Zalai Hírlap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-24 / 276. szám

1984. november 24., szombat Gyümölcsöző látogatás Herszoni vendégzek a Zalai Kőolajipari Vállalatnál A Zalai Kőolajipari Vállalat vendégeként néhány napot megyénkben töltött a Herszoni Olajfinomító Vállalat három­fős küldöttsége. Látogatásuk tapasztalatairól, otthoni mun­kájukról kérdeztük a küldött­ség tagjait. — Régi testvérüzemi kap­csolatokat ápolunk és fejlesz­tünk zalai barátainkkal — mondta Ivan Ivanovics Barta igazgatóhelyettes, a delegáció vezetője. — Ütünk során a ma­gyar üzem munkaszervezési és termelési tapasztalataival, eredményeivel és — mivel elő­ször járunk itt — a vállalat egész tevékenységével testkö­zelből ismerkedhetünk meg. Elismeréssel kell megállapíta­ni, hogy testvérüzemünk ma­gas fokú szervezettségű, s eredményesen teljesíti terme­lési feladatait. Betekintést nyertünk az üzem kulturális életébe és részletes tájékozta­tást kaptunk a dolgozók szo­ciális helyzetéről. — A találkozó a vállalat pártaktivitásaival emlékezetes esemény marad számomra — vette át a szót Pável Nyikola­­jevics Csapkin párttitkár. — Az üzemi pártszervezetek tit­káraival a pártmunka tapasz­talatairól, az ideológiai munka kérdéseiről váltottunk szót. Hasznos tapasztalatokat sze­reztünk az üzemi demokrácia zalai fórumainak működésé­ről, például számunkra is ta­nulságos e fórumok működése a gazdasági vezetők kiválasz­tásakor, tevékenységük értéke­lésekor. — Konkrét feladattal is ér­keztem magyar barátainkhoz — szögezte le Anatolij Jegoro­­vics Szmirnov, az­ 5. számú szocialista brigád vezetője. — Kellő előkészítés után, látoga­tásunk alkalmával írtuk alá a szocialista szerződést a zalai vállalat Vácuum szocialista brigádjával. Indulásként a termelőmunkával kapcsolatos tapasztalatcserék szervezését, az emberi kapcsolatok bővíté­sét rögzítettük a megállapo­dásban. A későbbiekben ter­mészetesen — a már élő többi brigádkapcsolat tapasztalatát is kamatoztatva — továbbfej­leszthetjük a kapcsolatokat. A itt tapasztalt magas színvonalú termelési kultúra mély benyo­másokat tett rám. — Pénteki találkozónkon vállalatunk, különösen a 4. számú szocialista brigád mun­kájáról adtunk tájékoztatást Varga Gyula elvtársnak, a megyei pártbizottság első tit­kárának — folytatta Barta igazgatóhelyettes. — E brigá­dot azért hangsúlyoztam, mert tiszteletbeli tagja Varga elv­társ. Büszke lehet a brigád­jára, ugyanis az első félév ér­tékelésekor a kollektíva az első helyet foglalta el a ver­senyző brigádok között. A most folyó ötéves terv negye­dik évének vége felé örömmel közölhetjük, hogy idei tervein­ket mi is sikeresen teljesítjük, sőt, néhány részletében túl is szárnyaljuk az előirányzato­kat. A négy év eredményei alapján szilárd meggyőződé­sünk, hogy elképzeléseink tel­jesülnek. — Jövőre ünnepli hazánk a fasizmus felett aratott győze­lem 40. évfordulóját. Az ünnep tiszteletére tett pótvállalások anyagokkal való ellátása a mi — a termelékenység további feladatunk. Alapjában belső egyszázalékos növelése és az piacra termelünk, ám nem el­­önköltség félszázalékos csek- hanyagolható az export há­­kentése — szintén