Zalai Hírlap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-31 / 307. szám
I 8 _ 18 Ibla IÉK 18 (Fényképes revizori jelentés — több helyszínről) IB |Ú ÉK 18 Ét régi monológ A vitorlákról Egy teljes évre valót töprengtem az elmúlt huszonnégy órában. Mármint egy egész 1986-ra valót. Azon, hogy milyen is volt ez az év. Mondjam azt, hogy jó? Mondhatnám, hiszen volt sok jó is. Mondjam azt, hogy rossz? Mondhatnám, hiszen volt sok rossz is. Aztán egy hajó jelent meg előttem 1986 képében. Sok szép fehér vitorlával. A szél fújt, hol jobban, hol gyengébben, a hajó is ment hol gyorsabban, hol lassabban, de egyszer csak arra figyeltem fel, hogy nem mindig az a vitorla van felhúzva, amelyik fent kellene, hogy legyen, egyik-másik vitorla néha rossz irányba fordul, ilyenkor meg-megrándul a hajótest, kitérőt tesz, időnként rükvercbe megy, s a legénységet is gyakran nógatni kell, hogy húzza már fel azt a másik vitorlát. De néha azt sem akartuk megérteni, hogy melyiket kell húzni. Helyette sokan az időt húzták. Mert azt hitték, hogy akkor visszaszívják. Mármint a szabályozók egyik-másik rendelkezését. De nem szívták viszsza. Persze nem csak szabályozók voltak 1986-ban. A teljes skálát most nem sorolom végig, csak kettőt említek. Volt jég is. Meg volt aszály is. De az utóbbi nem az előző ellentételezéseként. Sőt. Így egy vödörrel többet lehetett elővenni. A könnyeknek. Mert sírás aztán volt. Voltak ugyanis, akik a könnyeikkel akarták eltakarni, hogy nemcsak az aszály volt a ludas. De ezek a könnyek mást is elfedtek, mint a mákos mácsik a tányér alját. Elfedték például, hogy bár az aszály miatt gyengébben fizetett a kukorica, de ezzel szemben mennyi olajat megtakarítottak. Mert nem kellett a kukoricát szárítani. Arra az idén ott volt a Nap. Ingyen és bérmentve. Hogyan, hogyan sem, erről egyetlen üzemben sem beszélnek. Na nem mintha a megspórolt olaj pótolná a kukoricahiányt, de a helyzet az, hogy a könyvelésnek már csak olyannak kell lennie, hogy a veszteség mellett álljon ott a nyereség is. Példám aztán olyan is van, ahol a nagy kiadás mellett csak a netáni hasznot hajtogatják. Mert egy felette érdekes divat van nálunk ideghonosodóban. Ez a divat úgy kezdődött, hogy egy kutató rábukkant arra a honfoglaláskori népi bölcsességre, mely szerint: „A tapasztalatért messzire kell menni, mint döccentős Rezának a tikmonyért.” Aranykezű kosárlabdázóink vezetői épp akkor tanakodtak azon, hogy vajon Csácsbozsokon játszon-e néhány edzőmérkőzést az országos válogatott, vagy netán Pilisborosjenőt válasszák, amikor meghallották a fent idézett népi bölcsességet, s menten kimondták, hogy ácsi! a tengerentúlra megyünk kosaras tapasztalatokért, ahol azt a mélyenszántó tapasztalatot szerezték, hogy kosarazni ugyan még nem tudunk világszínvonalon, a pofonokat azonban már a legmagasabb szinten is elviseljük, mert odaát egyetemi csapatocskák is úgy verték a mieinket, mint az augusztusi jégverés a csicsókát. No, de máshol is tudomást szereztek arról a már emlegetett népi szólásról, s legott meg is szerveződött egy csapat — ezúttal nem sportolókból, hanem agráremberekből, megvizslatni, hogyan is termelik a búzát az USA-ban. Hogyan, hogyan sem, ők is megfeledkeztek arról, hogy spécies búzatermesztést közelebb is lehetne tanulmányozni. Hadd utaljak most csak arra, hogy a rédicsi határ túloldalán ötven mázsát takarítottak be az idén hektáronként búzából. És hogy a jelzett községben mennyit? Pont a felit. No kérem, kishatárforgalom mellett is lehetne tanulnunk. Most azt várom, mikor indul ki egy csapat a zuzmótermesztést tanulmányozni Alaszkába. Mert kérem, megideologizálni ezt is lehetne. Ugyanis előfordulhat, hogy egynéhány tízezer év múlva ismét jégkorszak köszönt Európára. De