Zalai Hírlap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-01 / 286. szám

1988. december 1., csütörtök Következik • Páln­at­i________ Valami ismét történt a Za­laegerszegi Ganz Szerelvény- és Gépgyártó Vállalatnál. S ez a történés az erők meg­oszlását kifejezve nem mond­ható bíztató jelenségnek az önállóságot nemrégiben el­nyert kollektíva jövőjét te­kintve. Három kulcsszereplő közül kettővel tudtunk beszél­ni, a harmadik orvoshoz jár. — Ez év szeptember első­­ napjától az Ipari Minisztéri­um döntése értelmében vál­lalati tanács általános vezeté­sével működő önkormányzati vezetésű vállalattá soroltak be bennünket — kezdi mon­dandóját Egyed Imre szak­­szervezeti titkár. — Az elő­készítő bizottság feladata volt a vt tagjainak kiválasztása, a személy szerinti javaslattétel. Mi tettük a dolgunkat, s a létszámarányosan felosztott nyolc kerületből kilenc mun­katársunkat találtuk alkal­masnak e tisztség betöltésére. A többi helyet — 18 fős a vt — beosztás, funkció, illet­ve az igazgatói delegálás ré­vén töltötték be. A múlt he­ti ülésen elfogadva a szerve­zeti és működési szabályzatot, hivatalosan is megkezdte mű­ködését a vt. — Az előkészítő bizottság vezetőjeként kettős jelölés alapján előterjesztettem a­­j­­elnöki javaslatokat, hármas jelölés után a helyettesit. Egy­­ darabig sima volt az ügy, a kényelmetlenebb helyzet ak­kor következett, amikor Bo­ros György igazgatói funkció­ban való megerősítése került terítékre. A vállalati pb-vel és szb-vel, valamint az Ipari Minisztériummal előzetesen egyeztetett állásfoglalást a vt elvetette, hiszen csak 8-an értettek egyet a korábbi igaz­gató megerősítésével. Most aztán kereshetünk­­ magunk­nak pályázat útján elsőszámú vezetőt — magyarázta a lé­nyeget Egyed Imre. Milyen érzés ilyen környe­zetben dolgozni egy, a vt-el­­nöki tisztet alig néhány nap­­ja felvállalt műszakinak? Köl­tői kérdés, hiszen mind töb­bet hallani arról, hogy a vt-k nem feleltek meg a várako­zásnak, nem töltik be azt a gazdaságirányítási szerepkört, amit pedig kellő komolysággal és mindenekelőtt tulajdonosi felelősségérzettel annak rend­je és módja szerint rájuk osz­tottak. — Rendkívül kínos a hely­zetem, s egyáltalán az, ami most kialakult — mondja Szakács János, a frissiben bi­zalmat kapott vj-elnök. — Kettős jelölést követően 10:8 arányban nekem szavaztak bi­zalmat a kollégák. Nyíltan kérdezte az előkészítéskor a szakszervezet, hogy vállalom-e a jelölést, s én azt mondtam, felejtsetek el és csak akkor terjesszetek elő, ha nagyon muszáj. Az lehetett, mert a Miskol­con végzett gépészmérnököt nyílt szavazással vezetőjének választotta a­zt. A fejlesztés­sel foglalkozó szakember — 1985 óta dolgozik a jelenlegi „gazdánál”, s az idén nevez­ték ki műszaki főosztályve­zetőnek — gyakorlatilag szak­mai főnökének a felettese, hi­szen Bakos Gyula műszaki igazgatóhelyettessel szemben vívta ki a vt-tagok többségé­nek szavazatokban is meg­nyilvánuló bizalmát. — Nem tudom elképzelni kettőnk korábbi kapcsolata alapján a kívülálló számára szóbajöhető konfliktushelyze­tet — folytatta a fiatalember. — Egyébként is, mint frissen kinevezett vj-elnöknek igazán kínos perceket az jelentett, amikor Boros György igazga­tónak nem szavazott bizalmat a vállalati tanács tagjainak nagyobb hányada. Szerencsé­re sokat segített a törvényes­ségi felügyelet jelenlévő kép­viselője, így még ebben az évben közzétesszük pályázati kiírásunkat, s erre természe­tesen jelentkezhet Boros György is. Nos, itt tart az ügy. Illet­ve annyival vagyunk előbbre, hogy időközben azért írásban az új, a pályázat útján meg­választandó igazgató által tör­ténő kinevezésig a zalaeger­szegi