Zalai Hírlap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-26 / 200. szám
1986. augusztus 26., kedd Az AIDS-kutatástól a ráksebészetig Perdöntő a betegség megelőzése és a szakemberek együttműködése A nemzetközi rákkongresszus résztvevőinek nyilatkozataiból Az MTI munkatársai a rákkutatás és -gyógyítás legújabb eredményeivel kapcsolatban nyilatkozatot kértek a nemzetközi rákkongresszus néhány résztvevőjétől. ROBERT CHARLES GALLO, az Egyesült Államokbeli Bethesda Egyetem nemzetközileg elismert AIDS-betegség kutatója az MTI-nek adott nyilatkozatában egyebek között elmondta: a rákkongresszuson azért rendeztek külön szimpóziumot erről a betegségről, mert bebizonyosodott, hogy a rákot okozó vírusok és az AIDS-vírus között nagyon sok közös vonás van. 1978 óta ismeretes az AIDS-betegség, s 1980-ban tették közzé az első cikket róla. Újabb kutatások szerint az AIDS nem egy betegség, vagy betegségek sorozata, hanem betegségek együttese. Azt is megállapították, hogy a kór Közép-Afrikából származik. A professzor kitért arra, hogy az AIDS-sel kapcsolatban éppen egy magyar kutató, az amerikai Baylor Egyetemen dolgozó Györkey Ferenc ért el jelentős eredményt: sikerült ugyanis megállapítania, hogy melyik az a sejt, amelyet, az AIDS-vírus megtámad. Ennek a felfedezésnek komoly jelentősége lehet a betegség elleni küzdelemben. A betegség elkerülésének lehetőségéről Gallo profeszszor hangsúlyozta, hogy elsősorban a megelőzésben hisz. E tekintetben igen fontosak a vérellenőrző állomások. Ismeretes, hogy Magyarország nemzetközi rangot vívott ki e tekintetben. Az ellenőrzés lehetővé teszi, hogy ne kerüljön fertőzött vér vérátömlesztés útján másik emberbe. Az AIDS-betegség elleni vakcina előállítása számos nehézségbe ütközik. A tudós beszámolt arról, hogy laboratóriumában folynak ilyen kísérletek, eredmény 1987 végére várható. IAN BURNS, világhírű angol ráksebész a ráksebészek európai szövetségének alelnöke a daganatos megbetegedések sebészeti kezelésével kapcsolatban elmondta: a ráksebészet az elmúlt időszakban óriási mértékben fejlődött. A daganat pontosabb diagnosztikáját, s a korai szakaszban való felismerését elősegítő modern technikai eszközöknek köszönhetően a korábbinál sokkal megbízhatóbb ma már a sebészi beavatkozás. A daganatokat például a májból már úgy tudják eltávolítani, hogy épen marad meg maga a szerv. A sebészi beavatkozás biztonságát szavatolja az is, hogy a kézi operálás helyett műszerekkel végzik a műtétet. Az elkövetkező időszakban ígéretesnek mutatkozik a lézersugarak alkalmazása, amelyeket ugyan nehéz anélkül használni, hogy ne roncsolják az egészséges sejteket, de a ráksebészet számos területén sikerrel alkalmazzák már. KLEIN GYÖRGY, a Stockholmban levő világhírű Rákkutató Intézet igazgatója az onkogénekkel kapcsolatos kutatásokról beszélt. Elmondta: az onkogéneket véletlenül fedezték fel. Megállapították, hogy a laboratóriumban izolált tumorvírusok a sejtből géneket vesznek fel. Ezek a gének teljesen egészséges sejtgének, amelyeknek normális, a rákkal össze nem függő funkciója is van. Ennek meghatározásán jelenleg is dolgoznak a tudósok. Az bizonyos már, hogy az onkogéneknek a sejtoszlással kapcsolatos szerepük van, de kiderítették azt is, hogy e laboratóriumi „műtermék” mellett az emberi rákban aktív onkogének vannak. Ha például a tumorból DNS-t vesznek ki és normális sejtbe ültetik