Zalai Hírlap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-12 / 86. szám

mm mi»up4 _ *" >' / / ^/'" '"'"*' ” 1 * P ß s'"J ' "■ ■ >' w } j ^ ym' i P ostánkból Nem illik a sétáló utcába Április elsején jelent meg a Zalai Hírlap hasábján „A keszthelyi belváros színfoltja­ként. Új elárusító pavilonok a sétáló utcában” című tudó­sítás. Arra szeretnék most rávilágítani, hogy ennek a „színfoltnak” nagyon sok árnyoldala is van. A közmű­­hálózat felújításával egyidő­­ben végre egységes, sima asz­faltszőnyeget kapott a sétáló utca. A Magyar Posta való­színű, hogy nem kis áldozat érán elhelyezett két darab úgynevezett „nosztalgia fül­két”. Nagyon örültünk, hogy végre a műemléki környezet­hez illő átalakítás történt. Rövidesen ezután gépek jelen­tek meg, feltörték az új bur­kolatot és közműcsatlakozá­sokat készítettek a fent emlí­tett pavilonhoz. A másik „sebhely” a fel­újítás alatt álló Népművészeti bolt előtt éktelenkedik. Az építmény önmagában szép tervezést és gondos munkát dicsér, de a hely, illetve he­lyek megválasztása ennek az alapos munkának mond ellent, ugyanis egy tágas tér kellene hozzá, de itt, a sétáló utcá­ban, mely amúgy is szűk, ez a középkori hangulatot idéző kaputorony robusztus és nyo­masztólag hat a környezetére. Ráül a két szép telefonfülké­re, nem beszélve a rossz el­helyezésről, ugyanis a pavilon déli ablaktábláját a fülkétől nem lehet kinyitni. Erről jut eszembe: jó lenne, ha az ille­tékesek kinyitva is bemutat­nák, hogy a két oldalon egyenként 110 centiméterre kinyúló ablaktáblák — mint egy óriási fémpók — meny­nyire zárják le a rálátást a kastélyra és a környező há­zakra. Keszthelyre ez a típu­sú pavilon nem volt jellem­ző, amik voltak, azok viszont utcabővületekben voltak elhe­lyezve! Kőhalmi Béla restaurátor Keszthely, Georgikon u. 8. Igazi élmény volt... KISZ-bizottságunk keresi a változatos és új módszereket a mozgalmi munkában. Egy sikeres próbálkozásról számo­lok be a következőkben. A Dr. Mező Ferenc Gimná­zium és Közgazdasági Szak­­középiskola KISZ-bizottsága és a Hámán Kató Leánykol­légium Béke­klubja meghívta a kanizsai Cigány-együttest szereplésre és beszélgetésre. Fergeteges sikert aratott mű­soruk. A jelenlevők döntő többsége még nem látta őket szerepelni. A 15 fős együttes elbűvölt bennünket. Igazi él­ményben volt részünk. Orsós Ferenc egyes műsorszámok előtti ismertetője bevezette a megjelenteket a cigány­folklór rejtelmeibe. Bogdán Ferenc és csoportja a sikerért szívét-lelkét adta. A műsor utáni beszélgetés, vita nagyszerű alkalom volt számunkra a cigányság törté­netének, sorsának mélyebb megismerésére. A kérdések, válaszok, visszakérdezések és a hozzákapcsolódó jó hangu­lat nagyon sikeres estet ered­ményezett. Olyan dolgokat tudtunk meg, amelyekről szinte semmi ismeretünk nem volt. Egyik fél sem ismert „kényes kérdést”. Találkozá­sunk végén előkerültek újra a „zeneszerszámok”, cigánydalt tanított nekünk Bogdán Fe­renc. A közös éneklés után csak így búcsúzhattunk: A vi­szontlátásra! Borsos Beáta IKB-tag Ügyelet csak hétfőtől—péntekig? Április 4-én délután elektro­mos berendezéseink megszűn­tek működni. A szomszédoktól való rövid érdeklődés után kiderült, hogy az utcában csak a mi házunk maradt áram nélkül. Felhívtuk a Dédász hibabejelentő szolgálatát, ahol közölték velünk, hog­y csak akkor küldik ki a kocsit, ha több hibabejelentés érkezik, egy hibáért nem érdemes ko­csit küldeni. Sötétedés után ismét próbálkoztunk, de ered­ménytelenül, a válasz ugyan­az volt. Arra a kérdésünkre, hogy miért van hibabejelentő szol­gálat, ha nem találják kijö­vetelüket érdemesnek, a kö­vetkező választ kaptuk: — Hétvégén