Zalai Hírlap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-01 / 205. szám
4 Tudósítások Riportok Képek Hétvégi zalai krónika (Folytatás az 1. oldalról.) — Betegek — mondja. — húsz hektó bor is — mutatja Mert üresek — teszi hozzá, a frissen meszelt boltozata hogy értsem a tréfát. — Nem helyiségben szépen sorakozó rossz az idei termés, de nem hordóikat. Aztán megkopog is az igazi. A múltkori eső tút néhányat, jóval előbb kellett volna. Beérett a burgonya Almásházán Németh Gyula és családja a hétvégét a háztájiban termett burgonya szüretelésével töltötte Almásházán. — Négyszáz ötön ültettünk az idén, s úgy néz ki, nem lesz okunk panaszra. Ahhoz képest, amilyen száraz idő volt egész nyáron, szépen hozott — mondta a gazda. — Tavaly harminckét zsákkal szüreteltünk, ez most is meglesz. — A múlt éviből is van még egy kevés — szólt közbe a felesége —, de azt már csak az állatok etetésére használjuk. Kezükben a kapa egy pillanatra sem pihent, s egymás után fordították ki a földből a bokrok gazdag termését, ami az előttük sorakozó kosarakba került. — Válogatjuk a gumókat — mutatta fiúk, Németh László. — Az apraja takarmány lesz, a nagyobbakat étkezésre teszszük el, a maradék pedig a jövő évi termés alapja, vetőgumó. — Reméljük, nem lesz eső — pillantott az égre Németh Gyula. — Szeretnénk ma befejezni a munkát, nem valamiféle termelési lemaradást hivatott behozni, hisz jól állnak a tervteljesítéssel, hanem egy humánus cél érdekében szerveződött. Az e napi teljes munkabért ugyanis — mintegy 20 ezer forintot — a városban élő, magukra maradt idős emberek megsegítésére ajánlják fel. Ezen a szombaton csak a heti délelőttös műszak dolgozói jöttek be — a csontozó és feldolgozó brigád száz fővel ,—, a többiekre legközelebb kerül sor. A feldolgozó műhelyben a gépek zajáról nehéz szót váltani, de a fehér köpenyes asszonyoktól sikerül megtudnunk: szívesen vállalták a rendkívüli műszakot, mert jókor van: a nyári programok ideje lejárt, az őszi munkák pedig ezután következnek. Megtudtuk azt is, hogy ezen a napon 120 mázsa felvágottat — turista szalámit és gyulai kolbászt készít a gyár. — Addig maradunk bent, amíg készen nem leszünk ezzel a mennyiséggel — jegyzi meg Kiskovács Istvánná, aki 18 éve dolgozik itt betanított munkásként. S hogy a rendkívüli műszak ne okozzon közlekedési gondokat a dolgozóknak, a vállalat kisbusszal szállította őket a város központjából az üzembe és vissza. Kész, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott főigazgatója ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. A Zala Megyei Múzeumi Igazgatóság részéről dr. Vándor László régész köszöntötte a művésznőt, s a vendégeket. Elmondta, hogy Zsu Sajó a kiállítással saját anyagi erejét ajánlotta föl a karmacsi temetőben álló, gótikus stílusban épült harangtorony felújításához. A községben —, ahol a festőművész nyarainak nagy részét tölti —, egyetlen középkori maradvány a torony, amiben az utóbbi időben villámcsapás okozott súlyos károkat. A felújítást a művésznő kezdeményezte. A festészetet zenei illusztrációkkal hozta közelebb az érdeklődőkhöz Arányi Aschner György zeneszerző, a gráci zeneművészeti főiskola tanára, aki Goldmark Károly műveiből és saját szerzeményeiből adott elő néhányat zongorán. A három hétig nyitva tartó tárlaton összesen 150 ezer forint értékű kép látható és vásárolható meg. Németh Gyula és családja munka közben Utószezon . Hirtelen hajlott őszbe az utolsó augusztusi hétvége, de a csípős széllel