Zalai Hírlap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

J Losonczi Pál új évi köszöntője A­z új esztendő első napján tisztelettel köszöntöm ha­­zánk minden állampolgárát. Sikerekben szerényebb, ám tanulságokban annál gazdagabb óévet hagytunk ma­gunk mögött. Megnyugtató, hogy létünk és munkánk legalapvetőbb fel­tétele, a béke, változatlanul fennmaradt. 1986 jellemzője­­ volt a Genfben kibontakozott folyamat erősödése. A Szov­jetunió és a szocialista országok új elemeket tartalmazó­­ békekezdeményezései újraélesztették a népek bizakodását az enyhülés visszatérése iránt. A reykjaviki szovjet—ame­rikai csúcstalálkozón ismét meggyőződhettünk, hogy tár­gyalóasztal mellett, őszinte eszmecserében, az érdekek köl­­­ csönös tiszteletben tartásával a nemzetközi élet legsúlyo- ■ sabb problémái is közel kerülhetnek a megoldáshoz. Ugyan­akkor azt is jól tudjuk: jelentősek még azok az erők, ame­lyek a bizalmatlanság szításával fékezik a népek közötti normális kapcsolatok kialakítását, zavarják a békés egymás mellett élést. Hazánk a bonyolult világpolitikai helyzetben is tovább bővítette nemzetközi kapcsolatait. A Magyar Nép­­köztársaság külpolitikájának eddig is egyik legmarkánsabb vonása volt, hogy a baráti szocialista országokkal együtt, összefogva a világ haladó erőivel, szorgalmazza a fegyver­kezési verseny megállítását, a leszerelést, a nemzetközi biztonság, az államok közti bizalom és a béke erősítését. Mindenkor síkra szálltunk a különböző társadalmi rend­szerű országok kölcsönösen előnyös együttműködéséért, ki­álltunk a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezése mellett. Szűkebb értelemben vett hazai dolgainkat tekintve, el­mondhatjuk, hogy a körülmények kedvezőtlen alakulása ellenére is ,gyarapodott a nemzeti vagyon, hazánk új léte­sítményekkel gazdagodott, erősödött gazdaságunk és társa­dalmunk átfogó reform­folyamata, új tudományos eredmé­nyek, szociális és kulturális létesítmények születtek. Meg­őriztük a teljes foglalkoztatottságot és a lakosság ellátásá­nak színvonalát is. Az az összteljesítmény, amit népünk nyújtott, megbecsülést érdemel, mert nehéz körülmények között­­ érte el eredményeit. Céljaink eléréséhez azonban mindez kevés volt. A világgazdaság értékítéletei tovább szigorodtak. Termé­keink leértékelődése folytatódott, kedvezőtlenebbé váltak értékesítési lehetőségeink. Hátráltatták versenyképességün­ket azok a végső soron politikai jellegű akadályok, amelyek nemcsak a termelőberendezések és technológiák, hanem az áruk normális cseréjét is megnehezítik. De csupán ezek a vitathatatlan tények nem szolgálhatnak magyarázatul le­maradásunkra, és nem menthetnek fel bennünket követ­kezményei alól. Későn ismertük fel a külső hatásokat, nem készültünk fel következményeire, nem igazodtunk elég ru­galmasan és gyorsan az új követelményekhez. Pártunk Központi Bizottságának 1986 novemberi határozata joggal állapította meg, hogy a magyar népgazdaság mérsékeltebb teljesítményében saját munkánk gyengeségei, a vezetés és irányítás fogyatékosságai, a végrehajtás következetlenségei is jórészt tükröződnek. B­ár az emberek többsége becsületesen dolgozik, még­­ nem vált általánossá a korszerű gazdálkodási szem­lélet, a szervezett és fegyelmezett munka. Pazarlóan bá­nunk anyaggal, energiával, idővel, s ami talán a legsúlyo­sabb: az emberi munkával. Ezen a helyzeten változtatnunk kell, ha előre akarunk haladni. Az életkörülmények javí­tása és a jogos fogyasztási igények kielégítése csak úgy lehetséges, ha a maga területén mindenki az eddigieknél eredményesebben dolgozik. A XIII. pártkongresszuson megfogalmazott célokat nem­zeti egyetértés fogadta, és társadalmunkban megvan a készség, hogy az elérésükhöz szükséges feladatokat végre­hajtsa. Államunk ezeréves történelme is bizonyítja, hogy népünk a legnehezebb helyzeteben is úrrá tudott lenni, ha értelmes célok érdekében egyesítette erőit. Az Országgyűlés a közelmúltban törvényerőre emelte az idei költségvetést, és tervünk tartalmazza a legfontosabb tennivalókat. Eredményes teljesítése elengedhetetlen gazda­ságunk élénküléséhez. Arra van szükség, hogy már az év elejétől — a termelésben és minden más munkahelyen — a lehető legjobban hasznosítsuk erőforrásainkat. Különösen fontos a munka minőségének javítása és az ésszerű taka­rékosság.