Zalai Hírlap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-01 / 130. szám
1988. június 1., szerda A tahiti-folklórtól a velencei reneszánszig Tallózás a zalai nyár programjaiban Az idei nyár közművelődési programját számos művészeti, zenei és egyéb szórakoztató rendezvény gazdagítja megyénkben. Tallózzunk most ezek között, bepillantást nyújtva a kínálatba. A zalaegerszegi Gébárti-tavi kézművesház a nyár folyamán mintegy nyolcféle alkotóközösségnek ad helyet. Ide várják június 13. és 23. között az országos bábos tábor keretében a bábcsoportvezetőket, aztán lesz gyermek, ifjúsági, és a már hagyományos komplex népművészeti tábor. E rendezvénysorozatot színesíti a Népművészeti Nyári Egyetem, melyre július 31. és augusztus 10. között kerül sor. Idén augusztus 5. és 14. között tartják Zalaszentgróton a már hagyományos országos rendezvényt, az amatőr színjátszói és rendezői tábort. A megyeszékhelyi Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben június 25-től kéthetenként neves művészek közreműködésével orgonaesteket rendeznek. Az öt alkalommal sorra kerülő hangversenyen olyan közismert előadókkal találkozhat a közönség, mint Elekes Zsuzsa, Sirák Péter, Hajdók Judit, Alföldi Boross Csilla. A kiállítótérben június 9-től Németh János Munkácsydíjas keramikusművész, majd pedig Würtz Ádám grafikusművész alkotásai tekinthetők meg. Egyéb szórakoztató rendezvények közül különleges látnivalót ígér a július 11-én a ZTE-stadionban fellépő Tahiti Tánccsoport folklór műsora. A keszthelyi Helikon Kastélymúzeum az idei nyáron is változatos és gazdag zenei programot kínál az érdeklődőknek. A Helikon Zenei Hetek során — e napoktól augusztus 29-igi — számos neves hazai és külföldi művész fellépésére kerül sor. Az Ars Renata együttessel például június 14-én találkozhat a közönség, Perényi Miklós gordonkaművész június végén ad hangversenyt. Júliusban Andrea Kauten svájci zongoraművész koncertjére, valamint Kocsis Albert hegedűestjére kerül sor. Heine és Petőfi műveiből német nyelvű irodalmi műsort hallhatnak az érdeklődők augusztus elején. Ugyancsak ebben a hónapban kerül sor 10-én és 12-én, az 1987. évi Cziffra kurzus francia és magyar hallgatóinak hangversenyére. A fiatal szovjet művészek előadását, amelyen nemzetközi zenei versenyek győztesei szerepelnek, augusztus végén tartják. A Helikon Zenei Hetek nyári rendezvénye augusztus 29-én, a Budapest Ragtime Band fellépésével zárul. Ugyancsak nagy figyelemre tarthat számot a Balatoni Múzeumban a Velencei reneszánsz művészet című kiállítás, ami a Szépművészeti Múzeum anyagából ad válogatást, és július 17-től augusztus 14-ig tekinthető meg. Ugyanitt rendezik meg az augusztus 20-tól egy hónapon át látható, 100 éves a keszthelyi vasút című bemutatót is. Színvonalas kiállítások, hangversenyek várják a kanizsaiakat is a nyári hónapokban. Július folyamán a HSMK-ban Szebeni András fotóművész mutatja be képei segítségével Thaiföld életét. A várótermi tárlat sorozatban pedig Susan Tarr francia festőművész mutatkozik be, majd őt követi — ugyancsak a vasútállomás kultúrvárótermében — Török Eta népviseleti kiállítása. A HSMK új sorozatot indít idén nyáron, melynek keretében a felújított Bazárudvarban 4 zenei estre kerül sor. Július 25-én az Operaház művészei Lehár Ferenc és Kálmán Imre műveiből tartanak operett estet, augusztus 8-án a kilenctagú Budapest Fúvósegyüttes mutatkozik be, 15-én pedig egy belga kórus ad koncertet. A sorozatot hárfaest zárja. A zalakarosi művelődési ház is változatos kiállítási anyagot