Zalai Hírlap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-02 / 101. szám

mm nlmpp 2 (Folytatás az 1. oldalról.) részvétellel adnak hangot kö­veteléseiknek, s e napon a munka, a dolgozó ember, a szolidaritás gondolata áll középpontban. Május elseje — amennyi­ben ünnep — a dolgozó em­ber, a munkás ember ünne­pe, május elseje szakszerve­zeti ünnep! Így van ez nálunk Magyar­­országon is: május 1-je azok ünnepe, akiknek nem kis há­nyada egyre többet dolgozik és nem kis része egyre ke­vésbé boldogul, s akik több­ségben vannak jelen a gyű­lésen is. A szakszervezetek nevében köszönöm, hogy el­jöttek, hogy jelenlétükkel tá­mogatják törekvéseinket, nyo­matékot, erőt adnak mindan­nak, amit május elsejei jel­szavaink kifejeznek. A hazánkban végbemenő történelmi léptékű átalaku­lásról szólva rámutatott: egy európai mércéhez igazodó demokratikus jogállam kiépí­tését kezdtük meg, egy olyan jogállamét, amelyben meghatározó értéket jelent az alkotómunka, a sza­badság, az igazságosság és a szolidaritás, s amely a személyiség önállóságára épül, a szabad kibontako­zást támogatja. Olyan politikai intézmény­­rendszer van kialakulóban, amely lehetőséget ad az al­kotmányos többpártrendszer­re, a koalíciós kormányzásra a pártoktól függetlenül mű­ködő, erős szakszervezetek lé­tét feltételezi. E változások feltétlenül he­lyes irányba mutatnak, a köz­vélemény, a társadalom széles rétegei azonban türelmetle­nül, indulatoktól sem mentes feszült légkörben élik meg mindezt. Ennek okai között sorolta, hogy a ma is elvál­lalható eredmények mellett súlyos hibák, tévedések ter­helik az elmúlt évtizedek po­litikáját, hogy nem egysze­rűen az illúziók, sokkal in­kább a gazdasági, politikai rendszer objektív hibái, fo­gyatékosságai a személyi— hatalmi érdekek túltengése, az elvtelen összefonódások, a vezetők tévedései és mind­ezek be nem ismerése, sok esetben egyszerűen a hazug­ságok juttatták idáig az or­szágot, s emiatt rendült meg mélyen a bizalom. A bajok forrásaként emlí­tette azt is, hogy az elmúlt másfél évben a gazdasági sta­bilizáció nem jutott előre, még kevésbé tapinthatók az elmozdulás, a kilábalás jelei. Ezzel szemben növekszik az adósságállomány, növekszik a költségvetés hiánya, az inflá­ció, csökkennek a reálbérek, csökken az életszínvonal. S miközben az infláció minden­kit sújt, annak jövedelem­újraelosztó és átcsoportosító előnyeit is csak egy szűk ré­teg élvezi — mutatott rá a szónok, leszögezve, hogy a szakszervezetek ezt a helyze­tet nem nézhetik tovább tét­lenül! Határozottan igénylik a kormánytól, mutassa be rész­leteiben is és hitelesen, mi­lyen terhek nehezednek az országra és melyek ennek a hitelt érdemlően megfogalmaz­ható okai. Dolgozzon ki konk­rét elgondolásokat és progra­mot az előttünk álló rövidebb időszak gazdasági, szociális problémáinak megoldására kidolgozásáig azonban tartóz­kodjon a további áremelések­től. — Olyan gazdaságpolitikát támogatunk, amely a gazda­sági ésszerűség, a gazdasági szükségszerűség és a társa­dalmi tűrőképesség szem­pontjait a lehető legjobban képes összeegyeztetni, amely épít az emberek alkotó f­ejé­­re, értékén kezeli az a vég­zett munkát, s számol azzal hogy a nagyobb, a jobb tel­jesítményt meg is kell fizet­ni. Olyat, amely lehetővé teszi, hogy