Zalai Hírlap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-01 / 51. szám

1989. március 1., szerda " Kamatozó fejlesztések Stabilizálódás a novai tsz-ben A tartósan jó gazdálkodás után, három esztendeje vesz­teséggel zárt a novai termelő­­szövetkezet. Az érdekeltek jól tudták: a nagy beruházás, a tehenészeti telep építésének bonyodalmai okozták a bajt. A tsz vezetői akkor is mondták: csak pillanatnyi megingásról van szó, hamarosan hasznot hoz majd a kialakuló új tehe­nészet és más fejlesztés, vala­mint a szerkezetváltás. Iga­zuk lett, már 1987-ben is tisz­tes nyereséggel, közel, ötmillió forinttal fejezték be gazdálko­dásukat. Ennél is több lett a múlt évi eredmény, amiről a közelmúltban megtartott zár­számadáson tájékozódhatott a tagság. Évsoord­uló — rekordd­al — örülünk is a 117 millió forint árbevétellel elért 7,7 millió forintos nyereségünk­nek, amely szövetkezetünk fennállása óta a legnagyobb. Ezt csak az 1981-es eredmény közelítette meg — mondja Kancsal József elnök, majd hozzáteszi: — Az adottsá­gainkhoz mérten, nehéz körül­mények között tudtunk előbb­re jutni, így jóleső érzéssel készülhetünk a tsz megalakí­tásának közelgő 40. évforduló­jára. Az egy évvel ezelőtti köz­gyűlésükön szerény, kétmillió forintos nyereségtervet foga­dott el 1988-ra a szövetkezeti tagság. Akkor ezt tartották a reálisnak, de — visszatekint­ve a múlt esztendőre — most azt mondják: nagyobb erőfe­szítéssel, jobb szervezéssel és némi szerencsével — ez is kell a mezőgazdaságban a jó telje­sítményhez — teljesíthették túl ilyen számottevően az eredménytervet. Megítélésük szerint a rekorderedmény több tényezőből állt össze. El­kezdődött például a már em­lített szerkezetváltás, ami jó irányt vett és így mérsékel­tebb kiadással több bevétel­hez jutottak. A lendületvételt segítette, hogy a szakemberek több pályázatot is készítettek, amelyekkel 19 millió forint támogatáshoz jutott a gazda­ság. E pénzforrásokat az el­használódott gépek és eszkö­zök pótlására használták, for­dítják. . Vannak, akik kellő informá­ció hiányában most azt mond­ják: ilyen nagy összegű támo­gatással könnyen lehet gaz­dálkodni és jó eredményt el­érni. A kapott pénzért persze alaposan meg kell dolgozniuk, ha pedig az előírt feltételeket nem teljesíti a mezőgazdasági üzem, akkor a milliók vissza­vonásra kerülhetnek... — A feltételek közül csak egyet emelnék ki — mondja Kancsal József. — Szövetke­zetünknek három év alatt leg­alább 15 milliós nyereséget kell teljesítenie, ami a foko­zódó terhek miatt elég nehéz feladat lesz. He­l­nyisé­g és m­in­ősé­gi A pozitív változások közé sorolható, hogy a gazdaság­ban új ösztönzőket vezettek be, melyek a tavalyi kam­pánymunkák idején már érez­tették is kedvező hatásukat: a legfontosabb tennivalókkal időben végeztek. Mégpedig egyre javuló eredménnyel, hi­szen a növénytermesztés ta­valy igazán sikeres volt. Bú­zából, árpából jóval négy ton­na feletti hozamot értek el, s a repcéjük 2,31 tonnás nagy­szerű átlaggal fizetett. Persze, amikor ezekről beszélnek, nyomban hozzá is teszik: le­het, hogy a fenti értékek a megyében nem valami kiug­­róak, de ha bárki figyelembe veszi a novaiak adottságait —­­azt például, hogy nyolc arany­koronás földeken kell megter­melni minden szükséges nö­vényt —, akkor már tisztessé­ges teljesítménynek számíta­nak hozamaik. Kiváltképp, ha még azt is tudjuk, hogy ez az ágazat tavaly kimagasló ered­ménnyel, másfélmillió forint­tal járult hozzá a gazdaság nyereségéhez. Ennél többet 2,6 millió fo­rintjával csak a szarvasmar­ha-tenyésztés hozott az üzem­nek. Az ágazat meghatározó­ja a tejtermelés, hiszen a há­rom éve üzemelő telepen több mint félezer tehén adja a te­jet, s tavalyi átlaguk megha­ladta a tekintélyesnek mond­ható