Zalai Hírlap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-20 / 272. szám

4 „A vásárlók megbecsüléséből élünk... Pályakezdők a pult mögött -Sok gond,Manami bosszankodik az egyik ismerősöm. — Nyolcadik osztályos, de borzalmasan gyenge jegyei vannak. Ilyen eredménnyel vajon hová fogják felvenni? A, menőbb szakmákban telt házak lesznek. Végső esetben elküldöm boltosnak. — Ezek szerint a gyereket érdekli a matematika — bólogatok megértően.. — Különösebben nem, de majd lesz ideje megtanulni a számolást. Ennyire kényszerpályának számít a kereskedelem? — tettem fel a kérdést magamban. A zalaegerszegi 138-as számú csemege ABC-ben, az üzletben dolgozó elsőéves ipari tanulókkal találkoztam. — Miért éppen ezt a szakmát választották? — Kisebb koromban is egyedül jártam bevásárolni — meséli Kocza Éva. — Megtetszett ez a foglalkozás. Az általános iskolában négyes tanuló voltam. Ide jelentkeztem, szerencsére felvettek. Ismerőseim szerint az élelmiszerkereskedelem nehéz szakma. Később ezt már személyesen is tapasztaltam. Persze vannak azért szép oldalai is. Nagyon sok mindenre kell figyelni. Ennek ellenére nem bántam meg az elhatározásomat. — Hogyan teltek az első munkanapok? — Ismerkedtem a különböző árufélékkel. Fokozatosan sajátítom el a szakmai fogásokat. A munkatársaim mindig, mindenben a segítségemre vannak. Elmagyarázzák azokat a dolgokat, amiket nem értek. A legfontosabb természetesen az udvarias, szolgálatkész magatartás. — Az általános iskolában tanult tantárgyak közül melyiket tudja leginkább hasznosítani? SA matematikát. A kereskedelem tulajdonképpen erre épül. Számolás nélkül egy pillanatig sem lehet meglenni. Különösen a pénztárgép kezelőknek nehéz a dolguk. — Volt már kellemetlen élménye a boltban? — Igen. Egyszer véletlenül nekimentem valakinek. Bocsánat — mondtam. Az illető rámförmedt: nincs bocsánat! Lőrincz Cecília megdolgozott azért, hogy kereskedelmi tanuló legyen. A nyolcadik osztály elvégzése után az első nekifutásra nem vették fel. Mivel kitartott az elhatározása mellett, egy évig kisegítő munkát végzett a boltban. Kosarakat rakosgatott, csomagolta az árukat. Ebben az esztendőben viszont már megkezdhette a tanulmányait. — Szeretek emberek között lenni — mosolyog. — Ezért is tartottam ki az elhatározásom mellett. — Gondolt már arra, hogy a későbbiekben majd tovább tanul ? N'mc.rríi, a szakmunkás-CsOSZOr képzőt szeretném eredményesen elvégezni. Aztán ha minden sikerül, majd leérettségizem. A továbbtanulási lehetőség adott. A vásárlókról mit mondhatnék? Vannak akik nyugodtan, udvariasan beszélgetnek velem, mások pedig rám kiabálnak. Az üzletbe hetente hárommillió forint értékű áru érkezik. — Az ilyen feszített munkatempó mellett, mennyi idő jut az ipari tanulókra? — érdeklődtem Czobor Lajos üzletvezetőtől. — Sajnos elég kevés — ráncolta a homlokát. — Azért a lehetőségeinkhez mérten igyekszünk velük foglalkozni. Ilyen korban lehet igazán megszerettetni velük ezt a valóban nehéz szakmát. Nagyon jó kis kollektíva alakult ki nálunk. Felvételnél megválogatjuk a munkatársainkat. Nincs fluktuáció, munkaerő vándorlás. Mindenki ott segít a mar síkon, ahol éppen tud. A legtöbb, amit az ipari tanulókért tehetek: az ajtóm mindig nyitva áll előttük, bármikor bejöhetnek hozzám. Persze maguk a vásárlók is segíthetik a fiatal, pályakezdő kereskedők munkáját. Elsősorban több megértéssel kell lenni irántuk. Néhány esztendő múlva klindus Tnerök álnak a kiszolgáló pultok mögött. Völgyi Ferenc Cselekvő humanitás Bővül a zalaegerszegi szociális foglalkoztató A társadalom valamennyi rétegében találhatók olyan emberek, akik az egészségi állapotukban bekövetkezett változás