vonultat fel ebben az időszakban. Melega István grafikusművész munkái június 7-től, Harangozóné Gerencséry Mária fotóművész tárlata június 28-tól lesz látható, augusztusban pedig Járási Ildikó iparművész tűzzománcai kerülnek kiállításra. Számos szabadtéri rendezvény is várja az üdülőhely vendégeit. Többek közt június 15-én fellép az Oului finn női kórus, s lesz zenés kívánságműsor, operettest, valamint kabaré-parádé. Körkérdés: Napjainkban — a nehezedő életkörülmények miatt is — nagy szükség van az egymás közötti megértésre. Mégis minek vagyunk tanúi? Olykor még a szűkebb családi körben is marakodnak, acsarkodnak egymásra az emberek. A munkatársak néha kárörvendően nevetnek a bajba jutott kollégán, ahelyett, hogy a segítségére sietnének. Ezúttal arról érdeklődtünk, hogy vajon kitől várhatnak segítséget ügyes—bajos dolgaik intézéséhez az emberek? Szilvás Miklós, Pókaszepetk tanácselnöke: — A székhelyközségen kívül még négy település tartozik hozzánk, a lakosság lélekszáma összesen kétezernégyszáz fő körül mozog. A felmerülő problémákat a munkatársakkal közösen megbeszéljük, s igyekszünk körültekintően dönteni. Tulajdonképpen ők az első számú segítőtársaim. Rajtuk kívül bizalommal fordulhatok a zalaegerszegi és a megyei tanács illetékeseihez, mindig megkapom a szükséges tájékoztatást. Persze pénzt azt meglehetősen ritkán tudnak adni, így a közel tizenötmillió forintos költségvetésünkből igyekezünk megoldani kitűzött céljainkat. A tervek valóra váltásához segítséget nyújt a helyi termelőszövetkezet. Tavaly például a faluház építéséhez ingyen kaptunk faanyagot. Az anyagszállítások alkalmával is lehet rájuk számítani. A községfejlesztési elképzeléseket a valós igényeknek megfelelően tervezzük, s így a lakosság társadalmi munkájára is számíthatunk. A tanácstagok, a községi elöljárók, valamint a HNF elnökök mozgósítják az embereket. Szabó Kálmán, zalaegerszegi nyugdíjas géplakatos: — Nagyon sok múlik azon, hogy a fiatalok milyen nevelést kapnak. Érdemes a gyerekekkel komolyan foglalkozni, hogy felnőtt korukban is segítőkészek legyenek. A hirtelen jött gondjaim megoldásában először a szomszédaimra számíthatok. Ők is idős, nyugdíjas emberek. Van két fiam és egy lányom, itt élnek Zalaegerszegen. Nincs olyan nap, hogy valamelyikük hosszabb—rövidebb időre ne nézne be hozzám, mindenben a segítségemre vannak. Néha kellemes meglepetések érnek. A közelmúltban például a boltban nem tudtam elolvasni az egyik termék árát. Egy fiatalember kisegített a bajból, sőt, még a telepakol! Valóra vált álmok Vályogháztól a padlószőnyegig Kitivul az agilis cigány boldadl, fiatalasszonnyal gyalogolunk végig Kiskanizsán, a Homokkomáromi úton. Úti célunk a legutolsó ház: ott élnek Kata szülei. Jókora veteményeskert, fóliasátor, elkülönített udvar az állatoknak. Egy hársfa árnyékában a régi szárnyhoz hozzáépített új ház. — Eleinte szoba-konyhás lakásunk volt, s ahogy fokozatosan javult anyagi helyzetünk, úgy toldottunk hozzá egy-egy részt, idén pedig belevágtunk egy nagy építkezésbe — mondja a családfő, a 62 esztendős Orsós János, miközben betessékel a házba Az üveges verandán üldögélve felelevenedik a múlt__ — Gyerekként is Kanizsán éltem, de a város szélén, putriban. Tízen voltunk testvérek, nyolcéves koromtól dolgoznom kellett. Eleinte egy hentesnél segédkeztem, későbbi summásként dolgoztam Somogyban. Ott ismertem meg a feleségemet is — mosolyog a csendesen ülő Mari nénire. — Kanizsára már együtt jöttünk .Vissza*." Beálltam pásztornak, hajnalonként kihajtottam az