át, időnként aktiválódott onkogéneket találnak, amelyek át tudják alakítani az egészséges sejtet. A professzor és munkatársai a kromoszómák kutatásánál megfigyelték: ezek úgynevezett szegmentumokat cserélnek a tumor fejlődése során. Egy onkogén az egyik kromoszómából véletlenül átkerül a másikba, s ott aktiválódva” újabb sejtoszlást idéz elő. Az onkogén azonban önmagában nem okozhat rákot — mondotta —, ha így lenne, valamennyien még gyermekkorunkban meghalnánk. A magyar onkológusokkal folytatott együttműködésről szólva hangsúlyozta, hogy nagyon jó kapcsolat alakult ki velük, az Országos Onkológiai Intézet, valamint a szegedi és debreceni kutatóintézetek több munkatársa jelenleg is részt vesz a Karolinska Intézet tudományos programjában. (30.) — Már tudom. — Találkoztál velük? — Nem. — De miért? Nem akartak látni? Annyira nem kellettél nekik? — Ha élnének, biztosan ez lenne a helyzet, bár apám meghalt, mielőtt az intézetbe kerültem volna. Anyám, ha szeret, eljön megnézni egyszer—kétszer, de nem volt kíváncsi rám. Amikor nagykorú lettem, megmondták, kik voltak a szüleim. — Voltak? — Anyám is meghalt. Azt tudom, hogy valahol Szabolcs-Szatmárban éltek. Lehet, hogy vannak ott rokonaim, de nem érdekelnek. — Eszter — karolta át gyengéden a férfi — te nagyon egyedül lehettél. Azért mentél feleségül Pistához is? — Igen. Szerettem volna valakihez tartozni. De nem jött össze sehogy. Amikor az intézetből kikerültem és dolgozni kezdtem, eleinte a munkatársaimmal is mindig veszekedtem. Olyan mások kint az emberek. Bennünket mindenféle szépre felkészítettek, csak az életre nem. Időbe telt, mire kint megtanultam befogni a számat. — Ha olyan szigorú vagy mindenkihez, vajon mit gondolsz rólam? Mondd meg őszintén, néha elégedetlen vagy velem. — Veled nem. Téged szeretlek. — Ezt úgy mondod, mintha én lennék az egyetlen. Soha, senkit nem szerettél? — Úgy, mint téged, nem. Amikor kicsi voltam, az egyik gondozónőmet. Azt képzeltem, ő az anyukám. De az más volt. Frigyes megcsókolta, hátrasimította a haját és azt mondta: — Többet nem leszel egyedül. Nemsokára letelik a két hét, s azután sokat leszünk együtt. — Biztos, hogy mindent alaposan átgondoltál? Nem fogod megbánni fél év múlva? — kérdezte a lány. — Egészen biztos. Tudom, mit csinálok. Számomra is te vagy az egyetlen, és nem akarom eljátszani életem legszebb lehetőségét. Ezenkívül minden csak másodrendű kérdés. — Mire gondolsz? Anyagiakra, vagy... — Arra is, nem tagadom. Amíg nem ismertelek, elég nagy jelentőséget tulajdonítottam neki. Nem mondom, hogy most már nem érdekel, de mindent megszerezhetek újra. Nem fogunk hiányt szenvedni semmiben, megígérem. — Dehát nem is szenvedünk — nézett rá csodálkozva a lány. — Jól van — mosolygott rá Frigyes. — Tudod mit? Menjünk le vacsorázni, aztán bújjunk ágyba. Kifárasztott ez a nap. Téged nem? — Nem. Pihentünk meg szórakoztunk. Jól nézne ki, ha ettől kifáradnék. Próbálnál a gyárban végigcsinálni egy műszakot, negyven fokos melegben. Ha azután mondanád, hogy fáradt vagy, nem csodálkoznék. — Akkor talán azért, mert öreg vagyok. Tíz év korkülönbség nagy idő. Azt hiszem, neked is van mit meggondolnod, szívem. Nézz rám! Amikor te hatvan éves leszel, én már hetven. Rám se nézel majd, megbánod, hogy hozzámkötötted az életedet. — Jaj, de bolond vagy, Frigyes! — simogatta meg a lány — menjünk vacsorázni és siessünk