Zalai Hírlap, 1986. július (42. évfolyam, 155-179. szám)
1986-07-05 / 157. szám
1986. július 5., szombat írójegyzet Erkölcsi értékeink változásai Az infláció érdekes dolog: szó szerint felfújódást jelent, és igen sokatmondó az alapszó, csakhogy pontosan senki sem tudja, mitől fúvódnak fel az árak, mitől csökkennek az értékek napról napra. Vagyis: csökkennek az értékek és nőnek az árak. Minden közgazdasági magyarázat ellenére van a szóban valami misztikus: hát még a szellemi értékek inflációjában! Mert a zöldségárak növekedését még csak lehet magyarázni éghajlati, piaci okokkal, ám egy-egy szellemi, erkölcsi „árucikk” értékcsökkenését, árzuhanását aligha lehet pusztán a vásárlóerőre, kereslet-kínálat arányainak alakulására visszavezetni. És mégis... Az utóbbi években egyre ritkábban hallottam értékmérő jelzőként elhangzani a „tisztességes, becsületes” rokonértelmű fogalmait. Mintha a hétköznapi, állampolgári értékítéletek is elveszítették volna aranyalapjukat, erkölcsi etalonjukat. Igaz, továbbra is dicsérjük az újat, kezdeményezőt, de ritkán minősítjük erkölcsi értelemben, mintha a sajtó nyelvéből is kikoptak volna e hagyományos fogalmak, csak a változó törvények és rendeletek pislákoló irányfényeit látjuk, melyek a tegnapi visszaélést holnapra követendő példaként állítják elénk, s a holnapi innováció esetleg ma még törvénybe ütköző, gyanús, esetleg büntetendő cselekménny. Ember legyen a talpán, aki elmélet és gyakorlat között eligazodik, azon a senkiföldjén, ahol csak „ügyesség” és „ügyeskedés” létezik, ahol a korrupció a gazdasági létezés eszköze. Mintha a nemzeti egységet úgy értelmeznénk, hogy abba a korruptak, véleménynélküliek, tolvajok sikkasztók is beletartoznának. Az infláció rejtélyes folyamat a közgazdaságban is, hát még a közéletben, az erkölcsben! Hol kezdődik a durvaság, agresszivitás, ami még eltűrhető egyre lazuló mindennapi normáink szerint? Milyen közterületen elkövetett garázdaságon háborodhatunk fel, milyen közéleti visszásság élesztheti fel jogos haragunkat? Mintha egyre bizonytalanabb lenne az összkép. Kis és nagy dolgok öszszemosódnak, az állampolgár ingerülten legyint, mereven maga elé bámul, nem akar beleavatkozni, nem akar bajt. A végeredmény: lesznek hivatalból mindent lelkesen helyeslők, lesznek mogorva legyintők, s középen a sűrű, kétségbeejtő tömeg: a tompán tűrök, az értelmetlen sorállók, a felheccelhetők és leinthetők, az ekölcsi infláció legnagyobb vesztesei. Az erkölcsi infláció: erkölcsi kopás. A semmire sem kötelező utca erkölcse. A szabad helyre autók állnak be, az elvesztett tárgyak új gazdára találnak, ne tartsuk fel a forgalmat, haladjunk, emberek. Ki kérdezné meg, hogy miért és merre? Csak a véres balesetek keltenek némi figyelmet, összegyűlnek a bámészkodók, ám nem segítő embermivoltukban, hanem nézőként. A hatóságok intézkednek, élvezzük a Látványt. Az infláció nem közgazdasági természetű: a felnőttek műve. S a felnőttek néha csodálkoznak, hogy gyermekeik rájuk hasonlítanak. Durvák és közönyösek. A megfelelő kötőszavakat már megtanulták az élethez. Fizikai erejük is nő: nemsokára ők is félre tudnak lökni valakit az utcán. Az autódudát már most is meg tudják nyomni. Uramisten, miféle fantasztikus filmet álmodom? Csak nem épülő-szépülő hazánkban játszódik, kiművelt emberfők, nagy közös célok, remek vezércikkek és kitűnő orvosi tanácsok földjén? Szentmihályi Szabó Péter rsEBI fiatal hírap I * * * * ~ jSpipf 4 :A *».