a te­hetséges emberek érvé­nyesüljenek és boldogul­janak Magyarországon, mert nélkülük nem fog talpra állni ez az ország. A szakszervezetek sürgetik:­­ veszteséges tevékenységek,­­ nagyberuházások, a költség­vetés kiadásainak vizsgálatát olyan helyzet megteremtését hogy sem vállalatok, sem bankok, sem vállalatvezetők sem bankvezetők ne rendel­kezhessenek meg nem szol­gált, teljesítményekkel alá nem támasztott jövedelmek felett. A szakszervezetek és a kor­mány együttműködéséről ki­jelentette: csak kiegyensúlyo­zott együttműködés, valódi partneri viszony lehet célra­vezető. Megállapodásainknak a jövőben — ha kell — ke­mény eszközökkel is érvényt kívánunk szerezni. A továbbiakban kifejtette, hogy a radikális átalakulás előtt álló szakszervezeteket sem hagyta érintetlenül a bi­zalmi válság. Előlegezett bi­zalomból élünk — mondotta —, s hogy megőrizhessük, visszaszerezhessük tagjaink igazi hitét, ahhoz alap­jaitól kell újraformálni ön­magunkat, szervezetünket, fe­ladatainkat. Az tény, hogy ma is 4 millió 300 ezer em­bert tömörítünk sorainkban, nem eddig végzett munkán­kat dicséri, hanem az embe­ Grósz Károly. Az MSZMP KB nevében köszöntötte május 1-jén, a munka ünnepén, a munkás­­osztály hagyományosan nem­zetközi seregszemléjén, egy­ben egyik jeles nemzeti ün­nepünkön a nagygyűlés részt­vevőit. A főtitkár rámutatott, hogy a párt történetének új fejezete kezdődött el az 1988. májusi pártértekezleten, ami­kor lezárt egy nagyon fontos, de ellentmondásos korszakot. A továbbiakban az elmúlt több mint három évtized eredményeire emlékeztetett, majd kifejtette: hosszú éve­ken keresztül a nyugalmas, csendes felszín alatt hatalmas feszültségek erjedtek, meg­oldatlan problémák hal­mozódtak egymásra. A párt akkori vezetése és a kormány a hetvenes évek elejétől — az egész politikai intézmény­­rendszer hallgatólagos támo­gatását sem nélkülözve — fo­kozatosan elhanyagolta a konkrét helyzet konkrét elem­zésének követelményét. Részben nem vette észre, részben pedig szándéko­san eltakarta a magyar gazdaság és a magyar tár­sadalom alapvető gyenge­ségeit — köztük a szellemi munka leértékelődését. Ezzel azt a hamis közérzetet táplálta az egész társadalomba, hogy el­ért eredményeink korszakos jelentőségűek, időtállóak,­ ele­gendőek ahhoz, hogy hazánk a fejlett világ országai közé emelkedhessen. A rend, a ki­egyensúlyozottság látszatát erősítették akkor is, amikor már a rendetlenség szaporo­dott, a nyugtalanság erősö­dött. Az MSZMP mai vezetése elhatárolja magát mindattól, ami a súlyos helyzethez ve­zetett. Hosszabb távra vissza­tekintve is elveti a szocializ­mus építésének azt a formá­ját, amely egy szigorú, me­rev, hierarchikus alá- és fölé­rendeltségi viszonyban műkö­dik, amely csak az utasítások rendszerére épül, s amely ahelyett, hogy a szocializmus eredeti céljaival összhangban kibontakoztatná az egyéni és csoportos érdekeltséget, az alkotó kezdeményezést, éppen ezeket fojtja el — hangoztat­juk józan felismerését. Azt a józan felismerést, hogy mi­nél nehezebb idők jönnek, minél kiszolgáltatottabbak a bérből és fizetésből élők, an­nál inkább szükségük van az összefogásra, szükségük van egy erős szakszervezetre. A szakszervezetek összefo­gásra, felelős cselekvésre, jó­zan magatartásra