vissza, jó? — Na ugye, hogy te is fáradt vagy? Csak nem mered bevallani. (Folytatjuk) Bán Zsuzsa: ÁMOKFUTÁS Nem pusztán az adókedvezményért Társadalmi munkán a kőműves kisiparos Korunkban, amikor az anyagias, érdekközpontú szemlélet nem kevés megnyilvánulásával találkozhatunk, gyakran még az őszinte, önzetlen megnyilvánulások mögött is ösztönösen számító, „propagandaízű” hátsó gondolatot sejtünk. Erre alapozva kételkedve fefogadtuk a hírt, miszerint egy zalaegerszegi kőműves kisiparos nem egy esetben községi kultúrházak javítását, illetve egyéb munkálatait végzi társadalmi munkában, ellenszolgáltatás nélkül. Kertvárosi házában kerestük fel Mázsi Károlyt, hogy megtudjuk, mi indította erre, jóllehet a nyári időszakban jövedelmezőbb elfoglaltság bőven akadna számára. — Nem vagyok tözsgyökeres zalaegerszegi — kezdte a beszélgetést a szikár, 46 éves iparos. — Batykon születtem és nevelkedtem. Csak pár éve élünk családommal Egerszegen. Édesapám és testvérem jelenleg is szülőfalumban laknak. Gyakran látogatom őket és így az ott élő emberekkel szinte folyamatos a kapcsolatom. Gondjaikkal,örömeikkel tisztában vagyok, így szereztem tudomást a batyki kultúrház leromlott állapotáról, és éreztem, hogy most segíthetek, ha akarok. Magam is voltam fiatal, amikor a szórakozás talán a legszükségesebb. — Hogyan szervezte meg a munkát, segítettek-e mások is? — Mint már mondtam, rendszeresen hazalátogatok Batykra, Zalabéren is vannak barátaim, gyermekkori cimboráim. Felajánlottam Veczkó Tibor tanácselnöknek a segítségemet, ismerve a kultúrház állapotát. Kezdeményezésemhez több helybeli iparos is csatlakozott. Elvégre saját falujában az ember magának is létrehozza azt, amin dolgozik. Alkalmi brigádunkkal elvégeztük a külső vakolási és falazási munkálatokat. — Úgy tudjuk, hogy a környéken más munkákat is végeztek. — Valóban. A zalabéri kultúrház falazásán is dolgoztam, szintén ellenszolgáltatás nélkül, valamint tervezzük a batyki temetőben a ravatalozóhoz vezető út lebetonozását. Ez utóbbi szintén régóta indokolt, ugyanis esőben térdig dagasztható a sár a temetőben. — Engedjen meg egy kellemetlen kérdést. Nem a kisiparosi munkát terhelő adó mérséklése miatt végez társadalmi munkát? — Vártam a kérdést, és mindjárt számításokkal válaszolhatok. Valóban adókedvezmény illeti meg ebben az esetben az iparost, és ez az én esetemben a batyki és zalabéri munkáknál 4 ezer forint összegű volt. Ha azt veszszük, hogy csak a batyki kultúrház vakolási és színezési munkáinál a négyezer forint sokszorosának a kifizetése alól mentesült a tanács, akkor azt hiszem, méltánytalan lenne, ha csak az adókedvezmény oldaláról minősítik felajánlásomat. — Igent mondana akkor is, ha nem csak Batykon hanem bárhol másutt kérnék segítséget társadalmi munkák végzéséhez? — A munka jellegétől függően igen. H. L. Budapesti Művészeti Hetek Gazdag program Az idén is igényes és gazdag program várja az érdeklődőket a Budapesti Művészeti Heteken, amelyet szeptember 25. és november 2. között rendeznek meg. Az immár hagyományos őszi kulturális seregszemle eseménysorozatai átfogó képet adnak elsősorban a főváros kulturális életéről, reprezentálják a különböző művészeti ágak fejlődését, eredményeit, és bepillantást nyújtanak a megyék, illetve más országok művészetébe is. A rendezvénysorozat gerincét ezúttal is a Budapesti Zenei Hetek hangversenysorozata alkotja, emellett