bennünket nem ér majd készületlenül. Már most lesznek zuzmótermesztési tapasztalatok, és akkor húszezer év múlva nem kell majd elkapkodni a dolgot. Arról tehát gondoskodva lészen, hogy a zuzmótermesztés napirendre kerülésekor ne kelljen kapkodnunk. Más dologban pedig mintha kapkodnánk. Hallottam az év elején dicsekvő tirádákat egyik-másik vállalatnál, szövetkezetnél, hogy ők aztán megértették az idő szavát, anynyi árut küldtek exportra, hogy náluk az idén tejjel, mézzel és dollárral folyó Kánaán lesz. Aztán most meg hallom, hogy nemhogy dollárjuk nincs, de forintért kunyerálnak. Az üzletet ugyanis elkapkodták. Anyagira neki örültek, hogy kell külföldön az árujuk, hogy a nagy örömben azt elfelejtették megkérdezni a partnertől, hogy van-e dollár komámasszony? Sokat vártunk azoknak a vitorláknak a kifeszítésétől is, amit úgy hívnak, hogy gmk. Vagyis: gazdasági munkaközösség. Nem azt mondom, szaporodtak is jobban, mint az alaszkai zuzmó. Ma már ott tartunk, hogyha nőtlen vagy elvált, szóval valami facér férfi lennék, pillanatig sem fájna a fejem, hogy honnan kajtassak fel partnert. Anynyi ugyanis a házasságközvetítéssel és partnerkereséssel foglalkozó gmk, hogy a Jucika könnyebben választ csillagot az égbolt milliárdjából, mint én a rengeteg házasságközvetítő gmk közül. Akkor viszont már jogosan venne erőt rajtam a migrén, ha hét végi vagonkirakáshoz kellene gmk-t keresnem. Ilyet ugyanis legfeljebb álmomban találnék. És ha már álomról van szó, rémálmainkban se jöjjön elő olyan tűz, mely a tavasszal a hévízi gyógyfürdőben pusztított. Mint tudjuk, az ügy még teljesen nem zárult le, de egy tapasztalattal máris gazdagabbak lehetünk. Mégpedig azzal, hogy ugyebár szép dolog, ha a tűzrendészeti vizsgálatoknál azt is megnézik, hogy az irodákban hány centire van a papírkosár a konvektoroktól, de azt sem árt megnézni, hogy egy új létesítményben milyen elektromos üzemelési szerkentyűket állítottak be. Na jó, persze egy papírkosárért is kár, de a hévízi gyógyfürdő többet ér, mint ezeréves történelmünk teljes papírkosár szükséglete. Pedig bürokráciában bővelkedő ország vagyunk. Na meg szalmonellában. Mint olvastam, ebben az évben Zala került az élre szalmonella tekintetében az országos statisztikában. Valóban volt bőven, s akadt olyan időszak is, amikor az emberek egymástól kérdezgették, hogy ugyan meg volt-e már az eheti? Mármint szalmonellamérgezés. Abban az időben járta a megyeszékhely élelmiszerboltjaiban, hogyha az eladó megkérdezte, lehet-e tíz dekával több a felvágott, a vevő azt mondta nem, mert hátha pont abban a tíz dekában lesz a szalmonella. Hiába, reszkírozni nem szeretünk. Viszont ha szalmonellában erősödtünk, lecsúsztunk az idén a megyei rangsorban az illegális pálinkafőzés tekintetében. Hát kérem, ez is valami. Minthogy valaminek tartom azt is, hogy sikerült egy győztes csatát vívni a magyar nyelv védelmében. Mint lapunk is megírta annak idején, hogy a Berzsenyi utcában Second Hand címen reklamírozza magát egy használt cikk kereskedő. Végül győzött a tanács, győzött a magyar nyelv. Bár a Liverpoolból hozzánk érkező angol turisták most nehéz helyzetben vannak, mert nem tudják, hogy hol szerezhetik be Zalaegerszegen használtruha szükségletüket, viszont például az ebergényieknek nem kell angol nyelvórákat venniük, hogy használt cikk kereskedést találjanak. Győzelem kérem ez is, ha kis győzelem is, örüljünk hát neki, hiszen olyan helyzetben vagyunk, a a legkisebb csatanyerést is me becsülni. Külkereskedelemről már eseti szó, ám, hogy a hajón fut, abban nem mellékes areskedelem vitorlájának állást Hát, hogy mi volt kapható nem, azt mindenki tudja. Ám sárró olyan fránya lélek, hogy napokig keresett cikknek sem igazán örülni, ha úgy