hatásaként korábbi tevékenységüket nem tudják folytatni, vagy a szokásos körülmények között végezni. Megváltozott munkaképességük más pályára, más munkára kényszeríti őket. Vannak sajnos olyanok is, akik veleszületett fogyatékosság miatt nem tudnak a termelő munkába átlagos feltételek mellett beleilleszkedni. Zalaegerszegen a szociális foglalkoztatóban egyre több, a korábbi helyén csökkent képességeivel nem alkalmazható dolgozó válik újra teljes értékű termelővé. A megváltozott munkaképességű dolgozók mellett itt munkát találnak a sokgyerekesek, az ipari termeléshez munkaidőben igazodni nem tudók, vagy gyesen levők is. Nem egy nyugdíjas egészíti ki a foglalkoztatóban végzett munkával szerényebb jövedelmét — mondja Kulcsár Károly, a zalaegerszegi városi tanács szociális foglalkoztatójának vezetője. — Négy részlegünkben jelenleg 80-an dolgoznak, s az idén több mint 3 millió forint értéket állítunk elő. A múlt esztendőhöz képest megduplázódott a létszám, és a termelés is. A számoknál viszont sokkal jelentősebb, hogy nem kevés gyermekét egyedül nevelő, vagy romlott egészségi állapotú anya jutott itt álláshoz és jövedelemhez. Az ideiglenes jelleggel működő varrodai, elektromechanikai és mechanikai részlegekben teljes értékű munka folyik, jó a gyártott termékek minősége. — Év végére várhatóan elkészül az új telep — folytatja a vezető. — Folyamatos az áttelepülés, egymás után veszszük birtokba az új létesítmény épületeit. A jövő esztendő első felében terveink szerint a létszám közel megduplázódik, 140 főre nő. Saját lábunkon szeretnénk megállni. A várközi építésnél egyes részlegeket már festenek, mások alacsonyabb készültségen vannak. A régi épületek felújítására, az új műhelyek építésére és felszerelésére 3,6 millió forintot költenek. A munka- és szociális körülmények kialakítására különösen figyelnek, a szokványostól eltérő igényeket kell kielégíteni. — Az új műhelyekben is a jelenlegi tevékenység lesz a meghatározó — mondja Kulcsár Károly. — Önállóan alakítjuk a gyártási profilt, a munkáért kemény verseny folyik. Aki kevesebbért vállal és pontosan szállít, azé az elsőbbség. , Az utóbbi rendben van, eddig sem volt lemaradás. Ami a munkát illeti, ezen a téren szélesebb társadalmi összefogásra lenne szükség, hogy a szociális foglalkoztatás a kívánt szinten megvalósuljon. A megyei vállalatok vezetőit a bérmunka-tárgyalásokon az emberség vezérli. A zalaegerszegi szociális foglalkoztató a létrehozása óta eltelt időben közel száz embernek segít megoldani kereseti gondjait, saját lábon állva. S. L. Nem elmebajnokság! Beszélgetés a Szivárvány vetélkedő zalaegerszegi csapatkapitányával A Szivárvány című televíziós vetélkedő első fordulója már lezajlott, amikor leültünk beszélgetni dr. Varga Zoltánnal, a zalaegerszegi csapat kapitányával. Arról fogattuk, mire számíthatunk a versenyen, és hogyan segítheti a város lakossága a hatfős csapatot. — Az előkészületek a nyár óta folynak, hiszen júliusban már tudtuk, hogy megyeszékhelyünk szerepelni fog a seregszemlén — kezdi a tájékoztatást Varga Zoltán. — A felkészülés rendkívül sokrétű és időigényes. Bár hozzá kell tenni, hogy a művészeti élet kérdéseiben való tájékozottságot nem lehet kampányszerűen megszerezni. Azok az emberek, akik a kamera előtt számot adnak tudásukról, egész eddig szerzett ismereteikre kell, hogy támaszkodjanak. — Mely területek kerülnek vizsgálat alá? — Mint az előző műsorból is kiderült, a művészeti élet öt ágából állítják össze a kérdéseket. Az irodalom, a zene, a képzőművészet, a film és a televízió, valamint a színház tíz évéből kell vizsgáznunk. Ez a tíz esztendő az 1965 és 1975 közé eső időszak