állatokat, s késő este értem haza. A családot — időközben sorra jöttek a gyerekek — alig láttam. Később az aszfalt-útépítőknél helyezkedtem el, majd az út- és hídépítő üzemben dolgoztam kerek húsz évig. Mint kiderül, kínosan kezdődött számára e két évtizedes munkaviszony: cigány volta miatt igencsak nehezen alkalmazták. De ő bizonyított: nemsokára Kiváló Dolgozó lett. Nyugdíj előtti nyolc évét pedig a DKG-ban töltötte. — Szigorú fegyelem volt itt, de aki megállta a helyét, annak megvolt a pénze is — mondja. — Örök életemben munkával, kemény munkával kerestem a kenyeret, s erre neveltem gyerekeimet is. Felesége megerősíti szavait. — Szegénységben, szűkösen éltünk, de megéltünk. A gyerekeket gyorsan befogtuk a ház körüli munkákba, sőt, tanítás előtt gyakran ők hajtották ki az állatokat a legelőre. Az általános iskola után azonnal elhelyezkedtek, így lassacskán enyhültek anyagi gondjaink. A gyerekek azóta teli, meg is házasodtak valamennyien: ki magyar, ki cigány társat választott. Gyuri, a legidősebb elmúlt nedven éves, a DKG-ban dolgozik. Laci, a legifjabb, még nincs harminc. Ő hegesztő a vízműnél, csakúgy, mint testvére, Jancsi. Ferencet betegsége miatt leszázalékolták. A két lány a Tungsramban dolgozik — Kata ezen kívül a megyei cigánytanács munkatársa, s a kanizsai felnőtt cigányklub vezetőségi tagja. Idejét mindez, és sokat betegeskedő kislánya, igencsak leköti, de hetente legalább egyszer kilátogat szüleihez. — A többiek is gyakran eljönnek — dicséri gyerekeit, Mari néni. — Bár az uram szigorú, az unokák mégis rajta csüngnek legszívesebben. Szeretik a papát, mert megmutatja nekik a kertet, az állatokat. Kétségtelen, hajnaltól estig adódik munka a ház körül. S most az építkezés is! Szerencsére a gyerekek minden segédmunkát megcsináltak, lényegében családi összefogásból született az új ház. Minden van benne: fürdőszoba, WC,’ tágas szobák, redőnyös ablakok, jugoszláv padlószőnyeg.'* Mindez persze sok lemondást igényelt. — Sose szóltam a pénzt, nem érek rá úgymond „összejárni”, mulatozni. Volt munkatársaimmal, s a falubeli parasztemberekkel jól elbeszélgetünk, ha összefutunk, ez minden. A cigánycsaládokkal csak karácsonykor és húsvétkor jövünk össze — ilyenkor még azok is kellemes ünnepeket kívánnak egymásnak, akik esetleg éppen haragban vannak. Ez a szokás — mondja János bácsi. S hogy az ő példája még nem általános? — Én úgy látom, egyresen igyekeznek hasonlóan élni. Persze, sokfelé vannak még Zalában munkakerülő cigánycsoportok. Velük kellene talán, többet foglalkozni, őket kéne nevelni, hogy érezzék: lehet és érdemes tisztességesen élni, dolgozni. P. É. A vakolás még hátra van — Orsós János és felesége az új ház előtt. Kitől várhat segítséget? kosarat is kivette a kezemből és a pénztárgépig vitte. Persze előfordulnak elszomorító jelenségek. A fiatalok olykor a járdán egyszerűen félrelöknek az útjukból, vagy megpróbálják a kezemből — pusztán a hecc kedvéért — kiütni a bevásárlókosarat ... Régebben a feleségem volt az első számú segítőtársam, de sajnos két esztendeje meghalt. Akkor vagyok a legboldogabb, amikor a hat unokám körémsereglik. Néha veszek nekik ruhát, cipőt, mert azért viszonzásképpen nekem is illik segíteni... Kocsis Róbert, a kehidakustányi termelőszövetkezet brigádvezetője: — Tavaly fejeztem be a tanulmányaimat, hivatásos vadász szakmunkásbizonyítványt kaptam. Egy ideig reménykedtem, hátha sikerül a szakmámban elhelyezkednem, de pályamódosításra kényszerültem. A szövetkezetben többek között a fakitermelésnél dolgozom, a