más zenei rendezvények, külföldi színházak vendégjátékai, fővárosi színházak, amatőr színházak bemutatói, táncművészeti és filmművészeti programok, kiállítások teszik teljessé az őszi seregszemlét. Az elmúlt esztendőben Győr- Sopron megye és Zalaegerszeg mutatkozott be rendezvénysorozattal Budapesten, ezúttal Debrecen kap rá lehetőséget, míg a külországok művészeti bemutató sorozatában Hollandia küldi el hazánkba reprezentánsait. (MTI) 5 A HéteJ ilŰSORÁBÓL PIBERNÉK ALMÁSI ÉVA ★★★★ Zsolt Béla emlékét, mint brilliáns tollú publicistáét őrzi az újságírók szakmai emlékezete. Íróként, költőként kegyetlenül bánt vele az utókor, jószerivel csak a filoszok ismerik verseit, regényeit, színműveit. Pedig ezen a területen hasonlóan termékeny volt, mint az újságírásban, s a publicisztikáját jellemző, alapos megfigyelői készségen alapuló életismerete, az írásait átszövő irónia, mely időmként maró gúnyba csap át, irodalmi műveit is jellemzi. A Tizenötezer pengő jutalom című bohózata, amely szerdán Vinkó József és Lehel Judit közreműködésével, Zsurzs Éva rendezésében képernyőre került, jól példázza Zsolt Béla munkásságát: publicistához méltóan tömören és célratörően megírt történet, iróniával, gúnnyal, sóti szarkazmussal megrajzolt, s ennek megfelelően elrajzolt, de annál találóbb figurák, jól elhelyezett, a történetet ügyesen továbblendítő gégék, ötletek. Zsurzs Éva szokásához híven minden maga kellető fontoskodást kerülve rendezte meg a tévéjátékot, hangsúlyt adva annak ami a 20-as, 30-as években gyökerező történetben ma is érvényes és leleplező. A színészek a jól játszható figurákat élvezettel alakították és ez megemelte a kabarétrófia-jellegű színdarab értékét. Mindenekelőtt Almási Évát emeljük ki Pihentő szerepében. Káprázatos színgazdagsággal játszotta végig az elnyomott konyhatündértől, a vérmes fúrián át a Lefojtott szexualitású úrinőig a figura minden jellemvonását. Méltó párja volt, a csupán helyzete miatt ellenlábasává lett Fregovitsné szerepében Béres Ilona, aki annyival volt kevésbé színes, amennyiivel Zsolt kevésbé gazdagon színezte ki a figurát. Garas Dezsőt a legjobb magyar filmszínésznek tartják és joggal, hiszen ő képes arra leginkább, hogy a teatralitás legcsekélyebb jele nélkül alakítsa, azaz hogy élje meg a szerepét. Ezúttal is kifogástalan volt. Kern András, Kozák András és a Buss Gyula, Dunai Tamás kettős egy-egy önálló humorforrást jelentett a tévéjátékban. FILMEK — SLÁGEREKKEL *** Fényes Szabolcs felfoghatatlan melódiagazdagsága mindahányszor elképeszti és lefegyverzi az embert, amikor csak alkalma nyílik nézni, hallgatni egy-egy műsorát. Az elmúlt fél évszázad magyar szórakoztató-zenei életének meghatározó egyénisége szerencsére az utóbbi időben elég gyakran szerepel ilyen összefoglaló műsorokkal a televízióban és rádióban is, de még így is meglep és csodálkozásra késztet Az én mozim című műsorával: mennyi dallam és mind Fényes Szabolcsé! A három részesre tervezett sorozat első részében a pályakezdő harmincas évek filmslágereiből csendült fel néhány, sokunknál az ifjúság hangulatait idézve fel az emlékezet rejtett zugaiból. S bár a szerző némi öniróniával emlegeti, hogy a régi magyar filmek nem készülhettek filmsláger nélkül, gyakran azt kell mondanunk, hogy e filmekből semmi más, csak éppen ez, a filmsláger érdemes a maradandóságra. S ha a manapság készülő magyar filmek