Zalai Hírlap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-01 / 286. szám
1988. december 1., csütörtök Következik • Pálnati________ Valami ismét történt a Zalaegerszegi Ganz Szerelvény- és Gépgyártó Vállalatnál. S ez a történés az erők megoszlását kifejezve nem mondható bíztató jelenségnek az önállóságot nemrégiben elnyert kollektíva jövőjét tekintve. Három kulcsszereplő közül kettővel tudtunk beszélni, a harmadik orvoshoz jár. — Ez év szeptember első napjától az Ipari Minisztérium döntése értelmében vállalati tanács általános vezetésével működő önkormányzati vezetésű vállalattá soroltak be bennünket — kezdi mondandóját Egyed Imre szakszervezeti titkár. — Az előkészítő bizottság feladata volt a vt tagjainak kiválasztása, a személy szerinti javaslattétel. Mi tettük a dolgunkat, s a létszámarányosan felosztott nyolc kerületből kilenc munkatársunkat találtuk alkalmasnak e tisztség betöltésére. A többi helyet — 18 fős a vt — beosztás, funkció, illetve az igazgatói delegálás révén töltötték be. A múlt heti ülésen elfogadva a szervezeti és működési szabályzatot, hivatalosan is megkezdte működését a vt. — Az előkészítő bizottság vezetőjeként kettős jelölés alapján előterjesztettem ajelnöki javaslatokat, hármas jelölés után a helyettesit. Egy darabig sima volt az ügy, a kényelmetlenebb helyzet akkor következett, amikor Boros György igazgatói funkcióban való megerősítése került terítékre. A vállalati pb-vel és szb-vel, valamint az Ipari Minisztériummal előzetesen egyeztetett állásfoglalást a vt elvetette, hiszen csak 8-an értettek egyet a korábbi igazgató megerősítésével. Most aztán kereshetünk magunknak pályázat útján elsőszámú vezetőt — magyarázta a lényeget Egyed Imre. Milyen érzés ilyen környezetben dolgozni egy, a vt-elnöki tisztet alig néhány napja felvállalt műszakinak? Költői kérdés, hiszen mind többet hallani arról, hogy a vt-k nem feleltek meg a várakozásnak, nem töltik be azt a gazdaságirányítási szerepkört, amit pedig kellő komolysággal és mindenekelőtt tulajdonosi felelősségérzettel annak rendje és módja szerint rájuk osztottak. — Rendkívül kínos a helyzetem, s egyáltalán az, ami most kialakult — mondja Szakács János, a frissiben bizalmat kapott vj-elnök. — Kettős jelölést követően 10:8 arányban nekem szavaztak bizalmat a kollégák. Nyíltan kérdezte az előkészítéskor a szakszervezet, hogy vállalom-e a jelölést, s én azt mondtam, felejtsetek el és csak akkor terjesszetek elő, ha nagyon muszáj. Az lehetett, mert a Miskolcon végzett gépészmérnököt nyílt szavazással vezetőjének választotta azt. A fejlesztéssel foglalkozó szakember — 1985 óta dolgozik a jelenlegi „gazdánál”, s az idén nevezték ki műszaki főosztályvezetőnek — gyakorlatilag szakmai főnökének a felettese, hiszen Bakos Gyula műszaki igazgatóhelyettessel szemben vívta ki a vt-tagok többségének szavazatokban is megnyilvánuló bizalmát. — Nem tudom elképzelni kettőnk korábbi kapcsolata alapján a kívülálló számára szóbajöhető konfliktushelyzetet — folytatta a fiatalember. — Egyébként is, mint frissen kinevezett vj-elnöknek igazán kínos perceket az jelentett, amikor Boros György igazgatónak nem szavazott bizalmat a vállalati tanács tagjainak nagyobb hányada. Szerencsére sokat segített a törvényességi felügyelet jelenlévő képviselője, így még ebben az évben közzétesszük pályázati kiírásunkat, s erre természetesen jelentkezhet Boros György is. Nos, itt tart az ügy. Illetve annyival vagyunk előbbre, hogy időközben azért írásban az új, a pályázat útján megválasztandó igazgató által történő kinevezésig a zalaegerszegi gyár