szólítják fel a társadalom valamennyi po­litikai tényezőjét. A közelgő választásokra utalva felhívta a figyelmet: az ország lakos­ságának választania kell esz­mék, nézetek, személyek és szervezetek, programok és módszerek között. A szakszervezetek azokat támogatják, akik: igazat mondanak és reális elkép­zelésekkel rendelkeznek; megfogható eredményeket és ehhez megítélhető garanciá­kat kínálnak; a politikai dik­tatúra helyett nem a tőke, a ta a pártfőtitkár, megerősítve, hogy az MSZMP tagadja a politika elsődlegességének azt a torz értelmezését, amely a gazdasági törvények, érdekek ellenében akar hatni­, hatá­rozottan ellenzi, hogy közvet­lenül, aprólékosan avatkozzék be a gazdasági folyamatokba. Ugyanakkor kiemelte: az MSZMP a szocialista értékek­ből minden haladót és min­den előremutatót vállal. Fejlődésünket, a megtett út értékét nem tegnapi önma­gunkhoz, hanem a nemzetkö­zi élvonalhoz mérjük — szö­gezte le Grósz Károly. — A terhek igazságosabb elosztá­sának új rendszerét kezde­ményezzük. Figyelmünk, ér­tékrendünk központjában a dolgozó, alkotó ember áll. Eb­ből következően elsőrendű feladatunknak tekintjük a hivatására, a munkájára fel­készülő és azt kezdő fiatalok támogatását, illetőleg az idős emberek sorsával való foglal­kozást, akik munkával töltöt­ték el életüket. Újat, többet akarunk ah­hoz képest, amit eddig létrehoztunk, és máskép­pen is, mint korábban csi­náltuk — mondotta a többi között. — A múlt hibáiért nem szemé­lyes felelősöket keresünk — bár sokan azt szeretnék —, hanem intézményes garanciá­kat akarunk kiépíteni arra, hogy a hibás gyakorlat ne is­métlődhessen meg. Ez az egyik legfontosabb tanulság, amit az elmúlt négy évtized­ből levonhatunk — szögezte le. Tudjuk, hogy nem a nép, az egyes dolgozó — legyen az párttag vagy pártonkívüli — felel a kialakult helyzetért, hanem azok a vezetők, akik egy rosszul működő rendszer lehetőségeivel visszaéltek. Ugyanakkor soha többé nem engedhetjük meg, hogy poli­tikai tévedésekért büntetőjo­gi elmarasztalást lehessen al­kalmazni. Nincs nagyobb büntetés politikusok számára, mint ha a nép megvonja tő­lük a bizalmat. Ez pedig megtörtént — állapította meg a főtitkár, rámutatva, hogy ezért a figyelmet a jövőbe kell irányítani, az örökös ön­­marcangolással ugyanis nem pénz diktatúráját kívánják bevezetni; demokratikus köz­életet, nyilvánosságot akar­nak; a r­eformokat a dolgo­zó milliók érdekében és rá­juk támaszkodva, részvéte­lükkel kívánják megvalósíta­ni, s akik tudják, hogy mind­ez nem lehetséges a szakszer­vezetek nélkül, a szakszerve­zetek ellenére. Rajtunk is múlik, hogy semmilyen hit- és pártvita, egyéni ambíció, sérelem, törekvés ne szorít­hassa háttérbe a nemzeti összefogást — szögezte le vé­gül a SZOT főtitkára. A fiatal szervezett dolgozók képviseletében Tatár Árpád, a SZOT Ifjúsági Tanácsának tagja volt a nagygyűlés szó­noka, majd Grósz Károly, az MSZMP főtitkára lépett a mikrofonhoz, hogy kifejtse véleményét az időszerű poli­tikai elképzelésekről, reagál­jon a sokakat foglalkoztató kérdésekre, lehet előbbre jutni. Lejárt az idejük a tetsze­tős, de üres szavaknak. A magyar nép nagy többsé­ge nyugalmat akar, mun­kája eredményeként egyé­ni és családi boldogulást. A közelgő választások kap­csán kifejtette, hogy az