lesz, ami talán azért jó, mert még közel van. S aki számára természetes igény volt a művelődés, az sok mindenre emlékszik. Így a városlakók nagy többsége segítségünkre lehet. — Bizonyára sokan félnek holmi rázós kérdésektől... — Hangsúlyozni szeretném, hogy a vetélkedő nem elmebajnokság. A vetélkedő célja, hogy kulturális emlékeket, élményeket elevenítsen fel, támaszkodva a tv archív anyagára. Biztos vagyok benne, hogy az átlagos érdeklődésnek is nagy segítséget tudnak nyújtani, és kérem is, hogy segítsenek, amikor erre szükség lesz a verseny során. Megragadom az alkalmat, hogy a város lakóit kérjem: ha az öt művészeti területről bármilyen információval rendelkeznek, adatok birtokában vannak, keressék fel a vetélkedő zalaegerszegi házigazdáit, a városi tanács művelődési osztályának közművelődési csoportjánál. — Hogyan állt össze a csapat? — Szerencsére vannak jelzéseink arról, hogy egy-egy területen kihez érdemes fordulni, ki járatos például a filmművészet kérdéseiben, vagy az irodalomban. Kiváló felkészültségű szakembereket igyekeztünk összegyűjteni, de a bizonyítás valamennyiünkre vár. Tanár, jogász, színházi szakember és mások alkotják a csapatot, emellett sokan a háttérből járulnak hozzá a felkészüléshez és magához a versenyhez. Művészeti szakáganként szekciókat alakítottunk és tréningeket tartunk december 7-ig, szinte naponta. Természetesen minden aktív szellemi életet élő zalaegerszegire számítunk a vetélkedő napján a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben. — Milyen irányú ismereteket igényel a kulturális élet kérdésein kívül a verseny? — Úgy tűnik, hogy az ellenfél városáról sem árt majd minél többet tudni. És készenlétben kell tartani az 1965—75 közötti évek tárgyi emlékeit. Egyszóval figyelni kell! Egyrészt, hogy jól szórakozzunk, másrészt, hogy hasznos ismeretterjesztést végezzünk. — Mit kér a csapatkapitány a várostól december 7-ig, a verseny napjáig? — Feltétlenül nézzék a pénteki második fordulót, amiből következtetni lehet a feladatok jellegére. Horváth Zsuzsa A táncoló katona — A TÁNC nekem többet jelent kikapcsolódásnál. Programot, közösséget a mozgás, a kifejezés örömét jelenti — foglalja össze gondolatait egyenruhás riportalanyom. Németh István főhadnagyot, a Zalaegerszegi Reflex Táncklub tagját tánc iránti vonzalmáról, pályájáról faggatom. — Elvégezve a főiskolát, visszakerültem Zalaegerszegre. Haza érkezvén, édesapám avval fogadott: befizetett tánciskolába, mert így pótolhatom bizonyos hiányosságaimat. A dolog meglepett, de azért elmentem. Már az első foglalkozás kedvet adott a tanuláshoz. Mozgásomra felfigyelt Dezső bácsi, azaz Sarlós Dezső táncpedagógus, és a tánciskolából átvitt az általa vezetett Reflex Táncklubba. Itt olyan közösségre, olyan barátokra leltem, kikkel szívesen töltöm a szabadidőmet — meséli a fiatal tiszt. — Milyen egy táncklub? — Társastáncokkal foglalkozunk, bemutatókra járunk. Kétségtelen, a szereplés vágya is ösztönzi az embert a minél tökéletesebb, minél kifejezőbb tánclépések elsajátítására. Én is akkor éreztem magam igazán csapattagnak, amikor először választottak be egy bemutató szereplői közé. A bemutató komoly mérce és bár nagyon sok faluban, városban szerepeltünk, kocsmától színpadig, bálteremtől művelődési házig, mindig komoly koncentrációt, odafigyelést igényelt a közönség szórakoztatása. — Ez a maximalizmus, úgy érzem jellemző önre, hiszen a főiskolát is kiváló eredménynyel, főhadnagyként végezte el... Már a Zrínyi gimnáziumban megkövetelték a képességeimhez mért maximális teljesítményt. Szerencsére később, katonaiskolai éveim alatt hasonlóan jó pedagógusok kezébe kerültem. ÉS FOLYTATOM is a