és ünnepnapokon a nagyfeszültségű vezetékek és az intézmények esetleges áramkimaradásának a meg­szüntetéséért vannak. A la­kosság részére hétfőtől pénte­kig 12 és 20 óra között van ügyelet. Még szerencse, hogy nem pénteken este maradtunk áram nélkül, mert akkor igen­csak megkeserítette volna az ünnepeket. Valóban egy hibá­hoz „nem érdemes” kimenni? Ahhoz, hogy kijöjjenek, eset­leg még egy blöff bejelentés is szükséges? Székács József Keszthely, Dózsa Gy. u. 12. Kihez forduljak, ha nem a gyártóhoz? Ez év február 3-án tűz ütött ki Csessztreg, Ady u. 15. szám alatt levő lakásunkban. Men­tés közben igen megégett mindkét lábam. Huszonnégy napig feküdtem a megyei Arany virágok A kertekben, parkokban elsőnek ébred téli pihenőjé­ből az a sárgavirágú dísz­bokor, amely közismert ne­vén „aranyeső”. Sűrűn meg­rakott virágaitól olyan, mintha aranyból volna. Ap­ró, zöld levelei csak később bújnak elő és tovább ékítik a hajtásokat. Egy ilyen szép ágat fényképeztünk le, illet­ve közöltünk lapunk április 2-i számában. A közölt fo­tóval kapcsolatban két leve­let is kaptunk olvasóinktól. Levélíróink — Pásztori Já­nos földmérési főelőadó Ká­­lócfáról és Németh László 8. osztályos tanuló Kehidakus­­tányból — arra­­ hívták fel figyelmünket, hogy a fotó­hoz helytelen szöveg páro­sult. Ugyanis a felvétel nem aranyesőt, hanem arany­vesszőt ábrázol. Ez így igaz. Az aranyeső (Laburnum anagyoides) a pillangósvirágúak egyik fa­ja, Dél-Európa szülöttje, s nálunk csak a Dunántúl déli részén őshonos. Aranysárga virágfürtjei elérhetik a 30 centimétert is. Magja, virág­ja citizin alkaloidát tartal­maz, így mérgező. Nagyvi­rágú hibridjei is megtalál­hatók a kertekben. Ez a de­koratív díszcserje egyébként május—júniusban virágzik. Mi hát akkor a korata­vasszal nyíló sárga díszcser­je becsületes neve? Arany­vessző vagy arany fa (Forsy­­thia X intermedia). Forsyth angol kertész botanikusról nevezték el, a göttingeni bo­tanikus kertben keresztez­ték. Kora tavasszal, lomb­­fakadás előtt virít, igényte­len, dugványról és gyökeres sarjakról szaporítják. De hogy teljesebb legyen az arany nevű növények kö­re, tegyük hozzá: a vadvi­rágok között is találni aranyvesszőt. A fészekvirág­­zatúakhoz tartozó, nyáron viruló, magasra növő és a mi vidékünkön gyakori kö­zönséges aranyvessző (Soli­dago canadensis) minden kertben gyorsan terjedő amerikai jövevény is emlí­tést érdemel. Vagyis tessék választani, szinte minden évszakra jut a dekoratív aranyvirágokból. Nem csoda hát, ha a bota­nikában kevésbé járatos vi­rágkedvelő kollégáink egy kicsit összezavarodnak. kórház baleseti sebészetén, I—II. fokú égési sérülésekkel. Amikor hozzátartozóim haza­vittek, rendben vo­lt az egész lakás, kivéve azt a két és fél éve 27 ezer forintért vásárolt Freddy VII. szekrénysort, amit ki kellene javítani. Mivel ar­ra nincs pénzem, hogy két­évenként bútort cseréljek, a biztosító pedig arra hivatko­zik, hogy használható, csak javíttassam meg és a felme­rülő költségeket megtéríti, úgy határoztam, hogy írok a bútor gyártójának, a Zala Bú­torgyárnak. Ezt meg is tettem körülbelül egy hónapja, de azóta még válaszra sem mél­tattak. Pedig az újságból tu­dom, hogy szocialista brigád­jaik még külföldön is segít­séget nyújtottak az arra rá­szorulóknak. Talán nekem is jobban segítenének, ha kül­földi lennék? Kihez fordul­jak, ha nem ahhoz, aki gyár­totta a bútort. Kérem a segít­ségüket ezúton is. Pék Sándorné Csesztreg, Ady u. 15. Csokonai Vitéz Mihály emlékezete A Magyar Irodalomtörté­neti Társaság Somogy és Zala megyei tagozata április 5-én és 6-án tudományos tanácsko­zást tartott a Kaposvári Ta­nítóképző Főiskolán, Csokonai