Zalai Hírlap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-06 / 235. szám

8 Amikor összejön a család... Népművészek a keszthelyi Bereczky házban — Már gyermekkoromban minden érdekelt, ami fantázia­dús alkotásra adott lehetősé­get. Megpróbálkoztam a ková­csoltvas utánzatokkal, a szal­maképek készítésével, közben középiskolás koromban beke­rültem a népművészet azóta is fogva tartó bűvkörébe. Elő­ször a középiskolai, majd az egyetemi Georgikon Néptánc Együttesnél roptam a táncot. Nem volt nehéz „megfertőzni” a családot, hiszen édesapám, aki az 50-es években itt Keszt­helyen és a környéken kultu­rális szervezőként dolgozott, és bennünket is bevont ebbe a tevékenységbe, már megte­remtette azt a légkört, amely az alapot adta: a nép tisztele­tét, szeretetét, művészetük ápolását — meséli Bereczky Csaba, a Népművészet ifjú mestere. A keszthelyi szülői házban a témát ihlető a környezet és a családi idill is. A házigazda, családfő Bereczky Kálmán és neje serény kezekkel érmen az utolsó öltéseket, simításokat végzi a zalaegerszegi kiállítás­ra készített gazdag díszítésű kabátkákon, az úgynevezett burkákon. A fiatalabb fiú, Szilárd vi­szi tovább a szót: — A bátyámtól vettem át a stafétabotot 69-ben a Georgi­kon Együttesnél, amikor ő csa­ládalapítási gondjai miatt bú­csúzott a néptánctól. Én kitar­tóbbnak bizonyultam, még a feleségem sem tudott elszakí­tani, s most meg ő támogat a legkészségesebben. Amikor az együttes koreográfusai hangzó anyagot hoztak a csoportnak, részben a szükség kívánta úgy, hogy megpróbálkozzam az énekléssel is. A kollektíva biz­tatása pedig ösztönzött a foly­tatásra. 73-ban édesanyám a sajtó útján szerzett tudomást a Népművészet Ifjú Mestere pá­lyázatról, a család noszogatá­sára jelentkeztem... Az első próbálkozás eredmé­nye az elismerő oklevél mel­lett a fad­ombori ifjú népmű­vészek alkotótáborába szóló meghívás lett. — Szilárd hatására kést vet­tem a kezembe, elsőnek egy kapanyéldarabkából kis pa­raszt figurát és egy dobozt fa­ragtam — mondja ismét az idősebb testvér, Csaba. — Vit­tem magammal véleményezés­re a Tapolcán ekkortájt ren­dezett népművészeti bemuta­tóm. A nagyon kezdetleges munkadarabokat szigorúan megbírálták, azonban a bizo­nyítási szándék inspirált, s egy-két biztató szó tovább ösztökélt. Szilárd követőjeként pályáz­ni kezdett a tárgyaival, így kapott meghívást öccsével együtt a tokaji alkotótáborba, ahol kitűnő mesterektől tanul­hatott, megismerhette a leg­különfélébb technikákat. A Tisza—Bodrog találkozásánál őrzi a művésztelep emlékeit a társaival közösen faragott em­lékoszlop. Némi ízelítő a legifjabb Be­reczky repertoárjából. Az egyetemi Folklór Fesztiválokon mint énekes és táncos szere­pelt, emellett rendszeres részt­vevője a kecskeméti Népze­nei Találkozónak és a Duna­­menti Folklór Fesztiválnak, közben a tánccsoporttal több­ször eljutott az országhatáron túlra is. — Kalotaszegi turnéról hoz­tam egy hasonló burkát — mutat a vállfán lévő stilizált, címeres, madaras díszítésű kabátra — ezzel adtam az el­ső inspirációt a szüleimnek. — Eredeti motívumoktól ékes minden darabja — simít végig a kezében lévő körgal­léron az édesapa. — A Kalo­taszegi népviselet című könyv­ből veszem az alapmotívumo­kat. Ez itt