tanulást, jövőre a Budapesti Műszaki Egyetemen tanulok tovább, mert úgy érzem, a bizonyítás vágya újabb és újabb minőség elérését követeli meg az embertől. — Ducz — SALAI IIÍLA. Radnóti vándorgyűlés Győrött Vasárnap befejeződött Győrött a Radnóti vándorgyűlés, amelyet a költő születésének 75. évfordulója alkalmából rendezett a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság és a Magyar Írók Szövetsége. A háromnapos tudományos tanácskozáson előadások hangzottak el a mártírhalált halt költő kései lírájáról, több versének tartalmi és stilisztikai kérdéseiről, s méltatták prózáját a műfordítói munkásságát. 1984. november 20., kedd MIT CSINÁL A TERVHIVATAL? ★★★★ Nem vitás, „meredek” kérdés volt, de manapság igen sokan megfogalmazzák azt hazánkban, amit Wiesinger István feltett az Országos Tervhivatal képviselőjének a Hírháttér csütörtök esti adásában, a lakásépítés gondjairól beszélgetve. Azok a valóban ijesztő mértékű építőipari áremelkedések kerültek szóba, amelyek következményeként a lakásigények, az árak és a fizetőképesség között olyannyira megnövekedett a szakadék, hogy ma már nagy számban találhatók az országban elkészült, de üresen álló lakások, mert vásárlóra egyelőre nem találtak. Ha ez így van, — hangzott a riporter kérdése, amit ő bocsánatkérőleg „óvodás”-nak minősített —, akkor mit csinál a Tervhivatal? A kérdés nem kapott választ, a Tervhivatal képviselője másról beszélt. De talán nem is válaszolhatott, hiszen a kérdés valójában költői volt, amiben inkább a helyzet bírálata és a változtatás követelése nyilatkozott meg, semmint a magyarázat igénylése. Akárcsak a lakásra várók gyakran feltett hasonló kérdésében is, amelyet a tanácsoknak, az OTP-nek, a kormányszerveknek, a pártnak tesznek fel. S a legmagasabb fórumoknak szóló címzést is teljesen jogosnak tekinthetjük, hiszen az építőipar arra hivatkozik —, s ezt a fürdőkád példájával a 43-as budapesti vállalat vezérigazgatója is illusztrálta a műsorban —, hogy az építőipari árak emelkedésében döntő szerepet (75 százalékot) az általuk használt anyagok, szerelvények árának növekedése játszik. Tehát, hogy az építőipari áraknak ezt az elszabadult növekedési tendenciáját meg lehessen állítani, ahhoz az építőanyag- és szerelvénygyártás áremeléseinek is gátat kell vetni. A 25 százalék tartalmáról nem esett szó, de alighanem abban van benne az anyaggal, eszközzel való gondatlan pazarlás, amelyet az építkezéseken megfigyelhetünk, közte a lopás is. A ZÁÉV egyik budapesti építkezésén a már elkészült és lezárt épületből annyi szerelvényt, köztük vízmelegítőt, tűzhelyet, ajtó- és ablakkilincset, zárat stb. loptak el, hogy pótlásuk több, mint 70 ezer forintba került. A balatonszéplaki üdülő átadásakor több, mint 22 ezer forint értékű egyszer már felszerelt, időközben azonban szőrén-szálán eltűnt vizes szerelvényt kellett pótolni. De ezekben az összegekben nincs benne a már kiszállított, de beépítés előtt eltűnt csempe, radiátor, kisgép stb., az előbbit is meghaladó értéke. Aligha járunk mesze az igazságtól, ha azt mondjuk, az előbbiek a vállalat nyereségét csökkentették, de az utóbbiak az építkezés árát növelték. Lázár György miniszterelnök legutóbbi zalai látogatása során indokolatlannak és indokolhatatlannak nevezte az építőipari árak növekedését. S ebben mindenki, aki hallgatta, mélységesen egyetértett vele. Azok leginkább, akik lakásra, az emberhez méltó életnek ehhez az alapvető feltételére várnak és hiába számolgatják nehezen szaporodó pénzüket. Wiesinger kérdése tehát jogos: csinálni kell valamit, kormányszerveknek és vállalatoknak egyaránt. A DERŰ OKA ★★ Bán Róbert rendező bizonyára azért öltöztette fura