*t Cigányművészek alkotásai Zalaegerszegen Péli Tamás mítoszai A nagykanizsai cigányhétvége keretében találkozhatott a közönség először Péli Tamás cigányfestő képeivel, valamint Orsós Jakab fafaragásaival Hétfő óta a zalaegerszegi Városi Művelődési Központ ad otthont a két cigányművész alkotásainak. A tárlatlátogatót különös, egzotikus világ fogadja a földszinti kiállítóteremben. Mintha egy másik világba nézne át a festő Péli Tamás, amikor az alakok, a színek megfogannak benne, majd elénk tárulkoznak a képen. Már elmúlt, vagy még nem is létező tájba, emberi létbe csöppenünk. Emlékek és vágyak sajdulnak egymásba a színek, vonalak szövetében. Ha alaposan szemügyre veszszük a képeket, önkéntelenül Emile Ajar művészetére gondolunk. E világhírű, nálunk is népszerű francia író ábrázolásmódjához fogható, ahogyan Péli Tamás a valóság képi megfelelőjét nyújtja. Ha Emile Ajar nevéhez a „mágikus realizmust” társítjuk, úgy a festő munkássága a „mitikus realizmus” nevet érdemli ki. Péli Tamás népe ,nyilásévalső kultúrájának bemutatását, felszínre hozását, „kibányászását” tűzte célul. Talán még nehezebb dolga van, mint írótársának, Lakatos Menyhértnek, vagy a cigányköltészetet oly magas fokon megéneklő Bari Károlynak, hisz az elvont képi világ nehezebben talál utat az emberek szívéhez és értelméhez. „Péli Tamás a cselekvő alkotás lázában ég. Szeretné megélni, hogy végérvényessé váljon a cigányságnak az utóbbi években valóban felgyorsult emancipációja. Szeretné megélni, hogy ne csak a múlt és jelen konfliktusait, de a tényleges felszabadulást is megörökíthesse az utókor számára képeiben. Az e vágyban fogant művészetét pedig csak a küzdő, a közösségi ember értheti meg, teheti magáévá igazán” — olvashatjuk a cigányság művészetét oly jól ismerő Kerekes György írásában. Ezt a missziót, ezt a küldetést érhetjük tetten a képeken. A Hűség, az Emberpár című alkotásain a cigányszerelem idilli képe jelenik meg. Talán örömét vagy bánatát mondja a szavait széttépő szélbe a madonnaarcú cigánylány? Az is lehet, hogy Péli Tamás elmondhatatlan titkait? A Perui Madonna valósággal kifut a képből, nekünk feszül a távoli egzotikus világból Máskor a cigányság zárt, kemény törvényei nyernek megfogalmazást a szigorúan szerkesztett képeken (Mester és tanítvány, Törvények I—II— III.). Különös vonzódást érez a középkor világához Péli. A korszak vad, sötét, kemény érzelmei uralkodnak a Várúrnő, a Lovagkor, a Varázslók című alkotásain. Igazi nagy egyéniségek ihletik meg a művész fantáziáját, így például Villon, Rodin, Zrínyi Miklós, Cyrano de Bergerac egész alakos képmásával találkozhatunk a kiállításon. Péli Tamás azok közé tartozik, akik konok elszántsággal ostromolják a felszín alatti valóságot, s közben remekműveket hagynak maguk után Visszafogott színei nagyobb feszültséget titkolnak, mint mások harsány mutatványai De olykor keresi a színhatások végleteit, s magunk is nagy lélegzetvételre készülünk önkéntelenül is, amikor a tavasz örömsikolya harsan ránk a zödből, kékből, s a nyár okkerei olvadnak bele a mély barna—fekete színekbe. S végül mit is fest meg s művész? Érzést? Gondolatot. Mindkettőt. De úgy, hogy érdeklődésének középpontjában mindig az ember áll vágyaival álmaival, esendő gyarlóságaival. Igaz, szép képek Péli Tamás alkotásai. Perui Madonna Cyrano de Bergerac Orsós Jakab természetközelisége Orsós Jakab fafaragó puri-r tőn egyszerűségű alkotásai? — az értő kezekre valló rerw a egg^következtében; — teríhész^j^dfegyszerűséggel simulnak a fentebb érzékeltetett színes