egy eredeti darab! — mutat az állandóan kéznél lévő kötet lapjára. — Az enyém csupán annyiban kü­lönbözik, hogy a régi techni­kát korszerűen alkalmazzn a mai viseletre. Feleségével közösen végzik a munkát, közös az elismerés is. — Tavaly Nyíregyházán az Országos Népművészeti kiállí­táson aranyplakettet kaptunk, s a budapesti Tavaszi Feszti­válra is évek óta kérnek né­hány darabot a burkákból és egyre több a külföldi megren­delő is. Három évvel ezelőtt nemzetközi kiállításon Bulgá­riában láthatták egyik alkotá­sunkat. Szeretném a Népi Iparművész címet megszerez­ni. Ehhez a Népművelési In­tézet már zsűrizett egy női folyórózsás burkát és egy kör­­gallért, de még egy munkada­rabot kell érzékeltetni — mondja a családfő. Bár a gyerekek már önálló családot alapítottak, a népmű­vészet még szorosabbra fűzi a nagycsaládon belüli kapcsola­tot, ha kell akár helyettesítik is egymást. — Volt rá példa, hogy édes­apám vett részt helyettem Bu­dapesten A Fiatal Népművé­szek Stúdiójában — mondja Csaba. — Nagyszerű érzés a művésztelepen családi körben művelni a népművészet külön­böző ágait és együtt szerepelni a kiállításokon. Balázsy Mária Éva NAPLEMENTE (Katona István felvétele) A bunda (Történet a Zalai dekameronból) Élt Micsonya falujában egy csinos fiatal lányka, Zsuzsika, akinek nem akadt párja a közeli környéken. A leányzó jó tulajdonságai kö­zül kettő: forróvérűsége és divatszeretete oly erősen ki­domborodott, akárcsak keb­lének halmai. Mivel szülei is jól ismerték gyermekük eme gyengéit, igyekeztek szigorú kordában tartani. Apja, aki legénykorában alapos ismereteket szerzett a nőszemélyek körében, erős kézzel fogta a gyeplőt. Zsu­zsikának bármennyire is kedve lett volna a férfiak­kal való játszadozásra, ap­jától való félelmében nem merte megtenni. Így aztán nagy sóhajtások közepette hagyta forró vérének lehű­lését. A divatos öltözködésről azonban képtelen volt le­mondani. Amikor el-elment a híres szűcsmester üzlete előtt, és végignézte a bun­dákat, kabátokat, kucsmá­kat, a szíve majd megsza­kadt az utánuk való vágya­kozásban. A szép holmik­ból, hogy neki is legyen, furfangos tervet eszelt ki. Elgondolását hamarosan tettre változtatta. Felöltö­zött abba a ruhájába, ame­lyik legjobban kiemelte női bájait és bekopogott az ügyeskezű szűcshöz. — Üzleti ügyben jöttem — mondta, miközben sokat sejtető pillantást vetett az ötvenen túl járó férfira. — Mindig szívesen látom az ilyen csinos hölgyeket — válaszolt a mester, miköz­ben alaposan végignézett Zsuzsika formás alakján. — Amint láttam, bőven van eladni való áruja. Ajánlanék valamit. Ahol dolgozom, sok ember meg­fordul. Vállalkoznék rá, hogy felhívom figyelmüket ezekre a szép holmikra. Se­gítségemmel biztos sikerül­ne jó üzleteket kötnie. — Az ötlet nem rossz — kapott az ajánlaton a mes­ter, aztán megkérdezte. — És mi legyen a közreműkö­désért a fizetség? — Nem kérek sokat! Csu­pán azt, hogy mindig fel­próbálhassam az elkészült darabokat. Szóval, olyan manöken féle lehessek! — Áll az alku — vidul fel a szűcs, mivel fölöttébb megtetszettek neki a hallot­tak, no meg az ajánlkozó is. Holnap estefele találkozha­tunk, mert új szőrmén aka­rok dolgozni. A ravasz leány másodszor is rámosolygott a férfiúra és