolgozik a gaz­daságokban. Persze néhány termelőszövetkezetben azért különböző szinten elkel a fris­sítés. No és néhány távolabbi mezőgazdasági üzemben, mint például a reszneki vagy a szentgyörgyvölgyi tsz-be ne­héz szakembert találni. — Miért? — A lakás az biztosan nem akadály, hiszen több otthon üresen vár lakóra. Csak az el­múlt néhány évben, jelentős állami támogatással 85 szak­ember-lakás épült a megye termelőszövetkezeteiben, de magánlakás építéshez is sokan kaptak állami segítséget. Hogy ennek ellenére mégis miért nem kedveltek a városoktól távolabbi munkahelyek, az csak azzal magyarázható, hogy ott gond a házastárs elhelyez­kedése, a gyerekek iskolázta­tása, a kulturálódási lehetőség is messze van a várositól. Tá­volból odajárni pedig megle­hetősen körülményes, mert nem valami jó a közlekedés. — Ha már szóba került az utazás, ne halgassuk el, hogy a vezetők közül többen a városokból járnak ki a kör­nyékbeli termelőszövetke­zetbe, amit sokan — indo­koltan — nem tartanak sze­rencsésnek. — A több mint félszáz szö­vetkezeti elnök közül 19 az ingázó és hozzávetőlegesen hasonló az arány más szakem­berek esetében is. Az utazók legtöbbjének közvetlen város közelben van a munkahelye, így nagyon kevés az olyan gazdasági vezető és beosztott szakember, akinek 18—20 ki­lométerre kell kijárni. Persze üdvös lenne, ha valamennyien abban a környezetben élné­nek, ahol dolgoznak. Van is erre törekvés, hiszen község­politikai szempontból sem mindegy, hogy a vezetők, az agrárértelmiség, csak dolgozó­ként jelenik meg a faluban, vagy részt vesz annak közéle­tében is. — Eddig szinte csupa jót mondott a szakember ellá­tottságról. A mezőgazdaság valamennyi területére ez a jellemző? — A kialakult létszámon belül bizonyos hiány tapasz­talható erdészeti, faipari szak­emberekből és gépészmérnö­kökből. E hiány enyhítése ér­dekében az egyetemeken mű­ködő zalai diákklubokon ke­resztül, valamint ösztöndíjak biztosításával igyekszünk ele­gendő ilyen szakemberhez jutni. — Megbecsülik szakembe­reiket a gazdaságok? - 3 !!3 — A jövedelmüket illetően öt év alatt lényeges az előre­lépés. Igaz az országos átlagot továbbra sem érik el a zalai gazdaságokban dolgozók, vi­szont ahhoz lényegesen köze­lebb kerültek. A termelésben, a gazdálkodásban élenjáró eredményeket produkáló szak­­emberek erkölcsi elismerésre különös gondot fordítanak az illetékesek, ez pedig vonatko­zik a fizikai állományra Évente 14 kormány- és 140 miniszteri kitüntetést kapnak a zalai szövetkezetek és társu­lásaik legjobb dolgozói. Ezen kívül az üzemeknek is vannak saját kitüntetési lehetőségeik, tehát az agrárszakemberek er­kölcsi elismerésének is tág lehetőségei vannak — mondta végezetül Novák Miklós. N. F. Vonzó a mezőgazdasági pálya Beszélgetés a zalai tsz-ek szakemberellátottságáról

Next