gyár nem marad felelős irányítás nélkül. A helyette­sek, s mindazok akikre „szük­ség” van a törvényes keretek közötti működéshez, azok be­osztását megerősíti a most éppenséggel leszavazott igaz­gató. Bizalom a­­bizalmatlanság­ért cserébe? Lehet, hogy van aki így fogalmaz. Egyébként már megindult a gyanusítga­­tás... — Az élet igazolt engem, mert hiába kaptam bírálatot azért, hogy az igazgató meg­választása érdekében a szava­zás előtt úgymond hallgatóla­gosan tudomásul vettem, amit a pártbizottsági ülésen is megkifogásoltak, nevezetesen a leendő vt-tagokkal való el­beszélgetést. Ez egyébként csupán feladatismertetés volt, nem korteshadjárat. Minden­ki a saját lelkiismerete sze­rint döntött és dönt majd a legközelebbi fordulóban is. Az lenne a jó dolog, ha úgy dol­gozna kollektívánk, hogy le­gyen lehetőségünk a legköze­lebbi forduló megtartására — mondta Egyed Imre, a szak­­szervezeti bizottság titkára. T. S. Választások a zalaegerszegi ganzosoknál ban. Javult az exportmérleg, s ennek eredményeként növe­kedhetett az import és a ke­reskedelmi mérleg 800 millió dollár aktívumot mutat. JUGOSZLÁVIA UGYAN­CSAK ÉVEK ÓTA küszkö­dik a gazdasági pangással, a felmérhetetlen inflációs irány­zatokkal, az életkörülmények kedvezőtlen alakulásával.. Mindezeket a gazdasági nehéz­ségeket a köztársaságok kö­zötti ellentmondás, feszültsé­gek fokozzák. A rosszabbodó gazdasági helyzet, megélheté­si problémák súlyosbodása miatt Jugoszlávia egész terüle­tén sztrájkok, tüntetések zaj­lottak ebben az évben is, ame­lyek politikai jellegű tiltakozá­sokba is átcsaptak, különösen az utóbbi hónapokban. Külö­nösen nagyszabású sztrájkok­ra, tömegtüntetésekre került sor Koszovóban és a Vajda­ságban, amelyek nacionalista és soviniszta elemeket is tar­talmaztak. A helyi vezetők a szerb köztársaság vezetőit vá­dolták a tartományok iránti hátrányos megkülönböztető politikával, a köztársaság ve­­zetői pedig a helyi vezetőket marasztalták el. A két legfej­lettebb jugoszláviai köztársa­ság, Szlovénia és Horvátor­szág vezetőinek egy csoportja viszont inkább a tartományi vezetők álláspontját tükröző véleményüknek adtak kifeje­zést. Mindezek együtt a rend­kívül nehéz gazdasági hely­zetben politikai feszültséget,­ gyakran már konfliktusra, konfrontációra utaló körülmé­nyeket teremtettek. Ezt kife­jezte az is, hogy a hadsereg vezetői is a helyzetet bírálva véleményt alkottak Jugoszlá­via jelenéről és jövőjéről, fel­szólítva a párt- és állami ve­zetőket a feszültségek feloldá­sára, megszüntetésére. ROMÁNIÁVAL KAPCSO­LATBAN SEM BESZÉLHE­TÜNK csendről, nyugalomról. Habár Ceausescu, a román ál­lamfő és pártfőtitkár mindent elkövet azért, hogy az ország helyzetét kedvezőnek tüntesse fel. Intézkedéseit ugyan a szo­cializmus érdekében tett pá­ratlan és utánozhatatlan csele­kedetnek tüntetik fel a román orgánumok, mégis azt kell mondanunk, hogy ezek az in­tézkedések Romániában és külföldön is ellenérzéseket, sőt ellenszenvet váltanak ki. Drá­kói és drámai intézkedéseik­kel, a kíméletlenül szigorú ta­karékossággal, a különböző szolgáltatások teljes megvoná­sával sújtják a lakosságot és élelmiszerhiány mellett, főként a nemzetiségi területeken élő lakosság különböző atrocitá­sokban, büntetésekben része­sül, az elégedetlenkedőket, a másként gondolkodókat pedig drasztikusan felelősségre von­ják. A román vezető által ki­agyalt falurendezési terv vég­rehajtásával szemben az or­szágon belül is tiltakoznak, sokan pedig — főként magyar nemzetiségű román állampol­gárok — a menekülés útját vá­lasztják, hogy elkerüljék a kényszerintézkedéseket. A nemzetközi közvélemény szin­tén nem marad csendben, szinte