elköszönt. Odahaza nyom­ban elújságolta: a szűcs megkérte, segítse eladni áruját. — Aztán mit fizet érte? — kérdezte anyja, aki min­denből hasznot szeretett húzni. — Bizonyára nem fog adós maradni — nyugtatta meg lánya magabiztosan. — Jól van Zsuzsika, tégy úgy, ahogy a mester kíván­ja! — egyezett bele a szigo­rú apa is, mivel elég öreg­nek találta a szűcsöt ahhoz, hogy ne féltse tőle lányát. Az apai engedély birto­kában már semmi akadálya nem volt, hogy Zsuzsanna mehessen másnap próbálni. A mester fölöttébb nagy örömmel fogadta, s nyom­ban nekilátott mértéket venni róla egy új bundához. Valami hiba azonban lehe­tett a mértékvétel körül, mert a mester, mire a füze­téhez lépett, mindig elfe­lejtette a számokat, ezért többször meg kellett ismé­telnie bizonyos méretek mér­­tését. Zsuzsika minderről természetesen nem vett tu­domást. Szótlanul hagyta, hadd méricskéljen kedvére a szűcs. Gondolatai az elké­szülendő rövid bundácskán jártak, melynek felpróbálá­sa iránt heves vágyakozást érzett. — Hétvégére elkészülök. Próbálhatunk. Feleségem ugyan nem lesz idehaza, de ő úgy sem szükséges! — Szívesen jövök, mert fölöttébb tetszik, ahogy a mester uram munkálkodik ■— ígérte Zsuzsa és csábosan ellibegett. Midőn eljött a szombat, Zsuzsa felvette a fölöttébb átlátszó ruháját és sietett próbálni. — Hátul a műhelyben van még a bunda odamenjünk — tessékelte maga előtt a lányt a mester nagy várako­zással. A bunda remekül állt Zsuzsán. Nagy élvezettel si­mogatta a selymes szőrszá­lakat, melyek puhán simul­tak egymásra. — Mintha rá­öntötték volna — dicsérte elégedet­ten művét az alkotó. Aztán hirtelen megjegyezte: — Zsuzsika, miért nem tartja meg? Olcsón megszámíta­nám, ha maga is kedves vol­na hozzám. Zsuzsa úgy tett, mintha nagy haragra gerjedne a tisztességtelen ajánlat miatt. Leráncigálta magáról­ a bun­dát és a varrógépre vágta. — Minek néz engem a mester úr? Ostoba libának? Szerelmi játszadozásra tá­mad kedve, én meg tegyek eleget kívánságának, és még fizessek is érte? — Zsuzsika, Zsuzsika — hebegte rákvörösen a szűcs, mert a lány nevén kívül más hirtelen nem jutott eszébe. Erre elnevette magát a lány és enyhültebb han­gon folytatta. — Nézze, beszéljünk úgy, mint két üzletember. Totem az arany gyapjút kéri, cse­rébe bundát kínál pénzért. Szűcs uram feledkezzen el a pénzről, s maradjunk csak a szőrménél, és megértjük egymást. Áll az alku? A szűcs pedig miután igencsak vágyakozott egy kis ifjonti szerelmeskedésre, beleegyezően bólintott. — Ilyen drágán még nem adtam el bundát! — düny­­nyögte halkan, csak úgy magának, miközben elin­dult, hogy kint bezárja az ajtót... így bundázta meg Zsuzsa a bundát, ami nagyon ked­vére volt, de a mester sem panaszkodhatott. Vaska Miklós ZALAI HÍRLAP Szé­pen magyarul — szépen emberül Kit hogyan (nem) tisztelünk? — Ne mássz a kerítésre! — De a Péter megengedte! És „a Péter” — szakállasan, harmincévesen — bólintással jelzi, hogy érti. — Honnan szedted a fagyit? — A Gizi vette. Aztán kiderül, hogy a nagy­­csoportos óvodásnak „a Péter” az apja, „a Gizi” az anyja. De hát így emlegeti ő­ket az oda­­- vissza tegeződő és tegezett környezet, a rokonság és a „havercsaládok” apraja-nagy­­ja. Ahogy a gyerek őket utá­nozza, azt nem kifogásolja