eredménye- nyada sem, sen teljesülhetnek. A mennyi- A vendégek a Zalai Kőolaj­­ség mellett nálunk is kulcs-­ipari Vállalat mellett mégis­­kérdés a minőség. Termékeink merkedtek Zalaegerszeggel, a 40 százaléka viseli a kiváló Balatonnal, s elutazás előtti áruk fóruma elismerő emblé­ utolsó napjukat Budapesten máját — fűzte hozzá Csapkin töbtik. párttitkár. — Nemcsak testvérüzem. — A gazdaságnál maradva hanem testvérmegye küldöttei — jegyezte meg az igazgató­ is vagyunk — mondta búcsú­helyettes —, mi már a követ-­zőul Barta igazgatóhelyettes, keze ötéves terven is dolgoz — Megragadva az alkalmat,­zunk. Komoly és felelősségtel­ szeretném tolmácsolni a hel­­yes munka et, hisz nagyság- szám­ak jókívánságait zalai ba­­rendben az ukrajnai ágazat­i rátáinknak, sok sikert kívánva —3. legnagyobb üzeme van munkájukhoz és boldogságot gyünk és Dél-U­krajna fűtő- magánéletükben. Varga Gyula, az MSZMP Zala megyei Bizottságának első titkára Nagy Sándor igazgató kíséretében fogadta a horizoni küldöttséget. ZALAI HÍRLAP Országos honismereti konferencia A középfokú tanintézetekben folyó honismereti munka fel­tételeit áttekintő, főbb tartal­mi tapasztalatait összegző or­szágos konferenciát rendez november 30. és december 2. között Szekszárdon a KISZ Központi Bizottsága a Hazafi­as Népfront Országos Taná­csával és a Művelődési Mi­nisztériummal együttműköd­ve. Immár negyedik alkalom­mal kerül sor hasonló eszme­cserére, ezúttal az ország kö­zépfokú oktatási intézményei­nek honismereti szakkörei, s a témával foglalkozó közműve­lődési intézmények és múzeu­mok képviseletében mintegy 200 diák és felnőtt vesz részt a tanácskozáson. (MTI) A nemessándorházi rendőrverők Nemessándorházán 1984. au­gusztus 27-én, éjszaka Kiss József (Bucsuszentlászló, Sza­badság utca 3.) és Vizsi Ernő (Nemessándorháza, Rákóczi utca 40.) megverték a körzeti megbízott rendőrt és a segít­ségére siető feleségét. Kiss József megsérült barátját ké­sőbb autóval a pózvai szemé­szetre szállította, majd haza­felé az őt megállítani szándé­kozó járőrt kis híján elgázol­ta. Az intézkedő rendőr csu­pán a gyors félreugrásnak kö­szönhette megmenekülését. A két jóbarát meséi A tárgyalóterembe börtönőr kíséretében érkezik Kiss Jó­zsef. Néhány évvel ezelőtt már állt bíróság előtt, mégpe­dig hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt. Ezúttal úgy döntött, egyetlen szót sem ismer el a történtekből, még azt is letagadja, amit a ki­hallgatásai során mondott. — Nem vagyok bűnös, a vádiratban összehordtak min­dent, mert a rendőrök és az ügyész elfogult — vélekedik, aztán olyan történettel áll elő, amelyben ők a szenvedő ala­nyok, akik ártatlanul ülnek a vádlottak padján. — Vizsi Ernő napközben a mezőn a betakarításban segí­tett. Este sörözgettünk egy ki­csit a kocsmában. Hazafele elváltak útjaink, de hamaro­san hallottam, hogy a bará­tom segítségért kiabál. Oda­futottam, s látom, hogy veri a rendőr és a felesége. Egyszer­­csak felüvölt Vizsi Ernő: Jaj kiszúrták a szememet! Azon­nal nem tudtam segíteni ne­ki, mert üldözőbe vettek Olyat nem hallottam, hogy barátom szidta volna a rend­őrt. — Amikor a barátját elvit­te a