szállításokat irányítom. A főnökeim és a munkatársaim segítségének közsönhetően viszonylag gyorsan belerázódtam a munkába. Bármikor, bárkihez bizalommal fordulhatok a problémáimmal. Véleményem szerint az emberek az utóbbi időben egyre kevesebbet törődnek egymással. Mindenki szeretne jobb körülmények között élni s az állandó munka mellett a baráti kapcsolatok, kiépítésére, ápolására nem marad idő. A szűkebb társaságban, ahova járok, igyekszünk odafigyelni egymásra. A gondokat megbeszéljük, néha jólesik az embernek, ha valakivel megoszthatja örömét—bánatát. Van egy jóbarátom, vele kölcsönösen segítünk egymásnak még az otthoni teendők ellátásában is. Néha furcsállom, hogy a régi, kalákában történő házépítés visszaszorul. Az első számú segítőtársamnak az édesapámat tartom. Ő mindig szigorú, de megértő velem szemben. V. F. Szuxereket vittek nyámolatlanul Hogyan működött a csurgói fekete farmerpiac? Az elmúlt hónapokban szóbeszéd tárgya volt megyénkben az, hogy a farmerpiacon maffia működik, s a milliós feketeüzletben résztvevők nyaka körül szorul a hurok. Aztán olyan információk is érkeztek hozzánk, hogy nemcsak Zalában árnyékolják be a farmer-kereskedelmet törvénytelenségek, hanem a szomszédos Somogyban és az ország más részeire is kiterjedt ennek a társaságnak a működése. ★ Utánanéztünk, mi lehet a szóbeszéd mögött. Alaptalan pletyka-e az egész, vagy valóban megtörténtek a súlyos visszaélések? Megtudtuk például azt, hogy Nagykanizsán, a Szabadság téren lévő olcsó áruk boltjában olyan farmeranyagokat, egyéb árukat találtak .elyeket Gazdag János szerződéses üzletvezető nem szerepeltetett az üzlet árukészletében, azaz ezek a termékek nem voltak bevételezve. És persze nem kis mennyiségekről van szó. Információink szerint — fogyasztói áron számolva — 2,8 millió forintra rúgott ezeknek az áruknak az értéke, így Gazdag mintegy 300 ezer forint olyan árréshez jutott, ami után nem fizetett jövedelemadót. (Lám, még egy állami üzlet alkalmazottja is ilyen könnyen kibújhat az adófizetés alól!) Persze a kérdés elsősorban nem ez, hanem az: hogyan juthat egy ilyen üzlet, s rajta keresztül a butikoknak dolgozó szabók nagymennyiségű import, kurrens farmeranyaghoz? Megtudtuk, hogy a beszerzés csatornái a megye határain túlra, ezúttal a szomszédos Somogyba vezettek. Mégpedig Csurgóra, a Napsugár Ruházati Szövetkezetbe. Megkérdeztük volna a szövetkezet elnökét is az eladás körülményeiről, de nem tehettük, mert ifjabb Radnóti László jelenleg előzetes letartóztatásában várja sorsának alakulását. Azt viszont megtudtuk, hogy a szövetkezet 1986-ban és 1987-ben mintegy 300 ezer méter, közel egymillió dollár értékű farmeranyagot hozott be a Hungarotex Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével az NSZK-ból és a közel-keleti piacokról. A szövetkezet ennek az anyagnak a nagy részét nem dolgoztá fel, hanem értékesítette. Tudomásunk van arról is, hogy Gazdag csúszópénz ellenében vehetett a keresett cikkből, azaz megvesztegette a szövetkezet elnökét. Mégpedig busásan, hiszen információnk szerint azt állította, hogy ötven forint csúszót adott az elnöknek az anyag minden méteréért. És persze nemcsak a kanizsai üzlet vezetője fizetett a farmeranyagért, amelyből remek márvány koptatott holmikat lehetett készíteni, hanem mások is. Így például a nagyatádi Ringa Ruházati Kisáruház vezetője is, sőt ilyen módon vásárolt a Rákosmenti Áfész egyik pesti üzletének a dolgozója is. (Igaz, mi arról értesültünk, hogy az utóbbi üzlet említett dolgozója tagadja a csúszóért való vásárlás