MSZMP nem ígérget, hanem felelőssége tudatában kimond­ja: több év következetes, ke­mény munkájára lesz szükség az „eltékozolt­­ évtized” hiá­nyainak pótlásához. Az em­bereknek joguk, hogy megis­merjék a valóságos helyzetet. Az MSZMP ebből a szem­pontból is kiszámítható poli­tikai szervezet kíván lenni. Szocializmust, demokráciát, fellendülést akar — ez prog­ramjának három kulcsszava, s ehhez kéri a párt a szerve­zett dolgozók, a magyar nép szigorúan igényes, követelmé­nyeket támasztó bizalmát. Az MSZMP marxista szel­lemű reformpárt, konkrét társadalmi feladatokon mun­kálkodó akciópárt, a szocia­lizmust akaró sokszínű erők változatos formákban szerve­ződő közössége — jelentette ki, s meggyőződését fejezte ki, hogy a pártnak nagyon széles a tömegbázisa. Azok alkotják, akik igénylik az ér­telmes fizikai és szellemi munkát, a hatékonyságot, a jobb megélhetést, akik más­ként akarnak dolgozni és él­ni mint eddig, akik elkötele­zett hívei a reformfolyamat­nak. Őket becsüljük meg az­zal, hogy ma a kellő hozzáér­téssel és hivatástudattal vég­zett, eredményes munkát ün­nepeljük. Végül kijelentette: az MSZMP az egyenrangú partneri viszony alapján kíván együttműködni a megújuló szakszervezeti mozgalommal. Szerepét nélkülözhetetlennek tartja a munkavállalói érde­kek intézményes védelmében. Grósz Károly befejezésül a közös célok, a haza és a jövő érdekében végzett eredményes munkát, biztonságot, békés jövőt kívánt a nagygyűlés résztvevőinek. A politikai demonstráció az Internacionálé hangjaival ért véget. Lejárt a tetszetős, de üres szavak ideje MSZDP nagygyűlés és majális a Népligetben A többi pártól és alternatív szervezettől is elkülönülve nagygyűléssel ünnepelte má­jus 1-jét a Magyarországi Szociáldemokrata Párt a Nép­ligetben. Rendezvényükön — melyen mintegy négyszázan vettek részt — megjelent több nyugat-európai szociál­demokrata párt képviselője is. Révész András, az MSZDP elnöke — a nagygyűlés első szónokaként — nagy nyoma­tékkal szólt a szociáldemok­rata mozgalomban rejlő erő­ről megállapítva, hogy a szo­ciáldemokraták Európa csak­nem valamennyi államában vezető szerepet töltenek be, sok helyütt pedig kormányzó pártként vesznek részt a po­litikai életben. Úgy véleke­dett, hogy öt éven belül Ma­gyarországon is a legerősebb párt lesz a szociáldemokratá­ké. A külföldi testvérpártok képviseletében először Gunnar Stenarv, a száz éves múltra visszatekintő Svéd Szociálde­mokrata Párt külügyi titkára szólt az egybegyűltekhez. Az Osztrák Szociáldemokrata Párt nevében Heinz Fischer, a nyu­gatnémet SPD képviseletében Peter Glotz parlamenti cso­port alelnöke, a Francia Szo­cialista Párt nevében a negy­ven esztendővel ezelőtt emig­rált Filipovics Tamás üdvö­zölte a jelenlevőket. A nagygyűlés utolsó szóno­ka, Baranyai Tibor, az MSZDP elnökségének tagja volt. A Független Szakszerveze­tek egésznapos majálist ren­deztek a Népligetben. A kul­turális programokkal egyide­jűleg a Jurta Színház politi­kai rendezvényeknek adott otthont. 