beköszöntött nyárutón is elkelt néhány jegy a keszthelyi városi strandon. A személyzet is bizakodik, hogy lesz még forgalmuk, így nincs kapuzárás. Vendégeket várnak még a balatoni hajók is. Szombaton délután kilencvenen váltottak jegyet a badacsonyi hajóra, érdemes volt tehát hosszabbítani az utószezont. Az üdülőkben, szállodákban, kempingekben azonban a búcsúzó vendégek helyére kevés az érkező. — Újra csodálatos három hetet töltöttünk itt — mondta már csomagolás közben Hermann Éva), NSZK-beli vendég a keszthelyi kempingben. — Húsz éve járok ide a családommal, s rajtunk keresztül legalább húsz ismerős család kedvelte meg Magyarországot, akiknek elmondtuk élményeinket. A most elutazóknak tán a múló időt is jelzi a vasúti hangosbemondó szignálja. Kofferokkal teli a peron, mellettük búcsúzkodó emberek. Közöttük sok diák, akiket már az iskola vár. Beköltöztek a kollégisták Bár a hivatalos beköltözés csak tegnap volt, az első fecskék már szombaton megjelentek a kanizsai Hámán Kató leánykollégiumban, ahol Suhainé Szélig Márta igazgatóhelyettes fogadta őket. " Hagyomány nálunk, hogy a diáktanács vezetői és tagjai egy nappal korábban jönnek a többieknél, ők fogadják ugyanis vasárnap érkező mintegy 150 társukat. Főként az elsősökre figyelnek, akiknek jólesik a gondoskodás. A 309-es szoba 3 ágyából kettőt márelfoglaltak. Két jókedvű lány rendezkedik: Pintér Gabriella és Táncos Szilvia. Mindketten a dr Mező-gimnázium negyedikesei. — Évek óta barátnők vagyunk, így természetes, hogy már az első évtől egy szobában lakunk — mondja a Lasztonyáról érkezett Szilvi. Gabi diáktanács titkári minőségben érkezett az elsők között. — Marócon lakom, ahonnan sajnos elég nehézkes a közlekedés, most is a bátyám hozott el kocsival, így aztán a kollégiumi életet, választottam a napi utazgatás helyett, de nem bántam meg. A szombaton érkezett 17 diáklány a délutáni órákban már megbeszélte — az új oktatási törvény szellemében — az új tanév feladatait. Otthonteremtés a kollégium szobájában Kommunista szombat a Zalahúsnál Hétköznapihoz hasonló ilyenkor én is itt tartózkomunka folyt szombaton a Za-dóm — fogadott bennünket lahús nagykanizsai üzemében. Horváth Sándor, az üzem — kommunista műszakot igazgatója, akitől azt is megtartunk, s természetesen tudtuk: e rendkívüli műszak Este a rock klubban jó híre van a letenyei rock klubnak. Rendezvényeire gyakran Kanizsáról is jönnek érdeklődők. Szombati programja hírére még Zalaegerszegről és Keszthelyről is szép számmal keltek útra fiatalok. Igaz, ezúttal elsősorban az érkező együttesnek szólt az érdeklődés: a Hobo Blues Bend-et várták Letenyére. — Egy éve, múlt év szeptember elsején tartottuk első klubfoglalkozásunkat — mondja a programok egyik szervezője, Dömök József, a Fáklya Művelődési Ház munkatársa. — Eleinte rock koncertek video felvételeit vetítettük, vagy olyan lemezeket forgattunk le, amelyekhez egyénileg nehezen lehet hozzájutni — már csak az áruk miatt is. Közben megjönnek Hoboék. A zsúfolásig megtelt táncterembe beszélgetésre érkező Földes Lászlót, az együttes vezetőjét nagy ováció fogadja, aztán néma csend, senki sem mer kérdezni tőle. — Hát itt vagyok teljes életnagyságban. De ha nem vagytok hajlandók megszólalni, máris szedem a sátorfámat — hangzik a biztatás így, tegező stílusban. Erre megindul a kérdésáradat, ami a válaszokkal együtt egy óra hosszat tart. — Egy ilyen felkapott zenekar, miért jön éppen Letenyére? — kérdezzük mi is Földes Lászlótól. — Mindenhova elmegyünk, ahova