tényét, viszont érdekes módon éppen a szövetkezet elnöke mártotta be őt, mert azt állítja, hogy bizony a rákosmentiek is „megkenték”.) Ezzel azt is állítjuk persze, hogy a szövetkezt elnöke elismerte a vesztegetési pénzek elfogadását, de úgy tudjuk, hogy az elnök vitatja annak mértékét. Szerinte ugyanis túlzás a méterenkénti ötven forint, ő „csak” 10—15 forint pluszt kért az anyag méteréért. Nos, ezek után nézzük, hogy ez a csak 10—15 forintos kenés mekkora összeget eredményez, ha az említett három boltnak eladott farmeranyag mennyiségével megszorozzuk, összesítve meghaladja a 900 ezer forintot! Nyilván mindenkiben felmerül a kérdés, milyen emberek lehetnek az ügy gyanúsítottjai, s hogyan történhetett, hogy nem jöttek rá a fekete üzletre a munkáltatók, vagy a felügyeleti szervek? Arra vonatkozólag nincs információnk, hogy a drága importanyagból miért nem készült olyan termék, amit exportálva a népgazdaság számára is hasznot hozott volna ez a külkereskedelmi ügylet, s arra sem tudtunk választ találni, hogy miért folyhatott szét ilyen tetemes mennyiségű áru a fekete kereskedelemben? A „hogyan folyhatott szét”-ről viszont tudomásunk van. A fekete üzlet szereplőiről megtudtuk, hogy mindanynyiukról rendkívül dicsérő jellemzéseket készítettek a munkáltatók. A Ringa áruház vezetője például 1986-ban kitüntetésben részesült, mivel munkáját kiemelkedőnek értékelték. És ezek az emberek a Radnótinak fizetett csúszópénzt áthárították a vevőikre. A vevők pedig többnyire butikosok, vagy maszek szabók voltak, akik a létminimumra bevallott jövedelmük mellett, zsebből több százezres, vagy közel millió forintos tételekben vásároltak az anyagokból. Blokkot csak egy-egy kis mennyiségről kértek, s azt is csupán azért, hogy a szállított árukról tudjanak számlát mutatni egy esetleges közúti ellenőrzéskor. Miután hazaértek, ezt a blokkot is eldobták, nehogy valamilyen formában bizonyságul szolgáljon: nagyobb tételben dolgoznak, mint amiről bevallást adnak az adóhatóságnak. Például tudunk olyan szabóról, akinek mindössze 150 méter farmer anyagról volt bizonylata, s a műhelyében ötszáz méter anyagot találtak. Gazdag János és a Ringa áruház vezetője azt állítja, hogy a vevőktől kapott csúszópénzhez nem nyúltak. Azt a pénzt — elmondásuk szerint — sokszor számolatlanul (százezres összegeket?!) átadták Radnótinak, amikor egyegy újabb tételért mentek. A szövetkezet elnöke pedig soha sem reklamált, elégedett volt azzal, amit kapott. Viszont azt mondta, ha az újabb szállítmányért nem kap pénzt, többet nem ad el nekik anyagot. ★ Az üzletvezetők azt állítják nekik az volt az érdekük, hogy a forgalmukat növeljék, s ezután több jutalékhoz jussanak. E boltok forgalmának a zömét a Csurgón vett farmeranyagok tették ki. Az ilyen módon eladott anyagokból készült termékek pedig borsos áron, a butikok révén kerültek a vevőkhöz. A csurgói szövetkezetet ez az üzlet tette nyereségessé. Látszólag mindenki jól járt. Csak éppen az állam és a vevő nem. Az állam elesett az exportálható termékektől, s azoktól az adóktól, amelyeket a fekete üzlet szereplői, állami és maszek boltosok, kisiparosok, kiskereskedők eltitkoltak. A vásárlónak viszont a rárakódott csúszókat is meg kellett fizetnie, vagy pedig csak nézhette ezeket a drága holmikat, s ugyanakkor ilyen történések hallatán kezdi érteni, honnét telik egyeseknek márkás kocsikra, dőzsölő életmódra. ★ Az ügyben a vizsgálat folytatódik, ma délelőtt a Zala Megyei Rendőr-főkapitányságon a fejleményekről tájékoztatást adnak. Győrffy István 5