Vitéz Mihályra emlékezvén. Az előadások témája: a Cso­­konai-kutatás helyzete, a köl­tő életének somogyi és zalai vonatkozásai. Ez utóbbiról Cséby Géza, a keszthelyi Goldmark Művelődési Köz­pont igazgatója tartott érde­kes előadást, bemutatva a költő kapcsolatát Keszthel­lyel és Festetics Györggyel. A másik zalai előadó dr. Varga Zoltán megyei szaktanácsadó, a zalaegerszegi Deák Ferenc Szakközépiskola tanára volt, aki Csokonai tanítása a kö­zépiskolában címmel tárta fel azt az elszomorító képet, hogy a mai irodalomtankönyv csak néhány oldalt és 1­2 verset ismertet meg az életműből, s ez így alkalmatlan arra, hogy megmutassa a költő géniu­szát. A nagyrészt magyarta­nárokból álló hallgatóság kö­rében nagy tetszést aratott az eszmefuttatás ugyanúgy, mint egy másik előadótól kapott tá­jékoztatás a főiskolások Cso­­konai-képéről. Az Irodalomtörténeti Tár­sasági elnöke, Keresztury De­zső levélben köszöntötte a tanácskozást. A következő konferenciára Keszthelyen ke­rül sor szeptemberben, ahol a „Balaton és az irodalom” lesz a téma. Iványi Ildikó, tanár Zalaegerszeg Molnár György, Keszthely, Apát u. 29. sz. alatti olvasónk kérdezi levelében, hogy a tü­zelő, illetve hazai brikett-ked­vezmény országos, vagy csak néhány településre vonatkozik­ Ugyanis a Kossuth Rádióból értesült arról, hogy a hazai brikettek kedvezményes áron, mázsánként 21 forinttal ol­csóbban kaphatók. A hír hal­latán megbízta fuvarosát 15 mázsa tatai brikett megvásár­lásával. Olvasónkat csalódás érte, ugyanis a keszthelyi Tü­­zép-telepen teljes áron szám­lázták a vásárolt árut. Herczeg Lajosné nőbizottsá­gi elnök arról ad hírt levelé­ben, hogy jó hangulatú, öre­­geknapi rendezvényt tartott a miklósfai termelőszövetkezet nyugdíjasai számára. A surdi művelődési házban lezajlott találkozóra a tsz működési te­rületéről 5 községből érkeztek az idős tsz-tagok, nyugdíjasok. A résztvevőknek a nagykani­zsai MÁV Kodály Zoltán Mű­velődési Ház néptáncegyüttese adott szórakoztató műsort. A jó hangulatot a helybeliekből verbuválódott vegyes zenekar közreműködése még tovább fokozta. özv. Molnár Ferencné (Keszthely, Béri B. Á. u. 2/a.) megírja, hogy 25 évig dolgo­zott a Sütő- és Édesipari Vál­lalatnál Keszthelyen és onnét ment nyugdíjba. Úgy érzi, hogy nyugdíjasként is megbe­csülést élvez volt munkáltató­jánál. Ugyanis rendszeres résztvevői a nyugdíjasok a vállalatnál tartott különböző rendezvényeknek, a szeretet ünnepén ajándékot kapnak és még számos apró figyelmesség fémjelzi az idős emberek meg­becsülését. ­ / /// ///////////////////^ ///V Válaszolnak az illetékesek Reméljük, hasonló eset nem fordul elő Ugyancsak­­ március 25-i számunkban, a Postánkból ro­vatunkban jelent meg Demeter Lajosné alsópáhoki olva­sónk levele, melyben a keszthelyi Híradástechnikai Vállalat szervizének szolgáltatását bírálta, illetve a február 19-i szá­munkban közölt, Szolgáltatási mozaik Keszthelyről című cikkünkre reagálva megírta, hogy az ő tapasztalatai cáfol­ják az abban foglaltakat. Olvasónk levelére a szerviz vezetőjétől a következő vá­lasz érkezett: — Demeter Lajosné, Alsó­­páhok, Fő u. 44. sz. alatti ügyfelünk 1987. november 17- én „üzem közben megállt” hibamegjelöléssel adta be mo­sógépét szervizünkbe. A ké­szülék javítása (motorcsere) után, mint ahogy ügyfelünk leveléből is kitűnik, még két esetben kellett a mosógépet szervizbe szállítani, szintén motorcserével. Mindez sajná­latosan azon ténynek tudható be — mint utólag bebizonyo­sodott —, hogy a raktárunk műszakilag nem megfelelő, szériahibás motorokat kapott. Levonva a tanulságot, szervi­zünk időközben más tekercse­lő partnertől szerzi be a