Zalai Hírlap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-01 / 153. szám
2 (Folytatás az 1. oldalról.) Ezeket a büntetéseket tehát nem hajtják végre, hanem törvényi kegyelem következtében törlik. Eljárási kegyelemben részesülnek azok is, akik ellen büntetőjogi eljárás van folyamatban a fenti bűncselekmény miatt, de ezt a büntető eljárást egy korábbi törvényi rendelkezés folytán e törvény hatályba léptéig felfüggesztették. Nem kerül tehát senki sem olyan hátrányba, amely méltánytalan lenne az új törvény életbe léptetése folytán. Egy másik büntetőjogi rendelkezés módosítása kapcsán Kulcsár Kálmán indoklásként elmondotta, minthogy az ország gazdasági szerkezetének átalakulása következtében eddig is és ezután is egyre több ember került, illetve kerülhet abba a helyzetbe, hogy nincs átmenetileg munkája, ezért azokat a büntetőjogi rendelkezéseket, amelyek az úgynevezett közveszélyes munkakerüléssel kapcsolatosan a büntetőjogban vagy a szabálysértés körében eddig szerepeltek, ugyancsak törölni kell. Erre egyébként a megváltozott gazdasági körülményeken túl másfajta nemzetközi szerződésekből fakadó kötelezettségeink miatt is szükség van, így tehát előterjesztést tettünk ennek a büntetőjogi tényállásnak a Büntető Törvénykönyvből és szabálysértési tényállásnak a szabálysértések köréből való törlésére. A végre nem hajtott büntetések esetében szükségessé vált megfelelő átmeneti rendelkezéseket a törvény ebben az esetben is tartalmazza. Végezetül utalt arra, hogy a tervek szerint a honvédelmi törvény és vele együtt ez a büntetőjogi törvénymódosítás július 1-jével lépne hatályba. A hatályba léptetésnek azonban van még egy feltétele, éspedig az, hogy kihirdessék a törvényt. Mivel a kihirdetés július 1 - je előtt nem oldható meg, az igazságügyminiszter kérte az Országgyűlést: mindkét törvényjavaslatot úgy fogadja el, hogy azok a kihirdetés napján lépnek hatályba. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság képviseletében Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.) a testület egyetértő véleményét tolmácsolta. Elmondta: a bizottság tárgyalta Novák Béla képviselőnek azt az indítványát, hogy az üzérkedés bűntettével kapcsolatosan a törvényi tényállás módosuljon. Ezzel a felvetéssel a minisztérium is egyetértett, s úgy foglalt állást, hogy az üzérkedés bűntettét a Büntető Törvénykönyv általános felülvizsgálata keretében, ez év második felében kívánja tárgyalni. Mivel sem az általános, sem a részletes vitához nem kívántak hozzászólni a képviselők, csak az maradt hátra, hogy a Sinkovics Mátyás által benyújtott módosító javaslatot véleményezze az illetékes bizottság. Az ehhez szükséges idő erejéig az elnök felfüggesztette a tanácskozást. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság ülése a vártnál hosszabb ideig tartott, ezért az elnök elrendelte, hogy az interpellációkkal folytatódjék a munka. További interpellációk Varga Imre (országos lista) a gödöllői Grassalkovich kastély ügyében interpellált — ahogy ő mondta — a kultuszminiszterhez. A képviselő aggodalmát fejezte ki a kastély sorsa iránt, drámai szavakkal ecsetelte a különleges építészeti érték állapotát. A képviselő kérte a művelődési minisztert: szerezze meg a tárca ezt a kastélyt, s abból szervezzenek népfőiskolát. Glatz Ferenc művelődési miniszter válaszában elmondotta, hogy a kastély hasznosításának legnagyobb gátja jelenleg a kezelési jog rendezetlensége. Amennyiben az Országgyűlés a Minisztertanácsot felszólítja a kezelési jog egyszerűsítésére, úgy a tárca szívesen átveszi a kezelési jogot, esetleg a Gödöllői Városi Tanáccsal megosztva. A ház restaurálása a felmérések szerint 5-6 milliárd forintot tenne ki, ezt nem lehet költségvetésből biztosítani. A helyi tanács a