­­ Szocialista fejlődésünk és egyben a korszerű gazdálkodás nélkülözhetetlen feltétele, hogy a rendelkezésünkre álló anyagi eszközöket a hatékonyan működő vállalatok fej­lesztésére, a biztosabb és gyorsabb megtérülés javára for­dítjuk. Mint ahogy­ — a szinte már vérünkbe ivódott egyenlősdit felszámolva — bérrendszerünkben is követke­zetesebben érvényesítjük a munka szerinti részesedés el­vét. A magasabb színvonalú, az alkotó tevékenységet kí­vánjuk átlagon felül megbecsülni az élet minden terüle­tén. Ez nemcsak kormányzatunk szándéka, hanem a be­csületesen dolgozó nagy többség igénye is. Társadalmi rendünk szilárdsága, népünk felelősségérzete és demokratikus intézményrendszerünk erősödése egyaránt záloga a szocializmus sikeres továbbépítésének. Ennek ér­dekében — a kölcsönös előnyök alapján — a jövőben is készek vagyunk együttműködni minden országgal, függet­lenül azok társadalmi berendezkedésétől. Legbiztosabb tá­maszunk azonban a baráti szocialista országok korszerű­södő és gazdagodó együttműködése. Hisz nemcsak céljaink azonosak, hanem közös a felismerésünk is: kapcsolataink­ban minőségileg új viszonylatok és távlatok rejlenek, gondolatok jegyében és nemcsak az új év napjának szokása alapján mondom: reményeinket párosítsuk tenniakarással, sőt, tettekkel, és akikor az eredmény sem maradhat el. Ehhez kívánok 1987 első napján békés, bol­dog új esztendőt valamennyi honfitársamnak és barátunk­nak az egész világon. (MTI) Elhangzott csütörtökön a Kossuth rádióban és a Magyar Tele- * vízióban. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIII. évfolyam, 1. szám Ara: 1,80 forint 1987. január 2., péntek Folytatódjanak a szovjet—amerikai tárgyalások Mihail Gorbacsov televíziós újévi üzenete és sajtónyilatkozata Moszkva, (TASZSZ). Az el­múlt esztendőt a tudatos út­keresések, a megfeszített mun­ka, az átalakítások, az elkép­zelések és tervek valóra vál­tása jellemezte. Az elmúlt év­ben erősödött a békéért ví­vott harc — állapította meg Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a szovjet nép­hez intézett újévi üzenetében, amely a szovjet televízióban hangzott el. Az SZKP KB főtitkára megállapította, hogy a gazda­sági élet minden területén si­került továbblépni, és leküz­deni­­a pangás jelenségeit. Lé­nyegesen gyarapodott a nem­zeti jövedelem, a gyarapodás meghaladja a négy százalé­kot. Fordulat­­ előtt állnak a társadalmi és szociális prob­lémák hatékonyabb megoldá­sa terén is. Gorbacsov a továbbiakban arra figyelmeztetett, hogy az elkövetkező esztendőben még jobb teljesítményekre lesz szükség a gazdaságban, a vállalatoknál széles kör­ben be kell vezetni az új gazdálkodási módszereket, döntően javítani kell a termékek minőségét. Hasonló, nem kevésbé fontos és bonyolult feladatokat kell megoldani a szovjet társada­lom életének más területein is. A döntő változtatások útjá­ra léptünk, mégpedig közös megegyezéssel — mondta Mi­hail Gorbacsov és hozzáfűzte: ugyanakkor érzékelhető még (Folytatás a 2. oldalon.) Ismét eltelt egy esztendő, s el is búcsúztattuk rend­ben, ahogy az dukál: vigalommal, pezsgővel, tánccal, malacfarokhúzással. Riportereink megyeszerte sokfelé megörökítették, miként temetik az­t-, és hogyan ünnep­ük a születő új esztendőt. Jártunk olajbányászok között, akik szilveszter éjszakáján is dolgoztak, megfordultunk fényes éttermekben és hangulatos falusi évbúcsúztatón, sőt még egy esküvőn is. Meglátogattuk vendéglők kony­háit, elmentünk diszkókba, azaz megkíséreltük elcsípni az óév utolsó és az új év első érdekes, vidám pillanatait. S hogy végül is mit találtunk? Kiderül az alábbi össze­állításból: délelőtt folyamán is tovább a reggelit és nagy nótázás ke­­mutattak. Egy-egy vendégcső­ repette fogadta az újabb finom port lefekvés nélkül várta meg falatokat. Koccintás az év sportolójánál A zalaegerszegi Arany Bá­rány Szálloda miint minden év­ben, az idei szilveszteren is alaposan kitett magáért. Vala­mennyi terme zsúfolásig telt