nem marad felelős irányítás nélkül. A helyettesek, s mindazok akikre „szükség” van a törvényes keretek közötti működéshez, azok beosztását megerősíti a most éppenséggel leszavazott igazgató. Bizalom abizalmatlanságért cserébe? Lehet, hogy van aki így fogalmaz. Egyébként már megindult a gyanusítgatás... — Az élet igazolt engem, mert hiába kaptam bírálatot azért, hogy az igazgató megválasztása érdekében a szavazás előtt úgymond hallgatólagosan tudomásul vettem, amit a pártbizottsági ülésen is megkifogásoltak, nevezetesen a leendő vt-tagokkal való elbeszélgetést. Ez egyébként csupán feladatismertetés volt, nem korteshadjárat. Mindenki a saját lelkiismerete szerint döntött és dönt majd a legközelebbi fordulóban is. Az lenne a jó dolog, ha úgy dolgozna kollektívánk, hogy legyen lehetőségünk a legközelebbi forduló megtartására — mondta Egyed Imre, a szakszervezeti bizottság titkára. T. S. Választások a zalaegerszegi ganzosoknál ban. Javult az exportmérleg, s ennek eredményeként növekedhetett az import és a kereskedelmi mérleg 800 millió dollár aktívumot mutat. JUGOSZLÁVIA UGYANCSAK ÉVEK ÓTA küszködik a gazdasági pangással, a felmérhetetlen inflációs irányzatokkal, az életkörülmények kedvezőtlen alakulásával.. Mindezeket a gazdasági nehézségeket a köztársaságok közötti ellentmondás, feszültségek fokozzák. A rosszabbodó gazdasági helyzet, megélhetési problémák súlyosbodása miatt Jugoszlávia egész területén sztrájkok, tüntetések zajlottak ebben az évben is, amelyek politikai jellegű tiltakozásokba is átcsaptak, különösen az utóbbi hónapokban. Különösen nagyszabású sztrájkokra, tömegtüntetésekre került sor Koszovóban és a Vajdaságban, amelyek nacionalista és soviniszta elemeket is tartalmaztak. A helyi vezetők a szerb köztársaság vezetőit vádolták a tartományok iránti hátrányos megkülönböztető politikával, a köztársaság vezetői pedig a helyi vezetőket marasztalták el. A két legfejlettebb jugoszláviai köztársaság, Szlovénia és Horvátország vezetőinek egy csoportja viszont inkább a tartományi vezetők álláspontját tükröző véleményüknek adtak kifejezést. Mindezek együtt a rendkívül nehéz gazdasági helyzetben politikai feszültséget, gyakran már konfliktusra, konfrontációra utaló körülményeket teremtettek. Ezt kifejezte az is, hogy a hadsereg vezetői is a helyzetet bírálva véleményt alkottak Jugoszlávia jelenéről és jövőjéről, felszólítva a párt- és állami vezetőket a feszültségek feloldására, megszüntetésére. ROMÁNIÁVAL KAPCSOLATBAN SEM BESZÉLHETÜNK csendről, nyugalomról. Habár Ceausescu, a román államfő és pártfőtitkár mindent elkövet azért, hogy az ország helyzetét kedvezőnek tüntesse fel. Intézkedéseit ugyan a szocializmus érdekében tett páratlan és utánozhatatlan cselekedetnek tüntetik fel a román orgánumok, mégis azt kell mondanunk, hogy ezek az intézkedések Romániában és külföldön is ellenérzéseket, sőt ellenszenvet váltanak ki. Drákói és drámai intézkedéseikkel, a kíméletlenül szigorú takarékossággal, a különböző szolgáltatások teljes megvonásával sújtják a lakosságot és élelmiszerhiány mellett, főként a nemzetiségi területeken élő lakosság különböző atrocitásokban, büntetésekben részesül, az elégedetlenkedőket, a másként gondolkodókat pedig drasztikusan felelősségre vonják. A román vezető által kiagyalt falurendezési terv végrehajtásával szemben az országon belül is tiltakoznak, sokan pedig — főként magyar nemzetiségű román állampolgárok — a menekülés útját választják, hogy elkerüljék a kényszerintézkedéseket. A nemzetközi közvélemény szintén nem marad csendben, szinte az egész világon, hol