senki, sőt: olyan „jópofa" do­log. Ám nem is kell ehhez gye­reknek lenni! Huszonötévesek­től is egyre gyakrabban ta­pasztalom — szakmai konfe­renciákon, de főleg társadalmi értekezleteken —, hogy nem sokat problémáznak az ötven­­-hatvanasokkal. Akik — apáik korosztályából vagy azon túl is — tegezéssel tisztelik meg őket, azt nemcsak hogy felszó­lítás nélkül visszategezik, ha­nem mindjárt „lacizzák”, „pis­­tázzák” is. És sokuk meg sem várja az idősebbik kezdemé­nyezését, maga indul tegezés­sel. Kihalt a „Nézd, Pista bácsi”, a „Tudod, István bátyám”, s már az emlékezetben sem él a „Hidd el, Tanár úr". Aki „te”, az mindjárt „Szia!”, s persze „Pista”, és örülhet, ha nem egyenest „öregem”, esetleg „fater” vagy épp „tata”. Egy rádióműsorban épp he­tedik-nyolcadikos gyerekek adtak tájékoztatást, hogyan készül a faliújságjuk. El­mondták: „a Hédi” a szerkesz­tő, „a Csabi” a grafikus, „a Kriszta” pötyögeti­ le az írógépen, „a Géza” ragasztja. Meg is szólalt a nevezettek mindegyike, ki vékonyka, ki már mutáló gyerekhangon. Azt is közölték, teljes egyetértés­ben, hogy „azért a Zsolt a legjobb fej”, ő irányít és el­lenőriz mindent. A megneve­zett tiltakozását így hárítot­ták el: „Ne szerénykedj!” Engem zavart némileg, hogy „a Zsolt”-nak vastag férfi­hangja volt, tornatanári dip­lomája, s jó három évtized nyomta már a vállát. Őt ez nem feszélyezte, sőt a rádiós mű­sorvezetőt sem. Az még biz­tatta is a gyermek­hallgató­kat: írják meg (mert hát ki dönthetné el más), hogy ma­gázni jobb-e a tanárokat, vagy tegezni. Ámde a tegezés — láttuk, tudjuk is — túlzottan egyféle. Akit tegezek, könnyen elkül­döm a ... (S főleg: aki el akar küldeni valahová, rögtön tegez. — autósok jól tudják!) S egyre egyfélébb a magázás is. Csak egy példát! Rádiómű­sorunk levelei tanúsítják­: Pé­­chy Blanka az egész országnak „per” Blanka néni. Nemcsak a gyerekeknek, tanároknak (fő­leg tanárnőknek) is. Lehet ez épp a bensőséges bizalom kife­jeződése is, de inkább arra utal, hogy az ennél nagyobb tiszteletadásnak idestova ki­halnak a nyelvi eszközei­­, s velük a gondolata is. S ettől már csak egy lépés az, hogy X nénit és Y bácsit letegezzük (mint a nagynénén­­ket és nagybátyánkat is). Van, aki meg is teszi. A „Miska bá­csi levelesládája” című rádió­műsorhoz harmadik-negyedi­kes gimnazistáktól (félig fel­nőttektől!) jött már így levél, nem is egy: „Kedves Miska bácsi! Megírom neked, hogy. és: „Kérlek válaszolj...” — És, ha ma tegezem Miska bácsit, holnapra Miska, vagy Misi lehet belőle. Akit, ha nem tetszik a vála­sza, elküldünk a . .. Sokan ezt demokratizálódás­nak tartják. Magam — megír­tam — a modortalanság egyen­lőségének; úgy látom, ember­nek ember iránt való tisztelet­­adása szűnik meg ezzel. Mert aminek kikopik a nyelvi hor­dozója a használatból, annak kivészi a gondolata is. Még nincs késő talán! Még van olyan nemzedék, amelyik ismerte a tiszteletadás formá­it; nemcsak a feudális hajlon­­gásét, hanem a magasabb kor, a nagyobb tudás, a több ta­pasztalat, vagy pusztán csak a másik ember embersége iránti megbecsülés kifejezőit, —, s persze velük együtt a megbecsülés érzését is. Meg­kapni ezt az ifjabb nemzedék­től aligha fogja — az nem­igen ismeri­­—, de megadni neki miért nem tudná! Én