gyér látogatottságára gondolunk, eszünkbe juthat, hogy talán éppen a fényesszabolcsi zeneszerző hiányzik a film alkotói stábjából... ZENÉS SÉTÁK ★★★★ Zenei műsorban, s benne múltidéző zenében szokatlanul gazdag volt a hét. Közülük Fényes Szabolcs műsora mellett Csenterics Ágnes Látta-e már Budapestet... ? című zenés összeállítását és Heltai András—Ferkai Tamás Egy hétvége Bécsben című szórakoztató magazinját emeljük ki. Az előbbi ugyan némi csalódást okozott azoknak, akik a címből, valamint „Zenés randevú a fővárossal" alcímből ítélve egy olyan zenés sétára gondoltak, amelyben szépséges fővárosunk látnivalói lesznek a főszereplők. Kiderült ugyanis, hogy Budapest látnivalói közül igencsak kevés kapott helyet a műsorban, s ami kapott, az is csak háttérként, elmosódott színfoltként, hiszen a kamerák az énekesekre, táncosokra szegeződtak. A sétahajóból, „amely lágyan ring a Dunán” nem a folyam két partjára tekinthettünk, hanem csak a hajó fedélzeti tárgyaira, s a fedélzeten az énekes mellett leginkább a Geszler-aerobicot bemutató táncosokra. A műsor természetesen így is jó és élvezetes volt, hiszen többségében jó énekesek közismert dallamokat adtak elő, mindenféle fakszni nélkül, egyszerűen váltogatva egymást, s ami nagy szó: még öszekötő szöveg sem volt! Az Egy hétvége Bécsben viszont azért volt jó, mert a két műsorvezető könnyed és derűs csevegéssel valódi bécsi anzixot adott át. Színes kaleidoszkóp volt ez, amelyet jó érzékkel a közönség tűrőképességének ismeretében szerkesztettek meg, mindenből pontosan annyit adagolva, amennyi elviselhető és egy kis nem fontos, de értékes információval, aztán a politikus számára hazai tájakon is alkalmazható viselkedésmintával és tanulsággal is megspékelték ... TÁNC KÉSŐI ÓRÁN _ ★★★ „Táncra ítélem magamat” címmel kedden késő este Orsovszky István, a Zalai Táncegyüttes művészeti vezetője koreográfusi munkásságából adott ízelítőt a televízió. A félórás műsor a kitűnő táncpedagógus tánctervezői munkásságából a hagyományos néptánc művészi továbbfejlesztésével kapcsolatos eredményeit, illetve a néptánc hagyományos formáinak, mozdulatainak felhasználásával folytatott kifejezési kísérleteit emelte ki. S miként a színpadról, a képernyőről is az előbbiek hatottak meggyőzőbben. Mintha az utóbbiakra utalt volna a műsor túlságosan keresettnek, fellengzősnek ható címe is: Tánc, amelyre nem jókedvéből, hanem kényszerítve fakad az ember ... Rejtélyes okokból és sajnálatos módon igen késői órán közvetítették a műsort, így nyilván a megérdemeltnél kevesebb nézőst vonzott. Hári Sándor Szerveződik az Országos Könyvbarát Kör A magyar könyvkultúra ápolására és az olvasás népszerűsítésére, az irodalmat és a könyvet szeretők táborának szélesítésére az idei Ünnepi Könyvhéten kezdte meg az Országos Könyvbarát Kör szervezését a Hazafias Népfront, a Művelődési Minisztérium, valamint a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése. A könyvbarát kör szervezői több mint ötven alkotást tartalmazó listát állítottak össze, amelyben az 1987-ben megjelenő művek közül kínálnak a tagoknak. A listáról a kör tagjai kiválaszthatják a nekik tetsző köteteket, s minden 500 forintos vásárlás után 50 forintos könyvutalványt kapnak. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tájékoztatása szerint az Országos Könyvbarát Körbe szeptember 15-ig kérhetik felvételüket az érdeklődők. (MTI)