az egész világon, hol erőteljesebben, hol viszonylag halkabban, de mindenképpen szót emeltek és emelnek Ceau­sescu politikája ellen. A dik­tatórikus hatalmon alapuló politikát szembetűnően jel­lemzik azok az intézkedések is, amelyekkel a kritikákra rea­gált a román vezetés. Bezá­ratták a kolozsvári magyar konzulátust, s most legutóbb egy magyar diplomata kiuta­sításával próbálták alátámasz­tani a semmivel sem igazol­ható tetteiket. A román politi­ka megítéléséhez hozzátarto­zik az is, hogy az immár két éve tartó bécsi tanácskozás zá­ródokumentumának elkészítése éppen a román álláspont miatt még mindig várat magára. CSEHSZLOVÁKIÁBAN az iDÉN változás zajlott le a párt és az államvezetésben. Gustav Husák államelnöki funkcióját megtartva, a pártfőtitkári funkcióba Milos Jakest aján­lotta, aki reformpolitikát hir­detve támogatja az átalakítást Csehszlovákiában. Ennek jele­ként kell értékelni a kormány­­átalakítást is. Mindezek az ese­mények Csehszlovákiában sem történnek zavartalanul. Az el­lenzék igyekszik úgy feltüntet­ni az események alakulását, hogy azok összefüggésben van­nak az 1968-ban lezajlott törté­nésekkel, s ezzel mintegy reha­bilitációját követelik az akkori politikának és vezetőinek. Ettől a vezetés elhatárolta magát, sőt attól is, hogy az ellenzék politikai tüntetést szervezzen a csehszlovák állam megalakulá­sának 70. évfordulóján, hiszen azt Csehszlovákia hivatalosan is megünnepelte. BULGÁRIÁBÓL ÉS A NÉ­MET DEMOKRATIKUS KÖZ­TÁRSASÁGBÓL viszonylag kevés hír érkezik. A politikai, állami, gazdasági szervek, szervezetek tevékenységének­ tökéletesítését folyamatos át­alakítással kívánják biztosíta­ni. Úgy ítélik meg, hogy erre az elmúlt években messzeme­nő gondot fordítottak. Az NDK-ban az elmúlt hetekben viszont figyelmet kiváltó ese­mények zajlottak le, mégpedig éppen a sztálinizmus kritikájá­val kapcsolatosan. Betiltották a Szputnyik című szovjet fo­lyóiratot, amelyben olyan anyagokat közöltek Sztálin sze­repéről, tevékenységéről, ame­lyekkel az NDK párt- és állami szervei, a kulturális hatóságok nem értettek egyet. Talán vé­gezetül érdemes azt is meg­említeni, hogy Csehszlovákiá­ban is helytelenítették a sztá­lini politika egyoldalú bírála­tát. Ezek a jelenségek utal­nak arra, hogy e kérdésben is a megfelelő álláspontok kiala­kításához körültekintő, törté­nelmi tényekkel alátámasztott elemző tevékenységre van szükség. K. L. Tejből sohasem elég Félúton a csesztregi tsz állományfejlesztése Jó egy éve kezdődött meg a fejés a csesztregi termelő­­szövetkezet akkor még épülő­félben lévő tehenészeti tele­pének fejőházában. Új volt ott minden az embereknek, és a jószágoknak egyaránt. A telep más épületeiben még javában tartott az átépítés, a férőhelyek kialakítása, s e kettősség mindenkit zavart. Most már kész a telep és fél­úton van az állományfejlesz­­tés. — Tényleg, hozzá kellett szokni a sok újdonsághoz, ta­nulóidő volt ez a bő egy esz­tendő — mondja Kálmán Elek főállattenyésztő. — Eb­ben az időben vissza is esett a termelés. De most már túl vagyunk a nehezén. Bár a közel másfélszázas termelő állománynak a túlnyomó többsége még a kötetlen tar­tást nehézkesen elviselő ma­gyar­ tarka. Így aztán négyezer liternél nem számítanak nagyobb tej­­hozamra, ami se nem jobb, se nem gyengébb a tavalyi tel­jesítményüknél. Mivel jól tudják, hogy tejből sohasem elég, s az a jó tehenészet, ahol mindig fokozható a ter­melés — náluk pedig bőven van erre lehetőség —, vettek is ez év második felében 121 vemhes üszőt. Az esztendő végéig még újabb negyven­ötöt várnak a telepre. Vala­mennyi holstein-friz, még­hozzá magasabb vérhánya­­dúak. De jó bikáktól