rokokó ruhákba a szereplőket, hogy a középkori módi és a legújabbkori eszközök kontrasztjával appelláljon a néző humorérzékére és így „lökje meg” a darab nehézkesen mozduló szekerét. A Róka fogta csuka című péntek esti zenés komédia ugyanis a saját humorától aligha mozdult volna el álló helyzetéből. Ahhoz, a rendezői ötleten kívül még azok a színészek is kellettek, akik népszerűségük és humoruk okán akkor is tetszést aratnak, ha mondjuk a telefonkönyvet olvasnák fel. Mindenekelőtt Hernádi Judit, aki mozgékony bohóc arcával mindent le tud reagálni, ami a szövegkönyvben van, sőt előre tudja jelezni a történendőket úgy, hogy nézőjében is felkeltse a kíváncsiságot. Szóval Somogyi Pál, aki humoreszkek szerzőjeként volt igazán humorista és ezt az egyetlen darabját hagyta — bizonyára nem véletlenül — az utókorra, valóban elégedett lehet „odaát”. A tévések többet is kihoztak darabjából, mint amennyi benne volt. Ha a TV Zenés Színházának ezzel az adásával nem is ragadtatták el a nézőt, azért alapjában derűs órát szereztek neki. Talán Hidas Frigyes, a zeneszerző tehetett volna valamivel többet a darab sikeréért, mondjuk legalább egy fülbemászó dallammal. EGY PRIMADONNA ★★★ Gondolom Tiboldi Mária pontosan olyan, amilyennek az operettdivat elképzeli. Szép és nagy nő, szép és nagy hangja van. Fedák Sári, Honthy Hanna, Németh Marika voltak ilyenek. Különös, hogy ilyen későn, helyesebben késve fedezi fel a magyar operettszínpad és a magyar televízió. Úgy tudom sokáig „felesleges” volt itthon és ezért vállalt külföldi szerződést. No, de jobb későn, mint soha. Az utóbbi időben gyakran tűnik fel bronzvörös hajzuhataga „ragyogó mosolya, kifogástalan teintje, kellemes dekoltázsa a televízió képernyőjén — megelégedésünkre. Szombaton bemutatták az első csak vele készült műsort is a Zene az életem címmel, amelyben a rendező, Koltay Beáta jó ízlését dicsérendő, mindenféle fakszni, eredetieskedő hókusz-pókusz nélkül alakíthatta önmagát: az igazi operettprimadonnát, akinek szép hangja, érthető szövegmondása (!) jó megjelenése van és igen szép ruhái. Az észrevehető rajta, hogy nem elég oldott, mozdulatai néha beállítottak, rajta lehet csípni, hogy a rendező tanácsára mozdul, fordul, lép, mosolyog, de hát ez igazán nem csökkenti értékét, vonzó dekorativitását. ÍRÓHOZ MÉLTÓAN ★★★★ Szépen beszélni a szülőföldről mindenkitől szép dolog. Egy írótól természetes. Gion Nándor a jugoszláviai Vajdaság egyik jelentős íróegyénisége azonban olyan szépen beszélt szűkebb és tágabb szülőföldjéről, Szenttamásról és Bácskáról, hogy vasárnap délutáni műsorát hatásában csak Illyés Gyula emlékezetes tolnai kalauzolásához lehet hasonlítani. S ez minőségileg magasabb rendű dolog. Hári Sándor Vendégművészek Budapesten November végéig számos külföldi művész, illetve együttes vendégszerepel Budapesten, az Országos Filharmónia hangversenyein. Finnországból érkezik a Sibelius-vonósnégyes, amely november 25-én a Zeneakadémián ad koncertet, a Téli kaaraestek sorozat nyitányaként Az együttes négy esztendeje alakult, első hangversenyét egy évvel később adta. Azóta Skandinávia egyik vezető kamaraegyüttesévé fejlődött. Jeffrey Siegel Egyesült Államok-beli zongoraművész hazájában és Európában számos zenekarral és karmesterrel koncertezett már. November 27-én a Zeneakadémián Mozart a-moll rondóját és C-dúr szonátáját, Samuel Barber szonátáját és Liszt három zongoraművét: a Benediction-t, a Funerailies-t és a XIII. magyar rapszódiát szólaltatja meg. Az NDK Kultúra Napjai alkalmából vendégszerepel hazánkban a Drezdai Filharmonikusok zenekara. November 27-én az Erkel Színházban, november 29-én a Zeneakadémián lép pódiumra.