vendégekkel, csakúgy a hoz­zátartozó Balaton Szálló presz­­szója és különterme is. Össze­sen vagy hatszázan mulatták át az éjszakát a Pannónia vendégeként a megyeszékhe­lyen. A színes forgatag még tarkáb­bá vált attól, hogy külföldiek is akadtak szép számmal a ven­dégseregben. Ausztriából ötve­­nen, Jugoszláviából harmincan érkeztek az évbúcsúz­tatóra, de belföldi vendégek is jöttek. Kétszázan utaztak ide más me­gyék városaiból, községeiből, arra számítva, hogy a zalai vi­gasság jobb hangulatú lesz, mint az otthoni. Vagy csupán egy kis változatosságra vágy­tak? Valószínűleg nem is csa­latkoztak. Ki-ki megtalálhat­ta ugyanis az ízlésének meg­felelő zenét — a presszóban diszkó, a télikertben szalonze­ne, az étteremben cigányzene szólt —, no és a megfelelő éte­leket s italokat, amelyek kö­zött a legkényesebb ízlést ki­elégítő különlegességeket is szervírozták. Az est fénypontja minden­képpen a tombola-sorsolás volt. A hidegtálak, borok, pezsgők és torták mellett a szilveszteri hagyományoknak megfelelően kisorsoltak egy malacot, sőt — hogy stílszerű legyen a dolog — egy bárányt is. Mindez hozzájárult a re­mek hangulathoz. Erre mi sem jobb bizonyíték, mint hogy a közönség javarészt reggelig ki­tartott, sőt akadtak, akik a Kertváros — negyedik eme­leti lakás. A csengetésre ha­mar kinyílik az ajtó: Marosi Ferenc, a ZTE súlyemelője meglepődik, úgy, mint ami­kor megtudta, hogy az év legjobb zalai sportolójának választották. — Hogyan telt az év utol­só napja? — Délelőtt az edzőteremben voltam. December 31-én sem maradhat el a gyakorlás. A három és fél éves Eszter Zalai Hírlapot vesz elő. — Apu bent van az újság­ban — mondja büszkén. — Megmutattam a kishúgomnak is. — Krisztina még csak 13 hónapos, nem értett semmit. Gyeden van vele a felesé­gem. Ha nagyobbak lennének a gyerekek, akkor is itthon szilvesztereznénk. Eleget va­gyok távol évközben. — A súlyemelők közismer­ten jó étvágyú emberek. Je­lentett ez plusz feladatot a virslivásárlásnál? — kérdez­zük a feleséget. — Nem. Alig eszik többet a férjem, mint egy átlagos ét­vágyú ember. Persze, van egy-két kedvenc étele, azok­ból rengeteget el tud pusztí­tani. — Néhány perc, s itt az éjfél. Mire gondolnak a koc­cintáskor? — Hogy 1987 ne legyen rosszabb, mint a búcsúzó óesztendő. A Bárányban a tombola fődíja stílszerűen egy bárány volt Fejlődésünk kulcsa — a műszaki fejlesztés (3. o.) HHHM Az igazi versenyszellem még várat magára­­ (3. o.) Új jogszabályok 1987-ben (5. o.) 4444 Elkészült a megyei kórház műtő-rekonstruk­­ciójának terve (5. o.) 4444 Leégett a Skála Göcsej Áruház műszaki raktára (8. o.) Újabb Contadoru-békemisszió Washington, (MTI): Az utóbbi időben többezer fegy­veres hatolt be Nicaraguába, hogy az ország minden körze­tére kiterjessze a kormányel­lenes harcot — közölte Elliott Abrams amerikai külügyi ál­lamtitkár. Az Egyesült Államok kérte: tartson rendkívüli ülést az Amerikai Államok Szervezete, s a tanácskozáson a szervezet főtitkára terjesszen elő jelen­tést tervezett közép-amerikai békemissziójáról. Joao Baena Suarez elfogadta a Contadora­­-csoport meghívását, hogy ja­nuárban a csoport képviselői­vel és az ENSZ főtitkárával együtt tegyen körutazást öt közép-amerikai országban. Bár humoros jelenetben ugyancsak bővelkedett a hé­vízi Hotel Thermál nemzet­közi vendégkörének szilvesz­teri mulatsága, ám az igazi kacagást mégis a váci bőrös­üzlet eladója, Nagy József kétségbeesett ábrázata vál­totta ki. — Mi a csudát csináljuk most veled? — dörrent rá a sok farokhúzástól és simoga­­tástól megnémult süldőnyi malacra, amikor a tombola­­szelvénye ellenében átnyújtot­ták neki lepedőbe takart nye­reményét. — Szobatiszta nem vagy, az erkélyen megfagysz, levágni meg sajnállak ... Odább a fergeteges ritmusú zenére temperamentumos höl­gyek ropták a cigánytáncot. Senki sem gondolta volna róluk, hogy első alkalommal próbálkoznak a cigányfolk­lórral, még kevésbé azt, hogy NSZK-beliek. — Miért, talán nem jól csi­náljuk? — kérdezi vissza csodálkozva Erika Bergmann kölni óvónő, aki hatodmagá­val ezúttal immár negyed­szer szilveszterezik hazánk­­(Folytatás a 4. oldalon.) Frissítő kívül, belül

Next