világba. Szép, míves holmik kerülnek ki Orsós Jakab keze alól. A több évtizede fafaragással foglalkozó művész kezébe még ma is úgy simul a kés, mintha egyetlen napra se tette volna le. Változatos és szép használati tárgyai — asztal, pihenőpadok, fatálak, kanalak, sótartók — ízléses darabjai a kiállításnak. Sok-sok év után sem esett a technika bűvöletébe, mindig megpróbál újat, egyénit teremteni. Nem betyárokat és efféléket másol fafaragásaira, hanem funkciót, használati lehetőséget nyújtó — azaz ma is élő — népi iparművészeti alkotásokat hoz létre. Pedig a népi fafaragások műkereskedelme sajnos példátlanul leszállította a műfaj igényeit. Ha körülnézünk a népművészeti boltok kirakataiban, rendszerint silány, túldíszített alkotásokkal talákozunk. Orsós Jakab rusztikus egyszerűséggel kimunkált tárgyainak, bútorainak csak örülnihidunk, ő szakítani tudott s tartalmatlan népi romrantiásval, a hagyományok funkciótlan szolgai másolásával. Keresi a népi fafaragó maibb és jövőbeli esélyeit. Épp ezért lehet, hogy néhány „turista szemmel” érkező látogató száftokra nem túl látványosakezeket az alkotások. Jó lenne hinni abban, hogy egyre többeknek ez az egyszerű stílus jelenti az értéket, a népi iparművészet megújhodását. Közismerten sokoldalú egyéniség Orsós Jakab. Fafaragásai mellett gyakorta találkozhatunk szépirodalmi alkotásaival is. Emellett igazi pártolója, szószólója népének. Végül is mindkét kiállítás bizonyítja a cigányság etnikumából kiemelkedő művészek sorsvállalását saját népükkel. Keresztes Szilvia Étkező sarok: Orsós Jakab munkája Kicsengetés után... Az igazgatónő tanévzárója IGAZSÁG SZERINT június 26-tól már a felmondási szabadságot tölthetné, de lelkiismerete nem engedi, hogy akkor hagyja ott az iskolát, amikor a legtöbb adminisztrációs teendő adódik a tanévzárás kapcsán. Írásban összegzi az iskolai év tapasztalatait, rendezi a személyi anyagokat, s várja a szeptembertől munkába lépő új nevelőket, akikkel időben illik megkötni a munkaszerződéseket. Katona Józsefné igazgatóként a megye egyik legnagyobb — ha nem a legnagyobb — iskoláját irányította. Egy közepes nagyságú üzemben sincs több dolgozó, mint ahány emberért ő felelt: összesen 1200 gyerekért, és majd száz tanítóért, tanárért, technikai dolgozóért. Sőt az alsóerdei napközis tábor gazdasági ügyeivel kapcsolatos papírokat is mindig ő írta alá. — Milyen volt az elmúlt iskolai év? — Olyan mint a többi. Kicsit feszített, ami miatt a végére bizony a diákok és a nevelők is picit elfáradtak. Örülünk, hogy eredményességben ezúttal sem adtuk alább, bukásaink aránya alig tized százalékokban fejezhető ki. Ami új volt a korábbiakhoz képest: készültünk a szeptemberben életbe lépő oktatási törvény bevezetésére, ízlelgettük, milyen is lesz az iskoláknak biztosított igazi önállóság. Úgy beszél a várható változásokról, a jövőről, mintha soha nem akarna búcsút mondani a pedagógusi, köznevelői pályának. Pedig a nyugdíjaztatása miatt a minap már el is köszönt kollégáitól, munkatársaitól. Alkalom ez az esemény arra, hogy felidézzük küzdelmes, tevékeny pályafutásának évtizedeit. — A szabolcs-szatmári Fehérgyarmaton születtem. Az az első szülőföldem, s Zala — ahova vasutas férjem után jöttem — a második. Gondban is voltam, amikor a minap az úttörő olimpián az iskolánk tornacsarnokában rendezett kosárlabda meccsen épp a Nyíregyháza és a zalaegerszegi Népköztársaság úti iskola csapata játszott egymás ellen. Nem tudtam eldönteni, kinek szurkoljak. Végül is örültem, hogy ez a