helyrehozatalról francia vállalkozókkal folytat tárgyalásokat, ám ezek éppen Ülést tartott az Országgyűlés külügyi bizottsága Péntek reggel, az ülésszak munkanapjának megnyitása előtt tanácskozást tartott az Országgyűlés külügyi bizottsága. A testület elsőként nyilatkozatot szövegezett meg a nagy francia forradalom 200. évfordulója alkalmából. A világtörténelmi jelentőségű esemény bicentenáriumáról megemlékező dokumentumot a parlament elé terjeszti a bizottság. A külügyi bizottság ezután személyi kérdéseket tárgyalt. A testület kialakította véleményét Tatai Ilona jelöléséről hazánk moszkvai nagyköveti posztjára. A jelölt meghallgatása után a bizottság úgy döntött, hogy a nagyköveti kinevezéssel kapcsolatos kérdéseket további mérlegelésre visszautalja a kormánynak. Ezután a külügyi bizottság a testület elnöki tisztének betöltéséről határozott. A bizottság élén vállalt munkájának méltatásával egyhangúlag felmentették e tisztéből Szűrös Mátyást, akit házelnöki teendői foglalnak le. A külügyi bizottság új elnökévé egyhangú szavazással Berecz Jánost választották meg. A külügyi bizottságának ülése után a testület elnöki tisztére újonnan megválasztott Berecz János rövid nyilatkozatot adott az MTI munkatársának: — Korábban nem szerettem azt a megfogalmazást, hogy valaki megtiszteltetésnek tartja, ha megválasztják ilyen vagy olyan funkcióra, mert ez gyakran formális volt. Most viszont őszintén mondom: örömömre szolgál a külügyi bizottság mai döntése. Ugyanis egy tevékeny, a politikában súllyal és befolyással rendelkező bizottság elnöki tisztét tölthetem be. Ebben az esetben tehát nem formális, reprezentatív funkcióról, hanem egy nagy ütemet diktáló Országgyűlés nagyon aktív külügyi bizottságának tisztéről van szó. — Az elmúlt két—három évben, amióta az Országgyűlés munkájában fordulat következett be, igen markánsan változott a külügyi bizottság tevékenysége is. A testület kialakította önálló arculatát, politikai vonalát, amely nemcsak az eddigi „barátságok" ápolását jelenti, hanem széles körű parlamenti kapcsolatokkal a népek közeledését és a béke erősítését szolgálja. Különösen fontosnak tartom, amit a külügyi bizottság eddig az európai régióban tett; nemcsak támogatta, hanem kezdeményezően erősítette is a helsinki folyamatot. Igazán markáns eredményként ítélhetők meg például az Európa Tanáccsal kialakított kapcsolatok, öszszességében a magyar törvényhozás külügyi bizottsága közvetlenül is hozzájárul az Európai Ház építéséhez.Mindezek alapján úgy ítélem meg, hogy a külügyi bizottság új elnökének nem valamiféle fordulatot kell végrehajtania, hanem az eddigi eredményekre építve folytatnia kell a kapcsolatépítést, s akkor méltó lehet a bizalomra. ,imai hibup a kezelési jog tisztázatlansága miatt rekedtek meg. Ha a művelődési tárca megkapja a kezelési jogot — és ezért fizetni nem kell — a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériummal közösen hajlandó a kastély idegenforgalmi és kulturális hasznosításának tervezetét kidolgozni. Varga Imre a miniszteri válasszal egyetértett, az Országgyűlés két tartózkodás mellett ugyancsak elfogadta azt. Az interpellációk sorát megszakítva egy kérdésre is válaszolt a művelődési miniszter. Antal Imre (Pest m., 19. vk.) az idegen nyelvek iskolai fakultatív oktatásának bevezetésével kapcsolatos intézkedések iránt érdeklődött. Glatz Ferenc elmondta, hogy a minisztérium felmérte az általános és középiskolák nyelvtanár-igényét és ebből megálapította, hogy az ezredfordulóig a tudományegyetemeken több mint kétszeresére, a tanárképző intézményekben pedig több mint hatszorosára kell bővíteni a nyugati nyelvek oktatását. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és néhány vidéki egyetemen idegennyelvi fakultásokat hoznak létre, máshol ilyen tanszékeket. A tárca igénybe kívánja venni a Világbank segítségét is, továbbá Ausztriával és az NSZK-val megállapodott, hogy ezekből az országokból 38, illetve 40 nyelvtanár érkezik hazánkba. Magyarországi orosznyelv-tanárok átképzésére pedig az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal 135 millió forintot biztosít. Békési Istvánné (Pest m., 3. vk.) a pénzügyminiszterhez interpellált a 34/1986. PM- rendelettel módosított 10/ 1961. PM-rendelet módosítása tárgyában. Mint mondotta, a jelenlegi rendelkezések szerint ha törvényes öröklés vagy végintézkedés nyomán a hagyaték az államra száll, akkor a helyi tanács gyakorolja az örököst megillető jogokat, viseli a hagyatékkal kapcsolatos terheket. Ez azt jelenti, hogy például egy szociális otthonban évekig gondozott személy halála esetén örökös, végrendelet vagy bármilyen felajánlás hiányában az a tanács örökös, ahol helyileg a szociális otthon működik, bár fenntartás szempontjából semmi köze a szociális otthonhoz. Ezért szorgalmazta a képviselő a rendelet olyan értelmű módosítását, hogy intézményben — tehát szociális otthonban — gondozott elhunyt személy esetén az intézmény örököljön. Az interpellációra Békesi László pénzügyminiszter válaszolt. Kijelentette: a felvetett gondolatokkal egyetért, s 1990. január 1-jétől — összhangban az állami tulajdon és ezen belül a tanácsi önkormányzati tulajdon megteremtésével — a jogszabály fentiek szerinti módosítását tervezik. A választ mind a képviselő, mind az Országgyűlés elfogadta. Lovik Lászlóné (Pest m., 27. vk.), az adókimunkálási jutalékról, behajtási prémiumokról és illetékprémiumokról szóló PM-rendeletek megváltoztatása tárgyában interpellált a pénzügyminiszterhez. Elmondta: a PM-rendelet visszavonását azért tartja indokoltnak, mert a jutalékokat és prémiumokat olyan címen fizetik ki, amely mögött nem áll plusz munka. Egymillió forint adó beszedéséért 100 ezer forintot fizetnek ki egy községi tanácsnál két embernek. Ugyanennyi marad a megyei adóügyi dolgozóknál és a Pénzügyminisztériumban együttvéve. Kérte a pénzügyminisztert: tájékoztassa a képviselőket, hogy ilyen címen a minisztériumban hány fő és milyen összegű jutalomban részesül, illetőleg menynyi jutalékot fizetnek ki a megyei illetékhivatalok és a megyei tanácsok dolgozóinak. Békési László válaszában hangsúlyozta, hogy az érdekeltségi rendszert nyilvános PM-rendelet szabályozza. A lényeg: az említett jutalékban mindazon tanácsi dolgozók — nem csak pénzügyi és adóügyi alkalmazottak — részesülhetnek, akik részt vesznek az adóhiány feltárásában. Egyúttal leszögezte: ilyen címen a Pénzügyminisztérium dolgozói nem kaphatnak és nem is kapnak prémiumot, illetőleg jutalékot. A kifizetésekkel kapcsolatban megjegyezte: azok akik közvetlenül tárták fel, illetve hajtották be az adókülönbözetet, évente legfeljebb 100 ezer forint bruttó jutalomban részesülhetnek. Elmondta továbbá, hogy 1,9 milliárd forint hátralék „van kint” illetékekből, illetve a tanácsokat megillető lakossági adóhátralékból az országban. Ebből évente átlagosan 600 millió forintot hajtanak be azok a dolgozók, akiknek az ösztönzésére a PM-rendelet lehetőséget ad. Hozzátette: úgy tudja, hogy az adóellenőrzést nem munkaidőben, hanem utána végzik. Végezetül rámutatott: a szóban forgó jogcímen 1988-ban 7360 dolgozó között osztottak szét 137 millió forintot, s ez egy főre számítva 18 ezer forint bruttó összeget jelent. Mindezeket figyelembe véve a pénzügyminiszter nem értett egyet a PM-rendelet megszüntetésével. Lovik Lászlóné nem fogadta el Békesi László válaszát. Az interpellációra adott választ az Országgyűlésnek csak 75 tagja fogadta el, 80-an tartózkodtak, ezért az interpellációt a terv- és költségvetési bizottsághoz