ötezer litert. Ez pedig több mint nyolc százalékos­­növekedést mutat — egyik év­ről a másikra. Kiemelkedő, hogy az értékesített tej 97,7 százaléka I. osztályú minősé­gű volt. És amint mondják­: találnak még újabb lehetősé­geket a technológiában, az állategészségügyben. Hosszabb időn át az erdő­­gazdálkodás alacsony színvo­nala volt náluk a jellemző. Ez időközben megváltozott, s az elmúlt évben ez az ágazat is sikeres volt, több mint nyolcszázezer forint hasznot hajtott a közösnek. A tisztes­séges eredményt most annak tulajdonítják, hogy az elmúlt időszak kudarcaiból levonták a megfelelő következtetéseket, feltárták a hátráltató tényező­ket, s a termelés jobbításával sikerült nyereségessé tenni e tevékenységet is. Tavaly kevésbé volt sikeres az ipari ágazatuk, hiszen pél­dául a konfekcióüzem 2,4 mil­lió forintos bevételével képző­dött fedezeti összeg még az általános költségek ellensúlyo­zására sem volt elég. Jól szol­gálta viszont az üzemi tevé­kenységet a műszaki főágazat, a gépüzemelés pedig a terme­lés valóságos „motorja” volt. A salomvári ter­melőszövetkezet vaspöri fonóüze­me a jó évek kö­zött könyvelheti el a tavalyit. Tisztító és előké­szítő üzemrésszel bővültek, így ter­melési értékük a megelőző évihez képest egyhar­­maddal nőtt. Ké­pünkön a kártolt szalagot nyújtják az új üzemben. körét leszámítva — eligazod­ni sem nagyon tudunk a párt ügyeiben, mert elmosódik a választóvonal a reformpártiak és a reformellenesek között.­­ — Amit ön most el­mondott, az felveti a párton belüli platform-szabadság kér­dését. Ezzel szemben — bár a KB mellett működő politi­kai munkabizottság a plat­form-szabadságot elfogadha­tónak tartja és vitaanyagot készít a működés feltételeiről — mintha újra az egységet követelő hangok erősödnének. — Ahhoz, hogy platform szülessék, egy koherens gon­dolatrendszerre van szükség. Politikusaink ehhez nem szok­tak hozzá. Ezért én most nem arra helyezném a hangsúlyt, hogy a párton belüli eltérő platformoknak nincs elég nyil­vánossága, bár ez is igaz, ha­nem azt mondanám, hogy ve­zetőink kellően tág nyilvános­ság esetében sem lennének képesek kész platformokkal előállni. A két dolog szorosan összetartozik, hiszen eltérő platformok, markáns elképze­lések nem szoktak csak úgy kipattanni az emberek fejé­ből, hanem kizárólag nyilvá­nos vitákban alakulhatnak ki; ne feledjük a platform soha­sem egyes szám. A vita ne­gyedik-ötödik lépcsőjében egy­­egy politikai vezető közül markánsan kirajzolódna egy­­egy platform, s ezzel meg­szűnnék az az áldatlan álla­pot, hogy az egyéni vélemény megbélyegez, fekete báránnyá tesz. Ezt persze megnehezíti az, hogy a párttagság jelentős része meg van zavarodva, és azt várja, hogy mondják meg neki, mi a párt véleménye, tehát a pártnak és a vezetés­nek olyan fajta egységét kö­veteli, ami visszahúzó egység lenne.­­ — Nem jogos-e a fé­lelem, hogy ez a fajta plat­formszabadság a párt pártok­ra hullásának veszélyét is ma­gában rejti? — A történelem során már sokan elmondták, tehát nem én találtam ki, hogy minden valódi politikai tevékenység kockázattal jár. Az elmúlt harminc évben fokozatosan felszínre került a rendszer működésképtelensége, és las­san elfogyasztotta a tartaléko­kat. Most érkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy legjobban a je­len rendszer fenntartása és újratermelése destabilizál, te­hát csak a radikális megúju­lás stabilizálhat.­­Természete­sen nem azokra a gyorsan alkalmazkodókra gondolok, akik látványos felszíni változ­tatásokkal akarják elhitetni, hogy a gyökeres átalakulás hívei, annak a Metternich-i jelszónak a jegyében, misze­rint: ahhoz, hogy minden a régiben maradhasson, nagyon sok mindent meg kell változ­tatni.