erőteljesebben, hol viszonylag halkabban, de mindenképpen szót emeltek és emelnek Ceausescu politikája ellen. A diktatórikus hatalmon alapuló politikát szembetűnően jellemzik azok az intézkedések is, amelyekkel a kritikákra reagált a román vezetés. Bezáratták a kolozsvári magyar konzulátust, s most legutóbb egy magyar diplomata kiutasításával próbálták alátámasztani a semmivel sem igazolható tetteiket. A román politika megítéléséhez hozzátartozik az is, hogy az immár két éve tartó bécsi tanácskozás záródokumentumának elkészítése éppen a román álláspont miatt még mindig várat magára. CSEHSZLOVÁKIÁBAN az iDÉN változás zajlott le a párt és az államvezetésben. Gustav Husák államelnöki funkcióját megtartva, a pártfőtitkári funkcióba Milos Jakest ajánlotta, aki reformpolitikát hirdetve támogatja az átalakítást Csehszlovákiában. Ennek jeleként kell értékelni a kormányátalakítást is. Mindezek az események Csehszlovákiában sem történnek zavartalanul. Az ellenzék igyekszik úgy feltüntetni az események alakulását, hogy azok összefüggésben vannak az 1968-ban lezajlott történésekkel, s ezzel mintegy rehabilitációját követelik az akkori politikának és vezetőinek. Ettől a vezetés elhatárolta magát, sőt attól is, hogy az ellenzék politikai tüntetést szervezzen a csehszlovák állam megalakulásának 70. évfordulóján, hiszen azt Csehszlovákia hivatalosan is megünnepelte. BULGÁRIÁBÓL ÉS A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBÓL viszonylag kevés hír érkezik. A politikai, állami, gazdasági szervek, szervezetek tevékenységének tökéletesítését folyamatos átalakítással kívánják biztosítani. Úgy ítélik meg, hogy erre az elmúlt években messzemenő gondot fordítottak. Az NDK-ban az elmúlt hetekben viszont figyelmet kiváltó események zajlottak le, mégpedig éppen a sztálinizmus kritikájával kapcsolatosan. Betiltották a Szputnyik című szovjet folyóiratot, amelyben olyan anyagokat közöltek Sztálin szerepéről, tevékenységéről, amelyekkel az NDK párt- és állami szervei, a kulturális hatóságok nem értettek egyet. Talán végezetül érdemes azt is megemlíteni, hogy Csehszlovákiában is helytelenítették a sztálini politika egyoldalú bírálatát. Ezek a jelenségek utalnak arra, hogy e kérdésben is a megfelelő álláspontok kialakításához körültekintő, történelmi tényekkel alátámasztott elemző tevékenységre van szükség. K. L. Tejből sohasem elég Félúton a csesztregi tsz állományfejlesztése Jó egy éve kezdődött meg a fejés a csesztregi termelőszövetkezet akkor még épülőfélben lévő tehenészeti telepének fejőházában. Új volt ott minden az embereknek, és a jószágoknak egyaránt. A telep más épületeiben még javában tartott az átépítés, a férőhelyek kialakítása, s e kettősség mindenkit zavart. Most már kész a telep és félúton van az állományfejlesztés. — Tényleg, hozzá kellett szokni a sok újdonsághoz, tanulóidő volt ez a bő egy esztendő — mondja Kálmán Elek főállattenyésztő. — Ebben az időben vissza is esett a termelés. De most már túl vagyunk a nehezén. Bár a közel másfélszázas termelő állománynak a túlnyomó többsége még a kötetlen tartást nehézkesen elviselő magyar tarka. Így aztán négyezer liternél nem számítanak nagyobb tejhozamra, ami se nem jobb, se nem gyengébb a tavalyi teljesítményüknél. Mivel jól tudják, hogy tejből sohasem elég, s az a jó tehenészet, ahol mindig fokozható a termelés — náluk pedig bőven van erre lehetőség —, vettek is ez év második felében 121 vemhes üszőt. Az esztendő végéig még újabb negyvenötöt várnak a telepre. Valamennyi holstein-friz, méghozzá magasabb vérhányadúak. De jó bikáktól