utalták további vizsgálatra. Krekács László (Pest m., 8. vk.) a csődbe jutott állami vállalatok felszámolása során a szövetkezeti szektorba tartozó gazdálkodó szervezeteket hátrányosan érintő intézkedések tárgyában interpellált. Arra az alkotmány- és törvénysértő gyakorlatra hívta fel a figyelmet, amely hátrányos helyzetbe hozza a szövetkezeteket, ha a felszámolás alatt lévő állami vállalatokkal szemben érvényesíteni kívánják követeléseiket. A képviselő megkérdezte: hajlandó-e az állam a tulajdonában lévő vállalatotok tartozásaiért készfizető kezesként helytállni? Békesi László a kormány megbízásából elmondta, hogy az alkotmányjogi tanács az érintett minisztériumokkal és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával közösen dolgozik a probléma megszüntetésén. E munka lezárásáig, de legkésőbb 30 napig haladékot kért, ígérve, hogy az interpelláló képviselőt és az Országgyűlést tájékoztatni fogja az eredményről. Szavaz az Országgyűlés,lamint a jogi, igazgatási és javaslat kívül egy képviselő igazságügyi bizottság által ki- — Török Sándor — is tett dolgozott módosító törvény- kiegészítő javaslatot. Elfogadták a Büntető Törvénykönyv módosítását A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság az ülés szünetében tartott tanácskozását követően, dr. Sinkovics Mátyás indítványa alapján újabb módosító javaslatokat terjesztett a Parlament elé, így a testület ismét visszatért az elfogadott napirend szerinti munkához. A javaslatokkal Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter egyetértett. A bizottsági jelentés indítványozta : a szolgálatmegtagadásért kiszabható büntetés időtartama 5 év helyett 3 év legyen. Ezt a javaslatot egy tartózkodással fogadta el az Országgyűlés. Azt a módosító indítványt, hogy a törvény ne július 1-jén, hanem kihirdetése napján lépjen hatályba, egy ellenszavazattal fogadta el a törvényhozó testület. Határozathozatal következett: az Országgyűlés a Büntető Törvénykönyv módosításáról szóló törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadta. Következő napirendi pontként a földtörvény módosítását tárgyalta meg az Országgyűlés. A mezőgazdasági, va- 1989. július 1., szombat Vita a földtörvény korszerűsítéséről A mezőgazdasági bizottság előadójaként Solymosi József (Tolna m., 4. vk.) összegezte a gyakorlati végrehajtás ellentmondásait remélhetően feloldó módosítások lényegét. Mint mondotta, a módosítások nélkül romlanának a lakásépítésnél a telekhez jutás feltételei, mivel állami ingatlanok, így építési telkek sem lennének eladhatók. Ugyanakkor az állami tulajdonú termőföldek esetében sem lehetne változtatni a kezelői szervezeten, s az állami tulajdon gazdasági társaságba sem lenne bevihető. A módosító javaslatok révén viszont elkerülhető a kezelői jogkörrel kapcsolatos valamennyi probléma. A képviselői kiegészítést ismertetve a bizottsági előadó elmondta: ennek lényege szerint a jövőben nem idegeníthető el a szövetkezetnek az a tulajdona, amelyet lakossági szolgáltató tevékenység biztosítása céljából ingyenesen kapott az államtól. A szolgáltatási tevékenység megszűntével ugyanis a tulajdonjog visszaszáll az államra. Csöndes Zoltán (Budapest, 39. vk.) a földtörvény módosításával kapcsolatos aggályainak adott hangot. Véleménye szerint a 13. paragrafus a társadalmi szervezeteket megkülönböztetett helyzetbe hozza. Korábban a társadalmi szervezetek a megszerzett ingatlanoknál csak kezelői jogot kaphattak. Az alkotmány ugyanis csak állami és szövetkezeti tulajdont ismert el, így tehát ha elfogadják ezt a paragrafust, rendezetlenné válik jó néhány olyan ingatlan helyzete, amely társadalmi szervezetek kezében van. Azt is kifogásolta a képviselő, hogy a törvényjavaslat lehetetlenné teszi a társadalmi szervezetek