11 órakor kezdődött meg a szolidaritási nagygyű­lés. A rendezvény szónoka, Forgács Pál volt. Krysztof Sliwinksi, a Szoli­daritás, Stephen Pursey, a 97 ország független szakszerveze­­teinek 90 millió tagját tömö­rítő Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége, Günt­her Engelmayer, az 1920-ban alapított Munka Világszövet­sége, Mircea Bojan, a Roma­nia Libera képviselője a ro­mániai menekültek nevében köszöntötte a gyűlés résztve­vőit. A nagygyűlésen állásfogla­lást fogadtak el, amelyben csatlakoznak a bécsi Európai Szakszervezeti Együttműködé­si Konferencia április 28-án elfogadott határozatához. Eb­ben a konferencia résztvevői többek között kifejezték azon reményüket, hogy a társadal­mi és gazdasági problémák a jövőben a társadalmi együtt­működés szellemében oldha­tók meg Közép- és Kelet- Európában is. 1989. május 2., kedd Maradt a véleménykülönbség Kohl és Thatcher tárgyalásai Bonn, (MTI): Vasárnap dél­előtt az NSZK-beli Dei­­desheimbe érkezett Margaret Thatcher brit miniszterelnök­asszony, hogy a NATO május végi brüsszeli csúcstalálkozója előtt megpróbálja áthidalni Helmut Kohl nyugatnémet szövetségi kancellárral az európai nukleáris fegyverek kérdésében a nyugati szövet­ségben, illetve közöttük fenn­álló nézeteltéréseket. Thatcher asszony kormánya — az Egyesült Államok támo­gatásával — egyelőre eluta­sítja az NSZK és más NATO -szövetségesek által szorgal­mazott tárgyalások gondola­tát és a viszonylag gyors ra­­kétako­rszerűsítési döntés mel­lett foglal állást. Attól tart, hogy a megbeszélések állító­lagosan túl csábítóan hathat­nak az NSZK-ra, amely sze­rinte így elköteleződhet a Szovjetunió mellett. London és Washington ugyanakkor ked­vezőtlenebbnek ítéli meg Gor­bacsov főtitkár reformjainak jövőbeni esélyeit és úgy véli: a biztonságpolitikában fel kell készülni minden eshetőségre. A brit kormányfő érkezése előtt nyugatnémet sajtókörök­ben érdeklődést­­keltett Lothar Späth baden-württenbergi mi­niszterelnökinek, a Keresz­ténydemokrata Unió (CDU) elnökhelyettesének rakétaja­vaslata. Kohl helyettese és so­kak szerint esetleges majdani utóda a CDU tartományi kongresszusán indítványozta: azzal a feltétellel mondjanak le a rövid hatótávolságú ra­kéták korszerűbb eszközökkel való felváltásáb­ól, hogy 1992- ig a hagyományos leszerelés­ről Bécsben megkezdett kelet -nyugati tárgyalásokon köte­lező érvénnyel, megállapodás­ban kieszközlik a Kelet ha­gyományos fegyverzetben meglévő túlsúlyának leépíté­sét. Späth nem zárta ki vég­érvényesen egy „harmadik nullamegoldás” lehetőségét sem. A hadsereg nem használt vegyi eszközt Tbilisziben Moszkva. (MTI): Ki hasz­nált katonai rendeltetésű ve­gyi anyagokat három héttel ezelőtt a szovjet közvéleményt mindmáig foglalkoztató véres tbiliszi éjszakán? Erre a kér­désre keresett választ szombat este a Viremja, a szovjet tv híradója. Rogyionov vezérezredes, a Kaukázuson túli terület kato­nai skörzetparancsnoka a had­sereget ért súlyos vádakkal kapcsolatban elmondta, hogy a szovjet hadsereg nem hasz­nált semmilyen vegyi eszközt, ilyennel egységei nincsenek is felszerelve. Felhatalmazása sem volt hasonló akciók vég­rehajtására. A szovjet tábornok, aki az interjúban újfent megerősí­tette, hogy ő a katonai erő bevetése ellen szavazott, hoz­zátette, hogy a belügyi ala­kulatok fel vannak szerelve vegyi anyagokkal. Anna­k, hogy a kegyetlen túlkapások után mindenki a hadseregről beszélt, egyszerű a magyarázata. A véres ese­mények hajnali négy óra tájt történtek és a sötétben nehéz megkülönböztetni a