származó F—1-es utódokat ellenek már a leváltásra váró régi teheneik is. — Előbbre tartanánk az állománycserével, ha a tavaszi hitelstop nem fékezi a tervezett vásárlásainkat — említi Kálmán Elek. — Persze az is késleltető, hogy mostanában meglehetősen nagy a vemhes üszők kereslete, nehéz találni olyan jó pedigrés állatokat, amelyeknek ötezer liter fölött van a termelési háttere. Holott ilyenekre van szükségünk, "hiszen nagyon kell a tej ahhoz, hogy a 24 millió forintos telepi rekonstrukciónk mielőbb megtérüljön. Az új állatokra és a régiek utódaira vár, hogy legalább ötezer literen felüli hozamaikkal „bekeressék” a korszerűbb technológiával berendezett telep árát. Biztosra is mondják, hogy jövőre már az ideinél jóval előbbre tartanak majd a termelés színvonalával, ugyanis az eddig ellett néhány fiatal jószág első „befejése” napi 16—25 liter között van. Persze jól tudják, hogy a második borjú után ez a teljesítmény változik, majd akkor mutatják meg igazi tejtermelő képességüket a szerzemények. Valamikor sok ember, nehéz munkával látta el itt is az állatokat. Most, hogy a technika segítségükre van, a jószágok százaihoz elég négy fejő, ugyanannyi ellető, öt takarmányos és két karbantartó-fejőmester. Rajtuk kívül még két műszakvezető és a telepvezető fogja össze, irányítja a tejtermelő tehenészet figyelmet, pontosságot követelő munkáját. — Az idén nyereséget nem várhatunk a részben feltöltött telepünktől, de veszteséggel sem számolunk — mondja a főállattenyésztő, majd hozzáteszi, hogy jövőre már jövedelemtermelőnek kell lennie a régiből sokmillióért kialakított korszerű tehenészetnek. N. F. Esti műszak a fejőházban. Illés Lajosné és Szabó Gyuláné gondos előkészítés után feji a teheneket. (ZH fotó — Mészáros T. László felvétele) „Világot és határozott útmutatást adott...” A pártfőtitkár beszédének zalai visszhangja Túlzás nélkül állíthatjuk: akik a kedd esti tv-főműsort nézték, vagy a rádió-hangképeket hallgatták és a szerdai napilapokat olvasták — azok számára a politikai élmény és a tanulság erejével hatott Grósz Károly, az MSZMP főtitkárának budapesti beszéde. Ezt támasztják alá azok a rögtönzött vélemények, reagálások is, amelyeket tegnap délelőtt gyűjtöttünk. ★ SZABÓ KÁLMÁN, a Zalai Kőolajipari Vállalat dobüzemének csoportvezető munkása: — Kertelés nélküli, őszinte és világos volt minden mondata és ez megragadta pártonkívüli kollégáimat is. Nem szónoki beszédet hallhattunk, hanem egyértelmű elvi,gyakorlati útmutatást a politika, a pártélet kibontakoztatásához. Ezt a higgadtságot és határozottságot kell érvényesítenünk nekünk is, a mi pártszervezetünk életében, irányító munkájában. De ezt a stílust várjuk el most már sokan az állami vonalon hozandó intézkedésekben is. Két gondolat ragadott meg különösen. Hogy most már a pártban, a közéletben legyen igazi demokrácia, de a termelésben nem erre, hanem fegyelemre és a minőségi produktumra van szükség. A másik: szerintem nekünk most is sok erőnk van, de ezeket össze kell gyűjteni és tudatos cselekvésbe fogni. CZINDER JÓZSEF, a bocföldei tsz műszaki ágazatvezetője: — Igaz és a határozottabb politikai cselekvéshez biztatást adó beszéd volt. Azt pedig régen várt, valódi mozgalmi módszernek tartom,hogy a közeli napokban a főtitkárunk és mások hasonló céllal „országjárásra” indulnak ... Érthető, hogy a szövetkezetekkel kapcsolatos részletre figyeltem fel különösen. Nevetségesnek, néhány unatkozó ember „rémlátomásának” tartom valamiféle új földosztás emlegetését. Az ilyenek nem éltek, nem jártak falun, s nem látják, hogy az életviszonyok és a