két csapat végzett az élen. Szülei földnélküli parasztok voltak. Mivel két idősebb testvére már munkát vállalt, így ő, a család legkisebb gyermeke tanulhatott. A polgári után elvégezte az ötéves tanítóképzőt, 1949-ben a Fejér megyei Erdőhátpusztán kapott tanítói állást. — DÉLELŐTT AZ 1—4., délután pedig az 5—8. összevont osztályokat tanítottam. Amikor a tanév végén a szakfelügyelő meglátogatott, elképedve kérdezte: nem tudom, hogy az 1-8-at együtt kell okítanom? S azt is szóvá tette: ki fogja nekem kifizetni a temérdek túlórát? Nem tartottam én igényt plusz anyagiakra. A gyerekek érdeke vezérelt. Nyilván, két kisebb csoportban többet tudtam nyújtani nekik, mintha összevontam volna őket. Azt mondja: munkabírását paraszti őseitől hozta magával. Amilyen maximalista saját magával szemben, úgy a beosztottaitól is rendet, fegyelmet, odaadást követelt. Félve jegyzi meg, hogy emiatt talán néhányan nem szeretik. Sejtésének azonban ellentmond a nevelőtestület legutolsó megnyilatkozása: a nyugdíjas búcsúztatón megköszönték szigorúságát, s úgy fogalmaztak, következetességének köszönhetik mindazt, amit az intézményben az utóbbi évek során elértek. Igazi vezetőhöz méltó tulajdonságai közé sorolták még egyenességét, s azt, hogy mindenkit valódi érdemei szerint ítélt meg. Elvszerűségét az ifjúsági mozgalomban és a pártapparátusban töltött évekből hozta magával. 1952-ben Móron járási úttörő titkár lett, majd Székesfehérváron a DISZ megyei bizottságának titkárává választották. A szombathelyi vasúti igazgatóságon dolgozó férjéhez költözve Vasban is úttörő titkár volt, majd 1957- ben Zalaegerszegen telepedtek le. A megyei nőtanácshoz került, ahol az oktatással kapcsolatos teendőket osztották rá. Szívesen foglalkozott a szülői munkaközösségekkel, és más, iskolákkal kapcsolatos programok szervezésével. Az 1958-as oktatási reform idején az Országos Nőtanács is elfogadta javaslatát, s az általa javasolt címen adta ki a Szülőknek a nevelési tervről című hasznos kiadványt. 1959-től a megyei pártbizottságon az oktatás és közművelődés kérdésein kívül az egészségüggyel foglalkozott. E munkakörből került a Hamburger-iskola élére, ahol huszonegy évet töltött. Csak felsorolásszerűen, mi minden valósult meg ez idő alatt abban az intézményben, ahol az induláskor, 1965-ben még padokból sem volt elegendő : a meglevő tantermek mellé nyolc újabbat emeltek; külön tanulói és külön tanári könyvtárat alakítottak ki akkor, amikor a hivatalos oktatáspolitikában méltatlanul a háttérbe próbálták szorítani ezeket a könyvtárakat, a kisméretű tornaterem helyett rangos sportversenyekre alkalmas tornacsarnokot építettek, a szomszédos tejüzemmel. fcegvügy. Ezek nyilván nem maguktól valósuítak meg. Sok utánjárásba, kilincselésbe, érvelésbe, kitartásba került, amíg az igazgató egy-egy ötlete az illetékeseknél is meghallgatásra talált. Mindezen közben saját képzéséről sem megfeledkezve magyar, történelem, tudományos szocializmus szakos tanári diplomát szerzett. Tagja az Országos Béketanácsnak, előad az ML Esti Egyetemen. A búcsúról így beszél: — MITAGADÁS, nehezemre esik megválni attól a helytől, ahová sok minden köt. Munkáséveimnek nagyobb részét itt töltöttem, ebbe az épületbe öltem bele összes energiámat, emberi, pedagógusi ambícióimat. A legfőbb elégtétel mindezért az iskola meggyökerezése Zalaegerszeg új városrészében, az intézmény elismerésre méltó eredményei, olyan alapok lerakása, amelyek további sikerek elérésének biztosítékai. Mihovics József 7