hadsereg katonáit a belügyi alakulatok­tól. Egyenruhájuk azonos, csu­pán a vállak színe és felirata­­különbözik, s ezt a hajnali sötétségben nemigen lehetett látni. A Vremja katonai kommen­tátora végezetül megjegyezte: a tragikus eseményeknek van­nak konkrét bűnösei, nekik felelniük kell, merti úszhatják meg a felelősségrevonást. TELEX TELEX TELEX Ortega Svédországban Országa gazdasági talpraál­­lításáról tárgyalt szombaton Daniel Ortega nicaraguai el­nök Ingvar Carlsson svéd mi­niszterelnökkel. A találkozón vendéglátója bejelentette, hogy Svédország — ahonnan Nyugat-Európából a legtöbb pénzt kapja Nicaragua — 40 millió svéd koronával (kb. 6,5 millió dollár) megtoldja a Ni­caraguának juttatott segély összegét. Letartóztatások Egy angol újságírót is őri­zetbe vett a csehszlovák rend­őrség hétfőn, a prágai május 1-jei megmozdulás nyomán. A hivatalos ünnepség után több százan tüntettek Václav Havel szabadonengedését kö­vetelve. Az őrizetbe vettek között volt Misha Glenny, a BBC kelet-európai tudósítója, akiit öt órán át tartottak fog­ságban.­­ Csehszlovákia dél-koreai autót vásárol A Motokov csehszlovák külkereskedelmi vállalat 3 ezer Lemarrs típusú személy­autót vásárol az idén a Dae­woo dél-koreai cégtől Ez az első eset, hogy dél-koreai au­tókat vásárolt egy szocialista ország. Közös amerikai—japán harcigép Szívós tárgyalások után pén­teken kompromisszum szüle­tett az új, közös amerikai— japán harci repülőgép gyár­tása ügyében. Az FSX jelz­é­­sű gép a legkorszerűbb ame­rikai harcigép, az F—16-os japán változata lesz. Míg a Pentagon támogatja, sok ame­rikai törvényhozó ellenzi a megegyezést. Amerikai fegyverszállítás Kambodzsába A Bush-kormány könnyű fegyverzet szállítását fontol­gatja a kambodzsai felkelők­nek, jelentette szombaton a The Washington Post. A kor­mányforrásokra hivatkozó ér­tesülések szerint Dan Quayle amerikai alelnök hétfőn tár­gyalt a kérdésről Norodom Szihanukkal, a kambodzsai ellenállók koalíciójának veze­tőjével Dzsakartában. Lengyel atomerőmű Mieczyslaw Wilczek lengyel ipari miniszter utasítására le­állították Lengyelország má­sodik atomerőművének építé­sét — jelentették be szomba­ton Varsóban. Késik az Atlantis indítása Legkorábban a jövő hét má­sodik felében küldhetik csak fel az Atlantis amerikai űr­repülőgépet, jelentették be szombaton. A gép indítását pénteken este, 30 másodperc­cel a rajt előtt, műszaki hi­ba miatt el kellett halasztani. Európa keresztény ifjúsága Pécsett Pécs három napra Európa keresztény ifjúságának „fővá­rosa” lett. Kontinensünk csaknem valamennyi országá­ból mintegy 15 ezer fiatal jött el a szombaton kezdődött ökumenkus — a különböző keresztény vallásokat és fele­kezeteket egyesítő — találko­zóra. Medgyessy Péter Pekingben tárgyalt Vasárnap hazaérkezett Pe­­kingből Medgyessy Péter mi­niszterelnök-helyettes, a ma­gyar—kínai gazdasági, keres­kedelmi és műszaki—tudomá­nyos együttműködési bizott­ság magyar­­tagozatának elnö­ke aki a kínai fővárosban részt vett a bizottság 4. ülés­szakán. Brazil hordozórakéta Brazíliában pénteken sike­res kísérletet hajtottak végre a Sonda—4 elnevezésű hordo­zórakétával, amelynek az lesz a rendeltetése, hogy tudomá­nyos kutatásokat szolgáló mű­holdakat állítson Földkörüli pályára. Prágában

Next