­ Ez­ olyan dolog, amit a pártban még mindig sokan nem hajlandók elfogadni, és kapálóznak ellene. Tehát nem­csak új típusú pártvezetőkre van szükség, hanem politizáló pártra is, és minden párttag­nak tudatosítania kellene, hogy aki nem akarja vállalni ezt a reformok jegyében poli­tizáló pártot, annak le kell vonnia a következtetéseket. Tudniillik, képtelenség, hogy bizonyos embereket, akik állí­tólag előreszaladtak a reform­ban, csendesen vagy nem is olyan csendesen kihagyunk a pártból, miközben azokat, akik az istennek sem hajlandók el­mozdulni a változás irányába, de állandóan ismételgetik a párthűséget és ragaszkodnak az állampárthoz, kölöncként cipeljük magunkkal. Ez nem folytatható a végtelenségig. Vörös T. Károly A költségek enyhítéséért — Vegyes gazdálkodásunk jövedelmezőségének a javulá­sát döntő mértékben a beru­házásaink, a fejlesztéseink se­gítették — summázza a szö­vetkezeti tevékenység eredmé­nyességét az elnök —, de hasznunkra vált a kihaszná­latlan termelőeszközök bérbe­adása és a gazdaságtalan ter­mékek előállításának a mér­séklése. Ezen az úton kell to­vább haladnunk, közben ke­resve azokat az ösztönző mód­szereket, amelyek által erő­södik a tulajdonosi szemlélet és csökkennek a költségek. Nemecz Ferenc liám hibijip Másfél milliárd meg­rakodómunkások a Kanizsa Bútorgyárban A Kanizsa Bútorgyárban egy gólyafészekszerű irodában várt Szita György raktárvezető szék­helye. Az önmagát már régen kinőtt helyiségben két mű­szakban 30 ember hozza-viszi hangyaszorgalommal a dobo­zokba burkolt bútorokat a va­gonokba, teherautókra. — Magas a fluktuáció, éves szinten eléri a 30 százalékot. Korábban 4—5 hónap próba­időt írtunk elő, ez most már csak egy hónap. Aztán vagy a munkavállaló gondolja meg magát, vagy mi, s megválunk egymástól. A rakodómunkások 30 forintos órabért kapnak, amihez jöhet még a vagonla­­kási prémium — mondja Szita György. Az éves szinten másfél mil­liárd forint termelést produ­káló gyár termékeit a MÁV, a Volán, a Szövautó és a sa­ját kocsik viszik a megrende­lőkhöz. A legbiztonságosabban a gépkocsik szállítják a bú­torokat. A legtöbb káreset a MÁV szerelvényeken továbbí­tott árukban történik. Tola­tás, dupla rakodás — nem mindig kedvez a bútorok ép­ségének. — Vagyonbiztonsági szem­pontból is a gépkocsin továb­bított termékek élveznek előnyt. A gépkocsi vezetője ott van a rakodásnál, neki is érdeke, hogy a rakterületet kihasználják, másrészt, hogy gondosan helyezzék el az árut. — Kikből tevődik össze a rakodói kollektíva? — Vegyes az összetétel. Győződjön meg erről szemé­lyesen — invitál. Fiatalembert szólítok meg elsőként. Szántó Miklós érett­ségizett, autóvillamossági sze­relő a szakmája. — Itt 9 forinttal többet ke­resek óránként, mint a szak­mámban. Nős ember vagyok, nagyon kell a pénz. Azért vál­laltam el ezt a munkát. — Exportra is csomagolnak, rakodnak. Azt körültekintőb­ben végzik? — Nem. Mindent nagyon gondosan rakunk be a jármű­vekbe. A módszerünk az, hogy az áru ne tudjon „megmoz­dulni”, vagyis minden helyet kihasználunk, ezzel is elejét vesszük az esetleges fékezés, vagy egyéb rendkívüli manő­ver miatt a borulásnak, tö­résnek. — Ha valaki lazít, s nem úgy hajt, mint a többi, az ki­kerül a csapatból? — Előbb-utóbb igen. De ez nem jellemző. Ez csapatmun­ka, s mindenki tudja a ma­gáét. Balogh Györgynek hegesztő a szakmája. A budapesti fia­talember Kanizsára nősült. A szakmájában nehezen tudna elhelyezkedni, s így választot­ta a rakodómunkát. — Ez fizikailag nehezebb, mint a hegesztés, de meg le­het szokni. Jó érzés tudni azt, hogy rajtunk milyen sok mú­lik. Amit a műhelyekben el­készítettek, az szép, jó, s raj­tunk múlik, hogy az is ma­radjon. — Kell a rakodáshoz is szakértelem? — Természetesen. Fél év kell ahhoz, hogy az ember ebbe