hívnak, s egy nap egy előadásnál többet nem vállalunk. Ha az ember átéléssel, tisztességesen végigdolgozza a színpadon töltött időt, akkor nincs energiája haknizásra, pendlizésre. Este hétkor kezdődik a koncert. — Tapsolni, örülni lehet. De ha a székekre fölálltok, vége a bulinak! — inti fegyelemre a nagyterem közönségét Dömök József. Szavai meghallgatásra találnak. A blues-imádókból csak egypáran hagyják el ülőhelyüket, s a színpad előtt vonaglanak, „csapolnak”. A többség békésen ül a helyén. Kulturáltan élvezi a zenét. Nagy forgalom és drágaság a kanizsai piacon A pénteki esős idő miatt a szokásosnál is nagyobb volt a forgalom szombat délelőtt a kanizsai piacon. A választékra nem lehetett panasz, annál inkább az árakra. Minden drága volt, a hosszú szárazság okozta terméskiesés felmérte az árakat. A krumplit 6—8, a káposztát 8—10, a főzőhagymát 15—20, a kelkáposztát 25, a sóskát, parajt 25—30, a puhababot 30—35 forintért árulták. A paprikának némileg csökkent az ára, az extra 20—25, a lecsópaprika 6—8, az elrakni való almapaprika 20—22, a cseresznyepaprika kilója 25—30 forintba került. Az uborka szezonja lefutott, már csak mutatóban volt belőle — megjelent viszont a primőr őszi fejessaláta, melyből 3 forintért árultak egy-egy fejet. A gyümölcsfronton az almát 8—10 forintért mérték, dömping volt 10 forintos körtéből, még mindig lehetett kapni dinynyét, kilóját 7 forintért, a sokfajta szőlőt 20—25—30 forintért adták, legolcsóbb a szilva volt: 5—10 forint. (35.) Csak teát ivott. Nem bírt volna lenyelni egy falatot sem. Gyengének, elesettnek érezte magát, pedig a temetést neki kellett intézni. Rajta kívül Eszternek senkije nem volt. Még mindig nem tudta végiggondolni, hogy történhetett? Miért tette? Százszor is megkérdezték tőle tegnap este, de csak a fejét rázta kétségbeesetten. Hiszen tudta, hogy szombaton odaköltözik, mindent megbeszéltek. A lányt felvették a gimnáziumba, beszerezte a tankönyveket is. Mi oka lett volna meghalni éppen most? A kételkedés, ami olyan sokszor megrontotta együttléteiket? A bizalmatlanság? Hogyan is mondta abban a kis faluban: „Attól tartok, felébredek és kiderül, álom volt csak az egész.” Hirtelen eszébe jutott, mit mondott a nyomozó. Ma reggel kijönnek, mert a feleségét is ki akarják hallgatni. Egyedül neki lett volna indítéka megölni a lányt. Ránézett Juditra és szánalom öntötte el. Olyan betegnek látszott, olyan lázasan csillogtak a szemei. — Valami kellemetlen dolgot kell közölnöm — ne ijedj meg — kezdte. — Tegnap a rendőrségen azt mondták, kijönnek hozzánk, mert veled is akarnak beszélni. Na mi van? Az asszony olyan rémülten rázkódott össze, hogy Frigyes megijedt, talán valami rohama lesz. Szólni akart és nem jött ki hang a torkán. Ijedten belemarkolt sovány kezével a levegőbe, mintha meg akarna fogódzkodni valamiben. A férfi odament hozzá, átölelte a vállát és próbálta megnyugtatni. — Nagyon sajnálom, hogy ilyen betegen még ez is... De nem kell félned, csak formaság az egész. Itt leszek veled. Judit a hálószoba felé pillantott segélykérőén. A férfi rájött, mit akar. — Persze... fel akarsz öltözni ... bármelyik pillanatban itt lehetnek. Gyere — emelte fel a székről — segítek. Betámogatta a szobába, kinyitotta a szekrényt és egy vékony szövetruhát vett elő. — Ez jó lesz? Tudom, hogy szereted. De ahogy ránézett az asszonyra, aki gyengeségében leborult az ágyára, megértette: annyi ereje sincs, hogy fel tudjon öltözni. — Bolond vagyok —mondta. — Nem muszáj