önálló gazdálkodását, hiszen nem léphetnek be különböző társasági és vállalati formákba. A képviselő szükségesnek tartotta, hogy ezek a szervezetek számoljanak el a kezelésükben lévő ingatlanok eredetével és csak az őket ténylegesen megillető ingatlanok maradjanak náluk, ezekkel azonban gazdálkodhassanak is. Vassné Nyéki Ilona (Pest m., 1. vk.) a magyar paraszt régi sérelmeire hívta fel a figyelmet, amelyeket, úgy tűnik, a mostani törvénymódosítással sem tudnak orvosolni. Mint mondotta, abba különösen nem tudnak belenyugodni, hogy a több község tsz-éből és területéből egyesített tsz-ek a tulajdonukban lévő földeket — a tulajdonosi jogokat gyakorolva — zártkert, hétvégi telek vagy ipari telep céljára eladhatják, a földmegváltási árnál jóval magasabb áron. Nyomatékosan felhívta a figyelmet: minden, a közösség közigazgatási területén lévő föld eladása elsősorban az adott faluközösség létfeltételeinek javítását kell, hogy szolgálja. A mostani földtörvény és egyéb jogszabályok azonban ezt nem biztosítják. Olyan törvényt kell alkotni, hogy a faluközösség beleegyezése nélkül az ott lakók földjének egyetlen négyzetméterét se lehessen kiárusítani. Zsolnay Katalin (Komárom m., 3. vk.) úgy vélte: a törvény két vitatott rendelkezése, a 12-es és a 13-as paragrafus jelenleg érvényes megfogalmazásban túlmegy azokon a célokon, amelyeket a törvény elfogadása idején Tallóssy Frigyes javasolt. Ezért az Országgyűlésnek nem szabad kétségeket hagynia afelől, miként kell az általa módosított rendelkezéseket értelmezni. A képviselőnő állást foglalt amellett, hogy az érintett előírásokat határozottan egyértelművé tegyék, hozzák összhangba a képviselői javaslatban annak idején megfogalmazott eredeti szándékokkal, s ne kényszerítsék „bonyolult agytornára” a végrehajtókat. Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.) azzal a szándékkal kért szót, hogy most ismételten megvilágítsa azt a javaslatát, amelyet a földtörvénynyel kapcsolatban korábban előterjesztett. Akkori indítványának egyik szándéka az volt, hogy azok a társadalmi szervek, amelyek nem tulajdonosai az állami ingatlannak, ne adhassák azt el. Volt azonban egy másik vetülete is a kérdésnek: azt szerette volna elérni, hogy az egykori községi és városi földek tulajdonjoga ne változzék addig, amíg a tulajdonjogi reformot ki nem dolgozzák; magyarán: addig fagyasszák be ezeknek az ingatlanoknak a tulajdonjogát. A képviselő ugyanis attól tartott, hogy enélkül a jövőben kialakuló önkormányzatok vagyon nélkül maradnak. Tallóssy Frigyes egy további problémára is felhívta a figyelmet: sokan azért csatároznak, hogy a kezelői jog legyen azonos a tulajdonjoggal. Ha ezt elfogadnák — vélekedett —, nagy hibát követnének el. A jelenlegi kezelők ugyanis igen nagy értékű állami tulajdonok felett szereznének új módon rendelkezési jogot. Szót kért a vitában Kulcsár Kálmán is. Kifejtette: a módosító javaslat szerint a társadalmi szervezetek kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnének, mint a többi tulajdonos, mert vannak olyan tulajdonaik, amelyek nem a költségvetés révén kerültek hozzájuk. Török Sándor módosító javaslatával Kulcsár Kálmán nem értett egyet, mondván: az indítvány elfogadása azt jelentené, hogy különösebb indok nélkül visszaállamosítanak vagy államosítanak bizonyos földterületeket. A módosító indítvány szerinti egyesüléssel létrejövő termelőszövetkezetek gazdagodnának, mert korábban egyesített szervezetek tulajdonaiból kerülnének jobb helyzetbe. Ez méltánytalan, szemben áll az egyesülés logikájával — hangsúlyozta az igazságügyminiszter. Tallóssy Frigyes javaslatával kapcsolatban rámutatott: a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium információi szerint 1968 óta már (Folytatás a 3. oldalon.)