például magázok minden ti­zenkét—tizenhárom éven fe­lüli fiút és leányt (mint en­gem a tanáraim hajdan, már a polgári iskolában is), és „Jó napot kívánok” nekik (akár előre is). Eleinte furcsán néznek rám, de aztán megszokják. Olykor már fogadják is. Dem­e László Kulturális krónika A Nosztalgia Irodalmi Ká­véház rendezvényei között ke­rül sor szombaton este hét órakor a nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központ­ban Szabó Gyula színművész önálló estjére. Műsorán ezúttal elsősorban a vidámság és a zene dominál majd, kellemes hétvégi szórakozást biztosítva. ★ Október 11-én a zalaegersze­gi Hevesi Sándor Színház be­mutató előadást tart. Este nyolc órakor a házi színpadon (a színház 11. emeletén) Ber­tolt Brecht: Sophokles Antigo­néja című drámai költemény premierjére kerül sor. A fősze­replő Fekete Gizi, rendező Merő Béla. Pénteken nyílik Lentiben, a Sólyom László Művelődési Központban Würtz Ádám gra­fikus tárlata. A kiállítás a keszthelyi bemutató anyagát tartalmazza. A megnyitót este hét órakor tartják a művelő­dési ház kiállítótermében. ★ Nagykanizsán, 11-én rangos nemzetközi hangversenyre ke­rül sor este hét órakor. A „Lägerbund” Eschweiller Pe­ter Muchs­chor NSZK-beli férfikar a Hevesi Sándor Mű­velődési Központ vegyeskará­val közösen lép a zalai közön­ség elé. Műsorukban német klasszikus dalok és magyar népdalfeldolgozások is szere­­repelnek, a felcsendülő ének­darabok előadóit Helmut Lansberg és Arany Ida ve­zényli. ★ Elsősorban a gyerekeket várják Keszthelyen hétfőn délután a Goldmark Károly Művelődési Központba. Okos Katica címmel gyermekelő­adást tartanak fővárosi művé­szek vendégszereplésével. Az előadás fél háromkor kezdő­dik. ★ Kocsis Zoltán zongoramű­vész az Egyesült Államokba utazott, öt koncertet ad a San Francisco-i szimfonikus zenekarral október 6. és 12. között, majd hanglemezfelvé­telt készít a Philips céggel. Chicagóba is elutazik, ahol négy hangversenyen lép fel az ottani szimfonikusokkal, Clau­­dio Abbado vezényletével. ★ A megye jövő heti filmkí­nálatában tallózva a következő alkotásokat szeretnénk olva­sóink figyelmébe ajánlani. Za­laegerszegen 8—10-ig Elek Ju­dit Márianap című filmjét ve­títik a kettes teremben. A film Petőfi Sándor özvegyének, Szendrey Júliának életéből villant fel képeket. 9-én a rock and roll rajongóinak szól a filmvászonról igazi csemege­ként Elvis Presley, aki az idén lenne ötvenéves. A filmet a hármas teremben vetítik az Ady Filmcentrumban Zala­egerszegen. Nagykanizsán hét­főtől szerdáig játsszák a nép­szerű politikai krimi filmvál­tozatát, a Tű a szénakazalban címmel. Keszthelyen a hét ele­jén a könnyű szórakozás ki­elégítését szolgálja a Bomba­­nő című amerikai film. Az eszkimó asszony fázik című magyar filmet tűzte műsorára a lenti mozi 9-én két előadás­ban. A hét második felében vetítik Nagykanizsán a Kék laguna című amerikai filmet. Lentiben szombat-vasárnap kerül műsorra Polansky új filmje, az Egy tiszta nő, Nas­tasja Kinskivel a főszerep­ben. Szerdán Nagykanizsán tűzik műsorra a népszerű francia színész, Belmondo iz­galmas, fordulatos Profi című filmjét. ★ Nastasja Kinski az Egy tiszta nő című színes, szinkronizált francia—angol film főszerepében. 1984. október 6.

Next