löki, mint Flokinak a mócsingot. S ha mégsem kap valamit, ki lesz keserű a szája íze, ha az egy únott ninccsel hozzák mására. Namármost, hogy sz hazámban, illetve városomban bizonyos vitorla hogyan szó azt nehéz eldöntenem. Ugyanitként magam is hallottam olyanokat, hogy van még mit ja az eladótérben dolgozóknak, időnként szeretett fővárosoml tett a sors, ott pedig egy boltba is betértem, utána esk rá, hogy ehhez képest Zalaegyen kész gyönyör a vásárlás És még egy szót a kereskecről. Az idén alaposan megesz a választék aktnaptárakból. A sze akad, akad, de hol az , ami egyévvel ezelőtt elárt bennünket. Spekuláltam az okán csökkent a kereslet, s mapunk szívesebben nézegeti pél sziámi macskákról készült fős naptárban, mint a kétlábú, s muszlimra vetkőzött macskák it? Aztán rájöttem, hogy más az ok. Mivel vállalataink köziben pucérra vetkőztek az ide vélték az illetékesek, hogy a naptárakkal együtt már sok li meztelenség. Így vagyunk hát kérem e most lezárult évvel. És hogy s tovább? A meteorológiai intéz bejelzése szerint úgy fest, hogyben jobb széljárásra számít. A teendő tehát annyi, hogzuk fel az összes vitorlát, s náljuk ki a jó szelet. S ha ezt megtesszük, az az kevés. Baloghy Z SB ÖNKRITIKA? A gépműhely udvarán idegesen táblából a főnök. Nincs egy kocsi se bent, amivel átugorhatna gyorsan a szomszéd községbe, igen fontos ügyben. Nosza, kapóra jön éppen üresen az egyik tehergépkocsi. — De mit írjak a menetlevélre? — kérdezi a sofőr. — Mit, mit, írjon be mondjuk, egy forduló szemetet... DICSÉRET... — Rendkívül hasznos volt az ön előadása — hizeleg a tanfolyam egyik résztvevője a 86-os morzsák meghívott előadónak. — Tudja, én szívesen járok ilyen helyekre. Azt tartom ugyanis, hogy még a buta embertől is lehet tanulni ... TÚLVILÁGI IGÉNY A téli hajnalok sötétek és a korán munkába indulók álmosak. Az újságkézbesítő napilapokkal és képes újságokkal megrakott biciklijével álmatagon ballag a körzete felé, és próbálja átirányítani a gondolatait, amelyek minduntalan visszakanyarodnak a langymeleg, puha takaróra, a jóízű alvásra. A temető mellett döcögteti a megpakolt járgányt és egyszercsak a hantok közül elnyújtott mély hang sodródik hozzá. — Van egy Zalája? Az újság is megdermed. A friss hantok között egy kéz jelenik meg integető mozdulatokkal. Aztán egy fej is előbukkan, no meg egy ásó. — Na, megkukult? Van Zalája vagy nincs? Mafla ember! Nem látott még korán kelő sírásót? b. e. xjhi — limai hihisp ----------tJS 8 52 |.; Jxi • $?' i'v *L l’\T a Y I H pjg MB MM Állandó Almosék számvetése ÁLLANDÓ ALMOS aktív kereső és családfő gondterhelten tette le kezéből az újságot. Idegesen megtörölte homlokát és cigarettára gyújtott. Elgondolkozott az olvasottakon, amiktől igazán nem kerülgette a röhögés szegény fejét. Iparunk és mezőgazdaságunk év végi számvetését láthatta fehéren, illetve feketén. Szó ami szó: a tények nem voltak alkalmasak arra, hogy egy mélabúsan merengőt bőréből kibúvó kacagóvá varázsolják. — A számvetést nekünk is meg kell otthon csinálnunk — gondolta emberünk, aztán tüstént összeterelte a család tagjait a nagyszoba asztalához. Jelen voltak: Állandóné, született Gipsz Aranka háztartásbeli, mellékállásban magyar anya, Állandó Emilke főállású iskolás, mellékállású büdös kölök, Állandó Tamara, ki a TV Orion Űrhajó sorozata alatt született — ha várnak vele néhány évet, lehet, hogy most Isaura volna —, valamint ott ült az asztalnál Gipsz nagyapó nyugdíjas, egyébként főállású szenilis és szeszkazán. — Tisztelt családom! — kezdte Állandó Álmos, aki tudta, hogy a kellemetlen közlendőket megfelelő formába célszerű burkolni. — Év végén kötelességünk, hogy számvetést végezzünk idei munkánkról, tavaly ilyenkor megfogalmazott terveinket