fent lenned. Ha beteg vagy, azon nem lehet változtatni. Talán békén hagynak, ha megmondom. Feküdj vissza, be sem engedem őket. Ráborította a takarót, minden zaklatottságán és fájdalmán túl most erős lelkiismeretfurdalás is gyötörte, összefüggést talált az utóbbi hetek és Judit betegsége között, ha akarta, ha nem. Tudta, milyen idegfeszültségben élt az asszony az utóbbi időben, és hogy nagy erővel próbálta titkolni a szenvedését. — Feküdj csak nyugodtan — simította félre izzadt haját a homlokából. — Beküldöm Annust, hátha ő is tud segíteni valamiben. Jenei és a rendőrök csaknem egyszerre érkeztek. Frigyes elmondta a nyomozónak, hogy felesége nagyon rosszul érzi magát. Kérte, jöjjenek más időpontban, várjanak legalább néhány napot. A rendőrhadnagy azonban nem ment el. Előretessékelte az orvost, Judit családjának régi barátját és leültek a hallban, megvárni, mit mond. — Jenei nem értett semmit, nem is kérdezett. Bement Judithoz és jó negyedóra múlva jött ki. — Milyen állapotban van? Ki lehet hallgatni? — kérdezte a szürkehajú, legalább kétméteres nyomza és felállt. (Folytatjuk.) Bán Zsuzsa: ÁMOKFUTÁS Zsu Sajó alkotásai Hévízen Szombaton délután öt óraben élő festőművész képkiálkot. Hévízen, a Hotel Aquá-lítása. A tárlatot Pogányban nyílt meg Zsu Sajó Bécs- Ödön Gábor művészettörtén 1986. szeptember 1., hétfő Kirgizek Kanizsán A kanizsai utcákon sétálgató, sötét hajú, mongolos arcú lányokra, fiúkra sokan felfigyeltek a napokban. Mint megtudtuk, a Szovjetunióból, pontosabban a távoli Kirgiziából érkeztek, valamennyien diákok, egyetemisták, főiskolások. Két nappal ezelőtt érkeztünk Magyarországra, 4 napot Szombat délelőt nagy a sürgés-forgás a Zalaszentgróti Tüzép-telepen. — Ez semmi! — legyint beszélgetőpartnerünk Hazafi Rezső mérlegmester. — Reggel voltak sokan,,„tudja, ilyenkor hét végén, aki építkezik — márpedig jó néhányan vannak — befut egy-két mázsa cementért, mészért, ezértazért. Cserép kivételével, ami helyett palát kínálnak, mindenből van bőven a telepen, a vasbeton gerendáktól kezdve a téglán át, a síküvegek különböző fajtájáig, s lehet kapni nyílászárókat és csempét is. — Ez utóbbi kettővel, azért van egy kis gondunk — mondja a mérlegmester. — Az ajtók és ablakok árai az egekbe szöknek, a csempéből pedig csak a drágábbat tudjuk biztosítani a vásárlóknak. Olcsó fajtát, amit legtöltöttünk Kanizsán, a hét végén pedig továbbutazunk Jugoszláviába. Ez az új ajándék annak a 40 fiatalnak, akik kiemelkedő munkát végeztek az építőtáborban. A napokban kirándultunk Zalaegerszegre, Zalakarosba, az újudvari tvadóhoz és persze Kanizsa szépségeivel is megismerkedtünk — magyarázta a csoport egyik tagja. többen keresnek, sajnos nem kapunk. A Tüzép udvarán, hatalmas szénhalmok. A batyki Bulla Ferenc, s két fia szorgalmasan lapátolja a fűtőanyagot a traktor pótkocsijának platójára. — Harminc mázsát vásároltunk, ebből tíz mázsa lengyel, húsz pedig ajkai szén. Biztos kitart, hisz’ még a tavalyiból is porosodik egy kevés a pince mélyén. No, meg szerencsére nagyon takarékos a kazánunk is — mondja Bulla Ferenc. Az elmúlt évi szénmizériára gondolva, ismét Hazafi Rezsőt kérdezzük, aki megnyugtatóan válszol. — Ha megkapjuk a beígért jugoszláv importot is, biztos nem lesz fönnakadás az ellátásban. Nagyobb gond, hogy nehéz fuvarost találni Zalaszentgróton. Élénk forgalom a Zalaszentgróti Tüzép telepen Szöveg: Korányi Árpád, Mihovics József, Pajor Csaba, Pillér Éva. Képek: Tóth Cinda, Erdei András. Már a télre gondolnak