mo­torokat. Időközben a mosógé­pet ügyfelünknek visszaszállí­tottunk megjavítva, helyszí­nen kipróbálva. A tv-javít­ással kapcsolatos panaszát kivizsgálva megálla­pítható volt, hogy a készülék karácsony—szilveszter között — nálunk munkaellátottságát tekintve csúcsidőben — olyan műszaki állapotban került be­jelentésre, mely munkát ak­kor sem munkaigényessége, sem pedig a hiányzó alkatré­szek miatt vállalni nem tud­tuk. Azóta megrendelőnk a várható magas javítási költ­ség miatt elállt a javítástól. Reméljük, hogy a jövőben hasonló esetek nem fordulnak elő, s ügyfeleink szolgáltatá­sunkkal elégedettek lesznek. Karácsonyi György szervizvezető Vásárlónktól elnézést kérünk Furcsa eljárás címmel, lapunk március 25-i számában közöltük Hirsch Géza, Keszthely, Zalka M. u. 15. sz. alatti olvasónk levelét, melyben egy cipő-reklamáció során ért bosszúságait írta meg szerkesztőségünknek. A panaszra a Zala Megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalattól az alábbi választ kaptuk: vezetője nem tartotta meg­alapozottnak, ezért az ide vo­natkozó 4 1978. Bk. M. sz. ren­delet értelmében azt minőség­­vizsgálatra a KERMI-hez to­vábbították. A KERMI szak­­véleménye a kifogást alapos­nak találta, ezért a fent hi­t A levél megjelenése után a Balaton Áruház cipőosztá­lyán vizsgálatot végeztünk, melynek során az alábbiakat állapítottuk meg. Vásárlónk reklamációját —, amely a bélés kiszakadására vonatkozott — a cipőosztály vatkozott rendelet értelmében az osztályvezető a cserét, le­­vásárlást ajánlotta fel. Vásár­lónk ezt nem fogadta el és kérte a vételár visszafizetését. Cipőosztályunk helytelenül járt el, mert az időközbeni árváltozás esetén (árcsökke­nés) a vásárláskor kifizetett vételárat kell a vásárlónak visszatéríteni. Az eredeti 1920 forint vételár és a már visz­­szaadott 1682 forint közötti különbözet, 238 forint vásár­lónknak történő visszafizeté­séről levelünkkel egyidőben intézkedtünk. A cipőosztály helyesen járt el akkor, amikor az eredeti blokkot visszakér­ték, de a kártalanítási jegy­zőkönyv egy példányát a vá­sárlónak át kellett volna ad­ni, amit pótlólag megküldünk. A hangnemet illetően őszin­tén sajnáljuk a történteket, de az eset megtörtént és an­nak utólagos tisztázására nincs lehetőség. Évente több ezer vásárlói reklamációt in­tézünk el vásárlóink teljes megelégedésére. A kulturált kereskedelmi munka termé­szetes velejárója kell, hogy legyen a vásárló és az eladó egymás iránti bizalma és köl­csönös tisztelete. A cipőosztály vezetőjét és a pénztárost figyelmeztetésben részesítettük. Vásárlónktól a történtekért elnézést kérünk és bízunk abban, hogy to­vábbra is vásárlónkként kö­szönthetjük vállalatunk üzle­teiben. Rákos István kereskedelmi igazgatóhelyettes 1988. április 12., kedd Nem, áll módunkban a megállót visszaállítani A Zala Volánhoz továbbítottuk Szőke János zalaegerszegi olvasónk levelét, aki azt kérte, hogy állítsák vissza a 11-es helyi járatok menetrendjébe a Marx téri, illetve Helyőrségi­klub előtti megállóhelyen a kötelező megállást. A levélre küldött válaszában a Zala Volán közli: — A Helyőrségi­ klub előtt levő, Marx téri helyijárati megállóhelyet forgalombizton­sági szempontból felül kellett vizsgálni. A vizsgálat alapjául a közlekedési miniszter 20/1984. (XII. 21.) KM. sz. rendelete szolgált, mely töb­bek között a tömegközlekedé­si járatok megállóhelyeinek kijelöléséről is rendelkezik. A felülvizsgálatot az ilyen fel­adatok elvégzésére kijelölt ál­lamigazgatási szervek, vala­mint vállalatunk képviselői­ből álló bizottság végezte el. A vizsgálat során megállapí­tást nyert, hogy nevezett meg­állóhely nem felel meg teljes