belejöjjön. Tudni kell, hogyan fogja meg azt az árut, hogyan rakja el. Kicsit olyan a mi munkánk, mint a kőmű­veseké. Nem mindegy, hogy az a tégla hogyan épül a fal­ba. — Hosszabb távra is elkép­zelhetőnek tartja ezt a mun­kakört? — Nem. Nyolc éve bent a lakáskérelmünk Budapesten. Ha megkapjuk, felköltözünk. — Fizetett már bútor­töré­sért? — Nem. Ahogy mi berakjuk az árut, az nem törhet össze. — Keresete? — Úgy hétezer forint körül viszek haza. A másik raktárban a kárpi­tos­ garnitúrákat tárolják. Bar­­kovics Árpád 13 éve rakja a kanapékat, foteleket. — Az eredeti szakmám bá­­jor, de az régen volt. Itt meg­szoktam, megbecsülnek. A ke­resetem hat és félezer forint körül mozog. — Mi a nehéz a szakmá­ban? — Talán a sok menés. És az időjárásnak is ki vagyunk téve, mert az autó nem jön be a raktárba. Annak is mód­ja, fogása van, hogyan rakjuk el a nem kocka alakú árut az autókban, vagonokban. Ezt az ember idővel megtanulja. A kamionokat szívesebben rak­juk, ott nem lehet baj. — Ha mégis van? — Hát... A partner vissza­jelez, nekünk meg a főnökség „jelez” vissza. Van, hogy csak szóban kapunk letolást, de előfordult az is, hogy ugrott párszáz forintunk. Szeretném megmondani, hogy ez nem jellemző. — Van vagon, van áru, nyugodtan lehet dolgozni ... — Most! Jött volna decem­berben, szóba sem tudtunk volna magával állni, akkora volt az év végi hajtás. A kereskedelmi osztályon igyekeztem megtudni, hogy a szállítómunkások hanyagságá­ból mekkora kára van a gyár­nak. Nem sikerült. Ugyanis az esetleges törések, sérülések oka nem mindig egyértelmű, s így nehéz a felelőst megta­lálni. Csak annyit mondtak, hogy a korábbinál 10 száza­lékkal kevesebb. Hogy ez sok vagy kevés? Nem tudom. A lényeg az, hogy kevesebb. M. F. Sertéshizlalásért színes tv ' Zárszámadás sorsolással ' Tegnap délelőtt tartotta meg szövetkezet. A kis kollektíve zárszámadó közgyűlését a Za­ — mindössze 93-an dolgozna­­laegerszegi Hegyvidék Szak­­a közösben — eredményeset zárta az évet, 310 ezer forint nyereséget ért el. Molnár Tibor elnök beszá­molójából kiderült, hogy ösz­­szesen 10 millió 793 ezer fo­rint termelési értéket produ­káltak, s a talponmaradás ér­dekében a több lábon állásra törekedve sokféle tevékeny­séggel foglalkoznak, amit ez évben a melléküzemi fejlesz­tésekkel tovább kívánnak szé­lesíteni. Jelentős a szakszövetkezet­nél a háztáji integráció, amely az árbevétel java részét, hozta a múlt esztendőben. Sertésből közel 2300-at hizlaltattak a gazdákkal, amit a hús- és tejtermelési versennyel is ösz­tönöztek. A kitűzött díjakat a közgyűlésen sorsolták ki. A 200-nál több hízott sertést ér­tékesítők közül a színes tele­víziót Pózvai Istvánná nyerte, az ötvennél több sertést hiz­lalók közül az értékes tárgyú nyereményeket Kaposvári Já­­nosnénak, Gyalog Józsefné­­nak, Kokas Jánosnénak, Ko­kas Istvánnénak és Tóth Lász­lónak „ítélte” a Fortuna. A tejtermelésben kitűnt gazdák közül Kovács Jenőné­­nek, Miller Zoltánnénak és Horváth Ferencnek kedvezett a szerencse. „Világjárók’' a Palota Bőrdíszműből A külföldi vásárlók zöme aligha tudja, hogy utazásának megkezdése előtt a Palota Bőrdíszmű Zalaegerszegi Gyárá­nak termékébe gyömöszöli holmiját. Tavaly 104 ezer bőrön­döt és 32 ezer útitáskát gyártottak, ami a 95 millió forint értékű termelés közel háromnegyedét adta. Képes összeállításunk ízelítőt nyújt, hogyan készülnek azok a világjáró termékek, amelyeket szívesen látnánk a hazai kirakatokban is. Korszerű berendezés segítségével gyártják a bőröndök kereteit. (Fent.) Kiss Lívia a félautomata varrógéppel egyszerre több mű­veletet végez a bőrönd majdani tetőrészén. (Balra lent.) Az NSZK-beli Ottó áruházi cég rendelésére készült a divatos bőrönd, és utazótáska. (Jobbra lent.) 3

Next