szemészetre, visszafelé jövet miért ment tovább az autójával, amikor a rendőrök szabályos jelzéssel meg akar­ták állítani? — kérdezi a bíró — Féltem, hogy kivesznek a kocsiból és összevernek. Már 1977-ben is megvertek és rá­adásul én kerültem börtönbe. — Mi lett volna, ha nem ug­rik el kocsija elől a rendőr? — Nem is kellett elugrania, mert nem az én sávomban állt, hanem a másikban. Vizsi Ernő szintén az ártal­­anul meghurcolt szerepét játssza: — A törzsőrmester mindig fenyegetett, hogy kinyír. Egy­szer azt üvöltözte, hogy „lelő­­ek, mint a kutyát”. Most is gyanútlanul mentem hazafelé, egyszer csak puff, a saját ud­varomban leütöttek és elagya­­nugyáltak. Az asszony egy aartsissal hadakozott, azzal szúrta meg a szememet. — Mit keresett volna éjnek dején az ön udvarában a kör­zeti megbízott és a felesége? — Biztos engem lestek, hogy megverjenek. Bosszúból, mert előző nap összeszólalkoztunk. Az én telkemen fordultak meg a traktorral, nem hagytam szó nélkül. Mi történt valójában? — Akkor éjszaka a feleségem ébresztett fel, hogy valaki kia­bál a házunk előtt — emlékezik vissza a történtekre a körzeti megbízott. — Kimentem, hogy megnézzem mi történt. Vizsi Ernő rázta a kapunkat és üvöltözött: „Te piszok, szemét rendőr, gyere ki”! Szóltam neki, ne hangoskodjon itt éj­szaka, van aki aludni szeret­ne. Láttam, hogy részeg, ,nem akartam kötekedni vele, de azt nem engedhettem, hogy felkiabálja a környéket. Meg­próbáltam csitítani, de egyre csak szidott a feleségemmel együtt. Pofon akart vágni, de az ütést elhárítottam. Ekkor hátulról megszólalt valaki: „Piszkos rendőr, most meg­­döglesz!” és­ leütött. A földön feküdtem, ketten rugdostak, én pedig védekeztem. — Pongyolát vettem ma­gamra, s felkapcsoltam az ud­vari villanyt. Láttam, hogy ketten ütik, rúgják a férje­met. Vizsi Ernőt és Kiss Jó­zsefet megismertem — vallja a feleség. — Felkaptam a partvist, hogy segítsek az uramnak, de Kiss ki akarta csavarni a kezemből. Szeren­csére a párom kiszabadult a kezük közül, s ő vette el a partvist, ami közben eltörött és megsértette Vizsi Ernő sze­mét. Az augusztus 27-i esemé­nyeknek ugyan nem volt szemtanúja, de a szomszéd az előző napi „összeszólalkozás” kapcsán ekként jellemezte Vi­zsi Ernő „jámbor” viselkedé­sét: — Mi, a környéken lakók békében szeretnénk élni, ami Vizsi miatt képtelenségnek tű­nik. Ha valami nem tetszik neki, ordenáré módon óbégat, nem törődik mások nyugalmá­val. Augusztus 26-án is ordí­tott, mint a szamár a hegyen: „Nem fogsz természetes halál­lal meghalni, te szemét!” S ez még­ az enyhébb kifejezé­sei közé tartozott. A körzeti megbízott jelen­tette a történteket parancsno­kának. A helyszínre küldött rendőrök egyértelműen állít­ják, hogy­ ha nem ugrik félre társuk, elütötte volna Kiss József. Az ítélet A bíróság a vádlottak taga­dásával szemben a tanúk val­lomásának, valamint más bi­zonyítékoknak adott hitelt és Kiss Józsefet 2 év 10 hónap szabadságvesztésre ítélte, s 3 évre eltiltotta a közügyek gya­korlásától. Vizsi Ernő bünte­tése 1 év börtön és 2 év köz­ügyektől eltiltás. Az ítélet nem jogerős. Fincza Zsuzsa Véletlenből — hivatás A zalaegerszegi színház új