mértékben az előírásoknak. Ezért szükségessé vált egyes, a megállóhelyet leggyakrab­ban érintő járatok megállásá­nak korlátozása. Ilyenek vol­tak a 11-es számú járatok. A fentiek miatt a megállót a 11-es jelzésű járatok menet­rendjébe visszaállítani nem áll módunkban Ocskó József igazgató A kutya elhullása további szakértői vizsgálatot igényelt volna Büki Ferencné, Zalaeger­szeg, Gorkij u. 1­0. sz. alatt lakó olvasónk szerkesztősé­günkhöz küldött levelében pa­naszolta, hogy kedvenc faj­tatiszta tacskó kutyája torkán csont akadt. A kutyát azon­nal az állatkórházba szállítot­ták, azonban oda — vasárnap este lévén — bemenni nem tudtak. Ezért felkeresték la­kásán dr. Kiss András állat­orvost, aki elvégezte a keze­lést, illetve hánytató injek­ciót adott a kutyának. Mivel az állat egyre rosszabbul lett, kérték dr. Kiss Andrást, hogy menjen ki a lakásukra, ő azonban a kérést nem telje­sítette. Ezután az ügyeletes állatorvoshoz fordultak, aki próbált segíteni, de már nem tudott. A kutya elpusztult. Levélírónk úgy véli, hogy az állat elhullását a hánytató túl­adagolása okozta. A panaszra a Zala Megyei Állategészségügyi és Élelmi­szer Ellenőrző Állomástól — ahova azt kivizsgálásra továb­bítottuk —, a következő vá­laszt kaptuk: — Dr. Kiss András élelmi­szerhigiénikus vágóhídi állat­orvos (I. sz. élelmiszerhigié­niai kirendeltség, Zalaeger­­szegi elmondása szerint a panaszos által­ megadott időpontban, elsősegélynyújtási céllal a kutyát a laká­sán kezelte. Gyógyító te­vékenységet nem folytat, csu­pán azért fogadta a panaszost, mivel Lentiből régi ismerőse volt. A kezelés során a ku­tya torkán akadt csont eltávo­zott, továbbá 0,6 ml Entero­­toninnal az esetlegesen még elnyelt csontot hánytatással kívánta eltávolíttatni. A pa­naszos a kutya állapotának rosszabbodása után kérte, hogy menjen a lakására, de ő az előző megoldást javasolta: a kutyát vigyék el hozzá. Az ügyeletes dr. Jordán József kerületi felügyelő főállatorvos elmondotta, hogy az állatnál súlyos tüdőembysema alakult ki és ezzel párosult a szív­elégtelenség. Kétszeri kezelés ellenére a kutya a hajnali órákban elhullott. Dr. Göth­ István kórházvezető főállat­orvos megkérdezése során el­mondta, hogy az alkalmazott Enterotonin adagja 0,4—0,6 ml 10 kg testsúly. Ezzel kap­csolatban egyedi érzékenység előfordulhat, ami kiválthatja a fenti tüneteket és elhullás­sal járhat, ugyanilyen ered­ménnyel jár a túladagolás is. A fentiek alapján igazolva látható az a tény, hogy a ku­tya elhullása az elsődleges kezeléssel kapcsolatos, de a gyógyszer alkalmazásának kö­rülményei (indoka, az alkal­mazott adag nagysága és a kutya esetleges egyedi érzé­kenysége) további szakértői tevékenységet igényelne, illet­ve igényelt volna (például részletes kórboncolás.) Dr. Kiss András vágóhídi állatorvos magángyakorlattal nem rendelkezik, ilyen tevé­kenységet nem folytathat. Fi­gyelmeztettem arra, hogy az ezt tanúsító táblát a lakásáról vegye le. Mivel az eset nem munkakörének ellátásával kapcsolatos, így ennek elbírá­lása jogi megítélés kérdése. Az eset kapcsán — mint ál­latorvos és állattartó — meg­értem a panaszos fájdalmát, amit kedvenc állatuk elveszté­se miatt érez és örülök an­nak, hogy ügyeletes, hivatalos állatorvosunk mind szakmai­lag, mind emberileg megelé­gedésre látta el — sajnos meg­oldhatatlan — feladatát Dr. Tóth Tibor igazgató-főállatorvos s­ít A Zala Megyei Tejipari­­ és a Zala Megyei Sütőipari Vállalat ÁRUBEMUTATÓJÁT láthatják és termékeit KÓSTOLHATJÁK 1988. április 13-án, szerdán Zalaegerszegen, a GÖCSEJ SKÁLA-COOP Áruház ABC osztályán! MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK! 1­960

Next