szárma­zó F—1-es utódokat ellenek már a leváltásra váró régi teheneik is. — Előbbre tartanánk az ál­lománycserével, ha a tavaszi hitelstop nem fékezi a terve­zett vásárlásainkat — említi Kálmán Elek. — Persze az is késleltető, hogy mostanában meglehetősen nagy a vemhes üszők kereslete, nehéz találni olyan jó pedigrés állatokat, amelyeknek ötezer liter fölött van a termelési háttere. Ho­lott ilyenekre van szükségünk, "hiszen nagyon kell a tej ah­hoz, hogy a 24 millió forin­tos telepi rekonstrukciónk mi­előbb megtérüljön. Az új állatokra és a régiek utódaira vár, hogy legalább ötezer literen felüli hozamaik­kal „bekeressék” a korsze­rűbb technológiával berende­zett telep árát. Biztosra is mondják, hogy jövőre már az ideinél jóval előbbre tar­tanak majd a termelés szín­vonalával, ugyanis az eddig ellett néhány fiatal jószág el­ső „befejése” napi 16—25 li­ter között van. Persze jól tudják, hogy a második borjú után ez a teljesítmény válto­zik, majd akkor mutatják meg igazi tejtermelő képességüket a szerzemények. Valamikor sok ember, ne­héz munkával látta el itt is az állatokat. Most, hogy a technika segítségükre van, a jószágok százaihoz elég négy fejő, ugyanannyi ellető, öt takarmányos és két karban­tartó-fej­őmester. Rajtuk kí­vül még két műszakvezető és a telepvezető fogja össze, irá­nyítja a tejtermelő tehenészet figyelmet, pontosságot köve­telő munkáját. — Az idén nyereséget nem várhatunk a részben feltöltött telepünktől, de veszteséggel sem számolunk — mondja a főállattenyésztő, majd hozzá­teszi, hogy jövőre már jöve­delemtermelőnek kell lennie a régiből sokmillióért kiala­kított korszerű tehenészetnek. N. F. Esti műszak a fejőházban. Illés Lajosné és Szabó Gyuláné gondos előkészítés után feji a teheneket. (ZH fotó — Mészáros T. László felvétele) „Világot és határozott útmutatást adott...” A pártfőtitkár beszédének zalai visszhangja Túlzás nélkül állíthatjuk: akik a kedd esti tv-főműsort nézték, vagy a rádió-hangké­­peket hallgatták és a szerdai napilapokat olvasták — azok számára a politikai élmény és a tanulság erejével hatott Grósz Károly, az MSZMP fő­titkárának budapesti beszéde. Ezt támasztják alá azok a rögtönzött vélemények, rea­gálások is, amelyeket tegnap délelőtt gyűjtöttünk. ★ SZABÓ KÁLMÁN, a Zalai Kőolajipari Vállalat dobüze­mének csoportvezető munká­sa: — Kertelés nélküli, őszinte és világos volt minden mon­data és ez megragadta pár­­tonkívüli kollégáimat is. Nem szónoki beszédet hallhattunk, hanem egyértelmű elvi,gya­korlati útmutatást a politika, a pártélet kibontakoztatásá­hoz. Ezt a higgadtságot és határozottságot kell érvénye­sítenünk nekünk is, a mi pártszervezetünk életében, irányító munkájában. De ezt a stílust várjuk el most már sokan az állami vonalon ho­zandó intézkedésekben is. Két gondolat ragadott meg különösen. Hogy most már a pártban, a közéletben legyen igazi demokrácia, de a terme­lésben nem erre, hanem fe­gyelemre és a minőségi pro­duktumra van szükség. A másik: szerintem nekünk most is sok erőnk van, de ezeket össze kell gyűjteni és tudatos cselekvésbe fogni. CZINDER JÓZSEF, a boc­­földei tsz műszaki ágazatve­zetője: — Igaz és a határozottabb politikai cselekvéshez bizta­tást adó beszéd volt. Azt pe­dig régen várt, valódi moz­galmi módszernek tartom,­­hogy a közeli napokban a fő­titkárunk és mások hasonló céllal „országjárásra” indul­nak ... Érthető, hogy a szö­vetkezetekkel kapcsolatos részletre figyeltem fel külö­nösen. Nevetségesnek, néhány unatkozó ember „rémlátomá­sának” tartom valamiféle új földosztás emlegetését. Az ilyenek nem éltek, nem jár­tak falun, s nem látják, hogy az életviszonyok és a