szembesítsük a valósággal. Mindössze annyit kérek tőletek — fogta rövidre mondandóját a családfő —, hogy papírt és ceruzát kézbe véve, a pénztárkönyvek módszerével a „tartozik és követel” elvét kövessük. Magyarán szólva: amit megfogadtunk, abból mennyit teljesítettünk. A családtagok meglepő gyorsan elkészültek számadásaikkal. Másnap délelőtt — vasárnap, illetve átszervezett munkanapon — közösen kiértékelték családi munkájuk elmúlt évi mutatóit, már A CSALÁDFŐ adatlapjából kiderült: jelentős adósságai vannak. Állandó Almos éves tervében ugyanis szerepelt, hogy legalább száz munkanapot becsületesen végigdolgozik, sőt mi több, tartózkodik a selejtes termék létrehozásától. Ezzel szemben a kapálási, permetezési és szüreti időszakban jelentkező lumbágós megbetegedések, valamint egyéb nyavalyák felrúgták számításait. A Mundiál alkalmával például úgy felizgatta magát — részben a látottaktól, részben a magyarázatok végett —, hogy keze-lába reszketett hosszú hetekig. Nem csoda, hogy ontotta a selejtet. Neje, született Gipsz Aranka tavaly ilyenkor többek között elhatározta, hogy esténként elfogadható ételt tesz a család asztalára és a zoknistoppolásról nem feledkezik meg. E fogadalmak teljesítése is hagyott kívánnivalót maga után. A szappanízű főzelékekre és spongyaszerű fasírtokra nehezen talált magyarázatot. Végül kifakadt, hogy ha nem tetszik a főztje, férje urának főzzön müzlit a Monspart Éva a tévéből és azzal a gyomrában menjen betonozni a vállalatához. Állandó Emilke terveiben szerepelt, hogy a külső tényezőktől függően — a nemzetközi cserearányokra és aszályra ő még nem hivatkozhatott — a minimálisra csökkenti az intők számát ellenőrzőjében. Ennek ellenére az ellenőrzőkönyv hátuljába már pótoldalakat kellett fűzni, hogy valahogy jusson hely a pajkos gyermek rémtetteinek megörökítéséhez. A fiú kifogásként hozta fel, hogy Csekovics tanár úr pikkel rá, amióta az osztálykiránduláson eseménytablettát csempésztek az idős pedagógus hátizsákjába és szigorú neje erre rátalált. Állandó Tamara kerek perec kijelentette, hogy a tavalyi tervében vállalt pontosságot többek között azért nem tudta teljesíteni, mert jelenlegi udvarlója, maradt és ez a maradiság őt is magával ragadja. A fiú éppen olyan hosszan csókolózott az idén is, mint annak előtte. Így Tamara nem tehet arról, hogy a beígért esti 9 óra helyett folyamatosan 11-kor ért haza. UTOLJÁRA MARADT Gipsz nagyapó, aki meglepő élénkséggel — közölte, hogy bár tervét ő sem teljesítette — ígéretétől eltérően minden este leitta magát —, azonban ő az egyre gyakoribb pálinkavizezések miatt nem tekinti ezt egyértelműen negatív eredménynek ... — Értekezletünket bezárva — összegezte a tényeket a családfő — láthatjuk, hogy eredményeink azért vannak. Bátran nézek a jövő elé, hiszen olyan most sem fordult elő, hogy a dolgainkat ne tudtuk volna megmagyarázni. Háry László . ' r-\ 1986. . Karcsi odalép a bal — Pajtás, fogadd őt — Miért, meghalt ! — Dehogy, csak a hát és átment hozzál A székely ittasan lenül nekimegy egy a vágya. — Az anyját! — Kntem máris haza? A strand medencés ember sokáig nézi, m — Mondja kislány, A lány végigméri: — Idefigyeljen, enj még hőmérőnek nem! — Borzasztó érzékl kodik János a baráti feleségem... — Hogyhogy? — Képzeld, kért te kára és én egyből ad — Mami —, kérdezeg a gólya hozott? — Igen, kicsikém! — Óh szegény apu, Két barátnő beszél — Amikor én hart napvilágot... — Óh te, szegény, első 15 évedben vak A mentőautó befut kérdezi: — Mit jelentsen ez embert hoznak és itt — így igaz, doktor tűk el. Egy jólöltözött férj — Mit kíván, urán nő. A férfi elmosolyodja: — Hogy mit kivár kocsimhoz, menjünk pezsgőt, feküdjünk , amire szükségem van — ön valóban áll férfi.. — Igen uram. — rosszul magát?