tagja: Tímár Zoltán — A BEÁLLÍTOTT képek rólam nem szoktak sikerülni — mentegetőzik fotósunk gé­pe előtt feszengve Tímár Zoltán, a Hevesi Sándor Színház ez évadban Zala­egerszegre szerződött új szí­nésze. Aggodalma alaptalan, mert mozdulatai, gesztusai olyan keresetlenül egy­szerűek, hogy ennél már csak kifejezésbeli kész­sége puritánabb — a szó ne­mes értelmében. Kellemesen zengő baritonját már hall­hatta a közönség három da­rabban is, hiszen játszott A fehér ördög című évadnyitó dr­ámában, a Sophokles Anti­gonéja címet viselő műben,­­valamint a Prémiumban. Most az Ármány és szerelem­re készül. — Mit osztana meg az ol­vasókkal életrajzából? — Nem ez az első színház, ahol dolgozom. Játszottam Budapesten a Várszínházban, s Békéscsabán és Nyíregyhá­zán. Békéscsabán születtem, Szegeden jártam középiskolá­ba, 1974-től 78-ig végeztem a Színművészeti Főiskolát, most pedig itt vagyok. — Hogyan választotta ezt a mesterséget hivatásul? — A történet talán nem túl érdekes — mentegetőzik is­mét bizonytalanul. — Szege­den, ismerőseim révén jutot­tam el a Minerva amatőr színjátszó csoportba. Egyszer betévedtem, kamasz voltam, láttam, hogy szép lányok jár­nak oda, gondoltam, ide ér­demes benézni néha. Azután ott ragadtam. Szintén ismerő­sök révén szereztem tudo­mást arról, hogy létezik a színházakban az úgynevezett segédszínész-státus. Addigra már érdekelt annyira a szín­ház világa, hogy kalandvágyó kedvemben kiálltam a Buda­pest felé vezető országútra egy bőrönddel és azzal az el­tökéltséggel, hogy elmegyek segédszínésznek valahova. Az első kocsi Kecskemétig vitt, ott azonnal bementem a szín­házba, egyenesen az igazga­tóhoz, s nagy bátran kijelen­tettem, hogy segédszínésznek jöttem. Éppen ott volt a szín­ház karnagya, s a direktor odaszólt: „Vigye le a gyere­ket a próbat­erembe”. Amikor­­megláttam a zongorát­, gon­doltam nem lesz minden rendben. A hangokat persze véletlenül sem találtam el és táncolni se tudtam. Hüm­mö­­gés, vissza az igazgatóhoz, aki rövid tanácskozás után azt mondta: „Hétfőtől fel van véve. 1500-at tudok adni, rendben?” Ekkor kezdődött a színházzal való intenzív kap­csolatom, ami akkor vált valódi elhatározássá, amikor Ruszt József Kecskeméten vendégrendezett. — MI A VÉLEMÉNYE a színészi tehetség megítélé­séről? — Én erről egyik tanárom­tól, Vámos Lászlótól hallot­tam azt a hallatlanul pontos megállapítást, hogy a tehet­ség kilencven százaléka ön­bizalom, a többi a mester­ség, tehát hallás, mozgás, be­szédgyakorlat, ismeret. Akkor én ezt nem hittem el. Hogy bennem ezek a százalékok hogyan oszlanak meg? Vál­tozó. — A színész saját munká­ját csak úgy tudja lemérni, ha állandó visszajelzést kap arról, amit csinál. A rendező véleményére ad, vagy a kö­zönség tapsára? — Azt hiszem, a közönség­nek játszom, tehát ebben hi­szek. Csak szükség van ehhez az értő, jóindulatú közönségre. — Megtalálja ezt Zalaeger­szegen? — EZ A SZÍNHÁZ más, helyzetben van, mint a többi.­ A színházba járó publikumot itt kétszeresen kell meghódítani, hiszen még nem szokták meg az emberek, hogy színházuk van, amihez viszonyulni lehet és kell. Mindenekelőtt azt kell elélnünk, hogy megnézzenek bennünket — mosolyog meg­győződéssel Tímár Zoltán, színházunk új tagja, Horváth Zsuzsa . 