gazda­ság fejlődése, átalakulása hol tart. Az más kérdés, hogy ez a fejlett mezőgazdaság­ ko­moly és sürgősen kivédendő gondokkal küzd. Éppen ezért a politika eszközével szüksé­ges oda hatni: olyan állami intézkedések, ár- és adósza­bályozások szülessenek, ame­lyek felszabadítják az agrár­ágazat igazi teljesítőképessé­gét. Ösztönző érdekeltségi rendszert teremtenek és az ésszerű belső vállalkozások irányába terelnek. ANIK LÁSZLÓNÉ, a nagy­­kanizsai cipőipari szövetkezet szakmunkása: — Korábban Grósz Károlyt nem hallottuk így beszélni, most talán azért történt eképpen, mert már „csak” főtitkár. Megragadott a sztrájkkal történő fenyegeté­sekre adott válasza. Magam sem értek egyet azzal, hogy valahol leállnak a termelés­sel, a munkával. Felfigyeltem arra is, hogy a mostani öt­éves terv előkészítésekor nem elérhető célokat fogalmaztak meg. Bízom benne, hogy a megjelölt új feladatok átgon­­doltabbak és megvalósulnak. KELEMEN OTTÓNÉ, a nagykanizsai Zrínyi iskola igazgatója: — Vannak olyan vélemé­nyek, hogy ami az elmúlt hó­napokban demokratizálódás címén történt, az valamiféle anarchia felé halad. Végül is igazolódott, hogy előbb-utóbb bekövetkezik az a pont, ami a a­kor álljt parancsolnak. Ez történt most, ahogy azt Grósz Károly a tőle szokatlan, ke­mény hangsúllyal tette, ami esetenként eltérő megítélést váltott ki a környezetemben. A beszéd tartalmával egyér­telművé tette a főtitkár, hogy csak olyan politikai mozgás­formákat lehet megengedni, amelyek nem tagadják a szo­cializmust. Helyretette a párt szerepét is oly módon, hogy az nem tör monopóliumra, de igényli a hegemóniát. Ezek­kel a gondolatokkal magam is egyetértek. DURGÓ LAJOS, keszthelyi nyugdíjas: — Nagyon tetszett a beszéd nyíltsága, őszintesége. Párt­tag vagyok már 30 éve, s en­gem a párt szerepe foglalkoz­tat leginkább. A nyíltság már utat is jelent a megoldáshoz, s erre korábban is nagy szük­ség lett volna. A beszéd vá­laszt adott az esetleges több­pártrendszer problémakörére, és kellő muníciót kaptunk ahhoz is, hogy a zavarosban halászoknak­­megfelelő vá­laszt tudjunk adni. A világos beszéd­ szerintem mindenki­ben eloszlatta a kételyeket. dr. Fodor Lóránt, a keszthelyi agráregyetem mun­kavédelmi vezetője, párton­­kívüli: — Délelőtt olvastam az új­ságban Grósz Károly beszé­dét, még nem is rendeződött bennem minden gondolat. Tetszett, hogy az előadó ki­tért gazdasági helyzetünkre, s tudjuk, hogy a párt jelenleg hogyan ítéli meg az eddigi változásokat, milyen elvárásai vannak. Kétségtelenül igaz az a kijelentés, ha megbukik a párt, megbukik az ország. Ami a többpártrendszer meg­valósulásának gondolatát ille­ti, abban úgy tűnt, mintha most visszalépés történt vol­na. Én szükségesnek ítélném az ezzel kapcsolatos működé­si feltételek kidolgozását. SÁRKÁNY JÁNOS, a lenti Sólyom László Művelődési Központ igazgatója: — A politikai pozíció meg­tartásáról van szó: újra meg kell nyernünk a párttagokat és a pártonkívülieket. Egyes alapszervezetek még nem gondolták végig saját szere­püket, pedig bizonyos idő már eltelt. Egy másik gond: a pozíciónkat elsősorban a közvetlen környezetünkben veszíthetjük el. Lényeges te­hát arra figyelni, hogy mi történik a falvakban, kisvá­rosokban, az egész megyében. BÁLINT JÁNOS, a lenti Szabadság tsz javítóműhelyé­nek gépszerelője: — Úgy érzem, Grósz Ká­roly beszédében sok kérdés a helyére került. Egyetértek az­zal, hogy most már a tettek mezejére kell lépnünk és az­zal is, hogy szigorúbban kell tartani gazdaságunk gyeplő­jét. Meggyőződésem egyéb­ként — bárhogy is alakul a helyzet hazánkban — egyik pártnak sem lenne akkora tö­megbázisa, mint az MSZMP- nek. 3

Next