gazdaság fejlődése, átalakulása hol tart. Az más kérdés, hogy ez a fejlett mezőgazdaság komoly és sürgősen kivédendő gondokkal küzd. Éppen ezért a politika eszközével szükséges oda hatni: olyan állami intézkedések, ár- és adószabályozások szülessenek, amelyek felszabadítják az agrárágazat igazi teljesítőképességét. Ösztönző érdekeltségi rendszert teremtenek és az ésszerű belső vállalkozások irányába terelnek. ANIK LÁSZLÓNÉ, a nagykanizsai cipőipari szövetkezet szakmunkása: — Korábban Grósz Károlyt nem hallottuk így beszélni, most talán azért történt eképpen, mert már „csak” főtitkár. Megragadott a sztrájkkal történő fenyegetésekre adott válasza. Magam sem értek egyet azzal, hogy valahol leállnak a termeléssel, a munkával. Felfigyeltem arra is, hogy a mostani ötéves terv előkészítésekor nem elérhető célokat fogalmaztak meg. Bízom benne, hogy a megjelölt új feladatok átgondoltabbak és megvalósulnak. KELEMEN OTTÓNÉ, a nagykanizsai Zrínyi iskola igazgatója: — Vannak olyan vélemények, hogy ami az elmúlt hónapokban demokratizálódás címén történt, az valamiféle anarchia felé halad. Végül is igazolódott, hogy előbb-utóbb bekövetkezik az a pont, ami a akor álljt parancsolnak. Ez történt most, ahogy azt Grósz Károly a tőle szokatlan, kemény hangsúllyal tette, ami esetenként eltérő megítélést váltott ki a környezetemben. A beszéd tartalmával egyértelművé tette a főtitkár, hogy csak olyan politikai mozgásformákat lehet megengedni, amelyek nem tagadják a szocializmust. Helyretette a párt szerepét is oly módon, hogy az nem tör monopóliumra, de igényli a hegemóniát. Ezekkel a gondolatokkal magam is egyetértek. DURGÓ LAJOS, keszthelyi nyugdíjas: — Nagyon tetszett a beszéd nyíltsága, őszintesége. Párttag vagyok már 30 éve, s engem a párt szerepe foglalkoztat leginkább. A nyíltság már utat is jelent a megoldáshoz, s erre korábban is nagy szükség lett volna. A beszéd választ adott az esetleges többpártrendszer problémakörére, és kellő muníciót kaptunk ahhoz is, hogy a zavarosban halászoknakmegfelelő választ tudjunk adni. A világos beszéd szerintem mindenkiben eloszlatta a kételyeket. dr. Fodor Lóránt, a keszthelyi agráregyetem munkavédelmi vezetője, pártonkívüli: — Délelőtt olvastam az újságban Grósz Károly beszédét, még nem is rendeződött bennem minden gondolat. Tetszett, hogy az előadó kitért gazdasági helyzetünkre, s tudjuk, hogy a párt jelenleg hogyan ítéli meg az eddigi változásokat, milyen elvárásai vannak. Kétségtelenül igaz az a kijelentés, ha megbukik a párt, megbukik az ország. Ami a többpártrendszer megvalósulásának gondolatát illeti, abban úgy tűnt, mintha most visszalépés történt volna. Én szükségesnek ítélném az ezzel kapcsolatos működési feltételek kidolgozását. SÁRKÁNY JÁNOS, a lenti Sólyom László Művelődési Központ igazgatója: — A politikai pozíció megtartásáról van szó: újra meg kell nyernünk a párttagokat és a pártonkívülieket. Egyes alapszervezetek még nem gondolták végig saját szerepüket, pedig bizonyos idő már eltelt. Egy másik gond: a pozíciónkat elsősorban a közvetlen környezetünkben veszíthetjük el. Lényeges tehát arra figyelni, hogy mi történik a falvakban, kisvárosokban, az egész megyében. BÁLINT JÁNOS, a lenti Szabadság tsz javítóműhelyének gépszerelője: — Úgy érzem, Grósz Károly beszédében sok kérdés a helyére került. Egyetértek azzal, hogy most már a tettek mezejére kell lépnünk és azzal is, hogy szigorúbban kell tartani gazdaságunk gyeplőjét. Meggyőződésem egyébként — bárhogy is alakul a helyzet hazánkban — egyik pártnak sem lenne akkora tömegbázisa, mint az MSZMP- nek. 3