5 Fórum a feladatok számbavételére Megkezdődtek a tanácstagi beszámolók Zalaegerszegen Zalaegerszegen megkezdőd­tek a tanácstagi beszámolók. A Hazafias Népfront városkörze­ti bizottságai szervezésében több választókörzetben két, sőt három tanácstag összevont gyűlésen tájékoztatja a lakos­ságot az elmúlt hónapokban­­végzett munkáról, s meghall­gatják választóik véleményét, gondjaikat. November 12-től a 78 vá­lasztókörzetből 27-ben tar­tották meg a beszámolót. A fórumokra általában hét­főnként kerül sor, s december 17-ig valamennyit befejezik. A városi tanács titkárságán megkezdték a tanácstagi be­számolók tapasztalatainak fel­dolgozását. Ami eddig megál­lapítható: a lakosság érdeklő­dése nem csökkent, s különö­sen a peremkerületekben so­kan vesznek részt a beszámo­lókon, nyilvánítanak véleményt a hétköznapok során környe­zetükben tapasztalt problé­mákról. Ez utóbbiak között sok a visszaköszönő felvetés, főleg a városüzemeléssel kapcsola­tos témakörökben. Akárcsak az év elején, most is több he­lyütt tették szóvá, hogy az Édász nem fordít kellő gon­dot a közvilágításra. Hiába jelentik be a vezetékrendszer hibáját, jó, ha napok múlva­­kijavítják azt. Ugyancsak a közvilágítással kapcsolatosan panaszolták, hogy a Népköz­­társaság útja elején a magas­ra nőtt fák lombja hatásta­lanná teszi a lámpákat. Szinte minden beszámolón felmerült: nem javult a város köztisztasága, sok a szemét, a lehullott lombot kevesen taka­rítják el. Többen tették szó­vá, hogy a város díszítését szolgáló virágágyakat, kő virágtar­tókat nemigen ültették be, nem gondozták. Erélyesebb intézkedést sürgető gond, hogy elszaporodtak a szabadjára­­ engedett, gazda nélkül kóborló kutyák a köz­területeken. Mások arra hívták fel az érintettek figyelmét, hogy gáz- és vízvezetéképítés, vagy ve­zetékjavítás után rendszerint késik és sok kívánnivalót hagy maga után a zöldterületek, utak, járdák helyreállítása. A Landorhegyi­ városrészben a közrend, közbiztonság javí­tását kérték kedvezőtlen ta­pasztalatikra hivatkozva: sok a renitenskedő fiatal, köztük olyanok, akik motorkerékpár- a tanácstagi beszámolón fel­­jaikkal nemcsak a lakók nyu­­szólalok, galmát zavarják, hanem a jár- Az andráshidai fórumon a dán járók testi épségét is ve­­szülők felajánlották társa­­szélyeztetik.­dalmi munkájukat a gyer-A Skála Áruház környékén mekkörzeti rendelő kiala­­lakók ismét szóvá tették:­a­kításához. Kevés szórakozóhely Az elhangzott hozzászólások, késői nyitvatartása zavarja kérdések zömét helyben meg­­nyugalmukat, záróra után válaszolták a tanácstagok, ha­­többször tapasztaltak va­­lamint a tanács tisztségviselői, szekődést, hangoskodást, szakemberei. A megválaszolat- Az áruházban vásárlók első- tanul maradt felvetéseket pe­­sorban az élelmiszerosztály ed­­dig továbbítják az illetékesek­­látására, a húskészítmények­hez kivizsgálásra, intézkedés­­minőségére panaszkodtak. re. Erről a lakosság és a ta-Bazitán és Szenterzsébet te­­n ácstagok írásban kapnak va­gyon többek között nyilvános faszt, telefon felszerelését sürgették­­. M.

Next